Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

1960. májas 29., vasárnap

KÉPŰJSÄÖ

3

A népeknek nagy éberséget kell tanúsítaniuk és állhatatosan kell harcolniuk, hogy fenntartsák

a főidőn a békét

Hruscsov beszéde a „kommunista brigád64 címért versenyzők országos értekezletén

(Folytatás a 2. oldalról) látott rá Hruscsov.

Hruscsov ezután a következőket mondotta:

„Bennünket elsősorban az döbbentett meg, mondhatnám: keserített el, hogy az Egyesült Államok elnöke’ sajtóértekezletén jóváhagyta ezeket a provokációs lépéseket. Az Egyesült Államok elnöke nyíltan kijelentette. hogy ezekben a beszédekben az Esésűit Államok külpolitikáját fejtették ki”.

Különösen akkor váltak világossá az Egyesült Államok uralkodó köreinek valódi szándékai. amikor egymásután két otromba katonai provokációt követtek él. Április 9-én és május 1-én amerikai felderítő repülőgépek agresszív módon betörtek a Szovjetunió légiterébe.

Céljuk mindenekelőtt az Volt. hogy megsértsék a Szovjetuniót és csapást mérjenek tekintélyére — mondotta.

„Mi komolyan átgondoltuk a kialakult helyzetet, — mondotta Hruscsov — és mégis úgy

Áz Egyesült Államok vezetői azt remélték, hogy ha Hruscsov Párizsba érkezik, nem tárgyalhat a többi állammal egyenlő feltételek mellett, miként egy nagy és hatalmas állam képviselőjéhez illik, hanem könyörögni fog a békés együttélésért, az államok közötti békés kapcsolatok fenntartásáért.

„Meg akarták mutatni, hogy az Egyesült Államok abban a helyzetben van, hogy a Szovjetunióra rákényszerítheti akaratát”;

Hruscsov megállapította, hogy közvetlenül a párizsi értekezlet előtt az Egyesült Államok vezetői világszerte riadókészültségbe helyezték az amerikai csapatokat és támaszpontokat, majd így folytatta:

„Ha komolyan vesszük a dolgot, az Egyesült Államoknak ezt a közvetlenül az értekezlet előestéjén végrehajtott lépését nem lehet másként felfogni, mint a legdurvább provokációt”.

Ennek ellenére — folytatta Hruscsov — a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány elhatározta: a végsőkig kitart, felhasználja a legkisebb esélyt is arra, hogy megmentse a csúcsértekezletet, kivívja annak megtartását, a béke és a nemzetközi együttműködés érdekében.

De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnökkel és Mac- Millannel, Nagy-Britannia miniszterelnökével folytatott párizsi előzetes megbeszéléseiről szólva Hruscsov kijelentette: „Az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy Franciaország és Nagy-Britannia vezetői érdeklődést tanúsítottak a csúcs- találkozó megvalósítása iránt, bár az agresszív észak-atlanti szövetségen belül az Egyesült Államokhoz fűződő szövetsé- ségesi helyzetük nem túlságosan nagy lehetőséget biztosít a gondolkodási szabadságra, és méginkább az önálló cselekedetekre.”

Mindenesetre — állapította meg Hruscsov — azt vártuk, hogy e megbeszélések után az Egyesült Államok elnöke olyan lépéseket tesz, amelyek megnyitják a csúcstalálkozó fele vezető utat, vagy legalább is megkísérli, hogy tisztázza velünk a helyzetet. Hruscsov hangsúlyozta, hogy Eisenhower nem élt a rendelkezésére álló lehetőséggel, „még csak azt sem mutatta, hogy találkozni óhajt velünk”.

Ilymódon — összegezte Hruscsov az elmondottakat — az a nyilatkozat, amelyet Kidöntöttünk, nem teszünk semmi olyasmit, ami akadályozhatná. hogy az Egyesült Államok elnöke kijusson abból az ostoba helyzetből, amelybe került”.

— Eisenhower azonban nem használta ki a számára felkínált lehetőséget — folytatta Hruscsov —. és kijelentette,

hogy ő hagyta jóvá a kémrepüléseket, s azok az 6 tudtával történtek. Felmerült bennünk a jogos kérdés: kivel állunk tulajdonképpen szemben? Vajon milyen állam ez — az Egyesült Államok —, amely a többi állam között élve, nem hajlandó betartani az általánosan elismert nemzetközi szabályokat.

Csak egy agresszív hatalom képes arra, hogy nyíltan megtagadja a többi országgal szemben kötelező viselkedés szabályait, s ne akarja fejleszteni a normális kapcsolatokat a többi országgal.

Általában véve — jegyezte meg Hruscsov — helyesen átláttuk:

senhower május 16-án, az előzetes tanácskozáson felolvasott, nem hozott sémmi újat. Az Egyesült Államok elnöke önmaga gyújtotta fel a csúcs- találkozó felé vezető hidat — mondotta a szovjet kormányfő.

„Törvényt ültünk az imperializmus fölött, az ag- resszorok fölött, akiknek katonai repülőgépei behatolnak a Szovjetunió légiterébe”

— jelentette ki Hruscsov értékelve a Biztonsági Tanácsban az amerikai légihaderőnek a Szovjetunió ellen elkövetett agresszív, a világ békéjét fenyegető cselekményeiről lezajlott vitát.

— Ámde a Biztonsági Tanács többségének nem volt bátorsága, hogy felemelje szavát az amerikai agresszorok ellen és lényegében véve felmentette őket — tette hozzá Hruscsov.

A Biztonsági Tanács tagállamainak e kérdésben elfoglalt álláspontját jellemezve, Hruscsov rámutatott, hogy Nagy-Britannia és Franciaország képviselői „nem tudtak felemelkedni arra a színvonalra, hogy tárgyilagosan értékelték volna az Egyesült Államok agresszív behatolásának ügyét.” Ez azért történt

— jelentette ki a szovjet kormányfő, mert Nagy-Britanni- át és Franciaországot katonai szövetség szálai fűzik az ag- resszorhoz, az Egyesült Államokhoz.

Olaszországnak a Biztonsági Tanácsban ülő képviselője hogyan ítélhetne és szavazhatna szabadon, amikor országa tulajdonképpen az amerikai imperializmus alárendeltje és az olaszországi támaszpontokon az amerikai fegyveres erők kémrepülőgépei állomásoznak.

— Kína úgynevezett „képviselője” — jegyezte meg ironikusan Hruscsov — egyáltalán nem Kína képviselője, hanem az amerikai-bérenc Csang Kaj-sek lakája, Csang Kaj- seké, aki egyelőre a Kínához tartozó Tajvan szigetén csak azért tudja tartani magát, mert az Egyesült Államok agresszív módon beavatkozik a Kínai Népköztársaság bei- ügyeibe.

A Biztonsági Tanács egyes tagjai,

a gazdaságilag elmaradott országok képviselői bátran kijelentették, hogy az amerikai repülőgépek berepülése megsértette a Szovjetunió szuverenitását.

De arra már nem futotta bátorságukból, hogy elismerjék az agresszió tényét, mert ezek az elmaradott országok az Egyesült Államok erős nyomása alatt állnak.

Hruscsov kijelentette: A Biztonsági Tanács szavazásának eredménye nem a Szovjetunió veresége. „A Biztonsági Tanács vitájának eredménye a mi győzelmünk — mondotta, mert ország-világ előtt lelepleztük az agresszorokat, s a szavazás formális eredmé- mondotta Hruscsov.

Eisenhower elnök, miután meghiúsította a párizsi értekezletet — mutatott rá a szovjet kormányfő —, május 25-i beszédében az amerikaiak előtt ismét megerősítette „kormányának arcátlan álláspontját”.

Érintve az amerikai elnöknek azt a megállapítását, hogy mivel Hruscsov megelőzően nem tulajdonított olyan jelentőséget az amerikai földerítő repülőgépek útjainak, következésképpen nem ezek a repülések, hanem valami más határozták meg a Szovjetunió álláspontját, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a következőket mondotta:

Nem voltak tárgyi bizonyítékaink az ilyenfajta behatolásokról. Ezért a szovjet kormány úgy vélte: tiltakozni annyit jelent, mint időt fecsérelni. Az Egyesült Államok nem egy ízben tagadott le tényeket repülőgépeinek a Szovjetunió fölötti útjairól — mondván, hogy ezek nem az ő repülőgépei.

Hruscsov elmondotta: Volt olyan idő, amikor mi nem tudtuk lelőni ezeket a repülőgépeket, mert nagyon magasan repültek. Vadászgépeink elérték ezt a magasságot, de nem tudták megtalálni és eltalálni az agresszor repülőgépeit.

De a szovjet tudósok, mérnökök, munkások nagyszerű rakétákat készítettek. És most, ime, maga az amerikai szolda- teszka tette lehetővé számunkra, hogy teljes mértékben bebizonyíthassuk e rakéták hatékonyságát — mondotta Hruscsov.

Az első rakéta eltalálta a 20 ezer méter magasságban repülő amerikai gépet — emlékeztetett Hruscsov. — Ettől a napitól kezdve vége annak, hogy büntetlenül küldhessenek kémrepülőgépeket a mi egünkre.

Ezzel összefüggésben Hruscsov rámutatott:

összeomlott a Szovjetunió megtámadásának ama katonai koncepciója, amely a bombázó légierők alkalmazásán alapult. Hruscsov ezután foglalkozott azzal, hogy Eisenhower és Nikon kormány előterjesztette

úgy véljük, hogy ma is hasznos lenne a kormányfői találkozó. De az a követelésünk, hogy a találkozó tisztességes alapon üljön össze. Megtarthatnánk az értekezletet, ha az Egyesült Államok kormánya sajnálkozását nyilvánítaná a történtek miatt.

— Mint a tények mutatják — jelentette ki Hruscsov — az amerikai imperialista körök nyilván nem akarják a békés együttélést és a versenyt a Szovjetunióval. Áz amerikai imperialisták arra próbálnak kényszeríteni bennünket, hogy engedékenyebbek legyünk és abból a hibás számításból indulnak ki, hogy országunk nem olyan erős és egységes, mint amilyen a valóságban.

„Ügy látszik, Allen Dulles kémszervezete, amelyre az Egyesült Államok — az adófizetők rovására — olyan óriási összegeket fordít, nem ér egy fabatkát sem” — állapította meg ezzel összefüggésben

nyeitől függetlenül is elhangzott az elmarasztaló ítélet”. Hruscsov kijelentette:

minthogy a Biztonsági Tanács többsége nem merte elítélni az „amerikai haramiákat”, a szovjet kormány az ENSZ közgyűlése elé terjeszti ezt a kérdést.

A szovjet kormány következetesen folytatja a harcot a béke és a népek biztonságának ellenségei ellen.

„a nyílt égre” vonatkozó régi tervét. A szovjet kormányfő kijelentette: az Egyesült Államok szeretné, ha oly módon nyújtanának kártérítést kémkedési kudarcukért, hogy lehetővé tesszük az amerikai hírszerző szolgálatnak az országunkban való legális tevékenykedést, az ENSZ zászlaja alatt.

Hruscsov kijelentette: „A mi válaszunk erre a következő:

A Szovjetunió minden kísérletet, amely arra irányul, hogy behatoljanak légiterébe, úgy tekint, mint ellene irányuló szándékos agresszív támadást, és kénytelen lesz olyan válaszintézkedéseket hozni, amilyeneket biztonsága érdekében szükségesnek tart.”

A szovjet kormánynak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontját elemezve, Hruscsov hangoztatta: a szovjet kormány kész becsületes tárgyalásokat folytatni a nyugati országokkal, amennyiben azok valódi, nem pedig színlelt törekvést mutatnak a leszerelés útjainak keresésére.

Az Egyesült Államok kormánya minden áron biztosítani szeretné magának azt a lehetőséget, hogy folytassa a nukleáris kísérleti robbantásokat. „Ha az Egyesült Államok, bármilyen ürüggyel, felújítja a kísérleteket, akkor mi is természetesen kénytelenek leszünk újra kezdeni saját nukleáris kísérleteinket, hogy szavatoljuk hazánk és szövetségeseink biztonságát” — mondotta Hruscsov.

A szovjet kormány úgy véli, pozitív jelentőségű lehet Eisen- howernek az a kijelentése, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között fenn kell tartani a konkrét érintkezést és javítani kell a két nép kapcsolatait, feltéve, ha Amerika nem csupán szóval, hanem tettekkel is erre fog törekedni. Ehhez viszont az kell, hogy az Egyesült Államok kormánya mondjon le agresszív politikájáról és a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataiban szigorúan tartsa tiszteletben a békés együttélés elveit.

Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy az amerikai imperialisták agresszív politikájára kudarc vár.

— Figyelembe kell venni, hogy a kapitalista országokban, köztük az Egyesült Államokban is, vannak még olyanok, akik nem jutottak teljesen tudatára annak, ami történt — mondotta Hruscsov. Ezzel kapcsolatban azokhoz szeretnék fordulni, akik valóban őszintén óhajtották a kormányfői értekezlet munkájának jó kezdetét és eredményes befejezését és akiket természetesen, felháborított és elkeserített az a körülmény, hogy nem volt csúcsértekezlet. Mi megértjük elkeseredésüket, hiszen mi is, ugyanúgy, mint ők, hőn óhajtottuk ennek az értekezletnek a megtartását és éveken át állhatatosan harcoltunk összehívásáért.

— Mindazoknak, akik még nem igazodtak el eléggé a

helyzetben, akik máig is, túlzott hiszékenységből, készpénznek veszik az amerikai propaganda állításait, azt tanácsolhatnánk, hogy minél gondosabban vegyék szemügyre az amerikai agresszív politika egyes szellemi vezéreinek és végrehajtóinak cinikus kijelentéseit.

Hruscsov ezután emlékeztetett Nixon alelnök arcátlan követelésére, amely szerint a nygati hatalmaknak csakis „az erő helyzetéből” kell tár- gyalniok a Szovjetunióval.

„A Szovjetunió soha sem hajtott térdet azok előtt, akik fenyegették, s mindig kész kiállni .igaz ügyéért!”

— mondotta.

Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjetunió amikor visszaveri az Egyesült Államok agresszív cselekedeteit, nyomatékosan hozzájárul a béke megszilárdulásának ügyéhez. „Mi Párizsban nemcsak államunk érdekeit védelmeztük, hanem védelmeztük minden állam szuverenitásának elveit is, köztük az olyan államokét is mint Afganisztán és Ausztria, amelynek semlegességét és szuverenitását megsértették az amerikai légierők.”

A szovjet kormányfő megjegyezte: a Szovjetunió, amikor nem volt hajlandó részt venni a tárgyalásokon az Egyesült Államok katonai nyomása alatt, ezzel arra törekedett, hogy létrejöjjenek a jövendő csúcsértekezlet gyümölcsöző munkájának feltételei.

Mi, szovjet emberek — folytatta Hruscsov — úgy vélekedünk, itt az ideje, hogy a nyugati hatalmak tudomásul vegyék: az ázsiai nagyhatalmak kormányfőit be kell vonni a tanácskozásba. „Így lenne igazságos”.

— Ezek az államok a gyarmatosítók ellen, az imperializmus elleni harcban kivívták függetlenségüket — mondotta Hruscsov —, most pedig sikeresen fejlődnek, erőt gyűjtenek és máris fontos szerepet játszanak a nemzetközi ...idés eldöntésében.

A nyugati hatalmaknak haladéktalanul rendezniük kell viszonyukat a népi Kínával, be kell vonniok az elkövetkezendő tárgyalásokba a Kínai Népköz- társaságot, Indiát, Indonéziát és esetleg más országokat is.

Hruscsov kijelentette, a szovjet kormány „sajnálkozását fejezné ki, ha hat-nyolc hónap múlva sem ülne össze a csúcsértekezlet”. Meggyőződését hangoztatta, hogy az Egyesült Államokban előbb-utóbb olyan emberek jutnak vezető szerephez, akik a napjainkban egyetlen reális politikát, a béke és a békés együttműködés politikáját folytatják majd.

Időközben továbbra is arra fogunk törekedni — folytatta Hruscsov —, hogy tárgyalások útján rendezzük a megoldásra érett nemzetközi problémákat, köztük a német békeszerződés kérdését, beleértve Nyugat- Berlin kérdését is. Síkra fogunk szállni a nemzetközi együttműködés erősítéséért.

Hruscsov ezután foglalkozott Norvégia, Pakisztán és Törökország állásfoglalásával az amerikai kémrepüléssel kapcsolatban. Rámutatott: Olaszországban és Japánban is vannak „U—2”-mintájú amerikai felderítő repülőgépek. Az Olaszországban állomásozó gépek rendeltetése elsősorban az, hogy kémfeladatokat hajtsanak végre a keleteurópai szocialista országok ellen, amelyeket szövetségi kötelezettségek fűznek a Szovjetunióhoz. Nincs kizárva — mondotta Hruscsov —, hogy ezeket a gépeket hazánk ellen is felhasználják majd.

A Szovjetunió nem lesz tétlen megfigyelő, ha veszély fenyegetné a vele baráti viszonyban álló orszagok biztonságát, szentül teljesíti szövetségesi kötelességét.

Hruscsov figyelmeztetett, hogy ha Japán területéről kémrepüléseket hajtanak végre a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság területe fölött, „akkor a Szovjetunió kénytelen lesz a leghatározottabb intézkedéseket foganatosítani”.

Üjra figyelmeztette azoknak az országoknak a kormányait, amelyeknek területén amerikai katonai támaszpontok vannak: „Ha e támaszpontokról berepülések, behatolások történnek, vagy támadás történik a Szovjetunió ellen, akkor mi természetesen minden rendelkezésünkre álló eszközzel fogunk válaszolni és megsemmisítő csapásokat mérünk e támaszpontokra”.

Vannak interkontinentális rakétáink is, amelyek elérnek az óceánon túlra és megsemmisítik az agresszort — mondotta Hruscsov.

Ezután rámutatott, hogy az Egyesült Államok szovjetellenes agresszív cselekményeihez buzgón asszisztálnak azok a reakciós kormányok, amelyek a szuronyok erejével népük nyakán ülnek. Ezek között említette Franco, Li Szin Man, Csang Kaj-sek, Kisi és az iráni sah rezsimjét.

De bármilyen hatalmasok is legyenek a reakciós kormányok, uralmuknak előbb- utóbb vége szakad.

„Az amerikai szuronyok sem menthetik meg a népellenes rendszereket” — hangoztatta a szovjet kormányfő;

Az Egyesült Államok vezetői, miközben saját agresszív politikájukat próbálják igazolni, azon panaszkodnak, hogy a Szovjetunió részéről veszély fenyegeti őket.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy ezt a veszélyt nem a rakéták jelentik, „bár azok a világ leghatalmasabb fegyverei”, a békés gazdasági versennyel fenyegeti a kapitalizmust és minél tovább haladunk előre, annál jelentősebbé válik ez a fenyegetés”.

Ami pedig a rakétákat illeti — mondotta Hruscsov — „néhány rakétafajta gyártását már be is szüntettük, néhány másfajtáét pedig erősen csökkentettük: hiszen a rakéta

nem uborka, nem lehet megenni, az agresszor visszaverésére pedig egy meghatározott mennyiségnél többre nincs szükség. A Szovjetunió a ra-* kétákat teljes harci készültségben fogja tartani mindaddig, amíg nem kötjük meg a leszerelésről szóló egyezményt”.

Hruscsov hangsúlyozta,

hogy az amerikai militaristák hibájából meghiúsult a kormányfők tanácskozása. Ez azonban csak megerősíti azt a következtetést, hogy amíg létezik az imperializmus, mindaddig a kapitalista monopóliumok érdekeit képviselő reakciós erők, katonai kalandok és agresszív cselekmények megvalósítására törekednek. Ezért a népeknek nagy éberséget kell tanúsítaniok és állhatatosan kell harcolniok, hogy fenntartsák a földön a békét;

Továbbra is mindenképpen fokoznunk kell a szovjet szocialista állam erejét — mondotta Hruscsov — abból a célból, hogy megelőzzük egy agresszió lehetőségét.

Hruscsov megállapította, hogy az amerikai imperialisták agresszív cselekményeit egyöntetű visszautasításban részesítette a szovjet nép, a nagy kínai nép, a szocialista tábor minden országa és a világ megannyi békeszerető embere. Befejezésül megállapította, hogy a Szovjetunió valamennyi dolgozója forrón és egyöntetűen támogatja a szovjet állam bel- és külpolitikáját. (MTI)

az amerikai kormánynak a csúcsértekezletet megelőző cselekményei arra irányultak, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra.

Elmúlt az az idő, amikor az imperialisták büntetlenül tevékenykedhettek

— Mi nem utasítottuk el és ma sem utasítjuk el a csúcsértekezletet,