Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-25 / 122. szám

15ÍP mijue 25., szeri* népújság 8 Nagyfilgeden ez már nem a kezdet... A TANYÁBA I .J*5' ____ __________! koto ut vé tet, amelynek két oldalán veteményeskert nyújtóiik. Az út újnak látszik, a végén a ta­nya azonban több korszak al kotásának tűnik. Jókora térsé­get öléinek körül az épületek: az ólak, istállók, egy-két bi­zonytalan rendeltetésű fészer és egy magtár. Látszik, hogy régén is valami gazdasági köz­pont lehetett ezen a helyen, persze éppen hogy felfedez­heti az ember, mert kevés a kimondottan régi épület. A tanya mai gazdái egyes számú üzemegységnek nevezik ezt a helyet. Fazekas Iván. Nagy János, Esztergályos Ist­ván, a nagyfügedi Dózsa Ter­melőszövetkezet tagjai tudják azt is. hogy kié volt ez a bir­tok, ám mit számít a neve eny* nyi idő távlatából, tény, hogy 6—700 holdas gazdaság köz­pontját képezte régen ez a tanya. Az ám. s ha megmarad itt minden, ami volt: két hatal­mas istálló, s más gazdasági épületek, mit sem fájna a fe­jük a szövetkezet tagjainak, de bizony se a kastély, se az egyéb épületek, semmi se maradt... — Hová lettek, má történt velük? — Porig rombolta a falu népe miad. kő kövön nem maradt, mert valaki azt mondta, hogy az emléke is vesszen a múlt­nak — emlékezik Nagy János, egy idősebb ember, aki most a munkaegységek számolását végzi a szövetkezetben. Kár volt bizony, bólogatnak a többiek is és meg-megvakar- ják az Üstökűket; mennyivel jobb lett volna, másként feled­ni a múltat. Igaz. a szegénység ebből az anyagból építkezett, nem veszett kárba egyetlen tégla asm. mégis... A NAGYFÜGEDI | melőszövetkezet 800 tagja rna ötezer holdat művel. Felada­tuk, hogy többszörösét adják annak, amit erről a földről ed­dig betakarítottak. Több gabo­nát. terményt, több húst, zsírt, és tejet vár az ország. És azért sajnálják is most különösen a régi épületeket, mert a férő­helyek hiányoznak, az állatok elhelyezése a gondjuk. Olyan gond ez, amit meg­szüntetnek ugyan, de addig még sok-sok erőt követel. Je­lenleg is építkeznek: egy sza­lagfűrész vágja a faanyagot, arrább a kőművesek kalapácsa kopog... Háromszáz férőhe­lyes sértéshizlaldát épít a he­lyi ktsz a szövetkezetnek, és tőlük nem messze a szövetke­zetiek is építenek saját maguk egy 250 férőhelyes süldőszál­lást. Ha elkészülnek az új ser- lésólak, mintegy 800 férő­hellyel rendelkezik a tsz. nem is beszélve arról, hogy az anya­állatok részére is építettek szállást. Saját maguk, a szövetkezet szórgalmás tagjai készítik en­nek a 800 férőhelynek több mint a felét és ami a fő, hógy fele. sőt, talán ennél is keve­sebb költséggel. Mert van meg­értés, akarat, bizalom, és szor­galom. Megértették, högy a sertés­tenyésztés népgazdásági ér­dek: kell a hús, a zsír. Fazekas Iván állattenyészté­si brigádvezető szám szerint megmondja, hogy a régi, kis termelőszövetkezettől 293 álla­tott vettek át, most pedig pon­tosan 1374 a számuk, noha a kezdés óta nem telt el egy egész esztendő. Sertés, szarvas- marha, juh, minden van eb­ben az állatlétszámban, mégis ami a döntő, högy legtöbb a sertés... — Itt régen inkább hizlaltak, a Jászságból hozták a hízónak valót — magyarázza Fazekas Iván, aki a helyzet jó ismerő­je. — De most már a tenyész­téssel egyenesbe jövünk, ha ehhez a mostani 46 kocához megérkezik még a másik öt­ven. Ennyi anyadísznó úgysem volt a községben sosem; No, és a hizlalás ... a tervet készí­tették, elsősorban arra figyeltek, hogy a község adjon most is annyi árut a piacra, mint amennyit a ko­rábbi időkben... Még sertés­ből is... Számítások következtek és jókora összeg jött ki: legalább 800 hízót kell ebben az eszten­dőben beállítani a tsz-nek, ha ragaszkodnak hozzá, hogy a község termelése ne csökken­jen; Végűi is jóváhagyták a ter­vet és azt is, hogy 800 sertést hizlalnak: hozzáfogtak hát a hely készítéséhez és az állo­mány beszerzéséhez; Szilágyi Sándor elnök éppen Komlón jár, mert megtudták, hogy van 30 eladó hízó­nak való a községben. A jelen­legi állományban több mint száz malac a Jászságból, 140 Szabolcsból származik, 136 süldőt Domoszlóról vettek, 96 AMIKOR süldőt ismét a Jászságból sze­rezték. Mert az állómány meg­teremtése sem könnyű. Meglesz-e a nyölcszáz hízó? Esztergályos István elnökhe­lyettes azt mondja erre: — Itt, ebben a községben még sohasem volt kétszáz hold cukorrépa, bármit csinált a gyár, nem szerződtek többet 140—150 holdnál. Most, hogy termelőszövetkezett község va­gyunk, 200 hold répánk van és már kétszer bekapáltuk. Senki se gondolta volna, hogy ilyen jól megy majd a munka, erre itt senki nem számított... Azt mondom én a hizlalásra is, nincs mitől tartani... Megvan itt az akarat és ez elég ahhoz, hogy a hízó is meglegyen... A termelőszövetkezet fel­építtetett egy száz férőhelyes szarvasmarha-istállót és itt ma „telt ház” van. Hinkó Ferenc, a tsz főagronómusa arról be­szél, hogy ahová ez az istálló épült, ott lesz majd még ezen­kívül három. Hogy mikor, azt még nem lehet tudni, de lesz. MOST MEG ] aneh"lySndeÚ már nem lehet azt mondani, hogy „hiába, ez a kezdet...” Nem, Nagyfügeden már túl­vannak a kezdésen, már meg­indultak és haladnak is előre, csak éppen még nehézkes kissé az út. Kiss János Kezdjük meg a szőlő permetezését A szőlőhajtások fejlődési ál­lapota, valamint a lehullott csapadék mennyisége és a napi átlaghőmérsékletek alakulása, indokolttá teszik, hogy szőlő' inkben haladéktalanul meg­kezdjük a permetezéseket a szőlőperonoszpóra elleni véde kezés érdekében. Permetezésre 0,5—0.7 százalékos, helyesen közömbösített bordói levet, vagy 0,4 százalékos DNRB-t, vagy 0,5 százalékos Vitigrán konc. permetező anyagot hasz­náljunk. A permetezés végre hajtásánál ügyeljünk arra, hogy a levél fonáki részét ala pos védelemben részesítsük. A permetezés időpontját úgy ha­tározzuk meg a várható válto­zékony időjárásra való tekin­tettel, hogy gyorsan végezhes­sünk. A szőlőperonoszpóra elleni védekezést — így ezt az első, úgynevezett alap-permetezést is — ebben az évben fokozott gondossággal végezzük. A kül­földre irányuló szőlőszállítmá­nyok Heves megyéből, főleg a gyöngyösi és az egri járásból indulnak ebben az évben. Arra kell törekednünk tehát, hogy a védekezési munkák jó elvég­zésével minél nagyobb menyr nyiségű, szállításra alkalmas szőlőt termelhessünk. Egy kiváló traktoros ’tyaJr'jíLa^ Szabó Béla, a Füzesabonyi Gépállomás traktorosa, mind­össze két éve dolgozik a gép­állomáson, de neve állandóan a legjobbak között található. Sz—80-as lánctalpas traktoron dolgozik öccsével, Szabó Lajos­sal, akivel az elmúlt évben is a tavaszi tervüket 134 százalék­ra teljesítették. Egész éves tervüket pedig 200 százalékra. Ezért az üzemtől a tavaszi terv teljesitéséért egy mosógépet, az éves terv teljesítéséért pedig 4000 forintos konyhabútort, il­letve egy 3000 forintos utal­ványt kaptak. Ügy tervezik, hogy ez évben is az első helyen szeretnének végezni, aminek az eddigi eredményeik alapján nincs is különösebb akadálya. •^^aaaaa^a^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^aa^aaaa^^^^^^^^^^^n^^aaaaaaaaaaaa^naaaaaaaaaa^^aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^^aaa^a^^^^^ Munkasikerek, szorgos tanulás, jelentős társadalmi munka és hasznos szórakozás a szűcsi X-es aknaüzemnél Május 11-én kezdték el újra a fabiztosításos acélpajzsos fejtést a szűcsi X-es aknában. Három F—4-es vágathajtó gép készíti elő a vágatokat és mo­dem gépek birkóznak a talaj­vízzel, hogy jobban haladjon a fejtés, könnyebb és biztonsá­gosabb legyen az emberek munkája. A tavalyi szomorú bánya­szerencsétlenség óta nem vé­geztek Szűcsiben pajzsfejtést és alapos előkészítés után a Bányaműszaki Főfelügyelőség újra engedélyezte azt. Az ak­naüzem vezetői igyekeztek jól megszervezni a munkát, de az első napokban fennakadás és baj bőven akadt. A műszaki vezetők, a gépkezelők és a bá­nyászok becsülettel helytálltak és ma már tervszerűen, jól halad a munka. Az északi bányarészt biztonsá­gi tartalékba helyezték, de a termelésben nincs kiesés. Biz­tatóan alakult az önköltség is, hiszen az első negyedévben 600 ezer forint megtakarítási ért el az aknáüzem. A tisztán termelési verseny eleven valósággá vált Szűcsi­ben és erről nemcsak a gon­dosan vezetett versenytáblák tanúskodnak, hanem a bányá­szok nagy érdeklődése is. Vár­ják. sőt, megkövetelik a leg­újabb eredmények kiírását és nemcsak elolvassák azt, ha­nem meg is vitatják a kiérté­kelést. Mi a titka ennek a nagy érdeklődésnek? Türel­mes felvilágosító munkával és a legjobb dolgozók példamu­tatásával mindenkinek szív­ügyévé tették a bánya mun­káját, jó kollektív szellemet alakítottak ki. A friss és igaz­ságos versenyértékelés mozgó­sító ereje feltétlenül érvénye­sül, ha a vezetők szervezetten és kellő türelemmel foglalkoz­nak az emberekkel — állapí­tották meg Szűcsiben a Petö- fibányai Szénbányászati Tröszt üzemeiből tapasztalatcserére kiküldött bizottság tagjai. Amikor Szűcsiben jártunk, a bejárattal szembeni falon el­helyezett versenytáblák hírül adták, hogy az első negyedévi tisztán-termelési versenyben első volt a Zsidai-brigád, má­sodik a Szerencsés-, harmadik a Bródy-brigád. A másik tábla arról értesít, hogy május első dekádjában változott a hely­zet, ugyanis Bódi, Zsidai, Sze­rencsés lett a sorrend. Amire ezek a sorok eljutnak a szűcsi X-es aknához, már a második dekád kiértékelését végzik. Tegyék egymás mellé az írást, hadd lássa mindenki, hogyan alakul a verseny. A bányászok igyekezetét mutatja a tanfolyamokon való részvétel is. 518 dolgozóból 180-an vettek részt a gépkeze­lő, vájár továbbképző, bá­nyászmentő, villamos és laka­tos továbbképzésben. De ez még nem minden. A szocialis­ta címért küzdő brigádok el­határozták, hogy kivétel nél­kül mindenki elvégzi az álta­lános iskola nyolc osztályát és ismereteik bővítése céljából előadásokon vesznek részt. Minden második-vasárnap be­jöttek az üzembe, de hétfőn és pénteken is akad mindig vala­milyen oktatás. Szűcsiben 23 bányász jár a dolgozók iskolá­jába, de Ecséden és Rózsa- szentmártonban is akadnak szép számmal „öreg” diákok. A X-es akna nincs közel se Szűcsihez, sem Ecsédhez, de Rózsából sem hallatszik át a kakaskukorékolás, mégis leg­alább kilencven százalékos volt a különböző tanfolyamok látogatottsága. Az emberek sokkal többet akarnak tudni, mint amennyi ismeretet ré­gebben szerezhettek, tanulni akarnak, a bánya pedig meg­rendeli és fizeti a különjáratú autóbuszokat. A szervezett ta­nulás megvalósításának leg­főbb őre a szakszervezet. Min­dig szívesen segítenek az elő­adók kiválasztásában, a ta­nulók egyéni problémáinak megoldásában és úgy osztják be siktára az embereket, hogy az iskola és a tanulás miatt a munkában kiesés ne legyen. A közösen végzett munká­nak és a közös tanulásnak olyan mélyreható, emberfor­máló ereje van, hogy annak jelei nap mint nap jelentkez­nek. Szűcsi községben a bá­nyászok kezdeményezték a sportpálya és a szabadtéri színpad létesítését. Rendesen körülkerítették a futballpá- lyát, 200 kanadai nyárt ültet­tek köré, rövid sínpárt fektet­tek le és csillével egyszerre negyven ember hordta a sala­kot, faragták a követ, ásták az árkokat. Nincs már bokáig érő sár a bejáratnál. Hatvan négy­zetméteres színpadot építettek,? a sportpálya modem fürdője-? nek, az öltöző és a raktár épü-? létének alapfalait már lerak-? ták. A tanács adta a követ, a? tsz a fuvart, de a munkában? és a szervezésben a bányászok? jártak elöl. Építőanyagra és aj belső berendezéshez sok pénz? kell — mondogatták a falusi-1 ak, de ezen is segítettek a bányászok. A nyereségrészesedés öt szá-? zalékát, összesen 150 ezer fo-? rintot tartalékoltak erre a cél-? ra. Kőműves, ács és asztalos? akad a bányászok között, az? állványokat és a szerszámokat? szívesen kölcsön adja az akna-? üzem. Szombaton hiába kerestük a? bányában ismerőseinket. Hat-? vannyolcan Budapestre utaz-? tak, hogy megnézzék a Jégre-? vű előadását és a főváros ne-? vezetességeit. — De ne gon-? dőlj a, hogy a mi bányászain-? kát nem érdekli az ipari vá-$ sár — figyelmeztetnek a bá­nya vezetői. A jövő héten? újabb 66 bányász indul útnak, 5 az autóbuszt már meg is ren-S deltük, de egyszerre nem me-5 hét mindenki szórakozni, csak? sorjában, ahogy a munka és a? tanulás engedi. Minket azért* állítottak ide, hogy a bányá-? szók részére mindhármat biz-$ tosítsuk. Ügy véljük, a szűcsi X-es? aknában munkában, tanulás-? ban és szórakozásban jó úton? haladnak. Csak így tovább, j szűcsi bányászok! F. L. Levél az IBLf§Z*hoz Az utóbbi években igen jelentős mértékben megnőtt hazánk idegenforgalma s lehetőség nyílt arra is, hogy mi ss ellátogassunk más országokba. Ezek a látogatások kétségte­lenül erősítik a népek barátságát, lehetővé teszik egymás megismerését. Különösen értékesek és. felejthetetlenek azok az utazások, amelyeket a Szovjetunióba tettek, vagy tesznek dolgozóink. Hogy ez miért van így, azt azok értik meg iga­zán, akik már jártak a Szovjetunió földjén, látták Moszkvát, a világ legelső szocialista államának gyönyörű fővárosát. Nem kétséges, hogy ezek az utazások, cserelátogatások óriási szervező erőt, munkát, gondosságot, hozzáértést igé­nyelnek. Nem szeretnénk kisebbíteni az önök munkáját, még kevésbé lebecsülni eredményeiket, hiszen sok dicsérő szót hallottunk már az IBUSZ-ról. Ezúttal azonban mégis szólnunk kell néhány olyan do­logról, amely véleményünk szerint hiba volt, s így fel sze­retnénk rá hívni az IBUSZ figyelmét. Az idei második magyar barátságvonat 1960. május 11- én indult el Miskolcról a Szovjetunióba. A vonat utasai Bor­sod, Heves, Nőgrád megyei dolgozók voltak, pontosabban zömében borsodiak, közöttük mi, Heves megyeiek huszon­hetén. Már mindjárt az indulásnál kellemetlen meglepetés érte a Heves megyei csoportot, mivel a költségek befizetése­kor, valamint az indulás napján is olyan tájékoztatást kap­tunk, amely szerint utunk iránya Kijeven át vezet Moszkvá­ba, úgyhogy Lvovban és Kijevben egy-egy napig tartózko­dunk és megtekinthetjük az említett városokat. Ezek után könnyen érthető, hogy milyen nagy volt cso­dálkozásunk akkor, amikor a vonatban arról értesültünk, hogy csupán Moszkvában állunk meg hosszabb időre. A néhány napos moszkvai tartózkodás ugyan, amely csoportunk számára örökre felejthetetlen marad, felejtette velünk a történteket, de a szervezésben, az intézkedésekben ott is, éppen úgy, mint a hazafelé utazáskor, sok bizonyta­lanság, rendszertelenség mutatkozott, amely újra elgondol­kodtatott bennünket. Néhány példát: Moszkvai programunk szinte óráról órá­ra változott, úgyhogy a végén már egészen bizonyosra ve­hettük, nem oda megyünk holnap, ahová a csoportvezetők azt előre jelezték. Zavar volt az étkeztetés körül is és vissza­felé utazásunkkor előfordult, hogy a vonaton az egyik cso­port éjfélkor kapott vacsorát. Igaz, nem könnyű 350 ember étkeztetése vonaton, de még nehezebb akkor, ha az intézke­dések bizonytalanok,, határozatlanok. A vonat utasai min­den kétséget kizáróan megállapították, hogy a vezetés sem, a vonaton, sem a moszkvai tartózkodásunk idején nem volt egy kézben és a csoportvezetők szavai egymást keresztezték. Utazásunk idején nagy nemzetközi események történtek s számtalan alkalommal kértük, hogy valamilyen úton-módon tájékoztassanak bennünket a történtekről, azonban sajnos, hiába. Mindezeket nem csupán sérelmeink miatt mondottuk el, de azért is, hogy az illetékesek tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő olyan dolgok, amelyek homályosithatják a külföldi utazások nagy­szerű élményeit. A barátságvonat Heves megyei utasai. KISZ-táborba készülnek a főiskolások Nemsokára itt á nyár, s a főiskola öreg falai között el­csendesül az élet. A kollokviu­mok, szigorlatok sikeres leté­tele után ki-ki elindul haza, hogy kipihenje az évi munka fáradalmait. De vajon hogyan telik el ez a pihenő időszak, a vakáció? Erről beszélgettünk Mongyi Ferenccel, az Egri Pedagógiai Főiskola tanársegédjével, aki kérdéseinkre elmondotta, hogy a főiskolai hallgatóság egy je­lentős része a nyári szünidő folyamán közös munkában vesz részt a KISZ szervezésé­ben. Fiúk és lányok indulnak útnak majd — nemcsak Eger­ből, hanem az ország minden részéből — a KISZ-táborok fe­lé, ahol tfz-tiznapos időszak alatt dolgoznak és egyben üdülnek is. Ilyen táborozások­ról persze nemcsak az idei tanév után hallhatunk. Az el­múlt években is működtek, méghozzá rendkívül nagy si­kerrel. Éppen ennek tudatá­ban mondhatjuk el, hogy egy- egy ilyen KISZ-tábor nevelte közösség milyen sokat jelent a közösségi élet szempontjá­ból. Ugyanis a táborokban részvevők lesznek mindig a tanév során a társadalmi munka élharcosai. 1959 nyarán az Egri Peda­gógiai Főiskola hallgatói kö­zül ötven leány és 50 fiú vett részt a bodakajtori, illetve a mádi táborokban. 1960 nyarán ez a létszám már emelkedik. Az Idén a leá­nyok közül hetvenen vesznek részt a táborban. Közülük egy negyvenes létszámú csoport megy a Braun Éva nevét vi­selő bodakajtori táborba, a másik (20-as létszámú csoport) pedig a Martos Flóra leánytá­bor lakója lesz Balatonvilágo- son. A leánytáborok lakói mező- gazdasági munkaterületen dolgoznak, elsősorban a gyü- mölcsszedési ■ munkálatokat látják el. Így volt ez az el­múlt év folyamán is és el­mondhatjuk, hogy a tábor fő­iskolás részvevői igen szép eredményeket értek el. A fiúk a mezőgazdaságilag kihasználatlan területek hasz­nosítási munkálataiban vesz­nek részt, így a Bodrogköz le* csapolásában. Nem könnyű feladat, de a kiszisták itt is megállják a helyüket. A múlt év nyarán ötven egri főisko­lás dolgozott a mádi táborban; Az idén szintén ötvenen men­nek a Bodrogközbe, hogy ki­vegyék részüket a mezőgazda­ságilag jelen pillanatban ér­téktelen területek meghódítá­sából. Táborozási helyük ezút­tal Bodrogkeresztúr lesz; A tábori életről Mongyi elv-, társ válasza nyomán megtud­tuk, hogy a részvevők teljes ellátást kapnak, amelynek fe­jében mindössze hat órát kell dolgozniok, a többi időt szó­rakozásra, üdülésre, pihenésre fordítják. Így aztán érthető, hogy egy-egy táborozásra a jelentkezők száma meghalad­ja a megadott keretet. Hisz. nemcsak főiskolások, hanem középiskolás fiatalok is men­nek szép számmal a táborokba; Bodrogkeresztúrra például há­romszáz középiskolás fiút vár­nak, míg a középiskolás lá- nyog a Balatonboglári Állami Gazdaságban fognak dolgozni; A táborban végzett munka eredményei után érdeklődve, megtudjuk, hogy az egri főis­kolások az elmúlt táborozások értékelésénél három első he­lyezést s ezzel három vándor­zászlót nyertek el. De ennél sokkal jelentősebbek azok az eredmények, amelyeket erköl­csi sikernek nevezhetünk; Ez pedig az a jó közösségi szel­lem, a közösségi munka iránti odaadás, s a fizikai munka iránt érzett megbecsülés. A jó közösségi szellem itt fogant ki­alakulásának tudható be bizo­nyos mértékig az is, hogy a főiskola hallgatói a tanév fo­lyamán is jelentős mennyisé­gű társadalmi munkát végez­tek. Az ő munkájuknak kö­szönhető többek között a Kos­suth Lajos utca neoncsövek­kel való megvilágításának gyors megvalósulása is. Az ősz folyamán ők végezték el a ká­belek lefektetésével s az os­tornyeles oszlopok felállításá­val kapcsolatos földmunkát. Az idei nyári táborozásokhoz ezúttal kívánunk minden egyes részvevőnek sok sikert. Lókös István-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents