Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-18 / 66. szám
4 NÉPÜJSÁG 1960. március 18., péntek Ti* hónap nagy idő ... hát még olyan házban és lakásban lakni, ahol és amelyben voltaképpen alig lehet lakni. Mert éppen tíz hónapja már, hogy egy nyáreleji napon lebontották az egri Baj- csy-Zsilinszky út 11. számú ház lépcsőházát, — omlás- veszély miatt. Azóta létrán járnak az emberek, azóta az egyik lakó egy tanácsteremben lakik, s azóta volt olyan időszak, amikor hetekig egy lélek sem dolgozott a ház helyreállításán, azóta az egyre növekvő idegbaj kerülgeti a ház négy lakóját: mi lesz velük? Köztudomású, hogy a kivitelező vállalatoknak van munkájuk bőven, de azért a tíz hónap, ha durván számolva is, 300 nap, mégis soknak tűnik. Még azok számára is, akik nem itt laknak... Hát még azoknak! (—ó) — AZ EGRI Dobó István Vármúzeumot eddig, ebben az évben csaknem nyolcezren látogatták meg. Tavaly január és február hónapokban csupán ötezer érdeklődő tekintette meg a múzeumot.- MEGÉRKEZTEK a húsvéti cukorka- és csokoládéáruk a Fűszer- és Édességkereskedelmi Vállalathoz. Mintegy 20 százalékkal több csokoládé- és cukorka-figura jött, mint tavaly. Ugyanakkor megérkezett egy vagon olasz narancs és nagy mennyiségű mogyoró és mandulabél. — ÉRTÉKELTÉK a kongresszusi munkaverseny eredményeit. A vándorzászlót és a velejáró pénzjutalmat a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnak ünnepélyes keretek között április 4-én adják át.- 335 TRAKTORT kapnak ebben az évben a Heves megyei gépállomások. Közülük százötven román gyártmányú nehéz, univerzális traktor. 132 darab pedig szovjet. A traktorokon kívül 500 különböző munkagépet is kapnak a gépállomások. — MŰSOROS táncestélyt rendez Egerben a Vöröskereszt. A Vöröskereszt Május 1 utcai csoportja a Honvédség Művész Együttesének közreműködésével szombaton este nyolcórai kezdettel rendezi a műsoros táncestélyt a Megyei Művelődési Házban, melynek tiszta bevételét az egri közsegélyezettek javára fordítják,- A NAPOKBAN ülésezett a horti Hazafias Népfront községi elnöksége. Az ülés során vitatták meg a tanácstagok munkáját. Megállapították, hogy a tanácstagok közül többen nem végzik megfelelően munkájukat, s ezért javasolták visszahívásukat. — KÖZEGÉSZSÉGÜGYI és bölcsődei ellenőrzést végzett Pélyen a Hevesi Járási Tanács egészségügyi állandó bizottsága.- FÁSlTJÁK Hort útjait. Több mint háromezer japán akácot ültetnek el a kidolgozott terv szerint a fásítási hónap alatt. EGRI VÖRÖS CSILLAG 12 dühös ember EGRI BRÓDY Az 57-es riport GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Végállomás: szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN Virrad (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH Szegény gazdagok HEVES Pár lépés a határ FÜZESABONY Hárman jöttek az erdőből PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás Egerben este 7 órakor: A CSODALATOS VARGÁNÉ és Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben fGárdonyi-bérlet) bemutató előadás Rendező és színész nyilatkozik a Lorca-darabok bemutatója előtt A Gárdonyi Géza Színházban, a színpad mögött és az érthetően izgatott színházi légkörben a bemutató előtti várakozás és feszültség tapasztalható. Ma mutatja be a társulat az egri közönségnek — egészen gyér hazai előzmények után — Federico Garcia Lorca két darabját: A csodálatos var- gánét és a Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben című erotikus halleluját (mintahogyan azt a költő nevezi). Lorca más darabjait jól ismeri a magyar színházi közönség és még jobban szereti talán a lírikus Lorcát, aki csodálatos verseiben, életfelfogásában, képeiben, színeiben, sorsában és tragikus halálában a spanyol szabadságküzdelem modern szakaszának állít emléket. A bemutatandó két darab Lorca világán belül is két külön világ. A csodálatos var- gánét írhatta volna bármely reneszánsz-spanyol író, any- nyira bővérű, mókázó, az élet mindennapi otthoniságát jókedvvel előadó „szilaj bohózat”. A Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben című erotikus halleluja azonban más gyökérről hajtott virág: szimbolizmusa és elvont mondanivalója csaknem kevesek számára íródott, azoknak, akik a mi korunkban sok törekvést végigkóstolva ismerik az irodalmat, művészetet és azok groteszk hajtásait is. Ezért különösen merésznek tűnik a színház vállalkozása. A főpróba közében megkerestük Vas Károlyt, a darabok rendezőjét és a Lorca világát megmutató színészeket. Arra kértük őket, mondjanak valamit arról a készülődésről, izgalomról, amely e szokatlan bemutatót megelőzi. Vas Károly, a színház főrendezője az alábbiakat mondotta:- Érdekes kísérlet részünkre is. hogy Lorca megismerésére ez a két darab szolgál majd az egri közönségnek. A csodálatos vargáné és a Don Perlimplin azonos mondani- valójú darabok, de egymással szeges ellentétben állnak a formák, amelyekben az író mondanivalója megjelenik. A csodálatos vargáné klasszikus vígjáték, amilyet sokat ismer a színháztörténelem és az irodalom. Annak megértetésével nem lesz hiba. igyekeztünk sokszínűén megalkotni az egri színpadon is azt a falusi világot amely — úgy hisszük — ilyen színesen és sokrétűen csak Lorca képzeletében élhetett. — Rendezői és színészi feladatnak sokkal inkább bonyolult a Don Perlimplin, amely magyar színpadon jóformán ősbemutatónak számít. A darabban sok a valóságon túli elem. az alakok nemcsak szimbólumokká nőnek, hanem egészen azok, mert a költő így akarta, így írta meg. Ezért aztán ehhez a világhoz újszerű nyelvezetet, új formákat kellett keresnünk. Ügy gondoltam, hogy a valóságtól jórészt elvonatkoztatott mondanivalóra a stilizált mozgás, a pantomim-játék megfelelőbb, mintha reális színpadi lehetőséget használtunk volna csupán. A maszkok is túlmutatnak majd a valóság határán, mert Lorca írása egy stílusirányzatból született, amely csak távoli vonzásokban Igazodik a mindennapi élethez. Mi magunk is kíváncsian várjuk ennek az irodaimilag is magasigényű írásnak egri fogadtatását. Stefanik Irén játssza a csodálatos vargánét ' a Don Per- limplinben Belisát. A főpróbaközi szünetben ennyit mond kérdéseinkre: — A csodálatos vargáné eddigi legkedvesebb szerepem. A figura egy falusi, aranyoö. szókimondó fiatal menyecske, aki nagy lélegzetvételekben tud karattyolni faluja asszonyaival a maga igazáért. Igazságát nem hagyja, de nem is adja. Ügy gondolom, hogy a vargánéban sok egri fiatalasz- szony — lélekben magára ismerhet. — Belisa egészen más formálást kíván. Belisa tartalmilag más és céljában más életet él, mint a vargáné. De minek erről többet mondani előre? Hiszen a játék, a bemutató mindent elmagyaráz. Magda Gabi az egyik darabban kisfiút, a másikban kobol- dot játszik. Ezt mondja: — Lorcát szeretem, elsősorban mint lírikust. A kisfiú megmintázása külsőm szerint nem nehéz feladat, arra azonban már kíváncsi vagyok, hogy a jellemszerinti megjelenítéssel mit érék el. A vígjáték sodrása engem is elkap, és visz a jókedv, meg a falusi nevetés, pletyka hátán a fináléig. — A Don Perlimplinben meseszerű koboldot játszom. A játék tele újszerű feszültségekkel, a darab mondanivalója merőben elüt minden eddigitől. A szokatlan anyag, amiből a játék ez esetben gyúrva van, minket is kíváncsivá tesz. Csapó János alakítja a csodálatos vargát. A szűkszavú színész (mármint a magánéletben) ezeket mondja a baráti beszélgetés során: — Eleinte nem tetszett nekem ez a figura, nem akart a bőrömhöz simulni. Varrnak esetek, amikor a színész szándéka ellenére ellenszenvesnek talál egy megmintázandó jellemet és nehezen tud belebújni. A mindennapos vele való foglalkozás után közelebb került hozzám a „csodálatos varga”. Ma még nem tudom, hogy csodálatos lesz-e ez a varga a színpadon is, ahová teremtette Federico Garcia Lorca. Ez majd elválik. Ezt nemcsak a bemutató előtti idegességemben és feszültségben mondom: talán ha többet foglalkozhattam volna ezze' a bonyolult egyéniséggel, ezzel a helyzetében sokat kifejező alakkal, bizonyára nagyobb lenne bennem a varga hitelessége és nyilvánvalóan annak színpadi hatása is. De mit tud az ember bemutató előtt mondani önmagáról és munkájáról?! Gyuricza Ottó, a falusi színjátékban két mellékfigurát alakít, de a Don Perlimplinben a címszerepet kapta. Ezért is kérdeztük meg véleményét; a bemutatót megelőző várakozásban ezeket mondta: — Lorca darabját azért igényes és hálás feladat játszani, mert a költő egy-egy mondata mögött egész egyéniségek élnek. minden mondatban tökéletes emberábrázolás bújik még. Ezt a mély emberábrázolást és tiszta művészetet kell nekünk a színpadon, de az emberábrázolás valamennyi eszközével visszaadnunk. Ezért írt zenét a Lorca-darabokhoz Csenki Imre és Vass Lajos, ezért lesz az előadásban dal és dekoratív mozgás egészen a pantomimig, mert az árnyalt mondanivaló olykor nehezei átfogható váltásokat kíván. Könnyebben lehet a képekben és színekben is dolgozó Lorca közléseit több eszközzel kifejezni. Valaho-gy úgy vagyok vele, hogy a mondat elhangzik ugyan, de mintha valami folytatás és magyarázat kívánkozna mögéje csak ekkor, de ekkor teljes indokoltsággal jön a mozgás, a zene, hogy azt. ami logikus szavakban már nem fejezhető ki, azt megsejtesse a nézővel és a színésszel is. Szerintem sok mindent tettünk a darabhoz, ami az átélést segíti. Vázlatosan sikerült csak képet adnom, hogyan készülnek a bemutatóra az egri színházban. De ez az előkészület és izgalom jó jel. Mintha sikerre készülnének. Farkas András I960. MÁRCIUS 18., PÉNTEK Névnap: SÁNDOR és EDE A I<Jap kél: 5 óra 52 perckor, nyugszik: 17 óra 53 perckor. A Párizsi Kommün 1871. március 18-án tört ki. A munkásság szövetkezve a kispolgársággal, megbuktatta Thiers reakciós kormányát. A Párizsi Kommün volt az első proletárforradalom, amely kivívta a proletariátus diktatúráját. Végrehajtotta a vesztett német— francia háború után a nép felfegyverzését, egyenjogúságot adott a népnek, elválasztotta az államot az egyháztól, államosította az üzemeket. E reformjaival a szovjet állam előfutár- iá volt. PÁRIZSI KOMMÜN évvel ezelőtt, 1815-ben született BALLAGI MÓR nyelvtudós, első tudományos szógyűjteményünk, a magyar nyelv teljes szótára szerzője. 130 éve született id. SZINNYEI JÓZSEF irodalomtörténész, 1-} kötetes Magyar írók c. életrajzgyűjteménye 30 000 írót ismertet. Szinnyei József 1913-ban halt meg. FILM: 57-es riport NDK film Egy fiatal pár újra egymásra találásának és egy bűn- szövetkezet leleplezésének izgalmas története a mai kettéosztott Berlinben. Főszerepben Annekathrin Bürger. A filmet az egri Bródy Filmszínház játssza március 18-tól 23-ig it • gyöngyösi Szabadság március 31-től április 3-ig. 1 Áprilisban 5000 turista utazik a baráti országokba Egyre több magyar látogató keresi fel a Szovjetuniót és a többi baráti országot. Az idén már az előidényben öt különvonat indul Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba szervezett idei kirándulásokra nyolcezren jelentkeztek és a tengerparti üdülőhelyekre tervezett utakra is minden jegy elfogyott már. Az utasok számának növekedését a legjobban az mutatja, hogy az 1958-as egész évi 12 000 turistával szemben az idén már az előidény egyetlen hónapjában, áprilisban, 5000 magyar turista indul látogatásra a baráti országokba. BÁLINTTAL ott ismerkedtem meg, ahol az ismeretségek éppen olyan gyorsan szövődnek, mint ahogy elszakadnak szálai — nem szépítem a dolgot: a kocsmában. Amikor bejött, én már a két deci egri leánykából hűtlenül és tudtom nélkül debrői fehérre át- vedlett borom végén jártam, s hunyorogva kutattam a pohár titkát: mi az oka, hogy a két deci pont két deci. Egy korty- tyal se több. Pedig ez a korty hiányzott, hogy feledtem volna a déli káposzta súlyos mondanivalóját. — Ehehe — kuncogott rám valaki. Tán elfolyt az alján ... Lyukas a pohár? — mondta egy idősecske, csuparánc, napszítta apró ember, s úgy nézett rám, hogy egyszerűen lehetetlen volt nem válaszolnom. — Nem a pohárban van a baj — vallottam önkritikusan. — Vastag a torka, mi? — tolta feljebb hihetetlen kopott sísapkáját, de olyan legénye- sen, hogy legalábbis rozmaring kívánkozott volna a sim- li fölé. — A káposzta, az volt a vastag — mentegetőztem, szemmel láthatóan nem sok sikerrel, mert a gunyoros kétkedés továbbra is ott vibrált két, apró szemében. — Űtkö- vező? — kérdeztem, hogy a témát másra fordítsam, s a térdére mutattam, ahol vastag madzaggal átkötve szívós gumidarab simult a vattanadrágra. — Én az — mondta büszBálint. CLZ Úík&O^A. . . kén, miközben kezével a blokkot nyújtotta a bor őrzőjének és osztójának. — Már harminckét éve. Bizony, szalad az idő — filozofált Bálint, mert az évek mellé nevét is hozzátette, hadd tudjam, nem másról, Bálintról van szó, aki még 1928-ban elkezdte építgetni az utakat szerte az országban. Akkor születtem. Érdekes volna megkeresni azt az országutat, amely most Bálint keze nyomán egykorú velem... — Nem nehéz mesterség ez? — faggattam a hozzá nem értő kiváncsiskodásával Bálintot, aki most a háromdecis pohár lelkét szemlélgette, hogy a szeme is élvezze, ne csak a torka a pormosó bor ízességét. — Hát nem könnyű ... Azt nem lehet mondani, hogy könnyű ... Mert nehéz. Az országút, tudja, nem gyár... Az bizony nem gyár, ott az eső, a szél, meg a nap az úr. Mikor melyik. Aszerint ázunk, fázunk, vagy izzadunk .:. Bizony ... Maga kiféle? MONDOM, hogy ki, azaz, hogy mi. — A’se lehet könnyű... Olyan sok mindent kitalálni, megírni és megint csak írni — borzadt bele a sok írás gondolatába. — Aztán mondja már, mivel szokott írni? — faggat most már ő kíváncsian. — Hát inkább már írógéppel, könnyebb és gyorsabb — magyarázom Bálintnak, nem éppen meggyőződve, hogy érti-e, miért lehet könnyebb géppel, mint tollal. — Olyan akkor magának az írógép, mint nekem a kiskocka — integet a fejével, s a poharat a szájához emeli. Ádámcsutkája, mint valami szivattyú felszalad, leszalad összesen tán kétszer és a három deci volt, nincs... — mert a kiskockával a legkönnyebb, meg a legjobb is — teszi hozzá, megtörülve a száját, hogy értsem, miért e hasonlat. — Tudja mennyi utat építettem én? — folytatja, hogy koppan a pohár alja. — Maga nem írt annyi betűt, de nem is fog egyhamar. Nagyon sokat. Körülérné a Földet, de az is lehet, hogy a Holdig és elérne — mondja, hogy lássam, van tájékozottsága a bolygók ügyében is. — Na, és mennyi lesz még hátra? — érdeklődöm, hogy hátha utolérem a betűkkel a kiskockákat. — Nem lehet azt tudni... Csinálom, mert muszáj csinálnom ... Nehéz ám otthagyni az utat ennyi Idő után... Meg aztán megbecsültek engem mindig — ábrándozik vissza a múltra. Tudja, dolgoztam én annak idején a Kleszó úrnál is, az nagyon jó ember volt... Az igen, az ember volt, az tudta mi a becsület... Ha kész volt az út, amit felvállalt, mindig csapraütött egy hordó sört __ De ne m olyan kicsit, hanem olyan nagyot... Ingyért! Igyunk, ha megdolgoztunk ... Most nincs sör, csak „no, emberek, ez is kész, mehetünk tovább ..Ez van, de sör nincs ... — Hát a sör nem rossz dolog — ismerem el. — NO, UGYE — kap a szón Bálint, az útkövező. — A jó munkást mindig megbecsülték ám, tudja-e? — Milyen volt a fizetség, annál a Kleszó úrnál — kíváncsiskodom tovább, mert látatlanban is tudom, hogy az a sör nem volt olyan ingyért, ahogy emlékezik. — Nem szakadt bele, azt nem lehet mondani, hogy beleszakadt volna a fizetségbe, de ennivalóra jutott... S mi kellett akkor az embernek? Legyen valami a gyomrában, s már szép is volt a világ ... Aztán, ha nem volt munka, akkor ettük, ami megmaradt... De hát mi maradt meg az út- kövezőnél.;. Enni kell ott — fejtegeti Bálint. — Jobb volna-e most is Kleszó úrnál? — Jobb? a kórságot, dehogy volna jobb, gazember volt az mégis, belőlünk élt, minket szipoly ozott... — Na! De hát az előbb azt mondta, hogy becsületes ember volt. — Azt most is állítom ... Becsületes volt, mert megígérte, hogy sör az lesz... Mindig is volt. Hát erre értettem én? — magyarázza csodálkozva, honnan a nagy értetlenségem. — Sört azért most is adhatnának ... ingyért... — Kevés a kereset? — kutatom Bálint arcát. — Nem sok, nem is kevés, ezerhét, ezernyolc, ilyenformán ... Aha, maga azt hitte, hogy azért kell az igyen sör, hogy nem telik rá ... Telik bizony ... Ezt a bort se maga fizette — bök rám tömpe, vastag ujjaival büszkén. — Csak hát, hogy is mondjam, hagyományból... Ügy mondja ezt a szót* olyan rátartian és mégis óvatos vigyázattal, hogy látszik; megtanulta és sokra tartja. Aztán megigazítja a térdvédő gumit, apró kis kavicsok szóródnak szét alóla, s megböki sapkája szélét: — Na, ’sten áldja, megyek már... Itt dolgozom a sarkon most... ÉS NEHÁNY perc múlva már féltérden illesztgeti a kiskockákat, amelyekkel a legjobb dolgozni. Rakja serényen, Bálint, az útkövező, hogy a Hold után a Napot is elérje. Gyurkő Géz*