Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

2 NÉPÜJSÁG i960. április 3 . vasán*'-*' Nehéz dolga van annak, aki számvetést akar tenni, aki másfél évtized történetét akar­ja, ha röviden is — vagy ép­pen ezért — csak úgy emlé­keztetőnek is elmondani. Más­fél évtized: a felnőtt, munka­bíró férfi, látszólag mit sem változott, az újszülöttből sem lett még férfiember ennyi idő alatt, jóformán semmi sem történt azelőtt, amikor a volt uraink jóvoltából sötét alvás­ra ítéltetett a nép ebben a ha­zában. A könnyebbség talán csak annyi, hogy e sorok, hogy f számvetés csak a mezőgaz­daság, csak a falusi dolgozók megváltozott életkörülményeit próbálja jó szándékkal, de légiscsak nagyon vázlatosan negrajzolni. öröm és megtisz- telés erről írni, de nem vala­mi könnyű feladat: mert any- nyi minden történt Heves me­gyében is, hogy könyvtárat le­hetne tölteni a megírandókkal. Hogyan is szól az a ballada, amely valahol külhonban szü­letett a szegény, hazából ki­vándoroltak ajkán? Miért szegődsz Kis András ily keserves bérre? — Két apró magzatom, nekik kell kenyérre! Két árva magzatom, én két kis cselédem, Tallér hetvenöt cent min­dennapi bérem. A kivándorolt Kis András tehát az új hazában se talált a remélt boldogságra. Kivándo­rolt, elszegődött, mert itthon egyszerűen szegődni sem tu­dott, mert itthon egyszerűen éhen halt volna, két árva mag­zatjával együtt. A ballada a költészet nyelvén, a nép érzé­seinek versbeöntött formájá­ban mondja el azt, amit a statisztika szárazon, de talán annál könyörtelenebből, íme, egy kis statisztika: 1000 holdon felül 70 gazda­ság volt 1938-ban Heves me­gyében, amely nem kevesebb, mint 143 ezer holdat jelentett. Az 500 és 1000 hold között le­vő gazdaságok száma kereken 110 volt, majd 80 ezer hold birtokkal... És ugyanakkor 34 ezer parasztgazdaságnak nem volt többje, mint összesen 15 ezer hold, az is a rosszabbja, az is jóval egy hold alatt. Hát lehetett így élni, hát lehetett azt egyáltalán életnek nevez­ni, ahol nem ritkán 60—80 szá­zalékos volt a kamat, ha va­laki szerencsétlen megszorult, pénzt vett fel kölcsön, ahol jó szó jutott kutyának, macská­nak, telivér paripának, de nem jutott a parasztnak, cselédnek. Ahonnan elvándoroltak azok, akik pedig a legjobban ragasz­kodtak és ragaszkodnak ma is a földhöz. A földhöz! A közelmúltban e sorok író­ja belelapozott a gyöngyösoro- szi anyakönyvi nagykönyvbe, egykori adatokat keresve. Ta­lált is, hogy elszomorodott ott tőle a szíve: halottak és ha­lottak és gyerekek. Sorvadás­ban haltak meg. Sorvadásban! Éhség, tüdőbaj: sorvadás. Híg levestől, kenyértől, hagy­mától nincs erő és nincs egész­ség, minthogy a tenyérnyi ab­lakok világította — világítot­ta? — vizes szobák mélyén szerelmespárként kuporgott együtt a halál-és a nyomor. Beszéljünk még a múltról? Ennyi is elég most, meg az emlékezet, amely kinek-kinek saját gondolatai szárnyán visz- szaviszik az embert egy olyan világba, amelyről ma már csak olvasni lehet, amelyet, hogy meglássunk, fizetni kell érte — a moziban. Az elmúlt tizenöt esztendő megvalósította mindazt, amit a falu népe, a dolgozó paraszt­ság annyiszor megálmodott, amelyért az agrárproletariátus legjobbjai harcoltak, illetőleg a teljes megvalósulás most fo­lyik a falvakban: a szövetke­zeti mozgalom lelkes lendüle­tével. Mai életünk igaz alapja, a felszabadulás, a szovjet fegy­verek dicsőséges győzelme, s a mezőgazdaságban ezt nyo­mon követő földosztás. Heves megyében kereken 32 ezer pa­rasztcsalád jutott földhöz, ver­te le a karót a Károlyi, a szat­mári püspökség, az egri káp­talan, s a többi nagybirtokos földjén, birtokába véve azt, amely mindig az övé volt, amelyen és amelyért ő Veríté- kezett, dolgozott — de mások, nagyon kevesek bitorolták a nagyon sokat. Mezőtárkányban verték le először a karót Heves megyé­ben és április végére lényegé­ben már minden volt nincste­len, aki csak földet igényelt, végre saját földjén kezdhetett hozzá a valóban felszabadult munkához. Hogy nehéz volt? Kegyetlenül. Gyakran ló és eke nélkül, ásóval, kapával, túrva-marva a földet, de meg­indult az élet, elvettetett a mag, hogy csirát hajtson. Mit segíthetett az a néhány gőz­eke, a harmincegynéhány ma­gánkézen levő traktor, ame­lyek akkor az egész megyében találni lehetett. Nem, akkor csak a föld vágya, szeretete, a szabadság nagyszerű érzése hajtotta az embereket. A kom­munista párt földet osztott! De nemcsak osztott, hanem amint és ahogy tehette, mar segített is a járni akaróknak járni tanulni: erős kézzel tá­mogatta az új földhözjuttatot- takat, s ez a támogatás évről évre csak növekedett, gyara­podott. Egyetlen számadatot erre: 1500 traktor dolgozik majd ez év végére Heves me­gye földjein! Ez azonban csak egy szám, adat, nem tükrözi, mert nem is tükrözheti azt az alapvetően, lélekben, gondol­kodásmódban, igényekben megváltozott életet, amely egész új falut Varázsolt fal életünk nagyszerű palettájára. Gyakorlatilag nincs közsé­günk már, ahol ne lenne vil­lany, s egyre kevesebb azok­nak a falvaknak a száma is, ahol ne lenne kultúrház. A földművesszövetkezeti üzlet­házak százezres forgalmat bo­nyolítanak le, s nem kelendő áru már az olcsó, csak a drá­ga. Motor, televízió, rádió mosógép — ki tudná felsorol­ni, mi minden kell és van már egy-egy parasztcsalád háztar­tásában? És a falu egyszerűen kibújt a bőréből. Nemcsak úgy. hogy újak, szépek, modernek a házak, de úgy is, hogy majd mindenütt kijjebb kellett, vagy kell vinni a falu végét jelző névtáblát: túlnőtt rajta az egykori nyomorult község. Írjuk és mondjuk mindezt úgy, hogy tudjuk, sokat kel! még tenni a faluért, a kultú­ráért, a civilizációért, a még jobb életért, de 15 év alatt — így véljük — mégis felbecsül­hetetlen mértékű a hevesi fal­vak arculatának változása is. Az egyetlen terület, ahol nem sikerült nagyobb lépést előre tenni, s ennek megoldása az alap az előbbiek megoldásá­hoz, s ez: a termelés szintje. A magyar mezőgazdaság ■ ezen belül Heves me­gye mezőgazdasága alig-alig emelte az elmúlt másfél évti­zed alatt a termelését. Nem is lehetett! Nem is lehetett mind­addig, amíg a mezőgazdaság ezernyi, százezernyi parcellák­ra oszvta régi, szinte évszáza­dos módszerekkel dolgozva állt szemben az ipar szédüle­tes iramú szocialista fejlődésé­vel. Voltak, akik már jóval előbb felismerték ezt a tarthatatlan állapotot, akik hallgattak a párt, a kommunisták szavára és megértették, hogy a további felemelkedés, az egész ország fejlődésének sorsa egyre in­kább azon dől el: lesz-e szo­cialista nagyüzemi mezőgaz­daság, vagy sem. Lett! Már 12 évvel ezelőtt megalakult me­gyénkben az első szövetkezet, de az ismert revizionista és szektáns hibák miatt, tulaj­donképpen csak az ellenforra­dalom után vett új lendületet a szövetkezeti mozgalom. S a lendület 1959-re meghozta gyü­mölcsét: Heves megye szövet­kezeti megye lett. A megye dolgozó parasztjai ezzel ráléptek arra az útra, amelyen járva most már vég érvényesen és maradéktalanul megvalósíthatják mindazokat az álmokat, amelyek végigkí sérték régi életüket. Van pél­da előttünk, a régi, erős szö­vetkezetek, az állami gazdasá­gok nagyszerű terméseredmé­nyei, a jól dolgozó szövetke­zeti parasztok élete és életkö rülményei mindennél beszéde­sebben igazolják, hogy egye­dül csak a szövetkezeti út a járható mindazok számára, akik többet, jobbat akarnak a falunak, az egész országnak. S mint ahogy 1945 óta min­dig, úgy most sem marad el és nem is maradt el a párt és a kormány, a munkásosztály segítsége, azé az osztályé, amely kivívta a földosztást, amely megvédte a paraszt földjét, amely anyagi eszkö­zökben, tanácsokban sohasem fukarkodott, ha segítenie kel­lett szövetségesének. Millió és millió forintot ruház be a népgazdaságunk, hogy támo­gassa, fejlessze, a legkorsze­rűbb technikával és a mező- gazdasági tudomány gyakorla­tával lássa el szövetkezetein­ket. Ebben az évben majd öt­száz traktor érkezik Heves megyébe, milliókat költünk a különböző építkezésekre, nagy­arányú és hosszúlejáratú hi­telek, minőségi vetőmag, mű­trágya és nem utolsósorban a falura ment pártmunkások, szakemberek százai és most már ezrei jelzik ezt a segítsé­get. S a magyar falu, a ma­gyar szocialista falu, ha dol­gos népe is úgy akarja, úgy segíti, szebb és gazdagabb lesz, mint a legszebb álmok voltak a cselédálmok vackán. Nemcsak szabad, de ember is lett az ember, megtanult él­ni a szabadsággal, megtanult ember lenni és minden bi­zonnyal megtanul közösségi ember is lenni! Ballada született a kivándo­rolt egykori cselédről, ballada, keserű, reménytelen hangú és kicsit beletörődött. Ballada egy Kis Andrásról, egyről a há­rommillió közül, egyről a me­gye 104 ezer nincstelen pa­rasztemberéről. Még nem, de talán már megszületett az új ballada, nem is ballada, inkább óda, arról a Kis Andrásról, aki két magzatának hazai föl­dön, apái, nagyapái földjén keresi meg — no, nem a tal­lér hetvenöt centet, de a há­romszáz, vagy négyszáz mun­kaegységet. Arról a Kis And­rásról, aki ott ül a parlament­ben, vagy arról, aki tanácsel­nök, avagy egy ötezer holdas szövetkezeti gazdaság irányí­tója. Arról a Kis Andrásról, aki megszűnt szegényparaszt lenni. Lesz ilyen vers, egészen biz­tos, hogy lesz! (Gy. G.) A kiváló munka jutalma Másodszor tüntetik ki a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával a Hevesi Állami Gazdaságot A Népszabadság is közölte, a Rádió is bemondta, a Nép­újság is megírta — tehát tud­ja az egész világ, az egész or­szág, s ez nem túlzás, hogy a Hevesi Állami Gazdaság az elmúlt év kiváló eredményei elismeréseképpen elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját és a ve­lejáró nagyösszegű — 62 ezer forintot kitevő — pénzjutalmat Ez a kitüntetés az egész or­szág elismerését dokumentál­ja a gazdaság dolgozóinak, s ez nagyon nagy dolog. Kiváló példája annak, hogy népi álla­munk messzemenően és rep- rezentatíven méltányolja az ország előrehaladását, a nép jobb. és mind jobb boldogulá­sát szolgáló termelőmunka eredményeit. A kitüntetés hivatalos át­adása előtt ellátogattunk a Hevesi Állami Gazdaságba. A dolgozók már valamennyien értesültek a nagy elismerésről és ez még bensőségesebb ér­zésekkel töltötte el valameny- nyiüket a hazánk felszabadu­lásának tizenötödik évforduló­jára való felkészülésben. Melyek hát azok az eredmé­nyek, amelyek meghozták az állami gazdaság számára ezt a magas kitüntetést? Valamennyi szám és adat, amely a megtekintett kimu­tatásokban szerepel és a gaz­daság kiváló munkáját iga­zolja — a dolgozók dicséretét is mutatja. Valamennyi dol­Terményf éleség Kenyérgabona Takarmánygabona Kukorica Cukorrépa Hüvelyesek Komló A terméseredmények e nö­vekedése a gazdálkodás terv- szerűségének eredménye. A gazdaság vezetői és szakembe­rei kiválóan képzettek, akik az elmúlt év eredményeivel is be­bizonyították, hogy képesek a gyakorlatba átültetni azokat a gazdasági irányelveket, ame­lyeket a várt és kormány kü­lönböző határozatai a mező­gazdasági termelés fejleszése érdekében számukra is előír­tak. Bárki mondhatja azonban: a termelés eredményességének ilyen bemutatása csalóka do­log, hiszen egyetlen gazdaság számára sem közömbös, ho­gyan alakul a termények ön­költsége. Nos, a Hevesi Álla­mi Gazdaság e tekintetben i* nagy produktumot ért el az 1959-es esztendőben. Nézzünk néhány példát. A gazdaság egy mázsa kenyérga­bona előállítási költségét 180 forintra tervezte. A tényleges eredmény ezzel szemben har­minc forinttal kevesebb, azaz 150 forint. A takarmánygabona mázsáját 158 forint helyett, 122 forintos, a kukorica mázsá- : ját 143 helyett 118, a cukorrá- ; pa mázsáját 38 helyett 30, a gozóét: Vaskó Imre igazgató — egyben megyénk egyik ország- gyűlési képviselője — vezető­irányító munkáját, minden ve­zető beosztású dolgozó tevé­kenységét, minden egyszerű munkás szorgalmát és igyeke­zetét... És ez az idei kitüntetés már a második a gazdaság életében mert az 1958-as esztendő ki­váló termelési eredményeinek elismerésével már egyszer megkapták a Minisztertanács­tól és a SZOT-tól ezt a ván­dorzászlót. S ez a tény az idei kitüntetés megérdemeltségét és nagyságát még inkább alá­húzza. A Hevesi Állami Gazdaság igen nagy: néhány hold híján öt és félezer katasztrális hol­dat ölel fel. ahol szezonidő­szakban 1200-1300 munkás is dolgozik, az állandóan fog­lalkoztatottak száma pedig mindig a nyolcszáz körül jár A gazdaság testét öt nagy üzemegység fogja össze, s szántói szinte végeláthatatla- nul ölelik át a község hatá­rát. A gazdaság terméseredmé­nyei — a gazdálkodás minden ágában jelentősen meghalad­ják az állami gazdaságok or­szágos átlagait — meghaladják az annak idején maguknak megtervezett előirányzatokat is. Egy kis statisztika minden­nél világosabban beszél. Elő­ször nézzük meg a növényter­melést: 1959 terv tény 12.3 kh/q 15.6 kh/q 13.1 kb/q 16.9 kh/q 13.— kh/q 14.6 kh/q 130.— kh/q 182.— kh/q 6.2 kh/q 9.5 kh/q 2.5 kh/q 3.5 kh/q hüvelyesek mázsáját 500 he­lyett 344, a komló mázsáját 9160 forint helyett 8072 forin­tos önköltséggel állították elő, illetve termelte meg a Hevesi Állami Gazdaság. S aki még ezek után is tud­na hozni érveket a gazdaság növénytermelésének eredmé­nyességével szemben, annak még megírhatjuk: itt szó sem volt, mert szó sem lehe­tett arról, hogy terveiket lazán készítsék el, mert hiszen az 1958. évi eredményeket ért ki­tüntetés — az első vörös zászló és jutalom körülményei — meg sem engedték ezt. Az állattenyésztés termelési eredményei sem kicsinyek. Az egy takarmányozási hónapra eső tejhozam a tervezett 240 liter helyett 263 liter lett. Az üszők súlygyarapodása a ter­vezett 15 kilogrammot egy ki­logrammal túlhaladta, a süldők súlygyarapodása a tervezett hat kilogramm helyett 6,7 ki­logrammban realizálódott, s a tojástermelés az előirányzott 8,7 darab helyett tíz darabra emelkedett az elmúlt évben a már említett egy takarmányo­zási hónap átlagában. E tény- számok mellett ugyancsak ked­vezően alakult az önköltség is, hiszen a tej literét 3,13 fi»* rint helyett 2,98 forintért, at üszők súlygyarapodását a ter­vezett kilogrammonkénti 33 forint helyett 20,20 forintért, a süldők nevelését a tervezett kilogrammonkénti 14,6 helyett 14,01 forintért, a tojás darab­ját a tervezett 1,31 forint he­lyett 0,97 forintért állították elő. Mindezekből a számokból — bár nem mutatják a gazdaság minden vonatkozását — már következtetni lehet a gazdaság árutermelésének alakulására —, mint a gazdaság elé tűzött egyik fő feladat megvalósítá­sára. A Hevesi Állami Gazdaság árutermelése az elmúlt eszten­dőben nem kevesebb, mint 25 211 000 forintot tett ki, amely a gazdaság össz-terme- lési értékének 65 százaléka. Kitűnő és kiváló eredmény ez, hiszen e tekintetben az orszá­gos átlag körülbelül csak öt­ven százalékot tesz ki. Ez 9 csaknem 25 és negyedmillió fo­rint nagyon sok árut jelent! Nézzünk csak meg néhány adatot... A gazdaság az el­múlt esztendőben kenyérgabo­nából 12 500 mázsát, cukorré­pából 27 400 mázsát,, dohány­ból 1300 mázsát, hízómarhából 1369 mázsát, tejből 737 ezer litert, tojásból 294 000 darabot adott többek között a népgaz­daságnak. S mindezt úgy állította elő a gazdaság, hógy a munkater­melékenysége szempontjából a száz forint össz-munkabérre eső termelési érték az elmúlt év folyamán 321 forintot tett ki, szemben a 250—260 forin­tos rendszerinti országos át­laggal. És mintegy összegezésül az eddig elmondottaknak írjunk ide még néhány adatot. A Hevesi Állami Gazdaság 1959. évre 1 085 000 forintos tiszta nyereséget tervezett. Az elért eredmény minden vára­kozást felülmúlt: a gazdaság 1959-ben elért tényleges nyer-.- sége 5 049 000 forint. Pusztán e két számnak összevetése is hatalmas eredményt mutat, de e kettőt vessük össze egy har­madikkal, hogy még inkább aláhúzzuk a tavalyi eredmény nagyságát. Az összehasonlító adat — minden kommentár nélkül — ez: 1955-ben a Heve­si Állami Gazdaság ötmillió forintos veszteséggel zárta az évet, amelyet állami költség- vetésből kellett pótolni. Dicsérettel és tisztelettel le­het és kell a gazdaság elmúlt évi ereményeiről megemlékez­ni. Annál is inkább, mert valamennyiben ott van an­nak a lelkesedésnek, annak a sok-sok nagyotakarásnak a lendülete, amely a gazdaság dolgozóiban a pártkongresszus tiszteletére kialakult nagysza­bású szocialista munkaverseny során megért tettekké, majd kézzelfogható eredményekké vált. A gazdaság kongresszusi felajánlása kétmillió forintos eredményjavulás elérése volt. A vállalást több, mint kétsze­resen, 4 800 000 forintra telje­sítették. S a verseny nem állt meg; a dolgozók újabb fel­ajánlást tettek: a felszabadu­lás másfél évtizedes fordulója tiszteletére vállalták, hogy eb­be az évben a tervezett nyere­ség kétszeresét érik el. Kísérje sok siker vállalásuk teljesítését! ★ Amikor ezek a sorok az ol­vasó elé kerülnek, a Hevesi Állami Gazdaság dolgozói már felkészültek a nagy ünnepre. Megemlékeznek hazánk fel- szabadulásának 15. évforduló­járól, s e nagy ünnepnapon veszik át kormányunk nagy kitüntetését, kiosztják a dolgo­zók között a több mint három­negyedmillió forintot kitevő nyereségrészesedést — és fel­készülnek az idei év további, a magukra vállalt nagyobb feladatok teljesítésére. A si­kerben, az újabb nagy ered­ményekben nem kételkedünk! Dér Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents