Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-20 / 118. szám

IMP. Május SP.. péntek NEPÜJMO 3 »* Ok ketten, lányok Mint kát far «dt kis veréb, úgy ül a két lány a gyár ka­puja előtt a kövön, ahol árnyé­kot térít már a fa a váratlan májusi meleg elől. Ülnek és várnak. Minden reggel eljön­nek Verpelétről Sírokba, a gyárhoz, minden délután ha­zautaznak a munkásbusszal, immáron egy hété. — Ma sem vettek fel... Pe­dig látja, azt az asszonyt be­vették a munkába — mutat egy szerencsésre S. Ilona, aki szemmel láthatólag a vezér szerepét tölti be kettejük kö­zül. — Nincs nekünk olyan sze­rencsénk — toldja meg halkan P. Anna, aki ölhetett kézzel, anyáitól örökölt néma mozdu­latlanságban nézi a viliódzó napsugárban fürdő tájékot, A két lány pontosan együtt harminckét éves. Mind a kettő a gyárban akar dolgozni, mindegy, hogy mit, semmi más vágyuk nincs, csakhogy itt dolgozhassanak, s ne ott­hon, ne a földön, ne a ter­melőszövetkezetben. Az egyik­nek az édesanyja, a másiknak még a nagyszülei is szövetke­zeti tagok, ők meg egy hete ülnek már itt a gyár kapujá­ban és bebocsátást kérnek. — Kapáltam én már elegét, kapáljon más is — jegyzi meg öreges fensőbbséggel S. Ilona és megigazítja fodrászalkotta frizuráját. S aztán egy meg­hökkentő hozzáfűzés: — Hogy mi dolgozzuk meg a kulákok földjét? Olyan nincs. Én ka­páljak, azok meg, akik sók földdel jöttek be a szövetke-, zetbe, azoknak a lányai meg lógnak... — Ügy a, úgy van — ingatja a fejét a szőke varkocsú An­nus.— Voltam palántálni anyu helyett, egy lány meg ott ló­gott mellettem egész nap — bizonygatja, hogy ez is az oka a nagy elvágyódásnak. S. Ilona édesanyja másfél holddal lépett be, Annusék öt holddal. Tehát Annusék is ku­lákok Ilonka szemében, mert neki mindenki kulák, akinek több földje volt, mint nekik. Csakhogy P. Anna a barátnő­je, így tehát kulákmivolta szóba se jöhet. Különben sem a fiatal lány találta ezt ki, és nem saját gondolatai, nem a saját elképzelései vezették ide, a siroki gyár kapujához. — Nagyon jól el lehet szóra­kozni otthon ... Nehogy azt írja az elvtárs, mert szoktunk mi ám újságot olvasni... Min­dig azt írják, hogy mert nincs szórakozás, azért nem marad­nak a fiatalok falun ;.. Verpe­Amikor a légiközlekedés je­lenlegi helyzetéről írunk, ta­nulságos megemlékezni arról a néhai királyi és császári ren­deletről, amely úgy szólt, hogy a vonatok 15 kilométer órase­bességnél nem mehetnek gyor­sabban, mert „az ilyen sebes­ség káros hatással van az uta­sok egészségére”. S amikor a repülőóriásokról írunk, szinte nevetségesnek tűnik ez a régi jelenét, mert ez alkalommal szóba sem hozzuk a 400 km/ó- nál lassúbb gépeket. A légiközlekedés a második világháború után indult fejlő­désnek, amikor megjelentek a négymotoros utasszállítógépek, s az egész világot pókhálósze- rűen behálózták a légitársasá­gók járatai. Itt is, mint minden más te­rületen, megmutatkozik a kát rendszer nemes versenye: me­lyik tud biztonságosabb és gyorsabb légiközlekedést biz­tosítani. A verseny ütemét ma már a Szovjetunió és hozzáte­hetjük, a népi demokráciák légiforgalmi társaságai diktál­ják. A Szovjetunió vetette be először tömegesen a lökhajtá- sos utasszállító gépeket, majd követte Csehszlovákia, az NDK és a szocialista tábor többi or­szága. A versenyberf a nyugati társaságok sem akarnak lema­radni és egymás után állítják forgalomba a különböző lök- hajtásos utasszállító gépeket. A TV 104-től am 4N-10-ig M06* né2zük meg az ismer­tebb szovjet gyártmányú típu­sokat: a TU—104-et, TU~114*et, léten még sár sincs. . . Bizony . A legények is itt. dolgoznak jobbára a Liszkóban — teszi hozzá Ilonka és úgy néz rám, hogy népi nehéz megérteni: a legények között akad egy, aki­nek hivatalos neve is van. Stafírungot akarnak a lá­nyok. Mind a kettő, bár még épp hogy tizenhat évesek, a házasságon törik a fejüket, s ahhoz kelengye, bútor kell. — A kelengye megvan már... Csak bútor kellene... Nem drága, csak olyan hatezer fo­rintos — magyarázzák, hogy mit is jelent a hatezer forintos bútor. Ágv, asztal, szép szek­rény, tükör. — Csak nem me­hetek úgy férjhez, mint édes­anyám, neki egy ágya volt, semmi más — tiltakozik még a gondolattól is Ilonka, a má­sik lelkes bólogatása közben. — Bútor kell? Menj és ke­resd meg magadnak, állj a ma­gad lábára, de ne itt a szövet­kezetben, mert ki tudja, mit hoz még itt a sors. Az üzem mégis más, ott mindig van fi­zetés, ott már évek óta dol­goznak emberek, fiatalok, öre­gek ... Igen, a két lány küldő­je nem is az anya, vagy az apa, hanem a még meglevő bi­zalmatlanság a szövetkezét iránt. Dolgoznak Verpeléten az emberek, telve a határ, de még az út elején vannak, s ki lát az út végére? — Egy hete ülnek itt ma­guk, lányok... A Dózsában kereken 50 forintot terveztek egy munkaegységre ... Meg le­het csinálni egy munkaegysé­get egy nap? Tűnődnek egy pillanatig, aztán bólintanak: — Mondjuk! — Tehát, mondjuk meg le­het ... Számoljunk csak .. Hat napja ülnek itt, ez ponto­san háromszáz forint... De le­gyen csak kétszáz ... Elég drá­ga üldögélés ez, nem, lányok? — Drága, drága, de ha nem vesznek fel, mit csináljunk — replikázik most már P. Anna is. Nem veszik fel őket. Igaz, hogy törvény erre nincs, de jól töpreng a gyár: fiatal lányok, semmihez nem értenek, való­jában a felét sem tudnák meg­keresni annak, amit a szövet­kezetben megkereshetnének a kapálással, mezei munkával, amihez értenek. A gyárnak se jó, a lányoknak se jó — még ha most azt is hiszik — és a termelőszövetkezetnek se jó. ahol szükség van minden munkáskézre. De a szülők küldik a lányo­kat a „biztosra”, onnan kül­dik, ahol pedig a legbiztosabb: a földről, amelyet ismernék, amelyen maguk is dolgoztak és dolgoznak kicsit még ta- máskodva, kicsit már őszintén remélve is. — Nem mondom, ha volna egy csapat, ahol csak fiatalok dolgoznának — ingatja fejét elgondolkodva P. Anna. aztán széttárja a karját, hogy ezt csak úgy mondta, még akkor se lenne biztos, hogy lemon­dana a gyárról, ahol legények is dolgoznak. Verpelét kulturált falu, ahol még „sár sincs”, nagy község, nem a szórakozás utáni vágy csábítja hát a fiatalokat, ezt 3 két lányt is az üzembe. Medi­cinát találni csak úgy egysze­rűen a fiatalok elvándorlásá­ra, nem könnyű dolog. Egv biztos, a szülőkön is múlik, s talán nem is kevéssé, hogy gyermekeik elhagyják-e a föl­det, vagy sem. Az év végi zá­rás, ha meghozza várt ered­ményét — és a határ gazdag­sága ezt ígéri — minden bi­zonnyal nagy húzóerőt jelent majd, de most már visszafelé, a falu felé, a fiatalok, de a szülők számára is. Az átmeneti kor, a szövetke­zés erjedésének problémája ez, amikor a család egy-egy sejtje másutt próbál megkapaszkod­ni, hogy biztos legyen az egész élete. Nem arról van szó, hogy már most ne kövesse­nek el mindent: jöjjenek vissza, maradjanak otthon a legé­nyek, leányok, de a legbizto­sabb eszköz a jó szervezésen alapuló, sikeres munka, amely az év végén forintban, ter­ményben igazolja, nem volt ok a bizalmatlanságra. A két lány egy hete jár be Verpelétről, hogy felvegyék az üzembe, „mindegy: bárminek”. Lehet, hogy végül mégis mun­kát kapnak, lehet, hogy az üzem elzárkózik felvételük elől, ezt nem lehet tudni. De egy biztos: nem kell sok idő hozzá, s a két lány maga is rá­jön, talán még szüleikkel szemben is, dönteni képes: a föld, amelyet ismernek, meg­adja a stafírungot, megadja az életet, a biztos jövőt. Es egyáltalán: miért tűrik a lógást. Nyissák ki a szájukat bátran, hisz lányok. Es olyan világ még nem volt, nem is lesz, ahol asszonyszemélyek ne tudtak volna porolni az igazságért. És sikerrel is. Gyurkó Géza Napjaink repülőóriásai a TU—110-et és az IL—18-at. Ez a négy típus ejtette ámulatba a világot és hajszolta meg a nyu­gati repülőgép-tervezőket. Már nálunk is közismert a TU-104/A. Két lökhajtásos motorja 600— 1000 km/ó sebességet biztosít. Kényelmesen szállít 70 utast leszállás nélkül akár 3000 km távolságra is. A TU—114 négy turbólég- csavaros motorral rendelke­zik. Légcsavarja négyágú és állítható, aminek főleg leszál­lásnál veszik nagy hasznát, mert fékezi a gép sebességét. A turbinák megfelelő áttétel közbeiktatásával hajtják a lég­csavarokat, azonkívül a ki­áramló gázok lökőerejét is fel­használják a sebesség növelé­sére. Szép teljesítménye volt a gépnek, amikor 12 000 méter magasságban, leszállás nélkül tette meg a 8600 km hosszú Moszkva — Irkutszk — Moszkva útvonalat. Ez alkalommal az átlagsebessége elérte a 900 km-t óránként. A gép 100 utast szállíthat. A TU—110-et is a világhíres Tupoljev mérnök tervezte, ha­sonlít a TU—104-re, de négy­motoros. Ez a gép is 100 sze­mélyes és sebessége eléri az 1000 kilométert óránként. A Magyar Légiforgalmi Vál­lalat ez évben már három IL— lá-at vásárolt, amelyből egy már meg is érkezett. Iljusin tervezte a négy turbólégcsava- ros repülőgépet. Négy motorja összesen 16 000 lóerős és 70— 80 utasnak biztosít kényelmes utazást. Átlagsebessége 650 km óránként, de rövid időre eléri a 800-at is. Létezik még egy nálunk ke­vésbé ismert típus, az AN— 10, vagy más néven az Ukraj­na. A felül elhelyezett szár­nyakon kapott helyet a négy turbólégcsavaros motor. Az Antonov tervezte óriásgép 126 személyes és sebessége több mint 700 km óránként. Egy kitűnő német gép Nagy meglepetésként hatott az NDK-ban készült B—152-es lökhajtásos utasgép sikeres be­mutatkozása. A 72 személyes gép teljes egészében az NDK- ban készült. Négy motorját ér­dekes módon a szárnyakra függesztve helyezték el. A gép 12 000 méter magasságban el­éri a 800 kilométeres sebessé­get. A próbarepülések után hozzákezdtek sorozatgyártásá­hoz. A hitelesség kedvéért meg kell említeni, hogy a szocialis­ta tábor több országában gyár­tanak még repülőgépeket és helikoptereket hazai tervek és részben szovjet liszensz alap­ján. NDK-ban, Csehszlovákiá­ban és Kínában kétmotoros Erősödik a Kisipari Szövetkezetek Kölcsönös Biztosító Intézete AZ OftSZAGSZERTE erő­södő kisipari szövetkezetek természetes velejárója a , Kis­ipari Szövetkezetek Kölcsö­nös Biztosító Intézetének erő­södése is, mivel a szövetkezeti tagok társadalombiztosítási intézete a szövetkezet: rend­szerhez tartozik. A szövetkezeti tagok bizto­sításának bonyolult kérdése — mivel többségükben kisiparo­sok voltak —, sokat és több ízben foglalkoztatta az illeté­kes kormányzati szerveinket és csak a szövetkezetek fejlő­désével együttesen fejlődhe­tett a KSZKBI a mai Szakszer­vezeti Társadalombiztosítási Központnál biztosítottak azo­nos értékű színvonalára. En­nek érdekében kormányunk az utóbbi években több ren­delkezést hozott és az ország teherbíró képességének megfe­lelően fokozatosan javította a szövetkezetek dolgozóinak be­tegség, rokkantság és öregség esetére szóló biztosítási jutta­tásait. A forradalmi munkás-pa­raszt kormánynak 1957-ben kiadott határozata megerősí­tette a szövetkezeteket autonó­miájukban és megerősítette az alapszabálynak azt a megálla­pítását, hogy a szövetkezet ügyeiben — a jogszabályok korlátái között — a szövetke­zeti tagok jogosultak dönteni. Ennek értelmében az állami felügyeletet a biztosító inté­zet fölött az OKISZ, az OKISZ és a KSZKBI fölött közvetle­nül a Minisztertanács gyako­rolja. ÉRDEKLŐDÉSRE tarthat számot, ha összehasonlítást te­szünk a régi OTI és a mai KSZKBI választmányai össze­tétele között. A háború előtti OTI választmányában képvi­selve voltak a gyáriparosok, a bányatulajdonosok, a háztar­tási munkaadók, a kisipari munkaadók és mezőgazdasági munkaadók, tehát a nagybirto­kosok és végül az ipari mun­kások. Mondanunk sem kell, hogy a munkaadók csoportja többségben volt a munkavál­lalók csoportjával szemben, nem beszélve árról, hogy a munkások között is voltak olyanok, akik a kapitalisták érdekeinek szolgálatában ál­lottak. Így a kapitalisták arra használták ki az OTI-t, hogy tartozásaiknak elengedése mellett még nagyöss2egű köl­csönöket vegyenek fel önző céljaik érdekében. A kisipari szövetkezeteket a tagok által választott vezető­ség vezeti. A választott szakbi­zottságok az alközpont irányi* tása mellett az egyes szövetke­zetek munka- és egészségvé­delmi helyzetét vizsgálják. Ja­vaslataikkal elősegítik, hogy a még fennálló hiányosságokat megszüntessék és ezzel előse­gítsék, hogy a szövetkezeti ta­gok a szocialista szektorhoz méltóképpen végezhessék munkájukat. A szövetkezetek munka- és egészségvédelmi ténykedése rendszerint a magánipartól át­vett, vagy más elhanyagolt, egészségtelen épületek mielőb­bi rendbeho2ására irányul. A KSZKBI és a KISZÖV együt­tes munkája révén sikerült az egészségvédelmi helyzetet megjavítani. Különösen az utóbbi három évben értek el a szövetkezetek ezen a területen szép eredményeket. A megye 42 kisipari szövetkezete közül az Abasári Vegyes Ktsz, az Eg­ri Asztalos és Kárpitos, az Egri Építőipari, a Tarnaőrsi Vegyes Ktsz és még igen sok szövet­kezet igen szép és korszerű üzemházat létesített. Az üzem- házak létesítéséhez a szövet­kezeti tagok társadalmi mun­kával járultak hozzá. A leg­több üzemházban korszerű mosdó, öltöző és étkező helyi­ség áll a dolgozók rendelkezé­sére. Az egri cipész, szabó, fodrász és festő szövetkezetek a KISZÖV székházban nyertek elhelyezést, ahol a lehető leg­kulturáltabb körülmények is adva vannak a munka végzé­A KSZKBI EGÉR és Gyön­gyös város területén két üzem­orvos beállításával segíti a szövetkezeteket, hogy minden tekintetben megkapják a szük­séges orvosi tanácsokat és se­gítséget a dolgozók egészségvé­delmében. A KSZKBI ma már ugyanolyan mértékben látja el biztosított tagjait, mint az ál­lami biztosításban részesülők; Az intézetnek mintegy há­rom és félezer szövetkezeti tag és hatszázötven kisiparos tagja van. A kisiparosok csak beteg­ség esetére vannak biztosítva Kifizetett az intézet 1959-ben több mint 2 708 000 forintot szolgáltatásokra. Ebben az ösz- szegbén benne foglaltatnak a kisiparosoknak nyújtott kór­házi és üdültetési költségei is; Az intézetnek minden igényt kielégítő üdülői vannak az or­szág különböző vidékein. A legszebb és legkorszerűbb üdülői vannak Hévízen, Bala- tonberényben, Balatonfüreden, Visegrádon, Noszvajon és Haj­dúszoboszlón. A szövetkezetek tagjain és a biztosításban ré­szesülő kisiparosokon kívül külön biztosított az intézet üdülőjegyet a Spartacus köz­ponttal közösen, a nyári isko­lai szünetben az ipari tanulók­nak és az iskolás gyermekek­nek Balatonberényben, Bala­tonfüreden és Noszvajon. Ezenkívül kisebb mértékben a nyári időben családi üdülést is lehetővé tesz. A nyugdíjmegállapításokat is az intézet megyei alközpont­ja látja el, hasonlóan az álla­mi társadalombiztosításhoz. Az intézet országos viszonylat­ban átlagosan 760—850 forint havi nyugdíjat fizet. A KSZKBI VEZETŐSÉGE a dolgozók ügyeinek elintézése és a sérelmek orvoslása érde­kében mindent megtesz. Fi­gyelmes munkájukkal meg­nyerték az emberek bizalmát, és továbbra is a közönség ügyét szolgálják. (O. M.) Jól vizsgáztak a füzesabonyi járás tűzoltói A füzesabonyi járás tűzoltó egyletei az elmúlt vasárnapon Szihalom községben adtak egy­másnak találkozót. Itt került sor a hagyományos járási tűz­oltóverseny lebonyolítására és ezzel egy időben a fennállásá­nak 50. évfordulóját ünneplő Szihalmi Tűzoltóegylet meg­ünneplésére. Kora reggel már zenés éb­utasgépek készülnek különle­ges célokra, így teherszállítás­ra stb. Nyugati repülőgépek A nyugati országok repülő­gépei közül talán legérdeke­sebb a francia gyártmányú Caravelle. Számunkra különö­sen ismertté vált, amikor Hruscsov elvtárs igénybe vette franciaországi utazásánál. Mo­torjait nem a szárnyakra he­lyezték, hanem a törzs végére, két oldalt. Teljesítménye ha­sonló a TU—104-eséhez. Ame­rikában közkedvelt a DC—7- es, a négymotoros DC—6-os továbbfejlesztett típus. Költői nevet adtak neki: „Hét-ten­ger.” Motorjai egyenként 3400 lóerősek. Sebessége 510—650 km/ó, 80 utast szállíthat és sú­lya 37 tonna. Motorjai du­gattyúsak, de a kipufogó gá­zok tolóerejét is hasznosítják. A prospektusok dicsérik a négymotoros, lökhajtásos Boeing—Intercontinental utas- szállítógépet. Teljesítménye hasonló a TU—104-eséhez, csak valamivel több utast szál­líthat. Az említett valamennyi gé­pen megtalálhatjuk a legkor­szerűbb navigációs-, radar- és rádióberendezéseket. A leg­több szovjet gép infralátó ké­szülékkel is fel van szerelve, aminek ködben és éjszaka ve­szik igen nagy hasznát. Érde­kes, hogy a nyugati vonalakon elég magasak a viteldíjak, míg a Szovjetunióban a távol­sági járatokon megegyezik a díjszabás a vonatok második osztályának viteldíjával. resztő köszöntötte a község la­kosságát és fogadta az ide­érkező tüzoltócsoportokat, majd utána minden tűzoltó elméleti vizsgán vett részt. A vizsga befejeztével az egységek szép rendezett sorokban vonultak ki a versenypályára, ahol Ke­lemen Kálmán elvtárs, a járási tanács igazgatási osztályának vezetője ünnepi beszédével nyitotta meg a nagy versenyt. Beszédében szólott a járás tűz­oltóinak áldozatos munkájáról, és külön méltatta az 50 éves fennállását ünneplő Szihalmi Tűzoltóegylet érdemeit. A csapatok versenyére dél­előtt 10 órakor került sor, s itt minden egylet bemutatta tudá- ísa és felkészültsége legjavát. Gyorsan röppentek a parancs­szavak és a derék önkéntesek gyakorlott és gyors mozdula­tokkal szinte pillanatok alatt tűzoltásra kész állapotba hoz­ták a fecskendőket. A kocsifecskendő-szerelés- ben Mezőszemere községi férfi- lcsapata lett az első, jutalmuk egy 1200 forintos takarékbetét­könyv. A mozdonyfecskendő szerelésében a szihalmiak ér-" tek el első helyezést, az ifjúsá­gi csapatok versenyében pedig a kompolti, valamint a mező- tárkányi fiatalok nyertek. Sor került még a kismotor-fecsken­dő szerelésére is, s ezekben a kategóriákban Poroszló, Kál község férficsapata, valamint a besenyőtelki gyógynövény­szárító telep együttese ért el első helyezést. Az eredményes versenyzés után került sor a jutalmak ki­osztására, amelyeken belül több mint 10 000 forintot kap­tak a versenyző csapatok. A jubiláló szihalmi együttes a versenydíjon felül még 1000 fo­rintot kapott, ezenkívül igen sok önkéntes tűzoltó részesült egyéni pénzjutalomban és so­kan kaptak elismerő oklevelet. A közös ebéd után labdarúgó­mérkőzés, majd vidám tánc- mulatság zárta be a füzesabo­nyi járás idei tűzoltóversenyé­nek eseménydús műsorát. ^Takarékossági ankétot rendezett az OTP Tiszanánán A Hazafias Népfront helyi szervezete rendezésében a köz­ség vezetői és dolgozói részére takarékossági ankétot tartott szerdán délután az OTP járási fiókja Tiszanánán. Az ankéton részt vett Bartolák Mihály elv­társ, a MÉSZÖV igazgatósági elnöke is. Beszéde után, amely­ben a kül- és belpolitikai hely­zetet ismertette, Dénes Józsel, |az Országos Takarékpénztár központi szakelőadó instrukto­ra tájékoztatta a megjelente­ket a takarékpénztáraknak a lakosság szolgálatában végzett munkájáról. Utána Prokai Gá- borné, a hevesi járási takarék- Spénztárfiók vezetője beszélt a Sjárágban eddig végzett takaré- Skossági munkáról, s az ered- sményekről. Elmondotta, hogy a .járás betétállományának mint- ;egy tíz százalékát a tiszanánai .'emberek betétjét képezi. A ta- j karékpénztár állandóan kölcsö- mökkel támogatja az arra iigényt tartókat. Eddig ilyen se­gítséggel több mint 600 családi ház épült fel a járásban. A most hatéves hevesi járási fiókkal az idetartozó községek csaknem minden lakója kap­csolatba került már, ki a taka­rékbetétek, ki a totó-lottó ré­vén. Prokai Gáborné ismertetője után az ankéton megjelentek közül számosán felszólaltak. Többek között a Vörös Csillag és a Petőfi termelőszövetkeze­tek vezetői, a helyi földműves­szövetkezet ügyvezető elnöke, a postahivatal vezetője, a köz­ségi párttítkár és sokan mások. Mindannyian elmondották, hogy igyekeznek községükben a már közel egymillió forintos betétállományt még tovább nö­velni. A tiszanánai takarékossági ankét nyomán az OTP megyei vezetősége úgy határozott, hogy hasonló tájékoztatókat rendez a jövőben a megye több más községében is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents