Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

1960. május 29., vasárnap NBPÜJSÁ6 5 Egy hold föld, vagy ezer.. • A KEZDÉS GONDJAI j közt ______________________J akadt nehány olyan is, amely várat­lanul jelentkezett, nem számí­tottak rá a termelőszövetkeze­tek: a gyakorlat során kelet­keztek ezek a gondok. Az alap­szabály előírja, hogy minder, termelőszövetkezeti tagnak jár háztáji föld és nemigen gon­dolkozott ezen korábban sen­ki, hogy miként osztják majd a háztáji földet; jár és kész, mindenki megkapja, nem nagy dolog az egész... Megtörtént aztán, hogy hó­napokig vitáztak, kiosztották, majd újra kiosztották a hold földeket, nem egy esetben már a munka rovására ment a ház­táji kérdés vitája. íme tehát egy váratlan, de annál nagyobb gond: igazsá­got tenni... Igazságot tenni, mert ki-ki a legjobb egy holdat akarja magának, mert mindenki tud­ja a faluban, hogy itt meg ott az öregasszony együtt él tíz éve a fiatalokkal, de most, hogy külön háztájit kapjanak, kiköltözött a nagyházból a kamrába ... Igazságot — így mondják a faluban erre is, ar­ra is. Mondja, akinek egy ár­nyalattal gyengébb föld jutott, mondja, akinek az anyósa nem kapott háztájit, mert kiderült, hogy vele egy háztartásban él. A vezetők hozzáfogtak az igazságtevéshez; lassan, sok fennen ejtett szó után végül is elcsendesedett a vita. Lehet, hogy sokan azzal az érzéssel nyugodtak bele a végső dön­tésbe, hogy igazságtalanság történt velük. Lehet, hogy van, aki meg sem nyugodott, csak éppen elhallgatott. Lehet, mert az igazság nem ott keresendő, hogy jobb föld, vagy rosszabb — egy hold, vagy kettő. NEM KELL AZT KÜLÖN magyarázni, hogy egy hold földből, de még a duplájából sem lehet megélni. A termelő­szövetkezeti tagok több száz, sőt ezer holdakat művelnek és a megélhetésüket nem az egy hold háztáji biztosítja, hanem a többi föld: a száz, meg az ezer holdak. Az a lényeg, hogy a háztáji föld csak a jövede­lem kiegészítéséül szolgál. Termelőszövetkezetek új tagjai közül néhányan nem látták egészen, sőt még most is akad, aki előtt nem elég vi­lágos, hogy mit jelent a ház­táji föld és hogy mit jelent a közös. Ügy mondják; a háztáji saját... A „saját” kifejezés­nek pedig rendkívül tartalmat adott a múlt, ugyanis csak az boldogult régen, akinek saját­ja volt a föld. Mindegy az, hogy ezúttal ezerhatszáz négy­szögölről van szó; ez saját... Vitáznak érte, szerezni akar­nak hozzá... Es ez a megnyil­vánulás még mindig a régi, a földéhség. Ha erős ez a föld utáni só­várgás — ami egyszer már alulmaradt a belépési nyilat­kozatok aláírásakor —, előjön még és kritikátlanná teszi egy időre ezt, vagy azt a dolgozó parasztot. A közösség száz és ezer holdjairól megfeledkezik a túlontúl becsült egy holdért. Pedig... A termelőszövetkezetben — és ez nem csupán szólam — megváltozik az élet és meg­változik az ember. Kömlőn a több mint tízesztendős múlttal rendelkező Kossuth Tsz régi tagjai, már csak legyintenek a háztáji földek emlegetésekor: — Mellékes — mondják. Igen, mert itt ma már ceru­zával is elkészítették a szám­adást és józanul megfontolva a dolgot, nem az egy holdacs- kákat tartják sajátjukénak, hanem a közöst, a több száz és ezer holdat, amiből a valós jövedelmük fakad. új tagjai, A TERMELŐ­SZÖVETKEZETEK akik a ________________h á z t áji fö ldek vitatói, várnak még, óvatosak, félszegek s egy ki­csit biztosítéknak tekintik azt az egy hold háztáji földet. A régi tag viszont azt mondja: — Jó hogy van ... különben nem sokat számít... Mert... Es ezeket a szavakat már a tapasztalat mondatja. Lóczi Ignác a tavalyi esztendőben 25 000 forintot keresett a ter­melőszövetkezetben. Összesen 467 munkaegységet szerzett és ez 52 forintjával számítva (ennyit ért a munkaegység) 25 000 forint körül van. A ház­táji gazdaságban kukorica ter­mett: a termés megért vagy háromezer forintot. Vonjuk le ebből az összegből a ráfordí­tás költségeit: a vetés, kapá­lás, betakarítás igényeit, vagy 15 napot, ez pedig annyit je­lent, hogy ha csak 15 munka­egységet vesztett a tsz-ben ez alatt, ez akkor is 780 forint és le kell vonni a háztáji jöve­delemből. Marad tehát alig több, mint kétezer forint. A komlói tsz-tagoknak az a véleményük, hogy ez jó kiegé­szítés és semmi több. Kiss András szerint is úgy van ez a dolog: mennél kevesebb időt fordítanak a háztáji földre, annál jobban járnak az embe­rek. Csak annyit érdemes ez­zel az egy holddal foglalkozni, amennyit a belevetett kukori­ca feltétlenül megkíván. Min­den óra ráfizetés, amit nem a közös művelésre fordítanak, mert az a lényeg, a megé1 hű­tésük alapja, nem pedig a ház­táji gazdaság. már t í z EZEK AZ EMBEREK esztendeje tanulják a nagy­üzemi gazdálkodás lényegét és már eljutottak, addig, hogy tudnak fenntartás nélkül bíz­ni és a tapasztalataik segítik is őket a mindennapi munká­jukban. Igenis, ez ma már gyakorlati tapasztalat, hogy a termelőszövetkezet nagy gaz­dasága mellett nem lehet szükség semmi néven neve­zendő biztosítékra, és azt is bebizonyította a gyakorlat, hogy a közös gazdaságban vég­zett jó munka sokkal jövedel­mezőbb, sokkal hasznosabb, mint a háztáji gazdaságok aránytalanul nagy ráfordítás­sal történő művelgetése. Kiss János Saját könyvtára van a poroszlói Béke Termelőszövetkezetnek örvendetes dolog látni azt, hogy egy-egy munkahelyen, le­gyen az üzem, vagy termelő­szövetkezet, — nagy gondot fordítanak a dolgozók szellemi szükségleteinek kielégítésére is. Ilyen jó példát tapasztal­tunk a poroszlói Béke Termelő- szövetkezet irodájában, ahol az egyik üvegszekrényben sok­sok kötet könyvet láttunk el­helyezve. A könyvelő büszkén újságol­ta — s hozzátehetjük, jogos büszkeséggel —, hogy ez az ő könyvtáruk. A szövetkezeti könyvtár több mint 400 kötet könyvvel rendelkezik, s ezek jó része szakkönyv, a kisebbik fele pe­dig szépirodalmi és egyéb jel­legű mű. Megtudtuk azt is, hogy a könyvek igen olvasot­tak, nem porosodnak kihasz­nálatlanul a szekrényben. Kü­lönösen a szövetkezet vezetői és férfitagjai forgatják nagy előszeretettel a szakkönyveket. A szövetkezet ifjúsága és KISZ-szervezetének tagjai kö­zött pedig a szépirodalmi mű­vek örvendenék nagy nép­szerűségnek. A termelőszövetkezet veze­tősége nagy gondot fordít a könyvállomány állandó fej­lesztésére, így az elmúlt évben is kétezer forint értékű új könyvvel gyarapította a könyv- állományt. Az idén, s a követ­kező évek során tovább bővül és gazdagodik a Béke Terme­lőszövetkezet kis házi könyv­tára. Ismét próbáztak a II. számú Iskola úttörőcsapatai Immár harmadszor indultak próbára az 1642. számú Petőfi Sándor és a 4206. sz. Hámán Kató úttörőcsapatok. Ez alka­lommal már külön került le­bonyolításra az első, második és harmadik próba anyaga. A próbára való felkészülésnek megfelelően könnyebb és ne­hezebb útvonalon indultak el a pajtások, hogy számot adja­nak az év folyamán tanultak­ból az egyes állomásokon. Mindhárom útvonalat a csa­patvezetőség csekély irányítá­sával az ifjúvezetők tervezték és vezették végig — a III. pró- bás úttörő pajtások bevonásá­val, akik mint állomásvezetők, saját maguk állították össze a próbakérdéseket az úttörőélet különböző területeiből és ezzel maguk is sikeresen próbáztak a III. próba egy részéből. Külön dicséretet érdemel Kaszab László gimnazista raj- vezető és Melicher József MTH-s ifjúvezető, az útvonal vezetéséért, de dicséretet érde­melnek a Sólyom őrs, Hóvirág őrs, és a Szarvas őrs tagjai, mint állomásvezetők. A leg­jobb próbaeredményt a Pár­duc őrs, a Harangvirág őrs érte el. A pajtások a próbán kívül is bebizonyították, hogy elsajátí­tották az úttörőélet törvényeit és annak szellemében élnek. A túra során egy fel nem rob bánt aknát találtak, amelyet azonnal jelentettek a rendőr­ségen. A kijövő tűzszerész megérkezéséig az őrs őrizte, nehogy a többi pajtás életét veszélyeztesse. Ezért külön dicséretben részesült Farkas István, a Béke őrs vezetője, az eset bejelentője. A túra befejezése előtt, saj' nos, ismét adódott alkalom, úttörőmagatartásuk bizonyítá­sára. Felelőtlen egyének, nem messze a Rákóczi-forrásnál levő táborhelytől, felgyújtot ták az avart. Tettüktől meg­ijedve elszaladtak és csak az úttörők gyors beavatkozásán múlt, hogy nem lett nagyobb erdőtűz. Ez az eset is figyel­meztet: nem hangoztathatjuk elégszer, mennyire fontos az óvatosság az erdőben úttörők­nek és turistáknak egyaránt. Beszterczey László, csapatvezető. Bábkiállítás Az elmúlt év szeptemberé­ben kezdődött Alberti Aladár- né kezdeményezésére a gyön­gyösi óvónők körében a játék- és bábkészítő tanfolyam. Az azóta eltelt idő sok szép mun­kát hozott. Venczák Istvánná és Pető Jolán óvónők által ve­zetett tanfolyam elérte célját. Az óvodákban az általuk ké­szített játékokkal szórakoznak a kis óvodások. A bábszakkör munkáiból pedig a napokban nyílt kiállítás a pedagógus szakszervezet klubtermében. Csak egy csókot kérnék a fiamtól — mondta nemré­gen egy megtört szí­vű édesanya, akivel négyszemközt beszél­gettem. Könnyek gör­dültek végig arcán, kezei meg-megre- megtek és hálás te­kintete az enyémmel egyesült, amikor vi­gasztalni próbáltam. Sok mindenről be­szélt, s amikor sza­vait hallgattam, úgy éreztem, sok, nagyon sok édesanya fajdal­mát tolmácsolta ne­kem. — Van nekem egy fiam, Pesten dolgo­zik — sóhajtotta halk hangon. — Nagyon szerettem, egyetlen gyermekem. Mindent megtettem érte, hogy felneveljem. Nem sajnáltam érte sem­mi fáradságot. A fér­jem elesett a hábo­rúban, azóta egyedül neveltem. Szerete.it engem. És most egy éve nem tudom mi­ért, de elvesztettem őt,. Azt mondják, megismert, egy lányt $ azóta meg sem lá­togat. Pedig őt is tud­nám szeretni, ha a fi­am is szereti — leg­alább egy kislányom is lenne. Beteges va­gyok, fáraszt már a munka, s kis nyugdi­jamból biztosítom mindennapi kenye­remet. Valóban, nagyon beteg lehet ez az asz- szony — gondoltam magamban, az arca sápadt volt és be­esett. — Ugye nem ha­ragszik, hogy így jöt­tem el magához, gon­dozatlannak látszom, de ez a legjobb ru­hám ... Szegény nénike, kedves jó édesanya... Ez a legjobb ruhája. Folt hátán folt — hl látná a jia! — Tudja — foly­tatta — nem jut min­denre. A fiam szépen keres, néha segíthet­ne egy kicsit, de... Szomorú, összeszo­rul a szívem, amikor ezt kell hallanom egy édesanyától és sajnos sokan vannak ilye­nek. Hányszor fordul ilyen asszony a bíró­sághoz, onnan várva segítséget, hogy a tör­vény erejével kény- szerítsük a szüléikről és alapvető köteles­ségükről megfeled­kezett gyermekeket, hogy azért mégis ... segíteniök kellene. És ezek az édesanyák nem sokat kérnek. Csak ötven forintot tessék megítélni — mondják többen, —, hogy kenyérre elég legyen. Többet ne tessék, hiszen neki is kell, a fiam, a lá­nyom ö. Még akkor is anyák maradnak! Pedig ha már a bíró­sághoz fordulnak va­lóban szorult hely­zetben lehetnek, de még akkor is mond­ják: bíró elvtárs, ne tessék sokat elvenni tőle!... És ez az asszony, akivel most beszélge­tek még ezt sem ké­ri, tanácsért jött és azt mondja: — Boldog lennék, ha a fiam, az én ki­csi fiam még egyszer megcsókolná a ke­zem. Nincs más kí­vánságom, csak eny- nyi... Megdöbbentőek en­nek a könnyes szemű asszonynak a szavai! Egy édesanya mond­ja ezt, aki gyermeket nevel, aki ha lágyan megsimogatta a kisr fia haját, vágy kezét homlokán felejtette úgy érezte, hogy már semmi sem nehéz. És 6, az asszony mindig vár, várja, hogy gyer­meke visszatérjen — hozzá. Egyetlen kéz­csókkal megeléged­ne ... Hát ennyit érdemel egy édesanya? — te­szem fel a kérdést önmagámnak — ami­kor a nénike feláll. Megígérem, beszél­ni fogok a fiával s amikor búcsúzik, le­hajolok hozzá és megcsókolom reme­gő kezét. Az édes­anyáét — a fia he­lyett ... Dr. Rőczey Odón Ebben a munkában segítsé­gükre sietett a szülői munka- közösség is, amely a bábszín­pad elkészítését és kivitelezé­sét vállalta. A csaknem egy éves munka a kiállítás látogatói előtt is szemlélhetővé lett. Az I-es szá­mú óvoda szülői munkaközös­sége „Zsuzsika babaruhái” cím­mel készített a gyermekek számára bábruhákat és figu­rákat. A II-és és III-as számú óvoda Répánszki Márta és Mó­di Istvánná óvónők vezetésével A nyulacska házikója című bábtémát dolgozta fel. _ Kitett magáért a megyei tanács ke­reskedelmi vállalatának üzemi napközi otthona is. Szabó Má­ria óvónő, a tanfolyam rend­szeres látogatója, a Kiskacsa című bábjelenetet dolgozta fel. A IV-es óvoda Pethő Jolán vezetésével Róka, medve és a szegényember, az V-ös számú óvoda, Venczák Istvánná veze­tésével Erdei történet, a VI- os számú óvoda a Kóró és a kismadár meséjének feldolgo­zásával szintén részesé a kiál­lítás sikerének. Jakkel Anna, a IX-es óvoda óvónője a Piros tulipán. A X-es számú óvoda óvónője a Kis egér című báb­munkát állította ki. A bábfigurák elkészítése alapos munkát és hozzáértést igényel. A tüskés sündisznó, a bajszos rókák, a tapsifüle­sek, a kisegerek és egyéb báb­figurák mind, mind jól sike­rültek. A kiállítás után az óvó­nők megtanítják az óvodáso­kat bábelőadásra, hogy az év­végi vizsgák után a szülők előtt a jelenleg még kiállított bábuk „életre keljenek”. A kiállítás mind az óvónők­nek, mind a pedagógus KISZ alapszervezetnek jó munkájá­ról tanúskodik. ..... (—csányt) Gy ermeknapra Ma felétek fordul nemcsak az édesanyátok szerető szíve, hanem minden ember, még a legdörmögőbb öreg bácsi is benneteket ünnepel. Ma szer­te a világban arra törekszik mindenki, hogy minél szebbé, boldogabbá tegye ezt a napot, hiszen Ti vagytok az édes­anya, édesapa kis napsugár- kái, akik minden nappal több és több örömet okoztok, mindig kevesebb a baj, a fá­radozás veletek, ahogy elröp­pennek az évek. Mikor egészen picik volta­tok, édesanyátok szerető gondoskodása jelentette nek­tek az életet. Aztán bővül a kör, már dundi kis kezetek­kel tapsikolva és sikongva játszotok édesapátokkal, aki eleinte nem is mert hoz­zátok nyúlni, mert attól félt, hogy kemény kezében össze­törtök. Aztán az első tétova kis lépéseknél nagyanyó rán­cos, öreg keze a legbiztosabb támasz, de egy guruló, pety- tyes labda kedvéért ezt is el­engeditek. Még a szomszéd néni is nevetve guggol le nektek az udvaron: — Jár a baba, jár! Aztán a csodálatos mesevi­lág, amely az óvoda küszö­bén tárul elétek. A pici aszta­lok, a rengeteg csodálatos já­ték és a sok kisgyerek, a pajtások. Mesék, versek, kis verekedések, a nagy igyeke­zetben összemaszatolt apró, kis kézimunkák. Az első kö­zösség kedves melegsége el­kísér emlékként az egész éle­ten keresztül! Aztán jön az iskola. Mi­lyen büszkén feszítetek az új táskával, könyvekkel, édes­anya oldalán az első nap, és A könyv Az ünnepi könyvhét meg­nyitóján megyénkben is ez­ren és tízezren jelennek meg a könyvsátrak előtt, hogy egyrészt köszöntsék a könyv ünnepét, másrészt azért, hogy megvásárolják a számukra legkedvesebb szellemi táplá­lékot. a már régebben kivá­lasztott, vagy éppen a most megtetszett könyvet. Nálunk. Magyarországon — városon és falun, de nyugod­tan mondhatjuk, a legkisebb tanyán is szívesen és sokat ol­vasnak az emberek. A köny­vesboltok forgalma. de a könyvtárak működése is azt igazolja, hogy ebben az or­szágban a könyv a dolgozó milliók szellemi tápláléka lett, a szó igazi értelmében legjobb barát, amely buzdít, oktat és örömet szerez. A könyv iránt felpezsdült szellemi érdeklődést mi fel­tétlenül kultúréletíink egyik mutatójának tekintjük, kul­túr forr odaírnunk egyik győ­zelmes állomásának. A szo­cializmus szerves része a kul­turális forradalom, amely többek között azt is jelenti, hogy például Heves megyé­ben havonta sok tízezer köny­vet vásárolnak a dolgozók. Hol van már a megsárgult lapu kalendáriumok világa, a szellemileg sötétségben bo­torkáló falu keserű élete, ahol csak itt-ott világított im- bolyó fényként egy-egy „lám­pás”. Vége, sorsunknak hála, vége már az analfabétizmus ködvilágának, azoknak az időknek, amikor egy ábécé­könyvből három-négy gyerek tanulta a betűt. Azokat az időket sem fe­lejthetjük. amikor Kossuth hajós százegynéhány évvel ezelőtt keserű hangon kény­szerült írni a Pesti Hírlap­ban „Adalék a nemzeti önis- merethez" címmel: ...Pirul­junk, uraim, mert Vörösmar­ty műveiből alig kelt el két­száz példány három-négy év alatt. Ilyen körülmények kö­zött lehetetlen — írja tovább Kossuth —. hogy nemzetünk szociális állapota fölött szí­vünkben el ne szomorod­junk. Mindez ma már csak rossz emlék. Hogy piennyire az, ar­ról mindenki meggyőződhet a mint kopik és az újdonság varázsa a hétköznapok lánco­latán. Mint vált az iskola kö­telességgé, nagy nekilendü­lések és kis sikertelenségek színhelyévé. A kis pajtások­ból őszinte, igaz barátok lesz­nek, akik együtt törik fejü­ket, ceruzavéget rágcsálva, egy-egy nehezebb számtan- példán, vagy keresnek neki­hasalva, a kiterített térképen egy-egy csodálatos város­nevet. Aztán egy szép napon arra ébredtek, hogy semmi se jól van, nem tudtok magatokkal mit kezdeni. Kinőttek min­dent, csupa kéz és láb az egész gyerek. Sokszor az ege­kig ugrálnátok nagy viharző jókedvetekben, máskor a tenger mélységénél mélyebb a búbánat bennetek. Ilyen­kor uccu! fejest ugorj a friss vízbe, rúgd a labdát, fuss, mászd meg a kéklő hegyek integető csúcsait. Mindig ten­ni valamit, soha egy percnyi unalom, erre nincs idő. S ha elfáradtál, vegyél kezedbe egy könyvet, beszélgess a szellemóriásokkal, szívd ma- kadba a Szépséget, a Jóságot, a Tudást. A mai napon mit kívánjak nektek? A picinyeknek sok tarka játékot, a nagyobbaknak sok ötöst, a még nagyobbaknak sikert a sportban, tanulás­ban, soha csalódást, elkesere­dés és a legnagyobbaknak si­keres érettségit, hogy utána egy boldog gyermekkor em­lékeivel .felvértezve indulja­nak a felnőttek boldogabb, jövőt építő útjára! S. Szabó Márta ünnepén saját szemével, ha oda áll « könyvsátrak elé és figyelem­mel kíséri, hogy mit, mennyit és milyen könyveket vásárol­nak a dolgozók. A munkás. « paraszt, a diák. az értelmisé­gi, akiknek a néphatalom ad­ta a kezébe a könyvet, az iga­zi szellemi táplálékot. Vörös­marty műveiből három-négy év alatt mindössze 200 pél­dány fogyott el a feudális Magyarországon, a szocialista Magyarországon pedig öt év­vel ezelőtt 10 ezer példány­ban jelentek meg Vörös­marty művei. Így nemcsak az olvasók változtak meg az elmúlt idők alatt, de megváltozott könyv­kiadásunk is. Ki ne emlékez­ne a Horthy-világ könyvki­adására. a ponyvaregények, limonádé-művek világára, amikor még elvétve sem je­lenhetett meg egyetlen szo­cialista alkotás sem. Ma dön­tően megváltozott ezen a té­ren is a helyzet. A ponyva- irodalom helyett megjelen­nek a világirodalom klasszi­kusainak alkotásai, megje­lennek a szovjet irodalom ér­tékes művei. a mai nyugati irodalom nagyszabású pro­dukciói, de képviselve van­nak a könnyebb műfajok is. Az idei könyvhét egyik fő jellemvonása, hogy igen nagy számban mutatkoznak be a fiatal magyar írók is. akik­nek szebbnél szebb alkotásai­val ismerkedhetnek meg az olvasók. Csupán néhány íze­lítőt a könyvsátrak anyagán bői. Fodor József: Országutak énekei. Keszthelyi Zoltán: Visszatért évek, de ott talál­hatjuk a könyvsátrakban Várnai Zseni, Darvas József, Erdős László, Barabás Tibor, Rideg Sándor, Tamási Áron műveit is, Dobozy Imre és Szabó Pál müvei mellett. Nem kétséges, hogy az idei könyvhéten a világirodalom, valamint a magyar irodalom legszebb gyöngyszemei kerül­nek a dolgozó milliók kezébe. Üdvözöljük az ünnepi könyv­hét alkalmával íróinkat, köl­tőinket, üdvözöljük az ölva- sók egyre növekvő, népes tá­borát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents