Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, március 20., vasárnap tlTflt Már régen esedékes volt Köztudomású, hogy a szép idő beálltával egyre több gon­dot okoz a gépkocsik, autóbu­szok elhelyezése Egerben, ha növekszik a kiránduló-forga­lom. Ezen a bajon némileg enyhített a tanácsháza előtti térségen megteremtett parkí­rozást lehetőség, ám a gépko esik eddig csak össze-vissza álltak be a térre s emiatt sok hely kihaszálatlanul maradt. Néhány nappal ezelőtt azon­ban munkások jelentek meg tf téren és fehér vonalakat húz- tak az aszfaltra: terelő sávo­kat a gépkocsik számára, hogy a hely így jobban kihasználha­tó legyen. Már régen megte hették volna ezt az illetéke sek, hiszen az összesen 20—25 gépkocsi helyett, így mintegy 18 autóbusz és 25 személygép kocsi fér el a téren anélkül, hogy egymást akadályoznák a beállásban, illetve a térről való kiindulásban. (w) — KIOSZTOTTÁK a ház­táji földeket a gyöngyösi já­rás term elősző vetkczctcibgn.- A HATVANI Sütőipari Vállalat múlt évi munkájával kapcsolatos tapasztalatokat a helyszínen tárgyalta meg már­cius 18-án a Heves megyei Ta­nács ipari osztálya. Ez alka­lommal meghatározták a veze­tés módszereiben szükséges változásokat is. — ELVETETTÉK a borsót és a mákot a makiári terme­lőszövetkezetekben. Már hoz­záfogtak az árpa vetéséhez is.- „TISZTA ÜDVAR”-moz- galmat indítottak a verpeléti Dózsa Tsz tagjai. Ennek kere­tében kihordták a közös föl­dekre a háztáji gazdaságokban levő trágyát. — ELKÉSZÜLT az egri szőlővidék rekonstrukciójá­nak terve, s már jóváhagyták azt a felsőbb szervek is. A közeljövőben a gyöngyösi borvidék rekonstrukciós ter­vét is befejezik.- 300 IPARI TANULÓ vesz részt a Gyöngyösön megrende­zésre kerülő kulturális sereg­szemlén. A seregszemle alkal­mával Gyöngyös, Eger, Salgó­tarján, Nagybátony, Petőfibá- nya és Hatvan ipari tanulói mérik össze tudásukaf. — A MEGYEI művelődési osztály kiadásában megje­lent A felszabadult Heves megye 15 éve című kiad­vány. A hetvenkét oldalas könyvecske részletesen elem­zi megyénk politikai, gazda­sági és kulturális eredmé­nyeit a felszabadulástól nap­jainkig. ' — A MEGYEI tanács mű­velődési osztálya egésznapos továbbképző konferenciát tar­tott tegnap Egerben, a Megyei Művelődési Házban, Heves népi táncoktatói részére. A to­vábbképzést Tárnái Ilona, a Népművelési Intézet szakrefe­rense vezette. A továbbkép­zés célja, hogy a vidéki tánc­oktatók magasabb színvonalú munkát fejtsenek ki az elkö­vetkező időben. Lorca — egri színpadon Egerben a TIT eszperantó nyelv­tanfolyamot indít kezdők részére. Jelentkezni lehet április 1-ig a TIT székházban (Knézich u. 3. sz.) * A TIT keretében működő gom- bász-szakkör március 21-én dél­után 5 órakor a Gárdonyi Gimná­ziumban előadást tart. (II. e. fizi­ka1 előadó). Erdők—mezők gombái címmel. Az előadás után színes filmvetítésre kerül sor. * A Bugát Pál Szabadegyetemen Egerben, 22-én, kedden délután 5 órakor a következő előadások lesznek: A szónokképző tanfolyamon: A szónoki beszéd című befelező elő­adása lesz, A helyes és szép beszéd feltételei címmel. Előadó: dr. Ba­kos József főiskolai tanszékvezető tanár. Az előadást magnetofonfel­vételek bemutatása szemlélteti. A világirodalom tagozaton Miros­lav Klezsa, a naturalizmus és a realizmus problémái a jugoszláv regényíró életművében címmel tart előadást Iökös István főiskolai lektor, a fdsz. 18-as termében. * A művelődési autó TIT előadója hétfőn. 21-én Szűcs bányatelepen, 17 órakor. Szűcs községben 19 óra­kor tart előadást József Attila élete és munkássága címmel. Az előadás után levetítik A város pe­pimén című filmet: Cervantes — Lope de Vega — Calderon és Federico Gar­cia Lorca... Nem hiszem, hogy világirodalmi értékkel és mértékkel mérve kihagytam volna valakit a felsorolásból, amely lehet ugyan első pilla­natra talán mechanikus, de mindenképpen a spanyol iro­dalom- és drámaírás történe­tének egy-egy mérföldkövét je­lenti. Vagy még inkább ma­gaslati pontját, ahonnan visz- sza és előre, a következő né­vig csak a szándékok, a közép- szerűség és a vajúdás völgyei láthatók. Kétségkívül keveset tudunk a spanyol irodalomról, az álromantikus leírásokon túl még kevesebbet a spanyol életről, különösen ami az el­múlt századokat illeti. De amit tudunk, azt olyanoknak kö­szönhetjük, mint a festő Goya, a drámaírónak nem oly kiváló, mint nagy regényalkotó Cer­vantes, vagy századunk vitat­hatatlan kiemelkedő alakja: Lorca. A dallamos nevű költő, drá­maíró, festő és folklorista, mintegy szintézise azoknak az erőknek és neveknek, amelyek mindig a másik oldalon álltak, s nem ott, ahol Álba herceg, vagy Franco tábornok. A ci­gányrománcok ringatta böl­csőből , kibontakozó költészete Lorcának éppoly ellenállhatat­lanul kötődik a néphez — a szürrealizmus kétségtelen ha­tásán túl —, mint drámái, amelyek át- meg átszövődtek szimbolista lírával, de mély­ségesen kritikusak és realis­ták. Dehát kicsoda ez az ember, aki , népdalokat gyűjtött és vándorszínházat szervezett a nép számára, aki költő volt a javából és drámaíró, aki mély, halálos szépségű népi tragé­diákat és vérbő népi játékokat varázsolt a színpadra? Nem régen ismerjük — mi! És Radnótinak köszönhetjük, hogy megismertük, annak a Radnótinak, aki a bori réz­bányákban pusztult el az ago­nizáló fasizmus véres kezétől és már úgy ismertük meg, hogy halott volt a Franco- rendszer első érmozdulásától, — 38 éves korában. Ha csalj ez az egyetlen bűne lenne a Franco-diktatúrának, már ele­gendő lenne, hogy a népek ítélőszóke elé kerüljön. Garda Lorcát, a forradal­márt, Lorcát, a modern — és nem modernista — irodalom kimagasló nagyságát, örök if­júi tüzét, a néppel való mű­vészi és lelki azonosulását be­mutatni nemcsak tisztesség dolga, de a kötelességé is. En­nek a tisztességnek, ennek a kötelességnek tett eleget az egri Gárdonyi Színház, amikor a lehetőségekhez képest, drá­máiból a vérbő, szilaj bohó­zatot, A csodálatos vargánét és z ősbemutatói jellegű, kere­tében a pikareszk történetek­hez visszanyúló Don Perlimp- lint tűzte műsorára. És elöljá­róban már most: úgy, ahogy Lorca állította fel a tételt, — „Nagyon sok és nagyon gondos próba kell ahhoz, hogy sike­rüljön a drámai mű előadásá­hoz szükséges ritmust elérni. Számomra ez a legfontosabb... A színház nem több és nem kevesebb, mint irodalom". ★ Férj és feleség, pontosabban öregedő férj és bővérű szerel­met. igazságot sóvárgó feleség. A házasságok pedig a feudális Spanyolországban sem az ég­ben, még csak nem is a szí­vekben köttetnek. A vargánét, aki szegény volt, mint a temp­lom egere, hozzáadták a dol­gos, szorgos, jómódú vargához; Belisát már eladták a hatal­mas birtoknak, a nagy birka­nyájaknak, a pénznek és csak úgy mellékesen Don Perlimp- linnek. Közös tőből, közös problematikái magból terebé­lyesedik drámai alkotássá a két színpadi mű — a nő el­nyomása a feudális szokások, uralkodása elleni küzdelem szükségességéből! — de meny­nyire más eszközökkel. A csodálatos vargáné igazi szilaj bohózat, pezsgő, harso­gó, a „népdal” nyelvén és lelkén, ritmusával szólva, ahol az igazságot kereső, kicsit há- zsártos vargáné végül is kivívja boldogságát és férjemuram is megtalálja asszonya mellett nyugodt életét. A Don Per- limplin — kétségkívüli szür­realizmusa mellett — már tragédiává emeli az alapgon­dolatot, ahol saját halála árán jut csak el a szerelemhez, a lélekhez Don Perlimplin és Belisa. A vargáné vidám, köl­tői népdal, a Don Perlimplin nehézveretü, megrázó erejű líra, poézis. Az egyik kiegé­szíti a másikat, együtt mint­egy keresztmetszetet adva az egész spanyol társadalomról — ha más eszközökkel, módsze­rekkel is. ★ Nem, semmiképpen sem volt könnyű dolga Vass Károly rendezőnek. Nemcsak azért, mert meg kellett teremteni a műfajilag egymástól oly el­ütő két színpadi alkotás bi­zonyos összhangját, közös ér­telmezésének lehetőségét, de elsősorban a Don Perlimplin- nél még járatlan utat járva, a szimbolikumok nyelvén írt alkotást kellett feloldania és feltárni maguknak a szimbó­lumoknak tartalmát. A vargá­nét rendezte, jól, pezsgő, rit- musúan, igazi szilaj bohózati tempóval, a Don Perlimplin- nél. a „kísérletnél” már al­kotott és meghökkentően újat, elismerésre méltót. Vass Ká­roly nemcsak egyszerűen ren­dező — az sem kevés! —, de szó szerint is művész, aki al­kotó fantáziájával, a lényeget megragadni tudó készséggel, ugyanakkor mély alázattal a mű iránt, varázsolta színpad­ra a kis vargáné és Don Per­limplin történetét. Számára is: „A színház nem több és nem kevesebb, mint irodalom...” Tartozunk azonban azzal is az igazságnak, hogy egyma­gában, minden képessége el­lenére sem, lett volna ereje maradandót alkotni. Olyan se­gítőtársai voltak ehhez, mint Csenki Imre Kossuth-díjas és Vass Lajos Erkel-díjas, kik­nek zenéje nemcsak egyszerű­en, mint hangulati elemek si­multak a két drámához, ha­nem mintegy értelmezték, ma­gukba olvasztották, dallamok­ká varázsolták a szöveg, a próza líráját. És a keret, a díszletek sem egyszerűen „díszletek” voltak. Pásztor Péter modern és mégis stílu­sos A csodálatos vargáné szín­padképe, merészen új, de na­gyon kifejező Don Perlimplin „vázlatai”, légkört adtak Lor­ca mondanivalója számára. ★ Lorca mély tisztelettel vi­seltetett a színészek, színpadi álmai megtestesítői iránt. Tud­ta, személyes tapasztalataiból tudta, hogy a színpad művé­sze nélkül elképzelhetetlen a „közönség nevelése ..Erre a tiszteletre, a mi tisztele­tünkre is méltóknak bizonyul­tak a Gárdonyi Színház mű­vészei. Stefanik Irén sziporkázott, pezsgett a színpadon, a kis vargánéban, házsártos volt és nagyon szerelmes, igazságke­reső és az igazságot védeni tudó fiatal spanyol asszony. Véleményem szerint legjobb alakítását nyújtotta ebben a reászabott szerepben, A cso­dálatos vargánéban, amely­nek egyik főhőse, éppen dina­mikája, friss, üde játéka volt. S néhány perc múlva, a fér­jéhez hű, kicsit kacérkodó, da a női, emberi becsületét tű­zön-vízen át megőrizni tudó és akaró kis vargánéból Bélisá- vá, a test vágyainak kioltha- tatlan sóvárgójává vált, aki a nászéjszakáján csalja meg öreg férjét. Hogy, mint var­gáné sikerültebb alakot for­mált, nem az ő hibája, hanem a költő Lorca képzelte így: olt ő, itt Don Perlimplin a fő, a lényeg, a mondanivaló első­számú hordozója. Csapó János, az „ötvennél alig idősebb” varga, különö­sen a második felvonásban játszott igazi bohózatot, finom eszközökkel hintve szét, s osztva be a mű bohózati és tragikomikai elemeit. Egy-egy gesztusa, hangjának játéka művészi módon húzta alá a szöveget, amely „kezében” va­lóban Lorca nyelvévé válto­zott. Arra volna szükség, hogy alakítása még mélyebb, még gazdagabb veretűvé váljon, hogy bátrabban, még meré­szebben éljen a bohózat „szi­laj” lehetőségeivel — hisz eh­hez is megvan minden adott­sága. Gyurica Ottó mókás „öv- kendős legénye” is hozzátar­tozott A csodálatos vargáné sikeréhez, s rövid Szerző-mo­nológja is sokat próbált, si­keres munka volt. Mégse er­ről, hanem Don Perlimplin alakításáról kell szólnunk, amelyben a próza mesteri mó­don ötvöződött a pantomim játékkal, s amelyben megrá­zó erejű mélységeket tárt fel Don Perlimplin alakjában. Hihetővé tette a könyvei közt élő sete-suta öreg ember em­berré való magasztosulását, az igaz és önfeláldozó szere­lemben, amelyben más körül­mények között minden bi­zonnyal része lehetett volna, de így, ilyen társadalomban csak más lovag köntösében is­merhette meg, mit jelent egy asszony igaz szerelme. Nagy érdeme Gyuricának, túl a ko­reográfia eredményességén —, hogy volt tudása hozzájárulni a szimbólumok tartalma fel­tárásához. Magda Gabi, mint A csodá­latos vargáné jószándékú, já­tékos, tiszta szándékú kisfiú­ja üde jelenség volt, s fürge manója is a fiatal színésznő tehetségéről tanúskodik. Fe­kete Alajos, mint a népi játék bírója, oly gazdag volt hu­morban, hogy megérdemelt si­kert aratott. Czeglédy Sándor Don Rodrigója arról tanúsko­dik, hogy igen jó epizódista és gondos, a részletekre is ügye­lő színész. A csodálatos var­gánéban fellépett még és hoz­zásegítette a sikerhez a két- felvonásos bohózatot Varga Ilona, Olasz Erzsi, Lenkey Edit, Erőss Irén, Kelemen Márta és a Kalapos legényt alakító Szüry György. A Don Perlimplinben Len­key Edit „árulkodott” az árus világról, és adta el lányát, Belisát, Don Perlimp) innék. s aki jószándékkal segített eb­ben. mint Don Perlimplin szol­gálója, az Csala Zsuzsa volt. A vidám, fürge, kajánkodó, másik koboldot Varga Edit alakította. ★ Kérdezhetné bárki: hát eb­ben a színpacjj, produkcióban minden ilyen tökéletes, avagy talán á kritikus elfogult? Nos, sem egyik, sem másik. Eshet­ne szó. hogy A csodálatos var­gáné tömegjelenetei még szét­eső k, hogy az egyébként te­hetséges Valentin Kálmán ve­zette zenekar még csak játssza, de nem érzi át a zene és a színpadi játék összhang­ját, hogy A csodálatos vargá­néban. helyenként mintha tra­gédiává változna a bohózat, s néhány helyen kissé groteszkké a Don Perlimplin pantomimi- kája... De az igazság az, hogy egészében és egységében néz­ve, jól megkomponált, sike­res bemutató volt ez. újabb lépés és merész lépés a szín­ház fejlődésében. S ha c s a k erről lenne szó. akkor is öröm­mel kellene üdvözölni a lorcai bemutatót. Gyurkó Géza Mozi fi műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG 20—21-én: 12 dühös ember EGRI BRODY 20—21-én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 20—21-én: Végállomás: szerelem GYÖNGYÖSI PUSKIN 20—21-én: Virrad (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH 20—21-én: Szegény gazdagok HEVES 20- án: Pár lépés a határ 21- én: Szerelem csütörtök (szélesvásznú) PÉTERVÁSARA 20-án: Az ácban (szélesvásznú) 31-én: Nincs előadás FÜZESABONY 20—21-én: Az utolsó visszatérés EGRI BÉKE 20—21-én: Kölyök műsora Egerben délután 3 és este 7 ó: A CSODALATOS VARGANÉ és Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben 1960. MÁRCIUS 20., VASÁRNAP Névnap: HUBERT A Nap kél: 5 óra 48 perckor, nyugszik: 17 óra 56 perckor. 1770-ben született FRIEDRICH HÖLDERLIN, a legjelentősebb német költők egyike. Munkái­ban az antik görög kultúrához fordult, amelyben kora szabad­ságtörekvő polgárságának min­taképét látta. Ódái és himnu­szai a francia forradalmat di­csőítik. Hyperion című ritmi­kus prózában irt regényében Görögország szabadságáért száll síkra. Válogatott költemé­nyei magyarul is megjelentek. Hölderlin 1843-ban halt meg. 1890-ben bukott még OTTO BISMARCK, a „vaskancellár’, a német imperializmus egyik megalapozója, a növekvő mun­kásmozgalom hatására és az imperialista hatalmak közti külpolitikai ellentétek miatt. 1960. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ Névnap: BENEDEK FRIEDRICH HÖLDERLIN A Nap kél: 5 óra 47 perckor, nyugszik: 17 óra 57 perckor. 1919. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása. 1957-ben megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség. 1685-ben született JOHANN SEBASTIAN BACH német zene­szerző. Autós lép vagyunk (Halk sirám a — Maga süket! Hányszor dudáljak, mi?! Vagy nem lát a szemétől? Hogy mennyi hülye akad manapság és hogy kell rájuk vigyázni? — emígyen ri- pakodott rám egyik márciusi délelőttön ön, kedves autó- tulajdonos embertársam. Kérem, én csak egy egyszerű és nagyon szimpla gyalogos vagyok, aki az autóbuszt is ak­kor használom, ha nehéz cso­maggal igyekszem a vasútra. Tisztes őseim, Árpád és vité­zei, még megengedhették ma­guknak azt a luxust, hogy ap­ró termetű musztángokat lova­golva Dévénynél, Verecke hí­res útján jőve kezdjenek neki a honfoglalás műveletének. At­tila legényei a hatalmas ró­mai birodalom határaihoz is elkeveredtek, hogy nemes ménjeikkel versenyfutást ren­deznek hazáig, ók, nyugodja­nak, mindezt megtehették. Nekem csak a két lábam van ma, s ez az egyedüli köz­lekedési alkalmatosságom. Időnként előfordult, hogy át kell mennem az úttest másik oldalára; s akkor ezernyi ve­szély leselkedik életemre. Én tisztelem önben az ellenfelet, hiszen erősebb nálam, fegyve­rei hatásosabbak az enyémnél. Én esetleg elfuthatok ön elől, menedéket kereshetek egy újabb járdaszigeten, ha erre lehetőségem nyílik. De ön és számos autótulajdonos kollé­gája, ha kedve tartja, a járdá­ra is utánam jöhet. Mert ilyes­mi, bizony, előfordul. Pár évtizede önfeledten örülök két lábamnak, kicsit büszkén viselem őket. Higgye el, nagy szükségem van rájuk jóban és rosszban egyaránt. Higgye el, nem „Vart pour l’art” szökellek ön előtt, mint a gazella. A szükség kénysze­rít az ön útjába, a sors, a vég­zet szeszélye. Azt egy percig sem vitatom, hogy az úttest — a „sztráda”, ugyebár, aho­gyan ön nevezi — az önöké, autósoké. Nekem nincs jogosítványom, nem tettem utóvizsgát sem a KRESZ pontjaiból, csak a leg­szükségesebb közlekedési jel­zéseket, szabályokat ismerem, úgy mint bármely gyalogos felebarátom. Kívülről, betéve tudom a gyalogosokat intő pla­kátok szövegeit és éjszakán­ként az engem kioktató táblák ismert diagrammáival álmo­járda széléről) dom. S mindezt azért, hogy önt — uram bocsá’ — nehogy a gondatlanságból okozott em­berölés bűntényébe sodorjam. Sok-sok tábla okítja a hoz­zám hasonlókat. Én mégis ke­veslem ezeket, mert nem teljes ez a garnitúra: egy tábla hiányzik. Talán ezt a szöveget javallanám erre a hiányzó táblára vagy plakátra, falra­gaszra ráróni: „VIGYÁZZ!!! A NEM AUTÓTULAJDONOS EGYÉNEK — EMBEREK!!!” Könnyen lehetséges — bár ez sovány vigasz —, hogy en­gem láb- és kéztöréssel beszál­lítanak a baleseti sebészetre, s ott arról olvashatok hírt az új­ságban, hogy önt hathónapi börtönre ítélték és a jogosítvá­nyát bevonták. Még sová­nyabb számomra a vigasz, ha az engem gyászoló szülőkkel, szeretteimmel azt közli a bíró­ság felmentő ítélete, hogy ön makulátlan ember, önt nem terheli semmiféle felelősség, hiszen halálomért csak én, a legelvetemültebb gyalogos, a legszeretőbb testvér, a legszó- fogadóbb gyermek és család­apa vagyok az egyedüli fele­lős. Kérem, én nem magyaráz­kodom, nem áll szándékomban mentegetőzni sem. Csak egyet ne felejtsen: ha legközelebb találkozunk — bár ezt sem testem, sem lelkem nem kí­vánja! — s ha még egyszer megúszom a gázolást egyszerű nadrágszakadással a ballába­mon, kérem, akkor ne nevez­zen engem ismételten holmi süket baromnak, vagy hülyé­nek. Próbáljon arra gondolni, hogy ön sem az autóval szüle­tett. És gondoljon arra, hogy egyszer ön is kilép majd az autója ajtaján s fellép a jár­dára, a gyalogosok közé — s útközben a járda felé, elütheti egy meg nem engedett sebes­séggel arra száguldó másik autótulajdonos az ö jól ápolt kocsijával. Mert kérem: autós nemzet lettünk! Én már nem haragszom ön­re, hiszen hónapok óta visel­tem már azt a szürke nadrágot és hogy elszakadt ■— utcán többé nem viselhetem — el­dobtam. A napokban vettem egy újat: finom szövet, pasztell tónussal. És mindössze 237 fo­rint 50 fillért fizettem érte ... Pataky Dezső A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat hírei: Közöljük kedves vevőink­kel, hogy még e hó folyamán a következő önkiszolgáló bol­tokat nyitjuk meg: 17. sz. áruda, Gyöngyös, At­tila u. 1. sz. 48. sz. áruda, Gyöngyösoro- szi, Kossuth utca 1. 52. sz. áruda, Hatvan, Tol- buchin u. 25. Keresse fel árudáinkat, ahol bő választékkal állunk kedves vevőink rendelkezésére. Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Gyöngyös, Lenin u. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents