Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

1960 február IS., szombat NÉPÚJSÁG 8 ... hogy hosszú, alapos tár­gyalások után ítéletet hirdet­tek a kubai összeesküvők pe­rében. akik meg akarták dön­teni a kormányt. belső anarchiát, fejetlenséget akar­tak teremteni, hogy újra visszaállítsák a bukott diktá­tor hatalmát. Az összeesküvésben részt vett 104 vádlottra súlyos bÖr~ tönbüntetéseket róttak ki. Három évtől harmiúc évig terjedő börtönnel és vagyon­elkobzással sújtották az ál­lamhatalom ellen fordulókat. A bűnösök elnyerték méltó büntetésüket, amely egyben figyelmeztető is, hogy így jár minden olyan ember, aki a nép által kivívott szabadság ellen szervezkedik. A kubai bíróság „pálcát tört” a 104 összeesküvő felett, igazságos ítéletet hozott. Az USA bizo­nyos körei tiltakoznak az íté­let ellen, elárulva szövetségesi működésüket. szabadságot tipró szándékukat. Ez a kubaiaknak egyálta­lán nem jelent meglepetést. Nekünk sem!! (—ács) Válaszolnak az illetékesek Zenészek ügyében Lapunk február 10-i számá­ban közöltük a hevesi földmű­vesszövetkezet vezetőségének panaszát a zenészek kiközvetí­tésével kapcsolatban. Az illetékesektől kapott fel­világosítás szerint a Zenemű­vészek Szakszervezete vezető­iének betegsége hátráltatta a kil^pzvetítés megküldését, de február 9-én már a működési engedélyt és a szakszervezet kiközvetítését is megküldték. Újabb csatlakozás a Mátravidéki Erőmű KISZ-szervezetének versenyfelhívásához Versenyben a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt KISZ-tiataliai A Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt KlSZ-szervezeté- nek irodája általában mozgal­mas hely. Ma azonban mée naevobb a járás-kelés az iroda környékén. Mi történik itt? Többen hajolnak bent az asztal fölé. és az emeltebb hang is arról árulkodik, hogy fontos dolgot beszélnek meg. Amikor észrevesz Schrüffel Gyula KISZ-titkár. két ív pa­pírt nyújt felém. — Mi is csatlakozunk az erőmű kiszistáinak versenyfel­hívásához. De mi szeretnénk ezt a versenyt fokozni. Ennyit mond. és várja a vá­laszom. Olvasom a két gépelt oldalt, hogy tájékozódjam. Mindjárt az elején azt találom benne, hogy a versenyt április 4-e után is tovább folytatják egé­szen az év végéig. A tröszt kiszesel még a kö­vetkezőket vállalták: — Tovább fejlesztjük a KISZ-brigád-mozgaimat. Meg­valósítjuk, hogy a KlSZ-brigá- dok tagjainak 60—75 százaléka a KISZ korosztályhoz tartoz­zék. — Miért nem minden tagja? — kérdezem. — A műszaki „középkáde­rek” miatt. Ebben a beosztás­ban főleg idősebb bányászok vannak. A brigád tagjai vagy most legyenek KISZ-tagok, vagy a későbbiek folyamán kérjék fel­vételüket a KISZ-be. Az idő­sebbek pedig váljanak a KISZ pártoló tagjaivá. Értem. Tehát lényegében mindenki KISZ-tag. Ez szép dolog. A KISZ-brigádok tagjai vál­lalják. hogy szakmai képzett­ségüket fokozzák, ezért; vagy a „Szakma ifjú mestere”-, vagy az „Ifjúság a szocializmusért” ­mozgalomba kapcsolódnak b«. Ezenkívül: gondosan ügyel­nek a műszaki-technológiai előírások megtartására, illetve fejlesztésére. Az év végéig az előző évi 19 ifiúsági és KISZ-brigád helyett neswen brigádot szerveznek meg a tröszt különböző üze­meiben. A brigádok egymással versenyre kelnek az év legjobb KISZ-brigádja címért. Ehhez a vállaláshoz fölösle­ges kommentárt fűzni. — A takarékossági mozga­lomban tovább fokozzuk a múlt évi eredményeket. A ta­valyi 2 161 705 forint helyett ebben az évben négymillió fo­rint megtakarítását vállaljuk) — folytatódik a csatlakozó fel­hívás. 1959-ben 6394 munkaóra tár­sadalmi munkát végeztek a ki- szesek. Az év végére tízezer óra társadalmi munkára vál­lalkoznak. A kultúrház rendezvényeinek és a különböző ünnepi gyűlé­seknek megrendezéséhez a KTSZ-szervezet létrehozta az „Ifjú gárda őrségeti’. Az „Ifjú gárda” tagiai minden rendez­vény lebonyolításához őrséget adnak, hogy a rendet, a kultu­rált magatartást biztosítsák az esetleges rendbontókkal szem­ben. A határozati javaslatot az alapszervezetek megtárgyalták és elfogadták, ugyanakkor be­jelentették csatlakozásukat a Mátravidéki Erőmű verseny- kihívásához. Ezt olvastam a két gépelt ol­dalon. Amikor visszaadtam, meg­láttam Schrüffel Gyula szemé­ben a ki nem mondott kérdést. — Gratulálok és mindehhez jó szerencsét kívánok! G. Molnár Ferenc Tizenegy községbe vezetik be a villanyt az ÉMASZ dolgozói az idén AZ IDÉN NAGY MUNKA vár az ÉMÁSZ dolgozóira. Harminchét termelőszövetke­zetbe, 11 községbe kell beve- zetniök az éves terv alapján a villanyt, s kétmillió forint ér­tékű felújítást, 10 kilométer hosszúságú hálózatbővítést kell elvégezniük. Megyénkben két község ki­vételével már befejezték a községek villamosítását, a vál­lalat dolgozói hamarosan meg­kezdik e két község villamosí­tását is. Mikófalván és Váraszó községekben a felmérést már elvégezték. Mikófalva villamo­sításához a felmérés alapján már megrendelték az anyagot, pár héten belül megkezdik a kiszállítást, s a vezeték építé­sének előkészületi munkálata­it, hogy a kitűzött határidő­re, még az idén villanyt kap­jon a község. Borsod megye nyolc közsé­gének villamosítása vár az ÉMÁSZ dolgozóira. A kitűzött határidőre be akarják fejezni a munkát, ezért Tárd község­ben már megkezdték a gödör­ásást, s az anyagszállítást a munka ütemének megfelelően, folyamatosan végzik. Hajdú megyében Üjszent- margita is kap villanyt az ÉMÁSZ dolgozóinak munkája nyomán. A VEZETÉK ÉPÍTÉSÉNEK munkálatait nagyban befolyá­solja az időjárás. Ha enyhül az idő, a laza, elázott talajon nem tudnak jól haladni, ne­hézkes a szállítás, sok idő ki­esik az anyag késése miatt, de a jelenlegi időjárás kedvez ■a munkának, s ha nem lesz 'hosszú, rövid ideig tart az ol- jvadás, tartós lesz a száraz i,dő, [akkor a tervezett 11 község ■mellett még négy község vil­lamosítását tudják befejezni. . A vállalat idei terve a ta­valyihoz viszonyítva összegben i mintegy 18—20 százalékkal ■nagyobb, az 1959-es évben tel­jesített tervüktől i§ mintegy |2 millió forinttal több munka [elvégzése vár a vállalat dolgo­zóira. A kitűzött terv teljesí­tése érdekében több gépet kap ía vállalat. A napoikban érke­zett meg két GAZ típusú, 2,5 [tonnás, csőrlővel felszerelt te­herautó, amivel gyorsabbá, .könnyebbé válik a betonoszlo­pok felállítása, s több munka­ierőt át tudnak csoportosítani más munkahelyre, öt, szintén [GAZ típusú terepjáró teher­autó érkezését várják, amivel a szállítást, az üzemzavarok gyors elhárítását tudják meg­oldani. Ugyancsak az üzemza­varok gyors elhárítását szol­gálja majd a rádiós teherautó. I AHHOZ, HOGY A 11 KÖZ­SÉGBEN kigyulladjon a vil- [lany, nagyon sok munka kell, •do a most kapott, s a későb­biek során érkező gépek meg- rkörunyítik az ÉMÁSZ dolgo­zóinak munkáját, s nem utol- isósorban a kongresszusi mun- ttca verseny sikeres befejezése |után a felszabadulás lő. évíor- •dulója tiszteletére indított szo­cialista munkaverseny, a vál­lalat minden dolgozójának lel­■ kiismeretesebb munkája bizto­síték arra. hogy a vállalt ha- Itáridőre, vagy már korábban [eljusson a villanyfény Heves— ■ Borsod megye legeldugottabb thegyi falujába is. i P. E, megértettem magát... Ha így ■ látja, belemegyek. Mégis, ma- I ga tanult ember ... [ Barátom erre elővette a be- [ lépési nyilatkozatot, kiterítette ■ az asztalra, de a gazda nem . mozdult. ! — Hát nem írja alá? — kér- [ dezte. — A doktor úrnak? — Igen, A gazda zavarba jött. — Ne vegye rossznéven, de ha már belépek, azit akarom, hogy hivatalos legyen... úgy­hogy az elnöknél gondolom aláírni... Névadás Az egyik gá- ' téri gazda már __4 '*• ) a kezdet kez­~V~ detén azt haj­/ f / V* N togatta, hogy I v\ •/ ° bizony csak l _J ötvenediknek ' írja alá a be­lépési nyilat­kozatot, sem előbb, sem utóbb. Nem erőltették, hát ha így kívánja, legyen. Amikor már a negyvenhetedik nyilatkoza- , tan feketéllett az aláírás, a tanácselnök leküldte hozzá a kisbírót, hogy jöjjön, mert kö­zeledik a kerek szám. Csak a kabátot, meg a kucsmát vet­te magára, azt is jártában, s jól kilépett. A tanácsházán azonban már többen álltak az asztalok előtt és csak hatvan- ötödik lehetett a sorban. így történt, hogy azóta új nevet kapott, mégpedig: ő lett; a „Hatvanötödik” Pista. SZEMES PIROSKA: csifogatot nem tervezhetnek, hiszen az külön kiadást jelen­tene, azonkívül, hogy nézne ki a traktorok mellett egy sza- nárkordé? Vágóhídra külde­ni? E sorsdöntő tebt sok lelki- ismeretfurdalással járna, hi­szen kedves két jószágról van szó, kinek lenne ehhez szíve? Hosszú fejtörés következett, míg végre megállapodtak ab­ban, hogy eleget dolgoztak gazdáiknál a kis patások, — nyugdíjba lehet őket küldeni, mégpedig, hogy ne érezzék nagy magányukat: a juhászok birkaállományába beosztva, szolgálaton és leltáron kívül. Csak hivatalosan Orvos bará­tom maga is azon igyeke- zett. hogy a í falu mielőbb U l túljusson ví döntésen. Kü- ,1 ' ­lönösen szívén ^ viselte egyik régi betegének sorsát. Ügy érezte, egymaga is elegendő, hogy ennek az embernek megmagyarázza, amit értenie kell, hogy aggá­lyai eloszoljanak. Már a har­madik beteglátogatással össze­kötött beszélgetésnél tartottak, amikor így szólt az orvoshoz: — Jól van. doktor úr, én volt ez a hang. s a zajongók elhallgattak, szinte csak azért, hogy a következő pillanatban nevetésbe törjön ki a terem. A derű, a vidámság a legjobb békítő. A dühös ember, ha megnevettetik, elfelejti harag­ját. Ez történt itt is. Ügy lett, ahogy a felszólaló mondta. A tsz-elnököt pedig azóta is így hívják: a pásztor. Problematikus vagyontárgyak á Az egyik Jt újonnan ala­/yJ, kult termelő­ig (k • szövetkezet­iNÓJl/ V kott lenni, \ W t I hozzáfogtak a \ \ I / behozott va­' \ \ y gyontárgyak \ V t' leltározásához. 1 \ Annak rendje ' ' és módja sze­rint mindent felírtak, meg­állapították. mennyi az értéke s beírták a közös vagyontár­gyak közé. Hanem, amikor a két szamárra került a sor, meg- • állt a leltározó bizottság tu­dománya. — A minta alap- ■ szabályzat ugyanis nem jelöl: meg, milyen értéke van az 1 ilyen füles jószágoknak. Csa­közős gyűlésre egybesereglett a falu, s többen azt javasol­ták: ne legyen két szövetke­zet, egyesüljenek mindjárt a kezdetnél. Csakhogy ebből a javaslatból óriási véleménykü­lönbség származott. A régi szövetkezeti tagok ugyanis megmakacsolták magukat és egymás szavába öltve szavu­kat. tiltakoztak az újak ellen. Persze — mondták — most jön­nétek hozzánk, mert nekünk van már felszerelésünk, istál­lónk, meg mindenünk. Amíg kint voltatok, csepültetek ben­nünket, hogy ilyenek, meg olyanok vagyunk, így, meg úgy nem lépnétek be hozzánk. Vihar kerekedett. Az újak ra­gaszkodtak tervükhöz és a ré­giek is makacsul hajtogatták a magukét. Végül felállt az egyik tekintélyes új tag, aki a fél falut magával hozta a szö­vetkezetbe s azt mondta: — Emberek! Hát ml értelme van ennek? Az a javaslatom, legyen végre egy akol, egy pásztor! A régi prédikátorok elfoj­tott indulata zengett ezekben a mondatokban, akik szívük szerint szenvedélyes, hangos beszéddel magyarázták volna meg igazukat a nehezen ér­tőknek. de célszerűbbnek lát­ták a "fennkölt hangot igazsá­guk elhintéséhez. A harsány vitába szinte idegen, szokatlan MMIIIIIIIIIItlIHIIIItlIilliltlIllllttlIlllllllllillllllllllll Sok vívódással érnek a nagy elhatározások és sokan, mire pirkad a föld, már le­tudták a végi gondokat, s tü­relmetlenül várják új életük kóstolóit, az első közös lépé­seket. Azt az időt, amikor már nyugodtan néznek el volt barázdáik felett, s egy­nek látják régi parcelláikat a máséval, nagy búzatábla mé­hének az egyik dűlőt, kuko­ricaföldnek a másikat, s o puszta telken meglátják az első közös építményt, persze még csak képzeletben a nagy, pirostetős istállót. Az élet sohasem választja külön a komoly, emberes gondokat a vidám, játékos percektől. A lelkitusák pillanatait is jó ízekkel fűszerezi a mindig tréfára hajló emberi termé­szet, az aggodalom szülte té­vedés, a sok-sok félreértés, s a költői képzelet, amely min­den emberben ott szunnyad, s megteremti az új anekdotá­kat. Egy kis csokrot ezekből átnyújtok az olvasónak. Bibliai érv Az illető köz- — ,,— ség már évek óta két tábor- ra oszlott. — , d Egyikben tér- melőszövetke­zeti tagok tö- V \ mörültek, a »TYY 1 másikban ki- tv vülállók. Az idén aztán szép csöndesen gyülekezni kezdtek a belépési nyilatkozatok, £ alig maradt néhány, aki ne tette volna kézjegyét az új életformát elindító belépési nyilatkozatra. Akkor azitán — Jaj, szervusztok! Csak megiszom egy kávét, egy perc időm sincs, rohanok, mert megy a buszom! Jó nektek! Ti nem dolgoztok. Bezzeg én! — és sokatmondó sóhajtással fújja ki magát a presszó pult­ja mellett egy vidéken dolgozó szőke asszony, miközben eny­he lenézéssel méregeti barát­női zöldséggel, tejfellel, egyéb­bel telt hálóját. Persze, „ezek­nek” van idejük „beülni” a presszóba, hiszen nem dolgoz­nak — gondolja meg az utolsó korty fekete közben, aztán egy „Pá, kedvesem”-mel elvihar- zik. Dolgozó nő. A másik kettő: anya és feleség. Az egyiknél két iker és egy nagylány, a másiknál három iskolásgyerek és egy régi vágású férj veszi igénybe az örök asszonyi teendő, a házimunka elkerül­hetetlen kényelmét. Már any- nyit beszéltünk a dolgozó nő­ről. Tudja a férj, az anyós, a nagyobb gyermekek és a tár­sadalom, hogy a dolgozó nő milyen nagy megterheléssel próbál helytállni munkahe­lyén, otthonában egyaránt. Köztudomású az is, hogy az egyedülálló dolgozó édesanya sok esetben mérhetetlenül so­kat dolgozik és keveset alszik, különösen akkor, ha férje nem segít az örökké ismétlődő, so­ha nem szűnő, de szükséges házimunkában. Mégis meg kell állni egy ki­csit emellett a presszóban el­hangzott beszélgetés mellett. „Jó nektek! Ti nem dolgoztok” — mondta a szőke dolgozó nő, s nem vette észre azt, hogy a két kidolgozott kezű asszony összenézett. Nézzük meg eze­ket az asszonyokat, s általá­ban az asszonyokat egy kicsit közelebbrőL Ha egy mérnök gyermekte­len felesége dolgozni megy, minden bizonnyal akad néhány asszony, aki összesúg. „Na, tes­sék, már ez is dolgozni megy, elveszi más elől a kereseti le­hetőséget!’’ Ez persze nem igaz, mert kenyérharc nincs, csak női logikátlanság. Mert ha ugyanez a mémökné nem megy dolgozni és megpróbálja kevés munkáján felül kézi- munkázással, olvasással, eset­leg tanulással hasznosítani ide­jét, egészen biztos, hogy akad­nak környezetében olyan szomszédasszonyok, akik san­da pillantással mérik végig, s magukban ezt gondolják: „Miért nem megy az ilyen dol­gozni? Se kutyája, se macská­ja, igazán hasznosabban is tölthetné az idejét!’’ Igy vagyunk valahogy, mi, asszonyok ezzel a kérdéssel, még akikor is, ha nem valljuk be. Pedig gondolata mélyén sok asszony látja nemcsak ezt, hanem azt is, hogy, sok olyan eset előfordul és nagyon sok olyan család van, ahol az édes­anya egyszerűen nem tud el­menni dolgozni sehová. Sz. J.-né káli asszony. Hat fiú, egy kislány édesanyja. Férje bányász, egyik kisfia be­teg, születése óta. Nagyon ko­rán kel. Mire éppen kifáradt a reggel elvégzendő ezer do­logban, ébrednek a gyerekek. Reggeli mosdás, öltözés, evés, egy utolsó, gyors munka: tíz­órai az iskolásoknak, óvodá­soknak, anyai intés, és a gye­rekek, a kis beteg kivételével elviharzanak. Hogy mivel telik el a délelőtt? Azt hiszem, fö­lösleges részletezni. Vetetten ágyacskák, szakadt hálóingek, rendetlen lakás, malac, csir­kék, no meg az ebédfőzés. S mire eljön a délután négy óra, nyugodt, tiszta szobákban ta­nulhatnak a gyerekek. Az ab­lak mellett meg zörögni kezd a varrógép, s a szakadt hólmi, az új kising, kötényke boszor­kányos gyorsasággal készül el. Közben percekre feláll, oda­teszi a teavizet, férjének mos- dóviaet, időnként az órára pil­lant. Hat óra. Űjra csörögnek a tányérok, evőeszközök, vi­dám beszélgetés közben elte­lik a vacsora. Édesapa előveszi az iskolásokat, s átnézi a lec­kéket. A kisebbekkel évödik egy kicsit, aztán várakozva, rá­gyújt egy cigarettára, míg fe­lesége megbontja az ágyat. A család lefeküdt. Sz.-né még elmosogat, leemel a fregoliról egy-egy másnapra szükséges darabot, kivasalja, beáztat né­hány mosnivalót, még egyszer szétnéz a vakítóan tiszta kony­hában, s halk sóhajjal magára húzza a takarót. Ugy-e, kedves Szőke Isme­retlen, ez az asszony „sem dolgozik?" Van itt más is. N. N.-né, sem a neve, sem a címe nem fon­tos, mert semmi átlagon felülit nem csinál —- orvosnő valahol a megyében. Három iskolás gyerek édesanyja, azonfelül még orvos felesége, és így „nem dolgozik“. Csak egyedül végzi a teljes háztartási mun­kát, mióta mosógépet és por­szívót vettek, maga mos, s a nagytakarítást is.ellátja a. két kisebbel. A legnagyobb gyerek orvostanhallgató, s a férj be­csületes orvos. És fogorvos, S amikor délután megindul a beteg fogú környékbeli embe­rek áradata, az asszony ked­ves mosollyal igyekszik a ren­delőben ülőkbe bizalmat önte­ni. Fiatal lánykora óta irtózak a vértől, a gyomra ma is ösz- szeszorul, ha valamelyik be­teg felordít, de hősiesen, mo­solyogva segít a férjének. S mikor a hideg éjszakában be­teghez hívják, az asszony pok­rócba csavarva virraszt a re- zsó mellett, hogy forró teával kínálhassa azt az embert, akit szeret, s aki már huszonhárom esztendeje megszokta ezt a gondoskodást. Vagy beszéljek arról a mozdonyvezetőnérői, akinek gyomörbeteg férje olyan ideges, hogy ha nincs érkezése után 10 perccel ked­venc étele az asztalon, bevág­ja az ajtót és elmegy, hogy éjféltájt kerüljön haza? Nem sorolom tovább. Min­denki tudna ezek után példát mondani arra, hogy valóban, azok az asszonyok, akik ma: fogalmakkal „nem dolgoznak”, mennyivel hátrányosabb hely­zetben vannak sok esetben, mint mi, akik dolgozunk. Mi emberek között élünk. Azt a munkát végezzük, amit szere­tünk, amihez kedvünk van, no meg Keresünk is. Segít a szaK- szervezet, az üzemi nőtanács, ott a jól felszerelt bölcsőde, van szakszervezeti üdülésre le­hetőségünk, ha betegek va­gyunk, „kiír" az orvos. És azért a dolgozó nők férje ma már belátja azt, hogy ha ke­nyérkereső társa van, bizony neki is meg kell csavarni egy- szer-kétszer a mosógép gomb­ját, s a reggelijét elKészíthe- ti maga is. A nem kereső asz- szonyok férje meg általában véve úgy gondolkozik, mint a Szőke Ismeretlen — mindent végezzen el az asszony, hi­szen úgy sincs más dolga! Fölöslegesnek tartom vitát nyitni afelett, hogy kinek jobb. annak, aki dolgozik, vagy an- naK, aki „otthon van". Mind­kettőnek van előnye, mindket­tőnek van hátránya. Mind­ezekből csak azt az egyetlen következtetést szeretném le­vonni: becsüljük meg az édes­anyákat, azokat a házáasszo- nyöKat is, akik otthonukban végzik el azt a munkát, ami ^ meleg családi fészket, a gye­rekek boldog, soha vissza nem térő korát biztosítja. Ne gon­dolkozzunk róluk úgy, mintha fölöslegeseik lennének a társa­dalomban. s mielőtt leäüasiny- lő véleményt formálnánk, sőt nyilvánítanánk róluk — talán próbáljuk ki magunk is a „nem dolgozó nő“ hétről hét­re, évről évre ismétlődő napi problémáját! Cs. Adám Éva HÁZIASSZONYOK

Next

/
Thumbnails
Contents