Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■ % í­. < 0/ Cl Legdrágább kincsünk AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 126. szám ÄRA: 60 FILLÉR 1960. május 29., vasárnap Gyermeknapra Őket köszöntjük, őket ünnepeljük, rájuk gondolunk ezen a napon. Az ő ünnepük ez, amikor szinte egy cso­móba fut össze millió szülő szeretete, aggódása, reménye, bizakodása. Őket köszöntjük, akik még pólyában üdvöz- lik az első májust, a kis óvodásokat, iskolásokat, akik valamennyien szemünk fényei. Tizenegyedszer ünnepeljük az idén a gyermeknapot. Szinte közhely már, hogy nálunk soha nem volt még ilyen kultusza a gyermekeknek, mint napjainkban. Ilyen­kor, ünnepeken kissé dicsekvően beszélünk róluk, mert sok áldozat, törődés, szeretet van e kultusz mögött. Igaz, megszoktuk azt is, hogy nemcsak dicsekvéssel, és büsz­keséggel beszélünk gyermekeinkről, hanem néha fejcsó­válva, rosszallóan is. És néha ez jogos. Nincs annál na­gyobb öröm a szülőnek, ha mindent megadhat gyerme­keinek, ha teljesíti minden kívánságát, ha elháríthat előle minden akadályt az életben. Ezt a szülői törekvést mindenki meg is érti, aki maga is szülő. De éppen, mert a szülő felelős a gyermekekért, tovább kell látnia, s ha szükséges, a ma örömét is fel kell tudni áldoznia, hogy gyermekében holnap is öröme teljék. Nem arról van szó, hogy a gyerekek ne éljenek jól, csak jó életük legyen, hiszen ezért dolgozunk valamennyien. De eljön az idő, amikor majd nekik kell dolgozniok, ezért munkás életre kell nevelni őket. A gyermekeket meg kell tanítanunk a munka örö­mére, élvezetére és «z a legnagyobb ajándék, amit a szülő, a társadalom nyújthat nekik. A mai felnőtt gene­ráció a munkát annak idején mint kényszert ismerte meg, s ha ma már tíz- és százezrek találják is meg ben­ne életük egyik legfőbb értelmét, mégis nehéz a múlt örökségét felszámolni. A szülő egyedül nem is birkózhat meg ezzel, hiszen a gyermek a társadalomban él, sok­féle hatás érvényesül nevelésében, s lehetnek a szülők munkaszerető, szorgalmas emberek, mégis előfordulhat, hogy a gyermek mégsem őket tekinti példaképnek, ha­nem azt az ismerőst, vagy szomszédot, akiről tudja, hogy kevés munkával, esetleg jobban él szüleinél. Ezért a szülő nem elégedhet meg azzal, hogy az ő személyes pél­dája jó, azért is küzdenie kell — éppen gyermeke érde­kében —, hogy társadalmunk dudváit kiirtsuk, hogy a tisztelet, elismerés egyértelműen azt övezze, aki a mun­kában tűnik ki, és nem az ügyeskedésben. Nagy boldogság a jó gyermek, de nagy gond és szo­morúság a rossz. Ma, amikor nem győzzük eléggé hang­súlyozni, hogy a nevelés társadalmi jellegű feladat, egyre több oka van a szülőknek arra, hogy a pedagógusokkal karöltve fáradozzanak gyermekeik nevelésén. Kétségte­lenül igaz, hogy nem az a jó szülő, aki tejben-vajban fü­röszti gyermekét, és ezzel befejezettnek látja apai, vagy anyai hivatását, hanem elsősorban az, aki olyan neve­lésben részesíti fiait, leányait, hogy felnőve, hasznos és szorgalmas tagjai legyenek a társadalomnak. Az ilyen gyermekekről mondjuk el, hogy későbben fizetik vissza a szülők, a nevelők jóságát, gondoskodó nevelését, és ezekre a szülőkre mondjuk, hogy szívüket, lelkűket ál­dozták gyermekeikért. És hogy most, a gyermeknapon, elsősorban a magunk felelősségéről beszélünk, azt is csak azért tesszük, mert féltjük legdrágább kieseink jövőjét, boldogságát. A mi társadalmunk mindent megad gyermekeinek. Óvodák, napközi otthonok, iskolák ezrei épülnek és egyre nap­fényesebb, derűsebb lesz az életük. Azonban éppen ilyen körülmények között nem feledkezhetünk meg arról, hogy a ma gyermekének kell majd építenie a holnapot. Épí­teni valamit pedig csak munkával, szívvel-lélekkel vég­zett munkával lehet. Iskoláink, nevelőintézményeink azon fáradoznak, hogy gyermekeinkből sokoldalúan kép­zett, munkaszerető embereket neveljenek, és ehhez a te­vékenységhez nekünk, szülőknek, teljes mértékben kell hozzájárulni. Igaz, ma is vannak még árva, elhagyatott gyerme­kek, akik nehéz családi körülmények, viszonyok között élnek, akadnak olyanok is, akikkel szüleik nem törőd­nek, vagy akiket nehezen, anyagi gondokkal küszködve nevelnek. De ki gondolta volna tizenöt évvel ezelőtt, amikor még az éhségtől és a pusztulástól kellett félteni a gyermekeket, hogy ilyen viszonylag rövid idő alatt, a nélkülöző gyermek lesz a kevés, s a boldog, vidám gyermek lesz az általános. Most, a gyermeknapon, amikor mi, felnőttek együtt örülünk gyermekeinkkel, együtt kacagunk velük, borza­lommal gondolunk arra, hogy akadnak olyan emberek, akik a mi, s gyermekeink szép és egyre szebb életét akar­ják újra pokollá változtatni. Azt akarják, hogy újra le­gyenek apátlan-anyátlan árvák, és hogy az öröm és bol­dogság helyett könny csillogjon gyermekeink arcán. — Nem! Háborút soha többé! — kiáltja száz- és száz­millió szülő a világon, mindenki, akinek drága az élet, drága cs féltve őrzött kincse a gyermek. Béke legyen, örökké béke, hogy a gyermekarcok vi­dámak és boldogok legyenek mindig és valóra váljanak az álmok és remények. Ezt és így akarjuk, és ezért a legszentebb célért küzdünk, harcolunk is. HRUSCSOV BESZÉDE A „KOMMUNISTA BRIGÁD” CÍMÉRT VERSENYZŐK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉN ★ A SZÍNHÁZI SZEZON- ZARASRÓL ÉS AZ ŐSZI TERVEKRŐL NYILATKOZIK a gárdonyi géza szín­ház MŰVÉSZETI TITKÁRA ★ a népújság irodalmi melléklete ★ A MÄV ÉS A MÄVAUT MENETREND-KIVONATA •k KERESZTREJTVÉNY ★ EGESZ HETI RÁDIÓMŰSOR ★ HÍREK ★ SPORT (Foto: Márkusz) SAAAAAAAAA/VWWNA^AAAAAAAAAAA/VAsAAAAAA/VWWSAAAAAAAAAAAA/WVSAA/VVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/^ Közös feladatunk a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom megőrzése és továbbmélyítése Tegnap folytatta munkáját a Hazafias Népfront II. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának dísztermé­ben szombaton folytatta mvnkáját a Hazafias Népfront II. országos kongresszusa. A tanácskozást Harmati Sándor, a Hazafias Népfront országos tanácsának titkára nyitotta meg, majd a küldöttek nagy tapsa közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja emelkedett szólásra. Kádár János elvtárs beszéde Beszéde elején tolmácsolta a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága szí­vélyes üdvözletét és legjobb kívánságait, majd így folytat­ta: Kongresszusunk olyan idő­szakban ült össze, amikor a helyzet fő jellemzője, hogy a felszabadult magyar nép a ha­talom és nemzeti függetlenség birtokában, békében él, önma­gának dolgozik, önmaga élve­zi termékeny munkájának gyümölcseit és sikerrel építi az új szocialista társadalmi rendet. A helyzet tehát, amely­ben a kongresszus munkáját végzi, örvendetes és kedvező. A kongresszus munkája egész népünk életére kihat és nagy jelentőségű. Ez következik a tanácskozás központi kérdéseiből is. Itt mindenki azt keresi, hogyan tömöríthetnénk még jobban a haza minden hű fiát, minden alkotó erőt népünk boldogulá­sának, a szocializmus és a bé­ke ügyének hasznos szolgála­tára. Ez ma a legnagyobb je­lentőségű, egyben legszebb feladat mindannyiunk számá­ra. — A Hazafias Népfront ma élő, hatalmas és növekvő erő, nagy tekintéllyel és befolyással rendelkező mozgalom. Vezető ereje a munkásosztály forradalmi pártja, részt vesznek benne dolgozó népünk legna­gyobb tömegszervezetei, a magyar társadalom kiemel­kedő és legaktívabb pár- tonkívüli személyiségei. A szó igaz értelmében a nem­zetté vált magyar nép frontja. Szava ezért visszhangot keltő, alkotó tettekre serkent. — Evek során sok szó esett arról, mi a Hazafias Népfront jövője? Mindazok, akik ott voltak a Hazafias Népfront­mozgalom bölcsőjénél, tudják, hogy a mozgalom életrekeltő kezdeményezői a kommunisták voltak. Mindazok, akik kezdet­től fogva együtt voltak velünk, kommunistákkal a népfront­mozgalom harcaiban, jól tud­ják, hogy e népi tömörülés számunk­ra sohasem napi, sohasem taktikai kérdés volt, ha­nem a nagy Lenin tanítot­ta szövetségi politika ma­ga, amely egész, nagy tör­ténelmi korszakra szól. A Hazafias Népfrontra mind­addig szükség van, ameddig maguk az osztályok meg nem szűnnek, ameddig létre nem jön az egységes kommunista társadalom. — Vessünk egy pillantást a mozgalom múltjára. A nép­front-mozgalom hazánkban történelmünk legválságosabb időszakában, — a második vi­lágháború viharában született, akkor, amikor a Hitler-fasiszta horda, a hazaéruló horthysta nyilas banda nemzeti létünket fenyegette. Akkor a történelem parancsára — pártállásra való tekintet nélkül — közös front­ba kellett tömörülni minden becsületes, hazáját szerető ma­gyarnak. Meg is találták egy­más kezét az illegalitásban harcoló kommunista munkás­tól, a néphez visszatalált nagy­polgári tudós, Szekfű Gyuláig, mindazok, akiknek a fasizmus szennyes áradatában helyt kel­lett állniok a magyar nép be­csületéért, a hazáért. — Majd fordult a történe­lem kereke, s a Szovjetunió felszabadította népünket a fa­sizmus igája alól. Akkor ismét a népfront tömörítette a haza­fiakat új feladatra: arra, hogy építsünk újból országot a ro­mok helyén. Ma ismét más a helyzet. Az ország felépült. Ma már a haza eddig nem látott felvirágoztatását, a szocialista Magyarország felépítését szolgálja erős szövetségben, a népfront. — Mint látnivaló, népfront­mozgalmunk alig húszeszten­dős történelme példázza a nép­front-mozgalomba tömörült emberek számára: az időszerű feladatok változnak, de nem változik, állandó kötelezettség marad az, hogy nagy nemzeti feladataink mielőbbi és legjobb megoldása érdekében tömörít- sük és mozgósítsuk mindazokat a honfitársainkat, akik szívü­kön viselik a nép, a haza sor­sát. Ez a Hazafias Népfront múltja, a jelene, s egyben biz­tató jövője is. — Mindezek tudatában jog­gal nevezhetjük a Hazafias Népfront kongresszusát nagy jelentőségű tanácskozásnak. Egyetértek Kállai és Ortutay elvtársak beszámolóival, a be­nyújtott működési szabályzat tervezetével. Helyeslem, és el fogadom a beszámolókat úgy is, mint a Párt Központi Bi­zottságának képviselője, úgyis, mint a Hazafias Népfront bu­dapesti értekezletének küldöt­te. (Taps). — Sok jelből megállapítható, hogy az egész kongresszus egyetértéssel fogadta a beszá mólókat. Ez igen jó, mert a je­lenlevők egységét fejezi ki. Én magam a kongresszus előtt részt vettem a Hazafias Nép­front budapesti értekezletem ahol ugyanez az egység meg­nyilvánult. Azok az alapvető társadalmi kérdések, amelyek a kongresszusi beszámolók tar­talmát adták, képezték a Ha­zafias Népfront kongresszusát megelőző, előkészítő vala­mennyi tanácskozás főtémáját. Ezért nagyon jó, önmagában nagy politikai győzelem az, hogy ugyanezeket a lényeges elvi megállapításokat és célo­kat a kongresszust megelőző tanácskozásokon részt vett mintegy félmillió ember is tel­jes helyesléssel fogadta és szi­lárd egységben támogatta. — A Hazafias Népfront-mozgalom tevékenységét alapvetően meghatározó eszmék — a szocializmus eszméi Ámbár nemcsak ebből állanak. Ezen a szilárd elvi alapon léte­sült a széleskörű népi összefo­gás. amely helyes irányba hat és alkotó tettekben jut kifeje­zésre. A párt úgy értékeli, hogy a Hazafias Népfront-moz­galom jól szolgálja szocia­lista céljainkat, mind az eszmék általános propagá­lásában, mind az eszme megvalósítását előmozdító gyakorlati tettekben. — Jogos az a több ízben el­hangzott megállapítás, hogy 1956 után a Hazafias Nép­front-mozgalom újjászületett és új, magasabb, korábban nem ismert fejlettségi fokot ért el. Meggyőződésem szerint (Folytatása a 2. oldaton#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents