Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
1*60. március 1., kedd népújság s Asszonyok gondja • • • Ügy hiszem, nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy nálunk ném mindenki ismeri jól a nótán ácsokat, a nőtanácsok munkáját. A napokban egy fiatal parasztasszonnyal beszélgettem az egyik kis faluban, aki — nem lévén tagja a nőtanácsnak — Valahogy úgy vélekedett, hogy a nőtanács szervezeteiben csak azok az asszonyok dolgoznak, akik „ráérnek”, s otthoni tennivalójuk mellett bőven jut idejük a szervezeti tevékenységre is. Ha jól értettem szavait, akkor tulajdonképpen az volt a véleménye, hogy a nőtanács inkább valamiféle szórakoztató szerv, ahol időnként tea-délutánokat, találkozókat, egy-egy előadást rendeznek, aztán ezzel be is fejeződött minden további tevékenységük. Ezek a gondolatok jutottak eszembe akkor is, amikor csupán néhány nappal később, a Hatvan város, illetve a hatvani járás nőtanácsának titkárával, Chikán Melithonnévál beszélgettem. Szerettem volna, ha ezen a beszélgetésen részt vett volna az előbb említett fiatalasszóny is, akinek bizony nagyon furcsa és ferde nézete van a nőt&nácsokra vonatkozóan. Miről is beszélgettünk tulajdonképpen? A nőtanácsok munkás hétköznapjairól, azokról a sokakat érintő problémákról, amelyéknek egész sorát oldják meg ma már nőtanácsaink. Arról esett szó ezen a> beszélgetésen, hogy a hatvani járás asszonyai a lőrinci gyermekotthont patronálják és sokan az asszonyok közül „pót- mamaságot” vállalnak a gyermekek fölött, vasárnaponként, jelesebb ünnepekkor hazaviszik őket családi otthonukba. Azt is megtudtam, hogy a pótmamák rendbeszedik a gyerekek ruháit, pótolják a hiányokat, tanítják, nevelik őket és a szó legszorosabb értelmében pótolni kívánják a mulasztottakat. Elmesélte a nötanács titkára, hogy volt idő. amikor a nőtanács asszonyai kilátogattak a gyermekotthonba, ott nagytakarítást végeztek, s így mindent rendbetéve, mentek csak haza, Noteszomba nevek is kerültök, amelyeket most örömmel írok ide. Katona Mi- halyné Petőfibányáról, Tobá- kos Istvánná, az apci Fémter- miálból. Zárát Gézáné, a Mát- ravidéki Erőműből, Serlegi Jánosáé ... és a többiek, akik már számtalan esetben bizonyították be, hogy a nőtanácsot nem valami szórakoztató szervnek tekintik, hanem ismerik, igazán tudják annak igazi szerepét. Vagy említsem meg külön Zárai Gézánét, akinek még arra is volt ideje, hogy pótszülő minőségében megkeresse annak a fiúnak az édesanyját, aki fölött mamaságot vállal? Együtt mentek el a gyerekkel, együtt találták meg betegén, az egyik kórházban aztán együtt beszélték meg a közös tennivalókat. Dé szólni lehetne arról is, hogy a járás elaggot, idős asszonyait, öregjéit sem felejtik el a nőtanácsok tagjai és a lehetőséghez mérten segítenek rajtuk, könnyítének helyzetükön. Még ma is sokan emlékeznek meg kedvesen és szeretettel arról a Családias kis ünnepségről, amelyet égy boldogi népi századik születésnapján rendezett a nőtanács, az ürthépélt ném kis örömére. Ném sorolóm tovább a példákat, de égy azért még ide kívánkozik. Hatvanban. az egyik új lakóházban él két kis gyéreik, akiknek özvegy édésanyja kórházban fékszik betegén. Nagy Volt a gondja, aggodalma, miélőtt kórházbá keriilt, hógy mi lész a két Iris aprósággal. És móst is, mint mindig, ahol baj van, a nőtanács sietett segítségére és Vladár Mihályné a szervezője annak a kis, de igén sokát mondó mozgalomnak, amelynek eredményeképpen a két gyermeknek naponta van ebédje, reggelije, vacsorája, tiszta szobában játszhatnak, felügyelet mellett. Édesanyjuk nyugodtan felehet, mert biztosan tudja, hogy szerető, gondos kezek vigyáznak otthon a két kicsire. És most a példák után legyen szabad visszatérni az említett falusi aszonyka szavaihoz, aki még nem érti eléggé a nőtanácsok szerepét, feladatát, hivatását. Aki még nem tudja, hogy a nőtanács amellett, hogy igyekszik vidám órákat szerezni tagiainak. igen komoly munkát végez, szerteágazó feladatot lát él. Bizony, sokan nem tudnak még eleget a nőtanácsok dolgos hétköznapjairól. munkájukról. És ezek az asszonyok, akikről a példákat felsoroltam, egyike sem valamiféle „ráérő”, egyedülálló nő. hanem dolgos, nemegyszer többgyermekes családanya, akiknek az otthoni munkájuk mellett kell időt szakítaniok arTa, hogy azokra is gondoljanak, azokért is tegyenek va'amit. akiknek erre legjobban szükségük van. Nem kétséges, hogy a nőtanácsok munkája ezzel a feladattal még nincs kimerítve, hiszen a nőknek, a nőtanácsoknak ma már egyre nagyobb szerep jut a munkában éppúgy, mint a közügyek intézése terén. Közeledik március 8-a, a nemzetközi nőnap ünnepe. E nap világszerte reprezentatív seregszemléje lész a világ asz- szonyainak. A magyar asszonyok ma már zárt sorokban, szervezettén, a jól végzett munka tudatával, állnak oda az alá a zászló alá, amely alatt annyi millió asszony küzd és harcol á szebb, a boldogabb holnapért, a jobb életért, a békéért. Szálay István Israeli tudósok Jelentős felledesóse Három izraeli orvosnak hosszas kutatómunka alapján sikerült megállapítania, hogy á magzatelvesztést, különösen, ha ismételten fordul elő, egy „lisztTi” nevű bacilus váltja ki. Ezt a kórokozót 27 féle állat hordja magában a föld 25 országában. A bacilus, amely többek között tehenek, kecskék, bárányok, lovak, disznók és más állatok testében él, megtámadja az embert is és súlyos betegségeket okozhat, mint agyhártyagyulladást, szívburok- és tüdőgyulladást. Az izraeli kutatók mintegy 200 esetben állapították meg, hogy ez a bacilus a születendő magzat halálát okozta. 1 gyanakvó csemete Egy tízéves kisfiú a követkézé hirdetést tetté közzé az angliai Lancashire egyik napilapjában: „Szerétnek kápcsöláti találni olyan utakkal, akik 1923- ban ötödik Osztályosok i ólták és egy iskolába jártak < pám- mál. Szeretném megtudn , valóban olyan jó tanuló ólt-e, ttiint mondja..." A hatvaniak „Érdekházassága“ (Folytatás az 1. oldalról) Misi — Halmos Tibor felteszi a nagy kérdést: Sógórok leszünk, vagy sem? Dr. Szilágyi Feri — Tóth János —, várakozva tekint Évára — Szűcsi Mária —, mintha onnan várná a választ, Éva pedig mosolyog. A mosoly szerint: sógórók lesznek... Téli vitaminbiztosítás ÉlelmiáZéréink többféle vitamint tartalmaznak, amelyeket az emberi szervezet részben elraktároz. A legismertebbet, a C vitamint azonban nem tudja elraktározni, téhát azt naponta kell biztosítanunk. Nyálon a zöldhagyma, retek, zöldpaprika, nyérs paradicsom, különböző friss, nyers gyümölcsök fogyasztása bőségesen biztosítja vitaminszükségletünket, de télen látszólag ná- gyóbb góndót okoz pótlása. Sokan azt gondolják, hogy csak a citrom, narancs, alma tartalmazza és elkeseredetten legyintenek: drága, nem tudjuk mégvenni. Kis ügyességgel, szerető gondoskodással mindén édesanya és háziasszony biztosíthatja családtagjainak a vitaminszükségletet. A citrom csakugyan drága, ha naponta rendszeresen, nagyobb meny- nyiségben fagyasztjuk, de ha lereszelt, megcukrozott nyers sárgarépára cseppentünk néhány cseppet, az egész család szükségletét fédéziheti napi fél citrom, a sárgarépa vitaminjával együtt. A nyáron eltett savanyú uborka, savanyú paprika. nyers savanyú káposzta igazán nem elérhetetlenek. Igen sók C vitamint tartalmaz a csipkebogyó, amit teának készítve, szívesen fogyaszt gyermek, felnőtt és öreg egyaránt. Péísze férrálni ném szabad! Egy-egy csésze teához három evőkanál megmosott csipkebogyót este beáztatunk kb három dl vízbe és reggel, fogyasztáskor felmelegítjük, hogy gyöngyözzék, de ne forraljuk. Szűrve, cukorral édesítve fogyasztjuk. A hagymasaláta, felszeletelt, sózott fekete-retek mindenki számára biztosítható, nem drága viteminforrás. Ha már ősz- szél gondolnak a télre, néhány kiló alma is juthat minden gyereknek. A sütőtök sok D vitamint, az élesztő pedig B vitamint tartalmaz. Egy-egy csipetet adhatunk belőle. A SZÉL FEL-FEL JA JDUL, eszeveszetten száguld végig a sokszínű házikók között, haj- lóngásra kényszeríti maga előtt a fák élettelennek látszó, még csupasz ágait, meg-meg- rázza az ablaktáblákat, mintha figyelmeztetni akarná a béntlévőket, hogy még nincs itt a tavasz, még ő az úr. Utolsó erőfeszítések ezek. Az ablakon beömlő napfény nemcsak a kellemesen berendezett szobákat teszi még barátságosabbakká, hanem az öregek és fiatalok szívében egyaránt a közeli tavasz ébredését kelti. A hosszú, sokszor zimankós, hideg tél után mindenki vágyódik a kellemes, derűs napfényt hozó tavasz után. Mindenki és ebbe beletartoznak az andornaktályai szociális otthon idős, beteg lakói is. E kellemes fébruárvégi napon, egy teljes délutánt töltöttem közöttük, otthonukban és ezalatt megismertem mostani életüket és néhányuknak, beszélgetés útján, a fiatalságuk történetét, de mondhatnám úgy is, hogy tragédiáját, mert hisz egyikmásikra alkalmasabb jelzőt találni nehéz lenne. L; Lajos bácsival az ebédlőben találkoztam; Beszélgetésünk olyan közvetlenül, olyan barátian indult, mintha nem is néhány perccel ezelőtt kötöttünk volna ismeretséget. Inas, csontos keze, sápadt, ráncos arca, meggörnyedt tartása beszélt maga helyett arról, hogy a maga mögött hagyott hét évtized alatt kevés küzdelemnélküli nap múlott el felette. A mindennapi, emberfeletti robot úgy szívta ki vérét, fiatál izmaiból az erőt, mint valami élősködő féreg. ELEINTE TOMPÁN, nehezen buggyantak elő szájából a szavak, de később egyre jobban belelendült. Megismertem fiatal éveit, melyből aránylag jobbak csak a katonaévek voltak, azok is csak azért, mert tengerészként bejárhatta a íél- mlágót. Leszerelése után elEletek, sorsok... Látogatás az andornaktályai szociális Otthonban vált asszóhnyal kötött házasságot. Tizenhét évig mindén hétfőn vállára vette szegényes batyuját, és egész héti munka után, csak szombaton vagy vasárnap tért ismét vissza otthonába. Megvont magától mindent, még a legolcsóbb pipadohányt is, csak azért, hogy egy kis földecskét szerezzenek. Kuporgatott, éhezett nagyon sokat, de lett egy kis föld, ház és némi pénzecske is. Mindent, amit szerzett — felesége iránt érzett őszinte szeretetétől vezérelve — az asszony hevére íratott, aki azonban örökké elégedetlenkedett, többre vágyott, és egy szép szomorkás őszi napon elhagyta férjét. Egy heti fárasztó munka után, amikor Lajos bácsi hazaérkezett, csak az üres házat találta otthon és ékkor döbbent rá, hogy mindené elveszett. Ettől kezdve cselédként tengődött egészen a felszabadulásig. Munkaadója súlyos betegen, hosszú, becsületes szolgálata után az utcára dobta, mondván: nem kórház az ő háza, pedig nem is a ház, hanem áz istálló volt a lakosztálya. A régi, késerű emlékek hatása alatt hangja elcsuklik, a visszafojtott belső zokogás meg-megrázza és két kövér könnycsepp jelenik meg szemében, amely végigszántja ráncos, fakó arcát. Nem is próbáltam vigasztalni. Jobb ez így ilyenkor. — Amióta itt élek, azóta érzem, hogy e rüber vagyok — folytatja -, egész eddigi életem alatt nem kaptam ehnyi kedvességet, nem éreztem ennyi törődést, mint itt és ez mindennél jobban esik. Nincsenek már tervéiül, mint valamikor — pedig a tervek adják az éltetőerőt az embernek —, mégis vágyom élni, mert ez az élet egészen más, mint valaha. AHOGY HALLGATTAM beszédét, hirtelen az jutott eszembe, hogy vajon, ha régen jut erre a sorsra, akkor mi történt volna vele? Az éhség, a betegség nagyon rövidre szabta volna öreg nápjait. Törődött is akkor valaki az elesett öregekkel? N. Béla nyugalmazott tanítót a betegágyában találtam. Éveinék száma meghaladta ugyan a nyolcvanat, dé kedé- lyés beszédén éz észre sem vehető. Van már három éve is talán, hogy izületi megbetegedése az ágyhoz köti. Rengeteget olvas, most is tele van könyvekkel az éjjeliszekrénye, dé kitérjed figyelme a napi sajtóra is. Beszélgetés közben megismerem az ő életét is. Nőtlenként érte el ezt a tekintélyes életkort és ami- kör megkérdeztem tőle, hogy ném érézte-e néha a gondos feleség, a gyermek, az unoka, egyszóval a család hiányát, — ő kurta nemmel adott választ, de hangja nagyon idegenül csengett, tekintete a napfényben úszó ablakon át elmerengve, a végtelenbe tekintett, és én ügy éreztem, hogy erről a témáról több szót nem szabad ejtenem. Rövid szünet után ismét megtörte a csendet: — Úgy váróm a természet ébredését, várom, hogy virágruhájukat oltsák magukra a fák, ilyenkor még öregen, betegén is szeretem az életet. Hajnalonként, amikor a nap pírja megvilágítja az ablakodat, szeretnék kimenni a szabadba, ahol teli tüdővel szívnám magadba az éltető levegőt, de sajnos, lábam miátt az ágyhoz, a tólókocsihóz vagyok láncolva. Hányszor próbáltam már — amikor más nem látta — saját erőmből felkelni és menni, de sokszori eredménytelen próbálkozás után beláttam, hogy erről örökre le kell mondanom. Élnek itt szép számmal olyan embereik is, akiknek vannak hozzátartozóik és mégis. anélkül múlik el egyik hónap a másik után, hogy találkoznának egymással. Sz. János bácsinak öt élő gyermeke van. akiknek anyagi körülményei lehetővé te rí nék — ha mást nem is — édesapjuk meglátogatását és mégsem teszik. Akinek van valakije és látogatóként várhatja, mint a gyermek a játékbolt kirakatában elhelyezett és kívánt babára, vagy mackóra, oly kitartóan függesztik tekintetüket az otthon szép kis parkját kettészelő járdára, ahol a várt jövevéhynék érkezínie kell és milyén nagy csalódás, ha a várt vöndég elmaradt. SOKSZOR ESIK SZÓ különböző hélyékén a szülök gyermékéik nevelésével, gondozásával kapcsolatos felelősségéről, és most, jónéfiány emberélet megismerésével úgy érzem: a szülők felelősségé mellett jó lenne az eddiginél valamivé! többet foglalkozni a gyermek, szüleivel szembeni felelősségéről. Az andornaktályai szociális otthonban elhelyezett hatvan — többségében beteg — idős ember valóban igazi otthonra talált. A szobák ragyogóan tiázták. a szépen gondozott padlón szőnyegék futnak mindén irányban, a hóféhéf tisztaságú ágyhuzatók azt bizonyítják, hógy szérététtél foglalkoznak a ház lakóival. Az egyik összékötőajtón a következő feíratót láttam: „Ezt a szobát a verpeléti nőtanács patronálja". Megkérdeztem ez- zél kapcsolatban az otthon gondnokát, a népszerű „gondnok nénit” — aki mellesleg évei alapján a „néni” jelzőt nem érdemelte ki — és ő mondotta el, hogy a verpeléti nőtanácson kívül a makiári, egerszalóki, felsőtárkányi, szilvásvárad!. bekölcei, andornaktályai és a nagytályai nőtanács vesz részt a patron álási mozgalomban, ami kezdetben jó! indult és később fokozatosan alábbhagyott. Elmondotta azt is, hogy nem kívánják ők a nőtanácsok anyagi támogatását, mivel a szociális otthon majd egymilliós költségvetése biztosítja szükségleteiket, azonban annak nagyon örülnének, ha alkalomadtán meglátogatnák az öregeket. Az érintett nőtanácsok, amikor a patrónálást vállalták, biztosan annak tudatában tették, hogy vállalásuk ilyennel is jár, eleinte adták is ennek tanújelét és reméljük, hogy nemes vállalásuk a közeljövő ben ismét újabb léndületet vesz. MINDENKI SEGÍT, akit csak megkérnék. Áz egercsehi bányászok nemrégen terven felüli termelésükből négy vagon szenet küldtek, a helyi tsz parkjukat teszi még szebbé, a KISZ-szervezet fiataljai a kertét ássák fel, és így tovább... Mindezt azért teszik, mert tisztelettel, megbecsüléssel tartoznak azoknak az embereknek, akik egy hosszú, küzdelmes élet után. különböző okoknál fogva, államunk gondozására szorultak. És érré a segítségre a válaszunk egyöntetű, amely hallható is szavaikból. látható szemeikből, érezhető szíveik dobogásából: köszönjük néked, társadalom, köszönjük nektek, embereik. Varjú Vilmos És az érdekházasság másik szerelmes párocskája: Ilonka és Szabó — Gyarmati Jánosné és Asztalos László. A jélék szerint, amelyről e fénykép is tanúskodik, náluk is minden a legjobb rendben megy. Ez a szerelem is házassággal végződik. Bizony, annyira komoly az ügy. Nem hiszik? Akkor dák nézzék meg jól a képet... — A GYÖNGYÖSI IV. SZ. általános iskolában megbeszélést tartottak a végző nyól- cadikosokkal Bata József városi KISZ-titkár és Kiss Gábor, a XII-es akna titkára, megbeszélték a fiatalokkal a továbbtanulás lehetőségeit. 4 Szov jetunió tovább növeli nemzetközi légiforgalmát Az „Aeroflót” szóvjét légi- forgalmi társaságnak 29 külföldi légiforgalmi társasággal vannak szerződései, köztük a „Pan American” és az angól „Boac” társasággal. Ezenkívül 17 légiforgalmi társasággal folynak a tárgyalások és a szerződések megkötése küszöbön áll. Szovjet repülőgépek jelenlég 23 ország repülőterein szállnak le rendszeresen. Moszkva és 12 ország fővárosa — többék között London, Párizs, Kairo, Peking és Új-Delhi —. között közlekednek TU—104. típusú lökhajtásos repülőgépek. Más vonalakon IL-18. típusú turbo- légcsavaros szovjet gépekkel bonyolítják le a forgalmat. 1959-ben kétszer annyi külföldi turista látogatott el a Szovjetunióba repülőgépen, mint 1958-ban.
