Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-22 / 94. szám
14M. április 33., peníík KÉPÜJSAG » Robban a kazán Walter McConaughy, a z Egyesült Államok dél-koreai_ nagykövete felkereste Li Szín' Man urat, Dél-Korea elnökét és „reményét fejezte ki, hogy a rend helyreállítására hozott intézkedések figyelembe ve- síik a rendzavarás mögött meghúzódó alapvető okokat és sérelmeket...” A nagykövet küldetésének sikerét és eredményességét már előre kétségbe lehet vonni, mert Dél-Ko- reában levő alapvető „okok és sérelmek” magában az ottani rendszerben keresendők, abban a terroruralomban, amelynek szülőatyja az Egyesült Államok, szülőanyja a háborús fegyverkezés: s ebből a frigyből még jó dolog nem született és nem is születhe- tik. Az a véres tüntetés, amelynek híre bejárta az egész világot, s amelynek nyomán megteltek a szöuli kórházak és megteltek a temetők, egy immáron másfél évtizedes terror, elnyomás szelepeinek bizonyultak, amelyek mindennél ékesebben igazolják, hogy a „kazán” már közel áll a robbanáshoz. Ez a másfél évtized amelynek egyik fókuszában helyezkedik el az emlékezetes koreai polgárháború, egyúttal az Egyesült Államok távolkeleti politikájának is véres és kegyetlen kritikája, amely politika évtizeden keresztül és következetesen építgette ki a háborús tűzfészkeket a Napkelet országaiban. Dél-Korea és Tajvan — hogy csak ezt a két fó gyújtópontot említsük fényesen példázza e politika célját és jellegét: de tartalmának kihatását is. A szöuli, incsoni eseményeket egy láncolat szemének kell tekinteni. Mindenütt a világon, az Imperialista, gyarmati politika reagációjaként egyre élesebben, egyre határozottabb formában mutatkozik meg a következetes ellenállás e politika továbbfolytatása ellen. Alig néhány napja csak, hogy a Dél-Afrikai Unióban a faji megkülönböztetés ellen fellépő békés tüntetők között rendezett vérfürdőt a despo- tizmus; nem történelmi múlt az sem, ami Kenyában történt, s ma is folyik a harc Algériában — a szabadságért. Szöulban ' átmenetileg vérbe lehetett fojtani a tüntetést, Dél-Afri kában agyon lehetett lőni védtelen gyermekeket, asszonyokat, Algériában próbálkozhatnak még a francia roham-ejtőernyősök — itt is mind kevesebb sikerrel —, de Guinea és Madagaszkár, Egyiptom és Szudán és még számos más, egykor gyarmat-ország ma már független állami létét éli. Lejárt a gyarmatosítás órá ja, hajnalodik a gyarmati népek felett az ég, hiába akarják a halál kárpitjával visszatartani az éjszakát — nem lehet. Az Egyesült Államok vezető körei most megpróbálják tisztára mosni kezüket és lelkiismeretüket. E mosdatási akció egyik eseménye, hogy Herter amerikai külügyminiszter kormányának „súlyos aggodalmát” hangsúlyozta a dél-koreai nagykövetnek, közben az Egyesült Államok rakétafegyverekkel felszerelt hadihajói ott cirkálnak a dél-koreai vizeken, haditámaszpontokon ott állnak őrséget az amerikai katonák, mintegy ezzel is demonstrálva, hogy szövetségről és barátságról van szó — legalábbis, ami a két kormányt illeti. Az a bumeráng, amely másnak szánva annak idején elrepült az amerikai politika vezetőinek kezéből, ha időben elég nagy ivet is írt le, most Visszacsapott azokra, akik útjára indították. Nemcsak azért nagy a felháborodás világszerte az amerikai külpolitika ellen, mert a tüntetők ellen fellépő rendőrség amerik ü gyártmányú gázbombákat használt, — mert ez legfeljebb csak szimbólum. Kifejezője annak a másfél évtizedes imperialista törekvésnek, amélynek útját mindenütt és mindenkor vér és terror kísérte, amely ezreket zárt börtönbe, s amely nem is egyszer táncoltatta ama bizonyos szakadék szélén az egész világot, amelybe zuhanva újabb és minden eddiginél véresebb világháború szakadt volna az emberiségre. Dél-Koreában fellángolt a tüntetés — a terror, a diktatúra, a liszinmanista bábkormány ellen. A tüntetésre mi is lehetett volna a válasz: még véresebb terror, halottak, sebesültek százai, rendkívüli állapot, csapatösszevonások — és az amerikai külpolitika „aggodalma”. De éppen az eltelt évek, hónapok igazolják, hogy a terror, az elnyomás napja leáldozóban van Dél-Koreában is, Afrikában is: mindenütt az egész világon. Ez a történelem törvényszerűsége. Harcolni lehet ezel- len, ideig-óráig, el lehet odázni a bukást, de győzni — már győzni: nem lehet! Dél-Koreában sem! Gyurkó Géaa Vietnami kiildöttsig Egerben A népek barátsága hetei alkalmából vietnami küldöttség érkezett tegnap délben Egerbe. A küldöttséget a TIT klubtermében Nagy Andor, a TIT megyei titkára üdvözölte és egyben bemutatta azt a nagyszerű kiállítást is, amelynek darabjait nagy érdeklődéssel tekintették meg már a város lakói is. Thieng, a vietnami nagykövetség ügyvivője elmondotta a fogadáson, hogy örömmel érkezett Egerbe, illetve Heves megyébe és hogy boldogan tesz eleget azoknak a szíves meghívásoknak, amelyeket eddig kapott. A fogadás után a vietnami küldöttség a megyei tanács építőipari vállalatánál tett látogatást, megtekintett néhány építkezést, majd ugyancsak délben a vállalat vendége volt. Délután 3 órakor az ifjúság részére, 5 órakor pedig a felnőttek részgre tartott előadást Thieng elvtárs, majd az előadás után két, Vietnammal kapcsolatos filmet vetítettek le. A vendégek este Nagytájára látogattak, ahol ünnepi nagygyűlésen találkoztak a dolgozókkal, majd az egri hőtanács látta vendégül őket. Ma délelőtt 11-kor a küldöttség Hatvanba utazik, ahol megtekintik a cukorgyárat, találkoznak a cukorgyár dolgozóival, délután pedig Betőfi- bányára látogatnak el. Szívvel—lélekkel... Vörös diploma. Milyen egyszerűen hangzik ez a két szó — pedig mennyi munka, mennyi tanulás és küzdelem van mögötte. Nincs sok belőle, s ez értékét még inkább növeli. Egy-egy ilyen diploma birtoklása jogos büsz keséggel töltheti el a tulajdonost. hiszen a kiváló munka méltó jutalmaként jutott hoz zá. Büszkék vagyunk rájuk mindannyian, mert nem csa lódtunk bennük, azt nyújtót ták amíg tanultak, amit vártunk. Ugyanilyen helytállást Vár tőlük társadalmunk a munkás hétköznapokon is, mert van miből adniok és ők nem is fukarkodnak. Kettesben üldögélünk a regi iskola kellemesen berendezett csinos kis helyiségében Kur cina István tanárral és önkén telenül is eszembe jutnak di ákéveim, a csínytevések, nem egyszer a felkészületlenség mi atti szorongás, és belső izga lommal telítve együttérzek azokkal, akik a még csendes folyosókról nyíló ajtók mögött szorongva várják az óra végét jelző csengő jól ismert hangját. Beszélgetés közben, ha néhány percre is. de visszaper getjük az évek kerekét. Megelevenedik egy kis nyírségi falu élete, ahol született és élte gyermekéveit. Kis földecskéjü- kön éjt nappallá téve dolgoztak szülei, hogy a hét gyermek és maguk mindennapi kenyerét biztosítsák. Itt került először az elemi iskola rozoga padjai közé, és ugyanitt mondotta — jó néhány év elteltével — tanítója, hogy maradjon e nehéz, de számára legszebb hivatás, a tanítói pálya mellett. [M éha, amikor tanítója ^ megbízta a házi feladat megnézésével, vagy éppen a napi lecke kikérdezésével, szinte máris tanítónak érezte magát. Az évek azonban ezt az érzést elhalványították benne — a műszaki pálya felé vonzódott. Hosszú éveken keresztül, mint bejáró diák, naponta majdnem száz kilométert utazott. így a tanulásra, csak az esti. vagy az éjszakai órákban kerülhetett sor. Ennek ellené re kiváló tanulmányi eredménye semmit sem romlott. A felszabadulás gyökeres változást hozott az ő életében is. Egyetemi éveire, mint életének egyik legkedvesebb időszakára emlékszik vissza. Tárvadalmunk önzetlen támogatását a vörös diplomával hálálta meg. Több éve tanít, nevel és a/, így éltöltött idő terebélyes lombbá növelte benne azt a szeretetet, amelynek rügyei már az egyetemen kihajtottak benne. Nehéz, felelősségteljes fel adatot végez — és Vele együtt tanártársai is —, hiszen fiatal iáinkat az életre készítik fel. amely sokkal többet jelent, mint egyszerűén a különböző szaktárgyak elsajátíttatását. — Diákjai már nem gyere kék. Rövidesen — az utolsó nagy erőpróba, az érettségi után — otthagyják négyéves otthonukat és legtöbben közti lük egy újabb iskolába — az ..élet iskolájába” kerülnek, ahol nincsenek tanárok, ahol nem kell izgulni az el nem készített fizikalecke miatt, de van sok, eddig még ismeretlen más. és meg kell küzdeni, szinte nap mint nap sok-sok olyannal, ami súlyában magasan felülmúlja az iskolai évek most még nemegyszer leküzdhetet- lennek hitt nehézségeit. IV em követel kevesebbet diákjaitól, mint ameny- nyi kell. Jtanyagság, fegyelmezetlenség esetén szigorú, de igazságos és a felelősségrevo- násnál következetes. Ezek a tulajdonságok diákszemmel nem éppen szimpatikusak, ennek ellenére mégis őszinte szeretettel veszik körül. Érzi. tudja, hogy szeretik tanítványai, hiszen ennek már sokszor adták tanújelét és' ez az. ami még önzetlenebb, oda- adóbb munkára ösztönzi. — Nem száraz, csak a betűknek élő ember vagyok, elsősorban a'i embert keresem és látom a diákruha mögött. Ilyennek lenni megtanultam már diákkoromban — mondotta. — Ez fokozottabb követelményt állít elém is de az idő azt igazolta, hogy megéri. — Amikor diákjairól beszélt, hangjából kiéreztem a szercte- fet. a gondoskodást, a törődést, Így dolgozni csak olyan ember képes, aki munkáját hi- vatásszeretetbő! végzi, akinek családi élete is liszta. kiegyensúlyozott akj amit mond, és amit cselekszik. azt azért mondja, és azért cselekszik úgy, mert a szíve legmélyén is meg van győződve mondanivalója és cselekedeté helyességéről. igazáról.-- Nem mondja — mint so kan mások hogy én tanár vagyok, de a fiam nem engedem erre a pályára hanem az.t beszéli: „Ha ehhez a Pályához vonzódik majd akkor boldog leszek, hogy életem folytatóját ott látom, ahol én is tevékenykedtem, mert nincs szebb hivatás, mint embereket formálni, nevelni és erre most különösen nagy szükség van,“ Tervei? Itt akar még sokáig tanítani. A legmodernebb tudományos eredmények tanulmányozásával bővíti felkészültségét. hogy egyre többet adhasson tanítványainak. Ahogy rnondia. elégedett, mert az elismerés. az erkölcsiek mellett anyaigakban is jelentkezik, amj előfeltétele annak, hogy nyugodtan dolgozhasson. példája nem egyedülálló, 1 egyre többen vannak olyanok, akik hasonlóan gondolkoznak és cselekednek, ami érthető is, hiszen ők a nép gyermekei és a nagy családjukhoz tartozókat oktatják, nevelik a jó szülő gondosságával. VARJÚ VILMOS (Jlést tartott a Heves megyei Pártbizottság Április 31-én, csütörtökön délelőtt ülést tartott a Heves megyei Pártbizottság. Az ülésen a községfejlesztési tervek végrehajtását, valamint ennek 1960. évi feladatait tárgyalták meg. A napirendet dr. Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke terjesztette be. A beszámolóhoz sokan hozzászóltak, fölszólalt többek között Putnoki László elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság első titkára, valamint Bíró József elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság titkára is. Az első napirend megtárgyalása után Tamás László elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, a megye mezőgazdaságának helyzetéről tájékoztatja a pártbizottság tagjait. kBöszke. osiy. 6iuj.ok. AMIKOR MÉG CSAK készülődött a falu. hogy változtat az életén és elfogadja, az új, a közös eszméjét, — ezekben a lázas és izgalmas hangulatú időkben gyakran tapasztalhatták, akik háztól házig jártak, beszélgettek és az új élet mellett szóló érvek százait magyarázták hogy a nők, az asszonyok hátráltatják a döntést. Az elzárkózott, hallgatag asszony mindaddig görcsösen ragaszkodott a múlthoz, a megszokott régihez, amíg csak úgy beszéltek előtte, hogy nagyüzemi parcellák, gépi munka, több termés — ezt jelenti a termelőszövetkezet. Megfogta férje kezét, amikor már a nevét írta volna a belépési nyilatkozat alá: — Nem ... Féltek talán, hogy a férfi egy más közösségbe kerül a család egyszerű, magános életéből? Felbomlik a család egysége, amit a küzdelem kovácsolt eggyé, a férfi másfelé tart, és az asszony gondjával, bajával egyedül marad? Vagy egyszerűen csak annyi volt az egész, ami ezt a végérvényesnek tűnő „nem”-et kimondatta: semmi közöm ehhez, maradjon minden, mert már megszoktam? ... Tény, hogy az az ember járt igazán eredménnyel a szervezés során, aki az asszonyok jövőjét, sorsát is ecsetelte, aki családok jövőjéről szólt. Mert a változás az nem egyoldalú, a falu életének megváltozása, családok sorsának szebbre-fordulását jelenti, a nők az asz- szonyok esetében különösen nagy jelentőségű. MEGSZŰNT A MEREV tartózkodás, feloldódott a zárkózottság, amint szóba kerültek a nők jogai, amelyek most már igazán érvényesülhetnek. Jogok, amelyek hasonlóak a férfiakéhoz ... A termelőszövetkezet, a közösség jobb, gazdagabb életet, műveltséget, tanulást, szórakozást jelent a nőknek is. Nem kellett sok beszéd, részletes magyarázat, csak éppen annyi, hogy azt megértsék a nők, az asszonyok: a termelőszövetkezet ügyében érdekeltek, ki nem mondott, mélyen elzárt vágyaik teljesülését jelenti — segítettek mindjárt, s a döntés megszületett... Várakozás követte ezt az időszakot... Mi lesz? Mit jelent a gyakorlatban a változás? Heves megye déli oldalán, az Alföld felső szélén már sokat tudnak beszélni arról, hogy mit jelent az asszonyok számára a termelőszövetkezet. A vidék egykori summás, napszámos asszonyai olyan fogalmakat ismertek meg, olyan dolgokat fogadtak el életük mindennapos tartozékának, amelynek, vagy amelyeknek létezéséről korábban hírből sem tudtak. Tiszanána, nagy termelőszövetkezeti község, jókora példatár. Egy esztendeje itt működik Heves megye legnagyobb termelőszövetkezete, a hétezer holdas Petőfi Tsz, — de ezenkívül még három szövetkezet dolgozza a község határát, s ezek közül legnagyobb a Vörös Csillag, 2500 hold területtel. Nagy, közös gazdaságok, ahol a nők is önálló gazdának vallják magukat és ebből az önállóságból sok minden következik. Következik elsősorban, hogy tanulnak ezek az asszonyok. Tanulnak, mert kötelezi őket ez az újszerű helyzet. A könyvek nélkül ma már — mondják sokan —, nem boldogulnának, A tiszanánai termelőszövetkezet asszonyai, lányai sokat vállaltak a munkából: a Petőfi földjein tíz női csapat dolgozik, a Vörös Csillag Tsz pedig négy női csapatot szervezett... Büszkék az önállóságra: nők dolgoznak, nők a vezetők is... A munkájuk nem kevesebb értékű, mint a férfiaké. Büszkék, mert nagy dolog ám ez. Akik egykor a püspöki birtokon fél kommencióért dolgoztak, robotoltak, majd később két-három hold földdel birkóztak, azok tudják, mit jelent az önállóság, mit jelent, hogy a végzett munka értékét nőnek, vagy férfinak egy mércével mérik. ŰJ FOGALOM VOLT a munkaegység, meg kellett ismerkedni vele... Kezükbe vették a könyveket, négy-öt elemi előképzettséggel hozzálátlak a tanuláshoz. A munkacsapat-vezető asszonyok egész télen tanfolyamra jártak. A Vörös Csillag tagjai: Nagy Ferencné, özv. Molnár Ferencné, Kovács Pétemé, Szlávik Flóriánné és a többiek, mint nagy erőpróbára emlékeznek, amikor a tanfolyamra terelődik a szó és mekkora megelégedést jelent, hogy sikerrel vizsgáztak. És milyen a könyv? Az ember egyszer a kezébe veszi, barátja lesz és megmarad mellette. Molnár Xstvánné már 58 esztendős, mégis most jutott el oda, hogy könyvet vásárol. A Tamás bátya kunyhója című kötetet most vette a napokban. — Elolvasom, aztán elteszem, majd az unokám megemleget róla, — így mondja. Panaszkodnak: a Vörös Csillag Tsz könyvtárában kevés a szépirodalom. Burai Andrásné azt is tudja, hogy összesen 250 kötet a könyvtár ... — Honnan szerzik be az olvasnivalót? — Van azért könyv a községben, a járás legnagyobb könyvtára a tiszanánai. Az iskolaigazgató szerint hétezer kötet. Az olvasók nagy része viszont, különösen az újabb időkben az asszonyok. Egy esztendő és eljutottak addig, olvasnak a nők, az asszonyok... Dolgoznak, és jut idő erre is ... Más már ez az élet, a közösség nagy dolgokra képes. A munka könnyebb és kevesebb. Nagy Ferencné valamikor zsákolt is, de hol Van már az az idő? ... MA, HA DÉLUTÁN mérkőzést közvetítenek a televízióban: megnézik a férfiak. Este, amikor a Vörös tinta című filmet adják: asz- szonyok, lányok ülnek a képernyő előtt. Minden termelőszövetkezetnek van televíziója! Jut idő és megmutatkoznak már az igények. Mosógépet vásároltak a termelőszövetkezetek és a gépek kézről kézre járnak. A nehéz munkát gyorsan és könnyen végzi a gép. Nemrég alakult át az élet itt Tlszanánán, mégis érzik már a változás íze. Semperger Klára, a Vörös Csillag Tsz tagja, egész télen bejárt a járási székhelyre, baromfitenyésztő tanfolyamra. Hónapokon keresztül minden héten megjelent az előadáson éppúgy, mint az a 72 asszony, akiket a hevesi járás többi termelőszövetkezetei küldtek. A Vörös Csillag Tsz tervében szerepel egy szám: kétezer baromfit nevelnek fel az idén. Meglesz... Most már van szakember: Semperger Klára, jól vizsgázott. Igen, igények jelentkeztek... A főzőtanfolyamnak 30—40 részvevője volt és két hónapon keresztül minden szerdán megtartották a foglalkozást. A termelőszövetkezetek adták a nyersanyagot, hogy főzni tanuljanak az asszonyok. Nem kis dolog. Ez is a múlt mulasztásainak pótlását jelenti. Nem a francia konyha ínyencségeinek készítését tanulták, inkább az egészséges étrend összeállításának fortélyait ismerték meg. Es rendeztek szabás-varrás tanfolyamot is, ahová 30—40 asszony, lány hetenként eljárt. De az egészségügyi előadásokat ma is több mint húsz asszony látogatja. VÁLTOZÁSRÓL SZÓLTUNK és igényekről ... Vajon kinek rendeztek volna régen főzőtanfolyamot, kinek beszéltek volna a szabás-varrás kérdéséről és az egészségügy hogyan érdekelte volna azt, aki rongyokban járt, kenyeret se látott tél végétől újig és a hideg miatt betapasztotta a háza tenyérnyi ablakát? És később, amikor a kisparcellák művelése kötött le minden erőt, ki gondolhatott volna tanulásra? Változás — és ime mindjárt egy mindennél beszédesebb eredmény: Egy esztendő alatt 65 csecsemő született és csak kettőt temettek. Korábban előfordult egy év alatt nyolc-tíz csecsemőhalál. Csökkent a gond, és szaporodnak az örömök. Színházba, moziba járnak az asszonyok. Megfordulnak a faluban az egri Gárdonyi Géza Színház művészei, legutóbb a lehetetlen nő című darabot adták. Molnár Istvánná Vö!- csei Rózsit emlegeti, mert eljutottak nemrég Tiszanánára a pestiek is. A helyi színjátszó csoport a Liliomfit mutatta be és a Majd a papa című vígjátékot. — Milyen az érdeklődés? Többnyire telt ház ... mindig ott vagyunk — mondják az asszonyok. Komlón, a közeli községben önálló színjátszó csoportot alakítottak a termelőszövetkezetek nőtagjai... — Tiszanánán? — Bábjátszó csoportunk lesz rövidesen — magyarázza Pállal Jánosné — a helyi nőtanács elnökasszonya. Itt tartanak, íme, alig egy esztendő után. Messziről indultak és bizonytalanul léptek először, de mégis megtörtént az első lépés. Közösen már másként megy az élet és esküsznek ezek a lányok, asszonyok, hogy jobban is... Kisköre, — az sincs ide messze, ott már csak öt napot dolgoznak a hétből. Itt, Tiszanánán is gondolkodnak tovább, hogy könnyítsenek a nők helyzetén. Elfelejtik lassan, hogy hajnaltól késő éjszakáig tartott a napjuk, az a gond most már, hogy az új iránt mutatkozó igényeiket kielégítsék. Nagy-nagy éhség mutatkozik itt a tudás, a kultúra, a szellemi kin- esek iránt TUDJÁK MÁR, ÉRZIK, hogy valóban nemcsak kenyéren él az ember. Tudják és érzik, mert megvan a kenyér ... És nagyon sokat kívánnak, amiből az agy, a lélek gazdagszik, amitől szigorúan távoltartották őket sokáig, aminek az ízé* most megismerték. Kiss János
