Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

1960. március 20., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Tavasszal, nyár előtt. •. A* Egri Vendéglátóipari Vállalat igazgatója nyilatkozik A napokban felkerestük Cseh Antal elvtársat, az Egri Ven­déglátóipari Vállalat igazgató­ját azzal a kéréssel, hogy nyi­latkozzék a vendéglátóipar munkájáról, terveikről, külö­nös tekintettel arra, hogy itt a tavasz és előttünk a nyár. Cseh Antal elvtárs a követke­zőket mondotta az elmúlt esztendő 0 eredményeiről: Az 1959-es esztendő nem könnyű feladatokat állított az Egri Vendéglátóipari Vállalat dolgozói elé, hiszen az elmúlt esztendőben is tovább fejlő­dött á város idegenforgalma, ugyanakkor továbbra is fenn­maradtak a helyiséggondok, amelyek minden tekintetben gátolták a fejlődést, a nagyobb eredményeket. Ennek ellenére elmondható, hogy a vállalat jó munkát végzett, amelyet az bizonyít, hogy áruforgalmi ter­vünket 102,4 százalékra telje­sítettük. Éppen a dolgozók lel­kiismeretes, j(? munkájának eredményeképpen nyílik lehe­tőség arra, hogy dolgozóink­nak fizetésük 10 napra járó összegét fizethetjük ki nyere­ségrészesedés címén. Mit várhatunk 1960-tól? Véleményünk szerint ebben az évben mintegy kétszázezer kiránduló, turista, vendég ke­resi fel városunkat. Ez a két­százezer ember természetesen, enni, inni, szórakozni akar vá­rosunk lakóival együtt, még­hozzá kulturált körülmények között. Ennek érdekében a le­hetőségekhez mérten, mindent elkövetünk, hogy minél több embert tudjunk étkeztetni, fo­gadni. Így a Népkertben levő helyiséget, illetve annak nyári kertjét tetővel látjuk el, hogy ott kedvezőtlen, esős időben is szórakozhassanak a dolgozók. Ez azt jelentené, hogy további 3—400 embernek biztosítunk férőhelyet, asztalt, étkezési le­hetőséget. Ugyanitt bővítjük a konyhát is, hogy az alkalmas legyen több száz ember étkez­tetésére. Ismeretesek már a stranddal kapcsolatos távlati terveink, amelyek az új, ötéves tervünk első eveiben valósulnak meg. De addig is, amíg megnyílik a tervezett nagy strandvendég­lő, már az idén teszünk vala-_ mit azért, hogy a közkedvelt egri strandon javuljon ilyen vonatkozásban a helyzet. Ép­pen ezért pavilonokat állítunk fel, ahol hűsítő italokat, virs­lit, gyümölcsöt, szendvicset kaphatnak a fürdőzők. Ter­vünk az, hogy az egyik pavi­lon köré asztalokat, székeket is helyezünk, hogy itt is he­lyet foglalhasson a közönség. A napokban festetjük, csino­sítjuk cukrászdáinkat, hogy ott minél kényelmesebben, otthonosabban érezhessék ma­gukat a vendégek. Gondok, amelyeken közös összefogással, jóakarattal segíteni lehetne Az említett idei beruházá­sok kétségtelenül, nem oldják meg Eger vendégellátásának problémáit, de az idén már semmiképpen sem szeretnénk azt, hogy iskolák, diákok, tu­risták, akik az ország külön­böző vidékeiről érkeznek hoz­zánk, férőhely hiányában a parkokban, a városi, illetve megyei tanács udvarán, a vá­ros különböző más helyein le­gyenek kénytelenek étkezni. Éppen ezért, az a javaslatunk, hogy a megyei tanács művelő­dési osztálya tegye lehetővé, hogy vállalatunk a nyári szün­időre megkapja 2—3 diákott­hon konyháját és ebédlőjét, hogy ott fogadni, ellátni tud­juk a városba érkező vendége­ket. A vendéglátóipar termé­szetesen, anyagi felelősséget vállal az átvett épületrészért, bútorokért, sőt, a helyiséget szeptemberre újrafestve, csino­san kitakarítva adja vissza az illetékes szerveknek. Még az- ellen sem húzódzkodunk, hogy minimális bért fizessünk a he­lyiségekért. Mondanom sem kell, hogy ez szükséglépés, de lényegében azt jelentené, hogy megoldanánk a legégetőbb problémákat és az Egerbe ér­kező turistacsoportok, diákok az Ibuszon keresztül ellátás­hoz, étkezéshez juthatnának. Igaz, itt sok megértésre van szükség az illetékesek részéről és egy kicsit arról is, hogy mindnyájunk szívügye legyen ez a város, annak hírneve. Közeli és távolabbi tervek Igen közeli terveink közé tartozik — folytatta nyilatko­zatát Cseh Antal elvtárs —, a közismert egri Népbüfé átépí­tése. A jelenlegi Népbüfé he­lyén egy igen korszerű és csi­nos, több mint másfélmillió költséggel készülő és berende­zett bisztrót építünk, amely minden bizonnyal a legkénye­sebb igényeket is kielégíti majd. A tervek szerint már rövidesen be is zárjuk a Nép­büfét és megkezdjük az épí­tést, ami viszont csak sürgeti az előbb említett diákotthoni konyhák és ebédlők nyárra tör­ténő átengedését vállalatunk részére. Kisvendéglők nyílnak Városunk, több pontján, a jelenlegi italboltok helyén, kis­vendéglőket szeretnénk nyitni, ahol a dolgozók otthonosan, meghitten fogyaszthatnák el ebédjüket, vacsorájukat. Saj­nos azonban, csaknem minden helyen helyiséghiánnyal kell számolnunk, amelyek azonban áttelepítéssel, a hivatalos szer­vek jóakaratú támogatásával megoldhatók lennének. Ugyancsak vannak elképze­lések a vár környékén egy kis­vendéglő létesítésére is, hiszen a jelenleg ott levő kis pavilon csak szükségmegoldás. Ugyan­csak bővíteni szeretnénk köz­ponti cukrászüzemünket is, amely évről évre többet és többet termel, de ugyanolyan korszerűtlen és kicsi, mint volt akkor, amikor csak negyedré­szét termelte a mainak. Valamit a bor, sör, hűsítő italok ellátásáról Vállalatunknál alapanya­gokban nincs hiány. Az utóbbi időben kétségtelenül, borhiány mutatkozik. Az e téren mutat­kozó nehézségek ismeretesek, azonban az illető szerveknek a jövőben feltétlenül gondoskod- niok kell arról, hogy tájjellegű borainkat, ha nem is minden kocsmában, de minden bor­kóstolóban, vendéglőben kapni lehessen. Feltétlenül fontos, idegenforgalmi * szempontból presztízskérdés, hogy ezeken a helyeken legalább négyféle egri bort lehessen kiszolgálni. Meg kell mondani őszintén, — hangsúlyozta a vendég­látóipari vállalat igazgatója — hogyha a közeljövőben a „bor frontján” nem mutatko­zik javulás, akkor a sörellátás körül is zavarok lesznek. Szó­davíz, hűsítő italok bőven kap­hatók, sőt arra van kilátás, hogy a FÜSZÉRT-tel egyezsé­get kötünk és egész nyáron át eredeti málnaszörpöt kaphat­nak a vendégek. Mi, a Vendéglátóipari Válla­lat dolgozói a magunk részéről mindent megteszünk azért, hogy egri és vidéki vendégeink jól érezzék magukat nálunk és elégedetten búcsúzzanak tő­lünk minden esetben — fejez­te be nyilatkozatát Cseh Antal elvtárs, az Egri Vendéglátó­ipari Vállalat igazgatója. Szalay István Jövedelmező a baromfitenyésztés Igen helyesen döntött a be­senyőtelki Szabad Föld Tsz tagsága, amikor tervbe vette, hogy az idén több ezer ba­romfit szándékozik felnevelni, és eladni. Március hónap ele­jén a gyöngyösi baromfikelte­tőből már meg is érkezett az első szállítmány, kétezer na­poscsibe. Ezek a kis pihés' jó­szágok most a szövetkezet ud­varán levő előnevelőben ré­szesülnek szakszerű gondozás­ban, özv. Szabó Istvánná és Nagy Józsefné felügyelete mellett. Amikor a kis csibék 5—6 hét múlva itt megerő­södnek, akkor kiviszik őket a tanyára, az új baromfiólba, s utána újabb kétezer darabból álló szállítmány kerül a he­lyükre. A nyár folyamán a csibék könnyen és olcsón felnevelhe­tek lesznek a tanyán, és innen kerülnek kereskedelmi forga­lomba. Másfél évtized . . . Üj posta a hatvani vasútállomáson. Egy a sok ezer közül A SOK EZER pedagógus kö­zül egy, aki tizenöt éve már, hogy a felszabadulás után, megtelepedve a Mátra alján, tanít, nevel, dolgozik, beleol­vadva a falu nagy közösségébe. Mitterhuber Rudolf nem oda érkezett, ahová jó néhány esz­tendeje elindult. A petrozsényi fiú jogásznak készült. Jogot tanult, majdnem végzett is, de . Hát igen. Közben a világ­ban „színjáték” zajlott, s eb­ben statisztált Mitterhuber Rudolf is. Hodosfalván a ha­lott paragrafusok közül nagyon is eleven csemeték közé ke­rült, és képesítés nélkül elkez­dett tanítani. Sokszor meg­esett, hogy elgondolkozva bal­lagott az erdélyi falu utcáján, s úgy találta: könnyebb Péter és Pál közt igazságot tenni, mint egy-egy gyereket megis­merni, megérteni. Aztán csak belezökkent a dolgokba, és 1943-ban leképesítőzve, már azon vette magát észre, hogy szíwel-lélekkel pedagógus lett. Mire éppen rájött dtre, behív­ták katonának. Sebesülése után haza került — feleségével együtt Feldebrőn kaptak be­osztást. Tizenöt esztendeje... Nagy idő egy ember életében. Azóta három gyerek fogadja otthon, így aztán sohasem unatkozik. A jó gazda öntudatával ka­lauzolja vendégeit az épülő új iskolához. — Sok munkás napom, sok emlékem fűz azokhoz a régi, egészségtelen, korszerűtlen tantermekhez, amelyeket most már végképp likvidálunk. Sok értelmes embert kiengedtünk a dohos falak, alátámasztott gerendák alól. De ennek nem­sokára vége! Vége, mert szep­temberben kész az új iskola, s az alapjait úgy csináljuk, hogy emelet kerül arra, minél ha­marább — mondja Mitterhuber Rudolf. A FELDEBRÖI iskola igaz­gatója nem aludta át az eddig eltöltött 15 évet. Ahogy a gye­rekek beszélnek, ahogy visel­kednek, ahogy válaszolnak a feltett kérdésekre, az mind ar­ra enged következtetni, hogy szoros gyeplőt tart az iskola vezetője. A fiatal nevelők csak „Rudi bácsit” kérik meg, ha segít­ségre van szükségük, s az út­mutatás, a baráti szó nem ma­rad el. Mikor arról került szó, hogy új iskolát kellene építeni, Mit­terhuber Rudolf igazgató fel­hívására a falu egy emberként vállalta a terheket. 126 000 fo­rintos társadalmi munkát vé­geztek el, ami azt jelenti, hogy az egy tanulóra eső átlag 643,34 forint. Ezt az eredményt csak olyan munkával lehet elérni, amely munka arra irányul, hogy jó közösséget kovácsol­jon össze. Csak még mindig egy nagy baj van. A jó munkát végző pedagógus alig-alig az iskoláé. Annyi más elfoglaltsága van, hogy a sok között művészet betalálni az iskola kapuján. Kultúrotthon-igazgató, MHS- elnök, tanácstag, VB-tag és még néhány nevezett és neve­zetlen beosztása van, amelyek azért — valljuk be őszintén — elforgácsolják az erejét. A pártnak, a tanácsnak jobban kell bízni a nevelőkben, be kell vonni őket a munkába, és inkább a fiatal nevelők segíté­sét, irányítását kell pártmeg­bízatásként az igazgató elv­társ kezébe tenni. Így föltétle­nül több ideje, energiája ma­rad arra, hogy a kezére bízott intézmény olyanná fejlődjék, amilyennek ő maga, amilyen­nek a szülők, és amilyennek a szocializmust építő emberek elképzelik. BEMUTATTUNK hát egy embert, egy igazgatót a Heves megyei pedagógusok népes tá­borából. Bemutattuk azért, mert munkája éppen össze­függ, szorosan együtt halad az­zal a 15 esztendővel, amelyik olyan gyorsan elszaladt, mint­ha tegnap kezdődött volna, és olyan sokat tett, mintha száz éve tartana. Bemutattuk Mit­terhuber Rudolfot azért is, mert igen nagy része van ab­ban, hogy Feldebrőt már nem­csak boráról, hanem egyre maibbá váló embereiről is em­legetik. S ami nem került be a portréba, azt — bárki megkér­dezheti a feldebrőiektől, akiknek tudatában Mitterhu­ber Rudolf igazgató és az is­kola egyet jelent. Cs. Ádám Éva flz idei tüzelöanyaguialványokról Az 1960. évi tüzelőanyag­akció április 1-én kezdődik, de a TÜZÉP-telepek, a készlettől függően, már március hónap­Tizmillió csemete, ötszázezer suháng a tanyák fásítására Az állami erdőgazdaságok a helyi tanácsokhoz beadott igénylések alapján ez év ta­vaszán tízmillió csemetét és ötszázezer suhángot bocsáta­nak térítés nélkül a termelő- szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók rendelkezésére. Az ingyen kapott fácskákat a közös gazdaságok a majorok és bekötőutak szélének fásítá­sára használják fel, az egyé­nileg gazdálkodók pedig ta­nyáik környékének fásításá­hoz kapnak csemetéket. A nyár-, az akác-, tölgy-, kőris- és juharcsemeték több­ségét az alföldi, fában sze­gény megyékben osztják szét. Hajdú-Bihar megye közös gaz­daságai és egyéni parasztjai például csaknem kétmillió csemetét, a Szolnok megyeiek egymilliókétszázezer csemetét és nyolcvanezer suhángot kap­nak. — MUNKACSAPAT-érte- kezlctet tartanak a hevesi tsz-ekhen. Az értekezleteken vitatják meg a tavaszi mun kákra való felkészülést. IlnlllllllI I I I ■ ■[.■Ml!!tlllrli:illl<;li!lnl;;li.l .lul;iliili;ini:.li ■ ■ i iii i ■ 011 ■ i ti 11 ■ 11 ■ ii 1111 i 11 ül 111 ni 11 ■ ii a it j i l"11111!III1111!11mI::I;i■1:l"i inillli!l : I: i u ti: i I!! I! 1111 ■ i i Tavaszi portya a turistaházakban Vártuk, megérkezett, itt van a tavasz. Szombat—vasárna­ponként a Bükk lankáin, a fennsíkon és szerte a hegyek­ben hátizsákos turistákkal ta­lálkozhat az ember, akik egy- egy ibolyacsokorral kezükben, barangolnak az ébredő termé­szetben. ■ Lassan-lassan egy­más után szólalnak meg az erdő madarai, virágok bonto­gatják szirmaikat, és a mo­gyoró barkáin méhek döngi- esélnelc. Tavaszt érez hát az erdőt járó turista, a természe­tet szerető ember, s nincs ma­radása többé odahaza, a négy fal között. Ki, csak kifelé, mi­nél előbb, minél többször, a hegyekbe, a természetbe, ahol igazán megnyugodhat, megpi­henhet az ember. A napokban tavaszi portyán jártam. Bekopogtam néhány turistaházhoz, hogy megnéz­zem, hogyan fogadják a ta­vaszt. a márciust és hogyan várják a vendégeket, turistá­kat. Első állomásom: Szilvásvárad A szilvásváráéi turistaház nagytermében ezúttal a Bor­sod—Heves megyei sportveze­tők tanácskoztak:, itt tartva háromnapos megbeszélésüket. — Már volt néhány vendé­günk, egy-két fehér holló — így mondja a gondnokasszony, de kívül-belül észreveszi a kí­váncsi szem, hogy már túl vannak a tavaszi tisztogatá­son. — Nálunk inkább április el­ső napjaiban kezdődik a sze­zon, amikor Ózdról, Miskolc­ról. Egerből, Budapestről egy­más után jönnek, érkeznek a turisták. A múlt évben sok külföldi vendég, turista is ta­nyát kért nálunk, így lengye­lek, csehszlovákok, németek, romának. Jól érezték magu­kat, mert még mindig nagy- nagy szeretettel emlékeznek vissza az itt töltött időkre, egy-egy levélben, vagy leve­lezőlapon. Telekesy turístaház Állok a Telekesy turistaház teraszán és nézem az égnek nyúló, messziről szürke-feke­tének látszó Bélkövet. Csodás, szinte mesébe illő panoráma. Szinte az Alpesekben érzi ma­gát az ember, amikor csodálja a nagyszerű kilátást, a gyö­nyörű tájat. Fent a sziklák fö­lött sas kering a magasban, s csupán apró pontnak látszik, ahogy lebeg a Bélkő szikla­csúcsai fölött. A múlt évben állított Kolacskovszky-emlék- mű fölött haragoszölden borul­nak össze a fenyők, s tiszta, jó illatú gyantaszag árad a le­vegőben. — Közel kétezer turista for­dul meg nálunk évente — szó­lal meg Regen Frigyes, a tu­ristaház gondnoka, vezetője. — Szinte vonzza, csalja őket ide a festői környezet, a gyönyörű bükki táj. Az idén még csak szórványosan jelentkeztek tu­risták, és csak a legnagyobb rajongókat csalta ki az idő, de néhány nap csupán és tele leszünk ... Síkfokút Síkfőkúton már megkezdő­dött az élet. Jókedvű lányok és fiúk hangja, nótája, kacagása veri fel a csendet. Egy turista- csoport érkezett nemrég a Du­nántúlról, akik most ismer­kednek a tájjal, a környékkel. Lukács László, a turistaház vezetője kedves, barátságos vendégszeretettel fogad, majd terveikről, elgondolásaikról be­szél. Elmondta, hogy a ta­vasszal, a nyár elején víkend- házat építenek a tó partjára, hogy minél több turistát, ven­déget láthassanak el szállással. Erre szükség is van, hiszen az elmúlt évben 5500 hálóvendég fordult meg a turistaházban és minden jel arra mutat, hogy Sikfőkút nemcsak Egernek és környékének, de távolabbi vi­dékieknek, sőt külföldieknek is egyre kedveltebb kiránduló- helye. Egyébként itt Síkfőkú­ton minden csillog a tisztaság­tól és sehol sem látni rendet­lenségnek nyomát sem. Ám a síkfőkúti forgalomhoz nem kis mértékben járul hozzá Lukács Lászlóné, akinek főztjét igen kedvelik a kirándulók, vendé­gek. Külön öröm az > is, hogy amióta az új gondnok megérke­zett, azóta igen jó Noszvaj község kapcsolata is a turista­házzal és jól érzik magukat itt a falubeli lányok, legények is. Várkút Várkútra is megérkeztek már az első fecskék. A tu­risták egyébként itt is új ve­zetőt találnak Csermák Erzsé­bet személyében, aki szemmel láthatóan minden igyekezeté­vel, szíwel-léleikkel azon van. hogy megváltoztassa a turis­taház képét, minél kedvesebbé, otthonosabbá tegye azt a ven­dégek részére. A gondos női kéz nyoma már az első na­pokban meglátszik, nem is szólva a kitűnő ételekről, ame­lyek bizonyára csalogatni fog­ják majd Várkútra is a tu­ristákat. Megjött hát a tavasz és portyám végén nyugodt lelki­ismerettel mondhatom, hogy a bükki turistaházak mindent megtettek már a vendégek fo­gadására és most már csak rajtuk, a turistákon. a termé­szetjárókon a sor, hogy minél jobban kihasználják a kedvező időt, a szép, ragyogó tavaszt. Sz. I. ban is beváltják az utalványo­kat. Az akció keretén belül két­féle utalványt adnak ki:- a) Szenet és brikettet, vala- “mint ezekhez a szénféleségek- ihez kb. 15 százalék tűzifát, a -480 forint névértékű utalvány Hellénében lehet vásárolni. Az lutalvány ellenében vásárolt [[tüzelőanyag mennyisége tehát |növekedett 80 forintnak meg­-felelő értékkel, miután az elő- |ző években kibocsátásra került ^utalványok 400 forint névérté- |kűek voltak. b) A kizárólag tűzifa fel­ihasználásra alkalmas kályhák­kal rendelkezők kb. 15 mázsa [[tűzifát, a 718,50 forint névérté­kű utalvány ellenében vásá­rolhatnak. Ezek a tűzifa-utal- -ványok azonban csak azoknak "a dolgozóknak adhatók ki, lakiknek fafűtéses kályhája a -TÜZÉP-vállalatoknál levő- ka­taszterben szerepel. | Az utalványon feltüntetett zidőpontban váltsuk ki a tüze- llőt, mert az ütemezés betartá­sához a telepek szigorúan ra­gaszkodnak. | A dolgozóktól történő levo- |nás az utalványok érvényessé- |gi határidejét (hónap, dekád) Hkövető első bérfizetési napon |kezdődik és 6 havi egyenlő ^részletben történik. í A tüzelőanyag házhoz szállí- Htására az egri és gyöngyösi 7AKÖV a gyöngyösi, egri, bél­apátfalvi, recski, káli, füzes­abonyi, valamint a hevesi te­lepeken megfelelő számú te­hergépkocsit biztosít. Hatvan­ban a tüzelőanyag szállítása a Petőfi Termelőszövetkezet lo­vaskocsijaival történik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents