Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

4 nbpojság I960, májas 29., vasárnap A „könyvbarát“ A leégett alexandriai könyv­tárból kimentették a Könyvet. Mikor a barbárok lerohanták Rómát, egy helybeli polgár a tunikája alatt menekítette ki a városból. Megúszta a tatár­járást, és százötven évig pi­hent egy pince mélyén, elbúj­tatva török elől, nem bírt a Könyvvel Haynau sem, a nyi­lasok sem tudták elégetni — minden vészt, vihart kibírt ez a Könyv! Tegnap Kajavác kivette a könyvtárból, mert odaadták neki. Megvacsorázott rajta, be­hajtotta a „fülét”, széljegyzet­tel látta el, leejtette a vízcsap alá, majd beleejtette a szeme­tesládába. A könyv „elpusz­tult”. Na, bumm — mondta Kajavác —, mit vannak úgy oda. „Megveszem” — mondta és új könyvért indult a köl­csönzőbe. (ó) — A JÁRÁS VADÁSZTÁR­SASÁGAI úgy határoztak, hogy együttesen tekintik meg a Budapesten megrendezett virág és vadászati kiállítást. A jegyek elővétele megkezdő­dött. — A JÁRÁSI és a községi tanácsok igazgatási előadói és iratkezelői szorgalmasan készülnek a júniusban tar­tandó szakmai vizsgákra. Az államigazgatás ezen dolgozói a megyei és járási tanács jo­gászaiból alakított vizsgabi­zottság előtt adnak majd számot arról, amit a téli hó­napokban tanultak. — KÉT ÉVES TECHNIKU­MI TOVÁBBKÉPZÉSEN vesz­nek részt a Vágóhíd- és Hús- feldolgozó Vállalat dolgozói. Az első félévi vizsgákat a na­pokban tették le a hallgatók. A tíz vizsgázó jó felkészültség­ről tett tanúságot. « GYÖNGYÖSHALÁSZ KÖZSÉGBEN az évről évre növekvő családi ház építkezé­sekhez szükségessé vált új házhelyek kialakítása. A kö­zelmúltban a Gyöngyös—Vá- mosgyörk vasút mellett 143 házhelynek megfelelő földet sajátítottak ki, amelyen az építkezések már ezen a nyá­ron megkezdődnek. — AZ ÁLLAM ÁLTAL BIZ­TOSÍTOTT ingyenes gyü­mölcsfaakció során a járás termelőszövetkezetin több mint 15 ezer darab, főleg kajszi, al­ma és besztercei muskotály csemetét igényeltek. A leszál­lított mennyiségből 110 hold területen létesítettek gyümöl­csöst. Ezenkívül az idei ^vá­szon megkezdték a gyümölcsös sorfásítást is a kialakított nagyüzemi táblák között. — A KÖZÉPISKOLÁS diá­kok írásbeli vizsgái lezárultak. Két hét múlva kerül sor a tzóbeli vizsgákra. EGEI VÖRÖS CSILLAG Hosszú az út hazáig EGRI BRÖDY 29—30: Nincs előadás EGRI KERTMOZI Ingovány GYÖNGYÖSI PUSKIN 29—30: Az út vége GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 29—30: 105 százalékos alibi HEVES 29- én: Sabella nagymama 30- án: Fehérek és feketék HATVANI KOSSUTH 29—30-án: Nyomorultak (I. rész) PÉTERVÁSARA 29-én: A 13-as számú kedvenc FÜZESABONY 29—30: A nagy kék országút GYÖNGYÖSI KERTMOZI Vörös és fekete (I. rész) Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Szűcs Ilona, Wágner Agnes, Szabó Zoltán, Orbán Ilona, Jakus István. Varga Géza János, Kovács Mária, Ráfel Zsuzsanna, Szőllősi Ildikó. Kónya Éva, Drabos Györgyi Judtt. Tiszóczki Zsuzsan­na, Balogh Agnes. Házasságot kötöttek: Horváth Ferenc—Telek Erzsébet, Német Ist­ván—Karácsony Anna Mária; So­mogyi Ferenc—Borsos Mária, Asz­talos László—Varga Mária; Meghalt: Kakái András; 0 színházi szezonzárásrál és az őszi tervekről nyilatkozik a Gárdonyi Géza Színház művészeti titkára A Gárdonyi Géza Színház­ban az évad befejezése előtti hangulat hiányzik az idén. Legalábbis most még, május­ban senki sem beszél a nya­ralásról, holott más eszten­dőkben, és más színházakban ebben az évben is, már min­denki a Balaton mellé vagy külföldi utakra készül. — Egerben az utolsó előadás június 26-án lesz, az Elveszem a feleségem című darabot játsszuk majd — mondja Ko­zaróczy József, a színház mű­vészeti titkára. Júliusban, au­gusztus elejéig a megye váro­saiban és falvaiban állandóan tájelőadásokat tartunk. Műso­ron szerepelnek az Anyósge­nerális, az Aranyember, a Fös­vény. A megyében mindenütt szívesen látott vendég a tár­sulat és a késő tavaszi időjá­rás se csökkentette az érdek­lődést a bemutatott darabok iránt. — Elsőrendű érdekességként kell megemlítenem, hogy a Nemzeti Színház gárdája jú­nius 22, 23 és 24-én, három napig az egri színházban ven­dégszerepei Csehov Ványa bá­csi című színművével. A Cse- hov-évforduló alkalmából fel­újított darab a Nemzeti Szín­ház jelentős sikere az idei évadban, így minden bizonnyal az egri közönség is nagy él­ményt kap a háromnapos vendégjátékkal. A Nemzeti Színház Ványa bácsival tesz pontot annak a szocialista szerződésből fakadó kötele­zettségének a végére, amelyet tavaly vállalt. Eddig a Nem­zeti Színház rendezői és mű­vészei adtak hasznos segítsé­get és útmutatást az egri együttenek (itt Ladomerszky kitűnő Warrennéjére is gon­dolunk), most meg a Ványa bácsit nyújtják át az egri kö­zönségnek. — Jelentősnek ígérkezik az az országos értekezlet is, ame­lyet Egerben tartanak és ame­lyen részt vesz a minisztéri­um, a művészeti szakszerve­zet színházi szakosztályán kí­vül valamennyi vidéki szín­ház igazgatója, főrendezője, gazdaságvezetője is. A mun­kaértekezlet a vidéki színhá­zak kérdéseivel foglalkozva többek között azt a problémát is rendezni kívánja, hogyan lehet a tájelőadásokat fejlesz­teni az egyes megyékben, s főként arról fog tárgyalni, ho­gyan lehet a megyék kicsiny településeit is (ahová tájelő­adást vinni a feltételek hiánya miatt nem lehet) kultúrával ellátni: itt elsősorban a bri­gádműsorok és az irodalmi színpadok műsorának a jelen­tősége nő meg. — Debrecenben, a Csokonai Színház társulata nagy siker­rel mutatta be Brecht Koldus­operáját. Ezért az egri szín­ház részéről Vass Károly fő­rendező és én még a hét fo­lyamán tapasztalatcsere-utat teszünk a cjvis-városba. — Elismerést jelent az egri színháznak az a kedves láto­gatás, amellyel a győri Kisfa­ludy Színház igazgatója, fő­rendezője és gazdaságvezetője a társulatot megtisztelte. A ta­pasztalatcsere fő témája az egri színház bérletrendszere volt: a vendégek hasznosnak és igen célravezetőnek talál­ták az egri bérletezési formát és megvalósítását Győrben is lehetségesnek tartják. A megnyújtott színházi sze­zonról és a Rossztemplom kérdéséről faggattuk Koza- róczyt, aki a következőkben tájékoztatta munkatársunkat: — Most már befejezett tény, hogy a Rossztemplom lesz a színház átmeneti otthona •&> átalakítási munkák befejezé­séig. A napokban tartottunk akusztikai próbát a még ko­rántsem kész épületben és az ablaknyílások nyitottsága el­lenére is kedvező eredmény­nyel zárult a hanghatás! pró­ba. Az átalakítási munkák az épület belsejében jól halad­nak, minden valószínűség sze­rint októberben már játszik az együttes az átmeneti ott­honban. Az öltözők és a szükséges helyiségek (műhelyek stb.) az épület északi oldalára kerül­nek, a templom és az iskola közötti részre. — Sokan talán úgy gondol­ják — mondja Kozaróczy Jó­zsef —, hogy az új körülmé­nyek között a színház nem fogja majd azt nyújtani, amit az egri közönség eddig elvárt kedves együttesétől. Ez azon­ban nem így van. A most át­alakításra kerülő színház épü­letében kétségtelenül nyugod- tabb- lehetőségek között dolgo­zott a technikai gépezet. A A múlt év július 31-én rész­letesen ismertettük olvasóink­kal az Egri Erdőgazdaság mun­kásának: Tóth Sándornak ta­lálmányát, a szalagfűrész fog­hajtogató félautomatát. Annak idején kifogásoltuk, hogy nehezen halad a talál­mány gyakorlati bevezetése, mert nem akad üzem, amely a szalagfűrész foghajtogató fél­automata gyártását elkezdené. A találmány mostoha sorsa nagy feltűnést keltett szakkö­rökben és Budapesten, a Tech­nika Házában az érdekelt mi­nisztériumok kiküldötteinek és több szakember bevonásával ankétot tartottak ebben az ügyben, de gyártó vállalat to­vábbra sem akadt. Most a Budapesti Ipari Vá­színpadképek megoldásába az új teremben nem lehet annyi mindent belevinni, mint a je­lenlegi színpadon. De ez nem is baj. Színpadképeink itt-ott túlharsogták mondanivalóju­kat, néhol naturalista stílustö­rekvéseket is meg lehetett áll­lapítani. Most a színpad ter­vezői és különösen a rendezők olyan megoldásokat keresnek majd, amelyek elsősorban a lényegretörő közlést szolgál­ják. Az irodalmi színpadok jelzésszerű színpadképei is sokszor többét tudnak monda­ni a jelenlegi színpadi körül­mények között is, mint egy nagy hatásra törekvő beépített kép. — Az együttes színvona­la emelkedni fog. Ezt nem üres ígéretként mondjuk, hanem ezt tapasztalni fogja a közön­ség is. A jelenlegi társulat nagyjából-egészéből megma­rad, sőt, a színház kapott nyolc színészi státust: a hiányzó női és férfi karakterszínészek be­lépésével változatosabb mű­sorpolitikát lehet és kell majd folytatnunk. — Műsorterv? Ma még csak körvonalai látszanak, de azt máris elárulhatjuk, hogy igé­nyesek leszünk önmagunkkal szemben és az idei évad után, megerősödve, gazdag program­mal lépünk Eger és, a megye közönsége elé. Eddig szól Kozaróczy József nyilatkozata. Hogy miért ő mondta el nekünk ezeket? Mert Szőllősi Gyula igazgató Jugoszláviában tartózkodik tanulmányúton, a noviszádi színészeknél. Reméljük, hasz­nos és gazdag tapasztalatokról számol majd be hazatérése után az egri és megyei szín­házjáró közönségnek. Farkas András sáron a Találmányi Hivatal bemutató csarnokában láthat­juk Tóth Sándor találmányá­nak mintadarabját. Ügy vél­jük, ez a tény önmagáért be­szél, és a legilletékesebbek ezzel kellő módon kifejezésre juttatták a találmány jelentő­ségét. Most már nemcsak mi, ha­nem az ország különböző erdő- gazdaságaiból és fafeldolgozó üzemeiből érkező megrendelé­sek és levelek is sürgetik, hogy hol és mikor gyártják végre a szalagfűrész foghajtogató fél­automatát. Reméljük, az Erdészeti Fő- igazgatóság hamarosan választ ad a kérdésre. F. E. Egy egri munkás találmánya a Budapesti Ipari Vásáron 1960. MÁJUS 29., VASÁRNAP: MAGDOLNA 85 évvel ezelőtt, 1875. május 29-én halt meg IZSÓ MIKLÓS szobrászművész. Müveit a nép életét ábrázoló érdekes motívumok jellemzik. Mintázott képmásokat (Csokonai, Arany), két legismer­tebb műve: a nép életéből vett első magyar szobor, a Búsuló ju­hász és a Táncoló paraszt. Izsó Miklós 1831-ben született. 50 évvel ezelőtt, 1910-ben halt meg MILIJ BALAKIKJEV, orosz zeneszerző. Művei a népi zenében gyökereznek, Iszmalej című, ke­leti fantáziája, világhírre tett szert. Tagja volt az ötök társaságá­nak (Balakirjev, Borodin, Kjui, Muszorgszkij és Rimszkij-Korsza- kov), akik a nyugati zenétől független, orosz népi dallamkincset tekintették művészetük forrásának. Balakirjev 1837-ben született, Izsó Miklós: Táncoló paraszt. (Egy forrásmunka szerint a szobor címe: Táncoló hajdú.) 460 évvel ezelőtt, 1500-ban halt meg BARTOLOMEU DIAZ, por­tugál tengerész, alá vitorláshajójával 1488-ban először hajózta kö­rül Afrikát és tőle származik a Jóreménység foka elnevezés. hogy Salvator Dali, ez a félkótyagos festő-izé, aki új ostoba­ságokkal tör utat a régi ostobaságok gazdag erdejében, a napisajtó és a képeslapok jóvoltából hovatovább olyan nép­szerűségre tesz nálunk is szert, mint hazája és világa már jobbra nem érdemes köreiben. Megmondom őszintén, soha nem hallottam nevét, nem is tudtam, hogy létezik, s emiatt sem kedélyemnek, sem általános közállapotomnak semmi baja nem volt. Mindaddig, amíg neve és alkotásának szá­mos műhelytitka napvilágot nem látott hazai lapjaink ha­sábjain, s azóta egyre nagyobb felháborodással és kíváncsi­sággal lesem, hallom a híreket, hogy meztelen nő festékes hasa, valamint egy sertés kulimászos háta után, vajon mi­lyen „ecsetet” használ legújabb kompozíciójához. Ez a Salvatore Dali egyre jobban tetszik nekem, s ti­tokban már azon töprengek, hogy meg kellene próbálnom művészete műhelyéből néhány eszközt átvenni, mert disznó azért itt is akadna, s hátha nekem is menne a dolog. Külön­ben is: egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy Dali­klubok alakulnak, a Ki mit gyűjt klubok mellett! Hisz « roki fertelmeit onnan tanultuk meg, hogy szépen leírták az újságok, fényképen hozták a lapok és még a híradóban is láthattuk, hogy milyen kegyetlen egy ronda dolog ez a roki. Aztán láthattuk mozi és kép nélkül, saját két szemünkkel, saját táncparkettjeinken, saját gyermekeinktől — mert ők is látták a mozit, s újságolvasó embereknek neveltük őket. Nem beszélve arról, hogy sikerült olyannyira és főleg oly sokszor felháborodnunk a zöld hajakat illetően — uram­isten, látjátok feleim mi van azon a fránya Nyugaton: hogy ma már háborogni nem is kell elmennünk Nyugatra. Nem vagyunk rájuk szorulva. Magunk is tudunk már előállítani háborogtatni valót. Így terjedt el a kész életű hula-hopp, a zsákruha, így lett népszerű elég széles körben Sagan... ... Hihetetlen izgalomban vagyok: már két napja nem tudok semmit Salvator Daliról. Pedig most készülök egy be­mutatóra két lóval, három bajadérral, egy traktorral és egy mázsa szurokkal — szeretem a sötét tónusokat —, hogy le­leplezzem ezt a kótyagos absztraktot: így nem szabad al­kotni. De bízom a hazai sajtóban! (egri) >i.itiiiiiiii«iiiiiiiiiitiiiiiiRiiiiiiiMiit!!iiiiiiiiiBiiiiiiiiiiriiiiLi«iiiiiitiiii«tiiiiiitti>iiiiiiiiiiiiitiiiiiiitiiiH«iiiHfirtt»iiiiict(iitiiiiititiiiiiiiiitiiiiii«ii««íiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiivmnifiiiiiiHBiiii(iuiiiiiiuiiiiiiiiuiiJtiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiititiiins<iiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif }7 gy fényképalbumot la. LJ pozgatok. Az első olda­lon levő kép már kissé megsár­gult. elhomályosodott: az arco­kat már csak az emlékezés me­leg szavai tudják hűen vissza­idézni. Harmincöt évvel ezelőtt készült a felvétel a gyöngyösi Iparosok Dalkörének első sze­repléséről. Az alapító tagok: Dózsa Kálmán és Nagy Ferenc munkájának első eredménye volt az akkori kollektíva kiál­lása a közönség elé: nagy si­kert arattak s az ő vezetésük­kel működött a kórus 1949-ig. Sok és nagy eredményt értek el. amelyekről nemcsak a fény­képek. de a kisebbfajta, kincs­tárnak is beillő üvegszekrény tárgyai is tanúskodnak. Nem­csak Gyöngyösön, de az ország minden részébe eljutottak, ter­jesztették a népi kultúrát, mű­vészetet, s munkájukat meghá­láló elismerések, dalostalálko­zókon elért helyezések közül csak a legfontosabbakat emlí­tem: 1934-ben Pécsett. 1936-ban Balatonfüreden, a következő évben Miskolcon. 1938-ban Székesfehérvárott, majd 1939- ben ismét Balatonfüreden ke­rültek az első helyre a vidéki kórusok között. Tovább lapozok előre az al­bumban és az időben. Itt-ott új arcokat fedez fel a szem, új vezetők, karnagyok vezényel­nek: Fülöp Barna. Körösi Já­nos. Tomits György. Geibinger ■ Sándor, Sík Sándor. Páczai iá­Jubilál a gyöngyösi kórus nos: mind szerelmesei és ava­tott tudói a muzsikának. 1953- tól az énekkar a Művelődési Ház keretében működik s az így kapott erkölcsi és anyagi támogatás meghozza gyümöl­csét: a kórus létszáma mindin­kább emelkedik s már a követ­kező évben két országos dalos­ünnepélyen vesznek részt, hangversenyt adnak Szűcsiben, s az ő munkájuknak és sike­rüknek tudható be, hogy rö­viddel szereplésük után meg­alakul az énekkar Szűcsiben is. A kórus vezetője ekkor már Szabó Tivadar, aki fiatalos elánnal, nagy szakmai felké­szültséggel irányitja a kórust. Nagyrészt az ő lelkesedésének tudható be. hogy pesti kóru­sokkal csepehangversenyeket szervezett: először ők mentek el Pestre az Egyesült Izzóba, akik rövidesen egy nagysikerű hangverseny keretében vissza­adták a látogatást, voltak a Vákuumtechnikai Gépgyár­ban, szerepeltek Petőfibányán s az ottani fúvószenekar ez év őszén viszonozza látogatásu­kat. Jártak Vámosgyörkön, ahol nagy szeretettel és meg­becsüléssel hálálták meg mun­kájukat. Soós Ferenc ügyveze­tő elnök mondja el mindeze­ket az élmény hitelességével, aki 1925 óta aktív tagja és je­lenleg is fáradhatatlan segítő­je az énekkarnak. Büszkén és kedves részletességgel számol' be a hat rádiószereplésről, s azokról az elismerő oklevelek­ről. amit a kórus a felszabadu­lás után kapott. TjYiss. fényképek bukkan- nak elő az album lapja­in : a Szüreti Daljátékról készült felvételek. „Kétségkívül ez volt a legnagyobb produkció — mondja Szabó karnagy —, amit a snmngyösi énekkar eddig megvalósított. A Szüreti Dal­játék zenéjét részben sok éves népdalgyűjtésem dalaiból, részben a már régebben feldol­gozott Gyöngyös környéki da­lokból állítottam össze. Sok se­gítséget kaptam Kodály Zol­tántól, aki igen sok munkája ellenére vállalta a zenei rész lektorálását, és a dalok kórus­ra való átírását”. Az előadás sikerére jellemző, hogy nem­csak a magyar újságok, hanem a baráti országok sajtója is el­ismeréssel szólott a kezdemé­nyezésről. Tovább peregnek a képek: a két évvel ezelőtti eg­ri dalosünnepély részvevői, a pedagógusokat köszöntő kórus: a folyton csiszolódó és egyre növekvő énekkar sikerekben gazdag útjának újabb állomá­sai ezek a gondosan megőrzött felvételek, ismerős és ismeret­len arcok néznek rám: kik a kórus tagjai? „Az énekkar állandó tagjai­nak létszáma ötvenkettő, ebből 28 nő és 24 férfi. Nagyrészt üzemi dolgozók, akik szabad idejük rovására, munkaidő után jönnek énekelni és már sokszor volt rá példa, hogy egy-egy út. egy-egy szereplés megvalósítása érdekében anyagi áldozatokat is hoznak. „Igen örvendetes tény — mondja Szabó Tivadar —, hogy a gyárak, üzemek is nagy segít­séget adnak nekünk: ha vidéki szereplésünk van, a dolgozókat elengedik a munkahelyükről; patronálják és anyagi eszkö­zökkel is segítik munkánkat: ha vendég-énekkarok jönnek hozzánk, az üzemek adnak dí­jakat és ajándékozzák meg őket”. A kórusban gimnáziumi rv tanulók is szerepelnek: talán a legnagyobb remények­re jogosító tény a: hogy az átlagos életkor 27 év. s minden tagunk, legyen az fiatal, vagy idősebb, egyaránt hittel és lel­kesedéssel és tehetségéhez mérten igyekszik közös célun­kat megvalósítani. Eredmé­nyeink s további fejlődésünk legfőbb biztosítéka az. hogy a jó közösségi szellem, az össze­tartozás érzése teszi közvetlen­né és meleggé próbáinkat, sze­repléseinket. Rendszeresen tar­tunk klubnapokat, hogy erősít­sük a barátságot. Repertoá­runkban mintegy 42 szám sze­repel: praeklasszikusok. ro­mantikusok alkotásai, mai éle­tünket tükröző dalok, munkás­mozgalmi énekek, indulók, Bárdos-, Kodály-szerzemé- nyek: változatos a műsorunk. Most újabb erőpróba előtt ál­lunk: a gyöngyösi kórus fenn­állásának 35. évfordulóján bu­dapesti és vidéki kórusokkal együtt nagyszabású dalosün­nepélyt rendezünk, melyre, a bíráló bizottság elnökeként Bárdos Lajos is eljön. Az ün­nepségeken a hatvani és egri általános iskola kórusa, a fü­zesabonyi. pélyi, káli férfikó­rus, a fővárosi Gázművek, és a budapesti Porcelángyár kó­rusa. az egri Pedagógus Ének­kar. az ófehértói Munkás- Paraszt Kórus, s a helyi műve­lődési ház vegyeskórusa vesz részt. Szeretném hinni, hogy a változatos, sokszínű műsor nemcsak az állandó közönsé­günket hívja el a kultúrházba, hanem mindazokat is, akik szépet, igazat, őszinte szava­kat. dalokat akarnak hallani.’’ A fényképek — a legutób- blak is — a múltról szól­nak, a szavak a holnapról. A gyöngyösi szám után újabb da- lostalálkózók következnék s jö­vőre már új albumban szeret­nénk lapoz (P. M.)

Next

/
Thumbnails
Contents