Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

NÉPÜJSAG 1960. április 1„ péntek ti tusi Becsületességből jeles! Ez alapvető mondanivalója annak a kis levélnek, amit egy mozilátogató juttatott el szer­kesztőségünkhöz a napokban. A hétfő délutáni előadáson zs béből kiesett a pénztárcája. A jegyvizsgáló nő megtalálta és ki sem nyitotta, úgy adta át megőrzésre az egri Vörös Csil­lag Filmszínház vezetőjének, hátha érte jönnek ... Érdemes idézni a levélből: „Fogadja hálás kézszorításo­mat — írja a pénztárca-tulaj­donos —, nem az 50 forintért amely a pénztárcában volt, hanem azért, mert másként is tehetett volna. A filmszínház vezetőségének pedig ugyancsak gratulálhatok becsületes dol­gozójához .. Az idézett sorokhoz kom­mentár nem szükséges... (w) — MA ESTE. 18 órai kez­dettel tartja nyereségrészese- dés-kiosztási ünnepségét a Heves megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat. Jutái makat is osztanak, a dolgo­zóknak minden okuk meglesz tehát arra, hogy jól érezzék magukat.- A HAJTÓMŰGYÁR egri telepének dolgozói előtt ismer­tették a most kitüntetésre elő­terjesztett dolgozók nevét. A sok közül most csak egyet jegyiünk meg: Lovasi Gyula esztergályos 1954-ben került tanulóként a gyárba és 1957- ben szabadult. Holnap már kitüntetett szakmunkás lesz. — Rátermettség, szorgalom és akarat kérdése — mondta sze­' Tényen. — ÉLÜZEMAVATÓ ün­nepséget tart április 2-án, délután 5 órakor a Csányi Állami Gazdaság. Az élüzem- avató ünnepség után a gaz­daság pártszervezete, vala­mint szakszervezeti bizottsá­ga társasvacsorát rendez.- A TANÁCSI Építőipari Vállalatnál nyereségrészesedést osztanak április elsején. Nagy az öröm a dolgozók között, mert eddig „objektív nehézsé­gek’ és műszaki-szervezési okok miatt hol a tervteljesítés­sel, hol az önköltséggel volt baj. Régen várnak már az ilyen alkalomra. így egy ok­kal több az ünnepségre. — RÄTKAI FERENCNÉ országgyűlési képviselő szom­baton délelőtt 8—12-ig foga­dónapot tart Egerben, a nő- tanácsnál. (Szakszervezeti székház, II. emelet.) Divatbemutató az Egri Dohánygyárban Az elmúlt napokban az Eg­ri Dohánygyárban divatbemu­tatót rendezett az Egri Állami Áruház. Felvonultatták a leg" újabb tavaszi modelleket, ka­bátokat. kosztümöket, szövet­ruhákat. ízelítőt adtak a nyári divatból is. A dohánygyár dol­gozói nagy tetszéssel fogadták a bemutatót, annál inkább, mert a manekenek a gyárban dolgozó nők közül kerültek ki. E bemutató előtt egy héttel a Lakatosárugyár dolgozói szá­mára rendezett divatbemutatót az áruház. Most a két gyár di­vat után érdeklődői részvéte­lével vevőanikétot hív össze az Állami Áruház, amelyen meg­beszélik az áruellátással kap­csolatos észrevételeket, kíván­ságokat. Közlemény Az április 4-i ünnepi rendez­vények rendező bizottsága fel­hívja az egri Vorosilov tér kör­nyékén lakókat, hogy április 4-én délelőtt tartsák nyitva la­kásuk ablakait. Felszabadulá­sunk 15. évfordulóját ugyanis tüzérségi dísztűz körzönti, s a légnyomás könnyen betörheti az ablakokat. Hazádnak rendületlenül.. — Beszélgetés Abkarovifs Endre gimnáziumi tanárral, az irodalmi színpad áprilisi műsoráról — műsora Egerben este 7 órakor: A csodálatos vargáné és Don Perlimplin (Bianco-bérlet) Verpeléten este 7 órakor: Kormos ég Értsülésünk szerint a fiele men László Irodalmi Színpad április 11-én rendezi meg kö vetkező előadását. — Megkér­nénk tanár urat, mint a műsor egyik összeállítóját, ismertesse közelebbi tervüket. — Hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját irodalmi szín­padunk is ünnepi műsorral kí­vánja köszönteni. Az eddig be­vált gyakorlatnak megfelelően műsorunk tartalmi mondani­valóját ezúttal is egyetlen esz­mei mag köré akarjuk csopor­tosítani, s ez most: — a haza és a hazaszeretetei... Méltóbb tárgyat egy nagy nemzeti ün­nepre, s lelkesítőbb témát mű­vészi kivitelezésre aligha talál­hattunk volna, de hadd te­gyem hozzá: a feladat nem­csak magasztos, de egyben fe­lelősségteljesen súlyos is. Hazaszeretetről szólni, igazi hazafiságra nevelni a művészet eszközeivel, frázismentesen, de nem is teoretizálva, szívekhez férkőzni, de ugyanakkor a hi­degen mérlegelő értelmet is foglalkoztatva — elkötelező vállalkozás. A hazaszeretet, mint érzés, a legtermészete­sebb emberi érzések egyike, mégis mint fogalom, ma is so­kakban határozatlan, egyolda­lúan megalkotott, vagy éppen elködösülő... Kiirthatatlan szí­vünkből, akárcsak édesanyánk képe és mégis újra meg újra elénk áll a kérdés: mi is hát a haza? Költők, írók megpróbálták, hogy megfeleljenek rá a ma­guk művészi eszközeivel, de csak keveseknek sikerült úgy, hogy az minden igaz magyar igenlésével találkozzék. Egy valakinek talán mégis minden­kinél jobban sikerült: — Vö­rösmarty Mihálynak... Szóza­ta talán mindenkinél és min­dennél érthetőbben, s minden időkre szóló érvényességgel fejezi ki, mit jelent számunkra a haza, s egyben azt is, hogy mire kötelez... Egy népnek kínjai, gyötrelme íratta le vele a sorokat, hogy mennél dicsőbb egy nemzet múltja, s mennél nagyobb népe szenvedése, an­nál jobban ragaszkodik a ha­zához, amely neki nemcsak a földet jelenti, de az embert, a népet magát is. Vörösmarty Szózata nem­csak címadója irodalmi estünk­nek, de egész műsorunknak is alapmotívuma és gerince... A népek múltjának határköveit mindenkor a nagy emberek, s nagy eszmék jelentik. A törté­nelem visszatükrözöl és nem­egyszer alakítói pedig a költők és írók. Őket kívánjuk műso­runkban megidézni, s szavaik­ban újraélni egy évezred tör­ténelmét ... Eltűnt századok történetének költői visszaverő­déseiből kiválasztani azt, ami legjellemzőbben idézi a kort, s amely legdöntőbben mutat a jövendő felé — nagy körülte­kintést megkívánó feladat... Nemzeti történelmünk és iro­dalmunk lapjain való hosszú töprengés eredménye az az összeállítás, amely ennek a műsornak végső anyagként terveinkben most összesűrűsö­dött, hogy megmutassuk azt az igazságot: nincsen olyan mély­pont egy nemzet életében, amelyből ne lenne felemelke­dés, ha egyszer egy nép hazá­jáért élni és meghalni tud. Műsoranyagunk elrendezésé­ben Vörösmarty Szózata az iránymutatónk, ugyanakkor azonban Vörösmarty költői ví­ziójánál tovább is kellett halad­nunk. Az ő mondanivalójának élet-halálkomplexumában, ha a „nagyszerű halál” formájá­ban is, de szükségszerűen me­rült fel akkor a nemzetmúlás, a haza halálának gondolata is. És ez az a pont, hol törté­nelmünk alakulása azóta túl­lépett a költő történelemszem­léletén. A „népek hazája”, a „nagyvilág” nem felejtette el azt a nemzetet, hol egy évezre­den át a „szabadság zászlaját” hordozták s végre ennek a nép­nek is meghozta rég meghar­colt szabadságát.. Műsorunk befejező akkordja nem is lehet más, mint a felszabadulás moz­zanatában ennek a ténynek igazolása. Milyen te iveik vannak a már kialakult műsor színpad­ra vitelét illetően? — A rendezés nagy költői invenciót jelentő munkáját Kozaróczy József, a Gárdonyi Géza Színház művészeti tit­kára végzi, akivel a műsor ösz- szeállítását is együtt végeztük. Az ő rendezői művészetének rendkívül finom eszközökkel dolgozó, de mindig frappáns, megoldásokban gazdag fogá­sairól, s értékeiről irodalmi színpadunk közönsége eddig is meggyőződhetett. Elképzelései­nek, ötleteinek ez a műsor kü­lönösen tág teret ad. A versek s a — természetesen — most sem hiányzó ének- és zeneszá­mok előadói a Gárdonyi Szín­ház művészei, akik erre az ünnepi műsorra szinte teljes számban vállalták a közremű­ködést ... Szöveges konferá- lást nem kívánunk beiktatni, hiszen a bemutatandó versek, dalok önmagukban is jelzik az adott kort, s a történelmi hely­zetet ... Az egyes számok egy­máshoz kapcsolását zeneileg akarjuk megoldani, részben egykorú zenei motívumok, kó­rusok beiktatásával, illetve ön­álló, eredeti zenei átkötések­kel, amelyeket a Gárdonyi Színház zenekarának kitűnő fuvola-művésze: Pethö Gyula komponál műsorunkhoz. Mozik műsoras EGRI VÖRÖS CSILLAG Fényes esküvő EGRI BRÓDY Idegen gyermekek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az 57-es riport GYÖNGYÖSI PUSKIN Horgász a pácban (szélesv.) HATVANI KOSSUTH Két fiú, egy kislány HEVES Arany szimfónia (széles v.) FÜZESABONY Nincs előadás PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás EURIPIDÉSZ ellenforradalmi, úgynevezett Them v nal-£elkelés‘\ 75 évvel ezelőtt. 1875. április l- angol író. Detekívregényei és afrik értek el. Wallace 1932-ben halt meg. 1980. Április i. péntek Névnap: HUGO 2440 évvel ezelőtt, ie. 480-ban született EURIPIDÉSZ görög drámaíró. Filozófusként kezdte és Szokrátészhez fűződó' ba­rátsága miatt a szofisztika ha­tása drámáin is érezhető. 75 drámájából 19 maradt fenn és ezekkel az eddigi görög drámát technikailag is megújította. Drámáiban már lélektani konfliktusokat is ábrázol, mű­veinek hatása az utókorra igen 'agy volt. Néhány tragédiája- Medela, Elektra. Iphigenia a Tunisz ‘ között, Iphigenia Euripidész időszámí- 406-ban halt me« ezelőtt, 1795-ben kéz-- árizsban az 1794-es ú. elleni ,,Germi­FILM: Idegen gyei Szovjet illír: UGAR WALLACE nagy sikereket 15%.’ Lehet-e más gyermekét édesanyaként szeretni'! Err- a kérdésre ad feleletet az Idegen gyermekek című, nagy ami beszélő, művészi grúz film, amely mai történet, ké báy>: gyermek főszereplésével. A filmet az egri Bródy Filrnszinh mutatja be április 1-től 6-ig. 'i.iiiiiiiii!i!iii!iiilitiiiiiiiiiii!iuii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiuiiTiiiiuiiiit[iiiiiii!iii!iii«iiiiiiHiiiiiiiHB!iii!iiiiiiiiiiiiki!iiiaiiiMiiiinaurii iiiiauiiiiiiinn inan,iiaiiBiiCüBiiaiiaiiaiiBiiaiiaiiaiiBiiaiiaiimininiiiinai aiiaiianaiiaiianaiifliiaiie-taitBiiaiiaitaiiaiiaia * > TV. Az újonnan szerveződő ma­gyar rendőrség demokratizmu­sát többek között az adta meg, hogy egyszerű emberekből verbuválódott. Olyanokból, akik harcoltak a fasizmus el­len, azok üldözöttjei voltak, de legalábbis olyanokból, akik akkor azonnal hajlandók vol­tak a fasizmus maradványai ellen harcolni. Maradt persze a régi rendőrség állományából is olyan, aki a fenti szempon­toknak megfelelt. Gondolható, hogy nem volt könnyű a parancsnok dolga egy olyan fegyveres testület­nél, amelyben a 20 évestől az 50-ig minden korosztály kép­viselve volt és amelyben a be­osztottak nagy részében a jó­indulaton túl alig található valami, ami a katonai fegye­lemre emlékeztet. De a sok kaméleon, a hirtelen demok­ratizálódott „magyar királyi” rendőrtisztek, a rossz felszere­lés és a szegényes ellátás sem fegyelmezettség malmára hajtották a vizet. S adjuk hoz­zá még mínuszként ehhez a bort, amelyben a mi megyénk éppenséggel nem mondható szegénynek. Ma, talán ezred­szer visszapillantva is elcso­dálkozik az ember: hogyan tudta ez a szerv fővonalában mégis teljesíteni hivatását, feladatát? Merthogy tudta, annyi szent! Mindenesetre sok víz folyt le a Dunán, s nem kevés bor a torkokon, amíg kialakult a hatalomra került munkásosz­tály szilárd rendőri testületé. Néhányan elmondhatjuk, hogy számtalan emlékét őrizzük e kialakulás, az erjedés korsza­kában történt apróságoknak, s ezekből egyet most közre is adnánk. ★ Ki tud gépelni ? A fiatal főhadnagy arca és egész megjelenése olyan volt, mintha a filmbéli Pista tekin­tetes úr jött volna kiküldetés­be, egyenesen ide a Gy.-i rend­őrségre. Ki volt ő? Honnét Jött? Senki sem tudta a le­Sniíékck, siiriők, igaziágő k génység közül. Suttogtak ezt is, azt is, de ki tudta abban a zavaros időben eldönteni, hogy mi az igazság. Mindenesetre egy kicsit tartottak tőle. S ez az ember, mintha a világot akarta volna becsapni, vagy legalábbis elcsodálkoztatni, hogy nem olyan lágy, puhány ő, mint ahogyan selymes kis bajuszkája, rózsás arca, s lá­nyosán finom, nagy szeme mu­tatja — káromkodott reggel, este, ha kellett, ha nem, mint a mátrai erdők fuvarosai. Et­től azonban az emberek nem hitték másnak, mint ami volt, legfeljebb a háta mögött jókat röhögtek rajta. Dehát attól, hogy egy fiatalember jóképű és ká­romkodik, még ha mindjárt rendőrtiszt is, nem dől össze a világ, még a nagypatak sem folyik visszafelé. Más baj volt itt, amit nem tudtak nevén nevezni az em­berek, csak érezték, hogy amo­lyan úri forma ez, aki szemlá­tomást nem szereti az egysze­rű szagú embereket. Erezték, érezték, mígnem... Feszes vigyázzban áll a le­génység a szűk folyosón. Alig van a nyalka főhadnagy szá­mára mozgási hely. Az ellen­tét égbekiáltó. Elhanyagolt öl­tözetű, borostás állú, az ál­matlanságtól kissé esett em­berek, s velük szemben a jó! táplált elegáns, dendi tiszt. — A kutya... — kezdi a refrént, s most hajnalban min­denki tisztán érzi, nemcsak kí­vül a városban, de itt bent a rendőrségen is folyik az élet­re, halálra menő harc, párvia­dal, amelynek egyik végén az urak állnak finom, művelt, cirkalmazott beszédükkel (de nem a legénység számára fenntartva), tudásukkal, fé­nyes csizmáikkal — másik vé­gén pedig ők, a tegnapi sen­kik, a holnapi valakik. S hogy valakik-e, az éppen mostaná­ban dől el. Érzik, s ezért bármilyen esettek is, keményen néznek a demokratikus tiszt úr szemé­be. Némelyikük arra gondol, hogy lám, ez a pincsikutya farkaskutyának szeretne lát­szani, azért ugat olyan han­gosán. A tiszt befejezte mondóká- ját, szétnézett az emberek kö­zött s gúnyos fintorral az ar­cán megkérdezte: — Ki tud maguk közül gé­pelni? — Először csönd, majd a második sorból előlép egy 50 körüli ember, ki ha lehet még szőrösebb társainál. Két­soros zakója, bár jobb szabó kézjegyét viseli magán, most gyűrötten lóg, sehogy sem il­lik a kekiszínű katonanadrág­hoz és a durva bakancshoz. Értelmes, szürke szeme van, most mintha egy kis huncut­ság is vibrálna benne, csak annyira, hogy ebből a tiszt mit sem vesz észre. Persze, az sincs kizárva, hogy szeme at­tól a félliter forralt bortól csil­log, amit nemrégen reggeli he­lyett fogyasztott. — Én tudok, főhadnagy úr, kérem — jelentette tisztelettu­dóan. — Maga? — Húzta el a száját a tiszt. — Na, jól van, atokor jöjjön! Ezzel elindultak, elöl a tiszt, hátul a jelentkező gépelni tudó. — Na és — állt meg hirtelen a tiszt, hogy az utánamenő majdnem belebotlott — na és táskagépen, Erikán is tud gé­pelni? S mondja csak — kér­dezte tovább, a választ meg sem várva — tíz ujjal gépel? Hol tanulta? — A tiszt látható érdeklődéssel fordult az em­berhez. valami levitézlett urat, legalábbis jegyzőt szimatolt benne. Szemlátomást nagyon tetszett neki, hogy akad a sok műveletlen pária között egy rokonlélek is, egy művelt, gép­írni tudó ember is. Az meg ott állt a folyosón, szemben a tiszt úrral, aki ta­lán nem volt fasiszta, de úr volt. nézte az arcát, a száját, aztán oldalt fordult, ránézett bajtársaira. Érezte, hogy most neki válaszolnia kell, már érezte, hogy itt buta fél reér lés­ről van szó, s éppen ezért a válasza itt most lavinát fog elindítani. A tiszt lélekben olyan mesz- sze állt ezektől az emberektől, hogy mit sem érzett és értett a helyzetből. Most már teljes szimpátiával nézett emberére és magáról megfeledkezett me­leg hangon biztatta a válaszra. — Táskagépen még nem pró­báltam. kérem — kezdte az öreg —, csak Singeren, mert hogy szabósegéd vagyok — vá­laszolt halkan, de tisztán, ért­hetően. Halk, csöndes moraj, neve­tés, nyihorászás, a legénység részéről úgy. hogy az öreg, a tömegszimpátiát érezve, ma­ga is elmosolyodott a bajusza alatt. — Singereeeen?! — húzta a szót a vérvörös arcú tiszt — szóval bohócot akartál a fel­jebbvalódból csinálni — tegez­te őt dühében, de már ütött is és akkora pofont adott az öreg­nek. hogy egy húszéves is ne­hezen állta volna. Mély csönd, hallgatás, elké­pedés. Senki sem bírt szólni. Mindenki áll néma csöndben. Az öreg mélységes zavarban van. lesüti a szemét, s látni, hogy még nem tudja tisztán felfogni, mi is történt vele. A tiszt ott áll, lihegve, arcán lát­szik, érzi, tudja, hogy elgalop- pírozta magát. Szégyenkezik, s ezt egy újabb artikulátlan ordítással. káromkodással akarja elhessegetni. De itt kommunisták is vannak — agyában feldereng a pért. a felsőbb parancsnokság, szí­vén, mint a januári szél, vé­gigsöpör a félelem. A súlyos, zavaros, feszült csendet egy középkorú ember törj meg. Odaáll a tiszt elé, s érzi mindenki, ha amaz egy rossz szót szól. ütni fog. ' lei kül is nehezére esik magi. fe­gyelmezni. Állnak szemtől szembe, s az ember érzi a t'szi, lihegésén a fanyar, savam ú, másnapos szesz-szagot. — Főhadnagy úr — kezdi — ez az ember 19-ben ifi-kommu. nista volt, Horthyék három­szor tartóztatták le. Legutóbb két évig volt Kistarcsán az in­ternáló táborban, önnek ezért a pofonért a párt előtt, a fel­sőbb parancsnokság előtt felel­nie kell. Ön nem kommunista, de — legalábbis szavakban — a fasizmus ellensége. Mégis fasiszta módszerekkel dolgo­zik! S miért ütötte pofon? Semmiért, hiúságból, ehh — vágta el saját szavát a beszélő — tulajdonképpen ennyit akar­tam jelenteni! — Tisztelgett, szabályos hátraarcot csinált és helyére ment. A tiszt nem válaszolt. Ide­gesen cigarettára gyújtott, szót. lanul elment, maga után hagyva a Chesterfield finom, ópiumos illatát. ★ Két nap múlva, a hajnali órákban, egy keskeny bajuspí, lányosképű férfi állt az ország­úton, a budapesti elágazásnál. Integetett, s most. hogy egy szovjet teherkocsi megállt, felkapaszkodott, s hátulról rá­telepedett egy benzines hordó­ra, szemben a várossal. A ko­csi elindult. Az illető gondol­kodva bámulta a tovatűnő vá­ros hajnali, lilás ködben de­rengő sziluettjét. Elővette ci­garettatárcáját. de abban egy darab sem volt. A mellette kuporgó fiatal szovjet katona, a tenyerébe szórt egy fél marék mahorkát és nyújtotta az új­ságpapírt is. Nagy nehezen megsodorta. rágyújtott. * ahogy egy mélyet szippantott, nem tudta, a dohánytól-e, vagy mástól, de nagyon keserű lett a szájaíze, s utálta, nagyon utálta önmagát, s önmagával együtt az egész világot. Suha Andor A következő folytatás címet KÁROMKODIK AZ IRGALMASNÖVJÜÄ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents