Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-22 / 94. szám
1 N£POjsA(jf I960, áprltis 22.. pétitek Emléklinnepség '(Folytatás az 1. oldalról) dalom ne álljon meg félúton, Magyarországon is szükség volt olyan újtípusú forradalmi munkáspárt megalakítására, mely képes alkalmazni a ma gyarországi viszonyokra a tóni- nizmus tanításait és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom általános érvényű tanulságait. 1918 novemberében Kun Bé la kezdeményezésére megalakult Magyarországon is a munkásosztály új típusú forradalmi pártja, a Kommunis ták Magyarországi Pártja, amely harcba vitte a magyar munkásságot, a dolgozók legjobbjait azokért a célokért, amelyeket Lenin hirdetett, s amelyek tgyben a magyar dolgozó tömegek legégetőbb követeléseit is kifejezték. 1919. március 21-én létrejött a Magyar Tanácsköztársaság. A proletárdiktatúra győzelme Magyarországon a gyakorlatban is igazolta a leninizmus nemzetközi érvényét. A magyar proletariátus győzelme egyúttal Lenin ügyének, Lenin eszméinek is győzelme volt. Lenin igen nagyra értékelte a Magyar Tanácsköztársaság létét. A magyar kommunisták, a Tanácsköztársaság létrejötte után azonnal értesítették Lenint a nagy eseményről. Lenin rögtön válaszolt. Üdvözletét küldött a Tanácsköztársaság kormányának és külön Kun Béla elvtársnak. Biztosította a magyar kommunistákat az orosz és a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritásáról. Lenin a Tanácsköztársaság egész feqnállása alatt érdeklődött és foglalkozott a magyar problémákkal, tanácsokat adott a magyar kommunistáknak és személyesen Kun Bélának is. Magyarországot szinte Szovjet-Oroszország édes gyermekének tekintette. 1919 májusában, amikor a Tanácsköztársaság fegyveres harcban állt az intervenciós csapatokkal, küldte el Lenin híres üzenő tét a magyar munkásoknak. Ez a rövid üzenet olyan nagy jelentőségű megállapításokat tartalmaz a proletárdiktatúrára vonatkozóan, amelyek azóta is útmutatásul szolgálnak a szocializmust építő munkásosztály számára minden országban. A Tanácsköztársaság leverése után Lenin alaposan tanulmányozta és felhasználta a magyar kommunisták tapasztalatait. Lenin az elméleti útmutatásokon kívül is segítséget nyújtott a fehérterror idején a bebörtönzött és üldözött magyar kommunistáknak. Lenin kezdeményezésére a szovjet kormány harcot folytatott a bebörtönzött kommunisták életének megmentéséért. A Szovjet- Oroszországban levő reakciós magyar hadifogoly tisztek kicserélésével több mint négyszáz magyar forradalmárt sikerült kimenteni az ellenforradalom karmai közül. A ellenforradalom terrorja nem tudta kitörölni a magyar munkások szívéből Lenin nevét és emlékét. A huszonötéves Horthy-rendszer egész ideje alatt Lenin neve a jobb jövő reményét jelentette. 192-t- ben, Lenin halálakor a magyar munkások zöme a polgári sajtóból értesült a szomorú hírről, amely megdöbbenést és fájdalmat váltott ki a dolgozók között. Titokban emlékeztek meg róla és gyászolták Lenint az üzemekben, lakásokban. Sok magyar proletárcsaládban a vasárnapi, vagy ünnepi családi összejöveteleken az első gondolat Lenin nevének, szellemének és az ő vezetésével megteremtett Szovjetuniónak szólt. Az illegális kommunista sajtó minden évben megemlékezett Lenin haláláról. A Szovjetunió vöröshadseregének győzelme Hitler rablóserege és magyar csatlósaik fölött, lehetővé tetté, hogy a magyar nép ismét saját kezébe vegye sorsa intézését, győzelemre vigye a szocialista forradalmat és hozzákezdjen a szocializmus alapjainak lerakásához. A kommunista pártot, ameli Vezetője és szervezője volt en Lenin születésének nek á forradalmi átalakulásnak, Lenin tanításai vezérlik. Az az út, amelyet az elmúlt 15 év alatt megtettünk, a magyar nép életében korábban soha nem látott eredményekhez vezetett. Tizenötéves fejlődésünk is meggyőzően bizonyítja a lenini eszmék töretlen erejét. A hibák és a nehézségek akkor jelentkeztek, amikor pártunk egyes felelős vezetői nem vették eléggé figyelembe. vagy megsértették a szocializmus építésének lenini elveit! A Magyar Szocialista Munkáspárt okult a múlt tapasztalataiból: szakított a leninizmus szellemével ellentétes, szektás, dogmatikus nézetekkel és gyakorlattal, s Lenin példáját követve vette fel a harcot a revizionlzmus, a nacionalizmus, a szektás önteltség, a kispolgári ideológia minden megnyilvánulása ellen. A leninizmus alkalmazása a magyarországi konkrét viszonyokra tette lehetővé, hogy gyorsan leküzdöttük az ellen- forradalom okozta nehézségeket, s nemcsak konszolidáltuk a proletárdiktatúrát, hanem jelentősen előre is haladtunk a szocializmus építésének útján. Ezeket a sikereket azért érhettük el, mert a párton belül érvényesülnek a pártélet lenini normái, a párt politikája marxista—leninista politika, s a kölcsönös bizalom alánján megjavulták a párt és a tömegek kapcsolatát. Pártunk VII. kongresszusa a lenini eszmék szellemében, a szocializmus építésének nemzetközi és belső feltételeinek figyelembevételével tűzte ki soron levő feladatainkat a szocializmus építésében. A szocialista társadalom építésének elméletét Lenin dolgozta ki. Lenin bebizonyította, hogy a szocialista társadalom felépítése, a népgazdaság gyors ütemű fejlesztése csak az ország iparosításával, a nehézipar fejlesztésével, a mezőgazdaságnak a szövetkezeti útra való vezetésével valósítható meg. Ezek olyan általános érvényű törvényszerűségek, melyeket a Szovjetunió és a szocializmust építő országok évtizedes gyakorlata igazolt. Pártunk VII. kongresszusa az előttünk álló egyik legfontosabb feladatként jelölte meg, hogy a közeli években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. A párt és a dolgozó parasztság közötti bizalom lehetővé teszi a nemrég alakult termelőszövetkezetek gyors politikai és gazdasági megszilárdítását. A termelőszövetkezetek megszilárdítása egész társadalmunk ügye, mert csak így érhető el, hogy a megalakult gazdaságok minél előbb erős, szilárd, sok árut termelő szocialista nagyüzemek legyenek. Akár hazánk gazdasági, politikai és kulturális eredményeit vizsgáljuk, akár a szocializmus nemzetközi méretű térhódítását vesszük szemügyre, bárhová is tekintünk, azt láthatjuk, hogy századunk történelme mindenben Lenin bölcs előrelátását igazolja. Ennek az előreha1 adásnak az a magyarázata, hogy Lenin minden kortársánál jobban és világosabban megértette a marxizmus forradalmi lényegét, tudományos alapossággal elemezte korunk jellegzetességeit, erőviszonyait. fejlődési tendenciáit. Ez tette őt képessé arra. hogy előrelássa a történelem menetét és müveiben bebizonyítsa: a kapitalizmus elérkezett hanyatlásának és bukásának korszakába, s az imperializmus egyúttal a proletárforradalmak kora is. A Szovjetuniónak a hitleri fasiszták felett aratott győzelme lehetővé tette, hogy újabb országok dolgozói szabaduljanak ki a kapitalista rabságból, s kezdhessék meg a szocialista építést. Magyarországra nézve is beigazolódtak Lenin látnoki szavai, amelyeket a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanács- köztársaság leverésekor mondott: .,Az első elbukott magyar proletárforradalmat követni fogja a győztes második." A II. világháború befejezése óta eltelt 15 esztendő alatt ki90. évfordulóján alakult ég egyre gyorsabb ütemben fejlődik a szocialista világrendszer. Ehhez a fejlődéshez hasonlót nem ismert még a történelem. A szocializmust építő Országok egymást segítve, a háború előttinek ötszörösére növelték ipari termelésüket. eredményesén folytatják a mezőgazdaság szocialista átalakítását, válságok és visz- szaesések nélkül fejlesztik népgazdaságukat. Erejük és szakadatlan fejlődésük tudatában a szocialista tábor országai büszkén intézhettek békés kihívást a kapitalista világ országaihoz: békés gazdasági versenyben mérjük össze erőinket, bizonyítsuk be azzal, hogy melyik társadalom haladottabb, életképesebb, hogy melyik rendszer tudja az anyagú és szellemi javak nagyobb bőségét megteremteni s ezáltal a dolgozók számára jobb életviszonyokat és magasabb műveltségi színvonalat, egyszóval: boldogabb életet teremteni. A két rendszer békés gazdasági versenyének gondolata, amelyet oly következetesen képvisel napjainkban a Szovjetunió Kommunista Pártja, ízig-vérig lenini gondolat. A szocialista országokban nincsenek olyan társadalmi erők, amelyek érdekelve volnának a hódító háborúkban, a kommunisták jól tudják, hogy a forradalmat nem lehet exportálni, vallják, hogy minden nép megalakítja társadalmi rendszerét. A szocialista államok külpolitikája ezért a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett elésére törekszik. Ezek a lenini elvek vezérlik ma is a Szovjetunió külpolitikáját. Lenin arra tanította a kommunistákat, hogy a kapitalizmust végső soron azzal győzhetjük le, hogy a munka termelékenységének magasabb fokát érjük el s ezáltal az anyagi javak nagyobb bőségét teremtjük meg. mint amire a kapitalizmus képes. Ml azt szeretnénk, hogy a kapitalizmus és a szocializmus közötti világtörténelmi harc a gazdaság, az ideológia és a kultúra területén dőljön el, s nem pusztító háborúban. A világ népei a szocializmus világától várják, hogy megteremtse az egész emberiség számára az örök béke korszakát. A világ minden jóakaratú emberében mély és maradandó hatást keltett az a következetes küzdelem, amelyet a Szovjetunió kormánya, s vele vállvetve a többi szocialista ország kormányai és népei a béke fenntartásáért, a háború rémének elűzéséért folytatnak Minden jószándékú ember támogatja a Szovjetunió javaslatait a tömegpusztító fegyverek haladéktalan betiltására és a földünk légkörét mérgező nukleáris kísérletek azonnali abbahagyására. Szocializmust építő népünk bízik abban, hogy a közeljövőben összeülő kormányfői csúcsértekezlet tanácskozásai hozzájárulnak a nemzetközi légkör további enyhüléséhez, s ezért teljes szívünkből sikert kívánunk a kivételes fontosságú értekezletnek. A magunk részéről továbbra is arra törekszünk, hogy erőink, és lehetőségeinkhez képest hozzájáruljunk a békés egymás mellett élés lenini politikájának győzelméhez. Olyan korban élünk, mikor Marx, Engels, Lenin halhatatlan eszméi szemünk előtt válnak valósággá. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer legyőzhetetlen erővé vált. A kommunizmus mindent átfogó építésének megkezdésével a Szovjetunióban a kommunista társadalom egyre határozottabb körvonalai bontakoznak ki. Nincs még egy olyan eszme a történelemben, amely annyira magával tudta volna ragadni a tömegeket, mint a marxizmus—leninizmus. Nincs még olyan eszme sem, amelyet olyan elkeseredetten támadtak volna a haladás minden rendű és rangú ellenségei. A leninizmus győztesen kerül ki e harcokból, mert igaz tanítás, s helyesen fejezi ki a világ valamennyi dolgozójának érdekeit. A marxizmus—leninizmus legyőzhetetlen, mint ahogy legyőzhetetlen a munkásmozgalom is, amellyel elválaszthatatlanul összeforrott. 8. lázért helyes, ha követelé^ sekkel lépünk fel a nők érdekében. Ez nem a szociáldemokrácia, a II. Internacio- nálé szellemében összetákolt minimális és reformprogram. Ez nem elismerése annak, hogy hiszünk a burzsoá uralom és a burzsoá állam örökkévalóságában, vagy akár csak annak hosszú tartamában. Ez nem arra irányuló kísérlet, hogy ■ a nők tömegeit reformokká) lecsillapítsuk és letérftsük a forradalmi harc útjáról. Ez nem efféle vagy hasonló reformista csalás! Követeléseink csupán gyakorlati következtetések, melyeket a nők, a polgári rendben gyönge és jog- fosztölt nők égető szükségleteiből, szégyenletes megaláztatásaiból vonunk le. Ezzel .bizonyítjuk, hogy ismerjük ezeket a bajokat, érezzük a nők megaláztatását, a férfiak előjogait. s hogy gyűlöljük, igenis, gyűlöljük és meg akarjuk szüntetni mindazt, ami a mun- kásnöt, a munkás feleségét, a parasztasszonyt, a kisember feleségét, sőt némely vonatkozásban még a tehetős osztályok asszonyait is nyomja és kínozza. Azok a jogok és szociális intézkedések, melyeket a polgári társadalomtól a nők számára követelünk, bizonyítják, hogy megértjük a nők helyzetét és érdekeit, és azokra a proletárdiktatúrában figyelemmel leszünk. Persze, nem úgy, mint a reformisták, akik el akarják altatni a nőket és gyámkodnak fölöttünk. Ml, mint forradalmárok, felhívjuk a nőket, hogy mint egyenjogú emberek, dolgozzanak velünk együtt a gazdaság és az ideológiai felépítmény forradalmi átalakításán!” Illatosítottam Lenint ar- ról, hogy egyetértek felfogásával, de annak keresztülvitele kétségtelenül ellenállásba fog ütközni. Lesznek bizonytalan és félénk lélkek, akik vissza fogják utasítani, mint aggályos opportunizmust. S tagadhatatlan az is, hogy a nők érdekében támasztott jelenlegi követeléseinket félre lehet érteni, félre lehet magyarázni. „Ugyan!” — mondottá Lenin kissé mogorván. „Ez a veszély mindig fennáll, bármit mondunk és teszünk. Ha félünk ettől, * ezért nem tesz- szük azt, ami célszerű és szükséges, akkor akár mindjárt oszlopokon trónoló indiai bálványokká változhatunk. Minden ilyen harc szembeállít bennünket a tisztes polgári pereputtya! és nem kevésbé tiáztes reformista lakájaival. Arra kényszeríti a reformistákat, hogy vagy a mi vezetésünk alatt, együtt harcoljanak velünk, — amit nem akarnak —, vagy pedig leleplezzék önmagukat. A harc tehát elhatárol bennünket, a harc mutatja meg kommunista arculatunkat. A harcban nyerjük meg a nők nagy tömegeinek bizalmát, akiket kihasznál, rabszolgává süllyeszt, megtipor a férfiak uralma, a vállalkozók hatalma, az egész polgári társadalom. A dolgozó nők, akiket mindenki elárult, cserbenhagyott felismerik, hogy csak mi vagyunk velük, hogy velünk együtt kell harcolniuk. Kell-e még megesküdnöm, vagy magát megesketni arra, hogy a nők követeléseiért folytatott harcoknak is egybe kell kapcsolódniuk a hatalom meghódításának, a proletárdiktatúra megteremtésének céljával? Ma minden harcunknak ez az alfája és ómegája. Ez világos, egészen világos! De a dolgozó nők tömegei nem fogják érezni, hogy okvetlenül részt kell venniük az állam- hatalomért folytatott harcunkban, ha mindig csak ezt az egy követelést fújjuk, még ha jerikói harsonákkal fújnánk is. Nem, nem! Felhívásunkat a nők tömegeinek tudatában is politikailag össze kell kapcsolnunk a dolgozó nők szenvedéseivel, szükségleteivel, vágyaival. Tudniuk kell, hogy mit jelent számukra a proletárdiktatúra: teljes egyenjogúságot a férfiakkal a törvény előtt és a gyakorlatban, a családban, az államban, a társadalomban, a burzsoázia hatalmának gúzsbakötését.” Czovjet-Orószország bite'1-' zonyítja ezt” —- kiáltottam közbe. „Ez lesz a mi nagy iskolapéldánk.” Lenin folytatta: „Szovjet-Oroszország új megvilágításba helyezi a nőkkel kapcsolatos követeléseinkét. A proletárdiktatúrában ezek körül a követelése* körül nem folyik harc a proletariátus és a burzsoázia között; megvalósulásuk egy-egy téglája a kommunista rendnek. Ez megmutatja a határainkon kívül élő nőknek, milyen döntő fontossága van annak, hogy a proletariátus meghódítsa a hatalmat. Ezt a különbséget élesen ki kell domborítaniuk, hogy a nők tömegeit megnyerhessék a proletariátus forradalmi osztályharcának. A nők mozgósítása, amelyet világos elvek szerint és Szilárd szervezeti alapon kell végrehajtani, a kommunista pártok létkérdése és győzelmük feltétele. De né álltassuk magunkat. A Kommíntern szekciói még most sem értik ezt. Várakoznak, tunyák, mikor az volna a feladat, hogy megteremtsék a dolgozó nők kommunista vezetés alatt álló tömegmozgalmát. Nem értik, hogy egy ilyen tömegmozgalom megindítása és vezetése fontos része a párt tevékenységének, mondhatni, a fele az általános pártmunkának. Ha alkalomadtán el is ismerik egy erős, céltudatos kommunista nőmozgalom szükségességét és jelentőségét, ez csak plátói szólam, nem pedig a párt állandó gondja és köteles munkája. Ügy tekintik a nők tömegei között folytatott agitációs és propagandatevékenységet, a nők öntudatra ébresztését és forradalmasítását, mint valami mellékes dolgot, ami csupán az elvtársnők ügye. Csak nekik tesznek szemrehányást, amiért a munka nem halad gyorsabban és erőteljesebben. Ez tökéletesen helytelen! Igazi szeparatizmus és mint a franciák mondják „féminisme á rebours”, fordított feminizmus! Vajon mi az alapja a szekciók helytelen álláspontjának? Nem Szovjet-Oroszországról beszélek. Végső soron nem egyéb, mint a nők lenézése és eredményeik lekicsinylése. Igen! Cajnos, sok elvtársunkra ^ is ráillik: „Kapard meg a kommunistát és kibújik a nyárspolgár”. Persze, érzékeny helyen kell megkaparni, azt kell firtatni, milyen a mentalitása az asszonyt illetően. Kell-e erre drasztikusabb bizonyíték, mint az, hogy a férfiak nyugodtan nézik, hogyan mennek tönkre a nők a kicsinyes, egyhangú, erőt és időt emésztő háztartási munkában, amelytől szellemi és érzésviláguk szűk és fénytelen, akaratuk béna lesz? Természetesen nem a burzsoázia hölgyéiről beszélek, akik minden házimunkát, a gyermekek gondozását is beleértve, cselédekre hárítanak át. Amit mondók, az a nők óriási többségére, azókra a kenyérkereső munkásnőkre is áll, akik naphosz- szat a gyárban dolgoznak. A legrikább férfi — még a proletár se — gondol arra, hogy mennyi gondot és bajt, mennyi terhet vehetné le felesége válláról, ha ő is segítene a „női munkában”. De nem, ez ellenkezik „a férfi jogával és méltóságával”, amely megkívánja, hogy a férfinak meg legyen a nyugalma és a kényelme. A nő a háztartás áldozata, naponta ezernyi kicsiny semmiségnek az áldozata. A férfi régi úrjoga rejtve még mindig él. De a rabszolganő objektíve bosszút áll — ugyancsak rejtve. Az elmaradott nő, aki nem érti meg a férfi forradalmi eszményeit, csökkenti a férfi harci kedvét és elszántságát. Ez apró féreg módjára észrevétlenül, és lassan, de biztosan őröl és rág. Ismerem a munkás életét és nem csupán könyvből. A nők közötti kommunista munkánk, politikai munkánk azt jélenti, hogy a férfiak körében is nagy nevelőmunkát kell végeznünk. A régi, úrjogi álláspontot gyökerestől ki kell irtani — a pártban és a tömegek között egyaránt. Ez éppolyan politikai felad t, mint az, hogy sürgősen kineveljünk az elvtársnőkből és elvtársakból egy Olyan gárdát, amely alapos elméleu és gyakorlati felkészültséggel pártmunkát végez a dolgozó nők között.” A rra a kérdésemre, hogy ^ mi a helyzet ebben a tekintetben Szovjet-Qroszor- szágban, Lenin igy válaszolt: „A proletárdiktatúra kormánya a párttal és a szakszervezetekkel vállvetve természetesen mindent elkövet, hogy le- küzdje a férfiak és a nők maradi felfogását, s megsemmisítse a régi, nem kommunista lelkűiét talaját. Magától értetődik, hogy a nő és a férfi a törvény előtt teljesen egyenjogú. Minden téren őszintén arra törekszünk, hogy az egyenjogúságot megvalósítsuk. Bevonjuk a nőket a gazdasági életbe, a közigazgatásba, a törvényhozásba és a kormányzásba. Minden tanfolyam és iskola nyitva áll előttük, hogy szakmai és társadalmi teljesítőképességüket fokozhassák. Közkonyhákat és nyilvános éttermeket, mosodákat és javítóműhelyeket, bölcsődéket, óvodákat, gyermekotthonokat, különféle nevelőintézeteket létesítünk. Szóval komolyan vesszük programunknak azt a követelését, hogy a társadalom vegye át a magánháztartás gazdasági és nevelő funkcióit. Ezáltal a nő felszabadul a régi háztartási rabszolgaság alól. Nem függ többé a férfitől. Lehetővé tesszük, hogy tehetségének és hajlamának megfelelően tevékenykedjék a társadalomban. A gyermekek kedvezőbb fejlődési lehetőségeket kapnak, mint odahaza. Nekünk vannak az egész világon a legfejlettebb munkásnővédelmi törvényeink, s azokat a szervezett munkások megbízottai végre is hajtják. Szülőotthonokat, anya- és csecsemővédelmi intézeteket alapítunk, tanácsadókat létesítünk fiatal anyák számára, csecsemő- és gyermekápolási tanfolyamokat szervezünk, anya- és csecsemő- védelmi kiállításokat rendezünk, stb. A legkomolyabb erőfeszítéseket tesszük, hogy az ellátatlan munkanélküli nők nyomorúságának véget vessünk. T’udjuk jól, hogy ez még nem sok a dolgozó nők tömegeinek szükségleteihez képest, hogy ezzel még korántsem történt meg minden tényleges, felszabadításuk érdekében. Mégis, óriási haladás ahhoz képest, ami a cári, kapitalista Oroszországban volt. Nagy haladás akkor is, ha azokkal az országokkal hasonlítjuk össze, ahol a kapitalizmus még korlátlanul uralkodik. Jó kezdet a helyes irányban, és azt következetesen tovább fogjuk fejleszteni. Minden energiánkkal, ezt elhihe- tlk odakint! Hisz a szovjet állam fennállásának minden napja egyre világosabban mutatja, hogy a nők milliói nélkül nem juthatunk előbbre. Gondolja el, mit jelent ez egy olyan országban, ahol a lakosságnak legalább 80 százaléka paraszt. A kisparaszti gazdaság magánháztartást jelent, amelyhez a nő oda van láncolva. Maguknak ebben a tekintetben sókkal jobb és könnyebb dolguk lesz, mint nekünk. Feltéve, hogy végre az ottani proletariátus is megérti, hogy a dolgok történelmileg megérettek a hatalom megragadására, a forradalomra. Mindazonáltal nem csüggedünk el a nagy nehézségek ellenére sem. A nehézségekkel együtt nő az erőnk is. A gyakorlat a nők felszabadítása terén is új utakra fog vezetni bennünket. A szövetkezetek a szovjet állammal vállvetve nagy dolgokat fognak művelni. Természetesen, a kommunista, nem pedig a polgári értelemben vett szövetkezetek, melyekről a reformisták szónokolnak, akiknek korábbi forradalmi lelkesedése elpárolgott. A szövetkezetekkel karöltve kell haladnia az egyéni kezdeményezésnek is, amely közösségi tevékénységgé válik és azzal Összeforr. A proletárdiktatúrában megvalósuló kómmunizmus révén a falusi nő is fel fog szabadulni Ebben a tekintetben sokat várolt iparunk és mezőgazdaságunk vil-, lamosításától. Óriási dolog ez!1 jCLARA ZETKIN T Tm 1*1 * 1 T * Visszaemlekezesek Leninre
