Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-29 / 75. szám

1960. március 29., kedd népújság 3 Méltó megemlékezés volt Az egyetemek és főiskolák kulturális szemléjének területi bemutatójáról MÉLTÓ MEGEMLÉKEZÉS volt a szombaton és vasárnap Egerben megrendezett egyete­mek és főiskolák kulturális szemléjének területi bemutató­ja április 4-re. hazánk felsza­badulásának 15. évfordulójára. Nyolc felsőfokú oktatási intéz­mény, a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem és Kossuth La­jos Tudomány Egyetem, a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem, az Egri Pedagógiai Főiskola, a sárospataki, jászbe­rényi, nyíregyházi és debrece­ni Felsőfokú Tanítóképző Inté­zetek hallgatóinak művészeti csoportjai vettek részt a Szak- szervezeti Székházban két na­pig tartó bemutatókon, nagy sikerrel. Már az első program, a szel­lemi öttusa sikerrel indult. A „házi bajnokságokon” lebonyo­lított vetélkedések után három csoport, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, az Egri Pe­dagógiai Főiskola és a Debre­ceni Orvostudományi Egyetem öttagú csapata állt ki verseny­re egymással s a Magyar Rá­dió és Televízió Ifjúsági Osz­tályának munkatársa által fel­tett kérdésekre adott válaszok egyöntetűen bizonyították, hogy tanulóifjúságunk politi­kai, gazdasági, kulturális, sport és technikai vonalon egyaránt ismerik tizenöt esztendős sza­bad életünket. Az egriek más rendszerű felkészülésük miatt a szellemi öttusában, egy kis balszerencsével a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem csa­pata után a második helyre kerültek. Ez a kis „helyi" bal- szerencse azonban mitsem von le az összes csapat teljesítmé­nyéből, főként a fiatalok tájé­kozottságát tekintve. ANNÁL ELGONDOLKOD- TATÓBB volt azonban a szel­lemi öttusa lebonyolítása után a zenekarok műsora. Jóllehet valóban tánczenében lehet leg­kevésbé kifejezésre juttatni, mit jelent számunkra az el­múlt 15 esztendő, mégis ha például a Debreceni Orvostu­dományi Egyetem nagyszerű tanczenekara m; alkalommal, s nem felszabadulási kulturá­lis seregszemle bemutatóján adia elő műsorát, sikerült pro­dukciónak tapsolhattunk volna. Nem lehet azonban teljesen elmarasztalni ezt a ragyogó képességű tánczenekart és az énekszólistákat a nyugati szá­mokért, mert amit előadtak, abban a mértéktartás, a mű­vészi igényesség érvényesült. A tánczenekarok műsorának hibáiért azonban bőségesen kárpótolt a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem népi zenekara, s különösen a zene­karok lebonyolítása után az este sorra került énekkari hangverseny. A nagyszámú né­zőközönség s maguk a bemu­tatókon részvevő fiatalok is ezt a programot várták a leg­nagyobb érdeklődéssel, s a hangverseny műsora beváltott minden reményt. Olyan együt­tesek léptek ez alkalommal színpadra, mint a debreceni tanítóképző énekkara, Czövek Lajos vezetésével, a miskolci egyetem énekkara, élén dr. Gergely Imrénével, s az Egri Pedagógiai Főiskola' együttese, Auer Gyula karmesterrel. Az egriek Bartók: Senkim a vilá­gon című művével, Karai: He­vesi csokor című népdalfeldol­gozásával arattak nagy sikert, a miko'ciak Karai: Barikádra, Sulyok: Motoz > a Hold című műveit, a jászberényiek Kopo- szov: Szamara című művét ad­ták elő, ugyancsak nagy tet­széssel. A hangverseny végén a bíráló-bizottságnak nehéz dolga volt. végül azonban úgy döntöttek, hogy a főként első­évesekből álló, s nagyképes­ségű Egri Pedagógiai Főiskola énekkarát javasolják a május 3. és 10. között lebonyolításra kerülő országos egyetemi és főiskolai seregszemlén való részvételre. A BEMUTATÓ MÁSODIK napja az énekes és hangszeres szólisták tömeges felvonulásá­val kezdődött. A seregszemle lehetőségei biztosították ezt a nagyszámú részvételt ám a színvonal éppen ezért meg’e- hetősen alacsony volt. Egy azonban bebizonyosodott ez alkalommal is: ifjúságunk kö­rében mind nagyobb teret hó­dít a komoly ének- és zene­művészet. Többen művészi él­ményt adtak a hallgatóságnak- Közéjük tartozott Mede Ilona, a jászberényi Felsőfokú Taní­tóképző Intézet hallgatója, Gounod: Tavaszi dalának elő­adásával, az egri Ladányi Pál zongorajátékával, valamint Tallai Irén és Vass László debreceni orvostanhallgatók hegedűkettősükkel. Az énekes és hangszeres szó­listák műsorának befejezésével sorra került tánccsoportok és táncszólisták bemutatóját min­denki úgy emlegette, mint az énekkari hangverseny utáni legsikeresebb programot. Eb­ben légióként a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem tán­cosai tettek ki magukért, akik eddig előadott táncaikból nem­zetközi csokrot kötöttek ének­es zenekari kísérettel. A deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mány Egyetem táncosainak műsora is ugyanilyen emléke­zetes marad Kodály: Háry Já­nosából a Toborzó előadásával. Bihari: Kopogósával, a pász­tor- és cigánytáncokkal. A kétnapos bemutató végén került sor az ugyancsak nagy érdeklődéssel várt színjátszó csoportokra, s itt éppen úgy, mint az ugyané program kere­tén belül lebonyolított szavaló­versenynél légióként a téma- választásra kellett volna na­gyobb gondot fordítani. Az egri főiskolás Benedek Ottilia, a szavalóversenyen nagy sikert aratott a Kőmíves Kelemenné- vei, Bauhof fér József Ady End­re: Zsokéjával, mégis, ami a közönségnek leginkább hiány­zott, azok a mai tárgyú ver­sek — a színjátszó csoportok­nál pedig a mai életünk prob­lémáival foglalkozó darabok voltak. A négy. színpadra lé­pett színjátszó együttes közül egyedül a Debreceni Felsőfokú Tanítóképző Intézetet illeti di­cséret e téren. Háray Ferenc: Tettének oka ismeretlen című egyfelvonásosának előadásával, amely a 17—18 éves fiatalok nevelésével, problémáival fog­lalkozik. A FELSZABADULÁSI se­regszemlék s az „Ifjúság a szo- cializusért”-mozgalom keretén belül ez, az egri volt az első területi bemutató. Két napjá­nak programját összevetve, az apróbb hibáktól eltekintve, tartalmas, színvonalas, eredmé­nyes volt. S ami ugyancsak nagy je'entőségű: ez a kétna­pos program nyolc iskola csak­nem 600 fiatalját mozgatta meg. akiknek mindegyike éne­kével. táncával, szavalatával felszabadulásunk 15. évfor­dulóját köszöntötte, az egri Szakszervezeti Székház nagy­termében. —ger A pályaudvaron A hajnal alig szakította ki magát az éjszaka karjaiból, de a füzesabonyi állomáson máris nagy a sürgés-forgás. A vonatok jönnek-mennek, az utasok munkába, iskolába igyekszenek. A huzatos, nagy várócsarnok hirtelen megtelik emberekkel, aztán ugyanolyan gyorsan kiürül. Néhányan a fal mellett ődöngenek, csatla­kozásra várnak. A hangszóró szünet nélkül és szokás szerint eléggé érthetetlenül közli az érkező és induló vonatok ada­tait. A vasutasokat megállít­ják: kérem szépen, mikor, me­lyik vágányról indul a vonat? A terem sarkában egy ma­gas, vasutasköpenyes férfit egész embergyűrű vesz körűi A vasutas lelkesen magyaráz, s a körülállók érdeklődve fi­gyelik. Vajon miről lehet szó? Közelebb megyünk. A vasutas előtt egy asztalon könyvek állanak glédá'oan, nagy szak­értelemmel elrendezve. Hogy mennyi minden elfér egy kis asztalon! A pályaudvaron na­ponta sok ezer, sokféle foglal­kozású utas megfordul, de itt mindenki megtalálhatja a ne­ki való könyvet. Diáksapkás fiatalemberek, a kötelező ol­vasmányt vásárolják, az úton levők nagy része a Olcsó Könyvtár és a Kincses Köny­vek között válogat, s egy sző­ke kislány verses kötettel tá­vozik. Üj vonat fut be. A peron, a várócsarnok ismét megtelik emberekkel. A könyvasztal körül új gyűrű képződik, új érdeklődők böngésznek az asz­talon. Estére alaposan megfo­gyatkoznak a könyvek. Semmi baj, másnapra a füzesabonyi könyvesbolt új szállítmánnyal várja a vásárlókat. Ki a felelős? Valamennyien tudjuk, hogy hatályos büntetőjogi törvé­nyeinket maga a magyar dol­gozó nép alkotta és hozta létre államhatalmunk, a dolgozó tö­megek akaratát emelve ben­nük törvényerőre. Ismerik azo­kat a jogszabályokat is, melyek a társadalmi tulajdon foko­zott védelméről rendelkeznek. A társadalmi tulajdon az egész nép közös vagyona, s megóvása, gondos kezelése, döntő fontosságú népgazdasá­gi érdek. Sajnos, azonban, sok eset­ben még mindig tapasztalható megyénkben, hogy egyes vál­lalatok nem veszik elég ko­molyan a társadalmi tulajdon kezelésével és megőrzésével kapcsolatos rendelkezéseket. A hatvani járás területén is vannak még súlyos hibák. Ezeket talán legjobban a tör­vény embere, a bíró látja leg­jobban akkor, amikor egy- egy bűnügy kapcsán módja nyílik arra. hogy behatóbban megvizsgálja és a legapróbb részletekig feltárja azokat a hibákat, amelyek kiküszöbö­lése népgazdasági és vállalati érdek egyaránt. A hatvani járásbíróság a napokban tárgyalta a Füszer- és Edességkcreskedelmi Vál­lalat egri központjának felje­lentése nyomán hatvani fiók­jánál ecethiánnyal kapcsola­tos ügyét. A tárgyalás során adatok merültek fel, amely szerint a fiókvezető és a szak- raktáros sorozatósan bejelen­tett észrevételei ellenére a központ nem tett megfelelő intézkedéseket, hogy a hatva­ni fiók Horváth Mihály utca 64. szám alatti raktárhelyisé­gében levő hibás, állandóan csepegő ecetes-kádakat kic véljék. A helyszíni szemle sod­rán megállapíthattuk, hogy B fenti raktárhelyiségben levő 12í és 128 hektoliteres ecetes­kádak igen rossz állapotban vannak. Az abroncsok hiá­nyosak, s a kádak oldalán bitumenes tömítéssel igyekez­nek mérsékelni az ecet szi­várgását, ennek ellenére azonban alattuk tócsákban áll az ecet. A csepegő rések alá ötliteres beföttesüvegeket helyezlek el, de még így is a talaj is teljesen át van itatva ecettel, amelyből így naponta sok liter ment veszendőbe. A vállalatnak ilyen körülmé­nyek között nyilván ecethiá­nya keletkezett, több ezer fo­rint érték ment veszendőbe, megkárosult a társadalmi tu­lajdon. Adatok vannak arra vonatkozóan is. hogy a válla­lat központja az elmúlt évek során komoly összegeket for­dított a régi, hibás hordók kijavítására. Figyelembe vé- ve az anyagi kapacitást, ez az összeg talán nem túlságo­san nagy, arra azonban mindenképpen elegendő lett volna, hogy a csöpögő, szi­várgó, egyre nagyobb mérték­ben hasznavehetetlen dongá­ja edények helyett új káda­kat szerezzenek be, a hatva­ni ecet-raktár számára. Ha ezen ném segítenek sür­gős intézkedéssel. hiába a bí­róság intézkedése, továbbra is sok ecet megy tönkre, megmarad a leltárhiány és az örökös panasz, de a felelős a legközelebb már nem a szak­raktáros, vagy a fiókvezető, hanem maga a vállalat veze­tősége lesz. Dr. Rőczei Ödön Megnyílt a Bizományi Aruház Egerben Kéthónapos szünet után teg­nap újra megnyílt az egri Bi­zományi Áruház. Nyitás előtt már órákkal hosszú sorfal állt az ajtó előtt. Az újonnan meg­nyílt áruház egészen más be­rendezésekkel nyitotta meg kapuit. A régi, öreg polcok helyett most új pultok, vitri­nek árukkal megrakva várják a vásárlókat. Kormos Miklós, az áruház vezetője, alig győzi eligazítani a sok vásárlót. — Ügy látszik, nagy szük­ség volt ránk — mondja. Ter­mészetesen a jövőben egészen másféle árusítás folyik majd az üzletben, mint korábban. Az áta'akítás . előtt csak bizo­mányi árukkal foglalkoztunk, most azonban az üzlet nagy részét a Budapestről ide szál­lított alkalmi áruk foglalják el. Van konfekció, méter, ci­pő és darabáru részlegünk, ahol egészen új áruk leérté­kelve, olcsó pénzért vásárol­hatók. — Az utánpótlást honnan kapják? — Közvetlen a budapesti elosztó szállít, mindig annyit, amennyire éppen szükség van. A vásárlók kérésére külön kért árukat is rendelhetünk, amennyiben a központi raktá­ron van. — Mennyibe került az át­alakítás? — 40 000 forintért átfestet­ték a két helyiséget, új pulto­kat helyeztek el, sőt még egy próbafülkét is létesítettünk. — Műszaki és bútoráruk nincsenek? — Sajnos, egyelőre nem tu- gdunk átvenni műszaki- és bú­torárukat, mert nincs hozzá megfelelő helyiség. — Es a jövőben? — Éppen most kaptam ígé­retet a városi tanácstól, hogy rövidesen meglesz a helyiség lés akkor már műszaki- és bii- toráru eladásával, illetve vé­telével is foglalkozhatunk. Ügy látom, szükség lesz rá, mert már most is a nyitás első nap­iján érdeklődtek iránta. Üj színt kapott az áruház, kellemesebb az üzlethelyiség képe, bővebb az áru és még azt is hozzátehetjük, gyorsabb a kiszolgálás is. Bizonyára megszeretik majd a vásárlók is, hiszen az érdeklődés már ,az első nap olyan nagy volt, hogy csak csoportonként lehe­lteit a vásárlókat beengedni. — Kisbé — :>OSísö.S9.9O0 FIGYELEM! A tarnamérai Béke Ter­melőszövetkezet eladásra ajánl sa játtermelésű f oly ítmi kavicsot és bányahomokot Ktsz-eknék és üzemeknek kedvező fizetési feltéte­leket biztosítunk. Érdeklődni lehet: a tsz irodájában, levélben és te­lefonon. Telefon: Tárnáméra 18. költeményeiben. Jellemzi még ; a gondos szerkesztés. 1930-ban nagy kitüntetés éri ; Kosztolányit. Tagjai sorába; emeli a Kisfaludy Társaság, i majd a Magyar Tudományos j Akadémia is. Novelláiról nagyon sokat le- I hetne írni. Ezek a művek ta- | Ián az egész életmű legmara- ] dandóbb darabjai. Egyik-má- ! sik novellájában a kritikai re- j alista szólal meg. Fölfedi és j elítéli kora társadalmi életé- j nek visszásságait. Halálközeli versei arról ta- j núskodnak, hogy életének \ utolsó esztendeiben szörnyű : kínokat élt át. Igen sokáig ké- ] szült a halálra, de görcsösen ragaszkodott az élethez. íny- ; rákját, amely egész szájüregé- ' ben elhatalmasodott, gyógyí- ! tották ugyan, de meggyógyí- i tani nem tudták. „Számos fáj­dalmas műtét, leírhatatlan szenvedések között tölti utol­só három esztendejét, a feje egyetlen sajgó, vérző besugár­zásoktól összeégetett seb. Csak lebírhatatlan életvágya odázza el ideig-óráig halálát”, amely 1936. november 3-án követke­zett be. í' leiének talán utolsó ba- rátságát József Attilá­val kötötte Kosztolányi, kin keresztül közelebb került a fi­atalokhoz és az ún. baloldali írókhoz. A magyar nyelv sze­relmese, a játékosan elbűvölő Ilona-rímek kovácsa, a fiata­lon megrokkant költő élete végén a jelen felé fordult. Ak­kor távozott el, amikor hű szövetségesre talált volna. Ha­lálakor József Attila a követ­kezőket írta Kosztolányi című versében: „Gyémánt szavaid nem méred karáton Testvérünk voltál és lettél apánk". Nagy Andor, , a TIT tagja. í Születésnapi megemlékezés Kosztolányi Dezsőről önvallomását is: „Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről”. Ezután még két jelentősebb kötete jelent meg: a szabad versek kísérleti korában a Meztelenül (1928), majd a Számadás (1935). Az elő­ző kötetekhez viszonyítva fej­lődés alig mutatható ki. Jel­lemző ezekre is a játékos rí­melés, az egyhangú jambizá- lás, az előzőekhez hasonló te­matika. Utolsó'verse: a Szep­temberi áhítat Kosztolányi egész életének, költészetének summáját adja. A költő Kosztolányinál je­lentősebb számunkra a próza­író. Számos tanulmányt, új­ságcikket, elbeszélést és re­gényt írt, miközben műfordí­tásban is tevékenykedett. Pró­zája főképp a nyelvi megfor­málásban remekelnek. Legna­gyobb regénye az Édes Anna (1926). A regény lényege a fa­lusi cselédlány döbbenetes tra­gédiája, ki bekerülve a vá­rosba, egy polgárcsalád em­bertelenségének áldozata lesz. Nagyobb regényei még a Pa­csirta, amelyben leleplezi a magyar kisvárosi polgárság si­vár, céltalan életét, a Véres költő (1922), az Aranysárkány (1924). Az utóbbi regényében a tanár-tanítvány problemati­káját dolgozza fel Kosztolányi. Mondanivalója előremutató, hisz világosan megmutatja az író, hogy az a tanár, aki növendé­keit nem igyekszik közösségi emberekké formálni, aki kö­zömbös a társadalmi problé­mák iránt, annak tanítványai egoistákká, asszociális lények­ké válnak. Újszerű regényei­ben a lélektani elemzés nyel­ve olykor líraibb, mint egyes tetben a költő vállalja és al­kalmazza az új stílust, de töb­bet alig tesz ennél. Frappán­sabb bírálatot nem mondha­tunk rá, mint Ady, ki Koszto­lányi költészetéről a követke­zőket írta: „Rímeket, sorokat, szó-muzsikákat, strófákat s variációkat szebben nála ma­gyarul nem eszközöltek...” A kötet legértékesebb verse az Üllői úti fák. Ezekben az években Ady hatása is érvényesül költésze­tében. Munkásmozgalommal kapcsolatos verseket közöl tő­le a Népszava. 1910-ben jelenik meg a Sze­gény kisgyermek panaszai cí­mű kötet, amelyben gyermek­korát írja meg a költő, majd 1912-ben a Magia. Verseire a dekadencia nyomja rá bélye­gét. A múltba forduló, magát elemző költői versek ezek, amelyek irodalmunk fejlődé­sét egy szemernyit sem vitték előbbre. A világháború vad vihará­ban irtózik a borzalmaktól, el­ítéli a vérengzést, az életet ír­ja. Költészete helyenként a nemzet sorsával való azonosu­lást mutatja. 1916-ban a Mák című kötete jelent meg. A di­cső forradalom és a Tanács- köztársaság feledhetetlen nap­jai olyan nyomtalanul múltak el felette, mint a fehérterror. Kenyér és bor című kötete 1920-ban született. Egyik leg­szebb darabja a Magyar köl­tők sikolya Európa költőihez. Szerelmi lírája ebben a kötet­ben mélyül el (Hitves). Cajátos költői realizmusa ^ csúcsára A bús férfi panaszai (1924) című kötetben ér el. Itt olvashatjuk a költő bitshoz irt levelében a követ­kezők olvashatók: „A modern irodalom trónusába egy kiáll- hatatlan és üres poseurt ültet­nek: Ady Endrét... Másról álmodtunk mi kedves Mi­hály! ... Postán elküldtem számára az Ady új — hülye — kötetét, olvassa el s rögtön írja meg róla a véleményét... Föltétien írja meg azt is, hogy mit tart a magyar szidásról, a „Bús magyar ugar”-féle kife­jezésekről, amely őt, a nagy- ratörőt (ugyan hová a fenébe siet) tönkreteszi. Nekem visz­ket a tenyerem és felpezsdül bennem a vér, mert vadma­gyar, fájdalmasan magyar va­gyok, minden szociológiai ta­nulmányom ellenére is s az is maradok ...” Juhász Gyula a „Holnap” írói közé hívja Kosztolányit, de Ady miatt nem fogadja el a meghívást. Később azonban csodálattal adózik és rajon­gással ír Ady Vér és arany című kötetéről. Előbb a Hét, majd 1908-ban a Nyugat mun­katársa, de egy sor más lap­nak is dolgozik. IV agy célokat tűz maga elé: „Bele akarok nyúl­ni az életbe — írja egyik leve­lében és tenni akarok sokat az emberiségért... hús-vér is­tent imádok: az embert, a mindentudó embert”. Kora társadalmában azonban nem érzi otthon magát. Ki vágyik belőle. Az első verskötete 1907-ben jelent meg a Négy fal között címmel. Már a cím is deka­dens vonást árul el. A költő maga is öncélúnak vallja köl­tészetét. A formai szépség rabjának tartja magát. A kö­F lőttem a költő képe ... ^ Itt áll csokornyakken­dősen, szembehulló hajjal, jö­vőbe néző, de múltat látó, a világba figyelő, de önmagát kémlelő tekintettel. S ahogy nézem a képet, úgy rajzolódik elém egy küzdelmes pálya, egy ellentmondásokkal teli ember élete, csengő-bongó köl­tészete, lírás prózája ... Szabadkán született 1885. március 29-én polgári család­ból. Kosztolányi ugyan kék­vérűnek, nemesi családból származónak vallotta büszkén magát. Az ősi nemeskosztolá- nyi és alsó- és felsőlehotai Kosztolányi-család sarja volt — írta magáról —, amelynek nemességét Zsigmond király erősítette meg 1435-ben. Apja, Kosztolányi Árpád azonban gimnáziumi tanár volt, anyja gyógyszerész családból szár­mazott, nagyapja, a volt 48-as honvédszázados amerikai emigrációból hazatérve rövid­árus boltot nyitott... Kosztolányi ősi nemesi nagyratartiságában „a magyar polgárság dzsentri-imádó sznobizmusa nyilvánul meg ” Szülei muzikálisak voltak, művészet kedvelők. Olykor festegetéssel is foglalkoztak. Dezső a szülővárosában vé­gezte iskoláit. Hamar kezdett írogatni. Első verse 1901-ben jelent meg a Budapesti Napló­ban Egy sír címmel. Már ez a verse is megmutatja egyfelől a formakészségét, másfelől az érzelmes lírai modort, amely később is jellemzi költészetét. Mondhatni válogatás nélkül olvas mindent, ami csak a ke­zébe kerül. 1903-ban bölcsé­szetet hallgat Budapesten majd a következő években Bécsben találjuk, ahol abba­hagyja egyetemi tanulmányai I és 1906-ban a Budapesti Nap­lóhoz szerződik, a menesztet! Ady Endre helyére. Adyt mái «kkor valósággal gyűlöli. Ba-

Next

/
Thumbnails
Contents