Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-02 / 79. szám

I960, április 1 szómba t, NÉPÚJSÁG 3 Versenyben az iQúsági brigád A SARHEGY mögül kibuk­kanó kora tavaszi nap már munkában találja a gyöngyösi MÁV Váltó- és Kitérőgyártó ÜV dolgozóit. Az éjjeli mű­szakot nappaliak váltják fel. A munka folyamatossága nem áll meg. az egyik munkapadon éles forgácsot röpítve szét, acélfúró csavarodik a kemény vasba, a magasban az egyik hatalmas daru nyikorogva kész munkadarabot emel az embe­rek feje fölé, s rak új helyére, esztergagép kése marja az új munkadarabot. az udvaron csemetéket ültetnek, hogy szebb legyen az üzem. A gyárban a megszokott na­pi munka folyik, a brigádnap­lók azonban másról tanúskod­nak ... Jobb a munkafegyelem, nagyobbak a termelési erde- mények, csökken a selejt... A változás titkát kutatva, Nádudvari elvtárssal, a gyár KISZ-alapszervezetének titká­rával a gyárban kialakult fel- szabadulási versenyhez jutot­tunk el. Büszkén mondotta, hogy az április 4-i versenyben valamennyi dolgozó részt vesz, s ezen felül nyolc brigád ver­senyez a szocialista brigád cí­mért, s ezek közül négy ifi­brigád. Versenyük folytán kitűnő eredmények születnek, egyre kevesebb a selejt, s kevesebb a szállítóeszközök hibája miat­ti kiesés. Ez utóbbi sem a véletlen műve, hanem a bri­gádok közti versenyben a leg­jobb munkát végzó Kulih Gyu­la-brigád lelkes tagjai kitűnő munkájának köszönhető. A TMK-MÜHELYBEN a szállítóberendezésok. s ezen belül is főleg a daruk kar­bantartását, javítását végző fiatalokat nehéz megtalálni a gyárban. Egyikük a nagycsar­nok daruján végez kisebb- nagyobb javítást, másikuk a TMK-műhelyben tevékenyke­dik. elkopott, elavult alkat­részek helyett újakat készít. A brigád vezetője — s egy­ben oktatója, tanítója is a fia­taloknak, Gecs László, már 1937-tól dolgozik itt - mégis tud minden brigádtag munká­járól, szigorúan vigyáz a mun­kafegyelemre, de ha jól mégy a munka, nem ellenzője a jel- kedvnek. s így a töb’1 mint hét, éve együtt dolgozó brigádot nemcsak jó munkájáról, ha­nem jókedvükről Is ismerik. A daruk karbantartását, javí­tását végző fiatalok a múlt év októberében elhatározták, hogy részt vesznek a „Szocialista munkabrigád‘’-címért folyó versenyben. Nehéz fába vágták fejszé­jüket, mert a „Szocialista munkabrigád” büszke címé­nek elnyeréséért többek kö­zött meg kell oldaniok olyan feladatokat, mint a minőség állandó javítása, rájuk bízott feladatok maradéktalan telje­sítése, munkájukkal elősegí­teni az üzem tervteljesítését, gondosan kell kezelniük, tisz­tán tartamok a gépeket, szer­számokat, gyarapítani kell ál­landóan szakmai és általános műveltségüket, politikai tájé­kozottságukat. A követelmények nagyok, de nem ijedtek meg tőle, ezt bi­zonyítja a tevékenységüket hí­ven őrző brigádnapló. Éssze­rűsítést vezettek be. Február hónapban a szerelésnél felme­rült problémát oldották meg, egy olyan állás elkészítésével, amellyel a szerelést baleset- mentesen tudják elvégezni. A hónapra kiszabott nagyjavítási munkákat határidő előtt be­fejezték. az egész hónapban nem volt selejt, s a munka­szerszámaikat a legnagyobb rendben tartják. A tervteljesí- tés mellett sokat tesznek azért, hogy általános műveltségüket állandóan fejlesszék. A BRIGÁD TAGJAI közül Eperjesi Antal, Kádár László gépésztechnikumban, elsőéves levelező-hallgatók. Mocsári László technikus német ny tanfolyamra jár, négyen jár­nak pártoktatásra, hárman pe­dig KISZ-oktatásra. Mocsári László vezetésével havonta részt vesznek szakmai előadá­son. Legutóbb például a hő­kezelésről beszélgettek. Ezen­kívül kéthetenként politikai körön vesznek részt a KISZ- klubban. Valamennyien telje­sítették az „Ifjúság a szocia- lizmusért’‘ szintjét. Nevelik egymást, ezért nemcsak mun­kahelyükön, hanem munkaidő után is gyakran együtt töltik idejüket. Közös mozilátogatá­son vesznek részt. A Gyön­gyösön lakó brigádtagok együtt járnak táncolni, de a vidékiek is bent maradnak jelentősebb összejövetelkor, s névnapkor Gecs Laci bácsi sem vonja 1-d magát a megjelenés alól. A vezető és a brigád tagjai nak kapcsolata nem merül ki ebben. Gecs Lászlóval gyakran lehet találkozni, amint elláto­gat beosztottjaihoz, s a szü­lőknél „leellenőrzi”, mit csinál nak a „fiai"? Az egybehangzó vélemény mind odahaza, majd a munka­helyükön ugyanaz, viselkedé­sük ellen nem merül fel ki­fogás, munkateljesítményük­kel még az idősebbek elisme­rését is kiérdemelték. Nevü­ket csak a. legjobbak között emlegetik. Párt- és KISZ-munkaként részt vettek a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztésében, s jelenleg a megszilárdításnál végeznek nagyértékű munkát. Politikai segítségen kívül a gyakorlatban is segítik a sz°" vetkezetek tagjait. Részt vettek építkezéseken, szivattyús kutat javítottak meg, most pedig a városban épülő új munkás- szálló építkezésénél is kive­szik részüket. Elvállalták, hogy munkaidő után. társadal­mi munkában, elkészítik az új legényszálló vaskapuit. A mintás és sok munkát igénylő kapuk készítését megkezdték, s a több mint 10 ezer forint értékű munkát két héten be­lül be is akarják fejezni. A GYÁRBAN az az egy­öntetű vélemény: ha teljesít­ményük leromlása nélkül elké­szítik az értékes kapukat is, biztos esélyesként léphetnek elő a „Szocialista munkabri­gád” büszke címért folyó ve­télkedésben. P. E. Ünnepi est Egerben április 4. tiszteletére Egrben április 3-án, este hét órakor, hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulója tiszteletére a Gárdonyi Géza Színházban a Heves megyei Pártbizottság, a Megyei Tanáes, valamint a Hazafias Népfront ünnepi estet rendez. Az ünnepi est előadója dr. Lendvai Vilmos elvtárs, a me­gyei tanáes végrehajtó bizott­ságának elnöké. Az ünnepség után bmutatják Darvas József Kormos ég című drámáját. Tizenöt év után — Emlékeznek a poroszlóiak — Poroszló, 1960 tavasza... A friss tavasz mintha újult erőt öntött volna a fejlődő, megújhodó, szocialista útra tért nagyközség lakóiba. Az utcán, a határban, de még a házak kerítésein belül is eleven, mozgalmas, bizakodó és sokat ígérő az élet. Való igaz, és ki is merné tagadni azt a hatalmas vál­I tozást, fejlődést és átalakulást, amely ebben a Heves me­gyei nagyközségben az elmúlt IS év alatt végbement. Betongát épült a tiszai árvizek ellen, artézi kutakat fúr­tak, kisvendéglővel, cukrászdával gazdagodtak, állami gazdaság létesült, amely sok-sok embernek ad munkát, l hogy csak e legfontosabbakat említsük a község életében. S a nagy fejlődés, a boldog és biztató jelen láttán önkén­telenül is eszünkbe jut a múlt, Poroszló község régi élete, a jelszabadulás előtti sorsa. Régebben úgy élt a köztudatban, hogy Poroszló jó­módú, gazdag község lakóival együtt. így mondogatták, mégis ez nem volt egyéb csalóka látszatnál. Jómódú köz­ség volt egynéhány földbirtokos és nagygazda számára, de az ötezer lakosú község túlnyomó többsége summás és arató volt a nagybirtokokon, cseléd volt a nagygazdák­nál, sokan kubikmunkára jártak, mások pedig napszá­mosmunkával, vagy alkalmi munkákból tengették életü- i két. Az egri káptalan kétezer holdja, a szatmári püspök­ség birtoka, a két Graefl-urasag négyezer holdja fojto­gató gyűrűként vette körül a községet, a néhány nagy­gazda jómódja külsőleg elhomályosította az idegen szem­lélő előtt azt a sok-sok szegénységet és nélkülözést, ami­ben a lakosság zömének része volt. Ez volt a múlt, innen indultak el 1945 tavaszán Pó­roszló község lakói, és a győzelmes 15 év után miiid- annyiuk életében kézzelfogható tényekkel bizonyítható a nagy változás. Erről az útról, a poroszlói emberek életé­ben történt változásokról beszélünk ebben az írásunk­ban, illetve beszélnek helyettünk az illetékesék, maguk a poroszlói emberek. A Május 1 Halászati Ter- rr .ószövetkezét irodájában lalászokkal beszélgetünk. Itt ül Gacsal Lajos, aki 34 éve űzi ezt a szép, ősi foglakozást, Szabó Sándor, aki ne yven éve halászik és idős Tó» Já­nost, aki már két éve, mint nyugdíjas halász sei ,1 a szövetkezet termelését. 1 I ül­nek, és beszélgetünk. A iász világéletében mindig s: énv ember volt — mondja t fftsal bácsi — s ez a mondás a múlt­ban igazán ránk is illett. Ne­kem már az apám is halász volt, meg a nagyapám is, és jól tudom, hogy az örökös szegénység volt az életünk. Szabó Sándor bácsi is emlé­kezik, s elmondja, hogy a múltban mindannyian feles halászok vóltak. Mit jelent ez? — Az kérem, úgy volt, hogy öt-hát évenként egy-egy nagy­bérlő bérelte ki a vizeket, azt adta ki nékünk, a kifogott hal féléért. Nyáridőben azután ara­tást kellett vállalnunk, eljár­tunk kapálni, sokszor alkalmi munkára, hogy ezzel pótoljuk ki szegényes keresetünket. — Meg azután eljártunk halat lopni a bérlők vizeire — told­ja meg az egyik ember, de Gacsal bácsi tagadólag inte­get, nem vállalja el, hogy így volt. Becsületes ember, még ha visszagondol rá. akkor is szégyelli az ilyesmit, bár ezért nem neki, hanem a múltnak van szégyellnivalója. Igaz, hogy a halászok fog­lalkozása és jövedelme jó­részt a szerencsén is múlik, de ettől függetlenül tagadha­tatlan tény, hogy a poroszlói halászok is a szövetkezésbén találták meg jobb jövőjük biz- tos útját. Gacsal bácsi elmond- 1 ja, hogy a múlt évben is elég­gé jól kerestek, 1Ó0 forintot kaptak munkaegységenként. — Igen örülünk annak is, hogy évről évre javulnák a munka- kőfülméAyeink, A szövetkezét rrtóSt góhdoskódőtt egy négy hálóról, még az Idén mótor- csónakot vásáról, ezenkívül egy hínárvágó kaSzálógépet is vész a munkánk megkönnyí­tésére. SZábő Sándor bácsi a követ­kezőket mondja: A népi dé niokrácia jóvoltából most már megkapom a nyugdíjat, amire a múltban gondólni sem mér­tem völna. Ha más váltózást ném is hozott volna életemben a demokrácia, akkor ez is elég bizonyíték lénne arra, meny­nyire más most a halászembe­rek sorsa is. ★ Mihály Jánossal és Gacsal Bálinttal a Rákóczi Termelő­Tisonnyolc ló és egy gyógyszertár Megkezdődött Kaiban az az időszak, amikor még az ősla­kók se szívesen mennek ki az utcára. Förtelmes port ka­var a rengeteg jármű, s a kvarcos homokszemcsék elég­gé próbára teszik a szemet is, tüdőt is. Ezen egyelőre nehéz segíteni, de i fejlődés úgyis magával fogja hozni azt az időt. amikor a káli főutca, az átmenő országút, aszfaltozott lesz. Van itt azonban valami, amin talán lehetne segíteni. A falu közepén, a plébánia mellett van az egyházközség istállója, amit átvett a Bel- sped Vállalat, s ma 18 ló lakóhelyének nem éppen kel­lemes közelségében él sok­sok ember. De ha nem az egyént vesszük figyelembe, akkor lenne min segíteni, mert az istállóval szemben van az élelmiszerbolt, a gyógyszer- tár. ötven lépéssel odébb a gimnázium, száz lépéssel ar­rébb pedig az általános isko­la. Ha régen jó volt a falu közepén az istálló, azért ma, amikor az egészségügy óriási léptekkel halad előre a falu dolgozóinak érdekében, nem szabad megengedni egy ilyen egészségügyi és esztétikai szempontból kifogásolható te­lepet. A naponta kihordott trágya gőzölgése, a milliónyi légy nem éppen egészséges a boltok, a lakók és az iskolá­sok számára! FARKAS ANDRAS: Cézár, az úlabb háborút ne tervezd! Cézár, az újabb háborút ne tervezd, Vagy valid be azt, hogy nem te tervezed! Azt mondd el, nincsen út kemény szívedhez, S hogy értelmest nem érthet az eszed! Kacagd, amit szavalnod kell, ne hidd el, Hogy hangod mindenkit megrészegít! A sors leszámol majd törvényeiddel S elsöpri majd szánoékod, céljaid. Tudjuk, nehéz a fékvesztett tömegnek Tobzódását füllel nem hallani, Nehéz lelépni, hogy ha már követnek A düh s a romlás vad dandárjai. Tudjuk, ki szánt e nagy szerepre téged. Nem, nem a nép, az ilyent nem akar. Ha testeden a bőröd összetéped, A józan ész nem választ meg hamar. De téged kér és bátorít az érdek. Az ellentétek zord kudarcai, Hiú remények, ámítás, temérdek Ábránd, mind-mind kezedbe kergeti A köznapokban nem gondolkodókat, Akikben csak hazugság a j elen, Akikben minden tett halottra kókkad, Mikor lemérik súlyuk mérlegen, S ebből a bódult, gátialan tömegből Te írsz bódult, véres tragédiát, Mikor a népet harcra díszíted föl, Hogy vérfürdővé váljék a világ, Ezért, ezellen, Cézár, lázadok most, Átokkal sújtom bástyázott neved: Nekem most s mindig életem a fontos, S nem fáj, ha bennem ezt nem tiszteled. Loboghat új térkép izmos kezedben, Parancsodat figyelheti s^reg, El is indulhat, ölhet fékezetten, Hisz a játékot to is ismered, S azt is hiszed, hogy inthetsz száz tilosnak, Felment a vád alól a győzelem, S amíg pribékjeid vérben taposnak, Nyugodtan ülhetsz bársonyszékeden, De már a lélek mm becsült tudói Tudják, hogy a törvény hová vezet, A milliárdok fogják válaszolni: A föld szilárd bolygó, szent épület, S e szent hazában mindenütt azoknak Emléke-sorsa lesz szeplőtelen. Akik a tiszta erkölcsért lobognak. Akik túlélnek minden szennyeken. Cézár, hidd el nekünk, a mi korunkban Törvénnyé lett lázadni ellened, Mi hallgatunk téged, kicsit meguntan, t Ahogy villámlik két színész-szemed, De már tudjuk, hogy úr vagy, úr, hívatlan S tenger nádszál hiába bólogat Egy jól választott, döntő pillanatban Kettéhasítjuk páraás trónodat. Ibolya Az ibolya a legked­vesebb virágom. Ibo­lya a nevem is. Sze­retem az ibolyát és minden vágyam az. hogy olyan legyek magam is, szerény, kedves, szép, szere­tetve méltó, akár az ibolya. Még fiatal vagyok, s nem is oly régen álltam a munkapad mellé... no, de most nem is ezt akarom mondani, hanem az ibolyát, az ibolya történetét mesélem el, ha meghallgat,,. Minden évben, így tábasztájt, kimegyek ibolyázni és a múlt vasárnapra is ezt ter­veztem. Ám reggel. amint kinéztem az ab- la kon, láttam, hogy langyos tavaszi eső áztatja a közeli er­dőt. Szomorú lettem. Később eszembe ju­tott, hogy mégiscsak elmegyek. Melegítőt, kendőt kaptam ma­gamra, aztán ... No de, ugye nem nevet ki, de igazán, ugye nem?... Szóval ki­mentem az erdőbe. Jó darabig barangoltam, amíg végre megtalál­tam egy bokor tövén az első szálat. Az el­sőt, aztán a többit és a kis csokor egyre dúsabb lett kezem­ben. És tudja milyen drágák voltak azok az ibolyák? Aranyos, csodaszép válameny- nyi, az egész csokor. Némelyik még bim­bos volt, mások már kinyíltak és vízcsep- pek csillogtak ham­vas szirmaik között. Volt közöttük égszín­kék, sötétébb, egészen mély, szinte haragos­kék is, de mindegyik olyan jól illett a ke- rekdéd, zöld levélkék közé. Szürkült, amikor hazafelé indultam. Kék melegítőmből csörgött a víz, hajam is átázott a kendő alatt. De amikor a szép, az idei tavasz első ibolyáival haza­értem, úgy éreztem, mindenért kárpótol­nak kedves virágaim. Rendbe szedtem az ibolyákat, friss vízbe tettem őket, aztán másnap reggel bevit­tem a gyárba, s oda­tettem a munkapad elé. És ha nehéz a dolog, kicsit fáradok, akkor megsimogatom az ibolyákat és eszembe jut, hogy tavasz van, hogy a jövő vasárnap bizto­san süt majd a nap és újabb csokrot hoz- hatok haza kedves ibolyáimból — (szalayl szövetkezetben találkoztunk. S azt, hogy mennyit változott a volt kisparasztok élete a ter­melőszövetkezetben, igen szé­pen bizonyítja az 6 példájuk. Mihály András a következőket meséli: nincstelen, föld nélküli ember voltam a múltban. Al­kalmi munkákból éltem, nagy­gazdáknál vállaltam aratást, kapálást, hogy szűkösen meg­élhessen a család. A kukoricát negyedében kapáltuk, a leara­tott búzából minden tizedik csomó jutott nekünk, negye­dén kaszáltuk a nagygazdák szénáját is, s tegyük hozzá, hogy a saját kosztunkon kel­lett elvégezni ezeket a nehéz tnunkákat. Errefelé is divat­ban volt a régi kizsákmányo­lás egyik legszégyenteljesebb szokása, az úgynevezett anga- rium. Hogy példával is igazol­jam — elmondom, hogy egyik nyáron tizennégy napot kellett ingyenes munkával ledolgoz­nom egy Fodor nevű nagygaz- dáhál, amiért aratnivalót adott. Gacsal Bálint öt és fél hol­don gazdálkodott a felszabadu­lás előtt. Jó földjei voltak, igyekezetében sem volt hiány, mégis a nagybirtokok öldöklő versenye őt is a szegénységre kárhoztatta. — A kevés föld­höz nem tudtam igát tartani, s egész nyáron a nagygazdák­nak dolgoztam, hogy meg­szántsák, elvessék néhány hol- dacskámat. A nagy igauzsora azt jelentette, hogy öt napot kéllett dolgoznom egy-egy hold földem megmunkálásáért. Ne­kem is volt részem az angá- riumból, amikor 16 napot dol­goztam Kardos Vincénél, ami­ért a nyárra munkát adott ne­kem. Télen pedig — ott volt a falu öt préses nagygazdája, s azokhoz jártunk. Embertelen és nehéz volt a présmunka, ezt csak az tudja ieazán, aki próbálta annak idején. Mindkét ember élete alapo­san megváltozott tizenöt év alatt. Gacsal Bálint ma a Rá­kóczi Tsz elnöke, tiszteletnek és megbecsülésnek örvend munkája után nemcsak a szö­vetkezetben, hanem az egész községben. De Mihály János­nak sincs oka a panaszra. Idéz­zük szavait: — Őszintén és igazán mondom, nem kívánko­zom vissza az egyéni sorsba még egyszer. Hat éve vagyok szövetkezeti tag, és évről évre több haszonnal, jobb jövede­lemmel zárjuk az esztendőt. A múlt évben például hazavit­tem 20 mázsa búzát, 17 mázsa árpát, 25 mázsa kukoricát, van háztáji tehenem, s az idén is hét sertés hizlalására akarok szerződést kötni. Ahogy szá- moigattarri *jtűnt, hogy a múlt évben égj mägam 30 000 forin­tot kerestem a szövetkezetben. Egyébként most építettem új házat, a fiam megnősült, a lányomat férjhez adtam, s tudnivaló, hogy ez nem jár költség nélkül. A két esküvő és a gyerekek szárnyraeresz- tése közel 50 ezer forintom­ba került, de hát az a jó. hogy volt miből kifizetni. Nyugod­tan és minden nagyítás nél­kül ki merem jelenteni, hogy egy 25 holdas gazdával' sem csérélnék. A község egyik közkedvelt tanító nénije, Gál Piroska, szintén a felszabadulás előtt kezdte működését. — Bizony, abban az időben mint kezdő fizetéssel rendel­kező nemzet napszámosa lát­tam munkához. A háború, az ínség évei nagy nyomorral és sok szenvedéssel sújtották a község szegényebbsorsú lakos­ságát, s nekünk tanítóknak a régi egyházi iskolákban tűrés­re, az úri Magyarország szere- tetére kellett tanítanunk a sze­gény, mezítlábas, rongyos ru­hás kis parasztgyerekeket. Ez volt a falusi értelmiség múltja, ez a nyomasztó hely­zet változott meg tizenöt évvel ezelőtt, s ekkor a falu világító fáklyái, köztük Gál Piroska tanítónő is részt kért a felsza­badult falu üj arculatának ki­formálásában. A felszabadulás adta meg azt a lehetőséget ne­ki is, hogy magyar szakos ta­nárnő lehessen, hogy az új rendszer, új iskolájában iro­dalmunk nagyjainak példáján keresztül igazi hazaszeretetre, néphez való hűségre és szocia­lista öntudatra nevelhesse kis tanulóit. Gál Piroska egyébként igen megbecsült tagja a társada­lomnak. Mint községi tanács­tag, javaslataival, és aktív munkájával segíti elő Poroszló szocialista fejlődését. Tagja a pártnak, beválasztották a me­gyei pártbizottság tagjai so­rába, s végül az a nagy meg­tiszteltetés érte, hogy a múlt év őszén az MSZMP VII. kongresszusán is részt vehe­tett,' mint a járás egyik kül­dötte. Poroszlói emberekkel beszélgettünk, az ő szavuk val­lomásuk került most papírra. Idevaló emberek voltak halász, termelőszövetkezeti tag. pedagógus . íme, a ke­resztmetszet a falu társadalmának minden rétegéből. S íme, a vallomás. A sorsuk nehéz és közös v ! életük a múltat vádolja, s jelenük pedig a fel emberek, mindannyiunk közös sorsa, megválté élete, biztatóbb jövője. Világos tehát a párhuza nyék nyelve maga helyett beszél, s azt hisszül volna hozzáfűzni, minden különösebb magyc Csá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents