Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-22 / 69. szám

1960. március 32.. kedd NÉPÚJSÁG * Földbirtokreform — 1945 márciusában AZ ORSZÁG 1945. április 4-iki teljes felszabadulását kö­vető időszak egymásutáni ren­delkezéseinek legjelentősebbi­ke, az úgynevezett földbirtok­reform volt. A reformot a Ma­gyar Kommunista Párt javas­lata alapján, az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. már­cius 15—i dátummal és „a nagybirtokrendszer megszünte­téséről és a földműves nép földhöz juttatásáról” szóló ren­delet címén terjesztette az Ideiglenes Nemzetgyűlés elé, amely azt március 17-én el is fogadta. Ennek a forradalmi vívmánynak a révén jutott a föld dolgos népe jogos jussá­hoz: a földhöz, amelyhez eddig oly sok verítékes robotolása tapadt. Hogy a nagy jelentő­ségű földbirtokreform valóban a legszélesebb néptömegek sür­gető szavára öltött testet, mi sem bizonyítja jobban, mint például az, hogy. a Magyar Kommunista Párt Pétervásá- rán megtartott népgyűlésén, mór hamarosan a felszabadu­lás után, 1945. február 10-e tá­ján, ezernél több dolgozó adott hangot a legélesebb formában követelésének: a föld legyen azé, aki megműveli! Ehhez a forradalmi követeléshez zár­kózott fel Egercsehi dolgozó bányósztömege is. Március 4-én, mintegy négyezer dolgo­zó részvételével megtartott nagygyűlés kiállott a földbir­tokreform minél előbbi valóra- váltása mellett. Sőt, itt már s-zóba kerül a községi föld­igénylő bizottságok felállításá­nak a szükségessége is! fgy ír erről a korabeli helyi sajtó: „Szükséges a minden község­ben megalakuló földigénylő bi­zottságok működése, mert a földosztások végrehajtását meggátolni akaró reakciós ele­meket csak így lehet az útból félreállítani és a rendelet ki­adása után, annak végrehajtá­sát azonnal megkezdeni.” A következő napokban egyre for­róbbá vált a helyzet. Mátra- derecskén alakult Nemzeti Bi­zottság március 10-én átír az Egerben székelő megyei Nem­zeti Bizottsághoz, hogy a köz­ség határában elterülő gróf Károlyi-birtokot felosztja a nincstelen agrárproletárság kö­zött. A készülődés egyre na­gyobb méreteket ölt. A megyei Nemzeti Bizottság értesíti a megye több községét, Átányt, Komlót és Sarudot, hogy a helybeli Nemzeti Bizottságok vezetésével alakítsák meg a Községi Földigénylő Bizottsá­got, de ezen túlmenően is, ké­szítsék el a községek határá­ban fekvő püspökségi birtok­test felosztási tervezetét. HEVES MEGYE birtokviszo­nyai is hűen tükrözték az or­szág félfeudális viszonyait. Amíg 50 katasztrális holdtól felfelé, 1289 birtoktestben 309 095 hold föld volt, — addig 50 katasztrális holdig 15 035 birtokban csupán 85 872 hold feküdt. Így összpontosult a me­gye művelés alatt álló terüle­tének nagyobb része egy ma­roknyi kizsákmányoló kezé­ben. Jellemző módon, 1000 hol­don felüli birtok 35 volt a me­gye területén 120 391 kataszt­rális hold összmennyiségben, — ezzel szemben dz 5 holdig ter­jedő birtokok száma 70 237 volt, csekély 98 368 hold terü­letén! Ezt a félfeudális nagy­birtokrendszert törte azután apró szilánkokra a felszabadu­lás utáni időszak első, igazán forradalmi intézkedés. Miután az Ideiglenes Nem­zetgyűlés elfogadta a földrefor­mot. a kommunisták vezetésé­vel. rohamléptekkel kezdtek hozzá annak minél előbbi ma­radéktalan valóraváltásához. A megye községeinek határát jár­ták a földigénylő bizottságok és a falu eladdig kisemmizett agrárproletárjai között, a ren­deletben lefektetett elvek szem előtt tartásával, kiosztották az elkobzott földeket. Alapjában április elején vette kezdetét ez a nagy munka. Az első cöve- keket a nagybirtokok testébe Mezőtárkányon verték le! A hevesi járásban már április közepére véget is ért a föld­osztás. A föld népe Heves me* gyében. általában április vé­gére már birtokába vette ősi jussát, az életet adó földet. A földbirtokreform keretében 31 840 igénylő paraszt között ki is osztottak 121 065 katasztrális holdat... A földhözjuttatottak között, mintegy 20 000 volt a nincstelen cseléd és mezőgaz­dasági munkás. A földosztás során természetesen csökkent ez egy holdig terjedő birtokok száma, ellenben jelentősen nö­vekedett az 1—5 holdas gazdák száma. A DÖNTÖ GYŐZELEM után megindult a féktelen, reakciós uszítás a nép régen várt dia­dala ellen. A magyar dolgozók legjobbjai azonban, a Magyar Kommunista Párt vezetésével, visszaverték a támadásokat és megyeszerte felhangzott a jel­szó: „FÖLDET VISSZA NEM ADUNK!” A földosztáson át vezetett az út a munkás-paraszt szövetség szilárd kiépítéséhez, mely az­után megadta a lehetőséget és biztos alapját további eredmé­nyeinknek. A magyar földbirtokreform megvalósulásának alapvető le­hetőségét a félszabadulás, a Magyar kommunista Párt he­lyes politikája teremtette meg. A győzelmes, felszabadító harc nyomán leiszámolt a föld népe kizsákmányoló földesuraival. Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány rendelet« a nagybirtok- rendszer megszüntetéséről, és a földműves nép földhözjutta- tásáról, leszögezi, hogy a nagy­birtokrendszer felszámolásával valóra válik a magyar földmű­ves nép évszázados álma és birtokába jut ősi jussának, a földnek. „A feudális birtok- rendszer — mondja a rendelet — megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakulá­sát és jövő fejlődését, a földes­úri birtokok parasztkézre adá­sa megnyitja a politikai és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott ma­gyar parasztság előtt. A föld­birtokreform végrehajtása élet­bevágó nemzeti érdek és gaz­dasági szükségesség.” AZ 1945 MÁRCIUSI föld­birtokreform beteljesülését je­lenti az életet adó földnek napjainkban folyó teljes értékű birtokbavétele: a nagyüzemi közös gazdálkodás útján való használata. Ezért is jó és szük­séges visszaemlékezni a 15 esz­tendővel ezelőtt történt ese­ményekre. Sugár István Megemlékezlek megyénk iskoláiban a Tanácsköztársaság kikiáltásának 41. évfordulójáról Megyénk városaiban és fal­vaiban hétfőn minden iskolá­ban megemlékeztek a dicsősé­ges Tanácsköztársaság kikiál­tásának 41. évfordulójáról. Gyöngyösön A III-AS SZÄMÜ Altalanos iskolában a tanítás utolsó órájában osz­tályfőnöki óra keretében em­lékeztek meg osztályonként a 41 évvel ezelőtti dicső napok­ról. A tanulók erre az alka­lomra szavalatokat, 19-es for­radalmi dalokat tanultak be s adtak elő. A forradalmi nyom­olvasásban részt vevő úttörők pedig a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára gyűjtött 1919-es emlékekkel kapcsolatos munka élményeiről számoltak be. Hatvanban AZ I-ES SZÁMÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA tanulói az iskola épületének folyosóin a Tanácsköztársaság plakátjaiból kiállítást rendez­tek erre az alkalomra. Hétfőn ugyancsak az utolsó órában osztályonként megemlékeztek sáról. Az ünnepségre minden osztály külön kis műsorral ké­szült, amelyben volt elbeszé­lés, szavalat, énekszám egy­aránt. AZ EGRI III-AS SZÁMÚ Általános iskolában a hétfői tanítási, nap első órá­jában emlékeztek meg a tanu­lók az 1919-es forradalmi na­pokról. Az Osztályokban rész­ben az osztályfőnökök beszél­tek a 41 évvel ezelőtt történt eseményekről, méltatták azok jelentőségét, részben a gyere­kek adták elő a maguk össze­állította kis ünnepi műsorukat. A DOBÓ ISTVÁN GIMNÁZIUMBAN az iskola udvarán gyűltek ösz- sze hétfőn délben a tanulók. Rövid műsor, ünnepi beszéd tették ki a Tanácsköztársaság­ra való emlékezés programjá­nak első részét, majd a máso­dik részben az iskola KISZ- szervezete, április 4. közeled­tével, iskola-programot bocsá­tott közre, s ezt vitatták meg, fogadták el az ünnepség rész­vevői. (w) Ven (téglától pa ri dolgozók hete E hétén tartják a vendég­látóipari dolgozók hetét. Ez al­kalomból országos cukrászati és hidegkonyhai bemutatót rendeznek Budapesten, a Hun­gária Kávéházban. A hideg­konyhai bemutatón két egri szakács is részt vesz. Az Üzemi Vendéglátóipari Vállalattól Szakállas Mihály, a Vörös Rák Halászcsárda szakácsa, míg az Egri Vendéglátóipari Vállalat­tól Kocsis Csaba, a Vadászkürt szakácsa nevez be az országos kiállításra. Megyénkből egyéb­ként több mint 100 vendéglátó­ipari dolgozó vesz részt a Bu­dapesten megrendezendő kü­lönböző versenyeken. így te­rítési. felszolgálási és cukrá­szati versenyeken. A vendég'átóipari hét során Egerben és Gyöngyösön is rendeznek cukrászati bemuta­tót. Furfangosok bajnoksága Petöfibányán A petőfibányai Művelődési Házban rendezett vidám estre, amelyen Németh Lehel, Szenti Edit táncdal-énekesek szóra­koztatták Balassa Tamás zene­karának kíséretével a közön­séget, a jegyek már napokkal előbb elkeltek. Az érdeklődés érthető volt. Ezen a vidám es­ten kellett eldönteni, ki Pető­fi bánya legfurfangosabb em­bere. A játékmester szelleme­sen, nagy rutinnal irányította a vetélkedést, s ezzel szinte bátorította a jelentkezőket, akik keményen „állták a sa­rat”. Játszott és szórakozott mindenki, míg végül eldőlt a kérdés: a sok furfangos közül Burinda Gábor került ki győz­tesen. G. Molnár Ferenc Halál a színpadon Leonhard Warren ■ bariton énekes New Yorkban Verdi „A végzet hatalma” című ope­rájának előadása a! a nyílt színen összeesett és meghalt, néhány perccel azelőtt, mi­előtt szerepe szerint színpadi halált kellett volna halnia. •• Unneprontó ünnepség Nyereségkiosztás az egri Lakatosárugyárban Nyereségrészesedési ün­nepségre gyűltek össze szom­baton este a Lakatosárut, jár dolgozói. Nemcsak a munká­sok, a műszaki és az admi­nisztratív dolgozók voltak ott, hanem a családtagok és is­merősök is. Egy év fáradságos mun­kája után örömünnepet akar­tak ülni a gyár dolgozói. Az elért eredmények alapján er­re minden joguk meg is volt. Az 1959. évi tervüket 1Ö4.1 százalékra teljesítették, 1 546 000 forint nyereséget ér­tek el. Bár kevesebb nyere­ségrészesedést fizethettek, mint tavaly ilyenkor, de a dolgozó kollektíva jó munká­ja nem vitatható, sőt a mun­kásokat fokozott elismerés illeti, ha figyelembe vesszük az év eleji tervezési és ter­melési bizonytalanságot, hogy az illetékesek nem dön­tötték el idejében, könnyű­ipari gépgyártásra, vagy tö­megcikk gyártásra rendez­kedjék-e be a gyár, az első negyedévre nem biztosítottak terveket, a második negyed­évben is átmeneti nehézségek voltak, az iparigazgatóság és kisebb mértékben a vállalat- vezetés hibájából tervszerűt- lenség és kapkodás volt a termelésben, bosszantó zava­rok az anyagellátásban, köt­bért, bírságot és sok kamatot kellett fizetni. De tehetnek-e minderről a beosztott dolgozók, a lakato­sok, az esztergályosok és a szerelők? Hogy mindezen hiányosságok ellenére 15,4 napi bérnek megfelelő nye­reségrészesedést fizethettek, annak magyarázata csak az lehet, hogy akad még „rej­tett tartalék”. A munkások, a mérnökök és technikusok igyekeztek azokat kihasznál­ni és az eredmények azt iga­zolják, hogy törekvéseik si­kerrel is jártak. Helyes, ha az igazgató meg­felelő módon nyíltan feltárja a hibákat és kendőzés nélkül rámutat az egyes osztályok, vagy dolgozók hibáira, de szombaton este Németh Ti­bor igazgató beszámolóját hallgatva az volt az érzésem, hogy szavai túlságosan ledo­rongolták az embereket. Ha az igazgató valamilyen kér­désben nem ért egyet főmér­nökével —r első számú segítő­társával és helyettesével —, intézkedését kifogásolja, azt beszélje meg vele négyszem­közt, vitassák meg azt ter­melési értekezleten, vigye a kérdést a pártszervezet, az üzemi tanács elé, vagy saját hatáskörében és teljes fele­lősséggel utasítsa őt, és ha az utóbbi másfél év alatt három MEO-vezetőt kellett leválta­ni, az a vállalat belső ügye, de annak kijelentése a nagy nyilvánosság, a féleség, csa­ládtag és ismerősök előtt, hogy „úgy látszik, még továb­bi leváltások szükségesek”, az semmi esetre sem illik a nyereségrészesedés kiosztása alkalmával rendezett csalá­dias ünnepség hangulatához. Németh elvtárs a beszá­moló szövegét olvasta, nem láthatta, hogy szavai nyomán milyen kifejezés tükröződött a dolgozók arcán. De most megkérdezzük, hogyan érezte volna magát, ha az iparág igazgatója az ő fejére olvasta volna az üzem hiányosságá­nak vádjait? Ezzel szemben öt dicséretben részesítették. Vajon a tervtúlteljesítés és az önköltség csökkentésében segítőtársai nem voltak? Egyetlen dolgozó, vagy mun­kacsoport sem akadt az üzemben, akit Németh elv­társ megdicsérhetett volna, vagy köszönetét mondhatott volna azért a támogatásért, amelyet a munkásoktól ka­pott? Kiemelte a kilenc és a tizes számú újítások eredmé­nyeit, de miért nem nevezte meg név szerint a legjobb újítókat? Mi úgy véljük, hogy az elért sikerekhez nemcsak az igazgató, hanem a dolgozók is nagyban hozzá-, járultak. Sokan vacsora előtt eltá­voztak erről a furcsa ünnep­ségről. Ünneprontónak talál­ták a beszámolót, Sándor— József napra siettek, vagy nem jutott nekik hely a terí­tett asztaloknál? Ki tudja, nem kérdeztük meg őket. De írnunk kellett erről a beszá­molóról — tanulságképpen. Mert az anyagi elismerés mellett vezetőink ne sajnál­ják a jó szót és a dicséretet. Igénylik ezt„ a mi egyszerű dolgozóink. Tapintat és em­berség kérdése, hogy az igaz­gatók hogyan élnek Vele. Fazekas László A füzesabonyi járás iskoláinak igazgatói tanácskoztak fiáiban Hogy mennyi összetevője van annak, amíg egy gyermek­ből, egy nemzedékből embert, szocialista embert nevelünk, mégpedig olyat, aki megfelelő tudással is rendelkezik — azt sokan nem is veszik észre. Az iskolában tanítók, tanárok dolgoznak, s egyszer csak a kis pöttömökből 14—18 évesek lesznek, akik talán többet tud­nak, mint apjuk, anyjuk együttvéve. Igen. Ennyit látnak általá­a Tanácsköztársaság kikiáltá­1/ ár régebben je­-‘■r-*- lezte érkezését. Az első jelek nem a színek, nem a fények pillangása, nem a zöld, a kék, az ezüst és az arany pazar villogása — hanem a hangok bizsergető, zsongó mu­zsikája volt. A tél pu­ha, kevés-havú néma­sága után megcsendült a bádogeresz; új hang- szín volt a csatornák mónotón melódiája. A csatornák kántá- lásába trillák, kocsi-, zörgések vegyültek. A Bükk erdőségeibe viSz- szatérték a vadgálam- bók — s hogy a foszló felhők gyapjúgomo- lyágja között megra- gyogótt a legszebb kékségü menny —, a Zöld bóbitákkal tor- nyOló ágakra új fész­keket ragasztottak Aztán néhány napra még visszaosont a tél is: a hőmérők higany­szála mínusz alá der­medt t— de nem soká­ig. Előbújtak már kék- lila fejecskéikkel az ibolyák is. Fények és hangok Qiaoniz mindenfelé... A szem­ben levő bölcsődéből ismét kihallatszik a konyha csörömpölő za­ja. A déli órákban üt­ött kitárulnak már az ajtók, ablakok. Es éj­jelenként nyitott fel­sőablakok mellett té­rünk pihenőre. Az ál­lomás felől szuszogó mozdonyok tolató za~ ja, nehéz, mély pöfo­gósé hangzik. Tisztul a víz. A vascsövekben is árad a tavasz. A há­zak ablaksorai vakító­an tükrözik a szét­áradt derűt. Az autó­busz-megállóban. a Lí­ceum sarkán bodros hajú diáklányok, ka­cagó csitrik csukott szemmel, napba for­duló fejecskékkel él­vezik a várakozás per­ceit. Hajtókáikon szí­nes szalag és virág. Válladról már szek­rénybe vágyik a téli­kabát. Titkos teker­csek forró árama me­legíti a tested, vére­det. Pedig a ta vasz el­ső napja nagyobb örö­met, nagyobb élményt tartogat számunkra. Az illatot. Nem, nem a virágok édeskés par­tomét, azt még nem. A föld illatát. Tf ét hété sincs, vi- déken jártam, kívül a város falain, ott találkoztam ezzel az illattal. Puha dűlőn haladtam, s egyszer csak körülvett, elém- be lengett a világ leg­szebb illata, a nyers, szikkadó föld szaga. A magra boruló tele vény barázdák, az anyaföld valami ősi örömérzést keltegetö illata. Nem tudtam elszakadni tő­le. Lassún ballagtam a süppedő talajon, s üt­ött már észrevettem az első, kis szerszám- hegyekként előbúvó hajtásokat, a serkedö vetések, a búza, gabo­na első szálait. Ez a leggyönyörüségesebb a tavaszban, az új szüle­tése, az élet diadala, az önmagát újjáalkotó és újjáteremtő anyag örök, örökszép genezi­se. Tavasz ■.. örök, meg nem fakult s el- csépelhetetlen téma. A természet évről évre megismétlődő ihletése. Szerelmet és verset ih­let. Számtalan gyö­nyörű verssort írtak róla. Számtalan dalt. De lehet-e kottafejekbe sűríteni a természet óraszerkezetének ezt a jellegzetes muzsikáját? A tavasz évről évre mindig ugyanaz és a tavasz mégis évről év­re mindig más. A tavasz örökké újat terem. A legelevenebb és légszebb szimbólum. Az árokparton égetik a száraz avart, hogy sűrűbb fű fakadjon. Égetik, az őszről meg­maradt kórót, a gazt. Tavasz van. Megcsendültek az ekék. Vetik a földbe az új magot. Tavasz van. Kip-kop, köveznek. Építik az új utcákat, járdákat. Tavasz van. A parkók és terek padjain apró csemeték játszanak. A város ut­cáit elözönlötte a gye­rekkocsi áradat. Az emberek szívében min­dennél erősebb az élet szeretete, a béke vá­gya. Rügyeznek az al­mafák. A nagyhatalmak képviselői Genfbeh a leszerelésről tárgyal­nak. Találkozóra ké­szülnek a nagyhatal­mak kormányfői Pá­rizsban. Tavasz van, tavasz van! Igaz, az új évszak még gyenge. Április­ban, májusban fagyok köszöntenek ránk. De az esték, hajnalok fa­gyos léhéletei már megrekednek az utcák öbleiben. A tavasz feltartóztat­hatatlanul itt van. Meg­érkezett. PATAKY DEZSŐ ban a kívülállók, az iskola bel­ső, sokszor problematikus éle­téből alig valamit. Pedig a szü­lők után a legfelelősségtelje- sebb munkát az általános is­kola pedagógusai végzik. Ha itt, az oktatás-nevelés első fo­kán a nevelők nem találják meg a helyes módszereket, ak­kor bizony, hiába vannak ki­tűnő középiskoláink, egyete­meink, a gyermek, az ifjú fej­lődésében, tudásában hiányos­ság, törés mutatkozik. Ezért, meg még sok másért, folyik a pedagógusok szakmai továbbképzése. Ezért, meg még sok másért ült össze az elmúlt napokban a füzesabo­nyi járás általános iskoláinak igazgatói munkaközössége Kál- ban. összeültek vitatkozni, a vezetés problémáit megbeszél­ni. Az igazgatók közösen meg­nézték Nagy Ignác tanár VII. osztályban tartott földrajz óráját, majd kiértékelték. A kiértékelés egyik leglényege­sebb pontja Kovács Sándor megyei tanulmányi felügyelő részéről hangzott el, aki el­mondotta, hogy nemcsak Nagy Ignác nevelőnek, de egész ok­tatásunk hiányossága, hogy túlságosan elméleti síkon mo­zog. Jellemző az értekezlet tár­gyának fontosságára, hogy a füzesabonyi járás tanácsának ;VB-elnöke, elnökhelyettese, I titkára végighallgatta az egész- jnapos programot és Kelemen János elvtárs, a járási tanács ;VB-elnöke, igen komoly szak­mai hozzáértéssel szólt hozzá a termékeny vitához. A többi között ezeket mondotta: — Igazgató elvtársak a be­osztott nevelőket úgy ellen­őrizzék, hogy egyben tanítsák meg a helyes lényegkiemelés­re, az oktató-nevelő munka összekapcsolására. Ügyeljenek arra, hogy a nevelő az órán határozottan foglaljon állást világnézeti kérdésekben, mert ez hat legjobban a gyermek fejlődésére. Az óra fölötti vitát végül Danes Lajos járási tanulmányi felügyelő zárta le, majd Ga­lambos László, káli igazgató tartott előadást. Az előadás főbb pontjai az ismeretek át­adásának különböző módsze­reivel, a módszerek sajátos lé­lektani hatásával, személyiség- formáló szelepével foglalko­zott. A vitában nagyon érdekes dolgok kerültek felszínre, a többi között ugyancsak Kov'ács Sándor elvtárs mutatott rá a lényegre: — Marxista pedagógiai isme­reteinket gyarapítani kell. A neveléslélektan ismerete nélkül nem lehet jó pedagógiai mun­kát végezni. Ha a kovács, az ács, az esztergályos ismeri azt a holt anyagot, amivel dolgo­zik, méginkább meg kell kö­vetelni a pedagógusoktól, hogy ismerje a gyermek lelkivilá­gát, lélektani sajátosságait. A vita folyamán több igaz­gató részéről elhangzott a kí­vánság, hogy ilyen előadásokat rendszeresen tartsanak, mert szükséges. Galambos László komoly tudással és alapos munkával felépített előadása olyan pontosan tartalmazta a neveléslélektani módszerek legfontósabbjait, hogy az igaz­gatók kérték, adja közre a já­rási tanács, hogy minden tan­testület megtárgyalhassa. Ez a továbbképzés kitűnően sikerült. Az igazgatók nem az­zal álltak fel: „na, ez2el is el­ment egy nap”, hanem vitat­koztak, a nap eseményeiről be­széltek még hazafelé menet is. Ez természetesen, arra enged következtetni, hogy egy lépés­sel ismét előbbre jutottunk ok­tató-nevelő munkánk során. Cs. Ádárn Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents