Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-29 / 75. szám
NÉPÜJSÄG 5 I860, március 29., It edd - ° Megjegyzések a I Nemtörődömség, hanyagság, felelőtlenség című írásainkhoz 1 Rossz tervek, elfecsérelt milliók | SOK PANASZT HALLOTTUNK mostanában az új építkezésekről: a füthetetlen lakásokról, a csőrepedésekről, nem zárható ajtókról és ablakokról, a Népújságban „Nemtörődömség, hanyagság, felelőtlenség” cím alatt írtunk az egri lakásépítkezéseknél tapasztalható, megdöbbentő visszásságokról és a szerkesztőségbe azóta Is egyre jönnek a panaszok és a vádak, hogy ez így tovább nem mehet, gyö- kéres változásokra van szükség, intézkedjenek az illetékesek. Ilyen előzményék után önként adódott a gondolat, hogy nézzünk meg egy nyolc—tíz évvel ezelőtti építkezést, de né Egerben, haném a megye másik részében. így jutottam el a Kiskörei Állami Gazdaságba. Ezelőtt tíz évvel éppen olyan nagy szükség volt az állami gazdaságokban az istállókra, raktárakra és egyéb épületekre, mint most a termelőszövetkezetekben. Rohamtempóval folyt akkor az építkezés. Nem lesz talán hiábavaló égy évtized tapasztalataiból néhány gondolatot felidézni. Annák idején két istállót építettek itt, 160 gyönyörű- tehén békésen kérődzik, de ha beszélni tudnának, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidnák azokat, akik az önitatókba vasszelepeket terveztek. Mert ugyebár, a víz és a vas nem szívleli egymást. Ennek következtében az első hetek után a csapok vagy állandóan folytak és akkor a szegényvizű kútból hamarosan kifogyott a víz, vagy a legtöbb egyáltalán nem működött és szomjasan bőgtek a jószágok. A bajon úgy próbáltak segíteni, hogy a nagy cement jászlak végére csapot szereltek és abba engedik az ivóvizet. Persze ez sok takar - mánypocsékolással jár. Tíz év alatt jóval több volt a kár, mint amennyibe kerülne az önitatók átalakíttatása, de a pénz mindig másra kellett. — TUDJA, MI A PÉNZT koporsóba ‘rákjuk — kesereg az egyik tehenész. — Hová rakják a pénzt? — Hát ebbe a „koporsós fedelű, nádpallásos istállóba”, hogy enné meg a fene, meg azt is, aki kitalálta. Az eső és a hó a tető alá ver, elrohad a nádpallás, aztán leszakad, vagy a mi fejünkre, vagy a jószág farára. Meg ki hallott már ilyen, ennyi tehén közé villával és kosárral kell hordani a takarmányt! Ezt a keskeny sínpárt már a gazdaság építette, hogy a takarmányból ne kelljen 30—40 méterre, kézi erővel cipekedni. Tíz év alatt korszerűtlenné vált mindkét istállónk, meg az országban még kj tudja, hogy mennyi, mert nem önetetős, vagy kétoldalt etetőfolyosós istállókat építettek. Csatornát is csak a télén raktak erre a hosszú épületre, addig az esővíz itt állt meg a fal tövében. A kőművesek állandó munkaversenyben voltak a leszakadt nádpallás, meg a külső vakolat javítgatásában. Évente 25—30 ezer forintot költöttek az új istállók tatarozására. Valóban „koporsós fedelű” ez az istálló, még csupa szerencse, hogy nem építenek ma már ilyeneket, mert ezzel csak az járt jól, aki az újítási pénzt felvette érte. A gazdaság gépszíne olyan, mint egy nagy, nyitott, síié száj. Féloldala nyitott, a másik oldalon rendes téglafalat húztak, tetejét cseréppel fedték. Az épület valósággal szélfogó, ember és jószág meneküljön a közeléből, mert repül a cserép, néha egész sorok emelkednek a levegőbe. Hiába kötözik azt le, csinálhatnak Vele, amit akarnak, elfuserált munka az. A KÉT JUHHODÄLY CSAK megjárná, de hógy ki Vólt az az ókos, aki az egyik ajtaját északra tétté, azt már nehéz lenne megállapítani. Pedig az ajtót télen is ki kell nyitni, mert etetni is kell, aztán az ellés utáni gyenge bárányt mindjárt megcsapja a hideg. A legfiatalabb juhász is tudja, hogy a hodályt a legelő közepére kell építeni, hógy ne sokat ázzék a juhok gyapja, mert bizony az tönkremegy. A rizstelepek között négy-öt kilométerre hajtják a juhokat, esőben, hasig sárban, hát ez sehogyan sem jó így. A tanyaközpont közepén nagy kupac téglatörmelék elbontott építkezésről árulkodik. Valami ilyesmit nyiiszörögnek a törött féltéglák: ötvagonos góré szerencsétlen földi maradványai vagyunk. Kiagyalta valaki, hogy fejtetőre állít bennünket — pedig a kérdést is csak élére szokták állítani — és tíz-tizenkét centiméteres nyílások hagyásával remek kukoricagórét alkot. A terveket a Földművelésügyi Minisztérium nagy szakemberei jóváhagyták, pénzt és anyagot adtak, a „feltalálónak” még ki tudja milyen jutalmat és kitüntetést. Az építőipari vállalat volt a keresztapánk* és jól nevelt rokonhoz illően nem szólt egy árva szót sem, nem tiltakozott, pedig minden valamirevaló kőműves tudja, hogy a tégla valósággal ma- gábaszívja a nedvességet és így nemhogy szárító lett volna belőlük, de évről évre meg- penészedett és megrohadt nyirkos falaink között a drága jó kukorica. A szellőzőlyukak meg csak arra szolgáltak, hogy szép egymásutánban kihulljunk a recsegő szemű sóder rideg öleléséből. Egy-két év alatt félig megroggyant az épület, aztán elbontották, mert úgysem tudták mire használni. EJNYE, IGEN TISZTELT tervezők! Kiszámították-e valaha, hogy meggondolatlanságuk, „országot-világot megváltó újításaik” mennyibe kerültek csak ebben a gazdaságban? Vegyenek elő ceruzát és papírt, számoljunk, mert van még mindanivalóm. Ugy-e szépen megtervezték a Tárná- szentmiklósi Gépállomást, Az állami gazdaságok ebben az esztendőben is elsőrendű feladatnak tekintik, hogy a termelőszövetkezeteket jó minőségű vetőmagvakkal és tenyészállatokkal lássák el. Ebben az esztendőben hatezerötszáz vagon kalászos vetőmagot és kétezer vagon kétszeres keresztezésű hibridvetőmagot bocsátanak a közös gazdaságok rendelkezésére. Az üzemtervekben százhatvan vagon lucerna- és vöröshere vetőmag átadását is előirányozták. nagyrészt fel is építették a - gépszíneket és egyéb épülete- " két, a gépek meg az országút - mellett álltak, ínért olyan - süppedős altalaj ú területen je- " lölték ki a gépállomás helyét, I hogy ott kora ősztől késő ta- - vaszig a lánctalpasok is nehe- ” zen tudtak volna mozogni. De - más baj is volt. Kicsi lett a r hely és az építkezések más i- - dik ütemét odébb kellett tele- = píteni. De megyénk összes Z gépállomásai közül legrosz- ■ szabb helyen fekszik a péter- " vásári. Jó ásónyomra felbugy- - gyan a talajvíz és a feneket- " len sár miatt sokat szenved- - ne a gépek és az emberek. KÉTSÉGTELEN, UTÓLAG l könnyebb a bajokat és hibá- " kát megállapítani, de meg - kellett tennünk ezt a nyilvá- “ nosság előtt, mert ez nemcsak f az építtető, nemcsak a kivite- ' lező vállalatok, hanem a nép ~ ügye, mert ebben az ország- - ban nekünk és a mi pénzűn- ? kön országépítés folyik. Itt az ■ ideje, hogy a saját kárunkon - végre okuljunk már. Fazekas László Z 5 A közös állatállomány kiala- % látása és fejlesztése érdekében ” 1960-ban háromezer értékes te- f nyész-szarvasmarhát adnak át Z a termelőszövetkezeteknek az - állami gazdaságok. Továbbsza- | porítás és hizlalás céljaira Z százezer süldőt biztosítanak. A * közös juhásza tok harminchá- Z romezer tenyészjuhót kap- ■■ nak. A baromfitörzsék kialakí- = tását és a rántanivaló, vala-1 mint pecsenyecsirke nevelését ? egymilliónégyszázezer napos- | csibe, illetve tenyészbaromfi - szállításával segítik elő. (MTI) = Raktárfüzet okozott az áthevült kémény Egerben : Pénteken éjszaka az egri Tejipari Vállalat telepének egyik raktárhelyisége kigyulladt. A helyszínre siető tűzoltók mintegy félórai munkával megakadályozták a tűz továbbterjedését, s utána megállapították, hogy a tüzet a raktár- helyiség falán átfutó, az erős tüzelés következtében felhevüit kémény átizzott téglái okozták. Az izzásba jött téglák meggyújtották a közelükben levő ? papírokat és egyéb gyúlékony | anyagokat. A kárt mintegy 6—7000 fo-1 rintra becsülték. i A tanulság: az előírásokat " minden esetben betartva, gyú- - lékóny anyagokat nem szabad | padlástéren, vagy egyéb he- ? lyen, a kémény közelében rak- Z tározni. g Nagy mennyiségű vetőmaggal I és tenyészsüldővel segítik a termelőszövetkezeteket az állami gazdaságok iitiii|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiniitiiiiiiiniiiinniiiiiiiMiii|*íiniiiiiii jn:ni < 'I* i)iiiiiiniiii!!ii*uiniiii!iiiiiimmiiniiiii!iiii'ni|i|iii|miniiiiiiiiiii!i!iii!iimiiiii|i!|iii iniiiiniiii'iiiiiHininiiiiiiiüiiiiiiiiniiiniim = Hallgatom a rádiót, olvasom a lapokat, utazom, látok, beszélgetek, és beírok füzetembe egy-egy mondatot. Tudom, hogy nem lesz majd „nagyriport” belőle, talán még karcolat sem, esetleg valahol egy adat, emlékeztető, de felírom. Emlékeznem kell majd rá, hogy ez van, ez nincs, erről valami jó, arról meg bosszantó dolgok jutnak eszembe. Végigfutok néhány oldalt és jól- esően megnyugszom, még annál is, amit azért írtam fel, mért nem tetszett. De hiszen, ez mind mi vagyunk, én, mások, akiket szeretek, akikkel együtt élek, s szeretnék mindent jól csinálni! Még a balfogásokban is benne a jószándék, ezért hát nem is bosszankodom, sőt: néha nagyon büszke vagyok. Szeretném néhány mondatról elmondani, mire gondoltam, mire gondolok, amikor bejegyeztem, s most, hogy fellapoztam. „Csökken a vásárok száma" Gyermekkori élményem: már harmadszori menetben fordul velem a körhinta, szinte szárnyaim nőttek, alattam a csodálatos „sergő” gazdája rekedten fúj egy réztrombitát, fent gyerekek hajtják a kereket. Aztán *,Anita”, a jósnő sátoránál állok, ahol egy férfi kérdez, s a bekötött sZemű asszony válaszol. És én félek „Anitától”, meg is borzongok, de tisztelem, mert „mindent tud.” Főzőkanalak függenek egy kifeszített spárgán, csillámos felírással: Katica, Panni, Piri, meg ilyenek. „Hogyan kevernek ezzel rántást?” Ezen töröm a fejem. Aztán fél évig boldogan Mindenféle várom a következő vásárt, amikor megint elvisznek a csodák zsivalyos terére. Nemrég azt mondta egy túrái asszony: „Most megbüntetem a fiamat, mert kettest hozott! Vasárnap nem mehet moziba!” A vasárnapi mozi úgy hozzátartozik az életéhez, mint az én kisgyermekkoromhoz a vásárok szegényes, kultúrálatlan örömei. Az élet diktál: csökkennek a vásárok. Mert az áruházakban jobb holmit lehet venni, a könyvtárban kelendőbb kultúrát. Lezárult egy korszak, amelyben a falusi embernek a vásár volt egyetlen gazdasági és kulturális centruma. „Tiszta tsz — tiszta emberek" A család sorolja: „Amióta beléptünk, ezt a kőházat épí- téttük, kiházasítottuk a fiunkat, a lányunk is kész stafi- runggal mehet már férjhez, idén két disznót öltünk, egyet eladtunk...” Szinte nem ér véget a felsorolás. Egyébként enélkül is nyilvánvaló a jómód. Még televíziójuk is van, igaz, ebben első fecskék, mert kívülük csak a kultúrház dicsekedhet vele. Bárhova megyek a faluban, minden tsz- tagnál igazi jó mód érzik, aminek nyilvánvaló jele, hogy a nők szépen öltözködnek, van lány, akinek nyolc pár cipője sorakozik a szekrényben. Bemegyek a tsz-központba, és cikk-cakkban próbálom kikerülni a ragaszkodó sarat. Az épület, egy rosszul sikerült kúriautánzat, frissen meszelve. Valamikor park volt előtte, ami a megmaradt örökzöld bokrokból látszik, s a fákból, de nyoma sincs már a fűnek, kavicsos útnak. A folyosón lapátok, ásók, törött bútordarabok, elrongyolt zsákok. Az irodában minden bútor más színű, a székek nyikorognak, a szürke lócák barátságtalanul támaszkodnak a falhoz, elavult hirdetmények lengedeznek a falon minden ajtónyitáskor, az ablakon alig lehet kilátni, bár nem takarja függöny. Pedig ennek a termelőszövetkezetnek több milliós vagyona van. Virágkertészete még külföldre is szállít. A központban azonban sehol sincs virág, váza, dísztárgy, szépítő szándék. Ezt látva, arra gondolok: ma már szégyennek számít az, ha a jómódot csak a tagok portája és a pénztárkönyv alapján lehet kimutatni. Szerintem messziről kellene mosolyognia ennek a központnak a gondozottságtól. „Sportoló falusi lányok" Az első szép napsütésben lesöpörték a lányok a pályát, felrakták a hálót és röplabdázni kezdtek. Először tréning-ruhában, később, hogy melegük lett, shortban játszottak. A pálya mellett kút van, ahova délelőttönként, főként asszonyok járnak. Most sokan álldogáltak, nézték a lányokat. Köztük egy öreg néni is, akinek hol izgalom ült ki az arcára, hol sopánkodóan összecsapta a kezét, majd haragosan hátatfordított, amikor az egyik kislány leütése nem si- . került. Két évvel ezelőtt, ami- ? kor az unokáját először meg- = látta shortban, sírva fakadt. \ Azt hajtogatta, hogy ki sem \ meri tenni a lábát az utcára, i Ma pedig? Félrehúzza a pad- ; láson a zsindelyt, és onnét nézi I végig a futballmérkőzéseket. „Tízéves a véradó mozgalom": Amikor operáltak, vért kap- * tam. Nem tudom, kinek a vére Z lüktet bennem, férfi volt-e, \ vagy nő, öreg-e, vagy fiatal? [ „B” csoportba tartozott, és én ■ hiába szeretném megszorítani | a kezét. Mesélik, hógy Ameri- i kában szinte megfizethetetlen ■ az emberi vér. Ha pénzed van,! — kapsz életet is, ha nincs, i ugyan ki ád neked akár csak j egy deci vért? Bármilyen tér- ■ mészetes is, néha elcsodálko- ‘ zom, mennyire megváltoztunk. ’ Emlékszem, kollégista korom- j ban főként azért jártunk vér- j adóba, mert pénzt kaptunk ér- ■ te. Ma is honorálják a vér- = adást, de inkább csak szim- ■ bolikusan, hiszen a vele járó ' séta, várakozás, kényelmetlen- \ ség nem áll arányban azzal a ; néhány tizessel, amit a véradó * kap. Mégis, ma sokkal többen ■ kínálják gyógyításra ezt a kin- j eset, mint a kezdet-kezdetén. • Szívességből, emberszeretetből ■ — és bármennyire is gyakran ; használjuk e szót: közösségi j érzésből. Mert mi más lenne ! ez a gesztus, az ismeretlen ■ ajándéka az ismeretlennek?; Hiszen egyébként olyan ké- ■ nyelmesek vagyunk, hogy a ] falu végére is autóbuszon men- ! nénk, ha lehetne. Szemes Piroska. 1 Párizsból jelentjük... (Folytatás az 1. oldalról) Hruscsov kezet fog Gaston Monnreville-let, ti szenátus elnökével az Operaházban történt megérkezésekor, pánte* ken este ★ A Szovjetunió miniszterelnöke az Elysée-palotában. ★ Balettnövendék virágcsokorra üdvözli Hruscsovot a párizsi Operaházban
