Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-31 / 77. szám
1960. március 31., csütörtök népüjsAg a sikert ígér Darvas József kossuth-díjas drámája az egri színpadou Még nem osztották ki az idei Kossuth-díjakat, amikor az egri Gárdonyi Géza Színház megkezdte Darvas József Kormos ég című drámájának a próbáit. Időközben a Kos- suth-díjat is megkapta a mű írója, sőt Darvas József Egerbe látogatott, hogy a bemutatóra készülés közben elbeszélgessen a színház művészeivel: megvitassák, értelmezzék az •író hőseit, a mondanivalót, a dráma egészét, amely annál inkább izgalmasabb, mert a vérrel és tragikummal kevert 1956-os őszi hetekről, azok embereiről, válságokról, személyi és társadalmi villanásokról, izgalmakról, embertelenségről és árulásról egyformán beszél cselekményében és mondataiban. Néhol lélegzetelállító őszinteséggel mondja ki azt az igazat, amit az író tudatosan és átélve fogalmaz meg közönsége, az egész magyarság számára. A színház parádés szerep- osztásban hozza színre Darvas József drámáját, a Kormos eget. A hetek óta folyó próbák egységessé kovácsolták a dráma együttesét és amikor az elmúlt vasárnap felment .a függöny a hatvani színpadon, a hatvani közönség „reflexét” izgatottan várta a dráma minden szereplője. Nagy örömmel állapította meg minden szereplő művész, hogy a darab igazságait őszinte örömmel köszöntötte a hatvani közönség és az elhangzott mondatok, a feszült drámai jelenetek hatására vastaps söpört végig a nézőtéren. A Gárdonyi Géza Színház művészei most az egri bemutatóra készülnek. Idegeikben még ott zsong a hatvani vasárnap sikere, de azért bizonyos várakozással néznek az egri bemutató elé, Hiszen az egri közönség nem mindig Az Egri Városgondozási Vállalat szakemberei, kertészek, tervezők elkészítették Eger idei városszépítési terveit és ennek nyomán a munkát már el is kezdték. Az elképzelések szerint szebbek lesznek a város terei és utcái, mint eddig bármikor. A fénycsővilágitás bevezetésekor az útszegélyeket fel kellett ásni, s a Kossuth és Lenin utcákon tönkrementek a rnár „egyenesben veszi” a mai tárgyú darabokat. A darab rendezőjét kérdeztük meg, mi á véleménye a darabról, annak hatásáról a színészekre és a közönségre? Sprok György a következőket mondotta: — A Kormos ég a Nemzetiben már tavaly nagy sikert aratott. Azt azonban csak munka közben állapítottuk meg a színészekkel együtt, hogy ez a darab nem olyan könnyen játszható és á jellemek olyan bonyolultak, any- nyira maiak és annyira ismerőseink, hogy akarva-akarat- lan a teljes hitelességre kellett törnünk. Külön öröm, hogy ezt a hitelességet az eddigi előadások bizonyítják. — Ami művészileg és emberileg számomra sokat mondó: az író merész mondanivalóját, igazságkeresését és igazságtevését igyekeztem a jellemekben megformálni. — A darab központi alakja Joó Sándor író, aki az ellen- forradalom, a viharos napok- hetek történései között érik- vergődik s a vihar sodrásában látja meg igazán az igazságot. Ruttkai Máriát is megkérdeztük véleménye felől. így válaszolt: — Joó Sándor író és Joó András párttitkár édesanyját játszom a drámában. Igazán örülök annak, hogy ilyen két fiú között kell anyaszerepet játszanom. A figurák, a jellemek szívem szerint valók, nemcsak emberileg, hanem művészileg is szeretem ezeket a fiúkat és nemcsak értem, hanem hiszem is igazukat. Kovács Mária Joó Sándor író feleségét állítja a színpadra. Elsősorban ő is a hatvani sikernek örül és annak a láznak, amely mindannyiukat elfogta a hatvani bemutatón, színpadon és színfalak mögött tészet szakemberei. A romok környékén a helyhez illő növényeket ültetnek, ahol lehetőség kínálkozik erre, virágágyakat is létesítenek. Rendbehozzák a hires török-kertet: ezt is virőeosítják, évelő növényeket ültetnek. Az idén még mintegy 1200 csemetét ültetnek el a város fásítási terve szerint Eger külvárosának utcáin. (szó) egyaránt. így nyilatkozott: — Klári személyében negatív és passzív jellemet kell alakítanom, de annyira hiszem és érzem a körülöttem dübörgő események és a fülem körül pattogó mondatok igazságát és izgalmát, hogy valósággal nehezemre esik a negatív jellemet megszólaltatnom. Az író szellemes mondatai és a cselekmény, a jellemek bonyolultsága, a jellemek küzdelme magukkal sodornak engem is. Nagy élvezettel játszom ezt a darabot, mert az együttes teljesen eggyéforrott a próbák alatt. Kárpáthy Zoltán alakítja » darab tengelyében álló írót. Joó Sándort. Azt mondotta: — Az író lelkiismerete és a drámai sodrású események hullámverése kitünően megformált drámai egységgé alakulnak Darvas József darabjában. Nem véletlen a siker, amit elsősorban a darab és írójának őszintesége kapnak. Paláncz Ferenc a párttitkárt, Joó Sándor testvérét mintázza meg. Ö ezt válaszolta kérdéseinkre: — A darab bátor mondanivalóját, az 1956-os események őszinte bírálatát és a lényeges kérdések feltárását Darvas József a párttitkár személyében fogalmazza meg. A széthullás napjaiban, mindenkitől, még a családjától is elhagyott és meg nem értett, magyarázatot nem kapó Joó András a cselekvés, a döntés pillanatában tudja, mit tegyen. A hibákról be kell számolnia mindenkinek, neki is, a párttitkárnak, de a beszámolás csak a nép, szorosabban a munkásosztály előtt folyhatik. Pusztai Péter Béres Imrét mintázza meg, ezt a nem int- rikus, hanem megsértett, félretolt embert, aki a maga értelmiségi pózában nem talál megoldást kérdéseire. Jelentékeny alakja a darabnak Pálffy György, Kürtös István, F. Nagy Imre, Kanalas László, Dánffy Sándor, Horváth Ottó és Kleszó Imre, akit szívesen figyelünk meg fejlődése során prózai szerepekben is. Az elmondottakat hamarjában mérlegre téve: őszinte nagy siker képe bontakozik k: előttünk. Várjuk, az egri közönséggel együtt a Kormos ég egri bemutatóját vasárnap, a felszabadulási ünnep előestjén. Farkas András A szovjet követség munkatársai látogatnak ma Egerbe A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat közös programja alapján ma a szovjet vendégek, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének munkatársai, látogatnak Egerbe. Délután három órakor a Bródy moziban az ifjúság számára, délután öt órakor pedig a város felnőtt lakossága számára tartanak előadást a jelenlegi aktuális kérdésekről, amelyet filmvetítés követ. ■ 1 !■ M'l Sxerkc8xtönégi közlemény Március 22-i lapszámunkban rövid cikk jelent meg „Fűkop- tatásí díj nélkül” címmel, amely bírálatot tartalmazott a parádi községi tanácsnak az úttörők táborozásával kapcsolatos anyagi eljárásával kapcsolatban. Cikkünkre a községi tanács elnökétől levelet kaptunk, amelyben a cikkben foglalt bírálatot visszautasítja, igaztalannak tartja és megkérdezi: ki szerkesztette a hivatkozott cikket: Mata Pál tanácselnök elvtárs felháborodása — ha levele hangnemével nem is lehet egyetérteni —, jogos lehet, de azt ne csak lapunkra, hanem a Hétfői Hírek március 21-i számában megjelent nagyobb cikk írójára is hárítsa, aki a községet ért vádat először felvetette, s ahonnan mi Csak átvettük a megállapításokat. Ez úton kérjük Mata Pál elvtársat, hogy levele egy másolatát — és az Elnöki Tanács 1959. évi 17. sz. trv. rendeletére való hivatkozását — a Hétfői Hírek szerkesztőségébe is eljuttatni szíveskedjék. Boldog községben a Béke Termelőszövetkezet mintegy 600 tagja hetek óta szorgoskodik a paprikapalánták nevelésén, ahol idén mintegy hatmillió palántát állítanak elő. A tavaszi napsugár korán kicsalta a földből a palántákat, és a közel egymillió paprikapalánta már leveleket bontott. A palánták kiültetését május elején kezdik meg és számításuk szerint június végén már 4 díjoní Amikor hétfőn délután a francia állam hatalmas Caravelle repülőgépe a szovjet állam képviselőivel leszállótt a dijoni repülőtérre — a vendégek legnagyobb meglepetésére, a fogadóbizottság soraiból hiányzott a város polgármesteré: Felix Kir. De nem véletlen volt a város első polgára távollétének óka. Kir polgármestert, aki egyúttal a katolikus egyház kanonoka a német fasiszta megszállás után, a nép bizalma állította a város élére. A derék férfiú már rég számított a. megtisztelő látogatásra, hisz Hruscsovot az e'sők közölt hívta meg franciaországi körútja során városába látogatásra. Kir egyházi felettesei azonban nem nézték jószemmel terveit és a látó- gatás előtt közölték vele, hogy nem vehet részt a fogadtatáson. Egy közeli kolostorba szállították, hogy így akadályozzák meg Hruscsövnak és Kir po’gármester-kanonok- nak a találkozását. Ki is hát tulajdonképpen Díjon város polgármestere, ez a 84 éves katolikus kanonok? Fanatikus antifasiszta létéré, amikor Hitler hordái lerohanták Franciaországot, és egész hadseregeket ejtettek fogságba — egy hadifogolytáborból mintegy ötezer francia férfit menekített át a németek által még el nem foglalt területre. 1940 őszén letartóztatták és bilincset vertek kezére. 1944-ben pedig, amikor már egyre jobban szorult o. hurok a fasiszták körül, a likvidálásra ítéltek listájára került. Egy sorozat géppisztolygolyót eresztettek testébe, de 11 lövedékkel a testében, életét mégis sikerült megmentenie. A németek kiverése után került Dijon város polgármesteri székébe, s jelentkezik az első termés. A boldogi Béke Termelőszövetkezet a paprikatermés forgalmazására már megkötötte a szerződéseket. A budapesti KÖZÉRT nagyvásártelepi elosztójának mintegy 200 vagon primőrpaprikát szállít a nyáron. A Duna Konzervgyárral pedig 110 vagon húsospaprikára kötöttek szerződést. (kovács) Százhúszezer virág Eger utcáin 200 vagon primőrpaprikát szállít Budapestnek a boldogi Béke Tsz meglevő virágágyak. A városi tanács most nagy összegeket fordít az útszegélyeik helyre- állítására. virágágyak létesítésére. A Kossuth, Lenin, Egészségház, Knézich, Vasút, és Klapka utcák zöld szegélyein, a Petőfi, Vorosilov és Szabadság tereken négy mázsa fűmagot vetnek el. Mintegy 20 ezer négyzetméteres területet füvesítenek. Rendbehozzák a Népkertet Is, ősszel már elültettek 200 darab nyírfát, hogy újabb árnyas foltokat létesítsenek. Budapesthez hasonlóan az egri utcákon és tereken is színes virágokat ültetnek, ezer színben pompáznak majd a virágágyak. Százhúszezernél több begóniát, törpeszalviát, agerátumot. celózlát és petúniát vetnek: Eger utcáin és terein az uralkodó szín a sárga, piros és kék és ezeknek árnyalatai lesznek. A virágdísz pompáját különböző díszfüvekkel emelik majd ki. Az idei városszépítési tervnek egyik érdekessége, hogy a város jellegének megfelelően létesítik a virágágyakat, így például a barokk-stílű utcákon negyed köríves alakokat építenek, míg azokon az utcákon. melyeket korszerű épületek szegélyeznek, modern formákat. Az utcákon visszanyesik a fákat, hogy a nagy lombok n° ‘akarják a műeni’ék- je'lfgű. szép épü' 'eket. A várban is nagyszabású munkát vés znek a városi kerA TEHERVONAT, amely mindent szállított csak éppen terhet nem, ott vesztegelt a soroksári állomáson. A nyitott vagonokban, a zárt kocsikban emberek préselődtek ösz- sze, rongyokba, avitt ruhákba, kendőkbe, sálakba burkolódz- va, lábukon bakanccsal, csizmával, lakk-félcipővel, vagy szandállal, amelyen a rákötött zsák jelezte, hogy téli lábvédő holmiról van itt szó. Ott kuporogtam jómagam is, zsákból formált hátizsákkal, egy csomó ember között — volt aki utazott vissza, ahonnan elmenekült, volt, aki egyszerűen élelemért ment a vidékre, ahol volt, onnan, ahol már régen volt. S akadt olyan is — akkor még ki tudta —, aki ment. mert ő már tudta, hogy egy oldal szalonna két nap múlva, vagy egy hét múlva briliáns- nyakéket ér, s egyhamar nem lesz olyan világ, amikor a briliánsnyakék ne érhetne egy oldal szalonnát. Ültem az asszonyok között, miríí, legénykorba forduló gyerek, hallgattam rettenetes panaszaikat, a holtak és eltűntek nevét, a rémesebbnél rémesebb történeteket, híreket és terveket és arra gondoltam, hogy egy távoli faluban, a tíz hanglemezért, apám télikabátjáért és két jó pár cipőért, valamint anyám jegygyűrűjéért, mennyi minden kincset, étket, tojást, kolbászt, és kenyeret, jó sok kenyeret kapok. :Meg egy kis babot, mert az l kiadós. Kétéves húgom, csontig fogyott anyám, s egyszem ; férfilétem olyanná tett, mint | valami elszánt felfedezőt, aki semmiféle nehézségtől nem riad vissza, hogy hírt és nem utolsósorban kincseket szerezzen övéinek. Es volt-e akkor. : lehetett-e akkor nagyobb GYURKÖ GÉZA: Vagonok kincs egy karéj jó zsíros kenyérnél? Hogy szeretnék meghalni, ha ezt megúszom? — mondta fáradt szellemességgel egy héttel előbb, mikor még az ágyúké volt a szó és nem az evős álmoké, a borostás állú Zsig- rai bácsi, a szomszédunk — hát megmondom őszintén: halálra zabálni magam... De szép halál lenne — ábrándozott el és senki sem nevette ki, sőt, még egy kicsit irigyeltük is, hogy ez neki jutott először eszébe. Ezen töprengtem most, már nem a haláltól, de az élettől félve, amelynek lehetősége másfél évtizedes létem utolsó hónapjaiban eszembe sem jutott, de most annál inkább. ENNIVALÓ KELL... Ennivaló kell... Ennivaló kell! Ezt kattogták a kerekek azon a száz méteren is, amelyet a vonat megtett az állomásról, hogy utána titokzatos módon megálljon. Ennivaló kell, mert olyan gyönge voltam jómagam is, hogy alig bírtam felkapaszkodni a marhavagon lépcsőjén. Kifárasztott a gyaloglás! Hideg volt, kicsit fásultan, de valahogy mégis reménykedve vártuk a pillanatot, hogy döcögve, majd egyre gyorsabban meginduljon a vonat, meginduljon a Kánaán felé, ahol kolbász a kerítés, mézeskalács az ajtó és sonkákon áll a szalonnadeszkás ágy ... ahol enni lehet legalább egy zsíros paprikás krumplit. Három orosz katona jelent meg váratlanul a szerelvény tövében mellett. Lassan végiglépkedtek a vagonok előtt, bekukucskáltak a zárt kocsikba, felléptek és belestek a nyitott kocsik tetején és egymás után határozott mozdulatokkal hívták le a férfiakat. Az asszonyszót remegő suttogás váltotta fel, a férfiak sápadtan kászálódtak le a vonatról, volt aki vitatkozni akart, ezekkel cifra orosz szóval tudatta a kisebbik, látszólag magasabb sar- zsis orosz katona: nincs helye a vitának ... Néhány perc és én is ott álltam a mintegy ötven főnyi csoport között, remegő térdekkel, fülemben az egyik asszony megjegyzése: — Na, ez se látja többé a világot... Viszik Szibériába. Nem tudtam sírni az ijedtségtől és nem tudtam lelkesedni Szibériáért, én, aki álmaimban még az emberevők közé is elmentem, hősen és győztesen, én, aki most ennivalóért indultam anyámnak és húgomnak. Vezényszó, s a félszáz ember, az utasok közül öregje, fiatalja, de jobbára az erősebbje, megindult befelé a faluba. Lehorgasztott fejjel, vissza-visszapislogva a vonatra, amely az életet jelentette, hisz kétségkívül, legalábbis fogság vár ránk, akik most itt lépdelünk a három fegyveres őr között... Láttunk annyi orosz katonát holtan a felszaggatott testű városban, hogy józan ésszel mást alig várhattunk volna. EGY RAKTAK előtt álltunk meg. Az egyik férfi tudott közöttünk valamit oroszul, ő fordított: — Két vagon liszt van itt, azt kell felraknunk teherautóra ... Aki szökni próbál, nézze meg magát — mondta és én strébernek éreztem, mert már fogta is az egyik zsák fülét, három másik társat keresve és végül is találva magának. Egy nyolcvan kilós liszteszsákot talán egyetlen ember se tudott volna másodmagával sem felemelni akkor Budapesten. Fogtam én is a zsákokat — ötödiknek, nyögtem, izzadtam és kerestem a lehetőséget, hogyan szökhessek meg innen a leggyorsabban és a legbiztosabban. Agyonlőnek? Kit zavart ez a lehetőség akkor, amikor percenként halhattunk volna meg hónapokon keresztül. Éltem, tehát szó sem lehet arról, hogy meghaljak ... Rám figyeltek legkevésbé, mint a legkisebbre. Egy óvatlan pillanatban átbújtam a teherautó alatt és lélekszakadva futottam az állomás félé: talán még nem indult meg a vonat. Alighogy felugrottam a vagonba, a szerencsés megmenekülésemen örvendező asszonyok bokrába, már indult is a kocsisor, hogy vigyen gazdagabb tájak felé és majd hozzon, élelemmel, ennivalóval együtt hozzon vissza a nagy és győztes útról. Büszke voltam, hogy sikerült kijátszanom őrzőimet. Ha visszagondolok rá: szégyenkezem. A liszt, az a néhány teherautó rakomány Budapestre indult, az éhezőknek, a nyomorultaknak, az „ellenségekek” küldte gyorssegélyként a szovjet hadsereg ... DE NEKEM SIKERÜLT meglógnom. És hoznom egy kenyeret és öt kiló babot. Meg egy üveg lekvárt! botrány ma is ott találjuk Félix Kir- két. A béke szolgálatába állt a magas és megtisztelő hivatalban is. ötlete nyomán, testvéri kapcsolat létesült « nagy burgundlai város, Dijon és más országok városai, között. Egymás után fogadta testvén közösségbe a hős Sztálingrádot. a lehgyCl Krakkót, a guincai Kankant és áz Amerikái Egyesült Al- lamok-bell Dallast. 1959-ben látogatást kívánt tenni a testvérváros Sztálingrádban, de egyházi felettesei és az állami hatóságok nem adták meg részére a kiutazás lehetőségét. Hruscsov dijoni látogató' d- vál is a békés egymás mellett élést, a világ egyszerű, béke- szerető embereinek nagy vágyát: a békét kívánta szolgálni. Fájdalmas nosztalgiával jelentette ki kényszerű kolostori elzártságából való visszatérte után hogy sajnálatosan egyházi főhatósága utasítása akadályozta meg a szovjet vendég látogatásán való részvételben. A dijoni „Depéches'’ című lap így ad hangot a közvélemény felháborodásának: „Az utca emberének megáll az esze. Az ördögbe is, a katolikus egyház többet törődik a. politikával, ráadásul a jobboldali politikával, mint hívei lelki üdvével?” így fest tehát a lelkiismereti szabadság egyes országokban. de a dijoni botrány után sok. nagyon sok ember szeméről hull le az eddigi szabad látását gátló hályog. Így sült hát el visszájára a dijoni botrány és találta telibe azokat, akik kiagyalták Félix Kir polgármester-kanonok kényszerű kolostori fogságát. Sugár István Lelki klinika Mindenkor nagy-nagy érdeklődéssel olvasom egyes újságok szerkesztői üzeneteit, amelyekben olyan lelki maSz- százst kaphat az olvasó, hogy könnyeitől csak csukolva tud, szabadulni. Szív és hozzáértés, spanyolvíaszk és netene nem szabad, abszolút mindentudás és semmitmondás van jó néhány üzenetben. Tisztelet ama kevésnek, amely ’ valóban kevés. Nem maradhatok el én sem ebben a nagy üzenet-tanácsadásban, a lelki klinika orI vosi kara engem is vár, küldöm hát tanácsaim mindazoknak, akik azt hiszik, hogy én okosabb vagyok, mint ők. Már ezért egymagában megérdemlik az üzeneteket, íme: Fiatal lány jeligére: Azt kérdi, szabad-e nyílt utcán, déli tizenkettőkor csókolódzni egy fiúval? Ahogy vesszük... Ha behunyják a szemüket, akkor sötét van és sötétben úgyse’ lát senki. Aggódó: Azt írja levelében, hogy százezer forintot sikkasztott, s fél, hogy felfedezik. Mi lesz akkor feleségével és két kiskorú gyermekével? ...Hát ez bizony fogas kérdés. Őszintén együtt érzek magával, egy tanácsom van: a bíróság a két. ellátatlan gyereket, az otthon maradi szerencsétlen asz- szonyt enyhítő körülménynek fogja fel. Bár azért mégse illett volna ennyit sikkasztani. Látja, látja, így jár az, aki telhetetlen. Bánatos mama: A fia ellopta a Saturnus gyűrűjét, azt kérdi, mit csináljon gyerekével? Tanácsom: engedje ellopni a srácnak a Napot. Jól megégeti a kezét és majd leszokik, ; hogy más gyűrűjéhez nyúljon. : Noéné. Ararát: Férje feltalálta a szőlőt és belőle bori sajtolt. Nagyon rossz előérzete van, nem lesz-e ebből baj? Azt ■ kérdi, nem kellene elpusztítani ; a tőkéket? Nem! Nem! A világért sem. Bővebbet négyszem- ; közt... Szerelném, ha szeretnének: : Fiatal, szép, karcsú, igézetes nö vagyok. Egy intelligens férti ; barátságát és önzetlen szerelmét keresem — írja levelében. Mondja, mit ért önzetlenség alatt? A címét különben postafordultával küldje meg. Kedves Olvasóim, egyelőre \ennyit üzenek. További tanú- csókát vár és szívesen ad (egri)
