Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

4 NÉPÜJSÁG 1960. március 18., péntek Ti* hónap nagy idő ... hát még olyan házban és lakásban lakni, ahol és amely­ben voltaképpen alig lehet lakni. Mert éppen tíz hónapja már, hogy egy nyáreleji na­pon lebontották az egri Baj- csy-Zsilinszky út 11. számú ház lépcsőházát, — omlás- veszély miatt. Azóta létrán járnak az emberek, azóta az egyik lakó egy tanácsterem­ben lakik, s azóta volt olyan időszak, amikor hetekig egy lélek sem dolgozott a ház helyreállításán, azóta az egyre növekvő idegbaj kerülgeti a ház négy lakóját: mi lesz ve­lük? Köztudomású, hogy a kivi­telező vállalatoknak van mun­kájuk bőven, de azért a tíz hónap, ha durván számolva is, 300 nap, mégis soknak tűnik. Még azok számára is, akik nem itt laknak... Hát még azoknak! (—ó) — AZ EGRI Dobó István Vármúzeumot eddig, ebben az évben csaknem nyolcezren látogatták meg. Tavaly ja­nuár és február hónapokban csupán ötezer érdeklődő te­kintette meg a múzeumot.- MEGÉRKEZTEK a hús­véti cukorka- és csokoládé­áruk a Fűszer- és Édességke­reskedelmi Vállalathoz. Mint­egy 20 százalékkal több csoko­ládé- és cukorka-figura jött, mint tavaly. Ugyanakkor meg­érkezett egy vagon olasz na­rancs és nagy mennyiségű mo­gyoró és mandulabél. — ÉRTÉKELTÉK a kong­resszusi munkaverseny ered­ményeit. A vándorzászlót és a velejáró pénzjutalmat a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnak ünnepélyes kere­tek között április 4-én ad­ják át.- 335 TRAKTORT kapnak ebben az évben a Heves me­gyei gépállomások. Közülük százötven román gyártmányú nehéz, univerzális traktor. 132 darab pedig szovjet. A trakto­rokon kívül 500 különböző munkagépet is kapnak a gép­állomások. — MŰSOROS táncestélyt rendez Egerben a Vöröske­reszt. A Vöröskereszt Május 1 utcai csoportja a Honvéd­ség Művész Együttesének közreműködésével szombaton este nyolcórai kezdettel ren­dezi a műsoros táncestélyt a Megyei Művelődési Házban, melynek tiszta bevételét az egri közsegélyezettek javára fordítják,- A NAPOKBAN ülésezett a horti Hazafias Népfront köz­ségi elnöksége. Az ülés során vitatták meg a tanácstagok munkáját. Megállapították, hogy a tanácstagok közül töb­ben nem végzik megfelelően munkájukat, s ezért javasolták visszahívásukat. — KÖZEGÉSZSÉGÜGYI és bölcsődei ellenőrzést vég­zett Pélyen a Hevesi Járási Tanács egészségügyi állandó bizottsága.- FÁSlTJÁK Hort útjait. Több mint háromezer japán akácot ültetnek el a kidolgo­zott terv szerint a fásítási hó­nap alatt. EGRI VÖRÖS CSILLAG 12 dühös ember EGRI BRÓDY Az 57-es riport GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Végállomás: szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN Virrad (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH Szegény gazdagok HEVES Pár lépés a határ FÜZESABONY Hárman jöttek az erdőből PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás Egerben este 7 órakor: A CSODALATOS VARGÁNÉ és Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben fGárdonyi-bérlet) bemutató előadás Rendező és színész nyilatkozik a Lorca-darabok bemutatója előtt A Gárdonyi Géza Színház­ban, a színpad mögött és az érthetően izgatott színházi lég­körben a bemutató előtti vá­rakozás és feszültség tapasz­talható. Ma mutatja be a tár­sulat az egri közönségnek — egészen gyér hazai előzmények után — Federico Garcia Lorca két darabját: A csodálatos var- gánét és a Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben cí­mű erotikus halleluját (mint­ahogyan azt a költő nevezi). Lorca más darabjait jól is­meri a magyar színházi közön­ség és még jobban szereti ta­lán a lírikus Lorcát, aki cso­dálatos verseiben, életfelfogá­sában, képeiben, színeiben, sorsában és tragikus halálában a spanyol szabadságküzdelem modern szakaszának állít em­léket. A bemutatandó két da­rab Lorca világán belül is két külön világ. A csodálatos var- gánét írhatta volna bármely reneszánsz-spanyol író, any- nyira bővérű, mókázó, az élet mindennapi otthoniságát jó­kedvvel előadó „szilaj bohó­zat”. A Don Perlimplin és Be­lisa szerelme a kertben című erotikus halleluja azonban más gyökérről hajtott virág: szimbolizmusa és elvont mon­danivalója csaknem kevesek számára íródott, azoknak, akik a mi korunkban sok törekvést végigkóstolva ismerik az iro­dalmat, művészetet és azok groteszk hajtásait is. Ezért kü­lönösen merésznek tűnik a színház vállalkozása. A főpróba közében megke­restük Vas Károlyt, a darabok rendezőjét és a Lorca világát megmutató színészeket. Arra kértük őket, mondjanak vala­mit arról a készülődésről, izga­lomról, amely e szokatlan be­mutatót megelőzi. Vas Károly, a színház fő­rendezője az alábbiakat mon­dotta:- Érdekes kísérlet részünk­re is. hogy Lorca megismeré­sére ez a két darab szolgál majd az egri közönségnek. A csodálatos vargáné és a Don Perlimplin azonos mondani- valójú darabok, de egymással szeges ellentétben állnak a for­mák, amelyekben az író mon­danivalója megjelenik. A cso­dálatos vargáné klasszikus víg­játék, amilyet sokat ismer a színháztörténelem és az iroda­lom. Annak megértetésével nem lesz hiba. igyekeztünk sokszínűén megalkotni az egri színpadon is azt a falusi vilá­got amely — úgy hisszük — ilyen színesen és sokrétűen csak Lorca képzeletében élhe­tett. — Rendezői és színészi fel­adatnak sokkal inkább bonyo­lult a Don Perlimplin, amely magyar színpadon jóformán ősbemutatónak számít. A da­rabban sok a valóságon túli elem. az alakok nemcsak szim­bólumokká nőnek, hanem egé­szen azok, mert a költő így akarta, így írta meg. Ezért az­tán ehhez a világhoz újszerű nyelvezetet, új formákat kel­lett keresnünk. Ügy gondol­tam, hogy a valóságtól jórészt elvonatkoztatott mondanivaló­ra a stilizált mozgás, a pan­tomim-játék megfelelőbb, mint­ha reális színpadi lehetőséget használtunk volna csupán. A maszkok is túlmutatnak majd a valóság határán, mert Lorca írása egy stílusirányzatból szü­letett, amely csak távoli von­zásokban Igazodik a minden­napi élethez. Mi magunk is kíváncsian várjuk ennek az irodaimilag is magasigényű írásnak egri fogadtatását. Stefanik Irén játssza a cso­dálatos vargánét ' a Don Per- limplinben Belisát. A főpróba­közi szünetben ennyit mond kérdéseinkre: — A csodálatos vargáné ed­digi legkedvesebb szerepem. A figura egy falusi, aranyoö. szó­kimondó fiatal menyecske, aki nagy lélegzetvételekben tud karattyolni faluja asszonyai­val a maga igazáért. Igazsá­gát nem hagyja, de nem is adja. Ügy gondolom, hogy a vargánéban sok egri fiatalasz- szony — lélekben magára is­merhet. — Belisa egészen más for­málást kíván. Belisa tartalmi­lag más és céljában más éle­tet él, mint a vargáné. De mi­nek erről többet mondani elő­re? Hiszen a játék, a bemu­tató mindent elmagyaráz. Magda Gabi az egyik darab­ban kisfiút, a másikban kobol- dot játszik. Ezt mondja: — Lorcát szeretem, elsősor­ban mint lírikust. A kisfiú megmintázása külsőm szerint nem nehéz feladat, arra azon­ban már kíváncsi vagyok, hogy a jellemszerinti megjelenítés­sel mit érék el. A vígjáték sodrása engem is elkap, és visz a jókedv, meg a falusi nevetés, pletyka hátán a finá­léig. — A Don Perlimplinben me­seszerű koboldot játszom. A játék tele újszerű feszültsé­gekkel, a darab mondanivalója merőben elüt minden eddigi­től. A szokatlan anyag, ami­ből a játék ez esetben gyúrva van, minket is kíváncsivá tesz. Csapó János alakítja a cso­dálatos vargát. A szűkszavú színész (mármint a magán­életben) ezeket mondja a ba­ráti beszélgetés során: — Eleinte nem tetszett ne­kem ez a figura, nem akart a bőrömhöz simulni. Varrnak esetek, amikor a színész szán­déka ellenére ellenszenvesnek talál egy megmintázandó jel­lemet és nehezen tud belebúj­ni. A mindennapos vele való foglalkozás után közelebb ke­rült hozzám a „csodálatos var­ga”. Ma még nem tudom, hogy csodálatos lesz-e ez a varga a színpadon is, ahová terem­tette Federico Garcia Lorca. Ez majd elválik. Ezt nemcsak a bemutató előtti idegessé­gemben és feszültségben mon­dom: talán ha többet foglal­kozhattam volna ezze' a bo­nyolult egyéniséggel, ezzel a helyzetében sokat kifejező alakkal, bizonyára nagyobb lenne bennem a varga hite­lessége és nyilvánvalóan an­nak színpadi hatása is. De mit tud az ember bemutató előtt mondani önmagáról és munkájáról?! Gyuricza Ottó, a falusi szín­játékban két mellékfigurát alakít, de a Don Perlimplinben a címszerepet kapta. Ezért is kérdeztük meg véleményét; a bemutatót megelőző várako­zásban ezeket mondta: — Lorca darabját azért igé­nyes és hálás feladat játszani, mert a költő egy-egy mondata mögött egész egyéniségek él­nek. minden mondatban töké­letes emberábrázolás bújik még. Ezt a mély emberábrázo­lást és tiszta művészetet kell nekünk a színpadon, de az em­berábrázolás valamennyi esz­közével visszaadnunk. Ezért írt zenét a Lorca-darabokhoz Csenki Imre és Vass Lajos, ezért lesz az előadásban dal és dekoratív mozgás egészen a pantomimig, mert az árnyalt mondanivaló olykor nehezei átfogható váltásokat kíván. Könnyebben lehet a képekben és színekben is dolgozó Lorca közléseit több eszközzel kife­jezni. Valaho-gy úgy vagyok vele, hogy a mondat elhangzik ugyan, de mintha valami foly­tatás és magyarázat kívánkoz­na mögéje csak ekkor, de ekkor teljes indokoltsággal jön a mozgás, a zene, hogy azt. ami logikus szavakban már nem fejezhető ki, azt megsejtesse a nézővel és a színésszel is. Szerintem sok mindent tettünk a darabhoz, ami az átélést segíti. Vázlatosan sikerült csak ké­pet adnom, hogyan készülnek a bemutatóra az egri színház­ban. De ez az előkészület és izgalom jó jel. Mintha sikerre készülnének. Farkas András I960. MÁRCIUS 18., PÉNTEK Névnap: SÁNDOR és EDE A I<Jap kél: 5 óra 52 perckor, nyugszik: 17 óra 53 perckor. A Párizsi Kommün 1871. március 18-án tört ki. A mun­kásság szövetkezve a kispol­gársággal, megbuktatta Thiers reakciós kormányát. A Párizsi Kommün volt az első proletár­forradalom, amely kivívta a proletariátus diktatúráját. Vég­rehajtotta a vesztett német— francia háború után a nép fel­fegyverzését, egyenjogúságot adott a népnek, elválasztotta az államot az egyháztól, államo­sította az üzemeket. E reform­jaival a szovjet állam előfutár- iá volt. PÁRIZSI KOMMÜN évvel ezelőtt, 1815-ben született BALLAGI MÓR nyelvtudós, első tudományos szógyűjte­ményünk, a magyar nyelv teljes szótára szerzője. 130 éve született id. SZINNYEI JÓZSEF irodalomtörténész, 1-} kötetes Magyar írók c. életrajzgyűjteménye 30 000 írót ismertet. Szinnyei József 1913-ban halt meg. FILM: 57-es riport NDK film Egy fiatal pár újra egymásra találásának és egy bűn- szövetkezet leleplezésének izgalmas története a mai kettéosz­tott Berlinben. Főszerepben Annekathrin Bürger. A filmet az egri Bródy Filmszínház játssza március 18-tól 23-ig it • gyöngyösi Szabadság március 31-től április 3-ig. 1 Áprilisban 5000 turista utazik a baráti országokba Egyre több magyar látogató keresi fel a Szovjetuniót és a többi baráti országot. Az idén már az előidényben öt külön­vonat indul Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köz­társaságba szervezett idei ki­rándulásokra nyolcezren je­lentkeztek és a tengerparti üdülőhelyekre tervezett utak­ra is minden jegy elfogyott már. Az utasok számának növe­kedését a legjobban az mutat­ja, hogy az 1958-as egész évi 12 000 turistával szemben az idén már az előidény egyetlen hónapjában, áprilisban, 5000 magyar turista indul látoga­tásra a baráti országokba. BÁLINTTAL ott ismerked­tem meg, ahol az ismeretsé­gek éppen olyan gyorsan szö­vődnek, mint ahogy elszakad­nak szálai — nem szépítem a dolgot: a kocsmában. Amikor bejött, én már a két deci egri leánykából hűtlenül és tud­tom nélkül debrői fehérre át- vedlett borom végén jártam, s hunyorogva kutattam a pohár titkát: mi az oka, hogy a két deci pont két deci. Egy korty- tyal se több. Pedig ez a korty hiányzott, hogy feledtem vol­na a déli káposzta súlyos mondanivalóját. — Ehehe — kuncogott rám valaki. Tán elfolyt az alján ... Lyukas a pohár? — mondta egy idősecske, csuparánc, nap­szítta apró ember, s úgy né­zett rám, hogy egyszerűen le­hetetlen volt nem válaszol­nom. — Nem a pohárban van a baj — vallottam önkritikusan. — Vastag a torka, mi? — tolta feljebb hihetetlen kopott sísapkáját, de olyan legénye- sen, hogy legalábbis rozma­ring kívánkozott volna a sim- li fölé. — A káposzta, az volt a vastag — mentegetőztem, szemmel láthatóan nem sok si­kerrel, mert a gunyoros két­kedés továbbra is ott vibrált két, apró szemében. — Űtkö- vező? — kérdeztem, hogy a té­mát másra fordítsam, s a tér­dére mutattam, ahol vastag madzaggal átkötve szívós gu­midarab simult a vattanad­rágra. — Én az — mondta büsz­Bálint. CLZ Úík&O^A. . . kén, miközben kezével a blok­kot nyújtotta a bor őrzőjének és osztójának. — Már har­minckét éve. Bizony, szalad az idő — filozofált Bálint, mert az évek mellé nevét is hozzátette, hadd tudjam, nem másról, Bálintról van szó, aki még 1928-ban elkezdte épít­getni az utakat szerte az or­szágban. Akkor születtem. Ér­dekes volna megkeresni azt az országutat, amely most Bálint keze nyomán egykorú velem... — Nem nehéz mesterség ez? — faggattam a hozzá nem ér­tő kiváncsiskodásával Bálin­tot, aki most a háromdecis pohár lelkét szemlélgette, hogy a szeme is élvezze, ne csak a torka a pormosó bor ízessé­gét. — Hát nem könnyű ... Azt nem lehet mondani, hogy könnyű ... Mert nehéz. Az or­szágút, tudja, nem gyár... Az bizony nem gyár, ott az eső, a szél, meg a nap az úr. Mi­kor melyik. Aszerint ázunk, fázunk, vagy izzadunk .:. Bi­zony ... Maga kiféle? MONDOM, hogy ki, azaz, hogy mi. — A’se lehet könnyű... Olyan sok mindent kitalálni, megírni és megint csak írni — borzadt bele a sok írás gondolatába. — Aztán mondja már, mivel szokott írni? — faggat most már ő kíváncsi­an. — Hát inkább már írógép­pel, könnyebb és gyorsabb — magyarázom Bálintnak, nem éppen meggyőződve, hogy ér­ti-e, miért lehet könnyebb géppel, mint tollal. — Olyan akkor magának az írógép, mint nekem a kiskoc­ka — integet a fejével, s a poharat a szájához emeli. Ádámcsutkája, mint valami szivattyú felszalad, leszalad összesen tán kétszer és a há­rom deci volt, nincs... — mert a kiskockával a legkönnyebb, meg a legjobb is — teszi hoz­zá, megtörülve a száját, hogy értsem, miért e hasonlat. — Tudja mennyi utat építettem én? — folytatja, hogy koppan a pohár alja. — Maga nem írt annyi betűt, de nem is fog egyhamar. Nagyon sokat. Kö­rülérné a Földet, de az is le­het, hogy a Holdig és elérne — mondja, hogy lássam, van tájékozottsága a bolygók ügyében is. — Na, és mennyi lesz még hátra? — érdeklődöm, hogy hátha utolérem a betűkkel a kiskockákat. — Nem lehet azt tudni... Csinálom, mert muszáj csi­nálnom ... Nehéz ám otthagy­ni az utat ennyi Idő után... Meg aztán megbecsültek en­gem mindig — ábrándozik vissza a múltra. Tudja, dol­goztam én annak idején a Kleszó úrnál is, az nagyon jó ember volt... Az igen, az em­ber volt, az tudta mi a becsü­let... Ha kész volt az út, amit felvállalt, mindig csapra­ütött egy hordó sört __ De ne m olyan kicsit, hanem olyan nagyot... Ingyért! Igyunk, ha megdolgoztunk ... Most nincs sör, csak „no, emberek, ez is kész, mehetünk tovább ..Ez van, de sör nincs ... — Hát a sör nem rossz do­log — ismerem el. — NO, UGYE — kap a szón Bálint, az útkövező. — A jó munkást mindig megbecsülték ám, tudja-e? — Milyen volt a fizetség, annál a Kleszó úrnál — kí­váncsiskodom tovább, mert látatlanban is tudom, hogy az a sör nem volt olyan ingyért, ahogy emlékezik. — Nem szakadt bele, azt nem lehet mondani, hogy be­leszakadt volna a fizetségbe, de ennivalóra jutott... S mi kellett akkor az embernek? Legyen valami a gyomrában, s már szép is volt a világ ... Aztán, ha nem volt munka, akkor ettük, ami megmaradt... De hát mi maradt meg az út- kövezőnél.;. Enni kell ott — fejtegeti Bálint. — Jobb volna-e most is Kleszó úrnál? — Jobb? a kórságot, dehogy volna jobb, gazember volt az mégis, belőlünk élt, minket szipoly ozott... — Na! De hát az előbb azt mondta, hogy becsületes em­ber volt. — Azt most is állítom ... Becsületes volt, mert megígér­te, hogy sör az lesz... Min­dig is volt. Hát erre értettem én? — magyarázza csodálkoz­va, honnan a nagy értetlensé­gem. — Sört azért most is ad­hatnának ... ingyért... — Kevés a kereset? — kuta­tom Bálint arcát. — Nem sok, nem is kevés, ezerhét, ezernyolc, ilyenfor­mán ... Aha, maga azt hitte, hogy azért kell az igyen sör, hogy nem telik rá ... Telik bi­zony ... Ezt a bort se maga fizette — bök rám tömpe, vastag ujjaival büszkén. — Csak hát, hogy is mondjam, hagyományból... Ügy mondja ezt a szót* olyan rátartian és mégis óva­tos vigyázattal, hogy látszik; megtanulta és sokra tartja. Aztán megigazítja a térdvédő gumit, apró kis kavicsok szó­ródnak szét alóla, s megböki sapkája szélét: — Na, ’sten áldja, megyek már... Itt dolgozom a sarkon most... ÉS NEHÁNY perc múlva már féltérden illesztgeti a kiskockákat, amelyekkel a legjobb dolgozni. Rakja seré­nyen, Bálint, az útkövező, hogy a Hold után a Napot is elérje. Gyurkő Géz*

Next

/
Thumbnails
Contents