Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

VILÁG PROIiTÁRJAI, EGYESÜLJETEK ' Ck­AZ MSZMP HEVES MEGVEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 142. szám ARA 80 FILLÉR 1960. május 1„ vasárnap BOLDOG „Itt van május elseje — Énekszó és tánc köszöntse — Zeng és dalol az élet...” — A dal az utcákon szárnyal, a játékos szél fel-felkap­ja, felemeli a házak fölé, s messze viszi a dal­lamot. Ezrek és ezrek menetelnek az ut­cákon. Vörös és nemzetiszínű zászlódísz mint denfelé, s virág — mintha a rétek pompája tett volna látogatást a városokban és fal­vakban. Vidám és nevető arcú minden em­ber; a kezekben, a gomblyukakban — a szív fölött — piros szegfű, piros virág, még haj­naltól harmatos... A tizenhatodik szabad május elsejét ün­nepli népünk — ünnepli az egész világ mun­kásnépe. Harci nap « — a nemzetközi munkás­osztály harci napja. Mi már a szabad népek nagy és erős csa­ládjában tartjuk az ünnepet — megvívott harcaink eredményeit köszöntjük ünnepelve. S ahogy ragyogó, vörös lobogónkat a magas­ba emeljük, tekintetünk a felszabadító nagy nép, a Szovjetunió felé tekint, sok köszönet­tel és hálával. A mi májusaink szabadságát a testvéri szovjet nép hozta meg nehéz har­cokban, s ünnepi zászlóink selymét az elesett hősök, s a mi mártírjaink drága vére festette vörösre. Hatalmas harci seregszemle nekünk, sza­bad népeknek ez a mai nap. A magyar, a bolgár, a csehszlovák, a kínai, koreai és a többi népi demokratikus ország munkásnépe iá újra körültekint hazájában és felméri az eddig megtett út mérföldjeit, hogy még na­gyobb magabiztossággal haladhasson előre, felfelé a szocializmus napsütötte magaslatai­ra. Közös a sorsunk — mint ahogy közös volt a munkások, elnyomottak sorsa az elmúlt társadalmi rendben. Tőkés és tőkés között csak a nemzetiségbeli különbség volt meg,- de különbség nélkül megegyeztek célki­tűzéseikben: a munkások, a dolgozó rétegek mérhetetlen elnyomásában a nagyobb nye­reségért, a nagyobb profitért. Ez a burzsoá­zia nemzetközileg nyomta el a munkásokat — a a munkások harca is nemzetközileg bontakozott ki, s ért ei győzelmeket ellene. Amikor 1917-ben, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom az akkori Oroszországban széttörte az imperializmus láncát — ez a pártvezette orosz munkásosztály győzelme volt, de ezt a győzelmet a nemzetközi mun­kásmozgalom is segítette. Idegen interven­ciósok rohantak az összeroppant cári Oroszország, a földesurak és tőkések meg­segítésére, — de nem győzhették le azt a for­radalmat, amelyet az orosz munkásosztály, élén a bolsevik párt, Lenin vezetett, s amely forradalmat közvetve és közvetlenül az egész világ munkásosztálya segített, közöttük mi, magyarok is. A Nagy Forradalom győ­zelme a világ munkásai nemzetközi összefo­gásának, az internacionalizmusnak nagy erő­próbája és győzelme is volt. Hruscsov elv­társ mondotta rólunk a két év előtti emléke­zetes csepeli nagygyűlésen: „Mi, szovjet em­berek szeretjük és megbecsüljük a magyaro­kat, őket testvéreinknek tartjuk, mert a ma­gyarok már 1917-ben Szibériában velünk együtt harcoltak Münnich elvtárs parancs­noksága alatt, Tomszkban és az ellenforrada­lom leverésében is alaposan kivették a ré­szüket.” A mai május elsején erre is emlékezünk — s nem kis büszkeséggel. A proletárinternacionalizmus — óriási erő! Olyan célokat tűzhet ki maga elé és valósíthat meg, amely megforgatja, ámulat­ba ejtheti az egész világot. A világtörténe­lem ad erre számtalan példát. A szocialista tábor országainak népeit megbonthatatlan egységbe kovácsolja össze közös küldetésük: a szocializmus megvalósí­tása és a béke védelme. Kilencven évvel ez­előtt írta Marx: „...ellentétben a régi társa­dalommal, amelynek velejárója a nyomor és a politikai téboly — egy új társadalom szüle­tik, melynek nemzetközi elve a béke, mert minden nemzetnél ugyanaz az elv ural­kodik: a munka!” Ez az új társada­lom ma már történelmi tény, s vele együtt valósággá lett a Föld egy harmadán a béke nemzetközi elve is. A Szovjetunió és a. népi demokráciák számtalan példáját adták és adják következetes békepolitikájuknak. A történelem soha el nem feledheti: a szovjet állam megszületésének első hivatalos meg­nyilatkozása a béke felajánlása, a béke meg- védelmezése volt. S azóta a Szovjetuniót mindig ott látjuk abban a harcban, amely a népek békéjének biztosítását, a békés egy­más mellett élést, a békés építést szolgálja. Másfél évtizede már, hogy a Szovjetunió nincs egyedül ebben a küzdelemben — ere­jükhöz mérten segítik a második világhábo­rú győzelmes, felszabadító harcaiban meg­született népi demokráciák, — közöttük a mi országunk, a Magyar Népköztársaság is. A világ jószándékú, békeszerelő emberi­sége — Los Angelestől Párizson át Vlagyi­vosztokig — támogatja és segíti megvalósul­ni a Szovjetunió nagy jelentőségű új, nemzet­közi békekezdeményezéseit. És e szolidaritás jegyében ünnepli meg ma a világ minden becsületes embere a május elsejét! A mi népünk is teljesíteni akarja a szo­cializmus történelmi küldetését, a béke vé­delmét. E küldetésünknek csak a Szovjet­unió oldalán, a népi demokráciákkal szoro­san összefűzve tudunk megfelelni. így is akarunk harcolni, így is akarunk dolgozni. Országunk, népi hatalmunk erős és szi­lárd — pártunk és kormányunk helyes poli­tikája tette erőssé és szilárddá. Van erőnk, amellyel alátámaszthatjuk békeakaratun­kat, amellyel tovább haladhatunk a szocia­lizmus békés építésében. A XXI. kongresz- szus határozata — a szocialista országok nemzetközi összefogásának óriási erejére utalva — szögezte le, hogy a szocialista or­szágok lényegében egyszerre jutnak d a kommunizmus kapujához. Ez a megállapí­tás — mint ahogy Kádár János elvtársnak, a XXL kongresszusról és az időszerű politikai kérésekről az elmúlt év márciusában meg­tartott beszámolójában elhangzott — világo­san megmutatja a kapitalizmus és a szocia­lizmus közötti egyik a-apvető különbséget. A kapitalista országok, az egyenlőtlen fej­lődés következtében — hol az egyik, hol a másik — megelőzik egymást, és az előrejutó leigázza az elmaradottat. A szocialista, tábo­ron belül — állapítja meg pártunk márciusi határozata — a gazdaságilag fejlettebb or­szágok segítséget nyújtanak a gazdaságilag kevésbé fejletteknek, hogy ezek felzárkózza­nak az élenjárókhoz. A szocialista világ- rendszerben megszűnik az elmúlt társa­dalomra jellemző egyenlőtlen fejlődés tör­vénye és pusztító hatását a szocialista orszá­gok kölcsönös, testvéri támogatása, tapasz­talataik kicserélése váltja fel. A szocialista világrendszer alapvető törvénye, hogy azon belül minden egyes ország gazdasága szaka­datlanul fejlődik, ugyanakkor gazdasági színvonala kiegyenlítődik — a legfejlettebb színvonalán. A szocialista tábor valameny- nyi népe a maga munkájával és sikereivel, mi a saját népgazdaságunk fejlesztésével, országunk felvirágoztatásával — járul hozzá a szocialista tábor erejének gyarapításához. És ennek a proletárinternacionalizmuson alapuló őszinte és megbonthatatlan kapcso­latnak számos gyümölcsét élvezzük már ma is, napjainkban is. Népgazdaságunk nagy léptekkel halad előre. A pártkongresszus út­mutatásainak megfelelően, az ebben az év­ben befejezésre kerülő hároméves népgaz­dasági tervünk eredményeivel, az 1961-ben kezdődő új, ötéves tervünket alapozzuk meg — sikerrel. Ezen új tervidőszak alatt pár­tunk és kormányunk nem kisebb feladatot tűz népünk elé, mint hogy rakjuk le a szo­cializmus alapjait, gyorsítsuk meg a szocia­lizmus építését hazánkban. E feladat meg­valósítása óriási erőt és energiát követei meg. Népünk büszke bizakodással vállalta és vállalja e hatalmas feladatot. Tudjuk, hogy nem vagyunk, nem leszünk egyedül a nagy munkában. Segít bennünket a szocialista or­szágokat összefogó proletárint emacionaliz- musban rejlő kifogyhatatlan és elfáradhatat- Ian erő, amelynek a szabadságban és béké­ben élő szocialista népek a kovácsai. S a mai május elsejei ünnepein érmék tudata is eltölt bennünket! Ünnepelünk — s ünnepel az egész világ. Május elsejét — a munkásösszefogás nagy napját, amely a világ dolgozóinak leikében a szabadság eszméjének jelképévé vált. Való­ban az erő és boldogság ünnepe ez a mai. Felemeljük fejünket, zászlónkat magasra tartjuk és köszöntjük szabad éveink eredmé­nyeit, üdvözöljük elénk fényesen kirajzolódó jövőnket. Az erő és boldogság ünnepe a mai — a rabsorsból felszabaduló népeknek az ünnepe, akiknek tegnap még hátukon csatto­gott a rabtartók ostora, s akik ma már sza­bad jövőjüket tervezik és védelmezik. Ün­nepe ez a mai nap a kapitalista országok még elnyomott dolgozóinak, amelyen gyarapodó erejüket, békeakaratukat demonstrálják. „Zeng és dalol az élet...” — száll a dal a májusi utcákon, s a tavaszi szél messze lengeti győztes vörös lobogóinka*. ÉLJEN A 16. SZABAD MÁJUS 1. J A ^^VV\\AAAAAVvVvWWvW/vVvVWVWWVV'v'v‘v' ^ - v VVNAA/VNAAAAAAA/VNAA^'A/VSAAAAAAA/VVVVVSAAAAA/

Next

/
Thumbnails
Contents