Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

1960. április 1.) péntek NÉPÚJSÁG a v Úttörőélet 4 Tizenöt éve A népek barátságának szellemében Igen megörültünk, amikor megtudtuk, hogy úttörőcsapa­tunk fogadja a bolgár nagy- követség kiküldöttét. Űttörő egyenruhába öltözve vonul­tunk az ünnepély színhelyére, a Bródy-mozlba, ami erre az alkalomra fel lett díszítve. A várakozás perceit énekléssel töltöttük. Lelkes taps fogadta a keűves vendéget, akit igaz- gató|őnk bolgár nyelven üd­vözölt. Utána az őrsvezetők vi­rágcsokorral halmozták el, amit meghatott hangon kő szánt meg a nagykövetség kül­dette. Tolmács fordította a be­szédét magyarra, de — hála firosz nyelvtudásunknak —, nagyon sok szót megértettünk mi is a beszédéből. Beszéde után kérdéseket tettünk fel, amire kimerítően válaszolt. Megtudtuk többek között, hogy Bulgáriában igen jól is­merik Kossuth Lajost, aki száműzetésének egy idejét ott töltötte. Könyvtár és múzeum nevében őrzik emlékét. Elhatároztuk, hogy csapa­tunk levelezni fog bolgár paj­tásokkal, amit nagyon helye­selt vendégünk. Végül külön­böző jelvényekkel ajándéko­zott meg bennünket, amit filmvetítés követett. Ennek so­rán megismerkedtünk azzal a hatalmas fejlődéssel, amin Bulgária és a bolgár nép át­ment felszabadulása tizenöt éve alatt. Igen lelkes hangulatban mentünk haza. BÖGO BVA ifj. tudósító Eger, VII. &z. isk. Vidám őrsi foglalkozás őrsvezetőnk az egyik őrsi , foglalkozáson a következő hu­moros történettel derítette jó hangulatra a pajtásokat: A,Egy vidéki háznál éppen disznóölésre készültek. A bül- lér fente a kést, a disznó érez­te élete végének közeledtét. Amikor le akarták ölni, hir­telen elszaladt tőlük, leállított egy arra járó taxit és beszállt. A vezető kapcsolt, de a röfi nem volt megelégedve: — Tessék mondani, nem le­hetne gyorsabban menni"' — kérdezte a gépkocsivezetőt. — Üldözőim itt vannak a nyo­momban. A gépkocsivezető így vála­szolt: — Lehetni lehetne, de saj­nos, nem hagyhatom el a ko­csit. — Hát jó, akkor én majd el­hagyom! — szólt a röfi, és ki­szállva a kocsiból gyalog fu­tott tovább.” „Ifjú tudósítók’’, Nagykökényes. A felszabadulási kulturális seregszemle dalaiból Zászlónkhoz ifjúság (Kapuvári Béla verse) Bátor elődök felragadták hajdan, g mindhalálig védték a KIMSZ- lobogót. Száz viadalban, száz dia­dalban selyme az élen ott lobogott. Refr: Zászlónkhoz, ifjúsági Ve­lünk a nép minden hű gyermeke. Zászlónkhoz ifjúság! Alatta hit­vány népnek nincs helye. Amerre csengő hangunk hallják, ahol a népek üdvét vallják, zeng. zeng, zeng szüntelen: ismét­Zászlónkhoz ifjúság! (3. ismét­lésnél: Miénk a győzelem!) 2. Véres október nem tiporta porba, harcba hívta népét a láng- szavú párt! Nézz lobogónkra, uj csatasorba vitte az ifjak színejavát. Refr. 3. Láss a munkához, ajkadon a dallal, most mutasd meg elvtórs a KISZ erejét: száz viadallal, száz diadallal fel, fel a végső győzele­mért. Sakk> és asztalitenisz-bajnokság íVIátraballán Mátraballán is tevékenyen folyik a sportélet. Az iskolá­ban a testneveléstanár veze­tésével megalakult a sportkör. Február első hetében megin­dítottuk a házi bajnokságot. A versenyzők sakk- és asztali­tenisz-versenyben indultak. A sakkbajnokságban tizenhat versenyző indult az V.—VI. osztályosok közül. A mezőny­ben igen heves küzdelem ala­kult ki. Egy jelenet a sok közül: Az egyik mérkőzésen az egyik fiúnak király, királynő és egy bástya volt fent. A másiknak a királyon kívül öt gyalogosa volt. A küzdelem­ben az öt gyalogból három ju­tott be, így a felvett király­nővel és két bástyával győzött. Olyan mérkőzés is volt. «mikor az egyik versenyző öt lépés után mattot kapott. A lányok közül sajnos csak négyen indultak. A bajnokság végeredménye: Lányoknál: 1. Tóth Mária, VII. o. 2. Répás Olga V. o. 3. Répás Irén VI, o. 4. Albertus Júlia V. o. Fiúknál: 1. Répás Sándor VIII. o. 2. Maguncz Miklós VIII. o. 3. Pádár Tibor VI. o. A bajnokság igen nagy ered­ménye, hogy sok pajtás ér­deklődését felkeltette a sak­kozás iránt, többen ennek so­rán ismerkedtek meg ezzel a nemes sporttal. A tavaszi idő beköszöntővel mi is a szabadban folytatjuk a sportköri munkát, amikor is tervbe vettük, hogy megtanu­lunk kézilabdázni és röplab- dázni. Prókai Gábor, VIII. o. tudósító, Matraballa. Április negyedikén Nézz csak szét az országban: Nagy ünnep van máma! Munkásoknak, úttörőknek Ragyog ma az arca. Gyárkémények füstölögnek Szerte az országban, Szabadság van, bármerre mégy Ezt hirdetjük bátran. Mi — úttörők — is építjük Már a kommunizmust, Megbecsüljük, meg is védjük Drága szabadságunk. Előre hát pajtásaim, Ránk néz az egész nép, Büszke napunk ez az ünnep Éljen Április négy! Szabad már a mi országunk, Szabad már a népünk, Dicsőséges vörös sereg, Te hoztad ezt nékünk. Korcsog Ágnes, Gyöngyös, II. sz. Ált. Iskola. Válaszolmk az olvasók A lapunk március 25-1 szá­mában mégjelen „Tarhonyale­vés — á la Matador” című írásunkhoz újabb hozzászólás érkezett, amelyét az alábbiak­ban közlünk: A cikk írójának Igaza veit, mert a burgonya, ami a leves­ben főtt tényleg matadoros. Én, a Park Szálló szakácsa, különösen sajnálom, hiszen mint a cikkíró, úgy mások is engem okúinak érte. Ha a cikk írója tudná, hogy honnan származik a hiba, ak­kor bizonyára eljárna az ügy­ben és ezzel nekünk Is segít­ségünkre lenne. Mi csak a kijélőit szövetke­zeti boltban szerezhetjük be az áruinkat, azt sokszor a pia­ci árnál, különösen a primőr áruknál előfordul, hogy drá­gábban, rosszabb minőségben. Ez nem általános panasz, de előfordul. Különösen kifogá­soltuk már a burgonyát. Elő­fordult, hogy a kívülről szép­nek latszó burgonyát ötven százalékban el kellett dobni, S ez a helyzet a matadoros bur­gonyánál. Mi piacról nem vá­sárolhatunk, ennek megvan a maga oka. Dé miért árulnak a szövetkezeti boltban — ahóvá mi is és minden közületi ét­kezde kötve van — matado­ros, tehát emberi étkezésre nem alkalmas burgonyát. Nem lehetne azt ipari célra, vagy állatok etetésére felhasználni? Amint a cikk írója vélte, hogy a burgonyát mi a rak­tárban matadorozzuk, az nem felel meg a valóságnak. A bur­gonyát még a földben, a ter­melő szokta matadorozni, il­letve a szárán található és nagymértékben fellépő burgo­nyabogán Irtására használják. Az így .bepor2ott burgonya természetesen kellemetlen ízű, szagos lesz. Magam is sokszor gondol­tam már, mit lehetne ezellen tenni, de még eddig megoldást nem találtam rá. Nem ember­társainkat akarjuk bosszanta­ni a kidobott pénz miatt, hi­szen élvezhetetlen az ilyen burgonya fogyasztása. A szö­vetkezet ne vegyen át ilyen burgonyát közfogyasztásra. Azt szeretném még megírni, hogy ez a sajnálatos esemény nem jellemzője a Park Szálló konyhájának, hiszen sokan tudják azt, hogy ez nem a szaktudás hiánya miatt fordul elő, mert általában a hatvani Park Szálló konyhájára pa­nasz nem volt. A hatvani Park Szálló szakácsa. Három egész négy tized Mutatószám, amely lemérte azt az erőfeszítést, -munkát, amelyet a Káli Általános Isko­lában tanuló 25 dolgozó ember és tanár fejtett ki azért, hogy munkaterületén szebb eredmé­nyekét tudjon elérni, a maga­sabb követelményeknek meg­felelő munkát tudjon végezni. Az elmúlt héten Vizsgáztak a VII. osztály anyagából édes­apák és édesanyák, postások és vasutasok, meg még az élet más területén dolgozó embe* rek. A vizsga izgalmas volt an­nak is, aki vizsgázott, hiszen nem gyerekjáték munka mel­lett, 5 hórtap alatt, talán évek óta tanulásból „kiesett” fejjel jó eredményt felmutatni. De izgalmas vőlt annak Is, aki csak hallgatott, mert meggyő­ződhetett arról, hogy a mai ember már belátja szükséges ségét annak, hogy tanuljon, haladjon. Jő ezt tudni azért Is. mert biztosak lehetünk ab­ban, hogy áz Itt vizsgázók szahihai munkája is komo­lyabb lesz, de jó ezt tudni azért is, mert azok a szülők, akik ilyen nehéz körülmények között szerzik meg a tudást, gondolni fognak azzal is, hogy gyermekeik most, időben ta­nuljanak úgy, hogy ne legyen szükségük Ilyen megerőltető munkára. A vizsgázók nagy részé ala­pos felkészültséggel jelent meg, ami azt le mutatja, hogy a tanárok megtették, ami meg­tehető annak érdekében, hogy az otthoni tanulás alól, ameny- nyire lehetséges, mentesítsék a dolgozó iskolásokat. Még egy év, és ezek az emberek talán a gimnáziumok, majd az egyete­mek vizsgáit élik át hasonló izgalommal, de azzal a tudat­tal, hogy amit elvett tőlük a múlt, azt még bepótolhatják komoly akarással és szívós, ki­tartó munkával, ((Ütem) Leszerelés után... tartja, keiében a hátaimat. Úttörőink tisztában is van­nak mindezzel. Iskolai és út­törői munkájuk lelkiismere­tes elvégzésével, nem utolsó­sorban a forradalmi nyomol­vasás lelkes végzésével ké­szültek erre a nagy ünnepre. Csapataink különböző ren­dezvényekkel teszik még em­lékezetesebbé ezt a napot. Ünnepi műsorok, kiállítások rendezésével bizonyítják be, hogy méltók arra a nagy sze­rétéire és bizalomra, amely- lyél dolgozó népünk körül­veszi őket. Az ünnepi események, az egész tanév munkájához lel­kesítőiét hatnak. Ne csende­sedjék ez a lelkesedés a mun­ka hétköznapjaiban sem. Hasson át bennünket, amikor az év végi számadásra, a vizsgákra készülünk, s tegyük méltóvá elétünk valamennyi napját ehhez az ünnephez. Ünnepeljünk vidáman, há­lásán gondolva azokra a hő­sökre, akik életüket áldozták a ml boldog életünkért. Le­gyünk hozzájuk méltók, munkánk pontos elvégzésé­vel. felszabadult, A második vi­lágháború kegyetlen harcai­ban ezrek és ezrek áldozták delüket azért, hogy népünk végre csakugyan hazára lel­hessen ebben az országban. Az elmúlt tizenöt év alatt a magyar nép bebizonyította, hogy a felszabadult nép cso­dákra képes. Megvalósította a szabad élet alapfeltételét, a népi hatalmat. Ma. az ország ügyelt azok Intézik, a törvé­nyeket azok alkotják, akik erre a legméltóbbak. A dol­gozó nép őrködik hazánk fe­lett, hozza létre nagyszerű tetteit, amelyek lelkesítő pél­dát adnak a ma még tőkés kizsákmányolás alatt szenve­dő népeknek. Csak a dolgo­zók hazájában lehel olyan boldog és gondtalan az Ifjú­ság élete Is, amilyen a mi­enk: úttörőké. A nyugodt ta­nulás, a sokoldalú felkészü­lés a jövő hivatásának telje­sítésére, a vidám pihenés ezernyi öröme csak nálunk, szocialista rendszerű ország­ban lehetséges. Az úttörőélet sok színe, öröme, a szórako­zási, tanulási alkalmak bősé­ge csak abban az országban ilyen gazdag, ahol a nép Hazánk íelszabadulasának tizenötödik évfordulóját ün­nepeljük ebben art. évben. Ti­zenöt éve, hogy a dicsőséges vöröshadsereg hős harcosai, vérük hullatásával elhozták a magyar nép számára a sza­badságot, amelyért népünk legjobbjai évszázadokon á hiaba küzdöttek. Budai NafV Antal, Dózsa György, a neg'- vennyolcas szabadságharc lé­sei és a tizenkilenc«! Tanésy köztársaság VÖrölkatá'ái harca most érlelte mcgíyü- anölcset: a hatalom a degozó nép kezébe került, az rszág tulajdonosai is azok lőttek, aki verejtékük és vérík hul­latásával áldottá tett« föld­jét, termővé a rónát. Évszázadok pere d»lt el eb­ben a véres háborúban. Két ősi ellenséget: a födesűrl és kapitalista kizsáknányolást és az imperialista gyarmato­sítást kellett legyiznie a har­cosoknak kémén’ csatákban. Kérlelhetetlen ’■olt mindkét ellenség, hiszen az utolsó per­cekig görcsösei védték hatal­mukat. Sok-sik vér hullott, amíg elérkezett a végső győ­zelem órája, amikor hazánk utolsó talpalatnyi területe Is 11 legfőbb érték az ember 110 ágyas modern nőgyógyászatot, szülészeti osztályt kap az 1. számú Megyei Kórház A higiénia még jobb bizto* sítása céljából bevezeti a kór­ház az úgynevezett „műanyag­technikát”, vagyis a közeljövő, ben felszerelik a kórházat mű­anyag-edényekkel, függönyök­kel, fal- és padlózatborító és könnyen tisztántartható műanyagokkal. — A kórház gazdasága milyen eredménnyel dolgo­zik? — A gazdaság a kórház ser­téshús-szükségletét teljes mér­tékben fedezi — folytatta nyi­latkozatát Osváth elvtárs. — Fedezi továbbá a tavaszi és nyári zöldféle- és részben a gyümölcs-szükségletét. Itt a hiba az, hogy ez a gazdaság a kórház részére eléggé rosszul profilírozott, mivel nagyobb­részt bort termel és ezzel nem segít a kórház élelmezésének megjavításában. — Kulturális vonatko­zásban nyüjt-e valamit a kórház a betegeknek? — Amit lehet, ezen a téren is igyekszünk betegeinknek nyújtani. így televíziót, film­vetítést és mozgó könyvtárat. Az I-es kórházban rádió fej­hallgatókat szereltünk be. A rádió fejhallgatók beszerelé­sét tovább folytatnánk, csak a beszerzése igen nehéz. Az orvosi könyvtárunkban 214 000 forint értékű orvosi szaklap és folyóirat — hazai és külföldi egyaránt — áll az or­vosok rendelkezésére — fejez­te be nyilatkozatát dr. Osváth Gábor, a megyei kórház igaz­gatója. Okos Miklós szerű gyógyszertár létesítése «, amelyet mér e hó folyamán át is adunk rendeltetésének. — Mennyi ideig marad­hat a beteg kórházi gyógy­kezelésen? Ez a betegség természetétől függ. De 1959. évben az összes ápolási napok száma 348 414 volt. ami azt jelenti, hogy az egy főre eső átlagos ápolási idő tíz nap körűi volt, és ez a szám is az ágyszám elégtelen­ségére utal, mert a teljes fel- gyógyulás rendszerint hosszabb ápolási időt kívánna. — Mint orvos, kielégítő­nek ítéli-e az igazgató elv­társ a betegek ellátottsá­gát? — Minden tekintetben. Fel­szerelés és ellátottság szem­pontjából a megyei kórház or­szágos viszonylatban is az el­sők között van. Az érdeklődők tájékoztatására kívánom meg­jegyezni, hogy csak textíliák­ból ötmillió forint az ellátott­ság értéke. Az elmúlt évben három és félmillió forintot köl­töttünk felújításra és egymil­lió forint beruházást eszközöl­tünk orvosi műszerekre. A fel­használt gyógyszerek értéke mintegy hárommillió forintot tesz ki. Ezenkívül felhasznált a kórház gyógyításra 520 liter vért, amelynek termelési érté­ke literenként ezer forint. Ezen vérmennyiséget 1748 véradó adta. ben mindössze 4,5 fő, vagyis még mindig kevés az orvos — mondja Osváth doktor. — Ezek a nehézségek azonban már ez év folyamán is enyhülni fognak, míg a második ötéves terv végrehajtása során teljes megoldást nyernek. — Milyen intézkedéseket foganatosít az Igazgatóság a kórházi ágyak szaporítá­sára? — Március hó elsejével át­vette a kórház a Baktat úti laktanyát. Az I-es kórház el­meosztálya 110 ággyal, ebben az új épületben nyer elhelye­zést. Az elmeosztály helyén az I-es kórházban egy 110 ágyas, modem nőgyógyászatot és a mat igényeknek minden tekin­tetben megfelelő, korszerű, szülészéti osztályt alakítunk ki. Ugyancsak az I-es kórház­ban tíz ággyal bővítjük a fül-, orr- és gégeosztályt és ezenkí­vül be akarunk rendezni egy harminc ágyas idegosztályt is. A ll-es kórházban a szülő­osztály megszűnésével megva­lósítható lesz a belgyógyászati osztálynak hetven ágyra való kibővítése. Ezenkívül húsz ággyal fogjuk növelni a ll-es kórház sebészeti osztályának ágyszámát, és ennek a részleg­nek urológiai profilja lesz. Itt kell elmondanom még azt is, — hangsúlyozta Osváth igazgató elvtárs —, hogy folyamatban van a kórház számára egy kor­Bizonyára érdeklődésre tart­hat számot a Népújság olvasói részéről a megyei kórházak munkálkodása. Kérésünkre dr. Osváth Gá­bor, a megyei kórház igazgató­ja. a kórházigazgatásról a kö­vetkezőket mondotta: — Több mint harmincmillió forintot költ az állam évente az egri kórházak üzemelteté­sére. Ebben az aránylag nagy költségvetésben a rendelőinté­zet is bennfoglaltatik. amely napi 174 szakorvosi munka­órát teljesít és ez megfelel 25 orvos napi munkájának. Raj­tuk kívül 30 asszisztensnő és 4 takarító személyzet látja el a rendelőintézet munkáját. Az I-es és II-es kórházaknál csaknem 500 alkalmazottat fog­lalkoztatnak. Megoszlás sze­rint: 45 orvos, 2 gyógyszerész, 230 asszisztensnő, műtősnő és ápoló, 66 egészségügyi személy- ;zet, 31 adminisztratív, 46 mű­szaki dolgozó és 60 főnyi kise­gítő személyzetből áll az egész­ségügyi apparátus. — Mennyi beteget kezel­nek a kórházak évente, és mennyi férőhely áll a kór­házakban rendelkezésre? — Az elmúlt esztendőben 1959-ben húszezer beteget ke­zelt a kórház — válaszolja a kórház igazgatója. A férőhe­lyek száma ezzel szemben mindössze 979 ágy. Hogy ez mennyire kevés, mutatja az az országos statisztika, amely sze­rint vidéken az ezer lakosra jutó átlagos kórházi ágyszám 3,4, addig Hevesbe csak 2,7. De így vagyunk az orvosi ellá­tottság terén is. Amíg orszá­gos átlagban száz kórházi ágy­ra 6,4 orvos jut, addig Heves-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents