Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-11 / 35. szám
IÍN50. február 11., csütörtök NÍPCJSAo 5 PÜSPÖKI MIHÁLY: Pusitót János kora reggel óta bent ült a vásári italbolt szellős sátorában. Asztalra könyökölve mered az elébe helyezett háromdecis pohárra és úgy szemléli a fűszeresre ízesített meleg bor vörösbejátszó színét Olykor megrebbenő mozdulattal emeli szájához az öblös poharat. Szakértő kortyintá- sokkal ízlelgeti a gőzölgő italt, összehúzott szemöldökkel csettint minden hörpintés után, miközben a sátor bejáratára pislog folytan. Régi katonacimboráját várja most a vásárban. Mikula Jónást, aki levélkézbesítő a városházán. No. meg helypénz- szedő. Egy-egy vásár alkalmával. Még a reggel folyamán igére tett tett a cimbora, amikor a tehenet vezették fel a vásárra, hogy várja meg őt a sátorban. Mihelyt szűnik a helypénzsze- dés dolga, akkor felkeresi a lacicsárdában. Meg újságolta, hogy mennyire jutott a kam- mendálással. így hát nagy reményeket táplál a hivatalos cimborához Pusitót János. Mert Mikula Jónás befolyásos személyiség a városban. Bejáratos minden valamirevaló hivatalhoz, üzemhez. O kézbesíti Id a különböző hivatalos értesítést, felszólításokat. Jelen van mindenütt, mindenről értesül és mindenkivel kapcsolatban van. Mármint az alsóbbrangú emberekkel. Dehát az alsóbbrangú emberek mozgatják a világ dolgait. A portások, a hivatalsegédek és egyéb szürke tisztséget viselő közvitézek szagolják meg először a megüresedésre számító állásokat. Az egyszerű tisztségviselők értesülése és javaslata alapján döntenek a fejesek is. hogy kit, hova és mikor helyezzenek be. például egy éjjeliőr állásba. És Pusitót János is abban reménykedik most erősen. Abban bizakodik, hogy a cimbora beszerkeszti őt valahová, állásba. A téglagyárhoz, vagy valamelyik építővállalathoz. Éjjeliőrnek. Könnyű szolgálatba. ahol nem kell szaggatni nagyon az istrángot. Ezért a fejébe is vette csökönyösen, hogy nem fog a termelőszövetkezetbe dolgozni. Nem ő! Ö nem fogja meg többé a kapanyelet. Inkább elmegy éjjeliőrnek. Letölti minden ériéi a tizenkét órát, felveszi érte a fix fizetést és úriember lesz. Persze, azért nem Szállt szémbe a felsőbbséggel. Ügy gondolta: ha a világ így forog, hát akkor csak forogjon. De nélküle. Ezért az asszonyával íratta alá a belépési nyilatkozatot is, számítva arra: az ember sose kötelezze el magát valamire. Mert ha egvszer valaki lététté a Vóksot, akkor aztán nincs helve az ugrálásnak. Helvt kell állni az adod szóért. S azért azt okoricodla ki magának, hogv majd _ az asszony ellötvög helyette is ^ a közösben: elmegy néhanapján egv kicsit kaoálni. miegymást csinálni. 6 pedig munkakönyvét kér a tanácstól. Az élete párjára gondolva, eszébe jutott hirtelen, hogy meg kellene tekinteni már az asszonyát is. aki kint ácsorog a tehénnel a vásárban. A másik percben azonban arra gondolt. hogy fölösleges az aggodalom: úgyis pang a vásár, nem kell a jószág a fenének sem. Eladó állatta] van most a vásártér tele. de vevő az nincsen. Szökik mindenki a lábas jószágtól. Inkább vár még egv ideig a cimborára. Dél felé ballagott már az idő. de a cimbora nem jelentkezett. Helyette a keresztkomája. Tamus Nagy András dusta be a sátor nyílásán a báránvbőrkucsmás fejét. Vizsla szemekkel tekintett szét a vásári nénség között, majd megiátva Pusitót János alacsony zömök alakját, a fehér- abroszos asztal szomszédságában beltebb furakcVtott. Cigarettával a szálébanbüf- fertté+t a kantinos felé: — Nékem is három decit a melegebbjébolJ Nem telt el egy miatyánk- nyi idő sem, s máris parázs vita alakult ki a két keresz*- koma között. Pusitó János vitte a szót. — Azt mondom én neked, kedves egykomám — húzta meg itt a szót —. hogy az is bolond, aki hisz a tsz-agita- lóknak! — Mert megládd — lesz itt akkora szegínysíg, mához esztendőre, hogy az emberek nem bírják megkötni majd a gatyájukat az éhségtül. Itt megáll a beszéddel, koccintanak, majd folytatja. — Én csak a Haboga Zolit figyelem, hurkasütögetőt. Mert annak rettentő sok esze van. Az mán az ősszel kiszagulta. hogy téeszbe megy a falu. Ezért jó előre kiváltotta az engedélyt a lacikonyhára, s most járja a vásárokat, felteszi a petróleumfőzőre a tepsit és süti a kolbászt, a hurkát. Méri a portékát és röhög rajtunk. — És te ilyen lingár alak után igazodsz?! — vág a koma beszédjébe Tamus Nagy András. — Hiszen Haboga Zoli sose tartozott a rendes emberek közé! Világéletében azon törte a fejét, hogy hogyan szedje rá az embereiket. Nemrégiben is kizavarták a rend— Miféle állásba? — Fix fizetésű állásba. Éjjeliőrnek ... — Hihihi, hehehe — bugy- gyan ki Tamus Nagy Andrásból a röhögés. Kacag a koma, hogy a könv- nyei csorognak le két oldalt a körtealakú ábrázatán. A vásári nép pedig kíváncsian fordul a bugyborékolva nevető Tamus Nagy András felé. — Ne röhögj mán. hogy a tetű essen le a nyakadról — morog most már Pusitót János is restellkezve. — Csúfra teszel itt a vásárban. Még egy ideig rázza a röhögés a komát, de aztán elcsendesedik hirtelen. Lomha mozdulattal nyúl a zsebébe. A zsebkendőt elővéve, kitörülgeti a szemeit a könnyektől, majd a keresztkomához fordul komoly arccal. — Szóval, fix fizetésű állásba akarsz menni, vén fejjel? — Persze. — Éjjeliőrnek? — Az is egy állás. — Helyes — biccentett érre Tamus Nagy András. — De én azért a te helyedben elszégyellném magam. — Micsoda?! — Szégyellném magam — örüli a lőrinci vásárbul. mert hat forintért mérte a kétforintos kolbászt Pusitót János azonban rá- tromfolt a komára menten. — Mindegy, édes egykomám, de nagy ésszel dolgozik! — Nem ész kell ahhoz, komám, hanem vastagbőr — a pofacímsrhez. Erre már Pusitót Jánosba is belesül a szó. Nem tud szólni a koma vélekedésére semmit sem. Helyette a nagykab-it prémgallérja mögé húzza be az ádámcsutkás nyakát és hallgatásba burkolódzik, konokul. Tamus Nagy András elunja a hallgatást és megkocogtatja a két poharait. — Halló, gyöngyvirág — szól oda a melegborral foglalatoskodó kantinosnénak — tőccse meg őket! Közös akarattal húzzák meg a poharakat. Kint, a sátor szomszédságában pedig az általuk felemlegetett Haboga Zoli rikoltó hangja száll a vásári zsivajban. — Halló. halló, magyar anyák, magyar apák! Gyerünk ide szaporán, aki csak szereti a kishasát. Itt rötyog a finom kolbász, az ízletes hurka. nem( kell érte más. csak hatforin- tos summa. Hat forint az ára. de csak mára! Hat forintér’ egy nagy adag porciót, melléje egy kalap mirmiót... — Hallod? — hunyorít röhögő ábrázattal Tamus Nagy András a keresztkomájára — a nagyeszű Zoli ott kiabál. Még Kápusztás Zsuzsi is elres- tellhetné magát, ha eztazóbé- gatást hallaná. — Mindég}', komám — her- gelódik fel a megjegyzésre Pusitót János —, de én mégsem megyek a szövetkezetbe dolgozni! — Nem mégy? — Nem, bizonyisten! — Csak nem hurkasütögetőnek akarsz te is felcsapni?! — kezd buikálni a mosoly Tamus Nagy András csontos ábrázatán. Elvörösödő ábrázattal csattan fel Pusitót János. — Beszélhecc komám, amit akarsz. A gviivő héten mán állásiba kerülök^ nyomja meg erre a szót a keresztkoma. — Nézd, azt mondom én néked, hogy megtalálnád a számításodat a szövetkezetben is. Az orrod előtt van a major, néhány lépésre a portádtól. És ha jelentkeznél állatgondozónak, fejőgulyásnak, kényelmesen megkereshetnéd a három-négyszáz munkaegységet. — Nem a munkaegységre vagyok én kíváncsi, hanem arra. hogy a munkám után mit kapok a csoporttól! — szól most már higgadtabban Pusitót János. — Megmondom néked azt is — bólint erre Tamus Nagy András. — A mostani zárszámadáskor ötvenkilenc forintot ért egy munkaegység... Sorolná még Tamus Nagy András tovább is a számokat, de úgy véli. hogy fölösleges a sok beszéd. Elvégre, gondolkozó ember a keresztkoma. S ezért csak a iövőre vonatkozólag tesz megjegyzést. — Most mán azon törjük a fejünkét, ftógy az állátállo- mányt hogyan szapóHtsuk tovább. Állami hitelre támasz- kodiunk-e teljesen, vagy a saját erőnkből boldoguljunk. Mert. eddig, a szövetkezetünkben nyolc hold fődre jutott egy számosállat. (Egy átlagsúlyú szarvasmarhát, vagy három anyadisznót számítunk egy számosállatnak. és így tovább.) Szóval, meg kell teremténünk az alapot, hoffv a négy-öt holdra jutó számosállat létszámot elérjük a közeljövőben. Ezért rá kell mennünk a jól telelő fejőstehenek továbbszaporítá- sára. a sőre-, a sertéshizlalásra rriert a gazdálkodás alapja: az állattartás! Trágyázás és észszerű vetésforgó nélkül nincs gazdag termés. — Ez igaz — tűnődik el a szavakon Pusitót János. — Csakhát a havi fix fizetés Erre a vélekedésre Tartuis Nagy András is felhergélődik. — Hogv-hoSy? Te fix fizetésből éltél eddig? — Hát éppen — ném. Dehát ... — Mit dehát? Csak nem azt akarod mondani, hogy az a nyomorult nyolcszáz forintos éj jeliőrség biztosabb?! Nyakát behúzva hallgat el Pusitót János. Érzi; hogy a keresztkoma érveit nem lehet megkontrázni. Mert valóban: mi a csudát, is remél ő az éi- jeliőrségtől? Nyolcszáz forintért lohol minden áldott nap a szomszéd városba? Ha esik. ha fúj? Ez tényleg emeletes marhaság. Másrészt pedig amiatt res- tellkezik, hogy ő maga nem tudott rájönni az ilyen egyszerű következtetésekre. Hiszen csak legalább hébe-hóba is tapoga- tódzott volna a szövetkezeti embereknél. Már csak azért is. hogy tájékozódni tudott volna. Persze, az igazat megvallva: még a keresztkomával is kerülte a találkozást Valahogy abban a hiedelemben ringatta magát, hogy őt a szövetkezés hulláma soha nem fogja elérni Most pedig aztán elérte. Hiába csökönyösködött, az idő keresztüllépett rajta. Csak legalább alaposabban végiggondolta volna a dolgokat. Mert elhibázott szamárság volt az asszonyt beléptetni. Ővele most már szóba sem állnak a szövetkezetben. Hiszen azt fogják mondani, ha még kínálkozna is. hogy: Hja, Pusitót János barátunk. néked nem vagyunk lekötelezve a szövetkezet részéről. Magad akartad így, most aztán csináld! A másik percben pedig azon kezd morfondírozni, hogy mégiscsak meg kellene környékezni a keresztkomát, őszintén. Hiszen a koma tekintélyes ember a szövetkezetben. Állattenyésztési brigádvezető. Hátha tudna segíteni az elspekulált dolgán. Hirtelen elhatározással megkocogtatja a poharakat. Bort rendel a poharakba. Persze nem azért, mintha ezzel a keresztkomát akarná lekenye- rezni. Korántsem. Csupán csak azért, hogy a borral teli pohár mellett könnyebb a gondolatok kipakolása. Koccintás közben megszólalt. — Tudod, jókomám, elismerem az igazadat, de ez rajtam mán nem segít. A koma csodálkozó nézésére tovább fűzi az őt riogató gondo’atokat. — Elhibáztam akikor, amikor az asszonnyal aláírattam a belépési nyilatkozatot. — Mért hibáztad volna el!? — rőkönyöddk meg a lehangolt szavakra Tamus Nagy András. — Azért, mert ha én írom alá, akkor most nyugodtan jelentkezhetnék nálatok. Állat- gondozónak. — Dehát így !s elgyühetsz! — Belépés- nélkül? — Fenét! Aláírod te is a belépési nyilatkozatot... — Üres kézzel menjek hozzátok. és mondjam azt, hogy itt vagyok, ke’ lek-e? — Kellesz bizony! Mégpedig te kellesz a legjobban, mert a mi szemünkben nagyobb érték Vágy, mint a féleséged által behozott föld és a gázdasági felszerelés. Miná’unk nagyon kellenek a földet, jószágot szerető emberek. Márpedig te ezeknek éltél, dólgoztál világéletedben. Az elismerő szavakra felszínesedik Pusitót János kerek ábrázatán a jókedv. Jóleső érzés bizsereg végig az apró, zömök termetén. Rettentően tetszik néki az elismerés. Tamus Nagy András pedig, látva a keresztkoma vidulását. hamiskásan hunyorítva, mosoly int ja él magát. — Most aztán, remélem, könnyebb szívvel fogod átírni a belépési nyilatkozatot? Nincstelen ember lettél, nem kell behoznod a közösbe semmit, mert a feleséged mán bevitte. Nem igaz? Az incselkedő megjegyzésre e1 neveti magát Pusitót János Szemét hunyorítva, kacsint vissza Tamus Nagy Andrásra, maid a lacicsárdásmé felé int vidáman. — No, lelkem, kócsmárosné asszony, tőccse még egyszer tele ezt a két ibriket, ha mán nincstelen ember lettem. Mai mindenki jól szórakozik... ESTE NYOLC óra van, s a füredi Mátra Éttermet mar zsúfolásig megtöltötte a közönség: beutaltak, helybeliek, fiatalok és (finoman fogalmazzunk), nálunknál idősebbek. Az asztalokon sör. bor. fekete és körülöttük szórakozni vágyó emberek. Szinte vágni lehet a füstöt és hangos az egész terem. A diszkrétebb. eldugot- tabb helyeket egymáshoz húzódó fiatalok foglalják le maguknak s a hangulatiámpék elbújó félhomályában édes titkokról suttognak. Egy-egy társaságnak már nagyon jó a kedve. időnként felhangzik egy borízű hang: „Kecskebéka felmászott ...”. de az együttes józanabb tagjai lehurrogják: ók még tartják magukat, hogv maid úgy éjfél felé kezdjenek el igazán mulatni. A pincérek fehér kabátja hol itt, hol ott villan fel: rengeteg dolguk van, és azt akarják, hogy mindenki jól érezze magát. Sikerül helyet találni a szinte összeérő asztalok között, s máris (odajön Egyed István. az étterem közkedvelt vezetője: „Sajnos, jobb helyet nem tudok szerezni, de ilyenkor estefelé annyian jönnek, hogy egy gombostűt sem lehet elejteni: egy négyszemélyes asztal körül legalább heten ülnek Megkérem, hogy szóljon egykét szót az étterem munkájáról, a közönségről, a tervteljesítés- ről. REGGEL nyolctól éjjel egyig vagyunk nyitva, két műszakban dolgozunk. A délelőtti forgalom elég gyenge: ilyenkor a beutalt dolgozók inkább a kibővített és szebbé formált cukrászdát keresik fel. De este héttől kezdve szinte állandóan nyílik az ajtó: érkeznek Gyöngyösről, Gyöngy össolymosrál. Pálosvörösmartról, Abasárról katonatisztek jönnek, hogy kellemesen. jól érezzék magukat nálunk. Viszont meg kell mondanom, hogy éttermünk sokkal nagyobb forgalmat bonyolíthatna le. ha Gyöngyössel megfelelő lenne az autóbusz-összeköttetés. A taxiállomást, amelyet nem is olyan régen létesítettek, megszüntették. Kilenc órakor megy le hétköznapokon az utolsó autóbusz s ezért, szombat és vasárnap kivételével. kisebb létszámú a közönség. de ilyenkor is megtöltik az éttermet a helybeliek és a beutaltak. Meg vannak elégedve a konyhánkkal és nem kevésbé kitűnő zenekarunkkal, melyet Füredi László vezet. „Ki a legjobb munkaerő” —■ kérdem, s Pista bácsi a presz- szó-gép felé mutat. „A legjobb dolgozónk Szalai Julianna kávéfőzőnő. 1951-ben került vállalatunkhoz. Becsületesen, szorgalmasan végzi a munkáját, a vendégek nagy megelégedésére. Figyelmeztetést soha nem kapott, rendes, pontos munkája példaként áll minden dolgozónk előtt.” Éttermünk az utóbbi két hétben még zsúfoltabb volt, mint bármikor. Boldog István, a Mátravidéki Vendéglátó Vállalat igazgatójának hívására eljött hozzánk Putnoki Gábor, a rádió közkedvelt énekese, s esténként meleg hangjával sok szép perceket szerez a közönségnek. S végül udvarias, szolgálat- kész pincérünket. Kardos Józsefet kérdezem: hogy van megelégedve a közönséggel, mennvi a kereset? VENDÉGEINK — nyugodtan merem állítani —, kulturáltan viselkednek. Igaz. hogy néha akad egy-egy „nehezebb eset”, de mi mindig az udvariasság és a vállalat érdekeinek megfelelően elrendezzük a vitás kérdéseket. Nagyon szeretem a szakmámat, s azon vagyok, hogy mindenki jól érezze nálunk magát. Papp Miklós Qeijij. iből Manapság igazán nem ritka- ság-a- szép cukrászda a faluban. Sokszor igazán városi igényeket is messze kielégítőek ezek az új cukrászdák. A földművesszövetkezetek jóvoltából számuk egyre szaporodik, a régieket meg bővítik. Ott van például Tiszanána. Ezelőtt egy évvel egy kis teremben nyílt meg a cukrászda, apró székekkel, asztalokkal, parányi kis kávéfőzőgéppel Most már új terem is csatlakozott a régihez, rádió van, függöny, nagy presszógép. Szóval minden olyan, mint egy városi cukrászdában — csak a fekete nem. Még ennek kellene városi színvonalra emelkedni, hogy teljes legyen a hasonlóság... ★ Megyünk Visznek felé, azaz hogy csak mennénk, mert sorompót fogtunk. Türelmetlenül nézzük a hosszú, lassan kígyózó tehervonatot, ha lehetne, hát meg is tolnánk egy kicsit, mert sietős az út. De nem lehet, s így csak azzal enyhítheti az ember a várakozás hosszú perceit, hogy bámulja a vagonokat. Möst egy új, úgynevezett ön- kiüritős vágón megy, ez Bar- cikára tart. A másikon bányafa magasodik, ez valamelyik bányához kerül. Gördülnek a vagonok sorban, szénnel, fával, vassal megrakodva, az ember már nem is figyeli, hányadik, mikor furcsa rakomá- nyű kis vagon következik. Telistele kubikos-talicskával. Nem, nem újakkal. Régi, hasz* nált jószág valamennyi, szarva kifényesedett a sok fogástól. Viszik az új munkahelyre, -* gazdáik meg a következő sze* mélyvonattal utaznak utánuk. Hol vannak már a régi időki mikor ott nyikorgott a kubikostalicska az úton, s nyomd* ban roskadt vállal bandukolt a gazdája, töprengve, vajon ismét potyára teszi meg az utat, vagy kenyér is lesz végre? ★ Kedden este a babonákról tart előadást X. Y. iskolaigazgató, — olvasom az ajtóra kifüggesztett papírról. Nincs is ebben semmi szokatlan, — amiért mégis az. Nem valamelyik kultúrotthon ajtaján lóg a kis cédula, rajzszöggel felerősítve, hanem egy irdatlan pusztaság közepén épült kastély ajtaján. A pusztaság — valaha nagybirtok, ma állami gazdaság, a kastély a központi iroda, s a régi cselédházaknak már a helyük sincs meg, hiszen új, kétszobás családi házak épültek az elmúlt évek folyamán. S ennek a fejlődésnek egyenes következménye, hogy ott, ahonnan elűzték a nyomort, a lelkekből is el akarják űzni a tudatlanságot, a babonát. — békési —» fii Molnár László, Gyöngyös: írását megkaptuk, de azt közölni nem tudjuk, mert filmkritikát rendszerint lapunk belső munkatársai írják. Kérjük. írjon megtörtént eseményekről, szívesen fogadjuk. Egyébként a légutóbbi üzenetünk valóban dr. Molnár Mihálynak szólt, ugyanis ő is írt szerkesztőségünknek hasonló témáról. Rorzgonyi Imre, Tarnalelesz: A kisdóbosavatásról szóló levelét megkaptuk. Kérjük, hogy a jövőben az tJttörőházhoz küldje tudósításait. Kis Béla, Tiszanána: A prémiummal kapcsolatosan közöljük, hogy fejősöknek nem volt kitűzve célprémium. de ha ezt mégis sérelmesnek tartják, először forduljanak a Kiskörei Állami Gazdaság egyeztető bizottságához. Pólyák: Pál, Kápolna: örülünk; hogy ismét küldött tudósítást; kérjük, hogy a jövőben — úgy mint régebben —, gyakrabban küldjön levelet szerkesztőségünknek. Tóth András, Heréd: Megkaptuk a tollfosztásról írt kis riportját; írását lapunk valamelyik számában felhasználjuk, s kérjük, hogy minél több tudósítást. levelet küldjön számunkra. További leveleit várjuk. Kiss Ernőné, Visonta: Ápolónőképző tanfolyam Egerben van, de az már novemberben megkezdődött. Legközelebb, valószínű, csak a következő évben lesz. Kivés Sándor, Párád: Kérjük; írja meg pontosan, hogy milyen ügye van a bíróságnál, leveléből nem derül ki, milyen ügyben m* tézkedjünki
