Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-08 / 83. szám

1060. április 8., péntek NÉPÚJSÁG Egy nyelven — kétféle szándékkal Nemcsak érdekes, de tanul­ságos is a tallózás a nyugali lapokban. Érdekes: ki, hogyan látja hazánkat; tanulságos: ho­gyan lehet a rosszindulat ve­zette tollal ugyanarról egy nyelven, kétféle szándékkal írni. Előttem fekszik a Times cikke és előttem a Christian Science Monitoré, az egyiket névtelenül, „Különtudósító” jegyezte, a másikat az ugyan­csak angol lap bécsi munka­társa, ama bizonyos Frederic Brooc. A Times különtudósítója a lehetőségekhez képest igyek­szik tárgyilagos lenni, tudomá­sul venni azt, ami van, amit lát, amit tapasztal, igaz, óva­kodva mindennemű következ­tetéstől. Nem következtet, nem Ismer el semmit, de legalább becsületesen elmondja, amit lát. Idézzünk néhány sort ká- polnásnyéki tapasztalataiból: „... A vezető elmondta, hógy csaknem minden házban van rádió és 18 szövetkezeti tagnak van televíziós készülé­ké. A továbbiakban, mint ezt látni lehetett, nagy számban épülnek, vagy már fel is épül­tek a Iáidban — kormányköl- csőn segítségével — kis, hú rom-, vagy négyszobás családi házak... A Vörösmarty szö­vetkezet ... csupán két trak­torral rendelkezik, ilyen irá­nyú szükségletének nagyobb részét a szomszéd faluban le vő állami traktorállomás elé­gíti ki. Ennek több, mint 300 traktora van .. így ír töbek között a Times s anrtak tudomásul vételével hogy egy vezető kapitalista laptól van szó, el kell ismer­ni, hogy cikksorozatának más részeiben is igyekezett tárgyilagos lenni az újságíró. Becsületére váljék, valahogy Így képzeljük el mi is a ki lönböző világnézetű újságírók nemzetközi harcát a békéért, a békés gazdasági versenyért, egymás jobb és igazabb meg­ismeréséért. Nem várunk a Times-től sem lelkes egyetér­tést — sőt. De tárgyilag-s igazságot ettől a laptól is, és a fentebb említett Frederic Brooctól is, ki Bécsből tudósít. A Monitor újságírójától azonban még az a tárgyilagos­ság is idegen, amit a Times képviselt. Ugyanerről a ter­melőszövetkezetről, ugyanerről a kérdésről, íme így ír: „A tsz a szomszédos gépál­lomástól is kölcsönözhet me­zőgazdasági gépeket... de ez nem megfelelő megoldás. A traktorok hiányánál is rosz- szabb a lelkesedés hiánya. Lel­kesedést csak a hivatalos pro­pagandisták mutatnak. Az épületek piszkosak és el­hanyagoltak ... Magyarorszá­gon a mezőgazdaság éppúgy, mint az ipar, elsősorban a rendszer és a nép közötti át­hidalhatatlan szakadék miatt szenved.. A Times új házak soráról ír, a Monitor elhanyagolt épüle­tekről — ugyanarról a helyről A Times ezt írja: „Az életszín­vonal átlagosan 20 százalékkal emelkedett, a tömegek jobban öltözöttek és úgy tűnik, több a költenivaló pénzük, az állami üzletek a legkülönbözőbb hol­mikkal teltek ..a Monitor szakadékokról fecseg. A Times ha már nem tud, legalább nem is következtet a tőkés körök szájíze szerint, a Monitor azonban igen. A Times nem ujjong, de legalább nem hazu­dik, a Monitor hazudik és rá­galmaz, hamis képet akar fes­teni egy országról, ahol ama bizonyos rendszer és nép kö zötti kapcsolatban éppen tizen­öt esztendeje nem beszélhe­tünk mi szakadékról. Azelőtt pedig a Monitor nem beszélt, pedig akkor áthidalhatatlan volt az a bizonyos szakadék. Nem, kedves bécsi tudósító ez se nem becsületes, se nem hasznos. Ez árt lapja hírének, olvasóinak és árt saját maga újságírói becsületének is. Ha ad rá! (gyúrkő) Szövetkezetünkből nem vándorolnak el a fiatalok — mert törődünk problémáikkal HáromázázolveD külföldi cég »es* részt a Budapesti Ipari Vásáron A Budapesti Ipari Vásárt, ha hivatalosan nem is sorolják a nemzetközi vásárok közé, gyakorlatilag nemzetközi rész­vétellel zajlik. A május 20-án nyíló vásáron háromszázötven külföldi cég mutatja majd be áruit. A népi demokratikus orszá­gok és Ausztria kollektív kiál­lításokat rendeznek Budapes­ten. A tavaly épült pavilon­ban tizenhat szovjet kereske­delmi vállalat mutatja be ex­portcikkeit. Elküldik a szovjet Fiatalok ünnepe Ecséden Az új iskola előadótermé­ben sokán szorongtak. Eljöt­tek a község fiataljai, a pártta­gok és a pártonkívüli népne­velők, dé ezen a napon itt lát­hattuk a járás vezetőit is. Az ünnepség megnyitása után a községi párttitkár be­számolt a község fiataljainak helyzetéről és vázolta az ifjú­ság problémáinak megoldásá­ban jelentkező további felada­tokat. A helyi KISZ-szervezet titkára a község fiataljai ne­vében ígéretet tett, hogy az el­következő időben a tőlük tel­hető legnagyobb segítséget ad­ják a helyi termelőszövetkeze­teknek. Varga János, a járási tanács elnöke felszólalásában kifejtette, hogy a falusi fiatal­ságnak milyen komoly szerepe van a termelőszövetkezetek megszilárdításában és ennek érdekében államunk milyen kqmoly munkát vár tőlük. Bu- kovinszki Vilmos, a járási párt- bizottság munkatársa felhívta az ifjúság figyelmét, hogy két kezük munkája mellett legin­kább jó szakemberekre van szüksége a falunak. Ezért bá­torította az ecsédi fiatalokat, hogy minél többen jelentkez­zenek mezőgazdasági szakis­kolára. Barta elvtárs, a község párt­titkára kiosztotta a tsz-szerve- zés alatt kiváló munkát vég­zett népnevelőknek a megyei pártbizottság emléklapját. Ez­után a járási KISZ-bizottság titkára 28 fiatalnak átadta az „Ifjúság at szocializmusért” ­jelvényt és oklevelet. gyárak az új típusú személy­autókat, kiállítanak mezőgaz­dasági és bányagépeket, tele­vízió és rádió vevőkészüléke­ket, műszereket. Igen érdeke­sek lesznek a szovjet hajómo- dellek. A világhírű jénai, rathenowi és drezdai gyárak finom- mechanikai, optikai készítmé­nyeinek egész sorát tekinthe­tik majd meg a látogatók. A Lengyel Népköztársaság kiál­lításán sokféle bányagéppel és új típusú járművekkel talál­kozhatnak majd a látogatók. Nagy területet foglal majd el Csehszlovákia, Bulgária, Ju­goszlávia kollektív pavilonja is és először jelennek meg a Budapesti Ipari Vásáron együt­tes kiállításukkal a román külkereskedelmi vállalatok. A Budapesti Ipari Vásáron az idén is lesz autókiállitás A nyugati nagy autógyárak közül a kiállítók között lesz a Mercedes, a BMW, a Simca, és a Renault-cég is. Az angol autógyárak speciális gépkocsi­kat hoznak. (MTI) Községünk 1959. tavaszán lett termelőszövetkezeti köz­séggé. A viszneki dolgozó pa­rasztok valamennyien a közös gazdálkodás útját választották és az elmúlt év őszén meg is kezdték a közös munkát. Az­óta már sok szép eredményről adhatunk számot, mind az ál­lattenyésztésben, mind a nö­vénytermesztésben. Ezeknek az eredményeknek részesei ná­lunk a fiatalok is. Amikor községünk termelő­szövetkezeti község lett, a 72 tagot számláló községi KISZ- szervezet gyűlést tartott, ame­lyen a fiatalok úgy döntöttek, hogy mint a Béke Tsz KISZ- szervezetének tagjai folytatják munkájukat. Megvitatták azon a taggyűlésen azt is, milyen munkalehetőségek lesznek a nagyüzemi gazdaságban a fia­taloknak, s a régi tsz-tagok el­mondották azt, hogyan dolgoz­tak addig a közös gazdaságban. Elmondották például, hogy a tsz vezetősége meghallgatja a fiatalok hasznos javaslatait, támaszkodik rájuk, ha vala­milyen nehezebb probléma megoldásáról van szó. Horváth János KISZ-tag ezen a gyűlésen mondotta el az új belépő fiataloknak, hogy eleinte ő sem hitte, hogy a szövetkezetben is megtalálja boldogulását, ezért Budapes­ten mint segédmunkás helyez­kedett el. A szövetkezet veze­tősége akkor nem gátolta, hogy másutt helyezkedjék el, csu­pán elmondták neki, remélik, rövidesen visszatér a szövet­kezetbe. — Akkor csak mosolyogtam rajta — mondta Horváth —, de a szövetkezet vezetőinek mégis igaza lett. Hamarosan meggyő­ződhettem arról, hogy a vá­rosban sem keresek többet, mint otthon maradt társaim. Vissza is jöttem a szövetkezet­be, s azóta is ott végzem a reám bízott munkát. A taggyűlésen részt vevő fia­talok akkor úgy határoztak, hogy nem mennek el máshová munkát keresni, hanem a nyá­ron még segítenek szüleiknek, s ősztől megkezdik a munkát a közös gazdaságban. A határo­zatot két KISZ-tag kivételével be is tartotta mindenki, csak ketten mentek el Gyöngyösre dolgozni. A KISZ-szervezet tagjai beszélgettek ezekkel a fiatalokkal és rövidesen kide­rült, hogy szívesen jönnek ők is vissza szövetkezetünkbe, csak restelltek szólni a vissza- jövetel miatt. Azóta már ők is együtt; dolgoznak a fiatalokkal, s fiataljaink pedig ott voltak a tavaszi vetések idején minde­nütt, ahol munkáskézre van szükség. De jelentkeztek szép számmal az állattenyésztési munkára is. A szövetkezet vezetősége igyekszik most is törődni a fiatalokkal, kettőt közülük — ifi. Ádám Sándort és ifi Fodor Jánost — iskolára is küldték. A két fiatal, mint ahogy a szö­vetkezet vezetősége értesült | — A VÍZHÁLÓZAT továb­bi bővítésére, hogy a vízveze­téket a magasabb lakott he­lyekre ts elvezethessék, 50 köb­méter befogadó kepességu víz­tornyot építenek Abasáron, róla, jó eredménnyel végzi az iskolát. A szövetkezet KISZ-fiataljai igyekeznek jól végezni a mun­kát, s ennek egyik jele, hogy vállalásokat tettek a kukorica- és a silótermelési versenyben való részvételre. KISZ-szervezeteink munká­jút segítik a felsőbb szervek is, eredményeik eléréseként tele­víziót kaptak ajándékba a me­gyei KlSZ-bizottságtói. Szövetkezetünk mindenben nyugodtan számíthat a fiata­lokra, mert nálunk is beigazo­lódott, ott ahol törődik velük a szövetkezet vezetősége, ahol igyekeznek megteremteni az anyagi és kulturális feltétele­ket, onnan nem vágynak el máshová a fiatalok, hanem ott­hon keresik boldogulásukat. Csőm bot József, a viszneki Béke Tsz elnöke Nagyszerű munkál végez a dormándí Új Elet Termelőszövetkezet A dormándi Üj Elet Terme­lőszövetkezet tagsága becsüle­tes munkával igyekszik a ter­melési eredmények növekedé­sét elősegíteni. Az elmúlt esz­tendő végén 200 férőhelyes juhhodályt építettek, majd egy 20 férőhelyes sertésfiaztató el­készítésével növelték gazdasá­gi épületeik számát. A terme­lőszövetkezet nagy gondot for­dít az állatállomány fejleszté­sére, mert tudják, jövedelmüK jó része ebből származik. Százötvenkét anyajuh, ugyan­ennyi bárányt ellett. A bárá­nyok most két-háromhónapos korban átlag 14 kilogramm súlyúak. Szarvasmarha-állo­mányukat úgy növelték, hogy Besenyőtelek községből gyen­ge borjakat vásároltak és öt saját tehenükkel 13-at nevel­tek fel. Most hozzákezdtek egy baromfiól építéséhez, mert rö­videsen 500 baromfit akarnak beállítani. A határban a tavaszi veté­sekkel egy időben 165 hold őszi kalászos területet holdan­ként 50 kilogramm pétisóval szórtak le. Elvetettek egyéb­ként 02 hold tavaszi árpát, 20 hold borsót, 20 hold szegletes ledneket, zabot 10 katasztrális holdon, mákot húrom holdon, cukorrépát 16 holdon, napra­forgót 10 holdon, ezenkívül földben van a takarmányrépa, sárgarépa, dughagyma és ka­pás lucernamag. A kukoricát kétszer szántott talajba vetik; Tíz hold dinnyeterülethez szükséges palánták nevelésé­re elkészültek a melegágyak. A dormándi Űj Élet Terme­lőszövetkezet tagjai április 4-e tiszteletére 600 alma- és ba­rackfát ültettek el a földek szélére, ebben a munkában # nők jártak élen. A tagsággal való beszélgetés során is kitűnik, hogy nagy kedvvel dolgoznak, meg akar­ják mutatni azt is, hogy így valóban többet és jobban tud­nak termelni. Szűcsi Ferenc A Budapest Táncegyüttes Füzesabonyban Szol a muzsika, a zenekar a Bihari-emléket húzza, majd régi magyar katonatáncokat és csárdást táncolnak a Budapest Táncegyüttes tagjai. Füzes­abonyban mutatkozott be nemrég a világhírű magyar táncegyüttes és bemutatkozá­sukat a falu közönsége nagy tetszéssel fogadta. A Budapest Táncegyüttes változatos, sokszínű műsora, a tökéletes koreográfiák, a nagy tánctudás, s a reprezentatív külsőségek egészében járultak hozzá az együttes sikeréhez. A műsorban egymás után válta­koztak a táncképek, szilaj csárdások, lírai könnyedségu leánytáncok, valamint a zene­kari szólószámok. Nagyszerű élményt jelentett a Dobozi­csárdás, de ugyancsak nagy si­kert jelentett Molnár István három táncszvitjének egyik jelenete az Uvegestánc. A ze­nekar a múlt század híres prí­másának, Biharinak örökszép zenéjével, a Sarkantyús ver- bunkkal aratta legnagyobb si­kerét. A közönség nem fukarkodott la tapsokkal, a 19. századbeli : sárkány tűs tánc jelenetei után sem, sőt, hatalmas taps jutal­mazta a zenekar önálló műsor­számát, Liszt II. magyar rap­szódiáját és Dinicu: Pacsirta című művét is. A műsort a Ma­gyar képeskönyv című tánckép zárta be. A Budapest Táncegyüttes nagyszerű műsora sokáig em­lékezetes marad Füzesabony­ban. Az együttes bebizonyítot­ta, hogy a magyar nép művé­szetét méltóképpen tolmácsol­ják külföldön a táncosok, ze­nészek egyaránt. Az együttes — mint ahogy Molnár István koreográfus elmondotta — na­gyon keveset szerepel hazai színpadokon, mert többnyire külföldön tartózkodnak. Nem­rég Olaszországban jártak, ahol harmincegy előadást tar­tottak és nagy sikert arattak. Szicíliában megnyerte az együttes a Nemzetek Nagydí­ját. Pár hét múlva Helsinki­ben szerepelnek a Budapest Táncegyüttes tagjai, ahol a nemzetközi táncversenyen vesznek részt. Igen nagy ellen­felekkel találkoznak itt: szov­jet és angol táncosokkal. Az idén még tizenegy or­szágba látogat el a magyar táncművészet reprezentatív együttese, hogy külföldön meg­ismertessék, megszerettessék a magyar népművészet kincseit. Gyula Ibolya X) Crrmr-L ir/a■ffrvtnt.L Lent-cseng tintakuli a következő kérdést tévé fel Fent- leng mandarinnak: — Mondd meg nékem, nagy jó uram, mi az oka annak, hogy egyes kartársak csak akkor mernek bizonyos dolgok­nál véleményt nyilvánítani, ha arról a főnökeik kinyilatkoz­tatását már ismerik? Fent-leng mandarin megsimogatá szakállát, majd némi tűnődés után egy példabeszéddel válaszoló: — Egyszer a tölgy nagyon ráunt már arra, hogy az isza­lag a törzsén tekergőzve kúszott felfelé. Sőt, már odáig kez­dett fajulni a dolog, hogy a cseppet sem szemérmes folyon­dár az ágait is kezdte behálózni a tapadóval ellátott, s kí­gyózva tekerődő vesszőivel, amelynek levelei és virágai szinte pöffeszkedve trónoltak a tölgy lombjai között. Meg is szólalt a tölgy mérgelődve: — Hallod-e, öcsém! Az erdőben mindenkinek joga van önállóan élni. Ezért, nem is tudom megérteni, hogy miért is kell mindig énrám támaszkodnod. — Igazad van, bátyám — restellkedék el az iszalag — de a te gerinces törzsed nélkül a porban fetrengenék... lenül eldobott gyufa, talán csak egy eldobott cigarettavég okozta tüzet. Megakadályoz­ták, megölték a lángnytalvek félelmes hatalmát. — Megdicsérem önöket a bá­tor helytállásért — szállt a szó a parancsnok ajkáról, amikor az egység félsorakozott lét­számellenőrzésre. — Az elvtár­sak ezzel a tettükkel megmen-! tették több ezer, vagy , millió forintos kártól a népgazdasá-1 got. Elvtársak! Dolgozó né-; pünk hálásan gondol most; önökre: bátor, helytálló ka-! tanaira! ... És a gépkocsi-karaván. el-j indult. Később ugyan a kitű-; zött, tervezett időnél, de egy; győzelemmel többel tarsolyuk-; ban. messze, távoli laktanya-! juk felé. Meg kellett ezt írnom. Nem; hagyott nyugtot a toll. Bízta-; tott. hogy itt a nyilvánosság! előtt mondjam él: ezek a ka-! tonák a mi fiaink, közelebbről,! Heves megyei fiúk voltak, akik egyik gyakorlatukon a Dunán-; tülon győztek a pusztító tűzzel szemben. Végezetül álljon itt néhány elvtárs neve. akik a tűzoltás­nál, de bevonulásuk óta is be­csülettel megállják helyüket a néphadseregben: Osztafin Sánckor recski, Ruzsi Alajos eg­ri, Rákóczi György hatvani, Gál Sándor füzesabonyi, Bir- kás István dormándi, BIrinyi Sándor makiári fiatalok. RAJUK NEMCSAK a szü­leik lehetnék büszkék, hanem az egész falu, a város és az egész megye is! Fazekas István pattogó, sercegő langnyelv ha- rapdálta a fák tövét és bele­kapott a bokrok szoknyáiba is. Rémes ezt látni! Talán hat- száz-hétszáz ölnyi területien táncolt a vörös kakas, és fel­vette a küzdelmet az emberek­kel. A civilek, férfiak és zöm­mel nők: asszonyok, lányok verték, taposták, oltották már a tüzet. A katonák is bele­avatkoztak a küzdelembe. Fel­osztották maguk közt az égő területet. Árkot ástak, határt, hogy annál tovább ne léphes­sen a láng. — Itt, itt, itt, elvtársak! Er­re — itt kell valamit tenni — nyújtogatta kezét magyarázó­ig egy idősebb férfi. — Meg kell akadályoznunk, hogy a fenyőerdőbe is belekapjon a tűz! Ha az égni kezd, az isten se oltja el! MÉG MA IS LATOM! A foj­tó. forró füstben, lángnyelvek bíborában az alezredes a hön- véddal, a százados a paraszt­lánnyal. szakaszvezető az őr­naggyal, az őrvezető az erdő­kerülővel közösen küzdött a tűz ellen. Nem néztem az időt. Ki­nek volt arra gondja ekkor. Talán csak órát vett igénybe ez az elszánt ütközet, és a fe­szült izmok nehéz sújtásai alatt elíobbant, kihunyt az utolsó fenyegető láng is. Mindenki fellélegzett. A tűz­oltó, a rendőr, a katona, az erdei munkás, összefogással si­került elfojtani egy felelőt­,fJjlzi4.adó í bele a levegőbe. — Tűz van!! Tűz van! Ég az erdő! Segítsetek!! MINDENKIBEN megder­medt egy pillanatig a vér. Szinte hihetetlen! Fásult gon­dolatba nyilait a vészes riadt- ság. Senki nem tudta felmérni a másodpercben még rémült tekintetet, csak a test szöve­te ránduit össze, reflexei so­ron kívül vitték az agyba az emberi üzenetet. — Tűzriadó! Tűz-ri-a-dó...ó! — hangzott pillanatnyi szünet után a váratlanságból eszmélt parancsnok mélyebb, sürgető hangja... — Lapátot, csákányt fogj! Utánam! És megmozdult az egész ka­raván. Micsoda izgő-mozgó, tettrekész erő! A gépkocsikról katonák ugráltak le, hogy a kezükbe termett ásóval, csá­kánnyal. baltával elinduljanak a hírhozó után. Futottak. Nem, ez több volt annál! Vágtáztak. Rohamoztak előre. Az elfáradt, kimerült izmokba új lendületet serken­tett a »zó, a baj gerjedelme. Már két kilométert haladhat­tak előre és szemük még min­dig nem látott tüzet. Többen csökkentették az iramot. A pa­rancsnok tovább tartotta a nem mindennapi hajszát. A lemaradók ismét lázasan fel­vették az ütemet. S aztán meglátták a tüzet. A füst a rügyekkel telt. fák boronáját fojtogatta, a vörös, ELŐBB CSAK SEJTETTEM, végül már biztosan tudtam, hogy ez lesz a vége: Imi fo­gók róluk! Imi, mert ezt ok­vetlenül meg kell tudni má­soknak is. Bűn lenne — higy- gyék el, ha elhallgatnám... Már akkor lüktetett bennem nem egy köszönő, elismerő gondolat, amikor a sors össze­hozott bennünket ott a Dunán­túlon. egy nehéz gyakorlat kö­zepette. Aki látta, az tudja, fiaink megbirkóztak minden akadállyal, leküzdötték minden nehézséget és jogosan megér­demelték a győzelmet. Emlékszem! Pont egy hete folyt a vér nélküli ütközet és a jó, kiadós gyakorlat, na meg az első tavaszi órák kellemes melegsége, kövér izzadság- cséppeket varázsolt a harcosok figyelmes, komoly arcára. Min­dent megélt a testeken úrrá levő bágyadtság, csendes türe­lem. Fáradtak voltak már, hi­szen a sok éjszakázás megfes­tette a sűrű szafkalabakat. A szempillak lé-tecsukódtak, — mintha ólomsúly húzná őket — és a félórás pihenőben min­denki várta az indulást. Senki nem gondolt közülük arra, hogy közvetlen közelükben is­mét felütheti fejét az „ellen­ség”, egy másik ellenség, amely bizony jelenlétével nem­egyszer nem egy ember életé­nek a végét is jelentette. Ki gondolt volna arra, amikor egyszer véget ér a gyakorlat, és pércek töredékén múlik az indulás...? Emlékszem! Világosan em­lékszem most is. amikor az erdő felől riadt, segítséget ké­rő, félelmes kiabálás szakadt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents