Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-12 / 86. szám

I960, április 1*, k<dd NÍFŰJSAC 3 A lluzalia§ I\épíroní és műszaki dolgozóink a legsürgősebb feladatokért — A SZOCIALIZMUS törté­nelmi és földrajzi adottság.' Minden józanul gondolkodó magyar embernek tudomásul kell vennie, hogy a Szovjetunió tőszomszédja vagyunk, és szo­cialista országok gyűrűjében élünk, de előrehaladt és egyre jobban kiszélesedik a szocia­lista gondolkodásmód, az új gazdasági rendszer Nyugat-Eu- rópában és főleg a gyarmati országokban Mindezek lénye­ges szempontok, de- számunkra a döntő az, hogy jobbat hoz-e a szocializmus a magyarság részére, mint az előző társa­dalmi rendszer. Az elmúlt em­beröltő alatt két háború bor­zalmát éltük át, kizsákmányo­lás és elnyomás volt osztály­részünk. Azon a régi úton az eredmény hárommillió koldus volt, jólét és kultúra csak egyesek számára létezett, a nép nagy többsége nyomorban és szellemi sötétségben volt. Mindezeket fontolja meg az, aki érzelmi, vagy egyéb okok­ból tényként elviseli ugyan a szocializmust, de nem hisz benne, következésképpen lelke­sen dolgozni nem is tud érte — hangzott Z. Nagy Ferenc or­szággyűlési képviselő, a Haza­fias Népfront országos elnök­ségi tagjának előadói beszéde Egerben, a Hazafias Népfront megyei elnöksége, valamint a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának meghívására ösz- szégyűlt műszaki szakemberek szombati megbeszélésén. KÖZVETLEN HANGON, — ízes magyarsággal, de mindig a lényeget érintve, így foly­tatta beszédét: Egyetlen állam sem lehet meg tartósan fejlett nagyipar és magas kultúrájú gépesítés nélküli mezőgazdaság hiányában. Mezőgazdaságunk többtermelése, az olcsóbb ter­melés nemcsak a parasztság, hanem minden magyar ügye, mert a mezőgazdaság szocialis­ta átalakításának sikeres meg­oldása nélkül életszínvonalunk emelése nem biztosítható. A történelem adta fel a leckét, hogy kapitalista nagyüzemek, vagy szocialista mezögazdasag legyen-e nálunk. Nemcsak a történelmi szükségszerűség, és a földrajzi adottság diktálja, hanem az emberség, az er­kölcs is azt mondja, hogy az egész magyar parasztság részé­re jólétet és magasabb kultú­rát kell biztosítani. Erősí­tenünk kell a parasztságban azt a hitet, ami ebben az or­szágban történik, az egiész dol­gozó nép, és igy a parasztság érdekében is történik. Szocia­lizmust építünk most is, de a korábbi hibák kiküszöbölésé­vel, erőszak nélkül, a bizalom alapján. Elsősorban a magunk hitét kell megerősíteni és azo- két, akikkel dolgozunk, akik­kel nap mint nap beszélgetünk, hogy lehet erőszak nélkül, a kölcsönös érdekek figyelembe vételével és a bizalom alapján is szocializmust építeni. Lehet szervezni a termelő­szövetkezeti mozgalmat meg­győződéssel és a termelési eredmények átmeneti csökke­nése nélkül is. A kölcsönös hit és bizalom átsegít bennünket az első egy-két esztendő nehéz­ségein. Ebben kell segíteni, itt kell munkálkodni minden­kinek. a műszaki értelmiség­nek is. Nemcsak a szocialista mezőgazdaság előbbrevitelét biztosítjuk a termelőszövetke­zetek megszilárdításával, ha­nem a szocialista embertípus meg' erem tését is biztosíthat­juk. ha kulturáltan, emberség­gel dolgozunk. A munkások és a műszaki értelmiség dere- kas munkát végeztek a terme­lőszövetkezetek szervezésében, de az egész dolgozó nép érde­kében minden erő összefogá­sára szükség van a termelő- szövetkezetek megszilárdulásá­ban. Nincs ma az országban nagyobb, egyszersmind szebb feladat, mint ennek érdeké­ben dolgozni, jólétet, kulturált, emberi életet teremteni min­den magyar számára. Z. NAGY FERENC ország- gyű'ési képviselő előadói be­szédét a Szakszervereti Szék­ház ' "'‘úrtermét megtöltő mű- sza’ ’ ügozók lelkes lapssal kösz. . jtték. Ezután dr. Kiár Jánoi egyetemi tanár, a társa­clalrnj munka lényegéről, elő­feltételeiről. és emberformáló feladatairól beszélt. Széchenyi István életművével, majd je­lenlegi országépítő munkánk gyakorlati példáival bizonyí­totta a társadalmi munka nagyszerűségét. De rámutatott, hogy csak azok végezzenek társadalmi munkát, akik ehhez kedvet éreznek., vagyis önként vállalják és csak ott, és akkor végezzünk társadalmi munkát, ahol azt megszervezték, mű­szaki feltételeit biztosították, ha az szükséges és gazdasági­lag indokolt, Sohasem a hiva­tal, a hatóság, vagy az érdekel! szerv helyett, hanem velük együtt dolgozzunk a problémák megoldásán. A Hazafias Nép­front Országos Elnöksége eu­rópai hírű tudósokból műsza­ki bizottságot hívott létre, és ez az akció-bizottság a legne hezebb problémák megoldását! dolgozik, de vannak kisebb feladatok, olyanok, amelyek­hez nem kellenek professzorok, de Igenis nélkülözhetetlen szükség van a tapasztalt mű­szaki emberek, a mérnökök, technikusok és szakmunkások gyakorlati segítségére és taná­csaira. Az első felszólalók minden­ben egyetértettek a két előadói beszéddel és a hallgatóság fi­gyelmén, odaadó érdeklődésén látszott, hogy átérezték a kér­dés fontosságát. Lelkesen szá­molt be a korábbi munkáról a Füzesabonyi Gépállomás ki­küldötte, a Nyugat-bükki Er­dőgazdaság főmérnöke és a Heves megyei Tanács Építő­ipari Vállalat műszaki dolgo­zója is. AZ ELSŐ FELSZÓLALÁ­SOKBÓL kitűnt, hogy a mű­szaki szakemberek nem na­gyon ismerik a termelőszövet­kezetek jelenlegi legfontosabb problémáit, készek segíteni, de nem mindenki tudja, hol isi lenne munkájára szükség. ? Bíró József, az MSZMP He- = vés megyei Pártbizottságának^ másodtitkára átfogó képet? adott megyénk termelőszövet-I kezeteinek helyzetéről. Rámu-; tatott, hogy továbbra is rend-I kívül fontos a politikai felvi­lágosító munka, mert a dolgo-I zó parasztságnak egyre jobban? meg kell értenie, a termelő-? szövetkezeti mozgalom jelen-* tőségét, világosan látnia kell mindenkinek, hogy csak egye­dül ez áz út járható. Fontos, hogy tudatosan lássa ezt pa­rasztságunk, akarjon saját bol­dogsága érdekében dolgozni cs a munkában vegyenek részt a családtagok is. Ebben a poli­tikai, felvilágosító munkában is segítenie kell a műszaki ér­telmiségnek és sokat is segít­het éppen felvilágosultságánál, értelmiségénél fogva. Jelenlegi legnagyobb problémánk az, hogy nem rendelkeznek a ter­melőszövetkezetek annyi ser-’ téssel, szarvasmarhával és ta-! karmánnyal, amennyire már most, az első esztendőben ] szükség van. Éppen ezért —- az alapszabályadta lehetőség geken belül — erősíteni és fej-: leszteni kell a háztáji gazda-; Ságokat. Termelőszövetkeze-! teink 29 ezer sertés meghizla-' lását tervezték be ebben az! évben, de csak tízezerre van' férőhely, a 9500 darabból álló szarvasmarha-állományt az év végére 20 ezerre kell növel-! nünk, de addigra 11 000-rei kell istállót építenünk, férő-| hely kell a baromfinevelés és> a juhállomány növelése érdé-; kében is. Az elkészített és jó-, váhagyott istálló és egyéb fé-l röhelyek egyedi terveit gyor-! san sokszorosítani kell, a íény-i másolás, a helykijelölések és! az építkezések műszaki irányi-; tásában szükség van minden! épkézláb és segíteni akarói műszaki dolgozóra. Ivádi János, a szűcsi bánya! dolgozója régi és legújabb! személyes tapasztalatai alap-; ján gyakorlati tanácsokat, adott a társadalmi munka! szervezésére és a munka vég-! zésére. Elsősorban art kell; megszervezni, hogy a termelő- szövetkezetek tagsága adja a munka zömét, érezzék, hogy saját maguknak építenek, mert így halad majd gyorsan a munka és csak így fogják megbecsülni a saját épületei­ket. KOVÁCS JENŐ, a bélapát­falvi erdészet vezetője elmon­dotta, hogy az építkezések leg­főbb akadálya a faanyag-hi­ány, de nyilvánvalóan sok épületre lesz szükség a követ­kező esztendőkben, ezért a ta­lajviszonyoknak megfelelő és gyorsan növekvő nemes nyár- suhángokat kell telepíteni. Árokpartokon és gazdaságilag másképpen nem használható területeken ezer suhángot majdnem minden termelőszö­vetkezet ültethet és ebből pár év múlva már rúdanyagot, majd félmillió forint értékű faanyagot termelhetnek ki. Az erdészet és a termelőszövetke­zetek összefogásával nagy lér péseket tehetünk előre a szer- faellátás érdekében. Sályi János, a Hazafias Nép­front megyei titkára bejelen­tette, hogy Egerben egy 27 ta­gú műszaki csoport dolgozik, amelynek munkája nyomán sok százezer forintos segít­séget kaptak a termelőszö­vetkezetek, de forintokban nem mérhető le az a segítség, amelyet a társadalmi munká­sok a nevelés, a szocialista embertípus kialakítása során már eddig is elértek. A társa­dalmi munka egyik forrása a nevelésnek, a szocialista em­bertípus kialakításának, ezért további munkára kérte me­gyénk műszaki dolgozóit. F. L. Hogyan kelt jelentkezni ipari tanulónak? iMilyen üzemelt hány ipari tanulót akarnak szerződtetni az idén Egerben ? — Közel ezer főre emelkedik a jövő tanévben az egri ipari tanulók létszáma — Eger város jelenlegi ipari fejlettsége indokolttá teszi, hogy az i960—61. tanévben magasabb létszámmal kezdjük az évet az előbbi esztendőknél — mondja Kameníczky Antel igazgató érdeklődésünkre. Né­hány számmal akarom bemu­tatni az egri iparosodás mai ütemét, hogy érzékeltessem a? átalakulást. A nagyobb üzemekkel már megállapodás történt az igé­nyek tekintetében: A í'inont- szerelvénygyár száz fiatalra számit, hogy esztergályosokat, lakatosokat, idomszerészekei, szerszámkészítőket, maróso­kat, köszörűsöket, bádogo­sokat.. vízvezetékszerelőket ne­veljen magának. A fentiekhez hasonló szakmák . elsajátítása­ra a Mátravídéki Fémművek hetven fiatalt akar szerződtet­ni. Az Egri Lahitosárugyár negyven elsőévest lát szívesen műhelyeiben, ipari tanulói mi­nőségben: itt elsősorban a vasszerkezeti lakatosokra es esztergályosokra van szükség a tervek holnapi teljesítésé­hez. • — Külön ki kell emelnünk az Északmagyarországi Áram­szolgáltatónak azt a szándé­kát, hogy huszonnyolc vidék­ről szerződtethető villanysze­relő tanulóra számít, akiket már másod- és harmadéves ipari tanulói korukban a ter­melőszövetkezeti villamosítás munkáira fognak kihelyezni. A cél elérése érdekében az áramszolgáltató még a tanuló­otthoni bentlakás lehetőségét is biztosítja szerződő tanulói­nak. — A Hajtóműgyár huszon­két ipari tanuló jelentkezését várja vasipari szakmák elsa­játítására. — A helyiipari vállalatok, a kisipari szövetkezetek és a kisiparosok összesen százötven tanulót kívánnak szerződtetni szeptembertől kezdve. Az egri Bornemissza Gergelyről elne­vezett iparitanulő-iskofa eddi­gi létszáma, mintegy hatszáz fő: a szeptemberi elsőévesek felvételével ugrásszerűen emelkedik az intézet zsúfolt­sága. Mindössze öt tanterem áll rendelkezésre és amíg a miniszteri ígéretnek megfele­lően, 1962-ben új intézetet ka­punk, addig is jó lenne tan­termi gondjainkón segíteni Reméljük, az Egri Városi Ta­nács VB megérti helyzetünket és a lehetőségekhez képest se­gít gondjainkon. — Miért ez az ugrásszerű emelkedés az ipari tanulókép­zés terén? — kérdezzük Ka meniczk.y Antal igazgatótól. — A budapest köré tömö­rült ipar tervszerű széttelepí- tése folyik napjainkban, kor­mányhatározat alapján: így érthető, hogy a vidéken elhe<- lyezett gyáregységek szakipari utánpótlásukat is helyben kí­vánják biztosítani. A fejlődés másik nagy távlata azzal nyílt meg. hogy Heves megye ter­melőszövetkezeti megyévé lett: így igen sok szakemberre van szükség falun is. amely érthe­tőén nagyobb iramban kezd iparosodni, a mezőgazdasági gépi kultúra bevezetése miatt, mint az bármikor is elképzel­hető lett voina. Beszélgetésünk során sző esik arról, hogy az általános iskolák végzős növendékei, de a felsőbb osztályosok is nagy érdeklődést tanúsítanak az ipa­ri pályaválasztási kérdések iránt; a felvételi formaságok elintézése tekintetében azon­ban még az iskolában folyó egészséges propaganda ellené­re is bizonyos tájékozatlanság tapasztalható. Ezért az igaz­gató a nyilvánosságot az ipari tanulói felvételekről az aláb­biakban tájékoztatja: — Az imént felsorolt üze­meknél az érdeklődők május­ban kapnak jelentkezési lapot és orvosi vizsgálatra szóló be­utalást. A jelentkezők ezután liiiiiliiliiliiliiliiiiiiiir Sors Jl f ár nem tudrídm megmondani, hogy hol vettem föl. Talán a Tiba magasán hajoltam le érte, vagy valahol. Tardos sziklái fölött. A zsebembe került, onnan a kertembe. Aztán kikelt. Már két arasznyi lehetett, amikor egy maroknyi földdel kiemeltem és elvittem iskolánk biológiai kertjébe. Azóta ott él. Körü­lötte akác, kőris, juhar, aztán bokrok, mint ahogy ez az ilyen kertekben megszokott. Már rég nem láttam. Ma valahogy eszembe jutott. Üres órám volt, hívott kifelé a tavasz, gondoltam, megkeresem. Alig találtam rá. Pe­dig még csupaszok a gallyak, könnyen végig­látni a sok bokor, fiatal fácska között. Hogy megnőtt! Már kétembemyi magas. Agas-bogas gallyain még rajta szomorkodnak az elsárgult levelek. Talán az elmúlt nyárra gondolnak vissza, amikor olyan üdék voltak, úgy tudtak örülni az aranyló nyárnak, amely bennük élt. Aztán jött az ősz, rozsdafoltokat festett rájuk, elszedegette tőlük az élet szép­ségét, amelyet a tavasztól kaptak. Elszáradt levelek lettek, s zörögve ütődtek egymáshoz, ha felsírt köztük jajgatva a téli szél... Még­sem hulltak le. Valami erő visszatartja őket, amíg új levelekbe nem hajtanak a fakadó rü­gyek. De ez még messze van. Talán egy hó­nap is eltelik addig, a tölgyfák rügyfakadása a szép májusra vár. Akkor majd kizöldül az én fám is, kilombosodik, hogy átadja magát a bol­dog nyárnak, amely az életét olyan széppé teszi. Ugyan mi lett volna a sorsa, ha akkor nem hajolok le az életét magában hordozó, szép, fényes makkért, amely az avarból mo­solygott felém?... Kikelt volna-e ott is. az erdők sűrűjén, megnőtt volna-e ilyen szép sudárrá? ... Vagy mókus eledelévé vált volna, mint annyi sok társa, amelyek megrágcsálva mellette hevertek? ... Ki tudna erre feleletet adni... Az biztos, hogy élete fordult meg azzal, hogy fölemeltem, a zsebembe tettem, s otthon, a kertemben elültettem. A sorsát vit­tem tovább, amikor onnan ide hoztam, ahol jobban éri a nap, életére nem vetnek árnyé­kot a fák. Talán majd újra átültetik gondos kezek, hogy ő se vessen árnyékot a körülötte növő, új, fiatal életekre. Csak jó helyre kerül­jön, ahol nőhet, lombosodhat, hatalmas fává magasodhat a,z emberek hasznára, az emberek örömére. Akkor nem bánom meg soha hogy sorsát egyszer a kezembe vettem ... HÖRVÖÉGYI ISTVÁN az általános iskolai végbizo­nyítványt — annak elnyerése után —, a születési anyaköny­vi kivonat, a kitöltött jelent­kezési lap és az orvosi bizo­nyítvány alapján augusztus­ban felvételi vizsgára jelent­kéznek: ezen a vizsgalaton a vállalat és az intézet együtte­sen dönt a felvételek kérdésé­ben. Azt akarjuk, hogy a hol­nap szakmunkásai képességük­nek legjobban megfelelő szak­mában tanulhassanak, ezért az alkalmassági felvételi vizsga­latokat a Művelődésügyi Mi­nisztérium Módszertani Inté­zetének pszichotechnikai cso­portja végzi majd Egerben. Arra törekszünk, hogy minden szakma a hajlamok és képes­ségek felülvizsgálása után, a legjobb utánpótlást kapja meg az egri erősödő ipar számára. — Tájékoztatásul el kell még mondanom, hogy a szep­temberben hozzánk kerülő ta­nulóknak ipari tanulói otthon­ban nem tudunk elhelyezést biztosítani, mert adottságaink korlátozottak e tekintetben. Kivétel az Északmagyarországi Áramszolgáltató — a termelő­szövetkezeti villamosítási program miatt — és azért >s. mert az áramszolgáltató már a másodéves tanulókat kihe­lyezi vidéki munkahelyeire. — Beszélnem kell még arról a meg nem alapozott hiede­lemről is, amely a lakosság igényeit kiszolgáló kisiparosok körében tapasztalható: úgy ér­zik, hogy ők a gyárak nagy­ütemű fejlődése következté­ben sorvadásra vannak ítélve. Ez nem igaz, mert a lakosság igényeit kielégítő kisipari ter­melésre változatlanul szükség van és az iparitanuló-képzés ezen a vonalon is kielégíti a jelentkező igényeket — fejezte be az érdeklődésünkre adott nyilatkozatát Kameniczky An­tal, az egri iparitanuló-intézet igazgatója. Mi csak annyit fűzünk hoz­zájólesik hallani, hogy He­vesben. ebben az eddig agrár megyében, és Egerben, ebben a. szőlőtermelő és jelentős ipar­ral nem rendelkező vidéki vá­rosban megindult az ipari fej­lődés és lassan átformálódik a megye is, meg a város is mo­dern. fejlett iparral rendelke­ző területté, amely előretör évszázados félreesettségéből. f. a. Egy baráti találkozóról... Kedves, baráti összejövetel színhelye volt szombat délután az Egri Pedagógiai Főiskola klubterme. A főiskola tanárai voltak a vendéglátók és a ven­dégek pedig a miskolci nyom­dászok. Története és hagyománya van ennek a találkozónak. A Bprsod megyei Nyomda Válla­lat már ötödik alkalommal ké­szíti az Egri Pedagógiai Főis­kola évkönyvét. Évről évre novemberben kezdik a mun­kát a nyomdászok, március vé­gére elkészül az évkönyv, szé­pen, Ízlésesen. S a közös mun­ka során kialakul egy baráti kapcsolat, a nyomdászok és a tanárok között. Egerből küldik a kéziratokat, várják a kefe- nyomatot. A személyes kap­csolatot a munka folyamán csupán dr. .Bakos József, az évkönyv szerkesztője tartja a miskolci nyomdászokkal. A munka végeztével, így áp­rilis első napjaiban, ellátogat Egerbe a nyomdászok egy cso­portja, hogy most a jó borral megrakott fehér asztalnál jel­képesen is átadják közös alko­tásukat: az évkönyvet. Közös ez a munka, hiszen a nyomdászok öntötték ólomba, nyomták papírra a nagy ionddal szerkesztett mondato­dat, tudományos megállapítá­sokat a főiskola tanárainak nunkáját. Erről a közös mun­káról beszélt üdvözlésében Szokodi József, a főiskola igaz­gató-helyettese, s Kárpáti György, a Borsod megyei Nyomda Vállalat igazgatója is. A jól végzett munkára üri- ették poharaikat vendégek és vendéglátók és szórakoztak az esti órákig. András TV ehéz, nagyon nehéz a sorsa, mert sok és erős a harc, amelyet napról napra ! meg kell vívnia önmagával. Nincs teljes tuda- | iában ennek, még nem látja az erőket, ame- ’ lyek benne fölemelik a kezüket, hogy termé- ; szetét ide-oda rángassák. A harcot azonban 1 már fölvette, s egy-egy győzelme ragyogóvá . teszi a szemét, pirosra festi gyermekarcát. ; Alig múlt tízéves. Jóeszű, mindig az iga- ! zát kereső gyermek, bár ezt az igazságot na- ; gyom .sokszor hajlamos a saját önzése szem- ! szögéből nézni. Könnyen haragra lobban, s i ilyenkor úgy érzi, hogy az őt ért jogtalanság ! megtorlója egyedül igazán csak ő lehet. Most ! még nem látja tisztán, hogy a sérelmeket sok- ! szór tetteinkkel, viselkedésünkkel magunk zú. ! dítjuk önmagunk felé, mert nem látjuk a helyes ; utat, amely embertől az emberig vezet. Ezt ; az utat megtalálni — igaz — még felnőttnek ; is nagy és nehéz dolog ... ! _ Sokszor ámultam el a kérő, szinte könyör- ; gő hangra, ha egy-egy tettéért magatar- ! tásból kifogásolhatót írtam be ellenőrző- ■ jébe. Mindenre gondoltam, még arra is, hogy ! súlyos megtorlások érik otthon, s ezért alázza . meg inkább annyira önmagát. A minap ; azonban megtudtam a valót: nem akar fáj- . dalmat okozni az édesanyjának... Ez volt te­hát az ok, amelyért nem sajnált kérést, kö- . nyörgést, sőt még a szinte kétségbeesés köny- ; nyét sem, de ez vezette őt arra, hogy meg­próbálja belátni egy-egy tettének helytelen- ; ségét, eljusson az elhatározásig, amelytől már ! csak egy lépés az. akarat, a tett. Ezt a lépést sokszor próbálgatta már meg- ! tenni, de igazán csak ma lépte meg először. ; Az első óra végén mindenki sietett gyorsan ; elrakni holmiját, hogy a csöngette már ne i mocorgó, fészkelődé gyermeksereget találjon, ; hanem fegyelmezetten ülő osztályt. András i is iparkodott. így lett az első. Ahogy ült, ahogy nézett, elfelejteni nem lehet... Arcán égett, szemében fénylett ez az egy szóból álló mondat: „Győztem!..." Igen. győzött. Legyőzte önmagát, legyőzte ! a benne élő idegent, aki az ellensége neki, ! ellensége jövendő életének, jövendő boldogulá- ; sának. Győzelme nem volt pillanatnyi hangu­lat, mert megismétlődött a délelőtt minden ; órája után, s hiszem, hogy megízleltette vele ! az igazi erőnek, nagyságának ízét, amelyet csak az érezhet igazán, aki le tudja győzni ! önmagát...

Next

/
Thumbnails
Contents