Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-10 / 59. szám

1090. március 10., csütörtök népújság * H lakosság szolgálatában Találkozunk velük nap mint nap, építkezéseknél, műhe­lyekben .;. Ha elromlik a zár, vagy elréped a vízvezetékcső, őkét híVják; az Egri Vegyes­ipari Vállalat dolgozóit. A kő­műves. cserépkályhás, lakatos, vízvezetékszerelő. festő, cím­festő és dukkózó, asztalos, üve- gés, képkeretező és bádogos részlég dolgozóival a város majdnem minden részén, de még a környék községeiben is gyakran találkozik velük az ember, s nemcsak azért, mert a Kertész utcai központban dolgozó lakatos, címfestő és dukkózó részlegen kívül vala­mennyi részlegnek másutt van a műhelye, hanem a munká­juk, a vállalat profilja is olyan: szolgáltató vállalat. Már ebben a két szóban is benne van: a lakosság részére végeznék munkát, a lakosság Igényeit hivatottak kielégíteni, de ugyanakkor dolgóznak kü­lönböző Vállalatok, üzemek, termelőszövetkezetek számára is. Több kőműves és ács dol- gózik áz egri Nagy József Ter- melőszoyétkézetbén, javítják, tatarozzák a személyzeti laká­sokat. Az Építőipari Vállalat megbízásából több épület re­noválását végzik el. a lakatos részleg vasajtókat, vasablak­kereteket készít vállalatok megrendeléseire. A több mint száz dolgozót foglalkoztató vállalat legjelentősebb részlege a cserépkályha-készítő részleg. Munkájukat nemcsak a város­ban, vagy a környék községei­ben ismerik, küldenek be ren­delést a megye egész területé­ről, sőt a szomszédos megyék városaiból is. Jelenleg például több ózdi megrendelésen dol­goznak. A nagy szakértelemmel dol­gozó cserépkályhások havonta mintegy 50—60 cserépkályhát készítenek, s egyre több a megrendelés, a lakásokból egy­re gyakrabban száműzik avas­kályhákat. hogy helyet bizto­sítsanak a tartós meleget adó cserépkályháknak. Az elmúlt hónapokban többször jelentke­zett anyaghiány, de ezt a prob­lémát sikerült megoldaniok, így a megrendeléseknek ma­radéktalanul eleget tudnak tenni. Különösen most, hogy a részleg vezetője, Szalóczi Kál­mán benyújtotta újítását, amellyel jelentős mennyiségű nehezen beszerezhető csempét tudnak megtakarítani. Ugyanis az ötcsöves hősugárzó cserép­kályha szerelvény megvalósí­tásával olcsóbbá válik a cse­répkályha építésének költsége, ugyanakkor a kályhák eddigi hátránya teljesen kiküszöbölő­dik. mert az ötcsöves hősugár­zó segítségével a kályha azon­nal átadja a meleget a szobá­nak, s később pedig érvénye­sül a kályha jó tulajdonsága, hosszú ideig tartani tudja a megfelelő szobahőmérsékletet. Szalóczi Kálmán újítása for­radalmasítja a cserépkályha- készítést. Az anyagtakarékos­sággal lehetővé válik, hogy a vállalat nagyobb rendelést tudjon elfogadni. Az újítás jó­váhagyása és bevezetése jelen­leg folyamatban van. A kul­túrteremben építik fel először az újfajta cserépkályhát, s ha a gyakorlatban is beválik a hozzáfűzött remény, hama­rosan már ilyen kályha mele­gíti az építtetők lakását. Sók javítanivaló, megrendelés ér­kezik a lakatos részleghez is. A munka ütemének nagy lendületet adott az elmúlt év­ben is a szocialista munkaver­seny. Januárban értékelték a kongresszusi munkaversenyt, s megállapították, hogy a válla­lat 114,7 százalékos tervtelje­sítésében jelentősen érezteti hatását. A verseny szelleme nem aludt ki a dolgozókban, a festő részleg április 4-e tiszte­letére versenyre hívta ki a vállalat többi részlegeit. Felhívásukra a dolgozók vál­lalták, hogy az önköltség egy­százalékos csökkentésével 01 ezer forintót takarítanak meg. Három százalékkal növelik az egy főre eső termelési értéket, ami 188 ezer forintot jelent. Az éves tervet túlteljesítik, tá­mogatják az újításokat és ész- szerűsítésekét, a fiatal dólgo- zók szakmai és erkölcsi neve­lésével foglalkoznak. A kőműves részlegnél Nagy József brigádja elhatározta, hogy a versenyvállalás teljesí­tése mellett a szocialista bri­gád oíméneK elnyeréséhez szükséges feladatokat is meg­oldják. Elhatározásuk már a tervteljesítésnél érezhető: „ki­ugrottak“ mind a minőség, mind a mennyiség tekinteté­ben. A vállalat tervteljesítésével nincs probléma, a kezdeti ne­hézségek ellenére már a janu­ári terv 16,4 százalékos' túltel­jesítése is ezt bizonyítja. A helyes munkaszervezés, irányí­tás és megfelelő ellenőrzés le­hetősége azonban nincs bizto­sítva a vállalat jelenlegi szét­tagolt helyzetében, s ez gát­jává válik a még jobb munká­nak. A tarthatatlan helyzeten a városi tanács hamarosan vál­toztat azzal, hogy a Makiári út 5. szám alatti Faipari Vál­lalatot átkötözteti és helyisé­gét átadja a Vegyesipari Vál­lalatnak. Pilisy Elemér Tűzpiros szegfűk között Kertészetben nőttem fel, az apám is az volt és a fiamból is kertészt nevelek — mondja Vándor József és közben gon­dosan locsolgatja a 12 000 cserépben szépen erősödő paprika­palántákat. Pletyka ... pletyka, az akad fiatalok és idősebbek között is, de a hatvani kerté­szetből szár­mazó plety­kának bizo­nyára min­denki örüln fog. Fürge uj­jak pletykát dugványoznak a kis csere­pekbe és ked­ves, szép virá gokat nevel nek belőlük. Hozzájárult a megyei tanács Eger és Felnémet összevonásához A Heves megyei Tanács ülé­sén hozzájárult Eger és Felné­met összevonásához. A megyei tanács határozatot hozott, amelyben utasította a végre­hajtó bizottságot, hogy az ügyet végleges döntés végett terjessze fel a Népköztársaság Elnöki Tanácsához. *i.iiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiaiiaiin>«iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiii<iii»iii>a!i>iii»>i»iiiii»iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ibiiiiibiibiibhbiiiiibiisubiíiiibiibiibiibiibubiibiibiibiibiibubiiiiibiibiiiiiihii GYURKÓ GÉZA: Mementó HOGY HÍVJAK? Már nem tudom. Arcára is alig emlék­szem vissza, mégis, most már napok óta eszembe jár, nem is tudnám megmondani, miért. Ez talán ama titkok közé tar­tozik, amelyet a lélektan tudó­sainak ezután kell majd meg­fejtenie. Hogy mit akarok én ezek után, egy árnnyal, egy szinte ködformájú képpel, víziószerü emlékkel, hogy mi­ért kell róla szólnom, írnom, miért kell anonymusi emléket állítani bronz helyett betűbe öntve? Mert ember volt. Az embertelenségben. S erre olyan tisztán emlékszem majd tizen­hat év távlatából, mintha imént lettem volna tanúja egy eleve vesztésre ítélt birkózás­nak, amelyben a vesztes fél, aki tudta, 6, nagyon is tudta, mi vár rá, küzdött, mig küzd- hetett. A Fiumei úti OTI palota pincéje nemcsak óvóhely volt, hol százak gyűrődtek össze, mint megtaposott rongyok, re­megve és bízva, hogy talán itt, ebben a nagy épületben, éle­tük megmarad, — de kórház is. Rossz ez a szó. Elsősegély hely? Valahol a kettő közölt kell keresni igaz és találó ne­vét, ahová behordták a még élőket, kik járni már nem tud­tak, azok az élők, kik járni még tudtak. Utcasarkon, fal mellett, házak tövébe össze­szedett szerencsétlenek, akik­nek csak egy szerencséjük volt, hogy a szükség kórházhoz viszonylag közel érte el őket a halál szele. Ott feküdtek az előtérben, a műtőnek kinevezett vastag­falú pincehelyiség előtt, amelyre valami ajtófélét esz- kábált valaki, ott feküdtek al­kalmi hordágyon hörögve, sír­va, könyörögve, vérbe, vize- létbefagyva, vagy már némán, sárga arccal, de egyformán tűrve, hogy átlépkedjenek raj­tuk azok, akik csak úgy szem­re válogattak közülük, ki a legsürgősebb, legsúlyosabb eset, s ki, aki már csak: „me­lyet” temetni kell. Napi két tányér sárgaborsóból, vagy kőkemény babból főtt levesért ügyködtem ott, lassan fásuló érzésekkel, mint beteghordó és lámpatartó. Mert világítás már nem volt, kocsislámpák fényében folyt a műtét és olyan környezetben, hogy a steril szó kiejtése is már egy­magában nevetséges dolognak tűnt volna. AZ ORVOS, az egyetlen or­vos, aki itt dolgozott, dehogy is dolgozott, robotolt, a város másik végén lakott. Behoztak egy sebesültet, éppen erre járt, hát idehozták, aztán hoz­ták a másodikat, harmadikat, tizediket és századikat... — Úgysem tudnék elmen­ni ... Veszélyes — magyarázta a mesterkélt udvarias kérdés­re és operált tovább. Kölyökböl pelyhedző ka­masz voltam még, nekem ak­kor idősnek tűnt, de így visz- szagondolva, nem lehetett több harmincegynéhány évesnél. Alit a kezelőasztal mögött, gyanúsan fehér köpenyében, mellette két-három nő, aki kö­zül az egyik képzett ápolónő volt, időnként kifordított kéz­fejjel megtörölte a homlokát és intett: — Kérem a következőt! — mintha csak a rendelőjében lenne. És hozták a következőt, vit­ték a bekötözöttet a „kór­terembe”, a legnagyobb óvó­helyre, amelyről írni, külön fejezet és talán toliam se len­ne hozzá. — Tartsa feljebb ... még feljebb ... Most jó — suttogta, és én tartottam feljebb, még feljebb, míg jó nem volt, a lámpát, melyet tisztán tar­tani is, az én feladatom volt. Néha akadt megtorpanásnyi szünet, amikor nem hoztak újabb sebesültet, amikor vé­gigjárta furcsa osztályát, ame­lyen nemcsak ő, de a halál is rendszeres vizitet tartott. S a halálnak sterili körülményei voltak. Ezekben a szünetekben fél órát, egy órát aludt. Egy széken ülve, mert fekvőhely nem volt, mert ami volt, azon vagy a sebesültek vártak cso­dás gyógyulásra, vagy az éle­tet várók kuporogtak, feküd­tek, remegtek, nem kisebb csodára várva. Ült a széken, lehunyt szem­mel, kezét ölébe ejtve és én tudtam, hogy valahol csak az álom szélén járhat, az ébren­lét határán, mert ha kellett, egy tűnő pillanat múlva, már ismét ott állt a kezelőasztal mellett, — és gyógyított. Érde­kes, a szemére sem emlék­szem. Talán azért, mert min­dig kicsit behunyva tartotta, s vastagra dagadt szemhéjjal még arcára is mély árnyékot vetettek, az amúgyis sápadt fény világánál. LEHETETT MÁR egy hete is, hogy birkózott és újra bir­kózott a halállal, reggeltől es­tig, és estétől reggelig, de még a nevét se tudtuk, azt se, hogy van-e családja, hogy mi a vé­leménye az életről, amelyet a halál akart elpusztítani, nem is kevés zöldruhás csatlósá­val ... Semmi glyat nem mon­dott, amiből véleményt lehe­tett volna formálni, és mégis, megvoltam győződve arról, hogy valami mélységes undor, valami elkeseredett gyűlölet él benne. Nem egyszerűen a körülményekkel, az éhezéssel, az álmatlansággal, a rossz le­vegővel, a jajgató, sikoltozó se­besülteket szülő élettel szem­ben. Mintha egy undorító nö­vénynek a gyökeréig hatolt volna el minden érzése. — Doktor úr, feküdjön le, van egy szabad hordágy és S r/alahogy így: „Erős, izmos, fegyverhez, akasztás­i ’ hoz, tűzgyújtáshoz értő olyan férfiak kerestet­í nek, akik gyűlölik a négereket, zsidókat, kommunistákat, $ általában mindazokat, akiket akkor kell gyűlölni, amikór i parancsolják. Nácikat gyűlölni nem szabad...” * Valahogy így kellene hangzania annak a felhívásnak, j amely biztosan sikert hózna mind a harminc amerikai i államban. Mert toboroz a Ku-Klux-Klan, a hírhedt | fasiszta szervezet, de nem a „tömegek” között, mint ve- J zetöik hangsúlyozzák, hanem a „vezető társadalmi” kö- i rök között. j 1960-ban! Ügylátszik, Könyves Kálmánnak mégsem 1 volt egészen igaza, hogy boszorkányok nincsenek, mert l fekete ördögök azért vannak. Még mindig. Igaz, hogy 5 erről sem a jó Kálmán király, sem a tudomány nem 1 tehet. Erről csak azok a bizonyos „vezető társadalmi r körök” tehetnek. j Az USA elnökválasztásra készül! Az illetlen miniszter \ 'T erületre van szükségünk... A fegyveres erők 99 * utánpótlását és kiképzését célzó bizonyos be- S rendezésekkel be kell hatolnunk az európai térségbe...” f — Ezt Strauss bonni hadügyminiszter úr mondta. Most, i nem 1935-ben, vagy 1940-ben. Most mondta, a csúcsérte- | kéziét előtt, a hidegháború olvadásának idején mondta, I egyelőre a görögországi támaszpontok ügyében mondta. j De ugye, ismerős a megfogalmazás: térség... élettér... j terület. Legalább új szótárt használt volna a nagyra nem í becsülhető bonni hádügyminiszter, már csak puszta í illemből is. j De a hadügyminiszter úgy érzi, hogy neki nem kell t illedelmesnek lenni, illetőleg úgy érzi, hogy már nem 5 kell illedelmesnek sem lennie. Az illetlen gyerekeket ki- j zavarják a szobából, a mellékhelyiségbe, hogy megtanul- i ja az illemet. Ha a felnőtt neveletlen, azzal másképpen i bánnak el a felnőttek társadalmában. j Mert büntetlenül nem lehet illetlenkedni fasiszta i suháncból miniszteri bársonyszékbe emelkedett, európai \ térségről és területről fecsegő Strauss úr! j (látó) l ________________________________________ í r t í t i í T I i r t i \ í i I í i í ! I \ t ! í t í f Z í z S í s ! í i Ta rna-völgyi Vízgazdálkodási Társulat Számos újság foglalkózott már azokkal a nagyszerű kí­sérleteikkel, amelyek az ősz fo­lyamán megindultak Tarnabod és Boconád termelőszövetke­zeti községeikben. Ugyanis ezekben a községekben már évek óta úgynevezett „expressz- kutak”-ból történik az öntözés. Ezek a kutak teljes mértékben kielégítették a kisparcellás zöld­ségtermelést. Most azon kísér- letezenek. hogy ezt az öntözési formát a nagyüzemi zöldség- termesztésben is hasznosíthas­sák. Az eredmények alapján, va­lamint az öntözéses gazdálko­dás és a vízhasználás tervsze­rű felhasználásáért Boconád, Tarnabod. Tarnaörs. Tárnámé­ra és Zárónk községek terme­lőszövetkezetei „Tarna-völgyi Vízgazdálkodási Társulatot’ alakítottak. Az elmúlt héten megtartott alakuló ülésen ke­rült sor az alapszabály elfogat 'BIIBIlBIIIIIBIIBIIBIlBilBliriBKIllBIIBIIBIIBIIBilBllBliailBIIB aludjon néhány órát — szólt aggódva az egyik ápolónő. Le­gyintett. — Ha én lefekszem, napokig alszom ... Néhány óra mit sem ér... És úgyis fel kell kell­nern ... Sajnos — tette hozzá rezignált hangon, pedig láttuk, hogy csak hihetetlen akarat­erővel tud talpon maradni. — Inkább kimegyek egy kicsit a levegőre — mondta és újabb cigarettát dugva a szájába, megindult kifelé és fel a lép­csőn a szürke egű január le­vegőjére. Egy óra múlva tért vissza, — és mégis elfoglalta a szabad hordágyat. Még eszméletén volt, mikor hozták, s kicsit gú­nyos mosollyal tűrte, hogy a szakképzett ápolónő bekösse a hatalmas sebet, amelyből már alig-alig folydogált a vér. — Ne féljen doktor úr, nem lesz semmi baj, én mondom — suttogta az ápolónő. — És ezt nekem mondja, az orvosnak — fintorgott és su­sogva hozzátette — nem is baj, mondtam, hogy nekem néhány óra alvás kevés ... Most leg­alább alhatom — és behunyta a szemét, hogy ne lássa a ke­zelőasztalt, amely mögött most nem állt senki. Senki! KIÜLTEM az előtérbe és buzgón pucolni kezdtem a kor­mos lámpát, olyan szorgalom­mal, mintha Aladin csodalám­pája lett volna... Mert egy ti­zenötévet töltött férfiember­nek már nem illik sírni. Ma, harminckétévesen sír­nék! dására, valamint az igazgató­ság és felügyelő bizottság meg­választására. A jelenlevő ter­melőszövetkezetek képviselői egyhangúlag Berta Jánost, a zaránki Űj Élet Tsz elnökét választották meg a társulat elnökévé. A vezetőségválasztás után ismertették a társulat 1960. évi program-tervezetét. Ebben az évben mintegy hárommillió fo­rintos állami támogatást kap a társulat, a nagyüzemi öntözé­ses területek megépítésére, va­lamint új, nagyteljesítményű öntözőgépek vásárlására. Az idén 36 nagy, 16 közepes telje­sítményű szivattyút, valamint 80 darab MIA és M1B gyárt­mányú motort vásárolnak. A tsz-ek nagyüzemi öntözéséhez 16 000 méter csővezeték vásár­lását tervezik. Szabó Lajos A szakszervezet | támogatja I pedagógusaink külföldi társasutazásait ; Mint az előző években, az |idén is többen utaznak peda­gógusaink közül külföldre. A =Pedagógusok Szakszervezete |Központi Művelődési Otthona |— július 1. és augusztus 15-e kö- izött — Bulgáriába, Csehszlová- |kiába, Lengyelországba szervez itársasutazást. A külföldi uta- ékon előreláthatólag tijöb mint |1200 nevelő vesz részt, négy* íszer annyi, mint az elmúlt év* | ben. A költségekhez mintegy |150 000 forinttal a szakszerve- |zet is hozzájárul. 1 A külföldi kulturális egyez- =ményeink is módot adnak ár­ira, hogy nevelőink tanulmány- =útra menjenek. Az általánosé« la középiskolák pedagógusai kö. |zül az idén 55-en töltenek fmajd három hetet külföldön. I (MTI) MEGLEPETÉS 5 — Mit csodálkozik, nem lód­ított még kengurut!?

Next

/
Thumbnails
Contents