Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-22 / 69. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IMásfél évtized.. • A vasútnál is segítenek a gépek AZ MSZP’P HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 69. szám Ára 50 fillér 1960. március 22., kedd j Jogos a büszkeség Felszabadulásunk 15. évfordulójához közeledünk. A fővárosban, a Hősök terén már készül a tribün, ahol a párt és a kormány vezetői, külföldről érkező barátainkkal együtt, fogadják az ország dolgozóinak köszöntését, néphadseregünk tisztelgését; transzparensek, jel- l szavak készülnek, ötletek, j! javaslatok hangzanak el; I fiatalok műsort, táncot pró- I bálnak; és az üzemekben, í földeken lelkes vetélkedés | folyik az idővel, a géppel, ! hogy minél többet adjon az < üzem, a város, a szövetkezet, a falu dolgozó népe április 4-e tiszteletére, hogy minél gazdagabban, eredményesebben és büszkén köszönthesse a nagy jelentőségű évfordulót. Másfél évtizede ... Menynyire közel vannak még azoknak a napoknak az emlékei, amelyeket egy lerombolt, tönkrement ország képe rögzített agyunk filmszalagjára. És mennyire közel vannak aaok az emberek, akiknek munkáját, tettvágyát annyi, de annyi friss lelkesedés jellemezte. Mennyi érdeklődés az ország minden gondja, baja iránt, mennyi áldozat és hősiesség az ország szekerének előrelenditésére. És a lelkesedés, az érdeklődés, a tettvágy és az áldozat gyümölcsözött, amikor újjáépült az ország, és amikor az évek múlásával párhuzamosan szinte bámulatba ejtettük a világot eredményeinkkel, élniakarásunk- kal és élnitudásunkkaL Közel vannak a tizenöt év előtti napok emlékei? Igen, közel és mégis milyen távol! Lassan felnő egy generáció, amely nem tudja, mert nem tapasztalta, mi az, hogy papi birtok, földbirtok; nem tudja elképzelni a cselédlakást, a barakkot, az ínségkonyhát és azt, hogy ne lenne kenyér az asztalon, vagy egy héten többször is hús. Nem ismerik a múlt társadalom embertelenségét, csak hallomásból. ők már a mi emberségünkkel, a mi új, szocialista humanitásra épülő emberségünkkel ismerkednek. És nem is fogják megismerni soha úgv, mint akik benne éltek. Így van ez rendién, de mindenkor tiszteljék és becsüljék azokat az embereket, akik mée elevenen hordozzák emlékeikben a régi világot is, de akik az elmúlt 15 esztendő alatt ott voltak, ahol a pusztulás, a pusztítás zaját fokozatosan a munka, az élet, az építés váltotta fel. Nagy, nagyon nagy erő az elmúlt 15 esztendő tapasztalata. És méltán tölthet el büszkén a másfél évtizede megtett út valameny- nyiiinket. Kemény munka "s sok nagyszerű eredmény van mögöttünk. — és az "redménvekért. a kemény ■y’ i- '.'-rt iogcs a biiszke- s"g. Ha elő is fordult a 15 év alatt, hogy ,.néha okta- *a.mil is tapsoltunk — mint ohogv Fock Jenő elvtárs a Dunai Vasmű párfértekezle- ién mondotta —, ne szégyenkezzünk most le>kesedni”. És most. az ünnepi évfor- k'ln előtt, amikor jogos büszkeséggel tekintünk visz- sza a másfél évtizedes sza- •vadságra. a kongresszus sokoldalú és gazdag útmutatásai nyomán biztosan haladunk. nyugodtan és kapkodás -ükül fáradozunk célún1 o szocializmus eléréséért — p — Első helyét ért el a Heves megyei MEZÖMAG A közelmúltban tartották az országos mezőgazdasági magtermeltető vállalatok múlt évi munkájának értékelését. Az országos értékelésen, amelyet a Földművelésügyi Minisztériumban rendeztek meg, az első helyet a Heves megyei MEZÖMAG-kirendeltségnek ítélték a kongresszusi munkaversenyben elért eredményeiért, az 1959. évi kiváló munkájáért. A 19 kirendeltség közül második a győri, a harmadik pedig a Hajdú megyei lett. A Heves megyei kirendeltség dolgozói 15 000 forintos pénzjutalmat kaptak. Az értékelés alkalmával különösen a szerződéskötésben és a 35 százalékos költségmegtakarításban végzett jó munkáját tartották elistnerésre méltónak. Gyurkó Géza: EGY KANNA TEJ ★ Weidinger László: NEMTÖRŐDÖMSÉG, HANYAGSÁG, FELELŐTLENSÉG — Űj lakóházak, régi gondokkal — ★ Kiss János: AKI BENNE ÉL... ★ EZ TÖRTÉNT AZ NB III-BAN A hatvani vasútállomás a háború borzalmai közepette teljesen elpusztult. Az ideiglenes épület tűzvész áldozata lett. De azután modem és szép vasútállomás épült és azóta büszkén hirdeti felszabadult hazánk élniakarását, a békés termelőmunka diadalát. Hatvan vasúti csomópont a borsodi, a salgótarjáni, a pesti, a miskolci és a záhonyi belépő forgalomban. Az ország teherforgalmának mintegy harmada itt halad át. Több mint ötven személyvonat és csúcsforgalomban háromezret is meghaladó teherkocsi a napi forgalom. Az ügyeletes vasúti dolgozókon kívül a telefon, a távíró és a modern „Integra” önműködő térközbiztosító berendezés vigyázza a forgalom biztonságát és a legdrágábbat: az emberi életet. Ez az elmés szerkezet térközönként sávokra osztott táblán mutatja, hogy melyik vonalszakaszon halad szerelvény és amellett, hogy tájékoztatja a forgalmistát, önműködően állítja a jelzőket és a váltókat. Évről évre nő a forgalom, teher- és személyforgalomban egyaránt, a vasutasokkal szemben nőnek a követelmények, de a hatvani vasútállomáson is sokat segítenek a modem gépek. Határozott, egységes és közös frontban állunk szemben mindazokkal9akik gátolni szeretnék a hidegháború megszüntetését Visszaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség a Lengyel Népköztársaságból Hétfőn reggel a Nyugati pályaudvar előtti fellobogózott téren több ezer fővárosi dolgozó gyűlt össze a Lengyel Népköztársaságból hazaérkező magyar párt- és kormányküldöttség fogadására. A küldöttség Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, államminiszternek vezetésével — a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására — baráti látogatást tett Lengyelországban. A küldöttség tagja volt: Fock Jenő az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának ■póttagja, a Központi Bizottság titkára, Traut- mann Rezső építésügyi miniszter. A magyar párt- és kormányküldöttség elé utazott a határra Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, belügyminiszter és Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. A küldöttség fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnieh Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai élet sok más vezető személyisége. Megjelent a fogadásnál a diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, s ott voltak a budapesti lengyel nagykövetség tagjai. A küldöttség vonata 9 órakor gördült be a pályaudvarra. A magyar párt- és kormányküldöttséggel együtt visszaérkezett Budapestre Henryk Grochulski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Üttörők virágcsokrokat nyújtottak át a küldöttség tagjai- mikrofon elé. nak, majd Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott üdvözlő beszédet: Az egész dolgozó magyar nép nevében szívből jövő meleg szeretettel üdvözölte a Lengyelországban járt pártós kormányküldöttséget. Hangsúlyozta, hogy hazánk minden dolgozója nagy figyelemmel kísérte a küldöttség lengyelországi útját. Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy a tárgyalások eredményesek voltak, szorosabbá fűzték pártjaink, kormányaink és népeink barátságát, továbbá mélyítik az elvtársi együttműködést a közös cél, a szocializmus felépítése érdekében. Az aláírt közös nyilatkozat — jelentette ki a továbbiakban Marosán György — a hosszúlejáratú gazdasági egyezmény ország és világ előtt fényesen bizonyítja népeink őszinte barátságát és közös céljait: a szocializmus felépítését és a békét. Marosán György beszéde után Kádár János lépett a Kádár János elvtárs besséde Bevezetőül megköszönte a kedves, szívélyes fogadtatást majd a következőket mondotta: — Párt- és kormányküldöttségünk lengyelországi útja kétségkívül nagy jelentőségű a két ország kapcsolatainak fejlődése és táborunk egysége szempontjából. Pártunk Központi Bizottsága és kormányunk az indulás előtt azzal bízott meg bennünket, hogy minden kérdésben barátságunk elmélyítésére, a két ország kapcsolatainak szélesítésére törekedjünk. A Központi Bizottság és a kormány e megbízása az egyszerű magyar dolgozók egyértelmű helyeslésével találkozott. Jellemző, hogy amikor erről a pályaudvarról elindult vonatunk, két vasúti munkás köszönt nekünk és azt mondta — amit sokan mások is mondtak —, hogy szerencsés utat, eredményes munkát! Mi azt válaszoltuk, hogy igyekezni fogunk. A két munkás azt felelte vissza: el is várjuk! (Derültség.) Meghatalmazásunk tehát teljesen egyértelmű volt. Az az érzésünk, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi útja, az ottani tárgyalások minden területen és minden vonatkozásban feltétlenül tovább erősítették a magyar—lengyel barátságot. Tovább mélyült pártjaink internacionalista, a marxizmus—leninizmus elvein nyugvó bensőséges kapcsolata, szilárdult kormányaink szö- vetségesi viszonya és bizonyosan tovább erősödött a magyar és lengyel nép milliós tömegeiben élő hagyományos magyar—lengyel barátság. Kádár János a lengyelországi tárgyalásokról szólva hangsúlyozta: Behatóan megtárgyaltuk a jelenlegi nemzetközi helyzetet, annak fontosabb kérdéseit és ismét leszögeztük azt az álláspontot, amelyet együttesen képviselünk a nemzetközi élet minden területén. Leszögeztük egyebek között, hogy határozott, egységes és közös frontban állunk szemben mindazokkal, kik gátolni szeretnék a hidegháború megszüntetését. — A nemzetközi helyzetről folytatott tárgyalásainkon megállapítottuk azt is: mindkét fél határozott meggyőződése, hogy a nemzetközi helyzet biztató, s a szocialista tábor, a béke fő ereje, valamint az egész világon élő, ható, növekvő békemozgalom együttesen olyan hatalmas erő, amely szilárd egységben képes leküzdeni a békebontók próbálkozásait. i ; — Tárgyalásaink gazdasági szempontból is nagy jelentőségűek. Elősegítik népköztársaságaink további fejlődését, örömmel állapítottuk meg, hogy gazdasági kapcsolataink szélesítésében elértük mindazokat a célokat, amelyeket 1958 májusában, a lengyel küldöttség magyarországi tartózkodása idején magunk elé tűztünk. Azóta 50 százalékkal növekedett a két ország áruforgalma. A most kötött hosszú- lejáratú egyezmény a jelenlegi, immár megnövekedett gazdasági kapcsolatok kereteit is megkétszerezi 1965 végéig. Kádár János ezután elmondotta, hogy a küldöttségre mély hatással voltak azok a nagy eredmények, amelyeket a lengyel nép a szocializmus építésében elért. Ezek az eredmények nekünk is erőt adnak. A Lengyel Népköztársaságnak természetesen, vannak gondjai, feladatai is. Ezek azonban egy egészségesen fejlődő szocialista ország gondjai és sok tekintetben hasonlatosak a mieinkhez. Központi kérdés Lengyelországban is, hogy növekedjék a termelékenység, s ezzel szilárd alapot teremtsenek a dolgozó nép életszínvonalának állandó emeléséhez. Kádár János beszédének befejező részében meleg szavakkal emlékezett meg arról a szívélyes baráti fogadtatásról, amelyben a küldöttséget részesítették, a Lengyel Népköztársaságban mind a legfelsőbb vezetők, mind pedig a dolgozók tömegei. Látogatásunk részleteiről, sok-sok tapasztalatunkról, nehéz lenne itt most beszámolni — mondotta a magyar küldöttség vezetője. — Egy kedves kötelességünknek azonban már most eleget kell tennem: Go- mulka elvtárs, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Zawadzky elvtárs, az államtanács elnöke, Cyrankie- wicz elvtárs, a Minisztertanács elnöke, valamennyi lengyel vezető, Varsó dolgozói, a Sziléziai Medence bányászai, kohászai, vasmunkásai lelkünkre kötötték, hogy adjuk át forró, testvéri üdvözletüket, legjobb kívánságaikat a magyar munkásosztálynak, a magyar dolgozó népnek. (Hosszantartó taps.) — Utunk minden órájában éreztük, hogy a barátság, amely bennünket összefűz, nemcsak a Központi Bizottságok, nemcsak a kormányok, hanem valóban a népek barátsága. A lengyel nép számára ugyanúgy, mint a mi tömegeink számára — nagy értékű ez a barátság. Ennek továbbmélyítése és szorosabbra fűzése jól szolgálja a szocialista tábor egységét, és így a béke ügyét is. Ezért feladatunknak tekintjük, hogy mihamarabb és minél teljesebben megvalósítsuk azokat a szép és helyes célokat amelyekben megállapodtunk. Ügy érezzük, tömegeink helyesen értenek bennünket, amikor azt mondjuk, hogy egész népünk feladata a magyar—lengyel barátság ápolása és erősítése. (Nagy taps.) Reméljük, hogy a jövőben, amikor a szakemberek is többször találkoznak és növekszik majd a turistaforgalom, a dolgozók közvetlen találkozásai is mélyítik majd ezt a barátságot. Kádár János a lengyel és a magyar nép testvéri szocialista barátságának, a szocializmus és a béke ügyének éltetéséve) fejezte be hosszan tartó, tapssal fogadott beszédét. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Kádár János, s a küldöttség tagjai elhaladtak a dolgozók hosszú sorai előtt és köszöntötték őket. A dolgozók tapssal, éljenzéssel viszonozták az üdvözlést, majd a küldöttség tagjai, s a fogadásukra megjelent párt- és állami vezetők a megjelentek ünneplése közben hagyták el a pályaudvar épületét. (MTI)
