Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-19 / 42. szám

4 NÉPÚJSÁG MJf. február 19., péntek Autóbuszmegállók Nemcsak az egriek, hanem a környékről bejárók is örültek, amikor rendszeres autóbuszjá­rat létesült a vasútállomás és a Ráckapu tér között. Aztán újabb helyijáratok tűntek fel. Útirány: Gépállomás—Baktai út és Vasútállomás—Finomsze- relvénygyár. Kényelmesebbek lettek az emberek, vagy jobban telik a buszra? Tény, hogy utas min­dig akad bőven. Egyesek szóvá tették, hogy esőben, szélben nem kellemes a buszra várni. Nos, a városi tanács most elhatározta, hogy a Líceummal szemben, valamint a Bajcsy- Zsilinszky utca és a Széchenyi utca sarkán autóbuszvárót épí­tenek. Ez is hozzátartozik az emberek helyzetének javításá­hoz. — f. — CSÜTÖRTÖKÖN ülést tartott a Tiszanánai Községi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga. A délelőtt kezdődött ülé­sen megtárgyalták a község termelőszövetkezeteinek hely­zetét, majd foglalkoztak az általános iskola jelenlegi helyzetével, valamint fejlesz­tésének lehetőségeivel, tervé­vel. Az ülés folyamán több értékes hozzászólás hangzott el, ami nagy segítséget adott a VB munkájának.- SZEPTEMBERTŐL júniu­sig minden hét péntekén az Egri Dohánygyárba látogatnak el nyolctól kettőig az egri Köz- gazdasági Technikum első osz­tályának tanulói az öt plusz egy munkanapos tanítás kere­tében. A fiatalok megismerik a gyár életét, tanulmányozzák az üzemszervezést, az üzem kulturális életét, a szociális be­rendezéseket, s az olyan mun­ka végzését, amihez nem szük­séges szakmai képzettség. — Április 4-re tervezik az elmúlt évben megkezdett szederkénypusztai kultúrház építésének befejezését. A fél­millió forint értékű kultúrház építéséhez a lakosok igen nagyarányú társadalmi mun­kát biztosítottak. A kultúrház építését a járásban működő községfejlesztési brigád vég­zi el.- ÖTÖS BIZOTTSÁG ala­kult a Mátravidéki Fémmű­vekben az április 4-i munka­verseny szervezése és kiérté­kelése teendőinek ellátására. A bizottság a negyedéves ver­senyvállalás mellett elkészí­tette az éves vállalást __ is, amelyhez az üzem dolgozói a konkrét felajánlásokat a na­pokban tartott röpgyűléseken tették meg. — MUNKAVERSENYT in­dítottak a pétervásári járás községei egymás között. _A versenyfeltételek alapján ér­tékelik, hogy egy-egy község­ben a lakosok milyen értékű társadalmi munkát biztosí­tottak a községfejlesztési terv végrehajtásában, a helyi anyagok felhasználásának fi­gyelembevételével. MUNKÁSOTTHON MOZI műsora: Február 21-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor matiné: Cimborák Február 21-én, vasárnap dél­után 5 és 7 órai kezdettel: Kard és kocka (magyar) EGRI VÖRÖS CSILLAG Kálvária (szélesvásznú) EGRI BRODY Az utolsó visszatérés GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szaipan utolsó asszonya GYÖNGYÖSI PUSKIN Tamangó (szélesvásznú) HATVANI KOSSUTH Vörös tinta HEVES Fehér éjszakák (szelesvasznu) FÜZESABONY Nincs előadás PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás műsora Egerben este 7 órakor: LUXEMBURG GRÓFJA (Vörösmarty-bérlet) Hevesen este 7 órakor: NORA. „Három a kislány" az egri kozmetikai szalonban pillanat tört részéig tart, aztán évődik, derül, nevet azon, hogy mi szakkérdéseket igyek­szünk felolvasni a nekik előírt szakkönyvekből. ★ Molnár Margit ugyancsak érettségi után került a kozme­tikai szakmába. — Nekem nem voltak to­vábbtanulási ambícióim. Ta­valy jóformán meg se kaptuk a félévi bizonyítványt, végie­nem válaszol, arcán áthúzódik egy félig felhős mosoly, ami körülbelül annyit jelent: ha majd jön valaki, aki..; ★ Ágoston Ildikó a három kis­lány közül nemcsak a legfia­talabb, hanem a legjobb ked­vű is. Csupa vidámság. Először énekről, versek­ről, táncról és színházról be­szélgetünk, mert régi ismerő­sök vagyunk. Nekem elmondja azokat a kritikai megjegyzé­seit, amit még nem mondha­tott el a színház legújabb pro­dukciójáról, az őszi zenekari hangversenyekről. Legszíveseb­ben elmondana egy Ady-ver- set, de ezt a körülmények és a munka megakadályozzák. — Az általános iskola után kerültem a kozmetikába, mint ipari tanuló — mondja. Most már harmadéves vagyok és az iskolai év végén kapok képesí­tést. Szeretem a szakmát, nem­csak megszerettem. Annyi ér­dekessége adódik mindennap, ahány vendég jön hozzánk. Az is természetes, hogy a kozme­tika ma már nem kiváltságo­sok szórakozása, hanem jön­nek városiból és faluból egy­SVEN HÉDIN 1960. FEBRUAR 19., FENTEK Névnap: KONRAX» A Nap kél: 6 óra 46 perckor; nyugszik: 17 óra 12 perckor. 1865. február 19-én született SVEN HÉDIN svéd Ázsia- kutató. Beutazta Elő-Ázsiát. majd Közép-Ázsiát, s a magyar Lóczy Lajos feltevései után ő fedezte fel a Transzhimaláját íHedln-hegység). Művei közül sok jelent meg magyarul, pl. _3erzsián, Mezopotámián és a Kaukázuson át. A rejtelmes In­dia, Ázsia szívében. A selyem ltja, Pekingből Moszkváig. Tedin 1952-ben halt meg. 1860-ban halt meg DOBOZY KÁROLY zeneszerző. Cigány- zenekart szervezett és azzal bejárta Európát. Dobozy 1817- ben született. As illetékesek figyelmébe Amin a sarudi kultúrotthon sors' múlik... le sem érettségizett, már gya­korolt. érdeklődött a kozmeti­kai szakma iránt. Nem ő di­csekedett el vele, a kozmetika vezetője mondja, hogy nagyon ügyes, érti a szakmát, nemegy olyan vendége van a kozmeti­kának, aki csak Ildikóhoz jár. Pedig nem ezek voltak az el­gondolásai az érettségi előtt: a művészi hajlam bujkált ben­ne és szeretett volna iparmű­vész lenni. Nem vették fel, de; nem is nagyon búsult rajta.; Az egész lány csupa derű, fia-; talsága. távol áll minden bo-! rengéstől és melankóliától.; Nemcsak a szeme nevet, az ar­ca is. Fitos orra mellett ott; bujkál mindig egy-két picike! huncut ránc, még akkor is, ha; az elméleti tudnivalóikról me­sél Nem egészen egyszerű do-: log ez a kozmetika! A gyakor-; lat érthető, világos, hiszen két kezével csinálja.. Ismeri az anyagokat. amikkel bánnia; kell. Ö is, mint minden nő,| ösztönösen tudja, mi megy egy! archoz, vagy mi nem. De a kozmetikának tudománybeli fortélyai is vannak: ismerni kell a kozmetikai kórtant, a biokémiai alapfogalmakat, ana­tómiát, kémiát. De ezeket nemcsak felsorolni kell, ha­nem az előírt anyagból vizs­gázni is illik; — Most készülünk a gya­korlati vizsgára — mondja ko­molykodva. Ez nem lesz na­gyon könnyű, mert a vizsgabi­zottság tövéről-hegyére kifag­gatja a jelölteket a vizsga­munka közben. Ha ezen. az akadályon túlleszünk, havon­ként Pestre járunk, hogy az el­méleti oktatásban is előreha­ladjunk. Ha minden jól megy, egy évre az idei farsangtól már képesítést kapok — mondja látható örömmel. Érzi, hogy ez jelentős mozzanat az életében, igyekszik: is „felnőttesen” vi­selkedni, de ez a szándék a Az illetékesek ez esetben nem a megyében találhatók, hanem Budapesten, de remél­hetően eljut hozzájuk e né­hány sor. Sarudnak már esz­tendők óta nagy gondja az, hogy nincs kultúrháza. Kínál­kozna pedig megoldás ennek építésére, csupán egy engedé­lyen múlik. A helyzet ugyanis az. hogy a tanács vásárolt egy erre alkalmas telket, s az anyag sem kerülne sokba, ha megkapnák az FM-től a gép­állomás területén levő egyik épü1 'tét. Az épület, amelynek anyaga nemcsak a kultúrház, de még egy óvoda egy részé­nek felépítéséhez is elegendő volna, az FM tulajdona — ré­gen az intéző lakása volt. A gépállomás semmire sem hasz­nálja. egy-két ócska holmi ár­válkodik a szobákban, s a eép- állomásiak szívesen le is mon­danának róla, mivel semmi hasznát nem veszik. A falu­siak viszont társadalmi mun­kában lebontanák, s elszállí­tanák az építkezés színhelyére. A községi tanács már elment ebben ügyben „Ponciustól Pi­látusig”. az engedély azonban késik. Az épület meg közben romlik, hiszen senki sem tart­ja karban. Az a kérdés, vajon mi lesz jobb az FM illetékeseinek, akiknél késik az átadási pa­pír: ha a sarudiaknak lesz végre kultúrházuk, vagy ha az épület, karbantartás híján ösz- szeomlik, s akkor már senki sem veszi hasznát? Nem tart­juk valószínűnek, hogy az utóbbi! — deák — TELJES LESZERELÉS aránt, akik az arcukat — va­lamilyen kisebb szépséghiba: szeplő, stb. miatt — kezeltetni akarják. És jólesik az is, ha a vendégek olykor-olykor a fi­zetésen túl is megdicsérik munkánkat. A három lány elmondja, hogy tanuló éveik alatt is nagyszerű támogatást kapnak az államtól: munkaruhát, ét­kezési hozzájárulást, az okta­tást és még havonta bizonyos összeget is: az függ az évfo­lyam-időtől is. A vezetőnőt, Kállai Annát is megkérdezzük a lányokat ille­tően, hogy hamis képet ne ad­junk a fiatalokról; *— Nagyon tehetségesek és szorgalmasak — mondja; A munkát komolyan veszik és lelkiismereteseik, fegyelmezet­tek. Igaz, én megkövetelem tő­lük a szorgalmas munkát és azt akarom, hogy kitűnő szak­emberekké nevelődjenek; Farkas András 3000000OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOO 3000000000000000000000000000000000000COOOOC ooooooooococ Jöőí ktzdödlk a izmimi ? — Úgy történt — meséli az­tán a feleségem —, hogy a fiad Horváth Erzsit megcsó­kolta, amiért őt az akadémia egyszemélyi felelős nője „fél- reállította” és „megkissebbí- tette”, Horvát Erzsit pedig az akadémia plénuma előtt meg­dorgálta, mondván, hogy leg­alább neki lenne esze, mert­hogy ő idősebb is. (Még mél­tatlankodtam is, hogy a na­gyok és a nők, mindig a férfit ítélik el jobban!) És képzeld — meséli to­vább a feleségem —, ebből a megkisebbített helyzetből hát­rafordulva odaszól felettesé­nek és hivatali elöljárójának, hogy „szeretem és szeretem, ásó, kapa és a többi mezőgaz­dasági szerszámok”. Azok vá­lasztanak el csak! Ott állottam kétségbeesve, tanácstalanul. Fohászkodtam Szabó bácsihoz, aki mindent oly bölcsen el tud intézni, ami bonyodalom a fiatalok körül akad. Gondolatban át­futottam mindazt, amit a szü­lők akadémiáján erről hallot­tam. De hát ott a pubertás­korról beszéltek! Sehol semmi segítség. Végre eszembe jutott, hogy valamikor én is átestem ilyen lelki válságon, cselekvésre szántam el magam, mert át- éreztem az adott perc sors­döntő válságát. — Gyere ide, fiam! Odajött. Ott állt előttem, teljes bűntudattal, de tekinte­tében elszántság vegyült. — Igaz az, amit anyád be­szél? — kérdeztem atyai szi­gorom vészjósló vizsgálódásá­val. — Igaz — válaszolja a fiam röviden. — Szereted te azt a kis­lányt? — Szeretem. No, Makarenko, most adj tanácsot, itt mit kell tenni? Rosszabb a helyzet, mint a do­log kezdetén volt. — Az más, — válaszoltam megenyhülve. Ha szereted, az más. Szeretni szabad. De meg­csókolni, meg kikiabálni!? Hát micsoda férfi lesz belőled? Az igazi szerelem nem kiabál hangos szavakat. Az csendes mint a sír, és hallgat mint a csend. Csacsogó nők szoktak szerelemről beszélni, nem fér­fiak! Nőj nagyra, tanulj szor­galmasan az iskolában, később pedig a szakmádban... Mi akarsz lenni? — Pilóta. (Jaj! — szisszen fel az anyja.) — Nohát, kitanulod a pilóta­iskolát, fizetést kapsz, és abból a pénzből eltarthatod a csalá­dodat. Ha még akkor is szere­ted, elveheted feleségül. A gyerek arca felderül, úgy érzem, most akkora áldozatra is képes volna, hogy egy na­pig nem piszkolja be az új ru­háját. — Megértetted? — kérdezem befejezésül a gyerektől. — Meg. — Nem beszélsz róla többet? — Nem. — Vele sem? — Vele sem. — No, jól van, akkor most elmehetsz. — Megcsókoltam hamvas-puha arcát és vissza­ment a hintalovához. A lovagiasság szabályai sze­rint a magam részéről elinté- zettnek tekintettem az ügyet, az édesanyja meg csillogó szemmel nézett „szerelmes” fia után. XXX öt-hat hónap múlva, egy vasárnap délután, olvasok a sezlonon, a fiam meg mellet­tem rakja a sakk-figurákat a földön. Váratlanul eszembe ötlik újra az eset és megkér­dezem: — No, öcsi, hogy állunk a szerelemmel? öcsi félrebillenti a fejét, rám néz azzal a tiszta, kék szemével és csak mosolyog. — Nem szereted már azt a kislányt? — faggatom tovább kíváncsian. — Szeretem én, hajlik oda a f ülemhez, hogy valaki meg ne hallja, — de azt mondtad, hogy ne beszéljek róla. Valami hirtelen elhomályo­sította a szememet, és csak annyit tudtam kimondani: — Most már látom, hogy férfi lesz belőled. Molnár Mihály ; Így télidőben, amikor az 5 idősebbek jobban ráérnek a ] fiatalokat figyelni, az egész ' társadalom a fiatalok problé- í máiról beszél. \ Erről ír a sajtó, a rádióban \ erről beszél a Szabó-család, a • Vőlegények iskolája, az Űttö- 5 rő-híradó, az Ifjú figyelő és i így tovább. \ De a szülők akadémiája is í rendszerint ezzel foglalkozik. R Sok és szorgalmas hallgatás í után az a nézet kristályosodott i ki bennem, hogy a fiatalok j problémája inkább az idősek- í nek probléma, és hogy ez a \ probléma négy csoportba so- l rolható: 5 1. Hogyan tápláljuk a cse­% csemőket? 2. A pubertás-kor R jelenségei. 3. A pályaválasz- \ tás. 4. A lakáskérdés megol- í dása. 5 Olyan boldog voltam, ami- 5 kor gyermekeimnél az első í problémát megoldottnak lát- 5 tam, mert már kinőttek a cse- í csemőkorból, hogy így sóhaj- 1 tottam fel: R No, a pubertás-korig semmi \ gondom nem lesz. Kivéve a ci- R pőt, ami mindig a tetején lyu- 5 kad ki először, és a mackót, § aminél viszont a térdben áll 5 be először a folytonossági j hiány. 3 Ilyen téves nézetekben rin- R gattam magam mindaddig, § amíg egy este feleségem azzal i, fogad, hogy: szerelmes a fiad! § Derült égből villámcsapás! 8 Vala ekkor a fiam 5 éves és a járt az ötévesek akadémiájá­éi ra-. gesen döntöttem: kozmetikus leszek. Miért? Nemcsak azért, mert minden nő szeret pepe­cselni, hanem azért is, mert ez a szakma sok-sok szellemessé­get rejt magában. Meg kell is­merni a vendég egyéniségét, adottságait és azok figyelem- bevételével megtalálni a keze­lés helyes módját — ez izgal­mas is és érdekes is; Molnár Margit határozott egyéniség. Finomvonalú arcán zártság uralkodik, csak néha mosolyodik el, pedig alig 19 évével nyilvánvalóan ő is olyan derűs életű, mint Farkas Ildi­kó. Némi izgalommal beszél a gyakorlati vizsgáiról, ami sors­döntő is egy kicsit. Elmondja, hogy kétévi előkészület után kapják meg a segédlevelet. A gyakorlati tanulás nem nehéz, mert Kállai Anna, a kozmeti­ka vezetője kiváló szakember és a szakma minden csínját- bínját megismerteti velük a két esztendő alatt. Szórakozás­ról, érdeklődési köréről faggat­juk és ő szelíden, nagy barna szemeit félig lehunyva vála­szd: — Szeretek olvasni, színház­ba is elmegyek, ha egy komo­lyabb darab megy az egri Gár­donyi Géza Színházban; Leg­utóbb a Nórát nem tudtam megnézni, mert betegen fe­küdtem odahaza Mezőköves­den. Arra a nagyon intimnek lát­szó kérdésre: szerelem? — Nem mindig esik az úgy, hogy az ember kellőképpen fel­készülhet a riportra. Ha szín­házba megyek, elolvasom a darabot, vagy a darabról vala­mit, ha hangversenyre me­gyek, a szakkönyvet két-há- rom helyen felnyitom, ha ki­állításra. akkor igyekszem le­vetkőzni az izmusokkal szem­ben támasztott előítéleteimet és felkészülve érzem magam. De bemenni a kozmetikai sza­lonba, ahol csak nők dolgoz­nak és — köznapi felfogás szerint — csak nővendégek vannak, betenni a lábamat oda, ahol állítólag a nők csi- nosabbak lesznek még ma, mint tegnap voltak, hm, ez nehéz ügy. Hogyan készüljek én fel ide? Hiába veszem elő a lexikont, vagy az illemkódexet, itt sem, ott sem találok távoli utalást sem arra, hogyan kezdjem ezt a nehéz feladatot: S hogy mégis megírtam? Ennek az az oka, hogy az ember átlépi a küszö­böt, igen. átlépi és akkor már megvan a megoldás. Nem biz­tos, hogy a leghelyesebb, ae az egyetlen. Mert mit tehet az ember, ha a kozmetikai szalon előszobájában meg kell állnia, mert odabenn a szalonban a tükör előtt bepakolt arcú nők ülnek, némelyik fekszik is? Megáil, mély lélegzetet vesz, köszön. Mire a főnökasszony kijön és megkérdezi: kit tet­szik keresni? Válaszom félig dadogás: az itt dolgozó lányok­kal szeretnék beszélgetni a munkájukról — újságírói szán­dékkal. Az arcon végig fut egy kimondatlan ahá! A főnök- asszony, Kállai Anna, kedve­sen mosolyog, leültet és küldi a lányokat. ★ Farkas Ildikó érettségi után került ide. Azaz, hogy ..; még

Next

/
Thumbnails
Contents