Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
c \y ¥ ■ A győzelmek útján Ragyogó tavaszi napfény borított be mindent, mindent, azon a tizenöt esztendővel ezelőtti április negyedikén... Szabadságunk szent születésnapja volt ez a nap: a felszabadító fegyverek az utolsó náci katonát is kiűzték hazánk területéről, s győzelmesen haladtak tovább, előre, hogy majd május kilencedikén feltűzzék a vörös zászlót a berlini Reichstag kupolájára. A nap eseményét így rögzíti a Szovjet Tájékoztatási Iroda hadijelentése: „A március 16— április 4. közötti időben végrehajtott előretörés következtében a 2. és 3. ukrán hadseregcsoportok csapatai befejezték Magyar- ország • egész területének felszabadítását a német megszállóktól.” Számunkra ez a szűkszavú jelentés egy új világ megszületését, — egy új, valóban emberi rend megteremtésének lehetőségét jelentette. Szabadok lettünk, s ma, tizenöt esztendő távlatában, újra és újra elmondhatjuk: a Szovjetunió mellett állva, a testvéri népi demokráciák körében, a magyar kommunisták vezetésével, a párt helyes politikáját megvalósítva, élni tadtunk a szabadsággal. A tizenöt esztendővel elvetett mag jó talajba hullott: megduzzadt, kibontotta levélkéit, szárbaszökkent és kivirágzott diadalmasan, s i»« már — ha meg is támadták betegségek — gyümölcsöket terem. Űj életünk virága volt ez — vörös virág, amely sohasem hervad, és sohasem hervadhat el. Az emberek — a volt elnyomottak — szíve kitárult a tizenöt esztendővel ezelőtt megszületett új világ előtt, s ezzel a kitár rult szívvel, kitárt mellel indultak harcba, a kommunisták vezetésével azért, hogy Magyarország végre valóban a nép hazája legyen, amelyben minden hatalom, a párt vezette munkásosztályé, a vele szövetséges, a hatalom gyakorlásában részvevő parasztságé: a dolgozó embereké. Nem volt köny- nyű ez a harc, — de a munka szent fegyverével, forradalmi tűzzel vívatott és a győzelem nem maradhatott eL Győzelmeink szervezője és irányítója mindig a párt volt, — s a párt volt az, amely önmaga testében kereste és szüntette meg a felmerült hibákat és fogyatékosságokat, hogy mindig előre haladhassunk és tévútra ne kerüljünk. Győzelmeink forrása a párt ereje, helyes politikája és a dolgozó tömegekkel való alkotó kapcsolata, a dolgozó tömegek aktív támogatása volt, amelyet nem szüntethetett meg, nem rombolhatott le a feltámadt ellenforradalom ezernyi hamis jelszava és pusztítása sem. Győzelmeink alapja: a párt vezette felszabadult nép szoros összefogása a közös cél — a mind szebb és boldogabb élet —1 érdekében; a nemzeti erők széles összefogása az egyetlen igazságos társadalmi rend: a szocializmus termékeny talaján. Győzelmeink biztosítéka a béke volt, amelyért népünk — a Szovjetunió vezette béketáboron belül, felzárkózva, szorosan a békének eme nagyhatalma mellé, támaszkodva az összefogásban rejlő hatalmas erőkre — fáradhatatlanul és sok eredménynyel harcolt. S győzelmeink sorozatának legszebb mutatója: mai életünk! Az elmúlt tizenöt esztendő alkotó-teremtő munkája új térképét rajzolta meg Magyar- országnak. A hajdani szántóföldek és néhány viskóból álló települések helyén — sok részében az országnak — új városok emelkednek, új üzemek és gyárak, amelyekben magának, az országnak termel a munkás, építi a jelent és a szebb holnapokat. A hajdani uradalmi cselédek, napszámosok, zsellérek és ezernyi teherrel küszködő kispa- rasztok, a nagybirtok árnyékában hervadó középparasztok, kapott és meglevő parcelláikkal egyre szaporábban kopogtatnak a termelőszövetkezetek kapuin; körükben már tért hódított a nagyüzemi gazdálkodás gondolata és mag? sabbrendűséget jelentő gyakorlata. S a hajdani kizsákmányoltak gyermekei ma már ott ülnek és ott ülhetnek a középiskolák, egyetemek és főiskolák padjaiban, megszerezhetik maguknak a legmagasabb képzettséget, amellyel országunkat, népünket szolgálhatják... Üj életünk eme vívmányait, elért eredményeinket — szabadságunkat és függetlenségünket — támadta meg 1956 októberében az ellenforradalmi felkelés. A pártnak az ellenforradalomról adott értékelése ismert és népünk körében elfogadott tény. A külső és belső bitangok a néphatalom életét akarták kioltani, ami egyet jelentett volna a tizenöt esztendővel ezelőtt eltemetett múlt feltámadásával. A harcban újjászerveződő párt, a megalakult forradalmi munkásparaszt kormány — maga köré tömörítve a legjobbakat — fegyverrel szállt szembe a fekete áradattal és oda fordult segítségért, ahonnan 1915. április 4-én a szabadságot kapta ez az ország: a Szovjetunióhoz, nagy és segítségét soha meg nem tagadó testvérbarátunkhoz. És a győztes szovjet fegyverek segítségével szabadságunk és függetlenségünk megvédetett, s a párt a politikai és gazdasági konszolidáció élére állt! Ez, és dolgozó népünk egyre kiteljesedő felsorakozása volt az, ami bámulatosan rövid idő alatt megvalósította a konszolidáció feladatát. Az ellenforradalom okozta károk nem voltak kicsinyek, de nem volt kicsiny az az erő sem, amely a párt és a kormány rendelkezésére állt ezek helyrehozásához. Az ellenforradalom után eltelt másfél év népünk történetének nagy fejezete, amely arra szolgál adalékul a jelen- és utókornak, hogy milyen hatalmas tettekre képes egy nép, ha rendje, élete veszélyeztetéséről van szó; ha rendjét, életét kell megvédeni, megerősíteni, tovább építeni és még szebbé tenni. A pártunk vezette nemzeti összefogás tette lehetővé, hogy a tervezettnél lényegesen korábban foghattunk hozzá a majd meginduló új ötéves tervünket megalapozó hároméves terv megalkotásához és végrehajtásához. Ez az erő tette lehetővé azt is, hogy a párt kiadhatta a jelszót: már 1959 végére teljesítsük a tervnek egyébként 1960-ra előirányzott egyes mutatóit. És a pártkongresszus — a kongresszus tiszteletére megindult nagyszabású és széles mun- kástömegeket átfogó munkaverseny eredményeként — már a kiadott jelszó valóra váltását összegezhette, ami azt jelentette, hogy közelebb kerültünk új ötéves tervünk megvalósításához, megalapozottabban kezdhetünk hozzá e feladat végrehajtásához. És a történelmi jelentőségű hetedik pártkongresszuson új jelszó született: rakjuk le az új ötéves tervben a szocializmus alapjait, gyorsítsuk meg hazánkban a szocializmus építését! Pártunknak az élet minden területét, a dolgozók minden rétegét érintő határozatai, az ötéves tervnek a pártkongresszus által elfogadott irányelvei a nem is oly messze levő új életesúcsokat vetítik elénk a realitások — lehetőségeink és adottságaink — talaján. A kongresszuson elhangzott tények és adatok ezek: az ipari termelés 65—70 százalékos, a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését kell elérnünk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedése legalább 50 százalék legyen. És ezek a feladatok — a termelés minden oldalú fejlesztése — magukban foglalják azt is, hogy az elkövetkező ötéves tervben hazánkban az egy főre eső reáljövedelem legalább 26—29 százalékkal, a lakosság fogyasztási alapja pedig a jelenlegihez képest, 1965. év végéig legalább 40—45 százalékkal növekszik. Megyünk, haladunk mindig csak feljebb, egyre felfelé! Bátrak a lépteink, mert van igazságunk és erőnk az előrehaladáshoz, s mert nem is vagyunk egyedül ezen a fölfelé vezető úton. Az a hatalmas nép, amely másfél évtizede, sok fiának vére hullásával, nekünk a szabadságot meghozta győztes háborújában, mindig mellettünk áll, mint ahogy mellettünk állnak a testvéri népek, amelyeknek felszabadulása és újjászületése a mi nagy dátumunkhoz sorakozik. Hatalmas erő ez: a népek összefogása. S ezt az erőt kovácsolja közös célunk: a népek boldogságának, békességes építő munkájának megteremtése, az internacionalizmus magasztos eszméjének valóra váltása alapján. Testvéri barátságunkat a Szovjetunióval szabadságunk pecsételte meg örök időkre és a körülöttünk élő és virágzó népi országokkal pedig a közös, közvetlen célok, a közös jövendő, a közös boldog sors fűz össze bennünket. És nincs az a magas bérc, amelyet így, vállhoz vetve a vállat, — eredményesen meg ne ostromolhatnánk! Űjabb győzelmek előtt állunk — se győzelmek záloga egyetlen szóban összefogható: a párt! Sok-sok harcban megedzett pártunk, amely a munkásosztály, a dolgozó milliók élén, kezében a szocializmus eszméjének hatalmas fegyverével, viszi előre népünket, fel, a napfényes csúcsok felé. Nemzetiszínű és vörös zászlók ezreit és százezreit lobogtatja a tavaszi szél ezen a napon szerte az országban — minden városban és faluban. Ünnepel a nép. Szabadon, boldogan — szabadságát és boldogságát. AZ MSZP'P HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 80. szám ÄRA 80 FILLÉR 1960. április 3., vasárnap Szabad ország szabad nép Fotomontázs: MÄRKU8B
