Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-17 / 91. szám
2 NÉPÚJSÁG I960 A17., vasári’ n Boconádi napok Zárszó helyett Nagygyűlésen találkozott tip. Sukarno elnök a budapesti dolgozókkal Í A hevesi járás egyik kicsiny községe Boconád: mindössze kétezerkétszáz ember él itt. Az ő életükről, ünnepükről, de inkább munkás hétköznapjaikról, gondjaikról és gondolataikról akartam írni. j Egy hétnél is többet töltöttem a községben és ezek a j napok elegendőek voltak ahhoz, hogy megszeressem Bo- * conádot és a falu lakóit és arra, hogy magaménak érez- j zem az ottani emberek gonját... Tudom, írhattam volna j érdekesebb, szenzációsabb témákat is... de ugye, ezeket is > fontosnak találják és nem lényegtelennek... Tavaly lett csak szövetkezeti község Boconád, s ezek a hónapok az újjal való ismerkedés jegyében telnek. Most ko- vácsolódnak össze, s természetes, ez együtt jár azzal, hogy még vannak kétkedő hangok is a bizakodók mellett. Leginkább az öregek, a már munkaképtelen idősek félnek, tartanak az újtól. Ahol boco- nádi tartózkodásom alatt kosz- tot és kvártélyt kaptam, Kerékéknél is él idős asszony: a nagymama. És nem volt olyan nap, hogy meg ne kérdezte volna, gondoskodnak-e az öregekről, róla —, vagy majd éhen marad és fillér nélkül. Minden alkalomkor mondtam: — Nyugdíjat kap majd, nagymama! így vannak a boconádiak sok minden mással is. Naponta újra és újra kell bizonygatni magától értetődő dolgokat, napról napra újra és újra meg kell győzni őket... És sokan vannak, akik még mindig csak formailag szövetkezeti tagok, de nem alakultak át belsőleg is ... Furcsán hangzik ez ugye, de talán értik? ... Kétezer holdas bírtok urai, de valamiképpen csak tíz-húsz holdon gazdálkodnak. Hiányzik még a nagy terület megkívánta szakértelem is. És még valami: a szervezőkészség. A Petőfi vezetőinek már évtizedes tapasztalatuk van, de a Búzakalász vezetői még maguk is most ismerkednek a tudnivalókkal, a vezetés mesterségével. Beszélgettünk a pedagógusokkal a munkaerő elosztásról például. Most a Búzakalászban úgy végzik az elosztást, hogy esténként összeülnek a vezetők, s megbeszélik, másnap hol, hányán dolgoznák, milyen munkánál hány kézre, milyen eszközökre van szükség. Jobban kellene tervezni, s nagyobb távlatokra állítani össze a munkatervet. És már most gondolkodni az esetleges átcsoportosítás módjain, ha majd megkezdődik a munka dandárja, nehéz lesz így, ilyen alapon végezni a borsószedést, meg a többit... Ne szégyelljenek tanácsért fordulni — akár a másik szövetkezet tapasztaltabb vezetőihez ... És igyekezzenek időben gon- dosködni a terményraktárakról, s az állatok óljairól, de még a gépekről, más munkaeszközökről, javításukról, hogy ne történjék munkakiesés, mint a vetőgépek miatt is annak idején... Tavaly lett csupán szövetkezeti község Boconád és ezek a hónapok az ismerkedéssel, az újjal való barátkozással telnek. Sok még a javítani való, de mégis, már most is, napról napra szinte szemlátomást erősödik, izmosodik a két szövetkezet, egyre inkább összeforr, összekovácsolódik mindkettő tagsága. És szépül, fejlődik maga a falu: Boconád is. Az első félévben cukrászdát létesít a földművesszövetkezet, és a KISZ-tagok részére ifjúsági klub kezdi meg .működését a művelődési házban, amelyet a közeli jövőben bővítenék. Az egyik vendéglőt — amely mi tagadás, eléggé barátságtalan, kisvendéglővé alakítják át, s ha a szövetkezetek kívánnák, akár meleg étellel is ellátná majd a tagokat... Űjabb emeletet húznak az emeletes általános iskolára, s így négy tágas, napfényes tanteremmel bővítik ... És okosodnak, művelődnek a felnőttek is: a dolgozók általános iskolájában negyven meglett korú férfi pótolja az évtizedekkel ezelőtt mulasztottakat. Fejlődik az egészségügy is, hisz hamarosan munkához lát a házi betegápoló ... S A hevesi járás egyik legkisebb községe Boconád... C Ha most a lexikon kéznél lenne, fellapoznám, s kiírnám ( belőle mindazt, mit mond a faluról... Bizonyos vagyok l j benne, nem kellene sokat írnom, csupán annyit, hogy ( \ tíztanerős az iskolája és postahivatala van, a körzeti orvos < * itt székel... De arról már bizonyára nem közöl semmit, ( Í hogy a hatszáz ház közül minden tizedikben van motor- f kerékpár és hogy az emberek esténként televíziós előadás- ) ra járnak... 1 f És én most csakis ilyen dolgokat akartam megírni: t j amikről szót sem szólnak a lexikonok... Nem különleges j < dolgok, de azt hiszem, nem is érdektelenek. Nem adatokat ; I Írtam meg, hanem fényképeztem... Lehet, hogy kevésbé ) j színesek, s néha homályosak a képek... Amolyan gyors- l \ fényképek voltak... Ugye, értenek? j ) Szántó István ( Edwarda Chojnacka és Igor Iwanow hangversenye Nem mindennapi élményben volt része annak a maroknyi embernek, akik meghallgatták a két híres varsói művész hangversenyét az egri Zeneiskolában. A TIT által megrendezett lengyel—magyar baráti találkozó záróakkordja volt a ritka művészi élményt nyújtó hangverseny. Még a hangverseny előtt Jan J. Bystizycki, a Lengyel kultúra vezetője méltatta a Chopin-év jelentőségét és azt a nagy érdeklődést vázolta, amely világszerte megnyilvánul a nagy zeneszerző 150 éves jubileumán. Ismertette a Chopin-év eseményeit, végül így zárta szavait: — örülünk, hogy ma itt avatott lengyel művésznő tolmácsolásában hallhatjuk nagy zeneszerzőnk halhatatlan műveit, ezzel is erősítve, mélyítve a Liszt és Chopin népe közötti régi barátságot! A rövid bevezetés után Edwarda Chojnacka zongora- művésznő ült Eger egyetlen hangversenyzongorájához. Olyan hangversenyt hallottunk, amilyept Egerben az utolsó öt év alatt nem! Chopin szárnyalt a zongorán, hol mélabúsan, hol zengve, dübörögve, hol játékos kedvvel csapongva a zene hatalmas birodalmában. A bravúros, virtuóz előadás Chojnacka művésznő játékában, mély tartalmi átéléssel párosult, ezért éreztük azt, hogy nemcsak játszott, hanem élményt adott. A H-moll scherzo sajátos Chopin-hangulatú zajlása, a zenei beszédmodor hol játékos, hol bánatos, hol erős kifejezési módjai tökéletes egységbe olvadtak .össze a művészi előadásban. A G-moll ballada sötét, véres indulatokban tobzódó hangulata lassan oldódik a megnyugtató bánatban. Chopin után Moniuszko- Melcer: Fonólányában gyönyörködhettünk. Nem igaz, hogy hallottuk. Láttuk, ahogy pereg a rokka, a szerelmes lány elábrándozik, elszakad a szál, újra gyorsabban peregnek ujjai, hiszen kelengyéjéhez fonja a fonalat! Csodálatosan szép volt! S a végén? Amikor a közönség viharos ünneplése nem engedte le a művésznőt a dobogóról, végre megszólalt a kedves mosolyú vendég: „Béla Bartók: Szonatina”. S tolmácsolásában hallhattuk saját nagy zeneszerzőnk művét tisztelet — ráadásként. Még valamit a művésznőről. Varsói, s ha külföldi vendégek szeretnék hallani a nagy mester műveit, akkor Edwarda Chojnacka Zelazowa Wola legbecsesebb értékén, Chopin zongoráján ad hangversenyt, de úgy, hogy akik hallották a zene igehirdetőivé és Chopin szerelmeseivé válnak. A műsor második részében Igor Iwanow hegedűművész adott elő lengyel zeneszerzőktől műveket. Biztos technikával oldotta meg a legnehezebb bravúrokat. Különösen feltűnő volt játékának a legapróbb részletekig kiterjedő kidolgozottsága. Kristálytiszta és meleg tónusa, elegáns vonóvezetése és maga a művész egyénisége szimpatikus benyomást keltett. A művészeket forró és lelkes ünneplésben részesítette a közönség. A műsor végén a zeneiskola igazgatója és tanárikara virággal köszönte meg a felejthetetlen élményt. Cs. Ádám Éva A Dél-Afrikai Unió Az afrikai kontinens legdélibb részén fekvő, 15 millió lakosú Dél-Afrikai Unió hetek óta a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. A Dél-Afrikai Unió kormányá nak fasiszta faji ideológiai alapon kiadott, és az ország lakosságának több mint kétharmadát sújtó rendeletéi ellen ugyanis nagyarányú tüntetések zajlottak és zajlanak le. A rendőrség több városban — térképünkön keretben — a békés és védtelen tüntetőkre tüzet nyitott. A kegyetlen vérengzésnek ez ideig több száz halálos, illetve sebesült áldó zata van. (Folytatás az 1. oldalról.) dításában, gazdasági és kulturális életük felemelésében nincsenek egyedül. Egymás szuverenitásának tiszteletben tartása, a kölcsönös barátság és kölcsönös előnyök alapján — erejükhöz mérten —, segítik őket a szocialista tábor országai. A magyar dolgozók minden rökonszenve és támogatása az imperializmus, a gyarmatosítás ellen harcoló népek felé fordul. Jogosnak és igazságosnak tartjuk, s támogatjuk azt a harcot, amelyet Indonézia kormánya és népe az ország elidegeníthetetlen részének, Nyugat-Iriáfinak felszabadításáért folytat. Nagy öröm számunkra, hogy a gazdasági építőmunkában eddig elért eredményeink alapján beruházási javak szállításával, műszaki segélynyújtással támogathajuk az Indonéz Köztársaság iparosítási terveinek végrehajtását, s készek vagyunk előmozdítani az indonéz kormány által meghirdetett „élelem—ruházat”-program sikeres megvalósítását. (Taps.) Népeinket továbbra is ösz- szefűzi a béke megőrzéséért, a háborúk végleges felszámolásáért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért folytatott közös harc. Nekünk is, s az indonéz népnek is keserű tapasztalataink vannak arról, hogy mi a háború. Magyarországot a hitleri Németország és hazai szövetségesei zavarták bele a második világháborúba. Ez a háború 600 000 magyar életébe, nemzeti vagyonunk 40 százalékának megsemmisítésébe került. Indonéziát a hitleri fasizmus sanyargatta a második világháború alatt, mígnem az indonéz hazafiak fegyveres felszabadító küzdelme véget nem Vetett uralmuknak. Mindkét népet saját tapasztalatai indítják arra, hogy egyként kiáltsa: soha többé háborút! (Nagy taps.) Napjaink békeharcának megkülönböztető jellegzetessége, hogy most minden Objektív feltétele megvan annak, hogy térdre kény szeri t- sük a háborút és örökre biztosítsuk a békét. E helyzet létrejöttében alapvető jelentősége van annak, hogy a szocialista tábor óriási ereje egységfrontban lép fel a béke védelmében, a gyarmati függőség alól felszabadult népek százmillióival. Együttes, közös erőnk legyőzhetetlen erő a béke védelmében. Kállai Gyüla ezután rámutatott: öt esztendővel ezelőtt Sukarno elnök kezdeményezte az Indonézia földjén, Ban- dungban megtartott értekezletet. Egyetértünk a bandungi konferencián elfogadott elvekkel, s örülünk, hogy az Indonéz Köztársaság külpolitikájában következetesén érvényesíti azokat. Beszéde végén Kállai Gyula hangoztatta: összefűzi népeinket a nemzetközi helyzet enyhítéséért vívott közös harc is. Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a békeszerető erők az általános és teljes leszerelésért, az atom- és hidegháború, a hidrogénfegyverek elütéséért, a második világháború maradványainak felszámolásáért folytatnak. Reméljük, hogy a későbbi magasszintű találkozókon a békét és az emberiség sorsát érintő kérdések megvitatásába bevonják majd az ázsiai és afrikai államok képviselőit is. Meggyőződésünk, hogy Kína, India és Indonézia szava nem maradhat sokáig a világ sorsát eldöntő nemzeközi konferenciák falain kívül. Kállai Gyula beszédét e szavakkal fejezte be: Hazánkban az indonéz nép nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. Ezt kedves vendégeink is tapasztalhatták. Engedjék meg, hogy ismét kifejezésre juttassam azt a meggyőződésemet, hogy magyarországi látogatásuk és tárgyalásaink megerősítik népeink barátságát, elmélyítik és sok vonatkozásban kiszélesítik országaink gyümölcsöző kapcsolatait. Kérem, adják hírül odahaza népüknek, hogy Budapest s a Magyar Népköztársaság dolgozói szívből, őszinte barátsággal további sikereket kívánnak hazájuk és boldog életük építéséhez. (Nagy taps.) Kérem, tolmácsolják odahaza, a magyar nép mindig hűséges és megbízható barátja lesz az indonéz népnek. Éljen országaink és népeink barátsága! Éljen a béke! (Hosszan tartó, nagy taps.) Dr. Sukarno lépett ezután a mikrofon elé: Dr. Sukarno beszéde Meleg szavakkal emlékezett meg arról, hogy a magyar nép rendkívül kedvesen és mély rokonszenvvel fogadta. Szólott arról, hogy közös harcunk csak akkor ér majd véget, ha majd a világon mindenütt béke uralkodik, ha majd mindenütt virágzásnak indul az élet, s ha uralomra jut mindenfelé az emberek testvérisége. A továbbiakban méltatta az indonéz nép forradalmi harcának jelentőségét. Mi indonézek — folytatta — igen messze élünk más országoktól, mégis meghallottuk a szabadság hangját, amely annyi más országban megszólalt. Meghallottuk, hegy szabadságért kiáltanak a népek Európában és másutt a világon, — és felébredtünk. Elnyomatást és kizsákmányolást szenvedett nép voltunk. Olyan országgá váltunk, amelyet egy holland professzor a kulik népének és a népek kulijának nevezett. Szegény nép voltunk, szegényebbek, mint sok más nép. Megosztott nép voltunk, mert reánk is alkalmazták az „oszd meg és ural- kodjár’-elvet. Vázolta Indonézia történelmi múltját, rámutatott, hogy Indonézia éppen természeti kincseinek gazdagsága miatt igen korán vonzotta a gyarmatosítókat. Már a tizenhatodik században és különösen a tizenkilencedik században, az imperialisták elárasztották egész Indonéziát. A tizenhatodik és tizenhetedik században, amikor a spanyol, portugál, holland kereskedők keresték a tengeri utakat, eljöttek Indonéziába és politikailag kirabolták. A tizenkilencedik században a modern imperializmus is behatolt Indonéziába, és elvesztették gazdasági függetlenségüket is. Kulik népévé és nemzetek kulijává váltak. Harcoltak ezellen, de akkor még nem volt egység a szumatrai, borneoi, jávai, szulávézi szigeti és más szigetek lakosai között. A huszadik század elején azonban rádöbbentek arra, hogyha ismét szabadok akarnak lenni, minden erőt egyesíteni kell. És egyesítették is erőiket! És 1945. augusztus 17-én leverték hazájuk földjén a holland imperializmust. Ez a nap a mi Indonéz Köztársaságunk születésének napja — mondotta (taps). Állami címerünkön a jelszó: „Egység a sokféleségben”. (Taps.) Igen, mi közöttünk, indonézek között sokféle ember él, de egységesek vagyunk ennek a jelszónak a szellemében. Nagyon boldog vagyok, hogy Dobi István elnök úr tegnap azt mondotta: az „Egység a sokféleség- ben”-elvet nemcsak Indonézia lakossága különböző nemzeti csoportjainak együttélésére lehet alkalmazni, hanem a nemzetek együttélésére is, arra is, hogy a világ valamennyi nemzete egyetlen emberi, testvéri közösségben egyesüljön. (Nagy taps.) Mi, indonézek erőseknek érezzük magunkat. Miért vagyunk erősek, testvéreim? Bízunk a jövőnkben, bízunk abban, hogy elérjük céljainkat és ez erőt ad nekünk! A holland imperialisták indonéz vezetők ezreit és ezreit börtönözték be, sok indonéz vezetőt felakasztottak. 1947- ben, majd 1948-ban ismét hadsereggel törtek ránk. Mi mégsem tettük le a fegyvert, nem szüntettük meg a harcot, s 1950-ben a hollandok arra kényszerültek, hogy elismerjék Indonézia szabadságát. (Nagy taps.) Nemcsak azért bízunk a jövőben mi indonézek, mert egységesek vagyunk, nemcsak azért bízunk, mert van erőnk, bátorságunk, nemes céljaink is vannak, hanem azért is, mert tudjuk, hogy szerte a világon vannak barátaink. (Taps.) Barátaink, akik ugyanazokért az eszményekért harcolnak, akiknek ugyanazok a céljaik, mint nekünk s akik segítenek bennünket céljaink megvalósításában. Nem egyedül harcolunk. Mi szerveztük meg a bandungi értekezletet, amelyen huszonkilenc ázsiai és afrikai ország egymilliárd- hatszázmillió lakosának képviselői vettek részt. Azóta — 1955 óta — még több afrikai nép vált szabaddá, illetve harcol szabadságáért. Most már nem egymilliárdhatszázmillió, hanem egymilliárdhétszázmil- lió — egymilliárdnyolszáz- millió emberről van szó. És vegyük számításba a szocialista országok népeinek hatalmas erejét. (Nagy taps.) És ehhez még hozzá kell számolni a nyugat-európai* amerikai, latin-amerikai munkásokat és haladó gondolkodású embereket! S mindezt as erőt összegezve két és félmil- liárd emberről beszélhetürik. (Nagy taps.) Amikor 1947-ben és 1948- ban a hollandok bombákkal árasztottak el bennünket s amikor reánk szegezték ágyúik csöveit, amikor tűzzel borítottak el bennünket, azt mondottam népemnek: ne veszítsük el a bátorságunkat, semmiképpen se felejtsük el, hogy a szabadság mindenható. Most* amikor világkörúton járok* amikor megismerhetem a népek szabadságszeretetét, azt is hozzátehetem: a szabadság vágya nemcsak mindenható, hanem mindenütt jelenlevő is. Ott találjuk a szabadság szerete- tét mindenütt: az én szívemben, az önök szívében, mindegyikünk szívében, minden ember szívében. Holnap barátaim, elhagyom Magyarországot, hogy tovább folytassam a barátságnak azt a világkörüli útját, amelyre indultam. A világkörüli utam során képviselem az Indonéz Köztársaság külpolitikáját, amely nemcsak a békés együttélés, hanem az aktív tevékenység, békés együttélés politikája. Azért megyek világkörüli utamra. hegy beszéljek a szabadságról és a szabadságért, hogy barátságot kérjek és békét követeljek az egész világnak (nagy taps.). Sőt ennél is többet: mi nemcsak a világbékét, hanem az emberek testvériségét is követeljük, ezért harcolunk, ezért dolgozunk, — fejezte be beszédét Sukarno. Dr. Ortutay Gyula zárszava után a himnusszal véget ért a lelkeshangú sportcsarnoki nagygyűlés (MTI) Időjárás jelentés Várható időjárás vasárnap estig: Keleten gyengén felhős, nyugaton erősen felhős idő. Több helyen, főként az ország nyugati felében eső. Mérsékelt északi-északkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: kéleten 16— 20, nyugaton 13—16 fok között. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 5—9 fok között. (MT® fi
