Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-10 / 59. szám

4

NÉPÚJSÁG

1960. március 10., csütörOO

tunet

Kicsik: na%yosan

— Másfél hold zöldborsó termelésére kötöttek szerződést az Úttörő Tsz tagjai — újságolták Heréden. Másfél hold ugyan nem nagy mennyiség, de hogy mégis milyen komoly dolog ez arra akkor jön rá az ember, ha megtudja azt is, hogy az Úttörő Tsz tagjai csupa általános iskolás gyerekek, akik másfél holdnyi birtokukon ismerkednek a közös gazdálkodással. Van elnökük, könyvelőjük, s évi jövedelmükből már vettek egy televíziót, kirándulásokra jártak.

Dolgoznak a gyerekek szorgalmasan, — s az évi jövedelmen kívül van még egy eredménye ennek a kezdeményezésnek: ezeket a gyerekeket nem kell majd külön ts meggyőzni a közösségi munka előnyéről, a föld szeretetérül.

— d. —

— AZ ELMÚLT esztendőben megyénk községeiben és falvaiban sok önkiszolgáló boltot nyitottak meg. Az önkiszolgáló boltok 1959-ben mintegy húszmillió forint forgalmat bonyolítottak le.

— A KÁPOLNAI általános iskolások kézilabda-kispálya. valamint röplabda- pálya építését kezdték meg a művelődési otthon kertjében. A munkát április 4-re befejezik a fiatalok, mert szeretnék, ha a járási úttörő kézilabda-bajnokságot már az új pályán rendezhetnék meg.

— A MEGYEI KÖNYVTÁR és a Pedagógus Szakszervezet meghívására hamarosan megyénkbe látogat kétnapos vendégségbe Szabó Magda írónő a Freskó, Az őz, a Mondják meg Zsófikának című regények és a Vörös tinta című film forgatókönyvének írója.

— 105 HOLDON terveznek kertészetet a lőrinci termelő- szövetkezet tagjai. A 105 holdból 25 holdon öntözéses kertészkedést folytatnak.

— A KÁPOLNAI termelő- szövetkezetekben készülnek a tavaszra. Megalakultak a munkacsapatok, brigádok, s jelenleg mindenütt a termelési terveket ismertetik.

— ÖTEZER FORINTOT költenek az idén könyvvásárlásra Heréden a községfejlesztési alapból.

— BŐVÜL, gyarapszik megyénk szociális otthonainak felszerelése. Legutóbb most az andornaktályai szociális otthon kapott egy televíziós készüléket, s már az első előadáson nagy számmal vettek részt az érdeklődő öregek,

— AZ EGRI SZAKSZERVEZETI SZÉKHÁZ kultúr- csoportja Recsken szerepel 13-án. Nicodémi Tacskó című darabját mutatják be.

— TÖBB MINT 280 művészeti csoport nevezett be eddig megyénkben a Hámán Kató Felszabadulási Seregszemlére. Az érdeklődés oly nagy, hogy még további nevezések várhatók.

— FÁCÁNTENYÉSZTÖ- TELEP létesítését tervezik a Poroszlói Állami Gazdaságban. A gazdaságnak nagy jövedelmet hoz minden évben a termelési tervek teljesítése mellett, a vadgazdálkodás is.

— MÁRCIUS 8-ÁN ülést tartott az egri járási községfejlesztési állandó bizottság, amelyen a községfejlesztési csoport vezetője beszámolt az 1959. évi tervek teljesítéséről és ismertette az 1960-as feladatok megvalósításával kapcsolatos tennivalókat.

— 20 HOLD GÖRÖGDINNYÉT és 30 holdon sárgadinnyét termel a detki Szabadság Tsz. A termés értékesítésére szerződést kötöttek a MÉK-kel.

— A PELYI termelőszövetkezetek mintegy húszezer forint értékű társadalmi munkát fordítottak a szövetkezeti ifjúsági klub létrehozására. A könyv- és foto-kiállítással egybekötött klubátadó ünnepségre április 4-én kerül sor.

műsora

Egerben este 7 órakor: LUXEMBURG GRÓFJA (Bianco-bérlet)

Atanyon este 7 órakor: MÓRA

rp- ■■ ■ f

Tizenöt ev:

Ha egy öreg gyár beszélni tudna . . .

Ha ma hirtelen viszontlátnánk az öreg gyár helyett az „ifjúkorit” — mosolyogni kellene. Rég elszállt ez az ifjúság. 1886-ot írtak, amikor épületében megszűnt az Eger patak táplálta gözmaiom és homlokzatára kikerült az új tábla: Braun—Rózsa és Társa Kovács- és Lágyöntöde, Eger. S milyen büszkén virított ez a felirat, abban a tudatban, hogy ha mindössze nyolc-tíz ember dolgozik is a munkapadok mellett,

— ez a város első ipari termékeket előállító „üzeme”.

Bizony régen volt. Akkoriban lópatkók, csizmaszegex patkósarkok, s egyéb ilyen közhasznú lágyöntvények készültek a gyárban, amelyre ma már rá sem ismerne az első tulajdonos. Nem azért, mintha a mostani Lakatosárugyár- ban már nem találhatná meg a régi épületeket. Nem áll azok helyén ma sem csupa üveg, csupa beton gyárpalota

— csak az öreg gyár talán ma a legfiatalabb. Az egykori műhelyekre szükség van még egy ideig. A falak itt maradtak tehát a XIX, századból — igaz, épült is hozzájuk az idők folyamán —, de belül jóformán semmi sem maradt a múltból.

Pedig, ha ez az öreg gyár beszélni tudna — de sokat regélhetne. Az első esztendők utáni próbálkozásokról, az 1914- es részvénytársasággá alakulásáról, később a felszámolásról, bukásáról. Látott szép napokat is ez az épület. A részvénytársaság megalakulása után azt. hogy új címmel — „Első Magyar Lakatos- és Le- mezárugyár” lett ekkor — Kollman János igazgató úr új munkalehetőségeket is teremtett sok munkásemberoek. Az akkori idők technikai fejlettségéhez viszonyítva modem bécsi gépekkel szerelte fel az üzemet, egy hatvan lóerős Diesel-motort a gépek hajtására és áramfejlesztésre állíttatott be, s egyre nagyobb mennyiségben gyártották az épület- szerkezeti vasalkatrészeket, az ajtó-, ablakpántokat, zárakat, no, meg a legkeresettebb árucikkeket. a különböző típusú és nagyságú tűzhelyeket.

A múltra emlékezni, s egyben a jelen nagyszerűségét is látni — nem mindenkinek adatott meg. A Lakatosáru- gyárban mindössze néhányan dolgoznak már azok közül, akik Kollman úrék munkásai is voltak évtizedekkel ezelőtt, ők beszélnek most a múltról és a máról. Hallgatni lehetne őket. emlékeiket hosszú napokig.

— Én csak 1919 óta dolgozom itt — mondja egyikük, Klapek Dezső bácsi lakatos- brigádvezető. — A bátyám többet tudna mondani, mert nyolc évvel előbb vették fel tanoncnak.

Negyven esztendő sem rövict idő, ha visszatekintésről van szó, s van miről beszélni, ha az emlékek megelevenednek.

— Tudja — mondja Klapes bácsi — ha a régi épületek meg is maradtak, összehasonlítani a múltat a jelennel, mégis szinte lehetetlen. Mer; mi volt ebben a gyárban? Csak a munka, meg a törődés, de az emberekről való gondoskodás hiányzott. Nem volt egy öltözőszekrényünk. Mosdani is úgy tudtunk, hogy magunk készítettünk valamiféle bádogedényeket. s hogy meleg vízhez juthassunk, a Diesel-motor hűtővizét használtuk el.

— No, később azért mégis volt valami változás — szólal meg a gyár másik „öregje”, Liptai Sándor festő, aki 1926- ban vette fel itt először a szerszámot. — Emlékezz csak, Dezső. Egy alkalommal bejelentették, hogy az ónozó műhely anyaghiány miatt megszűnik — annak a helyén kaptunk egy bádogvályút mosdónak. s étkezőhelyiségnek is átalakíthattuk, úgy, hogy a vályúra hosszú deszkalapot tettünk, s kineveztük asztalnak.

Hiába, másra nem tellett a részvényeseknek. S ez most úgylátszik igaznak bizonyult, mert 1932-ben az igazgatóság bejelentette az üzem felszámolását, ami 1936-ban fejeződött be. Ez idő alatt eltűntek a legjobb gépek, az eladás sorsára került csaknem az egész berendezés. Eszterga, maró. gyalugép egy sem maradt. Mégis Kollman és .Bakonyi urak csak számíthattak valami jó üzletre, mert a részvénytársaság megszűnése után nem sokkal ketten folytatták az addigi munkát, s később társult hozzájuk Kiss úr is. Kollman János veje. Szépen megéldegélték a jövedelemből. A négy présgéppel, a frikciósgéppel, az egy köszörűvel, s egy fúróval, meg az egy-két más apró gépekkel a munkások azért megtették a1 magukét;

— De fejesztésre már nem jutott a bevételekből, hiába lett a háborúban a leventék számára készült irányzókészülékek gyártásának megkezdésekor hadiüzem, a Bakonyi és Kollman cég — mondja Tóthpál József, a több mint húsz esztendeje itt dolgdzó, s jelenleg a termelést irányító egykori

rif-CLÜULlZL tjUltyídici

Pecsenye Tivadar kicsit tömpe orrával beleszagolt a levegőbe és

megállapította, hogy nemcsak langyos, de valahogy illatos is. Aztán jobb kezével homloka baloldalára csapott, mert szerette a szimmetriát, és felsóhajtott:

— Ahá ... ahá, jön a tavasz!

Ebben a pillanatban elhatározta, hogy szerelmes lesz, mert minden tavasz annyit ér, amennyit szerelmesek vagyunk belőle, s ha a virágnak nem lehet megtiltani, akkor Pecsenye Tivadarnak sem, hogy kinyíljon a szive és hasonló cselekményekre lelkesítsen egy másik szívet is. S mivel a tettek embere volt, s különben is. amilyen pechje van, egy-kettőre elszalad a tavasz, azonnal felkereste Virág Ibolykát, aki ugyan nem volt szép, de leaalább okos se, s nem volt fiatal, de legalább visszautasító sem.

Virág Ibolyka

kinyitotta akvárium mélységű szemét, amelyet mindig félárbocon hord, gondolván, hogy ettől olyan titokzatos és igéző kinézésű lesz, pedig csak álmos és így szólt:

— Maga az, Pecsenye ?

— Én vagyok, Ibolya — szólt és mellé ült. Irtó jól festettek, egy pecsenye mellett egy ibolya, azazhogy a Pecsenye mellett az Ibolya és beszélgetni kezdtek. Amit beszélgettek, különösebben nem volt érdekes, csak annyi, hogy megegyeztek abban, hogy egyikük sem hajadon már. s a tavasz a szép és titkos remegések időszaka. És elkezdtek remegni.

Pecsenye úgy távozott, mint győztes hadvezér, és ha nem gondolt Ibolyka nemes

egyszerűséggel megmintázott csúnya feiere, akkor kimondottan vidám dalok kezdtek el harsogni kinyílt szívébe, hogy a szomszédok át is szóltak: zárja már be. Mármint az ej«

táját, vagy zárja el a rádióját.

Ibolyka, aki gyorsan a tükör elé rohant, megállapította, hogy Pecsenye szebb, mint Quasimodó, ha nincs is olyan, mint Ramon No- varro, leánykorának ideálja, de ő még szép és méltó társa tudna lenni egy Pecsenyének. Egy kicsit még tartózkodó lesz, csak a széken fog először tartózkodni szerelme jelenlétében. aztán fokozatosan leengedi először tartózkodását, aztán ... Elpirult és kezét kinyílt szívére tette...

Másnap reggel

jeges északi szél tört a városra, Pecsenyének hasogatni kezdett a dereka és amikor az utcán véletlenül találkozott Virág Ibolyával, aki úgy nézett ki, mint egy fagycsípte zellercsomó, sürgősen elfordította a fejét.

Mert: itt van még a tavalyi hó, de hol van még tavasz..,

(egri)

munkás. — Változást csak 1945 hozott az emberek életében, 1949, az államosítás pedig az egész üzemében.

Tóthpál elvtárs mondta ki először most ezt a mondatot, és az idős munkások, elhangzása után, már egymástól kapkodják a szót:

— Azokat az időket nem lehet elfelejteni — emlékezik Klapek bácsi. — Az államosítás után néhány hónappal már újra jöttek a gépek ...

— Marógép, eszterga, gyalugép, fúró a Pusztaszikszói Állami Gazdaságból... — és folyik a felsorolás szinte vég nélkül. Aztán jön az összegezés, a két szám, s a nagy különbség egy pillanatra elnémítja az előbb még oly hevesen beszélőket:

— Nyolc—tíz használt gépünk volt, s ma 120 különböző típusún, mintájún dolgozunk...

Kell-e ennél több a felszabadulás utáni változás érzékeltetéséhez? Nem kellene, de van. Például az öltözővel, mosdóval kapcsolatos gondok megoldása. Az a gyár, amely 1886-tól Kollman úrék végnapjaiig nem tudta biztosítani munkásainak az öltözőket, mosdókat, ma béreli az egykori József-fürdőt, összes öltözőjével, mosdó-, fürdőhelyiségeivel, s a férfiak és nők számára is külön melegvizes medencékkel.

A tizenöt év csak fiatalította az öreg gyárat. S igaz, hogy a legnagyszerűbb megújhodás ideje akkor jön el, ha 1961-ben, a tervezési munkák befejezése után megkezdődik az új gyártelep építése, de a „fiatalítás” addig sem szünetel. Ebben az esztendőben ezt szolgálja a nemsokára megérkező tizenöt új gép is. A hét eszterga, az egy maró. a gyalu, az élköszörű és az öt hegesztő-dinamó. Nagy szükség van rájuk, nem a svábkályhák, a szalagfűrészek. lópatkők, csizmaszegek gyártásához, hanem az új gyártmányokhoz, amelyek közül a textilipari klímaberendezésekre, valamint a szálelszívó berendezésekre — ez utóbbi egyiptomi és lengyelországi exportjára — a legbüszkébbek az üzem mostani dolgozói.

Weidinger László

I960. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK

Névnap: ILDIKÓ

A Nap kél: 6 óra 09 perckor,

nyugszik: 17 óra 42 perckor.

200 évvel ezelőtt. 1760-ban született LEANDRO DE MORATIN

spanyol vígjáték író. korának legkiválóbb spanyol színpadi szerzője. Néhány finomrajzú erkölcsi és jellemvígjátékát ma Is bemutatják (A lányok „igen”-je, a Báró). Moratin 1828-ban halt meg.

Március 10-ét jelölte ki a Szakszervezeti Világszövetség a párizsi egyezmény és a német militariz- mus újjáéledése ellehi harcra.

FILM:

Májusi emlék

CSEHSZLOVÁK—SZOVJET FILM

Szerelemről, hősiességről, emberségről szól a Májusi emlékek című művészi csehszlovák—szovjet film, amelyet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutat be március 10—13-ig.

Illatos csomagolás

Amerikai göngyöleggyártó cégek különféle illatokkal impregnált polietilént állítanak elő. Így például a mosodákból hazaszállított tiszta ruhát illatosított műanyagba burkolják, de pékek is felhasználják termékeik becsomagolására a süteményillattal átitatott polietilént.

Képek Gyöngyös város múltjából

Vidám napok a hajdani Gyöngyösön

Gyöngyöst munkaszerető, csendes humorú nép lakja. Szakértő szőlőmunkásai országosan jó hírűek, de nagyra is tartották magukat mindig a gyöngyösi kapások. Mintha a földközi-tengeri világnak egy kis darabja palántálódott volna át a Mátra aljára, olyan ez a táj: vidám, napsugaras, s a derűs ég szinte tükröződik a Kékes és Galya mélykék ormain. Földje termékeny és hálás: bőven ontja a termést a dolgos emberi kéz nyomán, ősszel telik a pince, s októbertől februárig inkább csak a borkezeléssel foglalkoztak a gyöngyösi emberek. A szüret utáni időszakot András napig „kisfarsang”-nak nevezték és sok lagzi esett ilyenkor. November már a disznóölések hónapja, s azokon részt venni tisztesség és férfias kötelesség. A disznótorba verssel állítottak be:

„Én is fogtam a farkát,'

Adjanak egy darabkát.,

A vigasság, mulatozás és lagzi igazi időszaka: a farsang, karácsony után kezdődött. A farsang szokása mélyen gyökerezik a nép életében. Az elnyomott emberek felszabadulni vágyását jelentette már a római ókorban, midőn a rabszolgák a Satumalia-ünnep alkalmával szabadnak képzelhették magukat, s a bor mámorával feledték keserű sorsukat. Ezek az ünnepek a feudalizmus századai alatt sem merültek feledésbe. s a nyomorultul élő, embertelen adóterhek alatt nyögő, hallgatni és tűrni kényszerülő jobbágyok is megünnepelték. A farsang ideje alatt szívesen öltöztek álruhába, s így mentek át a szomszédba, esetleg disznótorba, dalolva, táncolva, bolondozva. Az ügyesebb. talpraesettebb álruhások tréfás szavakkal ugyancsak odamondogattak mindenkinek.

Farsangkor pampuskát sütöttek, s rigmus kíséretében kí- nálgatták szíves szóval a vendégeket:

„Kedves vendégeink, még most jobbat hozok, azt úgysem tudják, amit

mostan mondok: Egy tányér pampuska, mely

ugyan csak cukros, hogyha megkóstolják, jóízű,

Zamatos.

Hogyha ebből esznek, széles

kedvük támad, s eszükbe se jut többé a bánatV*

Különösen széles jókedvvel ünnepelték a farsangot az iparosok. „Gyöngyösön legeredetibb mulatság volt — írja Va- hot Imre az emlékirataiban — az iparosok, a mesteremberek lakozása, midőn farsangon a különféle ezéhek ládáit ünnepélyes díszmenettel körülhordozták ... s a mészárosok, csizmadiák, szűcsök, szűrsza- bók leginkább kitettek magukért. A mészárosok ünnepruhájuk elé csipkés fehér kötényt kötve, izmos karjaikban szalagokkal, s virágokkal fel- cicomázott taglókat, nagysze- kercéket tartottak, s kötélen vezették lassú léptekkel, zeneszó s borral-kínálgatás mellett egy hízott ökröt, melynek kajla szarvait, hófehér szőrét tarkára festették, szalagok- virágok- s aranyozott figurákkal czifrázták föl. — Végre a hízott ökröt a vágóhídra vitték, hol rendesen az óriási erejű Huba Márton mészárosmester tagló helyett csupán izmos öklével úgy vágta főbe a nagy állatot, hogy ez eszméletlenül rogyott össze, s kilehelte páráját a rövid pünkösdi királykodás után" Természetes. a felvonulást nagy lakoma és mulatozás követte: .. „, táncz- ra került a sor, ezinezogott a hegedű és czimbalom, közbe- közbe sikoltott a klarinét és zúgott a nagy brugó, {tengett az ezüst sarkantyú, repült, suhogott a vi&ano..

„A szelídebb mesterlegények magyar díszöltönyben, tollas fö- veggel s kivont karddal, melynek hegyére narancsok, citromok voltak tűzdelve, vitték keresztül a főbb utczákon a ezéh feldíszített ládáját, melynek kulcsa az atya vagy ezéh- mestemél volt, kitől mint valami férjhez menendő leányt kérték ki a frigyládát. Valódi álarezos díszmenet, álarezos utczai bál volt ez. mely nem zárt körre szorítkozott, hanem az egész népet mulattató.

Volt köztük török basa apró rabszolgákkal, szerecsen, égbe nyúló óriás és apró törpe, különféle komikus torzalak, — bajazzó, eleven ördög, különféle állatok bőrébe öltözött csodabogarak, kik mindenféle tréfát, csínyeket követtek el s kaczagásra indítók a népet. A borral való kínálgatós. s a czéhláda hazavitele után a lakoma, lakmározás, lakozás. a táncz itt sem maradt el.”

A farsang mulatságaiban felszabadult az elnyomott életöröm, a vígsóg, de rövid néhány hét után maradt minden a régiben, s az elnyomott tömegek tovább húzták sorsuk igáját.

A naptári keretek közé szorított farsang az idők folyamán mindinkább veszített jelentőségéből, elmaradtak nyomasztó múltbeli hagyományai, s a dolgozó emberek szórakozásaikban nem kényszerülnek megszabott körülményekhez alkalmazkodni, hanem munkakörük. idejük és kedvűit szerint rendezik be életüket. Ennek ellenére a farsang mélyen gyökerezik az emberek tudatában, mert már időtlen-idők óta hozzátartozik az élet ritmusához, s minden épkézláb ember szívesen várja a vidám szórakozások, táncmulatságok és álarcosbálok hagyományos időszakát.

ür. Hantért Rezaé