Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-15 / 89. szám
2 NßPÜJSAO 1960, április 15., péntek T enin elvtárs több ízben beszélt velem a nőkérdésről. Nyilván igen nagy fontosságot tulajdonított a nőmozgalomnak. A tömegmozgalom lényeges, bizonyos körülmények között döntő jelentőségű részét látta benne. A nők teljes társadalmi egyenjogúságát, természetesen, olyan alapelvnek tekintette, amely a kommunistáknál minden vitán felül áll. Erről a kérdésről először 1920 őszén Lenin nagy dolgozó szobájában, a Kremlben beszélgettünk hosszasabban. Lenin íróasztalánál ült, melyen a „zseniális rendetlenség” nélkül felhalmozott papírok és könyvek tanulmányokról és munkáról tanúskodtak. „Okvetlenül erős nemzetközi nőmozgalmat kell teremtenünk, világos elméleti alapokon” — így kezdte Lenin a beszélgetést, miután üdvözöltük egymást. „Marxista elmélet nélkül nincs jó gyakorlat, ez világos. Nekünk, kommunistáknak ebben a kérdésben is a legnagyobb elvi tisztaságra van szükségünk. Minden más párttól élesen el kell határolnunk magunkat. Sajnos, második nemzetközi kongresszusunk a nőkérdésben csődöt mondott. Felvetette ugyan a kérdést, de nem foglalt állást. Az ügy megrekedt egy bizottságban, amelynek határozati javaslatot, téziseket, az irányelveket kell kidolgoznia, de máig sem jutott messzire. Magának segítenie kell.” A mit Lenin mondott, azt már más oldalról is hallottam. Csodálkoztam. Engem lelkesedéssel töltött el mindaz, amit az orosz nők a forradalomban véghezvittek, és az a munka, amelyet most a forradalom megvédése és továbbfejlesztése érdekében kifejtenek. A bolsevik párt, az elvtársnőknek a pártban elfoglalt helyzetét és tevékenységét tekintve is mintapárt, egyenesen mintapárt volt számomra. Már egymagában is értékes, iskolázott, tapasztalt erőket adott és nagy történelmi példát mutatott a nemzetközi kommunista nőmozgalomnak. „Ez igaz. Ez szép és jó” — vélte Lenin, nyájas, finom mosollyal. „Pétervárott. itt Moszkvában, a városokban és az ipari központokban, s künn a vidéken a proletárnők kitűnően megállták helyüket a forradalomban. Nélkülük nem győztünk volna, vagy aligha győztünk volna. Ez a véleményem. Milyen derekasan viselkedtek, milyen derekasan viselkednek ma is! Gondolja csak el, mennyit szenvednek és nélkülöznek. És kitartanak, mert meg akarják tartani a szovjet hatalmat, mert szabadságot, kommunizmust akarnak. Igen, a mi proletárasszonyaink nagyszerű osztályharcosok. Megérdemlik, hogy csodáljuk és szeressük okét. Egyébként el kell ismerni, hogy az „alkotmányos demokrácia” hölgyei Pétervárott szintén sokkal bátrabban harcoltak ellenünk, mint a kis junkerek. Ez igaz. A pártban megbízható, okos és fáradhatatlan elvtársnők vannak. A szovjetekben és a végrehajtó bizottságokban, a népbiztosságokban, és a különböző közhivatalokban sok fontos tisztségre tudtunk nőket állítani. Vannak, akik éjjel-nappal dolgoznak a pártban, a proletár- és paraszttömegek között, a vöröshadseregben. Ez sokat ér nekünk. De fontos az egész világ asszonyainak is. Mert a nők képességeiről tanúskodik, azt bizonyítja, hogy a nők munkája nagy érték a társadalomban. Az első proletárdiktatúra igazi úttörője a nők teljes társadalmi egyenjogúsításának. Több előítéletet dönt meg. mint a feminista irodalom sok kötete. Mindemellett azonban még nincs nemzetközi kommunista nőmozgalmunk, márpedig erre okvetlenül szükség van. Sürgősen neki kell gyürkőznünk, hogy megteremtsük. Enélkül Internacionálénk és a hozzá tartozó pártok munkája nem teljes munka és sohasem lesz az. Nekünk azonban egész munkát kell végeznünk a forradalom érdekében. Hogy áll odakünn a kommunista munka?” Beszámoltam Leninnek, már amennyire akkoriban, a Kominternhez csatlakozott pártok még igen laza és rendszertelen kapcsolatát tekintve, tájékozódást szerezhettem. Lenin figyelmesen hallgatott, felső testével kissé elŐ- rehajolva, az unalom, türelmetlenség vagy fáradtság legkisebbjele nélkül, feszült érdeklődéssel figyelve még a mellékes dolgokra is. Nem ismertem senkit, aki úgy tudott figyelni minden szóra, aki azt, amit hallott, olyan gyorsan tudta rendezni és általános összefüggésekbe kapcsolni, mint Lenin. Erre mutattak a rövid, de mindig igen határozott kérdések, melyeket beszámolóm közben hozzám intézett, erre mutatott az is, hogy később a beszélgetés egyik, vagy másik részletére visszatért. Néhány rövid jegyzetet is készített. Természetes, hogy a legrészletesebben a németországi dolgokról beszéltem. Elmondtam Leninnek, milyen nagy súlyt helyezett Rosa Luxemburg arra, hogy a nők legszélesebb tömegeit bevonjuk a forradalmi harcokba. A kommunista párt megalapítása után sürgette egy nőlap kiadását. Amikor Leo Jogiches utolsó találkozásunk alkalmával — másfél nappal azelőtt, hogy orvul meggyilkolták — megbeszélte velem a párt legközelebbi teendőit és különböző feladatokkal bízott meg, ezek között szerepelt a dolgozó nők közötti munka megszervezésének terve is. A párt — első illegális konferenciáin foglalkozott ezzel a kérdéssel. A háború előtt és a háború alatt kiemelkedett képzett és tapasztalt női agitátorok és vezetők szinte kivétel nélkül a szociáldemokrácia két táborában maradtak, s odakapcsolták az öntudatra ébredező és mozgolódó proletárnőket is. De azóta már összegyűlt az elvtársnők kicsiny, de energikus és áldozatkész csoportja, amely a párt minden munkájában és harcáéban részt vesz. A párt is megszervezte a proletárasszonyek közötti tervszerű munkát. Persze, mindez még csak kezdet, de jó kezdet. IV em rossz, igazán nem 1 rossz! — mondotta Lenin. „Az elvtársnők energiája, áldozatkészsége és lelkesedése, az illegalitás és fél- illegalitás idején tanúsított bátor és okos magatartásuk kedvező kilátást nyújt a munka további fejlődésére. Mindez értékes mozzanat a párt terjeszkedése, erejének növekedése, a tömegek megnyerése és akciók végrehajtása szempontjából, De tisztában van- nak-e az elvtársnők és elvtársak a kérdés alapelveivel? Tanítják-e őket? Ez rendkívül fontos a tömegek közti munkánál. Nagyrészt ettől függ, mi jut a tömegek közé, mire nyerik meg, mire lelkesítik őket. E pillanatban nem emlékszem, ki mondotta: „Lelkesedés nélkül nem lehet nagy dolgokat véghezvinni.” Nekünk és a világ dolgozóinak még igazán nagy dolgokat kell véghezvinni. Mi az tehát, amiért az elvtársnők, a német proletárasszonyok lelkesednek? Milyen a proletár öntudatuk? Érdeklí-e őket a napi politika, a napi kérdésekre összpontosítják-e tevékenységüket? Mi áll az érdeklődésük középpontjában ? Mert én erről orosz és német elvtársaktól különös dolgokat hallottam. Ezt meg kell mondanom. Azt beszélték nekem, hogy Hamburgban egy tehetséges kommunista nő újságot ad ki a prostituáltaknak, és meg akarja őket szervezni a forradalmi harc számára. Rosa, mint kommunista emberségesen érzett és cselekedett, amikor egyik cikkében pártját fogta a prostituáltaknak, akik megszegtek valami rendőri előírást, amely szomorú mesterségüket szabályozza, és ezért börtönbe kerültek. Ezek a sajnálatra méltó teremtések kétszeres áldozatai a polgári társadalomnak. Áldozatai az átkozott tulajdonviszonyoknak és azonfelül még az átkozott erkölcsi képmutatásnak is. Ez világos. CsaK durva és rövidlátó emberek feledkezhetnek meg erről. De más dolog ezt megérteni, s megint más az, hogy a prostituáltakat — hogy is mondjam csak —, mint külön céhbeli forradalmi csapatot akarják megszervezni és szaklapot adnak ki részükre! Hát nincsenek Németországban ipari munkásnők, akiket meg kell szervezni, akiknek részére lapot kell kiadni, akiket be kell vonni a kommunisták harcaiba? Ez beteges kinövés. Erősen emlékeztet arra az irodalmi divatra, amely minden prostituáltat édeskés madonnává költött át. A kiindulópont is egészséges volt: a szociális együttérzés, a lázadás a tisztes burzsoák álszenteskedö erénye ellen. De az, ami egészséges volt ebben, polgári módon elfajult. Egyébként: o prostitúció kérdése még itt, nálunk is fel fog vetni néhány nehéz problémát. A prostituáltakat vissza kell vezetni a termelő munkához, be kell kapcsolni őket a társadalom gazdasági életébe. Ez a teendő. De ez gazdaságunk mai állapotában, az adott körülmények közölt nehéz és bonyolult dolog. Hát tessék, itt van a nőkérdés egy törtrésze, amely a proletariátus hatalomraj utása után itt áll előttünk és gyakorlati megoldást követel. Ezzel itt Szovjet-Oroszországban még sok bajunk lesz. De térjünk vissza a maguk németországi esetére. A párt semmiképpen sem hagyhatja szó nélkül, hogy tagjai ilyen helytelen dolgokat kövessenek el. Ez zavart okoz és erőpazarlást jelent. És maga mit tett ezel- len?” ]U ég mielőtt válaszolhat- tam volna. Lenin folytatta: A maga bűnlajstroma, Clara, még nagyobb. Azt hallottam, hogy az elvtársnők olvasó- és vitaestéin főleg a nemi kérdést és a házasság kérdését tárgyalják. Ez áll az érdeklődés középpontjában, ez a politikai oktatás és nevelés legfőbb tárgya. Nem akartam hinni a fülemnek. A proletárdiktatúra első állama viaskodik az egész világ ellenforradalmáraival. A németországi helyzet maga is azt követeli, hogy minden proletár és forradalmi erőt a mindinkább előrenyomuló ellenforradalom visszaverésére összpontosítsanak. Az aktív elvtársnők pedig a nemi kérdést vitatják, azt tárgyalják, hogy melyek a házasság formái a „múltban, a jelenben és a jövőben”. Azt tartják legfontosabb kötelességüknek, hogy a proletárnőket ez irányben felvilágosítsák. A legolvasottabb írás, úgy mondják, egy fiatal bécsi elvtársnő brosúrája a nemi kérdésről. Hitvány szemét! Ami helyes benne, azt a munkások már rég olvasták Bebel könyvében. Csak az nem ilyen unalmas, száraz mint ez a brosúra, hanem agitál, megragadja az olvasót és támadja a polgári társadalmat. Bebel fejtegetéseinek Freund hipotéziseivel való kibővítése igen „művelten”, sőt, tudományosan fest, de nem egyéb laikus kontárkodásnál. A freudi elmélet most különben is divatőrület. Bizalmatlan vagyok az újságcikkek, értekezések, brosúrák stb. szexuális elméleteivel szemben, rövidén, annak a különleges irodalomnak az elméleteivel szemben, amely buján tenyészik a polgári társadalom szemétdombján. Bizalmatlan vagyok azokkal szemben, akik mereven mindig csak a szexuális kérdést nézik, mint az indiai szent a köldökét. Az az érzésem, hogy a szexuális elméleteknek ez a túltengése — amely elméletek túlnyomó- részt hipotézisek, gyakran egészen önkényes hipotézisek — szerzőiknek abból a személyes szükségletéből adódik, hogy saját abnormis vagy túlhajtott szexuális életüket a polgári erkölcs előtt igazolják és elnézést kérjenek tőle. A polgári erkölcsnek ez a burkolt tiszteletben tartása éppoly ellenszenves nekem, mint a szexuális kérdésekben való vájkálás. Bármilyen vad és forradalmi formát ölt is, ez lényegében egészen polgári dolog. Különösen az intellektuel- lek, és a hozzájuk közelálló rétegek kedvtelése. A pártban, az osztálytudatos, harcoló proletariátus körében ennek nincs helye.” I tt közbevetettem, hogy A a szekszuális kérdés és a házasság kérdése a magán- tulajdon és a polgári rend viszonyai között sokféle problémát vet fel, sok konfliktust, szenvedést okoz a nőknek, bármely társadalmi osztályhoz, és réteghez tartozzanak is. A háború és annak következményei éppen a szexuális kapcsolatok terén rendkívül kiélezték a konfliktusokat, növelték a nők szenvedéseit, felszínre hoztak olyan problémákat, amelyeket régebben fátyol takart el a nők elől. Ehhez járul a megindult forradalom légköre. A régi érzelem- és gondolatvilág megingott. Az eddigi társadalmi kötelékek meglazulnak és elszakadnak, s az emberek egymáshoz való viszonyában új formák csírái mutatkoznak. Az ilyen kérdések iránti érdeklődés a tisztázásnak és az új irány keresésének szükségletét fejezi ki. Megnyilvánul ebben bizonyos visszahatás is a polgári társadalom termé- szetellenességével és képmutatásával szemben. A házasság és a család formái a történelem folyamán változnak, a gazdasági rendszertől függnek, s így alkalmasak arra, hogy proletámők gondolkozásából kiirtsák a polgári társadalom örökkévalóságáról terjesztett babonát. E probléma kritikai és történeti felfogásának a polgári rend kíméletlen boncolgatására, lényegének és kihatásainak leleplezésére kell vezetnie, a szekszuális erkölcsi hazugság megbélyegzését is beleértve. Minden út Rómába vezet. A társadalom ideológiai felépítményének, a felépítmény valamely lényeges részének, valamely fontos társadalmi jelenségnek valóban marxista elemzése szükségképp a polgári társadalomnak és tulajdonviszonyainak elemzésére vezet? Minden ilyen elemzésnek ebben a végső kö vetkeztetésben kell kicsendülnie: „Carthaginem esse defendant” r enin mosolyogva bólin^ tott. „Na tessék. Maga elvtársnőinek és pártjának a prókátora! Természetesen helyes, amit mond. De ezzel a Németországban elkövetett hibát a legjobb esetben is csak menteni lehet, igazolni nem. Ez hiba és az is marad. Csak nem állítja komolyan, hogy ezeken az olvasó- és vitaestéken a szexuális és házassági kérdést az érett, eleven történelmi materializmus szempontjából tárgyalják? Ehhez sokoldalú, mély tudás, óriási tényanyag világos marxista megértése szükséges. Honnan vesznek ehhez most megfelelő erőket? Ha volnának ilyen erők, akkor nem fordulhatna elő, hogy az olvasó- és vitaestéken az említett brosúrát használják fel tananyagul. Ajánlják és terjesztik, ahelyett, hogy bírálnák. Mire vezet a kérdésnek ez a nem megfelelő, nem marxista tárgyalása? Arra, hogy a szekszu- álls és házassági kérdést nem úgy vitatják, mint a nagy társadalmi kérdés részét. Ellenkezőleg, a nagy társadalmi kérdést a szekszuális problémák részének, függvényének tüntetik fel. A fődolog mellékes körülményként háttérbe szorul. Ez nemcsak ebben az egy kérdésben zavarja a proletárnők tisztánlátását, hanem általában elhomályosítja gondolkodásukat, osztályöntudatukat is. (Folytatjuk.) A német kérdés a washingtoni külügyminiszteri tanácskozásokon WASHINGTON (Reuter): Nyugati tudósítások szerint az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország külügyminiszterei szerdán Washingtonban egyetlen ülésen „megállapodtak” a csúcsértekezleten Németország és Berlin kérdésében folytatandó politikában. A Reuter washingtoni tudósítója úgy értesült, hogy a szerda délelőtti ülésen jóváhagytak egy okmányt, amely „a német probléma bizonyos vonatkozásainak több alternatíváját tartalmazza”. Az eszmecsere során Brentano nyugatnémet külügyminiszter, egy-két kérdésben ellenvéleményt hangoztatott a nyugati munkacsoport által kidolgozott javaslatokkal szemben. E kérdésekben vagy módosították a munkacsoport javaslatait, vagy a kérdéseket a munkacsoport elé utalták további megvitatásra. Felmerült az ENSZ „berlini jelenlétének” kérdése, de állítólag csak mellékesen, többé- kevésbé a különféle lehetséges megoldások függelékeként, A szerda délelőtti ülésről elhangzott kijelentésekből kitűnik. hogy a nyugati megszálló hatalmak „változatlanul hűvösen kezelik Adenauer berlini népszavazásra tett javaslatát”. (MTI) 4 washingtoni külügyminiszteri értekezlet közleménye a leszerelés kérdéséről WASHINGTON (MTI): A nyugati külügyminiszterek washingtoni értekezlete szerdán délután zárt ajtók mögött tárgyalt a leszerelés kérdéséről. Az ülés után közleményt adtak ki. Eszerint a nyugati külügyminiszterek azt kívánják, hogy a leszerelés megoldására a nyugati elgondolásokat fogadják el. A Kelet és Nyugat tanácskozásain — a közlemény szerint a külügyminiszterek megegyeztek, hogy a leszerelési tárgyalásokon hazájuk képviselőinek meg kell vizsgál- niok a kérdés megoldására tett minden javaslatot és ezért felhívják a genfi értekezleten részvevő nyugati küldötteket, állapítsák meg minél előbb, milyen pontokban lehetséges a megegyezés a Kelet és a Nyugat között. A külügyminiszterek tudomásul vették, hogy a leszerelési értekezlet április 29 és június 7 között szünetel, továbbá, hogy az értekezleten elért haladásról a nyugati küldöttségek tájékoztatják kormányaikat április 29 után, de még a májusi csúcsértekezlet előtt. Holtpontra futottak as angol—ciprusi tárgyalások NICOSIA (MTI). államtitkár a ciprusi angol táSzerdán Nicosiában bejelen- maszpontok zsákutcába jutott tették, hogy Amery brit gyár- kérdéséről tárgyalt. Minthogy matügyi államtitkár csütörtö- a kérdésben semmiféle halakon visszautazik Londonba, dást nem értek el, a Kücük Amery hazautazását Makariosz alelnök bevonásával tervezett érsekikéi folytatott újabb ered- és kilátástalannak ígérkező ménytelen tárgyalása után kő- hármas megbeszélést lemond- zölték. A ciprusi elnök és az ták. (MTI) Franciaország földalatti atomrobbantásra készül Korzika szigetén PÁRIZS (MTI): A francia atomeróbizottság szerdán közölte, tanulmányozza annak lehetőségét, hogy földalatti atomrobbantást hajtson végre Korzika szigetén. Az atomerőbízóttsághoz közelálló körök szerint a terv elfogadása esetén, kis erejű vegyi vagy nukleáris robbantásokat végeznének Korzika szigetén az atomrobbantások észleléséhez szükséges tapasztalatok bővítése céljából. (MTI) Időjárásjelentés Várható időjárás péntek esttgj Felhőátvonulásök, többfelé esővel, néhány helyen zivatarral. Élénkülő szél. A nappali felmelegedés északnyugaton csökken, máshol alig változik. Várható legmagasabb nap* pali hőménséklet pénteken: északnyugaton 15—18, az ország többi részein 18—22 fok között. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet; 6—11 fok között. (MTI) CL4R4 ZETKIN Visszaemlékezések Leninre
