Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-12 / 111. szám

1960. május 12., csütörtök

nepüjsAg

s

Függök a főnöktől

Ki tagadhatná, hogy jól mennek a dolgaink. És ilyenkor, mi sem érthetőbb, hogy a vezetők, a kommunisták megelégedettek és büszkék, jól- esően tekintenek mindarra, ami siker és eredmény és nem kis bizakodással néznek a holnap elébe. De ki tagadhatná, hogy azért olyan jól mégsem mennek a dolgaink, hogy önteltek, beképzeltek legyünk, hogy egyszerűen tudomásul se vegyük nehézségeinket, népünk gondjait, erőfeszítéseit? Mert van gond, baj, tennivaló még éppen elég, szükség van még bőven erőre, munkára, akad még hibánk, amelyet ki kell javítanunk, s amelyekből tanulni is kell.

Elsősorban a kommunistáknak, akik az ország vezetését vállalták magukra, s azoknak, akik kisebb vagy nagyobb közösség élén dolgoznak a nép és a párt bizalmából. Hogy mi a baj, mi a gond? Meg kell kérdezni az egyszerű dolgozóktól, a pártónkívüliektől, kommunista munkásoktól, szövetkezeti parasztoktól, tanártól, tisztviselőtől: mondják ők el véleményüket, bírálatukat.

— Már megint a bírálat! — húzhatja el a száját az olvasó. S mindjárt hozzáteheti: — Könnyű a bírálatról írni és beszélni, de...

Igen: van „de”. Kétségtelenül könnyebb arról beszélni és írni, mint megtenni. És ennek nem is egy oka van. Elmondotta nekem valaki egy beszélgetés kapcsán:

— Nézze, amíg én függök a

hivatali, főnöktől, addig higy- gye el, tízszer is meggondolom, hogy szóra nyissam a szám ... Tudom, nyíltan nem léphet fel a bírálóval szemben, de egy felettesnek ezernyi módja és lehetősége van, hogy visszafizessen annak, aki kellemetlen dolgokat merészelt mondani munkájáról, vagy magatartásáról

__

El

gondolkodtató és figyelmen kívül nem hagyható megállapítás ez, érdemes ezzel és ennek kapcsán néhány gondolatot felvetni. Hogy is tanultuk még az alapfokú szemináriumon: miért a munkásosztály a forradalom vezető ereje? Mert nincs piás veszteni valója", csak a lánca! Elnézést a paradoxonért: de a munkás- osztálynak, a dolgozónak ma már, a népi demokrácia viszonyai között „van veszteni valója...” A hatalom részese, a kivívott szabadság tulajdonosa, egyre jobb, gazdagabb életet él, tud és van mire terveznie a holnapot illetően. S mindennek legtöbbször az alapja: munkájának, képességének az a területe, ahol dolAZT ÍRTAM AZ ELŐBB,

idő és nevelés kérdése minden. így igaz ez, nem egy példa bizonyítja. Azt is, hogy idő kérdése. mit. mikor ismernek fel, mikor mérik fel a helyességét egyes intézkedésnek. Az pedig a nevelés kérdése, hogy az emberek mikor dolgoznak szív- vel-lélekkel a közösben.

Az elmúlt évben bi2omy jócskán van példa arra, hogy nehezen indult meg a munka. De ahogy telt az idő, úgy változott meg az emberek véleménye. A tavaszi árpavetést a tartalékföldön az agronómus, meg a tanácstitkár végezték, ök áll tak a gép mögött. Az őszi kenyérgabona vetését az agronómus meg a szövetkezet két kommunista tagja, Oláh és Kiss elvtársak kezdték meg, de negyvenen fejezték be. A tavaszi munkák idején meg naponta 60—70 ember vett részt a vetésben, a kapálásoknál. És nagy részük asszony. Munkások feleségei.

Sok vitára adott még az őszszel alkalmat az is. hogy az agronómus 30 centi mélyen szán- tatta fel a földet, holdanként 2—3 mázsa műtrágyát szóra- tott ki. Most olyan a búza a határban, hogy így zölden ígér

14—15 mázsát a tervezett tízzel szemben. És össze sem lehet hasonlítani a műtráigyázott földet azzal a kis darabbal, amin nem végeztek műtrágyázást.

BIZONYOS, HOGY az idő jó

nevelő volt, s az idén már senki sem mondja azt a szövetkezet agronómusára, hogy tönkre akarja tenni a nagytályai- akat. hanem szívesen követik ez őszi vetésnél a tanácsait. De

gozik, amely életcélját, hivatását jelenti.

S ezek után bíráljon, hogy esetleg retorzióval éljenek vele szemben!

De hát a bírálatra, a vélemények, tapasztalatok őszinte feltárására — s ez nem szólam, dehogyis az! — olyan szükség van, mint a levegőre. Hisz, ha nincs, aki szóljon, nincs, aki figyelmeztessen bennünket, hol és miben vétettünk, mit kell tennünk, hogy a legjobban tegyünk a nép érdekében, a szocializmus építéséért, akkor először, akit nem bírálnak, csalhatatlannak kezdi hinni magát, s aztán hibát, hibára halmozva éppen a nép, a szocializmus érdekeivel kerül szembe.

Nem véletlen, hogy a marxista—leninista pártok szervezeti és elvi életének alapja a kommunista bírálat, nem véletlen, hogy minden időben a legkeményebben léptek fel azokkal szemben, akik elnyomták, vagy akár csak megpróbálták elnyomni a bírálatot, a vélemények őszinte, szabad, segíteni akaró feltárását.

Közös ügy ez. A kommunisták, a vezetők és az egész nép ügye. Nem a párt bélső életének egy szervezeti problémája, de a szocializmus építésének egyik és nem is másodrangú módszere.

Ne szólj szám, ném fáj fejem — tartja a régi közmondás, melynek, sajnos, nagyórtis megvolt a társadalmi alapja. Nem egyszerűen tömör és találó aforizma vólt, hanem évszázadok leszűrt tapasztalati bölcsessége — és mégis szóltak, hangosan szóltak, követeltek, harcoltak, még fegyverrel is a kommunisták azok ellen, akik nemcsak a kezeket akarták bilincsbe verni, de a szájat is, a gondolatot is némaságra ítélni. És ha most dolgozó népünk, a kisemberek millióitól, fel a társadalmi felépített- ség minden fokán, a hatalom

birtokosának érzi, tudja és vallja magát, — hogyan ne szólna, ne szólhatna az, aki éppen e hatalomért nyitja száját: a közösségért és saját magáért.

Az a rendkívüli őszinte, nyílt és mélyen humánus szellem, amely a párt Központi Bizottságától indult el, s amely — ezt senki sem tagadhatja — jellemzője a mi egész életünknek, igazi melegágya az őszinte bírálatnak. Lehetnek, mint ahogy sajnos, vannak is még kiskirályok, önteltek, vagy egyszerűen csak ostobán hiú emberek, akik nemcsak felszisszennek a bírálatra, de fizetni is próbálnak érte. De nem „lehetnek”, hanem vannak erők, az egész párt, az egész társadalom ereje, amely le tud és le is számol az olyan nézetekkel, amelyek gátjai a bírálatnak, tenyésztői az oly veszedelmes öntéltségnek.

Igaz, hogy mindenkinek van főnöke, akitől függ az, aki bírálja munkáját, tevékenységét. De egyszerű igazság: a főnöknek is van főnöke! És van pártszervezet, vannak párt- és állami szervek, s vannak törvényeink, amelyek az igazat szólók védelmét biztosítják.

És egyáltalán: hogyan lehet felvenni a harcót a bírálat elfojtói ellen, ha nem mondjuk el véleményünket, ha csak egyesek, vagy éppen kevesek azok, akik egyedül állnak ki az igazság mellett? Sehogy ...

Már megint a bírálatról szóltunk, nem azért, mért sokan vannak azok, akik eléggé el nem ítélhető módón megpróbálnak fellépni mindenféle kritikai szellemmel szembén. de azért, mert ez egyik fontos fegyverünk az önteltség, a túlzott magabiztosság, a csalha- tatlanság ellen.

Jól mennek dolgaink, — ez kétségtelen. De olyan jól nem, hogy á legkisebb tért is nyithassuk az önteltség számára.

Gvurkn Géza

Üzemi sovinizmus

Himnusz a kékéről

A lassan országos hírű Hatvani Irodalmi Színpad vasárnap esti, Himnusz a békéről című műsora — amelyet a Hazafias Népfront megyei bizottsága rendezett — a közönség véleménye szerint minden eddigi szereplésüket felülmúlta.

Műsoruk két részből állt. Az első a háború borzalmait, a kínt éé szenvedést ecsetelte, amelyben az embermillióknak része volt, míg a második a békét, a békés életet mutatta be. Ám az utóbbinak sem valamiféle megelégedettség, a megnyugvás uralkodott el hangján, hanem olyan verseket válogattak a gondos rendezők, amelyek felhívják az embereket arra a tényre, hogy a békéért. a béke megőrzéséért harcolni kell.

Az első rész címe: Ember az embertelenségben. A címet adó Ady-verset TőZsér Ferenc szavalta, míg Louis Fürnberg Háborús őszi dal-át Kanyó Gábor adta elő. Szívós József és Tő- zsér Ferenc Radnóti Miklós mély gondolatokat tartalmazó,

nagyszerű költeményét a II. Eclogát, együtt mondták el.

Ezután egy drámarészlet következett: Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei-bői. Szereplők- Musztafa Fuatné, Vízi Mária, Antal József, dr. Gaál Miklós, Szálmási György és Zelenik János. Az első részt egy újabb Radnóti-költemény: Himnusz a békéről dr. Ripka Kálmán előadásában fejezte be.

A második rész címének ezt adták a rendezők: A béke azért kell nekem ...

Az első vers szerzője Iván Baukov, címe A béke azért kell nekem ... Vízi Mária adta elő. Ezután Nyikolaj Tyihonov beszédrészletét mondta el dr. Rőczey Ödön A Szovjetunió a békéért címmel. Alekszej Szur- kov Fel a fejjel becsületes ember című versét Szívós Józs°f szavalta, s ezután következett az irodalmi színpad legújabb tagjának, Zelnik Jánosnak bemutatkozása. Somlyó György: Csizmák megint című költeményévéi lépett a színpadra, s a

fiatal szavalóról a közönség nyomban megállapította, hogy tudásával, tehetségével beleillik a kitűnő együttesbe. A második részben is előadásra került egy drámarészlet Goodrich —Kackett Anna Frank naplója egy részletét Laczik Éva, Vízi Mária és Szívós József tolmácsolta. Az irodalmi színpad másik új tagja Kiszely Györgyi Számúi 1 Marsak A béke őrségén részletével mutatkozott be. Átélést mutató előadásmódja, tehetsége az előbbiekhez hasonló sikert aratott. Dr. Ripka Kálmán Simon István Ma és holnap című versét adta elő, míg a műsor utolsó számát, Boda István versét, a Bókességzászlót Szívós József szavalta.

A színvonal magas volt és megérdemelten kapták az elismerést, a dicséretet. És most mégis engedtessék meg, hogy ezt írjam: az irodalmi színpad tagjai még ennél is többet tudnának nyújtani...

(szántó)

Takarékossági őrjáratom

A gyöngyüsoroszi Ércbánya Vállalatnál

AMIKOR A MINISZTÉRIUMBÓL megkapták a jóváhagyott I960, érd tervet, a bánya vezetői kibővített tanácskozásra gyűltek össze.

— Az elmúlt évivel szemben

3,4 százalékos önköltségcsökkentést kell az idén elérnünk — jelentette be az igazgató.

— Ezt nem bírjuk, lőttek az idei nyereségrészesedésnek, — morfondíroztak egyesek, de inkább csak magukban, mert Gyöngyösorósziban már megszokták, hogy a termelési tanácskozásokon előbb higgadt megfontoltsággal gondolkodjanak, beszélni pedig csak a feladatok és a lehetőségek mérlegelése után illik.

A bevezető szavak után különösebb indokolás nélkül is világos volt mindenki előtt, hogy az önköltség több mint öt százalékos csökkentésére sem a termelés, sem a termelékenység emelése módot nem nyújt, viszont a legfőbb önköltség- csökkentési tényező az anyag* takarékosságban rejlik. A műszakiak és a főkönyvelő gondosan kiszámították, hogy másfél millió „rejtett tartalékuk” van az éves anyagfelhasználásban. Persze, ennek „kibá- nyászása” nem megy könnyen, ezért az újítási feladattervben kijelölték azokat a lehetőségeket, ahol jelentős önköltségcsökkentést érhetnek el.

— Az idén a gazdaságossági szempontoknak, főlég az anyagtakarékosságnak, különös jelentősége ván az üzemben, de népgazdasági szintén is. Ezért a rendeletekben megállapított újítási díjon felül 500—2000 forintig terjedő külön jutalmat tűzünk ki az újítási féladattervben megjelölt 17 téma sikeres megoldói számára — hangoztatta az igazgató.

AZ ÉV ELEJI MŰSZAKI tanácskozás mozgósította az embereket, új gondólkódásmódót alakított ki az üzemben. Azok, akik a korábbi években csak a termelési tervek teljesítésére figyeltek, lassanként hozzászoktak, hogy az önköltséget és a takarékossági szempontokat is állandóan figyelemmel kísérjék.

Az őrlőgolyókat régebben karbonacélból készítették. A krómötvözetű acélrudakból készített őrlőtestek jobbak, ko- pásállóbbak, az üzemi kísérletek és az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy minden szempontból megfelelőek és mivel selejt acélhulladékból készülnek, a karbonacélnál lényegesen olcsóbb az új őrlőgolyó. Az idén több mint egymillió forint megtakarítást várnak ettől az újítástól, vagyis ennyivel kevesebb értékű őrlőgólyót használ

]\agytályai tapasztalatok

n.

Nevelni kell az embereket

fel az üzem. Bár az első negyedévben az önköltségcsökkentési tervet túlteljesítették, de az anyagfelhasználás hányada magas. Annál inkább indokolt az őrlőgolyók fogyasztásánál jelentkező anyagtakarékossági lehetőségek legteljesebb kihasználása.

Oszvald István és Török József lőmesterek újítási javaslatai jelentős eredményeket

hoznak az egy folyóméterre eső robbanóanyag-felhasználás terén. Pálos Gyula 104 százalékos tervteljesítés mellett öt százalékos robbanóanyag-felhasználás csökkentését vállalta, de nem marad el mögötte Szálai János sem.

A GYÖNGYÖSOROSZI kvarcitos keménykőben hamar

tönkremennek a fúrókoronákj különösen, ha nem gondosan és nem szakszerűen dolgoznak vele. A bánya dolgozói már tavaly is állandó kapcsolatot tartottak a keményfémbetéteket gyártó vállalattal és így a fúrókorona minőségének javításában, valamint élezésében komoly eredményeket értek el. Tóth János, Mácsár József, a Farkas- és a Besenyei-brigádok fegyelmezett munkája és példamutatása biztosíték arras hogy az idén legalább hatvanezer forintos anyagmegtakarítást érnek el.

Bállá Béla, Tóth Károly és Preisz Vilmos vállalásai ékes bizonyítékként szolgálnak arra, hogy az anyagtakarékossági mozgalomban mindenki kiveheti a részét, akinek szívügye a munka, az üzem és önmaga érdeke. Mert jövőre csak azután fizetnek nyereség- részesedést, amit az idén valóiban kitermelünk. A jobb munkához pedig nem is kell nagyobb erőkifejtés, inkább szív* akarat, meg egy kis ész. A munkások megteszik a magukét — érvelt az egyik brigádvezető.

Az ércelőkészítőben erre az évre mintegy 150 ezer forint iértékű, főleg import vegyszer megtakarítását irányozták elő. A műszakiak állandóan vizsgálják a dúsítási technológiák hogy a bányából kitermelt érc minőségének megfelelően, a legkedvezőbb eljárásmódot határozzák meg és a kísérletek eredményeként a dolgozók csak a valóban szükséges vegyszer-mennyiséget használják fel.

amíg a TERVEKBŐL és

az elhatározásokból tettek születnek, amíg a megtakarítások fillérjei százezrekre és milliókra szaporodnak, addig nap mint nap nehéz termelési problémákat, megnemértést, közönyt és nemtörődömséget kell leküzdeni. De Gyöngyösoroszi- ban biztató jeleket tapasztaltunk, mért az igazgatótól és a mérnöktől kezdve a vájárig, a könyvelőig, a csillésekig, mindenki világosan látja, hogy a takarékosság terén komoly sredményeket csak közös ösz- szefogással és akarattal érhetnek el Az akarat és az összefogás olyan erő, amely minden oizonnyal legyőzi a ma és a nolnap akadályait.

Fazekas László

ahhoz, hogy a többi munkában is így legyen, megint csak idő kell. Mert azért nagyon nehezen megy egy-egy új dolog be- vezettetése. Éjszakába nyúló vita előz meg egy-egy újabb intézkedést, és valljuk meg őszintén, nem is mindig úgy történik minden, ahogy előző este elhatározták. Sok még a szövetkezetben az egymásnak ellentmondó intézkedés, és ennek igazán nem látja hasznát a közösség.

Nevelni kell az embereket. A vezetőket, hogy jobban mérlegelve a helyzeteket, több megértéssel intézkedjenek, a tagokat, hogy részt vegyenek a közös. munkában. És még azokat is. akik ma már mindennap ott vannak ' a közös munkában. Hogy őket mire? Arra, hogy beszélgessenek el a többiekkel bátran, hiszen a szövetkezetben az ember tekintélyét nem a bevitt föld nagysága adja. hanem az a munka, amit már eddig is végzett a közösségért. Szükség van az ő segítségükre, mert a község 11 kommunistája, akiknek többsége még csak nem is a szövetkezetben dolgozik, nem győzheti meg ezt a munkát.

ÉS VAN, AKI SEGÍTSEN.

Kint voltam a mákot egyelő asszonyoknál. Beszélgetésre telepedtünk le a déli órákban, —

kérdeztem, hogyan megy a munka, hogyan találták fel magukat a szövetkezetben.

— Dolgozunk mi, csak majd ősszel legyen miből osztani — mondta a beszélgetés során az egyik. És nem nekem kellett meggyőzni arról, hogy tesz értelme. Volt Ott, aki meggyőzze. Olyan asszonyok, akik már dolgoztak szövetkezetben ezelőtt is.

— A régi Viharsarok Tsz-ben nem panaszkodott senki, szépen megéltünk abból, amit kerestünk — mondja az egyik.

— A Szabadság sem volt olyan rossz, helyrejött 53 után. Én abból építettem fel a házat, amit ott kerestem — így a másik.

Nem kellett ott segítség, meggyőzték egymást arról, hogy érdemes szorgajmasan dolgozni. Arról, hogy a szövetkezetben a munka után jár a jövedelem is. Öröm volt hallgatni. ahogy az asszonyok egymást biztatták Herényi Mi- hályné munkacsapatában. De- hát ez csak 28 asszony. É? van még aszonytagja a szövetkezetnek rajtuk kívül is. Meg családtagok is. akiknek, azért most is éppúgy szükség Volna a munkájára, mint ahogy szükség volt az egyéni gazdaságban is. Velük is kellene bgszélni, őket is meg kellene győzni És ez a nehezebb. Mánmnt a2) hogy

ezek a munkájukat becsülettel végző asszonyok elmenjenek a többiekhez. Pedig ki beszélhetne több joggal arról, hogy mindenki vegye ki a részét a ínunkából, mint Herényiné, a munkacsapatvezető. aki tavasz óta majd mindennap kint van, vagy akár az öreg Herceg Andrásáé, aki a hetvenedik évét tapossa, s mégélne az öreggel együtt a kettőjüknek járó öregségi járadékból is, de mégis kihúzza a szíve a földre. Nem tud otthon maradni, amikor tudja, hogy kapálatlan még a borsó, egyeletlen a mák.

ÉS KIKBŐL KERÜLHETNE ki jobb nevelő, mint abból a negyven asszonyból, akik szinte nap mint nap kijárnak, nemcsak a saját, az egész község kenyerét biztosítani. Érdemes lenne válogatni közülük népnevelőket, s meggyőzni elsősorban őket arról, kézzel is, szóval is segítsék a közösség magára- találását.

Persze azt is meg kell mondani, nehéz munkájuk van. Mért bizony itt-ott elég furcsa elvek ütötték fel a fejüket a község tehetősebb parasztjai között.

— Mi adtuk a földet, ti majd megkapáljátok — hangzik el nemegyszer, amikor munkába hívják őket. vagy asszonyaikat, Egy dolgot lehet és kell tenni ebben az esetben: megmagyarázni, hogy a szövetkezetben a

jövedelem túlnyomó többségét : nem földjáradék teszi ki, ha- jj nem a munka után járó jö- j vedelem, aki pedig nem dől- \ gozik, az nagyobb jövedelemre sem számíthat.

Dolgozni kell mindenkinek, > mert most már egy kicsit fe- j lelősek nemcsak magukért, \ egymás boldogulásáért is. S ha j kétannyi földet is vitt be. bizony az csak kerékkötője a sző- E vetkezetnek, aki nem hajlandó részt venni a közös erőfeszítés- í bői. {

A nevelőmunkánál persze felvetődik egy másik probléma 5 is. A pártszervezetnek 11 tag- 5 ja van. Ebből csak három dől- « gozik a szövetkezetben. Igaz, E sokat tesznek ők hárman is, f hiszen kettőjük példájára moz- j dúlt meg vagy negyven ember ? az őszi munkához — de erejük jj most még kevés. Nagyon nagy jj szükségük lenne patronálókra. ? Mert az ugyan igaz, hogy gaz- s daságilag annyira talpra állt £ már ez a szövetkezet, hogy jj nincs' -szükségük anyagi patro- ? nálásra most már. De annál jj nagyobb van arra, hogy vala- í melyik üzem kommunistái, lel- jj kés KISZ-fiataljai ellátogassa- s nak többször ebbe a községbe, g s védnökséget vállalva a párt- a szervezet felett, segítenének í abban, hogy rinden embert o meggyőznek arról akkor talál- 8 ja meg igazán a számítását, ha | nem húzódozik a közös mun- § kától.

ERRE NAGYON NAGY i szükségük van — sók ember 8 véleménye ez a faluban. Üzemi jj munkások! Érdemes lenne raj- g ta gondolkozni. |

(Folytatjuk)

Deák Rózsi f- Dehogy adjuk át, hátha egyszer prézlít kell törni az üzemi konyhának... (Kiss Béla rajza)