Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
1960. május 1., vasarnap NÉPOJSAO 3 II kongresszus előtt az ecsédi népfront munkáiéról A NAPOKBAN megyénk községeiben egymás után zajlanak le a Hazafias Népfront második kongresszusa előtt a helyi népfront-bizottságok újraválasztásának jelentős eseményei. A megyei népfrontbizottsághoz eddig 96 választási gyűlésről futott be jelentés, amelyek közül 93-at községekben, hármat pedig Eger népfront-körzeteiben bonyolítottak lé- Valóban jelentős eseményeknek mondhatók ezek a választások, amit legjobban jellemez, hogy az egész megyében eddig összesen 16 630 ember vett részt az ezzel kapcsolatos gyűléseken. Mi a titka ennek, a népfront munkája és kongresszusi előkészületei iránt megnyilvánuló nagy érdeklődésnek? V agy van-e egyáltalán valamilyen titka? Nincs. Természetes, hiszen a népfront-bizottságok mind nagyobb szerepet játszanak a falvak, városok politikai, gazdasági és kulturális életében és ez szinte természetszerűen hozza magával azt, hogy mind nagyobb tömegek kapcsolódnak be munkájába, mind többen kérnek részt a kitűzött A kőhordás Ismét nagy összeg megtakarítását jelentette, nem beszélve az utána vállalt további feladatokról. Büszkék voltak erre a tettükre az ecsédiek, büszke lehetett méltán a népfront-bizottság is. De nem ültek a babérokra Tovább dolgoztak. Népfront-tanfolyamokat szerveztek, rendszeressé tették a megyei, járási és községi beszámolóit, hogy a falu népe még közelebb kerüljön magaválasztotta küldötteihez, akik az államigazgatási munkában mindannylukat képviselik, s akik ezeken a beszámolókon minden esetben elmondták, mi a következő tennivaló, a legközelebb sorra kerülő, megvalósításra váró terv. E beszámolók, beszélgetések alapján a népfront-bizottság időben be tudott kapcsolódni a munkába. AZ ELMŰLT ESZTENDŐBEN az ecsédiek kérésére lehetőséget teremtettek egy népfront-ház létesítésére. Egy két- szoba-konyhás épületet alakítanak át erre a célra, mintegy 45 ezer forint értékű társadalmi munkával. Az épületben könyvtárat, klubszobát rendeznek be és televízió készüléket szerelnek fel. A munka mindjobban előre halad, már a külső vakolási munkákra kerül sor lassacskán, s ha hamarább nem is, — mert más tennivaló is akad —, őszre megnyílik az új népfront-klub. Ezen a munkán kívül az 1960-as esztendőre még mást is vállaltak a község népfront „aktívái”. Társadalmi munkával részt vesznek a sportpályán létesítendő öltöző, s a buszmegálló építésében. Az iskolaépítkezésnél, a járdaépítéseknél, villanyhálózat- bővítéseknél, parkosításoknál, fásításoknál végzett eddigi munka értéke már csaknem eléri az egymillió forintot. Azt a politikai tevékenységet viszont, amit ugyanezen idő alatt kifejtett a népfront, nagyon nehéz értékelni. Erre a iegkifejezőbb az egyetlen megállapítás: ebben a községben van tekintélye a mozgalomnak, S a helyi bizottságnak. Táncos Lajost, a bizottság elnökét, nemrégen a legnagyobb termelőszövetkezet elnökének választották meg az ecsédiek. Örömmel vállalta, hiszen még többet tud így tenni a közös ügyért. Ez viszont egyben azt is jelentette, hogy népfront-bizottsági elfoglaltságának folytatására már nem nagyon marad ideje. Az ecsédiek azonban ebben a tisztségében is meg akarták tartani. Most hát új megoldáshoz kellett folyamodni: a nagy közszeretetnek örvendő elnök mellé két al elnököt jelöltek, akik segítik munkáját. PÉLDAKÉNT szóltunk itt az ecsédi Hazafias Népfront munkájáról, annak tudatában, hogy sok más községünket is felhozhattuk volna ugyanígy. S ez csak örömmel tölthet el mindenkit, aki a mozgalom fejlődése, munkája iránt érdeklődik. Örömmel és büszkeséggel, annál is inkább, mert mind jobban közeledik a Hazafias Népfront második országos kongresszusa, s jó tudni, hogy ott felsorolhatunk olyan tetteket, amelyek kezdeményezői, segítői, s végrehajtói a népfront-bizottságok voltak. Weidinger László \ Méltók lesznek a szocialista brigád címre célok megvalósításából. Így van ez Ecséden is, ahol a népfront-bizottság munkáját példaként lehet állítani. Az első megmozdulások története esztendőkkel ezelőtt játszódott le. Nem mondhatók túlzott je- lentőségüeknek, s mégis nagyok, hiszen a kezdetet jelentették, amely után már mindig könnyebb volt ismét egyet előbbre lépni. A fiatal népfront-mozgalom eleinte csak a kulturális rendezvények szervezésében próbálgatta erejét. Ennek eredménye az lett, hogy a műsoros estek, táncestek bevételeit félrerakva, elsőként egy egész fúvószenekarra való hangszert vásároltak, majd megszervezték a zenekart. Tett volt, eredmény, amelyre a későbbiekben már hivatkozhattak. DE NEM SOKÁIG volt érre szükség. Hirtelen, szinte egyik napról a másikra, az addig földet művelő emberek nagy többsége ipari munkássá vált, amikor a, . külszíni fejtésen megkezdődött a munka. Es ezekre az emberekre támaszkodott a továbbiakban a népfront: nyolc órai munkájuk ledolgozása után segítségül hívta valamennyiüket az új tervek valóra.váltásához. Nem volt szükség sok hívásra. Megértették azok is, akik továbbra is a földművelésnél maradtak, hogy a megváltozott életű faluban sok mindenre szükség van, sok mindennek fejlődnie kell. Az állam elhatározta, hogy új iskolát épít Ecséden. A népfront-bizottság kezdeményezésére ezt a falu lakói úgy viszonozták, hogy társadalmi munkában elhordták az iskola helyéül kijelölt telken magasodó nagy dombot és ugyancsak minden ellenszolgáltatás várása nélkül idefuvarozták az építkezéshez szükséges köveket. Csak a földmunkánál majdnem 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A MOLT HÖNAP egyik napján csengett az egyik telefon a Mátravidéki Erőmű vezetőségének irodájában; bejelentették, hogy elromlott az Ona- zorge-motor, leállt a kötélpálya, megszűnt a motor hibája miatt a szénszállítás. A szénszállítás leállása azzal fenyegetett, hogy elfogy az Erőmű néhány napos tartalék- készlete, s a több napos szállítási szünet fennakadást okoz Petőfibányán is. Megtelik a két bunker a bányában, s tárolási hely hiányában korlátozni kellett volna a bányá- szást. A nagy veszély lehetőségének fennállása miatt nem volt mindegy, hogy melyik brigádra bízzák a motor kijavítását. A választás' ezért a fiatalokból álló Korponai Lajos brigádjára esett. A Korponai-brigád tagjai tudatában voltak a munka sürgősségének, ismerték a veszélyt, s éppen ezért elhatározták, hogy a legnagyobb gyorsasággal végzik munkájukat, s lehetőleg a kitűzött határidő előtt elvégzik a motor kijavítását. Megfeszített munkával idejében befejezték a javítást, pont akkor indulhatott be a motor, mozdulhatott meg a kötélpálya csigasora. indult meg a szénszállítás, amikor Petőfibányáról azt jelentették, hogy megteltek a bunkerek. A Korponai-brigád kiváló munkájával lehetővé tétté, hogy a bányában folyamatosan menjen tovább a bányászás, s az erőmű szénkészletének kimerülése előtt megérkezett az újabb szénszállítmány. A TMK-MŰHELYBEN motorok cseréjével, javításával foglalkozó Korponai-brigád tagjai a tervük teljesítése mellett, a munka valamennyi frontján harcolnak a szocialista brigád büszke címének elnyeréséért is. A brigád tagjai már négy éve dolgoznak egy műhelyben, s összeszoktak, ismerik egymás képességeit, így februárban elhatározták: bekapcsolódnak a szocialista brigád címért küzdők mozgalmába. A hat fős brigádhoz csatlakozott Kozma Béla TMK-technikus is, aki támogatja őket, segíti szakmai továbbképzésüket Az erőműben 27 brigád tagjai harcolnak a szocialista brigád címért, s a felnőtt brigádok között a 12 ifjúsági brigádból két ifjúsági brigád tagjai is csatlakoztak a nemes vetélkedéshez, Baranyai János szállítóbrigádja és Korponai Lajos villamosbrigádja. A nemes vetélkedésben valamennyi brigád kiváló teljesítményt nyújt, nemcsak a címért folyik a« harc, verseny alakult ki a brigádok között is. A versengés keretében a két szocialista brigád címért küzdő ifjúsági brigád között is kialakult a verseny. Váll-váll mellett haladnak, csupán néhány százalék dönti el az első helyet. A versenyben jelenleg a Korponai-brigád vezet, akik vállalásaikban szintén az első helyen tüntették fel, mint a legjelentősebbet, tervük száz százalékon felüli teljesítését. A motor megjavításával a brigád tervteljesítési százaléka valóban száz százalék fölé emelkedett, de nem néhány százalékkal csupán, hanem 5C százalékkal, s tervteljesítésük 150 százalékot mutat. A TERVÜK TŰLTELJESÍ- TÉSE mellett még számtalan kiváló eredményüket, erényüket sorolhatjuk fel a brigádnak. A brigád tagjainak kiváló munkafegyelmét bizonyítja, hogy az elmúlt időszakban egyetlen igazolatlan órát nem hiányoztak. Munkaidejükön kívül, társadalmi munkában kivették részüket a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében, és megszilárdításában. Heréden két termelőszövetkezetet patronálnak, a Haladás és a Mátra termelőszövetkezeteket. A politikai segítség mellett tényleges munkát végeztek a csányi termelőszövetkezet istállójának építésénél. A brigád valamennyi tagja részt vett az éves munka- védelmi versenyben, s a munkaidő után tartott valamennyi oktatáson megjelentek. Bekapcsolódtak az „Ifjúság a szocializmusért”-próba mozgalmába, s négyen megszerezték a jelvényt, s az emléklapot; A brigád valamennyi tagja részt vesz szakmai továbbképzésen, hiszen a szocialista brigád címének elnyeréséhez szükséges feladatok ezt is tartalmazzák. Kéthetenként vesznek részt szakoktatáson, amelyeket Kozma Béla technikus tart meg, a brigád által kiválasztott témakörből. A brigád tagjai ezenkívül tovább folytatják tanulmányaikat. Korponai Lajos villamosipari technikumba jelentkezett. Politikai téren szervezett oktatáson vesznek részt. A JELENLEGI EREDMÉNYEK azzal biztatnak, hogy a feltételeket teljesíteni tudják a Korponai-brigád tagjai, s méltók lesznek a szocialista ifjúsági brigád címére. Pilisy Elemér A munka dicsérete „Én öt dicsérem csak, az élet anyját — Kitől jövendő győzelmünk ered; — A munkát dalolom, ki a szabadság ■— Útjára visz gyász és romok felett.” A munkát, amely a mából holnapot teremt, s a tegnapból gyúrta ki a mát, a munkát, amely emberré tette az embert és s munkást, aki világokat teremtett alkotó kezével. A névtelenek milliárdjait, akik a hangya serénységével és szorgalmával építettek és újra építettek, uraik jóvoltából azt is, amit velük romboltattak le a Tőke szent nevében. Valaha ebben az országban, ahol a költők legjobbjai a munka dicséretére Írtak verset, valaha ebben az országban, ahol az urak legsilányabbjai vezették a milliókat, mélyebbre, mint a pokol feneke, csak egy helyre zuhanhatott az ember: s ez a munkás volt. Ki vérbe és vasba öltözött — de kit embernek tekinteni sem nem tanultak, sem nem tanítottak azok, akik pedig istentől származtatták országló erejüket —, ki bányában, vagy a fáradt levegőjű üzemek mélyén, a kubikos talicska mögött sóhajtozott oly sokáig reménytelenül a jobb holnap után. Minden, ami ebben az országban van: a dolgozó nép teremtése. A városok és az utak, a hidak és a zöldellő mezők, a könyvtárak és a kultúrpaloták, a falusi orvosi rendelők és a traktorok — mind-mind a munkát, ai munkást dicsérik minden versnél, dalnál szebb, hangzóbb szóval. Ha a szocialista társadalmi rend, ha a kommunista mozgalom semmi egyebet nem tett volna, csak azt, hogy a munkát a becsület és dicsőség dolgává emelte, már akkor többet tett volna, mint az emberiség történetének valamennyi társadalmi rendje, eszméje együttvéve. Mert ezt tette, mert ezt is tette. S ezzel olyan hihetetlen energiát szabadított fel, amely évszázadok óta rejtőzik, lappang, napvilágot várva az emberi milliókban, s amely egyszerűen kimeríthetetlen. Ez a titka annak a csodának, amelyet a burzsoá közgazdászok nem értettek és nem is tudnak megérteni soha, ez a titka annak, hogy a sötét nyomor országából napvilágra lépett ember, ha nem is Kánaánt, de a dolgozók országát tudta megteremteni ezen a tájon is. Munka! Ez a szó régi, szinte együtt született magával az emberiséggel, az emberi beszéd kialakulásával. De eleddig mindig a robotot értettük alatta, értettük ki belőle, s nagyon gyakran az utóbbi szót használtuk az előbbi helyett. A nyelv kiszolgál minden társadalmi rendet, a szó nem változik, de tartalma, hangulata: igen. Amikor tizenöt esztendővel ezelőtt, az első szabad május elsejét ünnepelték azok, akik addig csak titokban, száz veszély közepette hirdethették, érezhették a nemzetközi szolidaritás gondolatát, — talán még fel sem mérték, hogy új íze kezd nemesedni ennek a szónak: munka. Pedig micsoda munka várt erre a népre akkortájt! A semmiből valamit csinálni! Az elpusztított, kifosztott, agyongyötört, halottait, nyomorultjait, otthonát, emlékeit sirató országból kellett itt azt előteremteni, ami van. A kínba görbült hidakon éhségtől, kínba görbült munkások dolgoztak, de felépültek a hidak. A szétdúlt mezőgazdaság nagybirtokait felosztották és ásóval esett a földnek az új- gazda, de teremni kezdett a föld. Dermesztő hideg laboratóriumok mélyén indult meg a kutatás, s kitört ablakú iskolákban a tanulás, de kutatott a vegyész, tanított a pedagógus. Szaladtak a hetek, hónapok és éveket emésztettek meg a munka vad lázában. ötven évet jósoltak és a kommunisták vezetésével három esztendő alatt újjáépült egy egész ország. Mi tette ezt lehetővé, mi volt a „csodálatos elixir”, vagy „varázspálca”, mi volt az a nagy titok? A felszabadult, a robot jelzőtől megszabadult munka. Semmi más! A munka emel magasba, az ad igazi rangot, s nem S kutyabőr, a nemesi előjog, a geneológia. Kik ma Végétnek, egy egész ország életét irányítják, munkájuk révén lettek azok, akik, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség; a dolgozó nép legjobb fiai. Ha nem is öntelten, de megelégedetten tekinthetünk végig az országon, szűkebb pátriánkon, a mi alkotásunk mind, bennünket dicsér és hirdet. Igaz, hogy az évezredekkel dacoló piramisok építőinek neve nem maradt fenn, csak azé, aki építtette, mégis a hatalmas kövek a munka, az összefogás századokon is át világító emlékei, amelyek nélkül a fáraóról se nagyon tudna a ma embere semmit. Nagy terveket valósítottunk mi meg ebben az országban, s még nagyobbak várnak ránk. Minden eddigi sikerünk új hitet, bizodalmát öntött azokba, akiknek még robot és kiszolgáltatottság a munka. Amikor a munkát, a mi munkánkat köszöntjük, nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiket tilalom, rendőrkordon „üdvözöl” ma, akik bennünk is bíznak, s akikben mi is bízhatunk. A munka, a munkás dicsérete szálljon országhatárokon túl, mert a baráti együttérzésnek, a szolidaritásnak nincs sem vámja, sem útlevele. Szálljon a köszöntés a munka ünnepén, a szolidaritás napján: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, — Kitől jövendő győzelmünk ered; — A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett!” Gyurkó Géza A munka hőseit köszöntjük Terényt Mihály, petőflbányal vájár, szocialista mon- fcabrigádv-zetö, a „Kiváló dolgozó"-jelvény, oklevél és a „Kiváló’’ bányászjelvény tulajdonosa. Simon István, a Taraaszenttniklósi Gépállomás Igaz- Pusztai István, a Gyöngyösoroszi Ércbánya vájára, Koós Ernőné, a bátort Hegyi Csillag Termelőszövetgatója, a Szocialista Munkáért Érdemérmet kanta elnyerte a Bányászati Munkazászló kitüntető jel- kezet tagja, a Munka Érdemérem kormánykítünte^ április 4-én. vényt, tést kanta április 4-én.
