Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-03 / 80. szám

1360. április 3, vasárnap NÉPÜJSAG 3 A képviselőnő fogadónapja Mutassam be Rátkai Fe- rencnét? Ugye felesleges ... Igen. ö országgyűlési kép­viselő: Rátkai Ferencné. Aki á Nőtanácsnál dolgozik ... Per­sze, hogy ismerik... Ha nem ismernék, a tegnapi, a szomba­ton délelőtt tartott fogadó­napjára sem jöttek volna eny- nyien. Reggel nyolctól délutá­nig egymásnak adták a kilin­cset a panaszosok. Panaszosok? Nos, inkább segítséget ké­rők ... Mert például ez a két asz- szony sem nevezhető pana­szosnak, akik most ülnek az asztal másik oldalánál. Nagy József né és Lájer Andrásné. Ezt Nagy József né mondja: — Három gyermekem van. Egyik pici, másik kicsi. És én hosszú ideig betegeskedtem ... Nem, semmi szakképzettségem nincs ... Férjem az egri Laka- tosárugyárban dolgozik. Fűtő és csak ezer forintot keres Dolgozni szeretnék... — Egy pillanat... — szólt közbe Rátkainé, — a Munka- közvetítő Hivatalban mit taná­csoltak? — Kiközvetítettek a kerté­szethez ... De nekem már ti­zenegy éves koromban dolgoz­nom kellett az uraságnál. Mar­kot szedni. És most negyven éves leszek és már nem bírom úgy a munkát. És különben is csak ideiglenes helyet kaptam volna. Két hónapra... A gye­rekeket sem hagyhatom ma­gukra egész nap,.. — Hová szeretne menni? — Bölcsődébe, vagy kórház­ba, vagy strandra. Takarítani valahová. Esetleg más, köny- nyebb munkára... Rátkainé a telefonkönyvben keresgél. Az asszony folytatja. — Nagyon helytelenítem, hogy éppen nekem nem adnak szociális segélyt, pedig igazán rászorulok... — Mit válaszoltak a kér­vényére? Nagyné csodálkozik: — Kérvényemre? — Hát nem adott be kér­vényt? Fejét rázza. — Nem is tudtam róla. — De anélkül, hogy tudna a tanács arról, hogy magának segélyre van szükségei Tárcsáz, mindkettőjük ügyé­ben beszél és két perc múlva megnyugodva távoznak az asszonyok. A következő egye­dül jön. Hasonló a kívánsága: — Gál Jánosné a nevem. Ál­lást szeretnék. A Teherfuvar­nál dolgozik a férjem és so­főr ... Kérés, de bútorozott szobában lakunk és ez sokba kerül... Kiközvetítettek, de ■tUiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiia!iiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>uiiiiiiiuiiniiiiiiiiiiiiiiaiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiiii,i um..i.ii,• ■i.naiiBiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiauaiiiiiaiiauaiiaiiai azt nem fogadhattam el Messze van, aztán a gyereket nem akarják befogadni a nap­közibe .. Otthon pedig nem hagyhatom, mert a házigazda mindig fenyegeti, hogy agyon­vágja ... — Hát azért... — Na jó, de a gyerek fél... És olyanokat felvesznek a napközi otthonba, akiknek a pincéjében negyven hektó bor áll és az asszony sem dolgo­zik ... Az ő gyereküknek jut hely, csak az enyémnek nem... — Tud ilyenről? — Hallottam. Beszélik. — Kik? — Már nem is tudom ... — Ne higgyen el mindent... Ellenőrzik a napközi otthono­kat. És nem vehetnek fel olyan gyereket, akinek otthon van az édesanyja... És magának is keresünk és találunk is megfelelő munkát... És így ment ez egész nap. Jogos és jogtalan panaszok kívánságok hosszú sora. Dél- tájt volt néhány perces szü­net. Akkor érdeklődtem: — Milyenek a leggyakoribb ügyek? — Állás- és lakáskérés. — Egerben kevés a munka- alkalom? — Viszonylag kevés. Hisz alig van üzem. És az asszonyok ilyen helyre mennének legszí­vesebben. Műszakban dolgoz­nak és a délelőttjük, vagy dél­utánjuk szabad. Aztán négy­órás munkát is keresnek Olyanok, akiknek kevés a férj fizetése és kiegészítésre Van szükségük. — Azért munka van? — Hogyne. Ha valóban akar dolgozni valaki.,. És ezek nem is jönnek ide. Kivéve per­sze a különleges elbírálásra igényt tartókat: gyengék, idő­sek, vagy más okok miatt nem teljes értékű dolgozókat. — És a lakás? — Az még sokáig fájó prob­lémánk lesz... — Milyen egyéb kívánság­gal jönnek? — Beiskolázás ... Egyetem­re, középiskolába vegyék fel a gyereküket. És ha jogos a ké­rés ... Nos, még nem fordult elő, hogy a panasz ne orvos- lódna... Ezt már nem Rátkainé, ha­nem azok, akik hozzá fordul­tak, mondták el: nem kell ah­hoz fogadónapot tartania, hogy foglalkozzék az emberek ügyes­bajos dolgaival, s hogy segít­sen, hogy mindent megtegyen az emberek érdekében — anél­kül is segít. És ez így van rendjén... Ez csak amolyan pillanat­kép volt. Pillanatkép a képvi­selőnő fogadónapjáról. Talán sikerült? ... De most már bú­csúzni kell. Ismét érkezett valaki... fszántó) Megyénk kitüntetettjei felszabadulásunk 15. évfordulóján Pénteken délben a Parla­ment kupolatermében, hazánk felszabadulásának 15. év­fordulója alkalmából kormány­kitüntetéseket adtak át az ál­lami és társadalmi, termelő- és kulturális munka kiváló dol­gozóinak. Többek között a Munkaérdemrend kitüntetést adományozta kormányunk Putnoki László elvtársnak, az MSZMP Heves megyei Bi­zottsága első titkárának, és Zábráczki Ferenc elvtársnak, a Munkásőrség Heves megyei parancsnokának. Úttörők kitüntetése április 4-én A Magyar Ottörők Szövetsé­ge Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 15. évfordu­lója alkalmával az egercsehi- bányatelepi általános iskola 3088-as számú Zrínyi Ilona út­törőcsapatának a „Vörös Se- lyemzászló” kitüntetést ado­mányozta. A zászló átadási ün­nepséget április 3-án csapat­gyűlés keretében rendezik meg. Április 4-e alkalmából He­ves megye területén negyven úttörő pajtást tüntet ki az Or­szágos Tanács „Kiváló úttörő- munkáért” jelvénnyel. A ki­tüntető jelvények átadására szintén ünnepélyes csapatgyű­lésen kerül sor. „Ifjúság a szocializmusért"- próba Füzesabonyban A füzesabonyi KlSZ-szerve- zet helyiségében ünnepi tag­gyűlésre gyűltek össze nem­régen a fiatalok. Ezen a tag­gyűlésen osztották ki ünnepé­lyes keretek között az „Ifjú­ság a szocializmusért”-próba jelvényeit. Az ünnepségen részt vett Kovács János elv­társ, a járási KISZ-bizottság titkára, Klein Ferenc, a járási pártbizottság küldötte és Rozs- nyai Mihály VB-elnök. Varga József, a szervezet titkára beszélt a KISZ mun­kájáról, a nyáron a helybeli Petőfi Termelőszövetkezetben végzett társadalmi munkáról. Ezután Kovács János elv­társ szólt a megjelentekhez. Említést tett az ifjúság hely­zetéről, további fejlődéséről, a fejlődési lehetőségekről a szo­cialista országokban. Elmon­dotta, hogy a járásban körül­belül ezer, a megyében pedig több mint 15 ezer fiatal kapta meg az „Ifjúság a szocializ- musért”-próba jelvényét. Ko­vács elvtárs beszéde után ki­osztotta a fiataloknak a jelvé­nyeket, majd Rozsnyai és Klein elvtársak szólaltak fel a tag­gyűlésen. A tagság nevében Varga Jó­zsef titkár mondott köszönetét az elhangzott sok tanácsért és javaslatért, s ígéretet tett. hogy további jó munkáiukkal bizonyítják majd be: KISZ- tagokhoz méltóan dolgoznak, küzdenek a szocializmusért, a szebb, boldogabb életért. Stefán Bertalan Füzesabony. FORGÁCS KAROLY: Legyen béke! Egykor egy angyal szállt a végtelen mezők fölé s így szólt: béke legyen! Rezében gyenge olaj-ág volt. Legott eldobták a husángot: fegyverüket a jámbor pásztoruk, bár a jóságnak ól volt menedéke s a szegénynek a halál volt a béke s a szeretet. Az élet nem adott csak harcót, könnyet, vinnyogó nyomort a pórnak. A dús ülte meg a tort. A nép fölött kinek hatalma volt: nem hallgatta meg az angyali szót, évezredeken át edzett acélt s kardot élezett. És óvta vért. A mellkasára tüskéből szőtt inget, hogy megsebezze, akrt átölel, a gondjainkra könnyedén legyintett s kit földre ejtett, nem emelte fel; az örömöket síron-túlra ígérte nekünk, de ő ült lopott aranyán és teveháton állva ügetett át a szegényeknek keskeny tű fokán. Most ember áll a végtelen idők elé: a szennyes korokból kinőtt ember. Kezében fegyver és azon egy olajé gat tart oltalmazom A fegyver a földtől a holdig ér, árnyéka minden szívet megremegtet, halált hordoz, de életet ígér a jóakaratú embereknek. Az ember kiált most, hangja harsogó: a vérfolyam, mely oly sok szívben áradt egykor és csókok temetője lett, teremjen békét embernek, világnak! Az emberhang minden fület elér, mert visszhangozza föl 4, hold s a fehér Tejút s a szívekben is benn remeg a vágy: a béke lángja gyújtsa meg a gyertyákat a fenyőgallyakon s e lángokat ne oltsa el soha a gyűlölet, ne bukdossunk vakon sírokon, krátereken át. A mostoha korok álomban se rémítsenek; mit agy és kéz e földre alkotott villantson fényre szívet és szemet és ragyogjon be minden ablakot. A munka legyen öröm; bő gyümölcsét mind, mind az ember asztalára öntsék, mohó ágyúk torka ne nyelje el. Mi öl ma: holnap legyen eledel; meleg tenyérré nyíljon az ököl, élet forrása legyen az atom, a fény, mely fönn az űrben tündököl, áradjon át a betonfalakon; a gyermek, aki elsőt ma sikolt, a háborút már ne ismerje meg, derűt lobbantsanak az ajakára az űrben megvillanó fényjelek. Köszöntünk április 4 • Vidám, élettel teli gyere­kekkel telit meg zsúfolásig az egri Gárdonyi Géza Gimnázi­um díszterme szombaton dél­előtt. Közüliül legtöbben már az elmúlt tizenöt év alatt szü­lettek, nem tudják, mi az el­nyomás. szolgaság, nyomor. Kicsattanó, az első tavaszi na­poktól piros arcokkal ülnek helyeiken és várják a hazánk felszabadulásának 15. évfor­dulója alkalmából az iskolá­ban rendezett díszünnepség megkezdését. Felgördül a színpad függö­nye. Az énekkar kezdi a mű­sort. április 4-ót köszöntő ifjú­sági dallal. „Köszöntünk ápri­lis 4” ... csendül fel a gyér­A feldebrő! tavasz... Akik elmentek... IJEDT SZEMEK, MÉGIS kedves gyerekarcok... Balról a lányok, jobbról a fiúk. Lát­szik valamennyin, hogy meg- illetődtek a lencse előtt, vagy inkább nagyon is igyekeztek, hogy jó kép sikerüljön, meri nem kis dolog az, ha az ember kikerül a falusi iskolából és lefényképezik... A tabló három esztendeje készült és azóta változtak ezek az arcok, sokukat, tudom, meg sem ismerném a kép után, de megtalálni valamennyit, az sem volna könnyű feladat. A fiókok őrzik minden bizony nyal ezeket a fotográfiákat és itt, az iskola falán a tabló is. A képek igencsak itt vannak mind a faluban, de akik oda­adtak három éve a fényképész elé, többnyire csak látogatók ma a szülői házban, másutt keresik a boldogulásukat... Emlékeznek itt még mind­nyájukra. Az iskolaigazgató sorban elmondja, kit, merre találni: — Az a vékony gyerek ott középiskolás, a Jóskából bá­nyász lett... Ez itt megint ipari munkás, Lamperger Jós­ka most menne a gépállomás­hoz ... Ritkán hallom csak: no, ez itthon van ... A fiúk közül há­rom akad mindössze, a lányok­ból négy. Tizenhét évesek, huszonegy lány és tizenhét fiú, akikből ma alig találni a faluban. Jó sokan iskolába mentek, de ha végeznek, visszatérnék? — Nem valószínű — mond­ja Mitterhuber Rudolf iskola- igazgató. — Most mentek el az ősszel jó néhányan, a többség viszont előbb ... Hiába ... vonz a város. A falu felét sem adja annak, amit a város. ELMENTEK AZ ÖSZÖN felnőttek is és sok fiatal. A fiatalok közül sokan azért, mert jobb a város. Miért jobb és vajon Igaz-e az. hogy azok számára, akik itt. a földek ölén születtek, becsülik és sze­retik a földet, azoknak itt nem lehet megadni annyit, hogy ne vágyódjanak el a faluból? Igény most már itt is a műveltség és szórakozás. Ki­használtak minden lehetőséget, hogy a lehető legtöbbet nyújt­sák? Az iskolaigazgató elgondol­kozik: — Régen inkább, de már vagy öt esztendeje, nem men­nek a dolgok ... — Mikor játszott a községi színjátszó csoport utoljára há- romfelvonásos darabot? — Van öt éve — vallja be Mitterhuber Rudolf. Ha van is mentség, mégis igaz: hagyták kimúlni a szín­játszó-mozgalmat ... Ám legyen, hogy ez a múlté és a lényeg a jelen: már ta­nulnak egy színdarabot ismét és úgy hallani, húsvétkor meg­lesz a bemutató. Viszont az is igaz, hogy a tizenhét esztendős Lamperger Jóska még most is a gépállomás felé törekszik, és akik eljárnak, vagy elmen­tek a faluból, még nem nagyon akarnak hazajönni. Szemlélődünk a kultúrház- ban, amelyről azt mondja egy megsárgult lapu krónika 1928- ból: épitésénél elévülhetetlen érdemeket szereztek sok szá­zan, akik anyagi hozzájárulás­sal és közmunkával segítettek. Nézelődünk és önként adó­dik a gondolat, hogy biz baj lehet itt pillanatnyilag a hala­dó hagyományok ápolásával, mert mint ahogy építették, most ugyanúgy rendben tarta­nák és berendeznék a házat, másként nézne ki. NÉHÁNY ROZZANT SZÉK, egy megviselt ping-pongasztal, a színpadon ócska kulisszák, ez minden a nagyteremben. Két kisebb szoba közül az egyik ebédlő, a másik osztály­terem, addig amíg felépül a községi új iskola. — Hideg, rideg — állapítja meg a tanácselnök — ezen változtatni kell és lehet is. Ennél kétségtelenül többet vár ma már minden fiatal, ez való igaz, többet bizony, még falun is ... — Hogyan lehet változtatni? — A községfejlesztési alap nagy része az idén is orvosi rendelő, út- és járdaépítésre kell, azonban, ha segít a KISZ társadalmi munkával, amit megtakarítunk, az az övék ... A KISZ-szervezet, amely most rendezgeti a sorait, itt áll mindjárt egy feladat előtt, amit annak jegyében kell vé­gezniük: fiatalok, a fiatalokért. bóczi István a patrónusuk, aki a helyi földművesszövet­kezet ügyvezetője és a leg­utóbbi időkig, mint községi párttitkár dolgozott, biztatja, sürgeti a fiatalokat: összegyűj­teni mielőbb minden erőt. Le­gyenek képek a kultúrház fa­lán. Zenegép, biliárd kell, hogy kellemes otthona le­gyen az ifjúságnak. Nem fon­tos és nem is nélkülözhetetlen senki számára sem a városok fénye, de elmentek sokan, mert ezt, az otthon varázsát nem érezhették meg. — Mindig azt magyarázom, fogjunk hozzá, mert ez az egyik legfontosabb feladat — mondja. — Nem igaz, hogy mi nem tudunk a várossal verse­nyezni ... Persze, nemcsak ez az egy oldal, amit meg kell nézni, ha a nyitját keressük annak, hogy miért ment el a falu if­júságának jókora része. Sokan eltávolodtak a földtől, itt éltek a faluban, mégsem ismerték meg a föld szeretetének azt a furcsa érzését, amit az idősebb emberek oly gyakran emleget­nek. Jó is, hogy nem állnak ma már gyerekfővel az eke szarvához, de gyakran csak azért ragadják meg a vándor­botot a falusi gyerekek, mert nem tudnak mihez fogni a községükben: földet művelni, ipart tanulni, egyre megy, nem próbálták egyiket sem. Az ipart választják, jóllehet, nem előnyükre. LÖCZI ISTVÁNTÓL HAL­LOM, hogy úttörő és ifjúsági termelőszövetkezeteket alakí­tanak a faluban, ahol éppúgy lesz elnök, könyvelő és min­den, mint a nagygazdaságok­ban. Termelnek egy-két hol­don és az árut értékesítik. Dolgoznak és tanulnak egy­mekajkakró] a hálával teli szó, és a gimnázium, valamint az általános iskola zászlóit tartó, díszbeöltözött fiatalok egy kicsit még jobban kihúz­zák magukat: ez az ünnep tele van nagyszerű pillanatokkal. Fiatal tanár, Kalina István lép színpadra. A több száz főnyi diáksereg figyelmesein hallgat­ja ünnepi szavait: — Tizenöt éve ismételtjük, hogy ez a nap, április 4-e leg­nagyobb nemzeti ünnepünk — mondja. — Ismételtük éveken keresztül és ismételjük a jö­vőben is, mert sem az idő, ■iiii'iiiiiiliiiiiiiiaiiBiiriiiiiiiiiiiiiiiiiuiHiuaiiiiiini ben, megtanulják a föld szere- tetét... És ezek majd marad­nak. És akik elmentek az ősszel? Azelőtt szerették a földet, és elég volt számukra a falu? Miért mentek el? Márton Mihály, a KISZ ré­gebbi titkára, aki harminc­éves ugyan, de ott hordja a mellén ma is az „Ifjúság a szocializmusért”-jelvényt, bri­gádvezető a termelőszövetke­zetben, de elég fiatalnak tart­ja magát ma is, hogy a tagok közt legyen, így nyilatkozik: — Elmentek, mert meghát­ráltak a tsz elől. Nem tudták milyen lesz, nem bíztak ben­ne. — Ezek később visszajön­nek? — Vissza, csak az kell, hogy a termelőszövetkezet is fizes­sen ... Adjanak előleget. A bálban a parasztfiú zsebében is legyen pénz... Akkor majd visszajönnek... Mind vissza­jön. AZ ÜJ TITKÁR, Barid Bé­la, tizenkilenc éves ifjú ember, intézkedik, gyűjti az erőket. Ma még tizenöten vannak, ke­vés látszik a munkájukból, de megnyitják egyszer a klubot, ahol zenegép lesz és biliárd, képek függenek a falon. Ami­kor a facsemetéket ültetik, már velük dolgoznak talán azok is, akik ma még útraké- szen állnak, és amikor az öreg tszrtagok háztáji földjén segéd­keznek, jókora lesz a brigád — reméljük... Rajtuk múlik az is, hogyan sikerül az ifjúsági tsz zárszá­madása; sokan lesznek-e ott, akik elmentek? ... (Folytatjuk.. > Kiss János sem a megszokás nem homá- lyosithatja április 4-e fényét és azt a tényt, hogy ezen a napon látta meg népünk véglegesen a szabadság napsugarát. — Thomas Mann-ra kell em­lékeznünk ezen a mai ünne­pen — folytatta a szónok a to­vábbiakban. — Szavára, amely- lyel azt kiáltotta: „Európa, vi- - gyázz!1’ Ne feledkezzünk meg figyelmeztetéséről. Éljünk, dol­gozzunk úgy. hogy ennek az emlékeztetésnek tudatában védjük az újabb gyújtogatásra készülők ellen mindenünket, amit a felszabadulás óta, a tizenöt esztendő alatt e'értünk, építettünk. Oj gyárakat, isko­lákat, üzemeket, óvodákat, la­kóházakat létesítettünk. s í büszkén mondhatjuk, hogy 11937—38 óta csak általános is- Ikoláink száma 285-ről 449-re ; növekedett. Van mire vigyáz- Inunk. A fejlődés eredményei- Ire, azokra, amilyenekre még ;nem volt példa hazánk törté- |nelmében... I A tanár ünnepi szónoklatát ^hatalmas taps követte, éppen Túgy, mint József Attila Szocia- ■ listák című versének kiváló ■előadását. E szavalat után fazokra emlékeztek, akiknek -felszabadulásunkat, mai bol- Idog. szabad életünket köszön­thetjük. A tizenöt esztendővel |ezelőtt hazánk földjén harcoló Iszovjet katonákat köszöntötte |az általános iskola III. osztá- ilyosainak tánca. Április öröm- ?ünnepét elevenítette meg a |kék. és rózsaszín-virágos kisiá- inyok nagy csoportjának tánca, |akik kis virágfüzérekkel ké­szükben. apró tavaszi tündérek­éként röpdöstek a színpadon. | Csodálatosan kedves, szép Ivóit ez az áprilist köszöntő rtánc. És utána még mennyi |hozzá hasonló műsorszám kö- svetkezett az ünnepségen! A ^szavalatok, a szatmári páros- ftánc, a gimnázium ének- és ^zenekarának műsora. amely |ugyancsak a hálát, szeretetet |fejezte ki azok iránt, akiket |ma és tizenöt év óta legjobb ba- |rátainknak mondhatunk. 1 Köszöntünk április 4... Ä |mondották a szavalókórus kis ftagjai és ennél az ünnepség­énél szebb, szívből jövőbb kö­szöntéssé] valóban nem ünne- ■pelhették volna április 4-ét a iGárdonyi Géza Gimnázium­iban. á —gar.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents