Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-24 / 96. szám

I960. április 24., vasárnap népüjság s Szövetkezeti munkarend JELENTŐS SIKER AZ, hogy naponta akad új belépő Gyön­gyösön, a Mátragyöngye Tér melőszövetkezetbe, még most is, pedig már megkezdték, sőt nagyrészben be is fejezték a tavaszi munkákat. Még mindig van olyan, aki most gondolta meg magát, s úgy döntött, még­sem vár őszig. úgy. ahogy azt eredetileg tervezte, hanem már most. a tavasz vége felé megkezdi a közösben a mun­kát. Azaz, egész pontosan: hogy belép a szövetkezetbe. Mert az. hogy meg is kezdjék a munkát, nem megy mindig együtt a döntéssel. Ebben a pillanatban a sző vetkezet 160 tagot számlál, eb bői a tavaszi munkák alatt rendszeresen kijárt száz ember dolgozni. A többi között van nak öregek, akik majd csak időközönként dolgoznak, van­nak asszonyok, akik a szőlőkö­tözésnél kezdik a munkát. De akad olyan is. — nincs mit ta­gadni —, aki még most is gon­dolkozik azon, hogy megkezd­je-e, vagy ráér még, mert any- nyija van. hogy kihúzza vele ebben az évben, aztán meg majd meglátjuk.És az ilyen em­ber, aki még ma sem bízik a közös eredményeiben, aki még ma is azon gondolkozik, hetek­kel, vagy hónapokkal a belépés után, hogy az a biztos, ami a kamrában van, a többit meg­látjuk. nemcsak itt, ebben a szövetkezetben akad. hanem máshol is. Éppen ezért nem lesz hiábavaló, ha megpróbá­lom elmondani, hogyan győz­tek meg egyre több embert ar­ról, hogy az a helyes, ha minél előbb megkezdik a munkát a közösben. — Hát bizony álcád itt még nálunk probléma jócskán — mondja az elnök is, a helyet­tese is, van. itt még, aki nem jön ki szívesen. Nem olyan ró­zsás a helyzet még - teszik hozzá talán szerénységből, ta­lán azért, mert még maguk sem mérték A hogy siker és nem kis siker az, hogy így áll­nak, hogy már is ennyire egy akaratra tudták hozni az embe­reket. BESZÉLGETTÜNK ARRÓL, mit várhatnak a szövetkezettől, hogy csak a szorgalmas munka hozhatja meg. hogy valóban ki tudjuk osztani munkaegységen­ként azt a 46 forintot, amit ter­veztünk — mondják. Aztán kis gondolkozás után hozzáteszik: megmagyaráztuk: aki nem dol­gozik. annak nincs munkaegy­ség és így jövedelem sincs. És ahogy sorolják, még úgy utólag hozzáteszik azt is: és sokat je­lentett a munkarend. Üj fogalom■ a szövetkezet munkarendje. Ide is adják a papírra vetett pontokat, s nem érdektelen ismertetni, mit tar­talmaz. Bizonyára lesz néhány olyan szövetkezetünk, ahol szintén megpróbálkoznak vele. Később, ahogy a városi tanács mezőgazdasági osztályán érte­sültem róla. Gyöngyös többi szövetkezetében is kidolgozták ezt a munkarendet és sikerrel. A termelőszövetkezetek mun­káját szabályozó alapszabály, amely egyben a szövetkezeti élet törvénye is. pontosan meg­határozza, mi a teendője az el­nöknek, a könyvelőnek és az agronómusnak. Ezt fejlesztet­ték tovább sokéves tapasztal­tok felhasználásával a Mátra­gyöngye Tsz vezetői. Kidolgoz­ták és a közgyűlés törvénnyé tette a tagok számára a pon­tos tennivalókat. Például: a bri­gádvezető feladata, kötelessége és joga: felelősséggel .vezetni a reá bízott területen a mun­kát. Elszámolni a számára ki­adott munkaszerszámokkal, ve­tőmaggal. Biztosítani a mun­kák időben való elvégzését, szükség szerinti időben mun­kát kérni az elnöktől és az ag- ronómustól. Joga; a brigádjá­ban tartozó embereknek, mél­tányos esetben, saját hatáskö­rén belül szabadnapot adni. A MUNKACSAPAT-VEZE­TŐ kötelessége kiadni a mun­kát, pontosan elvégeztetni a ta­gokkal. Ha nem megfelelő a munka minősége, munkaegy­ség-jóváírás nélkül újból meg­csináltatni. A tagok kötelessége: elvé­gezni a rájuk bízott munkát, vigyázni a szövetkezet vagyo­nára, — joga részt venni és véleményt mondani a taggyű­lésen. és így tovább. Ahogy a gyöngyösi tapaszta­latok és még közelebbről en­nek a szövetkezetnek tapasz­talatai mutatják, életrevaló do­log ez a munkarend. Mert a; szövetkezet élére kerülő szö­vetkezeti tagok, akik még ma­guk is csak most ismerkednek a közös munka ízével és egy­ben a vezetés (a brigád-, vagy munkacsapat-vezetés) tudomá­nyával, sok segítséget kaptak ahhoz, hogyan is fogjanak hoz­zá. Például van a munkarend­nek egy olyan pontja: a mun­kacsapat-vezető köteles rend­szeresen felkeresni a hozzá be­osztott szövetkezeti tagokat, hogy biztosítsa a munkában való részvételt. Ez az előírás. A szövetkezet vezetői, a párt- szervezet megmagyarázták a munkacsapat-vezetőknek, hogy mindezt miért kell tenniük. Az előírás, meg a felvilágosító szó együttes eredménye az, hogy a munkacsapat-vezetők valóban munkára tudták mozgósítani a tagság túlnyomó többségét. Sokat vitatott probléma a szövetkezetben a munkaidő is. Csak nyolc órát dolgozunk. — adják ki egynéhány helyen a jelszót, s valóban, nyolc óra után indulnak ki közös munká­ra, s a kora délutáni órák már ismét otthon ta’álják a szövet­kezet tagjait. Ez pedig nincs rendjén. Érzik ezt maguk az illető szövetkezeti tagok is, de azt mondják: amikor belép­tünk, azt mondták, könnyebb lesz a munkánk. Hát most így könnyítettünk. HA AKKOR NEM MOND­TÁK, legalább most meg kell mondani, könnyebb lesz a szö­vetkezeti munka, de csak ak­kor, ha annak már megterem­tették az alapját. De ha köny- nyebb is lesz, a mezőgazdaság­ban képtelen kívánság a nyolc­órás munkaidő. Ezt a dolgozó parasztok tudják legjobban. Ha itt az aratás ideje, vagy foj­togatja a növényt a sok gaz, nem lehet az órát nézni. Nem is nézték soha! Most pedig, egyik oldalon jelentkezik a sürgős munka, másik oldalon az igény a kö­tött munkaidőre. Őszintén szól­va: majdnem összeegyeztethe­tetlen valami, de a Matragyön- gyében elég sikeresen próbálják összeegyeztetni. És ezt a köz­gyűlés is jóváhagyta és kötele­zővé tette a szövetkezet min­den tagja számára. A munka­rend szerint, a munkaidő kez­dete március 15-től májíts 1- ig, (tehát a tavaszi vetések idején, a növényápolás meg­kezdéséig) reggel 7 óra. Vége este 6 óra. összesen napi ki­lenc és fél óra, természetesen fél óra reggeli és ebédidővel. A növényápolás, majd a nagy nyári munkák idején a mun­kaidő kezdete reggel hat óra, tartama napi 10 óra. Október 1 után, amikor már a munkák zömén túl vannak, egyre rö- videbbek a nappalok és — te­gyük hozzá, kevesebb a teendő a mezőgazdaságban, a munka­idő reggel fél héttől délután ötig tart. Természetesen azzal a kikö­téssel szabták így meg a mun­kaidőt, hogy az aratás ideje kivétel. Akkor nincs kötőit munkaidő, reggel hatórás munkakezdés, azt csinálni kell míg az utolsó szál gabona biz­tos helyen nincs. A MUNKAIDŐHÖZ TAR­TOZIK az is, hogy a szövetke­zet törvénye szerint, minden szövetkezeti tag köteles leg­alább öt munkanapot ledol­gozni hetenként a közös föl­dön. Ez alól csak rendkívüli esetben, vagy betegség miatt kaphat felmentést a szövetke­zeti tag. Az igazolatlan mu­lasztót pedig megbüntetik. így kívánja ezt az egész közösség érdeke. Hogy van-e enpek eredmé­nye? Van. Maga az a tény, hogy a teljes munkabírású emberek túlnyomó többsége nap mint nap kijár dolgozni, hogy csak elvétve fordul elő igazolatlan mulasztás, hogy a vetésektől a szölőmetszésig minden munkával időre meg­vannak, azt bizonyítják, ,ió törvényeket szabtak önmaguk­nak a szövetkezetiek. A munkarend ebben a szö­vetkezetben — és a többi gyöngyösi termelőszövetkezet­ben is — próbálkozás annak megoldására, hogy megte­remtsék az alakuló közös gaz­daságokban a fegyelmezett légkört, a fegyelmezett mun­kát. Vannak eredményei — s az évi munka során majd megmutatkozik az is, hogy mit kell rajta tökéletesíteni. Min­denesetre kezdetnek. nem rossz! Egy lépés előbbre azon az úton, amelyen együtt ha­ladva egyre kevesebb zökke­nővel jut fnajd előbbre az egész közösség. És ennek ér­dekében pedig érdemes kísér­letezni új módszerekkel, érde­mes követni a jónak ígérkező kezdeményezéseket. Deák Rózsi II eagyláEyai tsz tiszteletbeli tagja: Thieng etvtárs Az elmúlt napokban Nagy- tályára látogatott a vietnami nagykövetség ügyvivője, Thieng elvtárs. A vendég tiszteletére az egri járási nőtanács és a községi nőtanács fogadást adott a kul- túrházban, ahol zsúfolásig megtelt a terem. A kultúrház előtt a makiári általános isko­Eger ipari munkásai 29 ezer érát dolgoznak társadalmi munkában a város szépítéséért Mind nagyobb szerepet kap Egerben a városfejlesztési ter­vek teljesítése mellett a társa­dalmi munka, amit a város lakosságának legkülönbözőbb rétegei örömmel vállalnak. Ebben az esztendőben külö­nösen az ipari munkások mu­tatnak követésre méltó pél­dát. Mintegy 3000-en, összesen 29 ezer órás társadalmi mun­kát vállaltak a város csino­sítására, szépítésére. la ének- és zenekara fogadta a vendégeket. Tóth Jánosné, a községi tanács elnöke mondott üdvözlő beszédet, majd Thieng elvtárs vette át a szót. Beszélt a vietnami dolgozók életéről, harcokról, a francia gyarmatosítók elnyomó tevé­kenységéről. Elmondta, hogy náluk is folyik a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ők kö­rülbelül 42 százaléknál tarta­nak. Nekik sokkal nehezebb körülmények között kell még most dolgozniuk, még nincs elegendő 'és megfelelő gépük, ami könnyitené a parasztság munkáját. Elismerően nyilat­kozott a nagytályai termelő- szövetkezetről, különösen a szép állatállománnyal volt megelégedve, s mondta, hogy ilyen tsz-be ő is szívesen be­lépne. A tagság örömmel választot­ta meg tiszteletbeli tagnak. Ezután az általános iskola tanulói kultúrműsort adtak, majd a vacsorára került sor. Jezoviczki Vinczéné, az egri járási nőtanács titkára pohár­köszöntőjében üdvözölte a ked­ves vendéget és átnyújtotta a nőtanács ajándékát. Thieng elvtárs válaszában kedves és közvetlen szavakkal köszönte meg a kedves fogad­tatást és szeretettel fogadta a tiszteletbeli tsz-taggá történt megválaszását. Ezzel a találko­zással még közelebb kerülnek egymáshoz, még felejthetetle­nebbé teszi ezt a látogatást és ígéri, hogy továbbra is tartja majd a kapcsolatot a tsz tag­jaival. Egy nagy szövetke­zet elnökével ültem szemközt a minap. Ér­deklődtem, mi újság a szövetkezetben, ho­gyan haladnak a tava­szi munkákkal, mit építenek az idén, lé­vén a szövetkezet még kezdő, s igen sokat küszködik a közös ál­latállomány elhelye­zésének gondjával. A szövetkezet elnöke sor­ra, pontosan válaszolt a feltett kérdésekre. Elmondta, hogy befe­jezték a kukorica ki­vételével az összes ta­vaszi vetést, hogy már a kukorica alá is elő­készítették a talajt, s már megtették az első lépéseket a közös ál­latállomány megte­remtésére. Az embe­rek rendesen járnak dolgozni, alig akad olyan, aki ne venne részt a közös munká­ban, nevelik a palán­tákat — és így tovább, igen szép eredmények­ről adott számot alig néhány perc alatt is. De volt a felsorolás­En ban valami, ami na­gyon nem tetszett. És akkor határoztam el, hogy erről írok, s nem a szövetkezet szép eredményeiről. Már csak azért is erről, mert nem első esetben tapasztaltam már ilyent egy-egy szövetkezeti elnöknél. A nevet is azért nem írom le, mert nemcsak ő maga ismerhet magára, és gondolkozhat az írottak fölött, hanem mások is. A beszámoló rövi­den így hangzott: el­végeztettem a vetést ... van ezer holdam ... kiutaltak nekem egy istállót... éjfélekig dolgozom ... mozgó­sítottam az embere­ket. .. népnevelő mun­kát végeztem... én... én... én ... Érdeklődésemre még elmondta, hogy a szö­vetkezetnek közel 100 tagja van* brigádveze­— vagy mi tök, munkacsapatve- zetök, igazgatósági ta­gok — úgy, ahogy az egy szövetkezetben kell. De ebből, csak ,,Ö’’ dolgozott. Csak ő? Ezt nagyon kétségbe lehet vonni. Mert lehet, sőt biztos az, elnök elvtárs, hogy az első napokban, de még most is, nagyon kemény helytállásra volt szükség. Az is le­het, sőt biztos, úgy igaz, ahogy mondja, hogy kezdetben még a szövetkezet vezetőségi tagjait is meg kellett győzni sok mindenről. De az, hogy csak egye­dül van, hogy magára vár minden munka, az ma már nem egészen így áll. Mert az igaz ugyan, hogy az őszi vetést még csak tizen­öten végezték, de az is igaz, hogy most a ta­vaszon már mindnyá­jan kijárnak dolgozni. akinek csak, úgy szo­kás mondani, keze-lá- ba mozog. És ez már nemcsak az elnök ér­deme. Ez már azé a ti­zenöt emberé is, akik ősszel ott dolgoztak az elnök mellett, az egész szövetkezet kenyeré­ért. És a szövetkezet földje, épülete min­denkié. Az elnök mel­lé, éppen a jó munká­ja után felnőttek a többi vezetők is. És nagyon nagy hiba ezt észre nem venni. Higgye el, e'nök elv­társ, rossz volt halla­ni: én, enyém. Mert ez így nem volt azonos azzal, amikor az enyém fogalma egyben az egész közösség fo­galmát fejezi ki. Egy ember csak egy ember, és az akár­mennyit dolgozik, ha nem akadnak előbb- utóbb segítői, nem ér­het el olyan eredmé­nyeket, amilyeneket ez a közösség már eddig is elért. Ezekben az eredményekben már mind a száz szövetke­zeti tag munkája, erő­feszítése benne van, a közös akarat hozta létre. Még annyit, az el­nök, akiről szó van, valóban sokat, nagyon sokat tett a közössé­gért. De ahhoz, hogy az általa vezetett kö­zösség tovább erősöd­jék, ahhoz, hogy meg­tartsa továbbra is a tagok bizalmát, hogy élvezze szeretetüket, változtatni kell a fo­galmakon. Az En-t fel­cserélni a Mi-vel, az Enyémet a Mienkkel És nemcsak szavak­ban, gondolatban, ér­zésekben is. Mint ahogy előbb is mondtam: szándéko­san nem írtam ki a nevét. Mert, sajnos, nem egyedüli példa. Akad még. aki mind­ezt megszívlelheti. H. J.-né. Boamúdi képek (Folytatás az 1. oldalról) A közelmúlt napok során igen sok szó esett lapynk ha­sábjain a boconádiakról, ennek a hevesi járási kisközség lakóinak életé­ji és munká­ról. Most né- ny fényképet lünk róluk... •:iső képünk a zség két tér- •.elöszövetke- :te közül a italabb, a ta- ■aly alakult j,zakalász por­iján készült Is azt a pilla­natot örökíti meg, amikor a tsz fogatosai regétkeznék a Tarnazsadány- ) ól szállított óféle. értékes atörzsekkel. És most pi- rmő van: tő- ’•id cigarctla- 'tünet. Az elő- ‘érben öten be­szélgetnek. Ju­hász János bri- nádvezető, Ba­logh József, Czímfner Jó­zsef agronó- mus, LaskovícS ....Gyula és Nagy Gá bor... Második képünk a tanácstitkárt, Blahó Pált ábrázolja. Tősgyökeres boconádi és így érthető, hogy különösképpen a szívén viseli községe fejlődését, különösen érdekli a boconá- diak sorsa, helyzete. Most éppen ezt mondja: — Az a vá­gyunk, hogy visszatérjenek községünkbe az évekkel ezelőtt eltávozott fia­talok. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de megteszünk mindent, hogy visszavágyódja­nak. Cukrász­dát létesítünk és bővítjük a művelődési ott­hont is. Mert most, ha vala­mi, előadás van, mindig sokan maradnak az utcán. Hamaro­san hozzákez­dünk az épít­kezéshez. És beszél még erről is: — Jól élnek a boconádiak. Hogy mást ne mondjak, hat­száz ház van itt és minden tizedik háznál motorkerékpár, minden családnál rádió. De nem akármilyen... Egyszóval: jól élünk mi itt, Boconádon... És harmadik képünk: A körzeti orvos. Dr. Kertész Imre két éve él a községben... — ... de a két év alatt nem sikerült nyolcszor végigsétál­nom a falun, egész hosszában. A falusi körzeti orvosnak nincs pihenő ideje... De ez a hiva­tásunk ... gyógyítunk! És taní­tunk is. Tanítjuk az embere­ket, hogyan kell a betegséget megelőzni... — Kuruzslással találkozott s községben? — Nem, felvilágosultabb em­berek laknak errefelé. Csak az idősek elmesélése alapján tu­dom, hogy valamikor itt is volt javasasszony, s hogy mi­lyen elképesztő dolgokat mű­velt ... De manapság már csak nevet mindenki ezeken... A televízió korszakában? Termé­szetes, hogy nincs már nálunk kuruzslás.., Gazdagodnak és okosodnak is a boconádiak. Szeretik a jó könyvet és sok újság is jár hozzájuk. Az iskolában estén­ként szép számmal gyűlnek össze a televízió előadásaira, s ha valami előadást hirdetnek a művelődési házban, alig-alig le­het jegyet kapni már napokkal előbb is... Szöveg: Foto: Szántó István. Márkusz László.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents