Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

1960. március IS., péntek népújság 3 Foglalkozása: nyugdíjas gyárimunkás Hatvan, vagy ahogy itt mondják: Űjhatvan, Bajcsy- Zsilinszky utca 31. Takaros kis családi ház, nagy, modern ab­lakokkal és rendezett udvar­ral. Az előszobában tisztaság és rend, a fonott bútorokon a télvégi délután szürke árnyai és a szomszéd helyiség üveg­ajtaján kiszűrődő vil­lanyfény tompa fé­nyei találkoznak. Együtt a család, Papp Ferenc, nyug­díjas munkás, a fele­sége, meg a lánya, aki pár perccel ez­előtt jött haza és leült édesapja mellé. Az öreg leteszi a köny­vet — Móricz Zsig- mond Sárarany című regényét — és szem­üvege fölött lányára néz, aztán csendesen megkérdi, hogy mi újság a gyárban? — Ma nem volt bent, édesapám? — Nem, valahogy eltelt az idő — cso­dálkozik az öreg ma­ga is, mert hiába nyugdíjas, gyakran besétál a cukorgyár­ba. Három oka is van erre. Negyvennégy évig dolgozott ott, de amikor sürgős a munka, szük­ség van még rá, egyszerre úgy megfiatalodik és olyan igyeke­zettel dolgozik, mintha most kezdené, no, meg a fia, ifjú Papp Ferenc üzemlakatos, fe­leségével együtt bent lakik a gyárban és húsz esztendeje ott dolgozik a lánya is. így aztán Papp Ferenc éppen elegendő okot talál arra, hogy gyakran bejárjon ... Mindig akad ott valami új, állandóan építkez­nek, bővítik a gyárat. — Tudod-e, lányom, hogy 1912-ben, amikor 17 éves ko­romban bekerültem a cukor­gyárba, a mai konzervgyár he­lyén még malom állott. Pucoló voltam, az összevágott répát kézierövel raktuk. Nehéz mun­ka volt és olyan émelygős bűz­ben dolgoztunk, hogy nem esett jól otthon a vacsora, pe­dig a 12 órás műszak után lett volna, hogy Karácsonyi Mi­hály, az, aki a könyvelésből nősült, meg Berkes Mihály, kapusküldöncnek került hoz­zánk és az egyik ma már ko­moly esztergályos, a másik meg üzemlakatos. — Tudja-e, édesapám, mit tárgyalt ma az üzemi tanács, meg a szakszervezet? — No, mondd már! — Négy fiatalt kül­denek a Műszaki Egyetemre, a kisze- sek már szorgalmasan készülnek a felvételi vizsgára. — Ez igen, ez már komoly feladat. Bár­csak többet segíthet­nék az üzemi bizott­ságnak, mert az a legszebb munka, ha az emberekkel foglal­kozunk, eligazíthat­juk sorsukat. Soha­sem felejtem el, hogy az 1949—50-es évek­ben nagyon nehezen lehetett jegygyűrűt kapni. Tudod, abban az időben én voltam az üb-elnök. Jöttek hozzám a fiatalok: nősülni akarok, adjon igazolást a gyűrűre. “•;iííl*ía' Aztán megint csak bekopogtak hozzám: megvan már a gyűrű, most már jöjjön el násznagynak is. Sok ifjú házaspárnak szerez­tem abban az időben üdülési beutalást és nászúira utaztak a fiatalok a Balatonhoz, meg a Galyatetőre, mint régen az urak. Az öreg sokáig nézett szótla­nul maga elé, félig lehúnyt szeme előtt hosszú, küzdelmes évek emléke suhant el, majd mosolygott jóságosán és köz­ben a pipája is kialudt. Fazekas László Évzáró közgyűlések a kisipari termelőszövetkezetekben A Gyöngyösi Férfi- és Nöi- szabó Ktsz tagsága tartalmas, nívós kultúrműsorral egybe- kötött mérlegzáró közgyűlést tartott. A vezetőség beszámo­lójából kitűnt, hogy a tagság szorgalmas munkájával és je­lentős műszaki fejlesztés segít­ségével több mint 11 millió forint értékű termelés ered­ményeképpen 780 000 forint nyereséget értek el, ami több mint három heti jövedelem­nek megfelelő osztalék kifize­tését tette lehetővé. A mérlegzáró közgyűlés ha­tározatot hozott, hogy 1960. évben a szövetkezet férfi és női rendelt szabóságát fejleszti nagyvárosi színvonalúvá. A közgyűlés több jónevű kisiparos tagfelvételét hagyta jóvá, kik a ktsz fejlődését lát­va, kérték felvételüket. A közgyűlésen vette át Bo­rost Ferencné, az OKISZ veze­tősége által adományozott „Ki­váló szövetkezeti dolgozó” ok­levelet és jelvényt, melyet pél­damutató munkásságával ér­demelt ki. Közös vacsora után a szövet­kezet tagsága — beszélgetve, táncolva, szórakozva — még sokáig együtt maradt. A Lőrinci Vegyes Ktsz mér­legzáró közgyűlésén a szövet­kezeti bizottság titkára a szö­vetkezeti tagság nevében ver­senyre hívta ki a megye ösz- szes vegyesipari szövetkezetét, hogy év végéig az összes ter­meléshez viszonyítva, melyik szövetkezet termel többet köz­vetlen a lakosság részére. Mér­legzáró közgyűlésen a szövet­kezet tagsága határozatot ho­zott, hogy 1960-ban a szövet­kezet műszaki fejlesztése érde­kében jelentős munkaszerve­zési intézkedéseket tesz, új gé­peket, berendezéseket vásárol. A szövetkezetnél 1959. évi szorgalmas munka eredménye­ként a szövetkezet tagsága há­romheti osztalékot kapott. A Hatvani Szabó Ktsz tag-; sága a közelmúltban megtar-; tott mérlegzáró közgyűlésen j határozatot hozott, hogy I960.; évben szakmai továbbképzés érdekében szakmai tanfolya-1 mon vesz részt a tagság. A műszaki színvonal növelésére jelentős munkaszervezési in­tézkedéseket tesznek, új gépe­ket, szerszámokat vásárolnak. A Gyöngyösi Férfi- és Nöi- szabó Ktsz mérlegzáró közgyű­lésén Kiss Árpád szövetkezeti bizottsági titkár, a megyében levő textilruházati szövetkeze­teket — szövetkezetük tagsága nevében — a felszabadulási munkaverseny keretében ver­senyre hívta ki a tervezett egy főre eső termelési terv túltel­jesítésére. A Füzesabonyi Vegyes Ktsz mérlegzáró közgyűlésén Hege­dűs János elvtárs nyolc szövet­kezeti dolgozónak adta át „A kiváló kisipari szövetkezeti dolgozó” oklevelet és pénzju­talmat — a munkaverseny- mozgalomban elért kiváló eredményeikért. A közgyűlésen vette át Bocsi Lajos villany- szerelő a „Kiváló kisipari szö­vetkezeti dolgozó” jelvényt, amelyet a KISZÖV vezetősége adományozott eredményes munkája alapján. A Hevesi Építő és Javító Ktsz mérlegzáró közgyűlése határozatot hozott, hogy 1960. évben jelentős építkezéssel bő­víti központi üzemházát, az összes faipari és egyéb gépe­ken elvégeztetik a nagyjaví­tást és korszerűsítést, gondos­kodnak arról, hogy minden gépen az előírásnak megfelelő munkavédelmi berendezés le­gyen. Polgár Miklós Kíuai vendégek tartózkodtak Egerben Tegnap délelőtt a Kínai Népköztársaság nagykövetsé­gének titkára érkezett Egerbe a TIT, az MSZBT és a Haza­fias Népfront által rendezett találkozóra. Cen Pi-cal nagy­követségi titkár a délelőtt so­rán a tiszteletére rendezett fo­gadáson vett részt a TIT-ben, majd megtekintette a színház főpróbáját. Utána a vármú­zeumot látogatta meg. Délben a kórházban rendezett ebéden vett részt, s a délután során előadást tartott az .egri úttörők és felnőtt hallgatók részére az új Kína megváltozott életéről. A találkozó lefolyásáról la­punk holnapi számában bő­vebb tudósítást adunk. A panasskönyv Bevallóm, az utóbbi idők­ben nem nagyon bíztam a panaszkönyv tekintélyében. De most már bízom ismét Egy tizennégyéves srác taní­tott meg erre újfent, — kö­szönet érte. A srác az étteremben ült, ahol „üzemi jegyre” is fel­szolgálnak. ha felszolgálnak De nem akartak, még a kor­ban legjobban hozzáillő, fia­tal pincér is süket fülekkel haladt el a kérés mellett: — Laci, hozzad már a ka­ját! Különben is egy vendég, ugye? — ne mondja azt, hogy kaja, meg hozzad már. kü­lönösen, ha a vendég még a borotváról se hallott. — Na, jól van — méltat­lankodott a srác — ne félj, nem lesz borravaló! Ez sem hatott! — Kérem a panaszköny­vet, beírom, hogy itt nem akarják kiszolgálni az em­bert ... S egy perc múlva, az idő­sebb pincér már hozta is az ételt, előbb kiszolgálva a srá­cot, aki bizony néhány per­ce jött csak, mint oZ idősebb vendégeket, akik nem néhány perce jöttek csak. Mert ugye, a panaszkönyv­ben csak a panasz szerepel, de a panasztevő kora nem. S ez a lényeg! (gy •.. ó) Eredményes munkát végeztek az építőipar dolgozói a tsz-építkezéseknél Baráti megbeszélésre látta vendégül az építőipar vezetőit a megyei ugrárbizottság A megyei pártbizottság mel­lett működő agrárbizottság baráti megbeszélésre hívta ösz- sze azoknak a vállalatoknak a vezetőit, amelyek tevékenyen kivették részüket a termelő­szövetkezeti építkezések el­végzéséből. A megbeszé’ésen Tamás László elvtárs, a me­gyei pártbizottság mezőgazda- sági osztályának vezetője mél­tatta azokat a kétségkívül nagy eredményeket, amelyek a megye építővállalatainak és az erdészeteknek munkáját di­cséri. Noha a vállalatok több­sége tervtan felüli feladatként kapta a szövetkezetek gazda­sági épületeinek felépítését, maradéktalanul elvégezték a vállalt feladatokat, sőt, nem egy esetben túl is teljesítették azt. Űj, magtárpadlásos istálló épít­kezésével néhány híján két­ezer. régi épületek átalakítá­sával 1300 férőhelyet biztosí­tottak a szövetkezetek állatál­lománya részére. Igen jelentős volt az a segítség, amit a szer­fás istállók felépítésével nyúj­tottak az erdőgazdaságok, kü­lönösen a Mátrai Állami Erdő- gazdaság, amelynek vezetői és dolgozói, a politikai segítség mellett, a pétervásári járásban az összes szerfás építkezést elvégezték, s ezen felül egy ötven férőhelyes magtárpadlá­sos istállót is felépítettek. Az állami, tanácsi építőipari vállalatok és a ktsz-ek vezetői és dolgozói szintén megtettek mindent, hogy a kezdő és meg- növekedett termelőszövetkeze­tek egyik legnagyobb gondját, az állatállomány elhelyezését megoldhassák. Hasonlóan dicséret illeti a TÜZÉP. az ÉMÁSZ vezetőit és a MÉSZÖV vállalatát, a MEZÖSZÖV-öt, amelynek ve­zetői szintén mindent megtet­tek annak érdekében, hogy a szövetkezetek építkezéseihez szükséges anyagot biztosítsák, illetve azért, hogy a tsz-villa- mosítás gyors ütemben halad­jon. Az eredmények méltatása után az új feladatokról is szó esett, s mindannyian egyetér­tettek abban, hogy az idei fel­adatokat a múlt évihez hason­lóan sikeresen megoldják. A beszámoló után a válla­latok vezetői és az agrárbi­zottság részvevő tagjai, vala­mint a megye mezőgazdasági vezetői még sokáig együtt ma­radtak baráti beszélgetésre. Oviuk erdeinket a fűztől Az elmúlt napokban me­gyénk területén két nagyobb erdőtűz és sok avartűz kelet­kezett. A tűzeseteket szabály­talan tüzelés, illetve gazégetés okozta. A száraz idő beálltával az erdőtüzek veszélyessége foko­zott mértékben áll fenn. Fel­hívjuk ezért a dolgozók fi­gyelmét, hogy saját érdekük­ben is tartsák be az erdőkre Kulturális hír Pétervásáráról Másfél hónappal ezelőtt fel­kereste a pétervásári honvéd­ségi művészegyüttes vezetősé­ge a járási Művelődési Ház vezetőit és kérték, hogy a vá­rosi művészeti csoportok mű­ködjenek közre a laktanya kulturális életében. Azóta ál­landó kapcsolat alakult ki a két szervezet között. A Műve­lődési Ház színjátszó csoport­ja a közelmúltban mutatta be n Nászutazás című vígjátékot 4m március elején ismét teljes estét betöltő műsort adott a katonáknak. Nagy sikerrel szerepelt a Művelődési Ház zenekara az 1958-as megyei prímásverseny első díjával kitüntetett Kalas Géza vezetésével, s nagy si­kert arattak a magyarnóta énekesek is. A közös, a honvédségi és a városi, művészegyüttes tagjai szívesen szerepelnek a városi Művelődési Házban és a lak­tanyában egyaránt. Aranymálinkó C’élévnél is több, mióta íróasztalom di- sze. Ha dolgozom, szemem megpihen rajta, kertek nyári hangulatát adja nekem. Szinte hallom a fuvolahangot, amely fel­hangzik a lombsátrakban, látom felvillanni az aranyló ruhát, amint a gallyak között röp- dös ide-oda. Gyermekkori emlékek néznek vissza rám, amikor hangját utánozva, köze­lembe csalogattam. Hogy fuvolázott, s mi­lyen gyanakvóan figyelt, talán észrevette, liogy a hang mégis más, mint a párjáé. Sárgarigó. Kúszó karmai egy vastagabb ág­ból kinyúló gallyacskába kapaszkodnak, amelynek végére kivágott arcképet ragasztott egy gyermeki kéz. A fényképből vágta ki, hogy emlékezzen rá. Levelezőlapot csúsztatott a rigó csőrébe, s gyöngybetűkkel írt rá né­hány kedves sort. A lapon kétezeréves or­szágút, a Via Appia, romok között fut Cara- calla termái felé. Egyszer én is jártam rajta. Mesélhettem erről, talán ezért választotta ezt köszöntő lapnak. Milyen kedves gondolat. Egy madárkára bízni az üzenetet, amelyet betűkbe rajzolt a gyermeki szív ... Mintha valódi lenne a szeme, úgy csillog felém. Pedig csak üvegből van. Akkor kap­ta, amikor kihűlt testéből kitömött élet lett, azzá változtatta az emberi kéz. Ruháját meg­hagyta, így olyan most, mintha élne. Az aranyb. hajló apró pelyhek a fején, a hátán egymásra simulnak, mellénykéjén a szürke pihékbe mintha ecset húzott volna sötét fol­tokat. Szárnytollai szélén csíkok futnak vé­gig, szinte mutatják, hogy hány tolla van. Alattuk a pelyhek sárgába simulnak, s így díszítik a mellényke két szélét. Anyamadár. Ruhája sokkal egyszerűbb, mint a párjáé. Madáréknál ez így szokás. De egyszerűségében is annyira szép, nincs szük­sége kiáltó színekre. Mégis más nappal, mint esti fényben, de szépségén ez nem változtat. Üzenetet hozott, áztán itt maradt. Szürke, sárgás, zöldben játszó ruhácskája alatt nem dobog szív. Mégis ha ránézek, mintha meg­szólalna, hogy ne felejtsem el azt a gyerme­ket, aki szíve üzenetét vele küldte ... Kettétört élet A minaret közelében pillantottam meg, álig néhány méterre attól a háztól, amelyben a tizenhárom aradi vértanú egyike is lakott. Fiatal fácska, embermagasságnyi volt már, gondos kezek azért ültették át, hogy sok-sok társával együtt szépítse, díszítse a Knézich Károly utcát. Így tervezte a városgondozás. Azonban másként történt. Valamelyik nap, vagy talán éjjel, megfogta egy kéz és derékba törte. Az­tán továbbment, mintha misem történt volna De hát miért tette?... Van-e mentség, amely enyhítené tettének kegyetlenségét? ... Talán harag dúlt benne, s míg vitte ma­gában a háborgó gondolatokat, úgy érezte, hogy valamit tennie kell, ami levezeti benne a pattanásig feszülő indulatot?... Mit ért el vele? Haragját lecsillapítani ezzel a tettével úgysem tudta. Vagy italos volt, s a mámor ködén át ki­hullott belőle a józan ész, amely lát, mérle gél, ítél?... Ez sem mentség. Azért ember az ember, hogy ismerje önmagát, s tudja, hogy milyen erőket szabadít fel benne a mérték- telenség. Vagy csak valami belső erőnek engedel­meskedett, amely arra biztatta, hogy rombol­jon, pusztítson? ... Gonosz indulatnak, amely az alkotásban nem a nagyságot, a szépséget látja, hanem az ellenséget, amelyet rombolni olyan öröm?... Ez ellen sincs mentség, mert. rossz indulatok mindenkiben élnek, ezeket legyőzni, magunk alá gyűrni az igazán em­beri. Okot tehát lehet találni rá, amiért tettét elkövette, de mentséget, amely feloldaná cse­lekedetének embertelensége alól, nem lehet Ma talán csak egy kis fácska, holnap már egy ember, a gonosz indulat nem mérlegel Csak önmagát nézi, törvényt nem ismer, a közösség számára mitsem jelent. Szegény kis fa... Letört testét egy kis kéreg tartja, azon csüng lefelé. Az élethez már csak ennyi köti. Néhány nap, aztán el­szárad, elpusztul. Gazdag élet helyett ez hát. a vég ... Hiába jönnek télre tavaszok, neki már ez semmit sem jelent. Lombkoronája már sohasem lesz ... HÓRVÖLGYI ISTVÁN vonatkozó tűzvédelmi előírá­sokat. Az erdőben tüzet rakni, égő gyufát, cigarettát, vagy más tűzveszélyes tárgyat eldobni tilos. A kirándulók kötelesek a hatóságok és az erdészeti dolgozók által meghatározott, a tűz megelőzésére vonatkozó figyelmeztetéseket betartani. Azok a dolgozók, akiknek földje erdő alatt húzódik sl, a takarítás alkalmával össze­szedett gazt az erdőtől legalább 100 méteren túl szállítsák olyan helyre, ahol annak elégetése az erdőkre veszélyt nem je­lenthet. A tűzzel végzett gaz- talanítást a helyi tanácsnak (ahol állami tűzoltóság van, ott annak), akkor is be kell je­lenteni, ha azt az erdőtől 100 méteren túli távolságon akar­ják végrehajtani. Aki erdőben tüzet vesz ész­re, és azt maga oltani nem tudja, a legrövidebb időn be­lül jelentse az esetet a legkö­zelebbi községi tanácsnak, tűz­oltóságnak, vagy rendőrség­nek. Az erdőkbe vezető utak be­járatánál figyelmeztető táblák jelzik, hogy milyen tűzrendé­szed szabályokat kell az er­dőkben betartani. Minden ki­ránduló saját érdekében ol­vassa el ezeket a figyelmezte­tő táblákat. Az erdőkre vonatkozó tűz­rendészed szabályok betartá­sát az erdészeti dolgozók, a tűzrendészeti szervek és a rendőrhatóságok ellenőrzik. A szabály ellen vétőkkel szem­ben minden esetben felelös- ségrevonást kezdeményeznek, Az erdők tűzrendészeti sza­bályainak betartása minden dolgozó közös ügye, mert az erdőtűz hosszú évek fáradsá­gos munkáját teszi tönkre igen rövid idő alatt. Toronyai István tűzoltószázados. Ismerkedési est a Uajtómügrúr egri telepén ! A budapesti Hajtóműgyár jegri telepének KISZ-szervezete I szombaton este műsoros esttel egybekötött ismerkedési estet ;rendez. Ez alkalomból az üzem KISZ-fiataljai meghívják az egerszalóki termelőszövetkezet ;több tagját is, amely szövetke- ;zetet az üzem patronál és ba- ;ráti beszélgetésen cserélik ki ; tapasztalataikat. ■ még egy órát kellett hazáig r gyalogolnom. Mert abban az - időben nem autóbuszon szállí- i: tották a munkásokat, és nyolc i óra helyett tizenkettőt dolgoz- • tunk. Bizony, nehéz idők vól- i tak azok. Gyerekkorom óta t együtt szenvedtem Horváth i Jánossal, Bökény Józseffel, í meg Szulágyi Istvánnal. Az i öregeket lassan elkoptatja az t idő, nap mint nap új arcokat ■ látok a műhelyekben, meg az irodákban is. De úgy örülök, ' hogy a fiatalok megállják a ■ helyüket. Mintha csak tegnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents