Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
Jönnek a legények AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 91. szám ÄRA: 60 FILLÉR 1960. április 17., vasárnap VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 17/ remények tavasza Ilyenkor, húsvét tájon, az újjászületett, a téli halálból új életre kelt természetet: a kincseket ígérő tavaszt köszöntjük. Sarjadó vetések, virágba borult fák hirdetik az idei tavasz szépségét, de azt is, hogy ebben a szépségben „benne van” a teremtő, alkotó ember keze- munkája is, hogy a tavasz nem üres ígéret, hanem emberi alkotásra épült igaz tartalom is. S ahogy sarjadnak a vetések, ahogy nő, növekszik minden a napfény melegében, úgy sarjad és erősödik a bizalom az emberekben a holnap iránt is. A békés holnap iránt. tj remények tavasza ez, nemcsak abban az értelemben, hogy ilyentájon gazdagon tervez a fantázia a kamrák őszi teltségére, de új remények tavasza a minden ember legfőbb vágyát, a bőiét illetően is. Hatalmas erők gyűrkőznek, hogy véglegesen és visszavonhatatlanul felülkerekedjenek a pusztító háború, a halál felett, hogy képletesen szólva: az örök tavaszt varázsolják erre a bolygóra, ahol nem jöhet életet dermesztő tél. Az újságolvasó ember örömmel és nagy-nagy érdeklődéssel kísérte és kísérheti figyelemmel ezeknek az erőknek előretörését, a béke útjának mind diadalmasabb mérföldköveit, amelyet a kilométer-számok helyett nevek, városok, országok jeleznek. Hruscsov és Franciaország, Gronchi és Moszkva, Sukarno és Magyarország — hogy csak néhányat említsünk ezekből az államásokból, melyek nyílegyenesen vezetnek a legközelebbi megállóig: a csúcsértekezetig. Nincs ma ember talán a világon se, aki már ne ismerte volna fel, hogy a békeharc nem szólam, nem politikai frázis, hogy a békemozgalom a legátfogóbb szándék, amely valaha is volt az emberiség történetében. Mindenki érzi felelősségét a világ békéjéért, az emberiség nyugodt és teremtő holnapjáért — mindenki, aki józan, becsületes, mindenki: ha megfelelő realitással mérte fel egy esetleges atomháború szörnyűségeit. A tavasz gazdag kincsei, amelyeket a nyár érlel meg és az ősz takarít be, csak akkor jelenthet kincset, ha béke van, s ha van kik élnek, kik élvezhetik a természet, az emberi munka értékeit. Ilyenkor, húsvét tájon, amikor az újjászületett, a téli halálból új életre kelt természetet köszöntjük, erősödik a gondolat: mind nagyobb erőre, összefogásra, és mind nagyobb hitre és bizalomra van szükség. hogy megvédjük. megóvjuk nemcsak .jelenünket, de gyermekeink, unokáink holnapját is. Az új remények tavaszán hiszünk és bízunk abban, hogy ezek a remények beteljesülnek, hogy új, meg új és boldog tavaszok köszöntőnek az emberiségre, a mi népünkre is. Hisszük és tudjuk, hogy igy lesz! Végzős ipari tanulók kiállítása az egri Szakszervezeti Székházban Évek óta megrendezik a megyei iparitanuló-intézetek végzős növendékeinek szakvizsgára készülő anyagából a kiállítást. Tavaly is, korábban is jelentős közönségsikere volt az érdekes anyagot magában foglaló kiállítási anyagnak: a közönség nemcsak élvezte a szakmailag és esztétikailag is kitűnő, remek munkákat (tavaly közel tízezren látogatták meg a kiállítást Egerben), hanem hasznos felvilágosítást is kapott arról a nevelőmunkáról, amely az ipari tanulókat képző intézetekben folyik. Ebben a tanévben, az egri Szakszervezeti Székház olvasótermében rendezik meg ezt a kiállítást. A kiállított anyag hűen tükrözi majd az egész megye szakmunkás ifjúságának felkészültségét és esztétikai igényét. Nemcsak az egri ifjú szakmunkások munkáit láthatja majd a közönség, de kiállítják szakvizsga-darabjaikat Hatvan, Füzesabony, Heves, Pétervására fiataljai is. A kiállítás alkalmas lesz arra is, hogy eredményeivel, értékeivel meggyőző propagandát fejtsen ki a fiatalok és a szülők körében. A kiállítást május 1-én nyitják meg és május 8-ig látogathatják az érdeklődők. Szántó István: BOCONÄDI napok ★ Sugár István: EGER VÁROSPOLITIKÁI, TÄVLATI FEJLESZTÉSI TERVÉBŐL ★ Túri Bálint: APÄM ... ★ Hevessy Sándor: EGER ÉPÍTÉSZETE A 19. SZAZADBAN ★ A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE ★ HISZNEK AZ ÜJ ÉLETBEN — Képesriport — ★ REJTVÉNY, HÍREK, SPORT ★ EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR Távolabb, az utca végén már vidám nótaszóval közelednek a legények. Bebetérnek a házakhoz s az udvarokban vagy a kút körül vidám visongás, s nevetés jelzi útjukat. Így szokott az lenni húsvét napján, s így van ez most Adácson is. Lénárt Mária és Ács Magdolna most még a szomszéd lányokon derül, de néhány perc múlva szaladhatnak ők is a locsolkodó legények elől. No, persze nem messzire, inkább csak úgy szokásból, néhány lépést, hiszen jól tudják: nincs húsvét víz nélkül. De a kút- és kölnivíz mellett az ünnepekhez tartozik a terített asztal, rajta a sonka, tojás, bor s a sokféle sütemény. Így, vidáman telik el a nap s mikorra eljön a holnap, a legények szaladhatnak, mert akkorra már a lányok kezében a vödör. Foto: Márkusz Nagygyűlésen találkozott dr. Sukarno elnök a budapesti dolgozókkal Dr. Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke szombaton délelőtt a Sportcsarnokban nagygyűlésen találkozott a budapesti dolgozókkal. A nagygyűlést a Hazafias Népfront Országos Tanácsa rendezte. A feldíszített Sportcsarnokban hosszantartó taps, éljenzés fogadta a kedves vendégeket. Dr. Sukarno elnökön kívül a nagygyűlés elnökségében helyet foglalt dr. Subandrio külügyminiszter, dr. Suharto helyiipari miniszter, dr. Tamzil, a köztársasági elnök kabinetfőnöke, valamint B. M. Diah, az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete. Az elnökségben helyet foglalt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Kiss Károly és Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettesei, Marosán György, az Elnöki Tanács tagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Biszku Béla, Benke Valéria, Incze Jenő, dr. Sík Endre miniszterek, valamint a társadalmi szervezetek képviselői. Az indonéz himnusz elhangzása után KISZ-fiatalok virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek, majd dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte az indonéz államfőt, a vendégeket. Ezután Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a Minisztertanács első elnökhelyetttese mondott beszédet. Kállai Gyula beszéde A magyar dolgozó nép minden rétegét magában foglaló Hazafias Népfront-mozgalom nevében meleg szeretettel köszöntőm dr. Sukarno elnök urat — mondotta Kállai Gyula (taps) — az indonéz nemzet kiemelkedő képviselőjét és a kíséretében megjelent többi indonéz barátunkat. Nagy öröm számunkra, hogy önök ellátogattak hazánkba. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy tárgyalásokat folytassunk és újabb szálakkal fonjuk szorosabbra a magyar és az indonéz nép barátságát. Népünkben mély rokonszenvet, s nagy örömet keltettek Sukarno elnök úrnak a repülőtéren elmondott szavai: „azért jöttem, hogy hozzájáruljak az indonéz és a magyar nép barátságának erősítéséhez” (viharos taps). Ugyanakkor ön arra kért bennünket, hogy az igazi barátság jeleként önt ne kegyelmes úrnak, hanem Karno testvérnek szólítsuk. (Taps.) Tiszta szívvel üdvözöljük Bung Karno, Karno testvér e szavait. Kijelenthetem, hogy a magyar nép és annak vezetői maguk is mindeDt megtesznek, hogy tovább erősítsék kapcsolataikat és barátságukat a szabadságszerető indonéz néppel és vezetőivel. Az Indonéz Köztársaság sok ezer kilométerre fekszik a Magyar Népköztársaságtól, sok hegy és tenger választja el egymástól országainkat. De ismerős előttünk az indonéz nép mélytartalmú mondása1 lehet a szemünktől messze, de közel a szívünkhöz. Teljesen egyetértünk ezzel a bölcs modással. Más a nyelvünk, mások a szokásaink, más a társadalmi berendezésünk, de népeink múltját, jelenét és jövőjét megannyi közös vonás jellemzi. És ami a legfontosabb: korunk nagy, alapvető kérdéseinek megítélésében egyetértés van közöttünk. Népeinket egybefüzi a nemzeti függetlenségért és a felemelkedésért folytatott évszázados harc. Az Indonéz Köztársaság népei csaknem négy évszázadon keresztül sínylődtek a gyarmattartó kizsákmányolok uralma alatt, miként Magyarország is négyszáz évén keresztül szenvedte a félgyarmati sorsot, más ország elnyomó hatalmát. 1945-ben kiáltották ki Indonézia függetlenségét (taps). — 1945-ben, tehát ugyanabban az évben lett újra szabad és független a mi országunk is (taps). Ezért érezzük át és támogatjuk az indonéz nép harcát függetlensége megszilárdításáért, nemzeti felemelkedéséért. Ez a harc még nincs befejezve. Az imperialisták ma sem mondtak le arról, hogy visszaállítsák uralmukat a felszabadult népek felett. Ezért törtek fegyveresen a fiatal indonéz államra, s ezért igyekeznek gazdasági, politikai és katonai eszközökkel, ellenforradalmi lázadás szervezésével, gyilkos merényletek kísérletével megakadályozni az indonéz nép felemelkedését. Ezért kellett nemrégiben a mi népünknek is elszánt. fegyveres harcban megvédelmezni szabadságát és függetlenségét. Ezek a mesterkedések megtörtek és megtörnek népeink akaratán. Az imperializmus elvakult erőinek — ha keserű szájízzel is — tudomásul kell venniök, hogy a régi világot sem az egyik, sem a másik országban visszaj állítani többé már nem lehet (taps). Az Indonéz Köztársaságban is. a Magyar Népköz- társaságban is, imperialisták mesterkedései ellenére is él és virul, éspedig úgy él, hogy azt az egyedül illetékes hatalom: saját népünk akarata megszabja. Ezután Kállai Gyula rámutatott: napjainkban a gyarmati rendszer — a kapitalista világnak, az úgynevezett „művelt Nyugatnak” ez a szégyene — a nemzeti öntudatra ébredt népek csapásai alatt úgy omlik össze, mint a kártyavár: napról napra úgy zsugorodik ösz- sze, hogy a végén semmivé váljék, — mint a szamárbőr Balzac híres regényében. Nincs olyan erő, amely képes megállítani a népek felszabadulásának hatalmas áradatát. Ez korunk történelmének egyik legjelentősebb folyamata. Az imperializmus gyarmati rendszere ellen vívott harc élén olyan hatalmas népek állnak, mint Kína, Indonézia és India. A még fel nem szabadult népek példaként tekintenek rájuk, népeiknek szabad élete ösztönző erővel hat a fel- szabadulásért folytatott küzdelmükre. A gyarmatosítók erői sok mindent megpróbálnak, hogy uralmukat fenntartsák. Dél-Afrikában például a XIX. századbeli gyarmatosítás klasszikus eszközével, a sortűz- zel, a faji üldözéssel igyekeznek gátat vetni a fekete Afrika felszabadulásának. Másutt új gazdasági és politikai eszközöket és formákat keresnek a gyarmati rendszer megszilárdítására irányuló terveik megvalósítására. Meggyőződésünk, hogy ezek is hiábavaló törekvések: a gyarmati rendszer ideje lejárt, nincs messze az a nap, amikor a népek önmaguk döntik el, milyen rendszerben kívánnak élni, s a gyarmati rendszer örökre eltűnik a föld színéről. (Taps.) A mi népünk, a magyar nép, miután a hatalmas Szovjetunió segítségével lerázta magáról a külső és belső elnyomók igáját, a szocializmus építésében találta és találja meg a nemzeti felemelkedés útját, ezen az úton ért el elismerésre méltó eredményeket. Kállai Gyula ezután ismertette népünk gazdasági és kulturális eredményeit, s hangsúlyozta: népünk szilárdan halad tovább a szocializmus útján, mert az elmúlt tizenöt évben meggyőződött arról, hogy számára ez a felemelkedés útja. A szocializmus és a dolgozó magyar nép elválaszthatatlanul összeforrott egymással. Majd hangoztatta Kállai Gyula: nagy örömünkre szolgál, hogy a szabadságát visz- szanyert indonéz nép is sikerrel fejleszti országa gazdaságát és kultúráját. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ezek a sikerek és eredmények mind nagyobb számban jelentkeznek a jövőben, hiszen minden előfeltétele megvan az indonéz nép gyors felemelkedésének Vannak természeti kincsei és a ami a legfontosabb, a legnagyobb kincs: vannak az imperializmus ellen a gazdasági és kulturális felemelkedésért csatasorba álló milliós dolgozó tömegei. Vannak az országnak nagy államférfiak — amilyenek a körünkben időző Sukarno elnök úr és munkatársai, akik nagy tudásukat, harcos éltük gazdag tapasztalatait a legma- gasztosabb eszmék szolgálatába állították és fáradhatatlanul dolgoznak, küzdenek országuk előrehaladásáért. Ma olyan világhelyzet alakult ki — mondotta a tovább- akban — , amelyben a nemzeti függetlenségüket kivívott népek függetlenségük mégszilár- (Folytatás a 2. oldalon.) .
