Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-19 / 42. szám

1960 február 19., péntek népújság s Tiszanána, 1960 február Torony iránt Ez a riportsórózat távolról sem azétt íródik, hogy be­mutassunk egyet, megyénk sok községe közül, bemutas­suk lakóinak életét: gondjaikat, örömüket. Vagy leg­alábbis nemcsak kizárólag ezért íródik. Tanácsot szeret­nénk adni, útmutatást a fiatal termelőszövetkezeti köz­ségeknek, a tsz-eknek, hogy miként induljanak mind ke­vesebb zökkenővel az új és nagyszerű, de korántsem min­den tekintetben könnyű, a réginél Ózonban feltétlenül jobb, megbízhatóbb útra... Az útra, amely a felemelke­déshez, a még emberibb élethez vezet. Tlszanánai tapasztalatok következnek, egy találomra választott községben szerzett tanulságok kerülnek az alábbiakban az olvasó szeme elé. Tehát szó lesz hibák­ról, tévedésekről is, hisz ebben a községben sem megy minden a legnagyobb rendjén, néha itt is meg-megdöc- cen a szekér... Ezt kár is lenne tagadni. Ám szokás mondani: hibából is tanulhat az ember... És mivel mi is lehetünk okosak, tanulhatunk a — más hibájából is. Csupán néhány villanásszerű kép a sok közül, me­lyekkel lépten-nyomon találkozik az ember. Néhány ki­ragadott, de jellemző adat. Jellemző, mert hiába, nem­csak a gazdálkodás formájában, egyebekben is az újat keresik, a jobbat akarják a tiszanánaiak. És a kitűzött céljuk felé mennek egyenesen, — toronyiránt... rí tanáén ef intézte Jobb lesz am áramszolgáltatás Sarudon, a Jókai utca és a József Attila utca lakói azzal a panasszal keresték fel a ta­nácsot. hogy tegyenek valamit az áramszolgáltatás megjavítá­sára. A gyenge transzformátor miatt ugyanis, olyan rössz volt az áramellátás, hogy a lámpák csak kis fénnyel égtek, s a rá­diót sem lehetett jól használni. A községi tanács eljárt eb­ben az ügyben az EMÁSZ-nál, s ott a panasz elintézésére ígé­retet is tettek. A napokban, a sarudiak örömére, meg is ol­dódik a probléma, elkészült az új transzformátorház, s át is adják rendeltetésének. Statisztikai adatokkal a rák gyógyításáért Az északamerikai rákkutató társaság széleskörű környezet- tanulmányokkal igyekszik ada­tokat beszerezni a rák kelet­kezéséről. Az adatszolgáltatás­ban több mint egymillió ame­rikai polgár vesz részt. Ezúttal nem szorítkoznak például a dohányzás okozta ártalmakra, hanem megvizsgálják az össze­függéseket az elfogyasztott sze­szes italok, fagyasztott élelmi­szerek. tea, kávé, és kólatar­talmú italok, valamint a rönt­genterápia és a rák között. A vizsgálatok során azt is igye­keznek megállapítani. hogy miképpen befolyásolja a rákos megbetegedéseket az emberek lelkiállapota, testmagassága és súlya. — MAKLÄRON vasárnap nagy sikerrel adták elő az ostorosi szánjátszók, a „Sze­gény gazdagok" című dara­bot, amely az ostorosi Nőta­nács munkáját dicséri. 1 XII. szovjet film ünnepén A szovjet film üimepeiről Amikor 1945 tavaszán el­hallgattak az ágyúk és meg­szűnt a szirénák bugása, a felszabadító szovjet hadsereg nyomában megérkeztek hoz­zánk az eddig ismeretlen szocialista művészet első hír­nökei, a szovjet filmek, de még nem volt szó ünneplés­ről. A Zójó, A párttitkár, a Szivárvány, az Este hatkor, háború után. az alig elcsen- desédett vihar szörnyű emlé­két idézték. Aztán egymás­után érkeztek el hozzánk háború előtti évtized nagy szovjet filmalkotásai: a Csa- pá jen, a Lenin-filmek, a MaXim-trilógia, a Cirkusz, a Gazdag menyasszony és a többiek, amelyekből kezdtük megismerni a szocialista for­radalmat győzelemre vivő szovjet nép életét. A szovjet nép néhány év múltán elküldötte hozzánk egyik legkiválóbb rendezőjét is, Pudovkint. aki hónapokon keresztül azon fáradozott Bu­dapesten, hogy segítse a ma­gyar filmgyártás fejlődését. S eljött hozzánk annak idején Sztyepanova filmrendezonö, aki a magyar filmművészek­kel közösen készítette el az Új Magyarország című fil­met. A magyar színkronfilm- gyártás nagyon sokat köszön­het GudkovruTk, akinek segít­ségével és irányításával in­dult meg a külföldi filmek magyarra való szinkronizálá­sa. De még sorolhatnánk to­vább azt a sok segítséget, amit a szovjet filmművészek­től kaptunk. Ha csak gondolatban mér­jük fel mindazt a gazdagsá­got és szépséget, amelyet a szovjet filmek adtak nekünk az elmúlt esztendők alatt — biztos, hogy igaz lelkesedés­sel, szeretettel, jelentőségét mélyen átérezve tartjuk méü> a szovjet film ünnepét. Szív­ből köszöntjük ezt az ünne­pet. a méreteiben, bensőségé- ben bízvást egyik legwh» gyobbját az eddigieknek. Ti­zenkettedszer tartjuk meg most a szovjet film ünnepét. Ezek az ünnepi hetek mind annyiszor a szovjet film látó» gatói táborának újabb száz- és százezres növekedését, a szovjet film szeretetének to­vábbi elmélyülését eredmé» nyezték hazánkban. Csak né» hány számadat: például az 1950. évi III. szovjet film ün­nepe 13 napja alatt 1517 ezer látogatója. 1951-ben 8 nap alatt 1755 ezer, 1952-ben 2611 ezer látogatója volt « szovjet filmeknek. Az 1957» ben megtartott filmünnepen majdnem hárommillió néző előtt peregtek a szovjet film­alkotások. tavaly pedig már négymillió nézőt vonzottak. Különösen nagy sikerrel ve» títették a Félkegyelmű és S Kék nyíl című filmeket, ame» lyeket az ünnepi eseményso­rozat idején 906 ezren, illetve 873 ezren néztek meg. Évről évre a legkiválóbb művészek is ellátogattak hozzánk. A szovjet film ünnepére most is szovjet filmművészeket vá» rank. A XII. szovjet film ünnepe (megyénkben március 3—9. között rendezik meg) alkal» mából öt szovjet játékfilm kerül a közönség elé. Ezek: A béke első napja, a Kezed­ben az élet, az Egy kislány keresi az édesapját, a Fan» tasztikus utazás és a Két fiú, egy lány. A XII. szovjet film ünnepe változatos műsora bizonyára minden igényt ki fog elégi» teni. (murai) Ahol hatszáz gyereknek főznek JÓ PAR esztendővel ezelőtt, az egri cifratéri óvo­dában 100 apró gyerek részére kezdték meg a főzést. A kis tűzhely, a fazekak, a helyiség ezt a létszámot még eléggé jól szolgálta. Ám, bővültek az igé­nyek, nőtt a napközis óvodá­sok száma, s az illetékesek úgy vélték, hogy a gyerekek­nek egy központi konyhán lesz legcélszerűbb főzni. Így aztán ötszázra, szeptemberben hatszázra kerekedett a főzési létszám. Igen ám, de az apró tűzhely, a kis fazekak, óriási nehézségeket okoztak. Nem is beszélve arról, mit jelentett négy-öt asszonynak a másfél­két mázsa burgonya elkészí­tése, tisztítása. Mikor ezt a sok kínlódást látta a városi szám­adó igazgató, elhatározta, hogy segít a bajon. Ezt elhatározni ti;aiiiiiiii>itaiiiiiitiiuaniiiiiiii:iiiaiiii'si!iiii iBiiüiHiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiiiifliiaiiaiiaiiBiiaiisiiai'aHaiiaiiaiiaiiiitBiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiBiiaiiBHaiiaiiitiiiiiita maii bubi ' a nananam nana iiBiiaiiBiiaiiBiiaiiaHaiiaiiiiiaiiiiiaiiBiiaiiaiiaii i A tanítási óráik alatt, ami­kor csendesek, Képtelenek a folyosók, mindig valami ünne­pi hangulat fogja el az em­beri az iskolában. A zárt aj­tók mögül hangfoszlányok szű­rödnek ki, egy tanár hangja, vagy egy-egy diáik felelete, amint elmondja a napi leckét. Klamarik Lajost, a recsiki ol A recski iskolában tat a végösszeg, tékáit ennyibe kerüit az új iskola. a négy tanterem, a? előadóterem és az úttörőszoba. A csinos, mo­dem bútorzatra valamivel több, mint százhatvanezer fo­ol a- igazgatóját irodájában áljuk. Számlákat, elszámo- >okat, tervrajzokat forgat, lelyek az új iskoláról, annak Itségeiről beszélnek.- Az elmúlt év szeptembe- ben vettük birtokba az új tó1 át — magyarázza Klama- i Lajos. — Egymillió hét- ázhuszon hétezer forintot ma­rintot költöttek, de ha min­dent felszámolunk, a korszerű, és tegyük hozzá, igen szép recski iskola költségei kétmil­lió forintra rúgnak. A számlában nem szereplő . tízezer forintokat ugyanis a szülők adták össze, vagy tár­sadalmi munkában teljesítet­ték korábbi felajánlásaikat azért, hogy a régi, öreg isko­lát felválthassa a szebb, az új. Nem is olyan régen, a mos­tani új iskola helyén egy roz­zant ház állt, amelyet a szülők bontottak le. és ugyancsak ők szállították el a romokat is, fuvarozták a követ, homokot, fgy azitán, a szülök összefogá­sával, az állam igen komoly anyagi támogatásával, a recski munkás-, bányász- és paraszt­gyerekek már az új iskolában kezdhették meg a tanévet. És most. amikor befejeződ­ték az építkezések, fplyiik az új iskolában az oktató-nevelő munka, az iskola igazgatójától a szülői munkaközösség iránt érdeklődünk, azokról a szü­lőkről. akik a nagy tettek ide­jén is bebizonyították, hogy igazán „szívügyük'’ az iskola, és nem közömbös szamukra, hogy hol és milyen körülmé­nyek között tanulnak gyerme­keik. — Huszonhét tagú a szülői munkaközösség vezetősége — adja meg a kért felvilágosí­tást az igazgató elvtárs. — örömmel mondhatom, hogy most. amikor túljutot­tunk az építkezéseken, a szü­lök ugyanolyan ambícióval és lelkesedéssel kapcsolódnak be az iskola életébe, segítik elő az oktató-nevelő munkát, mint amilyen szorgalommal dolgoz­tak a „nagy tettek” idején. El­mondhatom, hogy a szülők közel kilencven százaléka tart fenn rendszeres kapcsolatot az iskolával és eljár a szülői ér­tekezletekre. Ugyanakkor a ti­zenöt pedagógus is felkeresi a gyermekek otthonait és csa­ládi körben beszélik meg a felmerülő problémákat. Az is­kola és a szülői ház kapcsola­tát nem kis mértékben befo­lyásolja az a jelenség is. hogy a tizenöt nevelőből nyolc falu­beli születésű, maguk is itt jártak iskolába, ismerik a falu gondjait, prob'.émáit. terveit. Az iskolából kikerülő gyere­kek ügyéről szólva, megtud­juk, hogy a nyolcadik osz­tályból mindenki, azaz har­minckét tanuló tovább tanul valamilyen iskolában. Heten gimnáziumba, tizenhatan ipari tanulónak, egy gyerek gyors- és gépírói iskolába, nyolcán pe­dig különböző technikumokba jelentkeztek. A szülők érzik és tudják, hogy mit és milyen so­kat Jelent gyermekeik számára az iskola és ezért tesznek meg szíwel-lélekkel érte mindent, saját gyermekeik érdekében. Szalay István azonban sokkal könnyebb volt, mint végrehajtani. Szi- getváry József, akit a pedagó­gusok is arról ismernek, hogy szívén viseli az intézmények gazdasági gondjait, nyakába vette először a várost, hogy bukóüstöket szerezzen. Talált is egyet a Sütőipari Vállalat telepén, de az használhatatlan­ná rozsdásodva, igen rossz ál­lapotban volt. Jövés-menés kezdődött Budapest, Eger és Gyöngyös között, míg végre a Gyöngyösi Sütőipartól sikerült két vadonat új, hatalmas bu­kóüstöt szerezni, amit rövide­sen be is állítottak a konyhá­ba. Nem sokkal később meg­érkezett a tűzhely és a köz­ponti konyha dolgozói öröm­mel tapasztalták, mit jelent ez a korszerű felszerelés munká­jukban. Az öröm akkor lett teljes, amikor ugyancsak a gyöngyösiek segítségével, meg- 7 kapták az annyira óhajtott |burgonyahámozó gépet. Hogy 7ez mit jelent? Azt, hogy felére Icsökkent az előkészítő munka, ^legalább a burgonyás ételek­énél. | MERT MÉG MINDIG van lelég nehézség. Furcsa ellentét, |de így van: a lelkiismeretes­ségből adódnak a még meg- §levő nehézségek. Mert ezen - a Tjkonyhán olyan gondnok, s - oly an tíz asszony van, akik | maguk is édesanyák, s az ét­ilap összeállításánál nem a bdolgok könnyebbik részét fog­dák meg, hanem azt nézik, -hogy a gyerekek étkezése vál­tozatos, tápláló legyen. Így Ipéldául nem kész tésztából -adnak főtt tésztát, hanem be­jönnek reggel 5 órakor, s meg- -kezdődik a nagy munka, egy- 7mástól alig férve gyúrják a íhatalmas leveleket. Nagyon lelkelne egy gyúrógép. Sziget­váry elvtárs jár is utána, de ezt is valami rejtett tartalék­ból kell majd előkeríteni, mert sajnos, nincs. Amikor pedig nekifognak 1200 darab fánk, vagy pala­csinta sütésének, embertelen hőségben forgatják a sütőket, mert a kicsi, korszerűtlen konyhában szinte sülnek a fa­lak is. S ha elkészült az étel, 10 órakor rakják a kocsira, amely Eger összes óvodájának két­szeri fordulásra kihordja az ebédet. Mi történik, ha késik a teherautó? Nos, hát akkor az is előfordul, hogy egyes óvodák 12—1 óra helyett 2 óra felé kapnak ebédet. Akkor, amikor már a gyerekek alud­nának, amikor már éhesek na­gyon. Míg ez a kérdés megol­dódik, míg megkapja a konyha saját zárt kocsiját — amelyet a minisztérium, tanács egy­aránt megígért —, addig is jó lenne, ha az autóközlekedés gondot fordítana arra, hogy éppen itt ne késnének az autóval. Ott a város szélén, a kis igénytelen épületben, naponta reggel hat, öt, meg mikor fél négykor megkezdődik a mun­ka, a sürgés-forgás, hogy a hatszáz kis óvodás megkapja a finom ebédet. SOK NEHÉZSÉGEN keresz­tülvergődött idáig ez a köz­ponti konyha. A munka, amit itt végeznek, napról napra is­métlődik, de az anyai szív, amelyik nemcsak anyagiakra gondol, úgy igazgatja ezt az egyhangú munkát, hogy a ki­csiknek minden jó legyen. S a fizetés mellett legnagyobb ju­talom az udvaron keresztül­futó apróság derűs szava: — Nadon finom vöt a pala- sinta! A. É. I Távirányitott főzés b Amerikában olyan készülő­iket gyártottak, amely lehetővé Ítészt, hogy a háziasszony be­kapcsolhassa a főzőedényeik ialatt a villanymelegítőt, akár |4Ö km távolságról is a lakás- ftól. Mire hazatér, az ebéd, =amelyet a hivatalában, vagy |kávéházi beszélgetés közben ■„tett fel’*, már kftszen várja. Éne^ő kávéfőzők San Franciscóban legújabb „slágerként” éneklő kávéfőző-, két kínálnak az üzletekben. A kávéfőzőben fejlődő gőz moz­gásba hozza a fedőre erő ített hanglemezt — és megs**ial- tatja a zenét. A színjátszó csoport esti pró­bájára ballagok Tisznána fő­utcáján és taposom a sarat, a sötét részeken letévedek a gyalogjáróról és néha bokáig . süllyedek a latyakba. Nem szoktam ilyenformán bölcsel- kedni, de most ezt nagyon ta­lálónak érzem, ezért írom le a következőket. Férfiember igyekszik előt­tem. Amikor utolérem, meg­kérdem tőle. csak úgy tréfás hangon, kissé persze dühösen a sárra: — Itt mindig ilyen ocsmámy sár van? Elneveti magát, mikor vála­szol: — Hát a sár az itt is ronda, akárcsak másutt, de nálunk egyre kevesebb lesz belőle ... Hát igen. Néhány évvel ez­előtt még alig-aiig látszott a sártól a gyalogjáró keskeny csíkja. És most? Jelenleg ti­zenkétezer négyzetméter terü­letű betonjárda van kész, s még a jövőben is, állandóan építik a járdát. Évről évre ke­vesebb lesz a sár... Mint ahogy mind kevesebb a sötét is. Az idén előreláthatóan újabb öt kilométer hosszúság­ban bővítik a villanyvezetéke­ket, amelyek már eddig is be­hálózzák a község nagyobbik részét. És oszlik a szellem sötétje is, hisz az általános iskola es­ti tagozatán vagy húsz javakor-, beli ember okosodik az iskola­padokban. Az analfbétizmus minimális, ezzel szemben a ti- szanánai a járás legjobb könyvtára. Maga a könyvtáros mondta el: — Januárban gyakori volt az olyan nap, amikor száz- húsz-százharminc könyvet ad­tam ki olvasásra. Ezek között aztán van mindenféle: szép- irodalmi a zöm, de sok a tu­dományos, a politikai tárgyú és a szakkönyv. — Kik olvasnak? — Kérdezze inkább, hogy kik nem. Ezeket könnyebben elsorolhatnám... Azután persze, színjátszó csoport is van. Tagjai pedagó­gusok, szövetkezeti tagok, iro­dista lányok, munkások. Sze­repel az iskola igazgatója. Csőké Pál is. Az egyik próba közben síikerül beszélnem ve­le : iskolai dolgokról faggat­tam. — Az iskolának mi előnye származik abból, hőgy szövet­kezeti lett a község? — Sokkal jobb most a beis­kolázás, mint ezelőtt bármi­kor ..: — Miért? — Nincs magángazdaság. A gazdák, a felnőttek egyedül nem tudták művelni a földet és vigyázni az állatállományra. Szükség volt a gyerekkézre is. Ősszel és tavasszal egyre töb­ben maradoztak ki, mind több lett a mulasztás. Most ilyen nincs. A kis háztáji nem igé­nyel annyi munkát, amennyit a felnőttek könnyűszerrel el ne végezhetnének, a szövetke­zet pedig még kevésbé kívánja meg a gyerekek közreműködé­sét. — És másik előny? — Hamarabb bővítik az is­kolát. Jelenleg három épület­ben folyik a tanítás, de az egyik már olyan öreg, hogy csak szükségmegoldásképpen használjuk. Megtörtént máraz . új épület telekkijelölése is. Egyelőre négytantermes Iskola lesz, de olyat létesítenek, ame­lyet könnyen lehet kitoldani másik négy tanteremmel..: És a nyári időszakban nincs gondjuk gyerekeikkel a szü­lőknek: huszonöt férőhelyes az időszakos bölcsőde. A napközi- otthonos óvőda egész évén át működik.., Felkerestem Kobolák Ist­vánt, az fmsz elnökét, s a ter­vek iránt érdeklődtem. Ézt mondta: —* Egyelőre nem bővítjük tovább a bolthálózatunkat... — Hány bolt van a község­ben? — Nyolc üzlet és öt italbolt. A cukrászdánkat a közelmúlt­ban korszerűsítettük, hetven­ezer forintos beruházással. Ez a hálózat megítélésünk szerint bőségesen megfelelő. Inkább szakosítjuk a boltjainkat és a tavasz során egy kisvendéglőt nyitunk. — Hogyan alakul a kereske­delem forgalma? — Mióta termelőszövetkeze­ti község vagyunk, rohamosan emelkedik. 1959-ben a vendég­látóipar 370 ezer forinttal, a kereskedelmünk pedig egymil- liónégyszázezer forinttal for­galmazott többet, mint előtte való évben. Mtndeki vásárol, mindenkinek van pénze vásá­rolni ... — Hány televízió van a köz­ségben? . — Három. — És hány rádió? — Ezt nem tudnám pontosan megmondani, mert a nagyon drága készülékeket mi nem tartjuk, és vásároltak a város­ban is ... Tessék megkérdezni a postán ... Megkérdeztem a postán. Csaknem ötszáz rádió van » községben. Pedig igazán nem nagy hely ez a Tiszanána. És van három személyautó, ren­geteg motorkerékpár (autója nemcsak az orvosnak van!) És persze most már taxi is áll a tiszanánaiak rendelkezésére. Igazán nem élnek rosszul. Toronyiránt mennek a gaz­dagodás útján ..; Torony­iránt? Nos, az itteniek nem olyan toronyról beszélnek, mint amilyenre általában gon­dolni szokás. Ők már egészen más tornyot használnak az előrejutáshoz az eltévedés elleni irányjelző­nek. A közelmúltban épült hidroglobusz tornyát. Azt a hatalmas, ezüst színben játszó gömböt, amely Tiszanána min­den más épülete fölé emelke­dik. A víztornyot, amelyből már április elején vizet kap­nak a vezetékeken át. A to­rony 350 ezer forintba került, a vízvezeték jóval többe a milliónál.

Next

/
Thumbnails
Contents