Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-13 / 37. szám
1960 február IS., szombat NÉPÚJSÁG 8 ... hogy hosszú, alapos tárgyalások után ítéletet hirdettek a kubai összeesküvők perében. akik meg akarták dönteni a kormányt. belső anarchiát, fejetlenséget akartak teremteni, hogy újra visszaállítsák a bukott diktátor hatalmát. Az összeesküvésben részt vett 104 vádlottra súlyos bÖr~ tönbüntetéseket róttak ki. Három évtől harmiúc évig terjedő börtönnel és vagyonelkobzással sújtották az államhatalom ellen fordulókat. A bűnösök elnyerték méltó büntetésüket, amely egyben figyelmeztető is, hogy így jár minden olyan ember, aki a nép által kivívott szabadság ellen szervezkedik. A kubai bíróság „pálcát tört” a 104 összeesküvő felett, igazságos ítéletet hozott. Az USA bizonyos körei tiltakoznak az ítélet ellen, elárulva szövetségesi működésüket. szabadságot tipró szándékukat. Ez a kubaiaknak egyáltalán nem jelent meglepetést. Nekünk sem!! (—ács) Válaszolnak az illetékesek Zenészek ügyében Lapunk február 10-i számában közöltük a hevesi földművesszövetkezet vezetőségének panaszát a zenészek kiközvetítésével kapcsolatban. Az illetékesektől kapott felvilágosítás szerint a Zeneművészek Szakszervezete vezetőiének betegsége hátráltatta a kil^pzvetítés megküldését, de február 9-én már a működési engedélyt és a szakszervezet kiközvetítését is megküldték. Újabb csatlakozás a Mátravidéki Erőmű KISZ-szervezetének versenyfelhívásához Versenyben a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt KISZ-tiataliai A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt KlSZ-szervezeté- nek irodája általában mozgalmas hely. Ma azonban mée naevobb a járás-kelés az iroda környékén. Mi történik itt? Többen hajolnak bent az asztal fölé. és az emeltebb hang is arról árulkodik, hogy fontos dolgot beszélnek meg. Amikor észrevesz Schrüffel Gyula KISZ-titkár. két ív papírt nyújt felém. — Mi is csatlakozunk az erőmű kiszistáinak versenyfelhívásához. De mi szeretnénk ezt a versenyt fokozni. Ennyit mond. és várja a válaszom. Olvasom a két gépelt oldalt, hogy tájékozódjam. Mindjárt az elején azt találom benne, hogy a versenyt április 4-e után is tovább folytatják egészen az év végéig. A tröszt kiszesel még a következőket vállalták: — Tovább fejlesztjük a KISZ-brigád-mozgaimat. Megvalósítjuk, hogy a KlSZ-brigá- dok tagjainak 60—75 százaléka a KISZ korosztályhoz tartozzék. — Miért nem minden tagja? — kérdezem. — A műszaki „középkáderek” miatt. Ebben a beosztásban főleg idősebb bányászok vannak. A brigád tagjai vagy most legyenek KISZ-tagok, vagy a későbbiek folyamán kérjék felvételüket a KISZ-be. Az idősebbek pedig váljanak a KISZ pártoló tagjaivá. Értem. Tehát lényegében mindenki KISZ-tag. Ez szép dolog. A KISZ-brigádok tagjai vállalják. hogy szakmai képzettségüket fokozzák, ezért; vagy a „Szakma ifjú mestere”-, vagy az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomba kapcsolódnak b«. Ezenkívül: gondosan ügyelnek a műszaki-technológiai előírások megtartására, illetve fejlesztésére. Az év végéig az előző évi 19 ifiúsági és KISZ-brigád helyett neswen brigádot szerveznek meg a tröszt különböző üzemeiben. A brigádok egymással versenyre kelnek az év legjobb KISZ-brigádja címért. Ehhez a vállaláshoz fölösleges kommentárt fűzni. — A takarékossági mozgalomban tovább fokozzuk a múlt évi eredményeket. A tavalyi 2 161 705 forint helyett ebben az évben négymillió forint megtakarítását vállaljuk) — folytatódik a csatlakozó felhívás. 1959-ben 6394 munkaóra társadalmi munkát végeztek a ki- szesek. Az év végére tízezer óra társadalmi munkára vállalkoznak. A kultúrház rendezvényeinek és a különböző ünnepi gyűléseknek megrendezéséhez a KTSZ-szervezet létrehozta az „Ifjú gárda őrségeti’. Az „Ifjú gárda” tagiai minden rendezvény lebonyolításához őrséget adnak, hogy a rendet, a kulturált magatartást biztosítsák az esetleges rendbontókkal szemben. A határozati javaslatot az alapszervezetek megtárgyalták és elfogadták, ugyanakkor bejelentették csatlakozásukat a Mátravidéki Erőmű verseny- kihívásához. Ezt olvastam a két gépelt oldalon. Amikor visszaadtam, megláttam Schrüffel Gyula szemében a ki nem mondott kérdést. — Gratulálok és mindehhez jó szerencsét kívánok! G. Molnár Ferenc Tizenegy községbe vezetik be a villanyt az ÉMASZ dolgozói az idén AZ IDÉN NAGY MUNKA vár az ÉMÁSZ dolgozóira. Harminchét termelőszövetkezetbe, 11 községbe kell beve- zetniök az éves terv alapján a villanyt, s kétmillió forint értékű felújítást, 10 kilométer hosszúságú hálózatbővítést kell elvégezniük. Megyénkben két község kivételével már befejezték a községek villamosítását, a vállalat dolgozói hamarosan megkezdik e két község villamosítását is. Mikófalván és Váraszó községekben a felmérést már elvégezték. Mikófalva villamosításához a felmérés alapján már megrendelték az anyagot, pár héten belül megkezdik a kiszállítást, s a vezeték építésének előkészületi munkálatait, hogy a kitűzött határidőre, még az idén villanyt kapjon a község. Borsod megye nyolc községének villamosítása vár az ÉMÁSZ dolgozóira. A kitűzött határidőre be akarják fejezni a munkát, ezért Tárd községben már megkezdték a gödörásást, s az anyagszállítást a munka ütemének megfelelően, folyamatosan végzik. Hajdú megyében Üjszent- margita is kap villanyt az ÉMÁSZ dolgozóinak munkája nyomán. A VEZETÉK ÉPÍTÉSÉNEK munkálatait nagyban befolyásolja az időjárás. Ha enyhül az idő, a laza, elázott talajon nem tudnak jól haladni, nehézkes a szállítás, sok idő kiesik az anyag késése miatt, de a jelenlegi időjárás kedvez ■a munkának, s ha nem lesz 'hosszú, rövid ideig tart az ol- jvadás, tartós lesz a száraz i,dő, [akkor a tervezett 11 község ■mellett még négy község villamosítását tudják befejezni. . A vállalat idei terve a tavalyihoz viszonyítva összegben i mintegy 18—20 százalékkal ■nagyobb, az 1959-es évben teljesített tervüktől i§ mintegy |2 millió forinttal több munka [elvégzése vár a vállalat dolgozóira. A kitűzött terv teljesítése érdekében több gépet kap ía vállalat. A napoikban érkezett meg két GAZ típusú, 2,5 [tonnás, csőrlővel felszerelt teherautó, amivel gyorsabbá, .könnyebbé válik a betonoszlopok felállítása, s több munkaierőt át tudnak csoportosítani más munkahelyre, öt, szintén [GAZ típusú terepjáró teherautó érkezését várják, amivel a szállítást, az üzemzavarok gyors elhárítását tudják megoldani. Ugyancsak az üzemzavarok gyors elhárítását szolgálja majd a rádiós teherautó. I AHHOZ, HOGY A 11 KÖZSÉGBEN kigyulladjon a vil- [lany, nagyon sok munka kell, •do a most kapott, s a későbbiek során érkező gépek meg- rkörunyítik az ÉMÁSZ dolgozóinak munkáját, s nem utol- isósorban a kongresszusi mun- ttca verseny sikeres befejezése |után a felszabadulás lő. évíor- •dulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny, a vállalat minden dolgozójának lel■ kiismeretesebb munkája biztosíték arra. hogy a vállalt ha- Itáridőre, vagy már korábban [eljusson a villanyfény Heves— ■ Borsod megye legeldugottabb thegyi falujába is. i P. E, megértettem magát... Ha így ■ látja, belemegyek. Mégis, ma- I ga tanult ember ... [ Barátom erre elővette a be- [ lépési nyilatkozatot, kiterítette ■ az asztalra, de a gazda nem . mozdult. ! — Hát nem írja alá? — kér- [ dezte. — A doktor úrnak? — Igen, A gazda zavarba jött. — Ne vegye rossznéven, de ha már belépek, azit akarom, hogy hivatalos legyen... úgyhogy az elnöknél gondolom aláírni... Névadás Az egyik gá- ' téri gazda már __4 '*• ) a kezdet kez~V~ detén azt haj/ f / V* N togatta, hogy I v\ •/ ° bizony csak l _J ötvenediknek ' írja alá a belépési nyilatkozatot, sem előbb, sem utóbb. Nem erőltették, hát ha így kívánja, legyen. Amikor már a negyvenhetedik nyilatkoza- , tan feketéllett az aláírás, a tanácselnök leküldte hozzá a kisbírót, hogy jöjjön, mert közeledik a kerek szám. Csak a kabátot, meg a kucsmát vette magára, azt is jártában, s jól kilépett. A tanácsházán azonban már többen álltak az asztalok előtt és csak hatvan- ötödik lehetett a sorban. így történt, hogy azóta új nevet kapott, mégpedig: ő lett; a „Hatvanötödik” Pista. SZEMES PIROSKA: csifogatot nem tervezhetnek, hiszen az külön kiadást jelentene, azonkívül, hogy nézne ki a traktorok mellett egy sza- nárkordé? Vágóhídra küldeni? E sorsdöntő tebt sok lelki- ismeretfurdalással járna, hiszen kedves két jószágról van szó, kinek lenne ehhez szíve? Hosszú fejtörés következett, míg végre megállapodtak abban, hogy eleget dolgoztak gazdáiknál a kis patások, — nyugdíjba lehet őket küldeni, mégpedig, hogy ne érezzék nagy magányukat: a juhászok birkaállományába beosztva, szolgálaton és leltáron kívül. Csak hivatalosan Orvos barátom maga is azon igyeke- zett. hogy a í falu mielőbb U l túljusson ví döntésen. Kü- ,1 ' lönösen szívén ^ viselte egyik régi betegének sorsát. Ügy érezte, egymaga is elegendő, hogy ennek az embernek megmagyarázza, amit értenie kell, hogy aggályai eloszoljanak. Már a harmadik beteglátogatással összekötött beszélgetésnél tartottak, amikor így szólt az orvoshoz: — Jól van. doktor úr, én volt ez a hang. s a zajongók elhallgattak, szinte csak azért, hogy a következő pillanatban nevetésbe törjön ki a terem. A derű, a vidámság a legjobb békítő. A dühös ember, ha megnevettetik, elfelejti haragját. Ez történt itt is. Ügy lett, ahogy a felszólaló mondta. A tsz-elnököt pedig azóta is így hívják: a pásztor. Problematikus vagyontárgyak á Az egyik Jt újonnan ala/yJ, kult termelőig (k • szövetkezetiNÓJl/ V kott lenni, \ W t I hozzáfogtak a \ \ I / behozott va' \ \ y gyontárgyak \ V t' leltározásához. 1 \ Annak rendje ' ' és módja szerint mindent felírtak, megállapították. mennyi az értéke s beírták a közös vagyontárgyak közé. Hanem, amikor a két szamárra került a sor, meg- • állt a leltározó bizottság tudománya. — A minta alap- ■ szabályzat ugyanis nem jelöl: meg, milyen értéke van az 1 ilyen füles jószágoknak. Csaközős gyűlésre egybesereglett a falu, s többen azt javasolták: ne legyen két szövetkezet, egyesüljenek mindjárt a kezdetnél. Csakhogy ebből a javaslatból óriási véleménykülönbség származott. A régi szövetkezeti tagok ugyanis megmakacsolták magukat és egymás szavába öltve szavukat. tiltakoztak az újak ellen. Persze — mondták — most jönnétek hozzánk, mert nekünk van már felszerelésünk, istállónk, meg mindenünk. Amíg kint voltatok, csepültetek bennünket, hogy ilyenek, meg olyanok vagyunk, így, meg úgy nem lépnétek be hozzánk. Vihar kerekedett. Az újak ragaszkodtak tervükhöz és a régiek is makacsul hajtogatták a magukét. Végül felállt az egyik tekintélyes új tag, aki a fél falut magával hozta a szövetkezetbe s azt mondta: — Emberek! Hát ml értelme van ennek? Az a javaslatom, legyen végre egy akol, egy pásztor! A régi prédikátorok elfojtott indulata zengett ezekben a mondatokban, akik szívük szerint szenvedélyes, hangos beszéddel magyarázták volna meg igazukat a nehezen értőknek. de célszerűbbnek látták a "fennkölt hangot igazságuk elhintéséhez. A harsány vitába szinte idegen, szokatlan MMIIIIIIIIIItlIHIIIItlIilliltlIllllttlIlllllllllillllllllllll Sok vívódással érnek a nagy elhatározások és sokan, mire pirkad a föld, már letudták a végi gondokat, s türelmetlenül várják új életük kóstolóit, az első közös lépéseket. Azt az időt, amikor már nyugodtan néznek el volt barázdáik felett, s egynek látják régi parcelláikat a máséval, nagy búzatábla méhének az egyik dűlőt, kukoricaföldnek a másikat, s o puszta telken meglátják az első közös építményt, persze még csak képzeletben a nagy, pirostetős istállót. Az élet sohasem választja külön a komoly, emberes gondokat a vidám, játékos percektől. A lelkitusák pillanatait is jó ízekkel fűszerezi a mindig tréfára hajló emberi természet, az aggodalom szülte tévedés, a sok-sok félreértés, s a költői képzelet, amely minden emberben ott szunnyad, s megteremti az új anekdotákat. Egy kis csokrot ezekből átnyújtok az olvasónak. Bibliai érv Az illető köz- — ,,— ség már évek óta két tábor- ra oszlott. — , d Egyikben tér- melőszövetkezeti tagok tö- V \ mörültek, a »TYY 1 másikban ki- tv vülállók. Az idén aztán szép csöndesen gyülekezni kezdtek a belépési nyilatkozatok, £ alig maradt néhány, aki ne tette volna kézjegyét az új életformát elindító belépési nyilatkozatra. Akkor azitán — Jaj, szervusztok! Csak megiszom egy kávét, egy perc időm sincs, rohanok, mert megy a buszom! Jó nektek! Ti nem dolgoztok. Bezzeg én! — és sokatmondó sóhajtással fújja ki magát a presszó pultja mellett egy vidéken dolgozó szőke asszony, miközben enyhe lenézéssel méregeti barátnői zöldséggel, tejfellel, egyébbel telt hálóját. Persze, „ezeknek” van idejük „beülni” a presszóba, hiszen nem dolgoznak — gondolja meg az utolsó korty fekete közben, aztán egy „Pá, kedvesem”-mel elvihar- zik. Dolgozó nő. A másik kettő: anya és feleség. Az egyiknél két iker és egy nagylány, a másiknál három iskolásgyerek és egy régi vágású férj veszi igénybe az örök asszonyi teendő, a házimunka elkerülhetetlen kényelmét. Már any- nyit beszéltünk a dolgozó nőről. Tudja a férj, az anyós, a nagyobb gyermekek és a társadalom, hogy a dolgozó nő milyen nagy megterheléssel próbál helytállni munkahelyén, otthonában egyaránt. Köztudomású az is, hogy az egyedülálló dolgozó édesanya sok esetben mérhetetlenül sokat dolgozik és keveset alszik, különösen akkor, ha férje nem segít az örökké ismétlődő, soha nem szűnő, de szükséges házimunkában. Mégis meg kell állni egy kicsit emellett a presszóban elhangzott beszélgetés mellett. „Jó nektek! Ti nem dolgoztok” — mondta a szőke dolgozó nő, s nem vette észre azt, hogy a két kidolgozott kezű asszony összenézett. Nézzük meg ezeket az asszonyokat, s általában az asszonyokat egy kicsit közelebbrőL Ha egy mérnök gyermektelen felesége dolgozni megy, minden bizonnyal akad néhány asszony, aki összesúg. „Na, tessék, már ez is dolgozni megy, elveszi más elől a kereseti lehetőséget!’’ Ez persze nem igaz, mert kenyérharc nincs, csak női logikátlanság. Mert ha ugyanez a mémökné nem megy dolgozni és megpróbálja kevés munkáján felül kézi- munkázással, olvasással, esetleg tanulással hasznosítani idejét, egészen biztos, hogy akadnak környezetében olyan szomszédasszonyok, akik sanda pillantással mérik végig, s magukban ezt gondolják: „Miért nem megy az ilyen dolgozni? Se kutyája, se macskája, igazán hasznosabban is tölthetné az idejét!’’ Igy vagyunk valahogy, mi, asszonyok ezzel a kérdéssel, még akikor is, ha nem valljuk be. Pedig gondolata mélyén sok asszony látja nemcsak ezt, hanem azt is, hogy, sok olyan eset előfordul és nagyon sok olyan család van, ahol az édesanya egyszerűen nem tud elmenni dolgozni sehová. Sz. J.-né káli asszony. Hat fiú, egy kislány édesanyja. Férje bányász, egyik kisfia beteg, születése óta. Nagyon korán kel. Mire éppen kifáradt a reggel elvégzendő ezer dologban, ébrednek a gyerekek. Reggeli mosdás, öltözés, evés, egy utolsó, gyors munka: tízórai az iskolásoknak, óvodásoknak, anyai intés, és a gyerekek, a kis beteg kivételével elviharzanak. Hogy mivel telik el a délelőtt? Azt hiszem, fölösleges részletezni. Vetetten ágyacskák, szakadt hálóingek, rendetlen lakás, malac, csirkék, no meg az ebédfőzés. S mire eljön a délután négy óra, nyugodt, tiszta szobákban tanulhatnak a gyerekek. Az ablak mellett meg zörögni kezd a varrógép, s a szakadt hólmi, az új kising, kötényke boszorkányos gyorsasággal készül el. Közben percekre feláll, odateszi a teavizet, férjének mos- dóviaet, időnként az órára pillant. Hat óra. Űjra csörögnek a tányérok, evőeszközök, vidám beszélgetés közben eltelik a vacsora. Édesapa előveszi az iskolásokat, s átnézi a leckéket. A kisebbekkel évödik egy kicsit, aztán várakozva, rágyújt egy cigarettára, míg felesége megbontja az ágyat. A család lefeküdt. Sz.-né még elmosogat, leemel a fregoliról egy-egy másnapra szükséges darabot, kivasalja, beáztat néhány mosnivalót, még egyszer szétnéz a vakítóan tiszta konyhában, s halk sóhajjal magára húzza a takarót. Ugy-e, kedves Szőke Ismeretlen, ez az asszony „sem dolgozik?" Van itt más is. N. N.-né, sem a neve, sem a címe nem fontos, mert semmi átlagon felülit nem csinál —- orvosnő valahol a megyében. Három iskolás gyerek édesanyja, azonfelül még orvos felesége, és így „nem dolgozik“. Csak egyedül végzi a teljes háztartási munkát, mióta mosógépet és porszívót vettek, maga mos, s a nagytakarítást is.ellátja a. két kisebbel. A legnagyobb gyerek orvostanhallgató, s a férj becsületes orvos. És fogorvos, S amikor délután megindul a beteg fogú környékbeli emberek áradata, az asszony kedves mosollyal igyekszik a rendelőben ülőkbe bizalmat önteni. Fiatal lánykora óta irtózak a vértől, a gyomra ma is ösz- szeszorul, ha valamelyik beteg felordít, de hősiesen, mosolyogva segít a férjének. S mikor a hideg éjszakában beteghez hívják, az asszony pokrócba csavarva virraszt a re- zsó mellett, hogy forró teával kínálhassa azt az embert, akit szeret, s aki már huszonhárom esztendeje megszokta ezt a gondoskodást. Vagy beszéljek arról a mozdonyvezetőnérői, akinek gyomörbeteg férje olyan ideges, hogy ha nincs érkezése után 10 perccel kedvenc étele az asztalon, bevágja az ajtót és elmegy, hogy éjféltájt kerüljön haza? Nem sorolom tovább. Mindenki tudna ezek után példát mondani arra, hogy valóban, azok az asszonyok, akik ma: fogalmakkal „nem dolgoznak”, mennyivel hátrányosabb helyzetben vannak sok esetben, mint mi, akik dolgozunk. Mi emberek között élünk. Azt a munkát végezzük, amit szeretünk, amihez kedvünk van, no meg Keresünk is. Segít a szaK- szervezet, az üzemi nőtanács, ott a jól felszerelt bölcsőde, van szakszervezeti üdülésre lehetőségünk, ha betegek vagyunk, „kiír" az orvos. És azért a dolgozó nők férje ma már belátja azt, hogy ha kenyérkereső társa van, bizony neki is meg kell csavarni egy- szer-kétszer a mosógép gombját, s a reggelijét elKészíthe- ti maga is. A nem kereső asz- szonyok férje meg általában véve úgy gondolkozik, mint a Szőke Ismeretlen — mindent végezzen el az asszony, hiszen úgy sincs más dolga! Fölöslegesnek tartom vitát nyitni afelett, hogy kinek jobb. annak, aki dolgozik, vagy an- naK, aki „otthon van". Mindkettőnek van előnye, mindkettőnek van hátránya. Mindezekből csak azt az egyetlen következtetést szeretném levonni: becsüljük meg az édesanyákat, azokat a házáasszo- nyöKat is, akik otthonukban végzik el azt a munkát, ami ^ meleg családi fészket, a gyerekek boldog, soha vissza nem térő korát biztosítja. Ne gondolkozzunk róluk úgy, mintha fölöslegeseik lennének a társadalomban. s mielőtt leäüasiny- lő véleményt formálnánk, sőt nyilvánítanánk róluk — talán próbáljuk ki magunk is a „nem dolgozó nő“ hétről hétre, évről évre ismétlődő napi problémáját! Cs. Adám Éva HÁZIASSZONYOK
