Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-28 / 125. szám
4 nepűjsag 1960. május 28., szombat Íffüllí A „sikk“ Nincs több húszévesnél. Csinos, jó alakú lány, ki már dolgozik, s ha vagyont nem is, de rendes fizetést keres. Evek óta nem volt egyedül, mindig akad lovag, aki örömmel hajlandó megosztani vele perceit, óráit, sőt, akadna nem egy, ki éveit is. Övé az egész élet, minden lehetőség nyitva áll előtte. Ezek után vaj’ ki csodálkozhatna azon, hogy kiábrándult az életből, hogy pesszimista, hogy csüggeteg és reményt vesztett. Mert ez olyan sikkes! (—) — ÓDA A BETŰKRŐL címmel május 30-án, este hét órai kezdettel irodalmi műsort rendez Egerben a Kelemen László Irodalmi Szín' pad. A színházban rendezendő műsoron részt vesz Dobo- zy Imre és Szabó Pál is. Az irodalmi estet az ünnepi könyvhét keretében rendezi a Megyei Könyvtár, a Szak- szervezeti Könyvtár és az AKV egri könyvesboltja. — JÓL LÁTJÁK el feladataikat az egri Hajtóműgyár KISZ-szervezetén belül választott csoportbizalmiak. Egy-egy csoportbizalmira 10—10 KISZ- tagot bíztak, s ezek a fiatalok nemcsak a tagdíjat szedik be, hanem politikai felvilágosító és szervező munkát végeznek, s üzemrészükben a KISZ részéről a termeléssel és az ifjúsági munkaversennyel is foglalkoznak. — A HATVANI irodalmi színpad közkívánatra megismétli a műsorát, amellyel Budapesten és Győrben nagy sikert aratott annak idején. A világirodalom gyöngyszemeiből összeállított műsort május 29-én, vasárnap este nyole órakor adják elő a hatvani Vörösmarty Művelődési Házban. — EGYRE TÖBB kisipari termelőszövetkezetben szórakoznak a televízió mellett a szövetkezet tagjai. A közelmúltban a szövetkezeti bizottságok kezdeményezésére több mint tíz kisipari termelőszövetkezet vásárolt televízió vevőkészüléket. — EGERBEN újjáépítik az Árpád utca burkolatát. A Szovjethadsereg útját a Lenin úttal összekötő utca burkolatára már szétterítették az alapkőréteget, jelenleg a hengerlést végzik az útépítő munkások. — KÜLÖNLEGES ventillátorokat szerelnek fel az épülő Mátraderecskei Téglagyárban. A gyártó vállalat már leszállította a ventillátorok egy részét, a másik szállítmány is megérkezik a közeljövőben. Emlékezés Mikszáth Kálmánra Ä L©7TÖ e heti nyerőszámai Á 22. játékhéten Vásáros- naményban rendezték meg a lottó sorsolását. Ezúttal 4 574 788 szelvény vett részt a játékban. Egy-egy nyerőosztályra ennek megfelelően 1 715 545 forint nyeremény jut. A sorsoláson az alábbi nyerőszámokat húzták ki: 5, 6, 55, 75, 89 A következő tárgynyere- mény-sorsoláson a 20. játékhét szelvényei vesznek részt. (MTI) Staiplis EGRI VÖRÖS CSILLAG Hosszú az út hazáig (szélesv.) EGRI BRÖDY Hulot úr nyaral GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 105 százalékos alibi GYÖNGYÖSI PUSKIN Az út vége HATVANI KOSSUTH Nyomorultak (I. rész) HEVES Sabella nagymama PÉTERVÁSARA A 13-as számú kedvenc FÜZESABONY A nagy kék országút B Ü T O R A Jászjákóhalmi Asztalos Szövetkezet rendelésre készít kívül-be- lül fényezett, 8 részes hálószoba-bútort 9680 forintos áron. Megrendelhető: Asztalos Szövetkezet, J ász j ákóhalma IJ azánk ezekben a napok- ban emlékünnepségek színhelye. Városok és falvak lakói Mikszáth Kálmánra, irodalmunk halhatatlan alakjára emlékeznek. 1910. május 28- án, ma ötven esztendeje olyan élet aludt ki, amelyben egy egész ország vérkeringése lüktetett. A nagy író életpályája önmagában is beszédes. Nógrád megyei Szklabonyán született, 1847-ben, elszegényedett nemesi családból. Apja ekkor kocsmát bérelt, gimnáziumi tanulmányait befejezve jogot végez. Így kerül 1870-ben szolgabíró mellé megyei esküdtnek, majd ügyvédjelölt lesz. Balassagyarmaton újságírással kezd foglalkozni, később egy ideig gazdálkodik. A fiatal Mikszáth gondtalan, könnyelmű, ez jellemzi házasságát is. Jól tudja, hogy saját maga megélhetése sincs biztosítva, mégis megnősül. A mézeshetek hamar eltelnek, hogy utánuk még szörnyűbb legyen a gondterhelt hétköznap. Mikszáthot fűtik írói hajlamai. Állást nem vállal, mert úgy érzi, az elűzi nemes múzsáit. Az újságot se szereti, mert a szerkesztők megkötik gondolatait, befolyásolják stílusát. Hihetetlen nyomor jut osztályrészéül. Jókai tanítványaként kezd irodalmi tevékenységbe. Kiadja írásait, de rámegy örökségének jó része. Néplapnál dolgozik, hogy biztosítsa a szűkös mindennapit, a lap azonban megbukik. Lakásából kiköltöztetik, új lakásba költözik, amelynek falából még csurog a víz. Felesége itt súlyosan megbetegszik, emiatt hazaviszi Gyarmatra. Tovább folytatja küzdelmes pályáját, bár apósa azt tartja, hogy Magyarországon az irodalomból megélni lehetetlen. Felesége közben felgyógyul, de ő nem hajlandó magához venni, míg rendezetlenek anyagi körülményei. Elválik tőle, hogy aztán néhány év múltán, amikor mint „befutott” írót az egész ország ünnepli, újra egyesüljenek. Szegedre kerül újságírónak. Nagyon megszerette ezt a várost. Azt írta róla egyik helyen, hogy „fogadott szülőföldje”. 1 HÍUV’3an kerül újra XOOLf mint a Pesti Hírlap munkatársa. A következő év mintegy a fordulat éve Mikszáth életpályáján. Megjelenik a Tóth atyafiak, és a Jó palócok című műve, melyekkel szinte egy csapásra megszűnnek anyagi gondjai. Pályájának küzdelmes szakasza lejárt. Eljött a lehetősége annak is, hogy újra megkérje, majd elvegye feleségét. A Pesti Hírlap parlamenti tudósítója lett, a tudósító azonban egy ügyes párbeszéd után képviselővé lép elő 1887-ben. Huszonhárom évig volt képviselő, de neki a parlament nem fórum,' hanem anyaggyűjtőhely volt. A huszonhárom év alatt egy alkalommal szólalt fel. Mint kormánypárti képviselő, természetesen a hatalom védőpajzsát élvezte, bár ellenzékisége közismert volt. Talán képviselőségének köszönhető, hogy az Akadémia hamar tagjai sorába emelte. 1910-ben nagy jubiláns ünnepséget rendezett számára az ország. Számos kitüntetést kapott: megkapta az Akadémia nagydíját, a Szent István Rendet, negyven kötetre terjedő mukáját díszkiadásban jelentették meg, szülőfaluját, Szkla- bonyát, Mikszáthfalvának nevezték el. Az ünnepségen egy kis töpörödött, reszkető embert éljenzett a tömeg, ki halk , ....^ Pr tf /a#»« "mfe? hangon rebegte feléjük: „Láttok ma végre egy boldog embert!” A „boldog ember” nem sokáig élvezhette a dicsőséget. Az ünnepség után 12 nappal gyászkerettel jelentek meg a magyar lapok. Közölték a fájdalmas hírt, a nemzet nagy veszteségét; Mikszáth Kálmán halálát. ■m * ikszáth életművében több élesen elkülönülő szakasszal találkozunk. Mindenekelőtt az első, az iránykeresés, amelyre főképp Jókai utánzása a jellemző. Szegeden érlelődik Mikszáth is íróvá, (hasonló volt a helyzet Gárdonyival is!). Legnagyobb érdeme az egyszerűség, közvetlenség. Hőse a hétköznapi ember, írásaiból még a romantika és a realizmus harca olvasható ki. Egymás mellett születnek például a Szent Péter esernyője és a Beszterce ostroma. A parlamentbe kerülve új irányt vesz művészi fejlődése. Az új igény, új mondanivaló, új műfajt eredményez: a karcolatokat. (Országgyűlési karcolatok). Ezekben jelentkezik először a közéleti szatíra. A pénzügyminiszter reggelije). Majd nagyobb kompozíciók felé ragadják művészi képességei. Egymás után születnek nagy alkotásai: Beszterce ostroma, Gavallérok, Üj Zrinyi- ász. A kilencszázas években bontakozik ki realizmusa 1900: Különös házasság, 1908: A Noszty fii esete Tóth Mari val, 1910: A fekete város. Ezekre a művekre az jellemző, hogy közös reális magból indulnak ki, amely családi jelegű probléma, de az író művészete a család problémáját kitágítja s a családon keresztül tükrözi az egész társadalmat. Az író igen jó megfigyelőnek bizonyult. Az újságírói és képviselői élményanyag hol itt, hol ott bukkan fel, gazdagon ontva a Mik száthi anekdotákat. Ellentmondásossága egész életművén tapasztalható. Áz olvasó úgy érzi, hogy az író nem gondolja komolyan a dzsentri társadalom kigúnyolását. A szatírák, a humor, a jókedv, amely a művekből árad, tompítja, sőt ártalmatlanná teszi. Jellemei, lélekrajzai — mint erre már a korábbi kritikák is rámutattak — felszínesek, elnagyoltak. |\/I ikszáth helyét — Király István 1952-ben megjelent monográfiájában — már megjelölte marxista irodalomtörténetünk. Az a Mikszáth, akit az úri Magyarország kisajátított magának, ma egyik legnagyobb kritikai realistánk. Műveiből rekonstruálhatjuk kora dzsentri-társadalmát, hiteles képét adja a parlamenti életnek, a korteshadjáratnak stb. Külön értéket jelent számunkra Mikszáth nyelve, amelyen nemzedékek tanulták és tanulják a szép magyar stílust. Halála előtt néhány nappal a tiszteletére rendezett jubileumi ünnepségen Mikszáth a következőket mondta: „Én már körülbelül megírtam, ami énbennem volt. Megírtam azzal a tudattal, hogy azért nem jár nekem semmi külön érdem; hiszen azért, hogy az ember az anyját szereti, még sohasem dicsértek meg senkit. En csak a hazámat szerettem.” q ahogy Mikszáth szerette ^ hazáját, úgy szereti ma a haza Mikszáthot, hol nemcsak emlékekben él, de életművében örök marad. Nagy Andor, a TIT tagja. 1980. MÁJUS 28., SZOMBAT: EMIL 50 évvel ezelőtt, 1910. május 28-án halt meg MIKSZÁTH KALMAN, egyik legkitűnőbb elbeszélőnk. Humoros, anekdotás mesemondásával, ügyesen bonyolított történeteivel és kiváló megfigye- lőképességgel olvasói elé hozott alakjai ábrázolásával gyakran rá- mutat kora társadalmának problémáira. Néhány legismertebb müvét idézzük: A két koldusdiák. Különös házasság. Szent Péter esernyője, A Noszty fiú eseté Tóth Marival. Üj Zrínyiász. Mikszáth 1849-ben született. 70 évvel ezelőtt. 1890-ben halt meg VICTOR NESSLER. német zeneszerző. Leghíresebb operája a kispolgári, szentimentális Sök- kingeni trombitás. Nessler 1841-ben született. 55 évyel ezelőtt, 1905-ben általános sztrájkba léptek a magyar-/ országi vas- és fémmunkások. Egy életrevaló és támogatást érdemlő vidéki kezdeményezés: a Tiszafái Irodalmi Kiskönyvtár „VIDÉKIEK” vagyunk, közösek a gondjaink, egyek a célkitűzéseink. Mindannyian azt akarjuk, hogy a vidék a maga módján, és a maga értékeivel a legtöbbet adja, járuljon hozzá a szocializmus építéséhez. Sajnos, tudjuk, mekkora hátrányt jelent még mindig „vidékinek” lenni, ha valamilyen kezdeményezésről van szó. A vidéki irodalom, a vidéki művészet azonban él és élni akar e nehézségek ellenére is. Meg akarja mutatni, hogy figyelemre méltó értékek rejlenek benne és minden igyekezetével igyekszik felszínre hozni, közreadni és széles körben terjeszteni ezeket az értékeket. Így született meg Csongrád megyében — a legrégibb vidéki folyóirat, a Tiszatáj szárnyai alatt — az elmúlt évben a Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár gondolata. S a gondolatot tettek követték. Az 1959-es esztendőben hét köteté jelent meg a sorozatnak. Négy prózaíró és két költő elbeszélései és kisregényei juthattak el ízléses kiállításban az olvasóközönséghez. Közöttük van a József Attila-díjas Dér Endre, a Hódmezővásárhelyen élő Kárász József, akinek néhány évvel ezelőtt jelentős regénye jelent meg „A gyújtogatok” címmel, a Magvető Kiadó gondozásában. Lődi Ferenc, az ismert költő újabb verskötettel jelentkezett és megjelenhetett a most induló Andrássy Lajos versgyűjteménye is, valamint Tóth Béla kisregénye és Bárdos Pál novellái is a Szeged képzőművészetét bemutató kiadvány mellett. EBBEN az évben tovább folytatódik a sorozat. Már megjelent Siklós János „Megtalált út” című novelláskötete, s rövidesen napvilágot lát Horváth Sándor „Artyeki emlék” Meglehetősen „ifjú” pár ballag a várból lefelé. Az álig 15 esztendős gavallér megáll az emléktárgyakat árusító egyik asztal előtt. A lányka szemérmesen ballag tovább. — Nézd, mit vettem neked — éri utol a fiú. — Mutasd! — kap utána a leányzó. — Tizenhat forint volt! — méri fel büszkén a lovag. — Na és? — vonja fel kamasz vállait Jutka. — Értem, azt mondtad, mindent megtennél, és most egy vacakot vettél 16 forintért! Ezt hánytorgatod? És mit sem törődve az érdeklődő egriekkel, olyan asz- szony-patáliát rögtönöz, hogy szegény lovagja csak áll leforrázva, aztán halkan kinyögi: — Meg is teszek én érted mindent, Jutka! — De a papa csak harminc forint zsebpénzt adott... ★ Tizenötös cukrászda. Fiatal mama kisfiával és néhány barátnőjével üldögél és kifogyhatatlanul cseveg. — Kérek egy nagy adag fagylaltot, egy „Rigó Jancsit” és 10 deka kekszet! — rendeli. A kisfiú boldog várakozással néz az ajtó felé. Végre jön a néni, hozza a sok csemegét. A kisfiú megkapja a kekszet, a mama előbb a tortának lát neki. — Anyu! Kérek én is tortát! Qcqjj.ze.t^Jlz.dj&'fibíiL — Nem lehet! Megfájdul tőle megint a fogad! És tudod drágám, a Paliék ... És folytatja. A gyerek komoran ül. Anyja már a fagylaltot eszi. — Anyu! Kérek egy kis fagyit! — Nem lehet! Megfájdul a torkod! Egyed szépen a kekszet. És akkor a felesége... — fordul újra asszonybarátaihoz. A gyerek halkan lecsúszik a székről, kiballag, nemsokára egy púpozott tölcsér fagylalttal tér vissza. — Te jó isten! Ezt meg honnan vetted? — támad rá őszinte ijedtséggel a mama. — Kimentem és megmondtam a néninek, hogy adjon nekem fagyit, mert az anyukám olyan fontosat beszél, hogy elfelejtett nekem is rendelni. S mire a mama magához tér, komótosan nyeli a tölcsér utolsó maradványát. • ★ Népkert. Játszótér. — ... És akkor jött a vadász bácsi, fogta a puskáját, bumm! Lelőtte a gonosz farkast! Csend. — Es mondd, nagymama! Itt is van gonosz farkas? — mutat a Népkert sűrűjébe egy aranyhajú kislány. — Nincs. Itt nincs. Csak nagyon messze, a nagy erdőben — nyugtatja meg a kislányt a szelíd mosőlyú kedves néni. — És mondd, nagymama! Miért nem szaladt el a farkas? ... — ... és mondd, nagymama! Milyen volt a vadász bácsi? — ... és nagymama, te nem félsz a gonosz farkastól? Eddig nem is nagyon figyeltem a beszélgetést, de egymás után annyiszor felhangzott a „nagymama”, hogy magam is közelebb húzódtam. Hogy lehet az, hogy 6—8 csaknem egykorú unokája van ennek a kedves nagymamának? S mikor a kicsik elröppentek hintázni, meg is kérdeztem tőle. — Egy sem az enyém. Tavalyelőtt paralízisben meghalt az egyetlen kis unokám, azóta minden jó időben kiülök ide, és a gyerekek megszokták, hogy nagymamának hívjanak, s aranyos kis szemükkel várják tőlem a mesét. Hát így — emeli rám könnyes, mosolygós szemét, amelyből már nem múlik ki soha a szomorúság. ★ Televíziótulaj donoséknál. Negyedóra múlva kezdődik az angol—magyar. Szállingóznak a drukkerek. A televízió tulajdonosa nagy szurkoló, s izgatottan tessékeli a férfiakból álló közönséget. Felesége sanda pillantással méri fel a behordott port, a várható füstfelhőt, aztán kivonul a másik szobába horgolni. Folyik a mérkőzés. Valóban, vágni lehet a füstöt, megrecs- csen a szék egy-egy izgatott vendég alatt, majd a mérkőzés szünetében előkerül egyik szurkoló zsebéből egy üveg konyak. — Hát... a ... szívességetekért hoztuk volna — nyújtja félszegen a házigazda felé a ház asszonyának gyilkos pillantásai közepette. Aztán újra kezdődik a meccs, és folytatódik a szünetben kezdett iszogatás. Kell a „gyógyszer”, mert igen izgalmas a dolog. S mikor az a jó magyar fiú berúgja a második gólt, olyan hirtelen kezd ünnepelni a kis TV-közönség, hogy a tálalóasztal mindenestül felborul. A csörgésre besiető asszonykát elkapja a férje: — Hallod? 2:0! — Na és? Majd kiheveritek! című kisregénye is. A sorozat további kötetei írók, költők és kritikusok műveit adják közre. Szabolcsi Gábor és Kiss Lajos tanulmánykötetei a szocialista realizmus legfontosabb kérdéseit elemzik, Csepel József a mai magyar falu életét, típusait formálja meg „Oldódik az átok” című novellagyűjteményében. Üjabb kötettel jelentkezik a Kossuth- és Sztálin- díjjal kitüntetett Nagy Sándor is, aki végleg letelepedett Szegeden és ezzel a művével lép ismét, hosszú hallgatás után, a magyar olvasóközönség elé. Fenákel Judit novellái a Tiszatáj-ban, az Élet és Irodalomban és a Kortárs-ban jelentek meg — most „Két utca lakója” című elbeszéléskötetével jelentkezik. Papp Lajos, a reményteljesen induló fiatal szegedi költő versei is megjelennek a sorozatban, amelyben helyet kap a város irodalmi múltja is. Nacsády József szerkesztésében Mikszáth Kálmán halála 50. évfordulója alkalmával jelenik meg „A mi Mikszáth unk” című gyűjteményes kötet, amely a kortársak vallomásait tartalmazza és egész sor érdekes dokumentummal illusztrálja a „nagy palóc” szegedi tartózkodásának történetét. Kötetben először jelennek meg Móra Ferenc aforizmái, melyeket felfedezőjük, Madácsy László rendez sajtó alá. A PROGRAM világosan mutatja a kezdeményezés célját és jelentőségét. Egyrészről: ápolni és közreadni a múlt legjobb hagyományait, másrészről pedig segíteni a fiatal, a máról író tehetségek kibontakozását, fejlődését, ahol szeretik az irodalmat és ahol szükségesnek tartják a szocialista realizmusra törekvő fiatal oktatók segítését, pártfo- golását és népszerűsítését. De a perzsában ott maradt a konyak is, meg az üvegszilánk is! ★ — Néni, kérem! Ez milyen épület? — kérdi tőlem egy csapat 10—12 éves fiú szószólója. — Ez a Líceum. Nem ismeritek? — Nem, nem vagyunk idevalósiak! — felelik. Erre aztán feltámadt bennem a pedagógus és csaknem két órát sétáltam, magyaráztam nekik a városról, a nevezetes épületekről, a történetekről. Közben láttam, hogy egy közülük szorgalmasan jegyez- get. Ütünk vége felé ötlött eszembe, hogyan is lehetséges, az, hogy ezekkel a gyerekekkel nincs nevelő? Meg is kérdeztem, mire a következő meglepő választ kaptam: — Most megköszönjük a néninek a kalauzolását, és eláruljuk, hogy mi egriek vagyunk. A mi őrsünk elhatározta, hogy végignézi Eger nevezetességeit úgy, mintha idegenek lennénk. Tudtunk már sok mindent abból, amit el tetszett mondani, de sok újat is hallottunk. Még egyszer, nagyon szépen köszönjük. — Előre! — köszöntek harsányan, s mielőtt bármit is szólhattam volna, pillanatok alatt eltűnt a kis csapat. Cs. Ádám Éva
