Népújság, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-21 / 93. szám
1960. április 21., csütörtök nepüjsAg „a zászlót emeld fel az égig.. Április huszonkettedikén ünnepeljük Lenin elvtárs kilencvenedik születésnapját. 1870-ben, Szimbirszkben született olyan családban, ahol szinte hagyomány volt a forradalmi munka. Az emberiség nagy tanítója az otthonban már magába szívta a nép elnyomói elleni gyűlöletet, s a végtelen szeretetet a dolgozók iránt. Marx, Engels tanításaival megismerkedve, hamarosan élére áll hazája, majd az egész emberiség munkásmozgalmának. Üldözik, száműzik, börtönbe csukják, a harcban azonban nem rendül meg. Elméleti síkon tovább fejleszti nagy elődeinek tanítását, hazája, kora viszonyaihoz alkalmazva kidolgozza a forradalom elméletét, amit aztán személyes vezetésével 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom meg is valósít. L,enin elvtárs elévülhetetlen érdemei természetesen nemcsak a forradalomban nyilvánultak meg. A világ első szocialista államának létrejötte nem csupán az orosz nép felszabadulását jelentette az évszázados elnyomás alól, de reménycsillagá- vá vált a világ valamennyi dolgozójának. A második világháború után ennek példáján jöttek létre az európai és ázsiai népi demokráciák, és a Szovjetunió ad erőt, fokozza tetté a még elnyomás alatt sínylődő népek harcát a felszabadulásukért. Ereje pedig féken tartja a háború megszállottjainak kezét, akik nem tanultak a történelemből, és újabb vérontásra uszítanak. Lenin elvtárs születésnapja nekünk, úttörőknek is nagy ünnepünk. E heti gyűléseinken megemlékezünk erről a nevezetes dátumról, tanúságainkon cikkekkel foglalkozunk vele. Ezzel természetesen még nem tettünk meg mindent. Az ő neve, példája ettől sokkal többre kötelez. Mindennapi munkánk végzéséhez nagy erőt ad, ha életét tanulmányozzuk. Munkáiból erőt, hitet meríthetünk harcainkhoz, a nép ügyéhez való ragaszkodásunkhoz. A szovjet pionírok Lenin elvtárs életének tanulmányozásával, szellemének állandó ápolásával tesznek hitet tanításai mellett. Mi, magyar úttörők is ehhez a munkához járulunk hozzá, amikor részt vállalunk hazánk szocialista építésében. A forradalmi nyomolvasás során immár két éven át tanulmányoztuk az eddig megtett utat, azokat a harcokat, amiknek árán szüléink megvalósították részünkre a mai boldog, szabad életet. További munkánkkal tegyük még elmélyültebbé ismereteinket mind az iskolai, mind az úttörő vonalon végzett munkánkkal. Váljunk élharcosaivá annak a nagy küzdelemnek, amit a felnőttek vívnak a kommunizmus megvalósításáért. Büszkén emeljük magasra zászlónkat, azt a vörös zászlót, ami alatt Lenin elvtárs vezetésével harcba indultak a szovjet államért harcoló vörösgárdisták. ^ Q f'Víf Igaz történet a felszabadulás napjaiból Humor 2. Hajnalban arra ébrednek, hogy gyors egymásutánban mennydörgésszerű robbanások rázzák meg a pince falait. Hamarosan mosolyogva megjelenik Mintyelj és megmagyarázza, hogy ők lőnek, ne féljenek. „Germán kaput!” — ezt hallani egész nap. Mintyelj újra kenyeret, konzervet visz és bátorítja a félénkeket. Majd újabb hatalmas tüzet zúdítanak a németekre, akik a felnémeti Engel-féle malom környékén vannak. A pince lakói részére véget ért a koplalás. Napközben már ki is merészkednek egyesek. Az asz- szonyok főznek, a gyermekek^ játszanak. December 2-án Felnémet fe-| töl gyors egymásutánban ágyú-, lövedékek csapódnak a közeli| kertekbe és házakba. Mintyelj- és társai most sem magukkal| törődnek, a gyerekeket viszik! be a pincébe. Aztán vlszonoz-- zák a tüzet. Mintyelj össze-! szorított fogakkal gyors egy-- másutánban rakja az akna-" kát a csőbe ... egyszer csak fej - nélküli testtel bukik oldalra. " A pincéből előmerészkedő ? asszonyok és gyermekek szó-? mára szinte érthetetlen, hogy? Mintyelj nincs többé. Hango-| ^an siratják, a bajtársaival | együtt, aztán sírt ásnak és ^ könnyes szemmel helyezik. bele. Ötven-hatvan katona f állja körül a sírt, meg az! asszonyók, gyermekek. Nem értik, mit beszél a parancsnok, inkább csak érzik. A katonák fogadalmat tesznek, hogy az ő példájára fogják űzni a fasisztákat. Megkezdődik a bchantolás, sortüzek dördülnek. Megkeményednek s katonaarcok, meghajlik a FARSANG UTÁN. civilek feje. Másnap fenyőgallyak díszítik a sírt. És azóta minden évben virágok díszítik a szovjet hős sírját a Dónát-temetőben. Úttörő pajtások, ti vagytok a leghivatottabbak arra, hogy ezt és a többi szovjet hős síriát gondozzátok. Nyíljék rajta minél több virág, hiszen azért haltak meg, hogy megmentsék a védtelen asszonyokat, gyermekeket a fasiszták pusztításától, kegyetlenségétől. (Gyűjtötte a 812. sz. Dobó István ú. cs. Nefelejts őrse. Kovács Domonkos elvtárstól.) A tanulók dolgozatírásra kapnak házi feladatot. — Mi az a lustaság? — erről kell írniuk. Következő órán a tanító ellenőrzi a feladatokat. Csodálkozva lapozgatja Jancsi füzetét. Első oldal — üres. Második oldal — üres. Harmadik oldal — üres. Lapoz, lapoz, végre az egyik oldalon ezt olvassa: „Ez a lustaság.” O „Drága barátom — mondja a beteg milliomos háziorvosának — elhatároztam, hogy most nem fizetek honoráriumot, inkább a végrendeletemben fogok megemlékezni önről. Halálom után jelentős ösz- szeget fog kapni. Tetszik ez 'önnek?” „Természetesen! — válaszol az orvos — csak akkor kérem egy pillanatra, adja vissza a receptet. Egy kicsit át kell javítanom!” Vádat emelünk Tallózás vádiratokban A vádiratok elején mindig ez a szó áll: vádólom... Az ügyész, a vád képviselője emeli a vádat a bűnös ellen és majd a tárgyalások után dönt a bíróság a bűnösségben, s hogy milyen büntetést érdemel a vádlott... ★ Halálos végű szerencsétlenség történt... De ki a bűnös? Az Atkári Gépállomás traktorosa vontatójával ment haza. s a lakása előtt, mikor ismét indult volna tovább, lefulladt a motor. Javítani kezdte ... Ott, az utcán játszott a szomszédék kisfia: Suhajda Tibor s hogy nem figyelt rá Szerencsés István, Tibi az ötéves kisfiú felkapaszkodott a vonóhorogra, s ott lóbálód- zott... Szerencsés István hamarosan megtalálta a hibát, a motor ismét pöfögni kezdett, sőt indult is a gép ... De megcsúszott, s a kerekek nem előre, hanem hátra gurultak. A gyenge gyerektestre. Csak egy sikolyt hallottak, azt is a motorzajtól elfőjtot- tan ... És .. . De ki a felelős a kisfiú, Suhajda Tibor haláláért? Ä vontatóvezető: Szerencsés István? Vagy a szülők, akik felügyelet nélkül engedik gyermeküket az utcára? ★ Azt mondják, hogy a férfinek nem volt semmi oka a féltékenységre. Kacér volt egy kicsit az asszonyka, de melyik fiatal és csinos nő nem az? Es a szörnyű gyilkosság sem történt volna meg, ha a féltékenységen kívül közbe nem szól az ital is ... Az alkohol ismét ölésre csábított A Párádon lakó Nováki házaspár valami mulatságba ment. A jókedv magasra hágott már éjféltájt, annál is inkább, mivel kitűnő borokat lehetett inni. Nováki János, az ifjú férj is alaposan felöntött a garatra. Ezért is kezdett el már ott, a mulatság színhelyén félté- kenykedni feleségére. A jelenet otthon folytatódott. Veszekedtek, majd az ittas férj eltűnt valahová ... Hogy hová? Nos, elment és megfente borotváját, azután .. Az ifjú asszonyka természetesen azonnal szörnyethalt, hisz teljesen átvágta nyakát a férje. ★ Es most ismét az ital... Erősen beszeszelt állapotban ült motorkerékpárra Sebestyén Zoltán vasboltvezető, mögötte, a hátsó ülésen főnöke kuporgott, hasonlóan illuminált állapotban. Sarudon történt. A község rosszul világított utcáján meglehetős sebességgel haladtak és elütötték a szabályosan igyekvő Török Lajos sarudi lakost. A balesetet szenvedett 43 éves, családos Török Lajos félóra múlva halott yolt. Az orvosszakértő még nem vizsgálta meg, de minden bizonnyal koponyaalapi törés következtében: ★ Már évek óta különváltál! élt férjétől Bózó József né. Dolgozott Budapesten, de amikor férje elhozta tőle egyetlen gyermeküket, hazatért ő is. Bizonyára szerette a gyerekét, s ez volt az oka, hogy egyik nap nővérével elmentek érti. férje lakására, aki Balaton községben lakott. A férfi távol volt, otthon csak anyósát találta az asz- szony. Az anyós tiltakozása nem használt: Bozó Józsefné nővére, Józsa Józsefné segítségével magával vitte a kisfiút. Józsáék lakására mentek. Késő este találta meg őket a férfi. Kérte, engedjék be a lakásba, mert elviszi a gyereket. Az asszonyok nem engedték ... A férfi betörte az ajtót s rátámadt a nőkre. Verekedés kezdődött, s ocsmány szavakat vágtak egymás fejéhez... Es most az történt volna, hogy a férfi elviszi a gyereket, s majd legfeljebb a bíróság itéite 'volna egyiknek, vagy másiknak a kisfiút, ha . • • ... ha az asszony nem számít arra, hogy volt férje rátalál, s már a délutáni ótokban nem hozza be a szobába az udvaron heverő fejszét. De megtette, s mikor a lakást elhagyta a férje, utána lopakodott, s hátulról hatalmas csapást mért a férfi koponyájára. A halálos seb ledöntötte az embert, ám az asz- szony még újabb és újabb ütéseket mért az élettelen téstre. ★ A gyöngyösoroszi Február 24 Tsz kocsijai takarmányt szállítottak a gyöngyös—gyöngyösoroszi közötti úton. Mindannyian ittas állapotban voltak. Az elölről számított harmadik kocsit Ferencz Imre tsz- lag hajtotta, aki figyelmetlensége, ügyetlensége következtében leesett a kocsiról és a mellette elhaladó tehergépkocsi hátsó kereke alá került. Fejét roncsolta szét a kerék. ★ Betegség a bűn, a bűnös pedig a társadalom ellensége. Az ügyész, a törvényesség őre vádat emel a bűnös ellen. És vele együtt mi, a társadalom is vádat emelünk a bűnös ellen. Vádat emelünk, s büntetést kérünk — önvédelemből... Szántó István Készül az első országos gyógynövény-térkép Hazánk igen gazdag különböző gyógyászati hatóanyagokat tartalmazó növényekben. Kétszáz fajtát rendszeresen gyűjtenek közülük ipari feldolgozásra. Hiányoznak azonban a pontos adatok arról, hogy az egyes vadontermő gyógynövények hol találhatók tömegesen és melyik vidéken tartalmazzák a legtöbb hatóanyagot. A Gyógynövény Kutató Intézet most elindította az első útjára korszerűen felszérelt laboratórium-autóját, amelynek segítségével a helyszínen vizsgálják a gyógynövények hatóanyagtartalmát, a termőtalaj összetételét. Az idén a hetven legfontosabb, a következő években mind a kétszáz gyógynövényfaj előfordulási körülményeit tárják fel. Az így összegyűjtött anyag fel- használásával készítik el Magyarország első gyógynövénytérképét. Egysinü magasvasút épül Becsben Bécs lesz a világon az első nagyváros, ahol egysínű ma- gasvasutat helyeznek üzembe. Egyelőre a város két fontos gócpontja között négy kilométeres szakaszon valósítják meg a tervet. I I I I I '|I‘|H i I lóiul ! I l l'l l 11o ír» i 9 ii .i i i i iii'i t t ii. i: i..r,,i.i«iiiiiiiifluiuiiia'iiii.i»uiiiiuiii|iiidiiiiiiiiiiiiiiiiiii;;iiiiiiiiiiiiiiiiiíiiii;iiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiaiigiiiMaiiiiiiiia>iiiigiiiiiaiiiiiiuiitiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiii|ii|uiii9iiiiiitf> ff IÁM A TAVASZI szünet L után rózsaszínű, pirosra sült, fehér bélű cipóval érkezett haza falun élő nagyanyjától. Afféle kis, gömbölyű, illatos jószág volt, formás kis domó- val az oldalán, amelybe ha beleharap az ember, egyszerre szippantja fel a frissen sült kenyér szagát, a búzaföldek illatával együtt. — Vidd haza, aztán emlegesd meg róla a nagyanyádat — csomagolták be neki a ci- pócskát, ő pedig hazahozta, letette az asztalra, s nyomatékképpen csak ennyit mondott: — Hoztam egy cipót! Nekem sütötte nagymamám. No, erről a cipóról jutott eszembe az a fehér cipó, amelyről most elmondanék egy történetet. Nyár végén jött meg Maár tanár úrtól a levél, amely szerint szeptember elsején, pontosan nyolc órakor, Budapesten. a Madách Gimnáziumban kell jelentkeznem az igazgató úr előtt. Maár tanár urat már jól ismertem, olyanféle hosszú, nyurga ember volt, aranykeretes szemüveggel a szemén. Ott nyaraltak minden esztendőben a kis bükki falucskában, szülőfalumban és hozzánk küldték le mindig megtölteni a szalmazsákokat. Apámnak volt a kertben néhány család méhe, aztán azokat is nagyon szívesén megnézegette a tanár úr és én mindig csodálkoztam azon, hogy egy csöppet se fél a, fullánkős, folyton zümmögő bogaraktól és felgyűld ingujjal babrál a kaptárak között. SZÓVAL INNEN EREDT ^ az ismeretség Maár tanár úfral és ez az ismeretség SZÁLÁT ISTVÁN: Fehér cipó irányította az én életemet is a nagyváros felé. — Szeretném, ha tanulna — mondta az apám és a tanár úr, aki egyébként segíteni kész, jószívű ember volt, elintézte, hogy apám vágyai szerint bejussak a harcsai úti nagy fekete épületbe. a gimnáziumba, fél tandíj -kedvezménnyel. — Nem lesz könnyű... falusi gyérek... aztán... — hozakodott elő több ízben is a tanár úr, de végül — talán azért, mert látta apám szemében a kimondhatatlan vágyakozást — mégis kijárta, elintézte az ügyet, úgyhogy — mint mondom — meg is jött a hivatalos értesítés. — No, fiam! Itt hagyod a falut! — nyomott a fejemre egy jókora barackot édesapám és észre se vette, hogy amint a levelet hangosan felolvasta, megeredtefe anyám könnyéi és egy cseppet se látszott, hogy valamelyest is örülne, hogy tanulni mehet a fia. — Hát te meg? ... Nocsak? Nézze meg az ember! Te meg siratod a gyereket, mintha nem éppen a legjavát akarnám? — fordult mégis anyám felé, amikor észrevette a szi- pogás-t és komolyan — én úgy láttam, kicsit sértődötten — kiment az udvarra. E naptól kezdve készülődtünk a nagy útra. Anyám utazásom hajnalán kenyeret sü‘ tött és szép, kérek, pirósbafna cipócskat pászított be a vesz- szőből font ruháskosaram sarkába. — Cipó! Látod, milyen szép kis cipó?! — ölelte magához fejemet, amikor becsavarta a vakarcsot egy szakajtókendöbe és megint csak könny belábadt a szeme. Láttam, hogy köny- nyei ráfolynak a cipó rózsaszínű, hamvas héjára és mint mákszemnyi patakocskák gördülnek végig a még párolgó héjon. — No, ne félj semmit! Ezután is csak a tiéd lesz a cipó, mindig csak a tiéd. Utánad küldöm majd csomagban. SEBESEN SZÁGULDOTT ^ az idő, s én millió csókkal arcomon, meg az otthoni, frissen sült cipóval elindultam az életbe... A vonat kegyetlen volt, mert csak egy fél percig állt az aprócska állomáson, aztán robogott, szélsebesen száguldott velem, maga mögött hagyva anyám integető, távol ról is csókokat dóbó kézéit. Reggel háromnegyed nyolckor már ott álltam az igazgató űr előtt, aki csak a jófa kért, s arra, hogy legyek szorgalmas, engedelmes és háláljam meg. hogy falusi gyérek létemre a fővárosba, ebbe a szép, nagy iskolába kerülhettem. Jani bátyáméknál vólt a szállásom, és így az iskolából egyenesen hozzájuk mentém, ahól nyémban hozzáláttam hol mi jaim kipakólásához. Min dennek megtaláltam a helyét, csak éppen a cipómat dugdos- tam egyik helyről a másikra, míg végül is táskámba került. — Elviszem magammal az iskolába — gondoltam —, meg eszegetem a tízpercek alatt. Az első tanítási nap előtti éjszaka keveset aludtam. Tele voltam feszültséggel, lázas iz galommal, hiszen a kis piros tetejű falusi iskola után a nagy. komor gimnázium úgy hatott rám, mint valami szőr nyű kísértet, tele titokkal, sok sok kérdőjellel, amelyek az éj sötétje alatt óriásokká nőttek lelkemben. Reggel fáradtan, karikás szemekkel ébredtem. Gyorsan öltöztem, csomagoltam. aztán siettem az iskolába. Csöngetés előtt ismerkedtünk. nézegettük egymást. Az osztály lassan benépesedett és legnagyobb megdöbbenésemre sokan már jó barátokként szorítottak kezet, s magabiztosan ültek be a nagy, zöld padokba, amelyekhez képest az otthoni hosszú, négyes padocskák csak rozoga lócának számítottak. Kettöt-hár- mat tálaltam magamfajtát a gyerékek között, a többi ném sokat törődött velünk. CSAKHAMAR TÜLESXj TÜNK az első óra izgalmain. Bemutatkoztunk, elmondtuk. honhan jöttünk. Egy biatorbágyi. egy katymári, meg én voltunk falusiak, a többi többnyire pésti fiú volt, s legföljebb csak nyárén, néhány hétre járhatták falun. Kícsöiigéttek. Táskámba nyúltam, s azon szánt pillanat ban kezembe akadt a cipó Nem völt már friss, de illata még ott terjengett körötte, s csiklandozva csapta meg orromat. — Megesszük a cipót, van egy cipóm — mutattam a katymári gyereknek, mire ő elő is vette a bicskáját, aztán nagy ügyesen felvágta, majd a felét nekem nyújtotta. Éppén nagyot haraptam, amikor valaki teleszájjal röhögni kezdett a hátam mögött, és fuldokolva rohant oda a többiekhez: — Srácé...oook! Gyertek már...! Ez a két falusi egy kis- kenyeret hozott a suliba..., de igazán... meg kell pukkadniiii! Egy szempillantás alatt fölöttünk állt az osztály és nevetett mindenki, némelyiknek még a kömiyei js potyogtak. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben és sietve visszadugtam a táskámba a fél cipót. A katymári gyerek rám nézett, kértem, hogy adja visz- sza ő is a másik felét, de szemében furcsa tűz villant, fel-. ugrott és szabad kezével teljés erejéből mellbevágta a méllét- te röhögő srácot. — Ezt még megkeserülitek — sziszegte és hősiesen tóvább ette a cipót. SZERENCSÉRE GTÓRSAN becsengettek, nem keveredett verekedés és eltelt az első nap is. Este levelet írtam haza és megírtam, hogyan jártunk a cipóval megírtam azt is. hogy édesanyám ne küldjön nekem söha többé cipót, mert itt. a mi iskolánkban bizony nem nézik sokan jó szemmel, ha sza ámis, vajas zsemle helyett jóízű, illatos cipót eszik az ember... Bizony, sok-sók év tőit él azóta. de azért a fehér cí]>ó történetét nem felejtem el söha...
