Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

1960. február T, vasárnap népújság 3 Munkás, harcos hétköznapjaink Nem nagy hűhó. divatos, vagy divatja múlt szavak, ha­nem nyugodt, csendes alkotó munka, — ezek jellemzik né­pünk hétköznapjait. A gyárak­ban. a bányákban, iskolákban és hivatalokban forr. pezseg az élet. folyik a termelés, harc a tervek teljesítéséért közös és egyenkénti elgondolások valóra váltásáért, amelyekben a há­roméves népgazdasági terv tel­jesítése éppen úgy benne fog­laltatik, mint az új szobabútor, lakás, vagy éppen egy régen álmodott autó. Többet termel­ni. többet dolgozni, ma annyit jelent, mint megvalósítani az egész társadalom célkitűzéseit, aprópénzre váltani saját terve­inket. elgondolásainkat. És jó dolog, hogy ez a kettő együtt jár. mert mindenki munkája nyomán mindjárt láthatja is. hogy érdemes volt, kétszeresen érdemes volt dolgozni. Az utóbbi években elért eredményeink méltán tölthet­nek el büszkeséggel bennünket, hiszen barátaink segítsége mel­lett a maguk megfeszített ere­je kellett ahhoz, hogy eljus­sunk oda. ahol most vagyunk. Nem mennek nálunk rosszul a dolgok, a munkában eltöltött szorgalmas hétköznapok érlelik gyümölcseiket és éppen ezért akadnak olyanok is. akiken jóleső megnyugvás „terül el” és azt mondják: — A mi házunk táján már minden rendben megy. nincs is már semmi hiba. kár lenne „szaggatni tovább az istrán­got”. No, ez már maga baj, hogy akadnak, sőt vannak ilyen em­berek. akik hajlamosak arra, hogy az eredmények fényében ne vegyék észre a hibákat, a még meglevő bajokat, az olyan jelenségeket, amelyek meg­szüntetése érdekében még so­kat, nagyonis sokat kellene tenniök. Emlékeztetőül nem árt, ha csak néhány problémát ho­zunk szóba, amelyek igazolják, hogy azért nálunk se „minden arany” még. A gyárak, az üzemek — és majdhem hogy általánosítani lehet —, nem fordítanak még mindig elég gondot a munka termelékenységére, a takaré­kosságra. az anyagok gazdasá­gosabb felhasználására. Előfor­dulnak olyan esetek, hogy egy- egy új gépet, vagy szerszámot csak hosszú hónapok múlva, nagy huzavonával helyeznek üzembe és kapcsolják be a ter­melésbe. Számos helyen, —de különösen az építőiparban —. nagyfokú még mindig a pazar­lás, a gondatlanság. A minap az egyik egri ismerősöm el­mondotta. hogy nemrég kapott új lakásukban elrontotta első napjaik örömét, boldogságát a hallatlan füst, széngázszag, amely a begyújtás után a la­kásban terjengett. Utánanéztek, szakembereket hivattak és több napi kémlelődés után megálla­pították, hogy a kémény be van falazva ... Vagy hány és hány helyen panaszkodnak az új la­kások lakói: ereszt a cserép­kályha, rossz a vízvezeték, még használat előtt elromlik a roló... Gondatlanság. selejtmunka, amelyeketnagyobb lelkiismere­tességgel. gondossággal köny- nyen el lehetett volna kerülni. Egy másik probléma: Mosta­nában egyre többen panaszkod­nak és emelnek szót aziránt, ho«v az üzletekben, árudákban újra udvariatlanok, sőt gorom­bák az elárusítók és igyekeznek úgy feltüntetni a dolgot, hogy ők szívességet tesznek a kedves vevőnek akkor, amikor kiszol­gálják, kívánságát teljesítik. Vagy említsük talán a sokat emlegetett bürokrácia elleni harcot? Bátran tehetjük, mert még itt sincs minden a rend­jén, még e téren sem „ragyogó” a helyzet. Üzemekben, falvak­ban, tanács és vállalati szer­veknél. hivatalokban egyaránt fellelhető még e „fertőző beteg­ség”. S amit nem szabad egy pillanatra sem figyelmen kívül hagyni, a bürokráciát nem le­het egy csapásra kiirtani, megszüntetni. Lenin mondta Szokolovnak: — Az efféle kelevényt nem lehet kiirtani, csak gyógykezel­ni lehet. A sebészi beavatkozás ebben az esetben abszurdum: lehetetlen dolog, csakis a lassú gyógykezelés segít; minden más sarlatánság és naivság. — Fél­reértés ne essék, a bürokrácia nemcsak az akták tömkelegé­ben nyilvánul meg, de a bürok­rácia az öncélú ülésezgetés. emberek ügyinek felületes ke­zelése, a dolgok halogatása éppúgy, mint az értelmetlen „üresjáratok”. Számos tennivaló akad fal- vainkban is. ahol most valóban történelmi változások mennek végbe. Üj típusú falvak szület­nek nap mint nap szemünk láttán, új gazdálkodási formát választ a parasztság, új úton indul el. Segíteni, tanítani, ok­tatni és nevelni kell tehát min­denkinek, aki erre hivatott, aki erőt, bátorságot, elég felelőssé­get érez magában a nagy ügy iránt. Megváltoztatni, átformál­ni az emberek tudatát, ez a dolguk a pártmunkásoknak, a tanácsoknak, a pedagógusok­nak. Segíteni az új termelőszö­vetkezeteket. de törődni a ré­giekkel is, úgy, ahogyan azt ígértük nekik annak idején ... És sorolni lehetne még soká­ig a tennivalókat, a problémá­kat a gondokat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy nagyszerű eredményeink mellett bőven akad még tennivaló, de alkal­masak arra is, hogy kinyissák az elbizakodottságra hajlamos emberek szemét, megmutassák az újabb feladatokat. És ezeknek a problémáknak a megoldása is csak szorgalmas munkával képzelhető el. kitar­tó, küzdelmes munkával a dol­gos és harcos hétköznapok so­rán ... Szalay István ...hogy világszerte nagy ér­deklődéssel tanulmányozzák a varsói szerződés tagálla­mainak a moszkvai tanácsko­zásról kiadott nyilatkozatát. A nyugati országok lakosai előtt még világosabban áll, hogy a Szovjetunió. és a var­sói szerződés tagállamai nem akarnak háborút, megnem­támadási szerződést ajánla­nak a varsói szerződésben részvevő országok és a NATO között. A fegyveres erők egy­oldalú csökkentése is a kö­vetkezetes békepolitikáról ta­núsítja a nyugatiakat. A szocialista tábor országai; a legutóbbi moszkvai tanács­kozásukon újabb tanúbizony­ságot adtak arról, hogy a vi­lágbéke megteremtésén fára­doznak, igyekeznek megte­remteni a békés egymás mel­lett élés feltételeit. Most a nyugati vezetőkön van a sor, az ő válaszukat várják a bé­két óhajtó emberek milliói. (—ács) — A MÄTRAVIDÉKI Erő­mű dolgozói közül az elmúlt év második felében a szak- szervezeti üdülőket 42-en, a vállalati üdülőt 97-en vették igénybe és az erőmű dolgo­zóinak gyermekei közül is majd háromszázan üdültek a szakszervezet segítségével. Népművelési felügyelők és kultúrház-igazgaték értekezlete Egerben Tegnap Egerben a megyei, járási és városi népművelési felügyelők, művelődési házaik igazgatóinak részvételével megbeszélést tartottak. A meg­beszélésen első napirendként Juhász Tamás, a TIT előadója ismertette az ismeretterjesztő munka első féléves tapaszta­latait. Ennek keretében fog­lalkoztak a termelőszövetke­zetekben folyó munkaegység­számítási tanfolyamokkal és a 1 tanfolyam szervezési problé­máival is. Második napirendként Die­nes Tibor, a megyei tanács: művelődési előadója értékelte a Hámán Kató felszabadulási kulturális seregszemle eddigi eredményeit, a benevezéseket és az ezzél kapcsolatos további feladatokat. |A/VVV^AA/VVVVVVVVVi^^S^^VVVVVi,^i/VSA/VVVVNA/VVVVVVVVVVVVs^vVN/^vV*v'vVV vVVVvWvVWWVvVVWWWVWVVVWvWVv ^Av^AA^v^^v^A^v^AA^wAv^^VVVVWV^AAA’ KICSI KIS öregasszony, na­gyon nagy szatyorral csoszog az utcán. Csak az utcán cso­szog, otthon még nagyonis pec­kesen jár-kel, sürög-forog, de tudja mi az illem: az ilyesfaj­ta öregasszonyok viselkedje­nek korukhoz valóan, úgy, ahogy elvárják és elképzelik ezt a fiatalok. A kicsi kis öreg­asszonyon hatalmas kendő, csak vékony ónra kandikál ki belőle, meg a szeme, amelyért tán’ félévszázada is megvan, hogy bicskára mentek a legé­nyek. Ma egyszerűen apró ab­lakok, amelyek beengedik még a fényt, megmutatják, hol keli lelépni a járdáról, hol a só, meg persze azt is, hogyan vál­tozik a maroknyi világ, ame­lyet végigcsoszogott már ki tudja hányszor. Hideg van. Lehet, hogy any- nyira nem mar az idő foga. amennyire érzi, de két kendő sem pótolja ma már a vért, amely egyre sápadtabban, fá­radtabban csobog végig a test­ben, nem éppen becsületesen teljesítve feladatát. Dehát sok mindent megszokik az ember, megszokja az öregséget is, an­nak is megvan a maga jósága, szépsége azért, mégha lassan is mássza meg a lépcsőket — még szerencse, hogy ritkán van er­re szükség —, nagyon jó dolog élni, menni,, enni, aprókat kac- cantani kis semmiségeken ... Barátnői mind magukra húz­ták már az örök takarót, a tü­zes. csikó legények is ott cán- tan"v már bicskát, ahol az Ür rög1."" "ájuk szól: — vinye... ejnye, fiaim, hát már a mennyekbe vagytok, nem - Földön ... Itt nem illik ám az ilyesmi ... A kis öregasszony különben a piacon volt. Vett két kiló krumplit, nem mintha otthon nem volna, de legyen is, az ember schse tudhatja mi jön, mi les-’ s akkor legyen a kam­rában - 'h°z nyúlni így ta­nuk' nagyanyjától. így tan'' nyát is, fiát is ... Viszi hái . két kiló krumplit, GYURKÓ GÉZA: A BUKSZA meg egy kicsi húst, mellette a hatalmas buksza, azazhogy nem is mellette, hanem ponto­san mindennek a tetején, bele is pislog időnként a szatyorba, ott van-e még? — sok a rossz ember, vigyázni kell rá. Tehet­te volna a szatyor aljára is, de akkor meg nem látja a kopott hasú bukszát és azt látni kell mindig. PÖRKÖLTET csinál... Ve­reslő szafton, mint apró hóbuc­kák, meg hótól kopott rögök, úgy váltogatják majd egymást a krumpli és húsdarabkák. Ap­rókat cuppogott és a nagy ter­vezésben szépein bele is bot­lott a járda szélébe. Nem esett el, csak négykézlábra for­dította a suta lendület, a sza­tyor el a kezéből, a szatyorból, mint iskolából szabadult le­génykék, lánykák, futottak sza­naszét rettenetes serényen a krumpli szemek, csak a hús ült meg magabiztos komoly­sággal, pontosan a járda mel­lett. Hárman-négyen feltámogat­ták, kicsit, inkább szeretetből meg is szidták, miért nem néz az orra elé, meg miért nem vigyáz, ilyen korban nagyobb baj is lehet egy botlásból is ... A szatyrát a karjára akasztot­ták, belerakták a krumplit — mind, még az úttest másik ol­daláról is visszahozták a leg­rakoncátlanabbat, aztán egy ba­juszos, már emberféle ember, megtapogatta a hátát: — No, mehet mamuska. de tartsa a szemét az óira előtt, mert ki eszi meg a jó husi­kát ... — Nem vagyok én gyerek — dohogott magában a kis öreg­asszony, különösen az a husika fájt peki, ő szokta volt ezt mondogatni unokájának, s most meg neki mondják, — Jaj, istenem, jaj én édes jó istenem! — sikoltott fel benne az ijedtség. A buksza ... A buksza sehol. Nincs a sza­tyorban. Beletúrt a krumpli kö­zé, ott se találta. Elloptak:, egész biztos ellopták azok az átkozottak, lehet, hogy éppen az a bajuszos, egészen biztos, hogy az vitte el. Ö, a szégyen­telen, hogy nem sül ki a sze­me. meglopni egy szegény öregasszonyt... Micsoda világ ez, milyén cafkák az embe­rek ... Oda a buksza, most már oda ... JÓL MEGTERMETT rendőr sétálgat az úttest közepén. Mintha semmi dolga nem vol­na ez ég egyvilágom, csakhogy így sétálgasson, hintáztassa Ke­zében a gumibotot. Csizmája sarka egyenletesen kopog á kockaköveken, az egész ember maga a biztonság, a nyugalom és a védelem ... — Rendőr edvtárs... jaj, ked­ves rendőr úr — sipítozikoda a kicsi öregasszony a járda széléről, mert dehogyis lépne le oda, ahol úgy száguldoznak azok a megveszett autósoK, motorosok, mint a megvadult ördögök. A rendőr, úgy látszik, töpreng valamin, mert nem fi­gyel fel a halk siránkozásra. — Rendőr úr... kedves, rendőr bácsi — mondja most már hangosabban és most a rendőr meg is fordul, oda is lépeget három lépéssel ott van a járda szélen, ő lenn, az öregasszony fent, még így is le kell néznie, derékba ha­jolva... — Mi baj, nénikém... maga szólt? — Jaj, én... de nagyonis megvert engem az Isten... El­lopták a bukszámat, benne a kis pénzemmel, az átkozot­tak... Mert látja, ilyen ez a világ, amikor csak úgy meg lehet lopni a magamfajta sze­gény öregasszonyt — s ömlik a szó, mesélve, hosszasan, még a pörköltről is szót. ejtve, ho­gyan is lopták el az ő drága bukszáját. — Hát az bizony nagy baj — felhőzteti a homlokát a rend­őr. közben szégyenkezik is egy kicsit, mert ahelyett, hogy együttérezne ezzel a kicsi öreg_ asszonnyal, mindenképpen ne­vetni kéne. — Hát aztán, néni­kém, a szatyorban nézte már? — HOGYNE NÉZTEM vol­na, kedveském, néztem bizony — ingatja a fejét a kis öreg­asszony és bizonyságképpen, ott, a rendőr előtt is beletúr a krumpli közé. Meg is hőköl rögtön, mert az a hamis búk- i sza, lám, ott lapul a legsarok- ban, mintha még kuncogna is. ] — De az előbb nem volt itt! — bizonygatja, most már szé- ; gyenkezve. A rendőrből kitör az eddig ; elfojtott nevetés és úgy har- < sogja, telehahogva az utcát, mintha egy jó viccet hallott volna: — Látja-e, rosszul nézte : meg, édesanyám... — aztán egy kicsit hivatalosra vált a ; hangja, csak a szemében búj- ; kál tovább a kuncogás. — Nem ; kell mindjárt az embereket ; szidni, rendes népek élnek ma ; már errefelé is ... Tudja-e? Az öregasszony, mint valami; ijedt madárka, felpislog a ha- ; talmas rendőrre, hogyhát mit; is mondjon erre az emberfia,; aztán csak ennyit motyog ... — Jó van no, de nagyra; van... A- jó pap is holtig: tanul — s már szedi is lábát,! az otthoni fürgeséggel, siet: haza, kicsit boldogan, kicsit I szégyenkezve, mert megtalálta ' a bukszát, meg az emberek se ! olyan rosszak. A RENDŐR NÉZI még egy I darabon, amint a kis fekete I folt tipeg, tipeg bele az utca ! végtelenjébe, aztán sétál to- ’ vább. Éppenúgy, mintha sem- j mi dolga nem volna az ég egy- j világon. Egy este as egri Ady Endre Kollégiumban (Folytatás az 1. oldalról) Este van. Hideg téli este. Az egri Széchenyi utcán csaknerri nappali fényt szórnak a csillogó neoncsövek, a kirakatok fér I nye pedig szinte hangulatossá teszik a főutcát. A mozi előtt emberek járkálnak, az újság­árus esti lapjait kínálja, a szakszervezet hangszórója ta­vaszt árasztó zenét bömböl. A székházzal szemben egy ko­mor épület sok-sok ablaka vi­lágít. Ez az Ady Endre Kollé gium. Másfélszáz diák talál ott­hont a falak között. Otthont, s lehetőséget a tanuláshoz, szó­rakozáshoz egyaránt. Tanul­nak nyelvtant, fizikát és a többi tantárgyak mellett em­berséget. A szobákban, s a meleg folyosókon tanulópárok ha­jolnak a könyvek, füzetek fölé. Ezen a képen Hargitai István a törtek szorzását ma­gyarázza Domán Sándornak és az eredmény bizonyára nem marad el. A kollégium életét a diáktanács irányítja. Elnöke az igazgató, Somodi József elv társ, aki a nevelőkkel együtt nagy szeretettel foglalkozik a kollégisták problémáival. A diáktanács pontos tervet készít egy-egy hónap munkájá­ról. Kovács Bálint önkormányzati titkár és Tricz István KISZ aktíva-titkár épp ezt a tervet beszéli meg a kollé­gium igazgatójával. A tanulás mellett bőven jut idő a szó­rakozásra is. Rendszeresen járnak mozi­ba, színházba, s van már sa-> ját filmvetítő­jük is. — A könyvekért sem kell mész- szire menni. Háromezer kötetes könyv­tára van a kollégiumnak. No, és itt van a házi stúdió is, amely rend­szeresen sugározza műsorát, ha nem is az éter hullámain, — két szál vezetéken csupán. De így is hallgatja mindenki a szobákban el­helyezett hang­szórón keresz­tül. Különösen a Szivárvány című műsor örvend nagy népszerűség­nek. A stúdió munkatársat ezt a műsort készítették, mikor a fel­vétel készült. Galánfi Lász­ló, Sólymost József, Sári Gáspár, Szi­lárd Csaba és Kristóf Tibor azon mester­kednek, hogy egyetlen hiba se legyen az az adásban. A tanulás és a szórakozás mellett többen foglalkoznak sporttal is. Mintegy 30 aktív sportolója van a kollégiumnak. Már vannak büszkeségeik is. Ilyen többek között Vigh Sán­dor, a diáktanács sportfelelőse, aki az országos jellegű ifi kardbajnokság elsője lett. E riport keretében feltétle­nül szólni kell a konyháról is. Nagyon fontosnak tartják ezt a kollégium ifjú lakói is. Úgy mondták, ízletes és bőséges a koszt, nem lehet rá semmi panasz. Még Smider Ivánnak is ez a véleménye, pedig ő igen híres evő. Meg is látszik rajta, nem éppen sovány legény. Ez a felvétel nem a jó konyha cáfolata akar lenni, hiszen akármilyen jól főznek a sza­kács nénik, a hazainak nincs párja. Ezt tartja Iván is, s jó­ízűen falatozza az Átányból küldött friss kolbászt. Egymást segítve, telnek a délutáni és az esti órák a koh légiumban. E kis riportba nem fér el mindaz, ami egy este történik a kollégium falai között. Néhány képet műfajba adunk csupán olvasóinknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents