Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
1S60. február 23., vasárnap NÉPŰJSAG 5 Ma terv — holnapra valóság KESKENY KIS ÉK vize ka nyarog a lábunk alatt, szorosan hóZzábújva a hegy lábához, mintha csak védelmet keresne a szikkasztó szél ellen. Most kevés a vize, szerény, de ha megjönnek az esők, s a sok víz lezúdul a Mátra oldalán, valóságos patakká nő. Birtokába veszi az országút, meg a hegy közötti keskeny földsá- vot, úgy, hogy aztán egész nyáron ott marad a tocsogó. — Nemes füzet kellene ide telepíteni — néz végig a zsom- békos részen a tsz elnöke. — Olyat, amiből majd télen kosarakat fonhat a tagság. A többiek hallgatnak. Véletlenül vetődött fel a gondolat-mag, de ahogy nézem az embereket, úgy érzém, szárba is- szökken majd, s mire újra eljutok Patádra, már hajlékony kis fűzfavesszőket ringat a szél a zsombékok helyén. Tovább indulunk. Fél szavakkal beszélgetnek az emberek. de így is értik egymást. Éppen arról van szó, hogy az ordósi részen meg lehetne kezdeni a talaj előkészítést a mák alá. Aztán még egy-két nap és vetni kell, mert éppen most van a legjobb idő rá. Van egykét ellenvetés, de hamar megegyeznek. Aztán kétfelé válik az utunk. A szövetkezeti tagok indulnak haza — mi, a szövetkezet elnöke, MaHcsek Mihály, a tanács elnöke, Mata Pál, meg én, vissza a tanácsházára. Ők azért, hogy elmondják terveiket. én azért, hogy sorokba öntsem azt a kedvet, lendületet, ezernyi tervet, amivel itt, ebben a mátrai kis faluban. Párádon az új élethez kezdtek az emberek. Tervük az van bőven, úgy folyik a szó, mint a megáradt víz, ha felhúzzák a zsilipet. A tsz elnöke — egyébként úgy tudom, nem valami nagyon bőbeszédű ember — kerek mondatokba fűzi a sok éjszakán át tervvé érett gondolatokat. A TERVEK két dologra alapozódtak. Az egyik: mire van lehetőség, a másik, mire van szükség itt, az üdülőkben. Hát sok minden kell. Gyümölcs. zöldség és tej, tej, mert abból van a legkevesebb. Azt hiszem érthető, hogy az új termelőszövetkezet tervei mind ezt a célt szolgálják. Persze, most még csak elképzelés, terv az egész, de sok minden már ezen a tavaszon a megvalósulás stádiumába lép. Az első, ami a leggyorsabban meglesz, a zöldségellálás biztosítása, vagy legalábbis enyhítése ennek a gondnak. Van négyholdnyi erre alkalmas, öntözhető területük, természetes, hogy élnek is - az alkalommal. A másik lehetőséget az idén még nem tudják kihasználni, de mindenesetre megteszik a legtöbbet, ami csak tehető. Ez a tejellátás biztosítása. Sok akadálya van ennek. Az egyik és azt hiszem, ez a legnagyobb — nincs elég megfelelő minőségű jószág. A tehén ezen a vidéken, a parádi embereknél, valami szükséges rossz volt. Kellett, de itt nem nőttek mesterei a tehenészetnek. A ló? Az igen! Az kellett, az kapta a takarmányt — igaz, az hozta a legtöbb pénzt is a házhoz. Fuvaroztak az üdülőknek, az erdőgazdaságnak — megragadtak minden kis munkaalkalmat. Ló az van bőven, szépek is, kell is belőlük jó néhány, de a tehenészet, az még ennél is jobban kellene, hiszen a szövetkezet nem fuvarozó vállalat. De hát van egy régi közmondásunk: olyan kalappal köszön áz ember, amilyen van, a parádiak is a rendelkezésre álló állatállományból igyekeznek kiválasztani a legjobbat, hogy már ebben az évben is jövedelmezőbb legyen az állattenyésztés, illetve a tehenészet. A másik, amit már ebben az évben megcsinálnak: megteremtik a takarmányalapokat. Ennek érdekében vetnek a kalászosokra felülvetésként 120 holdon pillangós takarmányt. Ezt a célt szolgálja a 80 holdas kukorica. Itt az elnök még külön is megkért, írjam meg az illetékeseknek, ne Óvári 5-ös hibridet küldjenek, hanem MV 5-öst, mert itt a hegyvidéken ez kell. Ez korábban érik, jobban tudják tehát hasznosítani. A TAVASZI VETÉSHEZ hozzátartozik a vetőmagról való gondoskodás is. Ebben sem lesz hiba a jelek szerint, mert az elmúlt napokban megkezdték a vetőmag összehordását, s már áz első napon valami 22 mázsa vetőmag gyűlt össze. — Gyümölcsös is kell — mondja az elnök, s már sorolja a tervüket is. Az ősszel, terv szerint, 15—20 holdon telepítenek gyümölcscsemetéket, s öt holdnyi területen málnát. A málnatelepítés hasznát már a második évben látják, a gyümölcsét jóval később, de a szövetkezet tervei a távlatokra is szólnak, nemcsak a közeljövőre. A tervek nagyok is, szépek is, és ahogyan sorolják, a már eddigi eredményeket, reálisak is. Mert akarnak az emberek dolgozni, s már az első napoktól kezdve „megfogtak minden fillért”. A közös munkát például azzal kezdték a télen, hogy megalakították a lótulajdonos gazdákból a fogatos brigádot, s azok, amióta termelőszövetkezetbe léptek, munkaegységbe fuvaroznak az erdőgazdaságnak. Azt is megtették, hogy felvállalták a földművesszövetkezetnek a jégvágást. Kitermelték a jeget, hazafuvarozták, s mintegy nyolcezer forintot kerestek véle a közösségnek. Nyolcezer forint egymagában véve még nem nagy összeg, ha egy több mint ezer holdasra nőtt gazdaság életét nézi az ember, de abban, hogy már most a napokban előleget osztanak, már ez a nyolcezer forint is benne van. Mert ilyen terve is van a vezetőségnek. A napokban megtartandó közgyűlésen kiosztják az első munkaegységelőlegeket, a tervek szerint körülbelül 10 forintot, egy-egy január 1. óta eddig megszerzett munkaegység után. A munkakedvet ez természetesen csak tovább növeli. S erre szükség is van ahhoz, hogy mindaz, amiről a termelőszövetkezet elnöke, s tagjai ma még csak mint tervről beszélnek, holnapra valósággá váljék. Deák Rózsi Az egri Bugát Pál Szabadegyetemen az alábbi előadások lesznek kedden, március 1-én: ★ Technikai tagozaton Somos János tart előadást a hang- rögzítés történetéről a főiskola fizikai előadójában (II. e., 70.). ★ A szónokképző tagozaton A helyes beszéd fonetikai feltételei (felvételek, magnetofonbemutatás) címmel tart előadást dr. Bakos József főiskolai tanszékvezető tanár, a főiskola II. e., 56-os termében. ★ A világirodalmi tagozaton Lőkös István tart előadást E. Zola címmel a főiskola 22-es termében. Az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium farsangi tar- kabátkájában Kácsor Margit pletykaszámán kívül csaknem valamennyi táncszámnak nagy közönségsikere volt. Képűn-* kön: a román táncot járó Kurucz Olga és Illés Edit mosolyognak. A fiatalok évödését nemcsak az arcuk árulja el, hanem a hangulatos tánc is. Az első lépések Pétervásárán Alig egy hete alakult meg megyénk egyik termelőszövetkezete Pétervásárán, Ezüstkalász néven. Az új szövetkezet tagjai az alakulás után azonnal hozzáláttak az első teendőkhöz, annak felméréséhez, hogyan indulhatnak meg a közös gazdálkodás útján. Az első lépés természetesen a bevitt földterületek és az állatok Számbavétele volt. Az állatok felértékelését be is fejezték már, szám szerint 600 juhot, 124 lovat, 16 csikót, 43 fejőstehenet és 12 növendéket visznek be a tagok a közös gazdaságba. A lovakra —mint ahogy mondják — a tavaszi munkáknál van nagy szükség, mert sok az olyan földjük, ahová nem lehet tavasszal géppel rámenni. Később a lovak számát természetesen csökkenteni akarják. Az állatok felértékelése után most a zöldleltár elkészítése folyik, megállapítják, kinek mennyi őszi vetése, szántása van. Készülnek erősen a tavaszra is, kiszámolták, hogy holdanként miből mennyi vetőmagot kell bevinni a tagoknak, hogy a tavaszi vetés zavartalanságát biztosítsák. Számba vették már azt is, hány munkaképes tagja lesz a szövetkezetnek, hogy ennek figyelembevételével készítsék el a termelési tervet, s határozzák meg, hogy munkaigényesebb növényből mennyit vessenek. Az új szövetkezet nagy problémája az állatok férőhelyének biztosítása, ehhez megfelelő épületük ugyanis nincs. Már most tárgyalnak azonban az erdőgazdasággal, szériából épülő juhhódály elkészítéséről. Még csak az első bátortalan lépéseket teszik meg megyénk egyik legfiatalabb termelőszövetkezetének tagjai, de ezek a lépések máris biztatók, s remélhető, hogy a patronáló vállalat, a Mátrai Állami Erdő- gazdaság segítségével hamarosan teljes lendülettel végzik az első közös munkákat. flz 1980. évi áilatszámlálás Hosszú évek óta a Központi Statisztikai Hivatal a március 1-i állapotnak megfelelően számba veszi az ország állat- állományát. Az utóbbi időben ez a számlálás a községeknek csak egy részére terjedt ki, s az így kapott adatokból következtettünk a teljes állomány alakulására. Az elmúlt év folyamán a mezőgazdaságban ' végbement döntő változás azonban szükségessé teszi az állatállomány teljeskörű felmérését. A helyes tervezés, a húsellátás, a tejtermékek, a tojás-, gyapjú- hozam stb. biztosítása szempontjából egyaránt fontos, hogy valamennyi község adat* rendelkezésünkre álljon. Az állatállomány összeírása tehát a Központi Statisztikai Hivatal irányításával, minden községben végrehajtásra kerül március 1—10-ig. Az összeírás kiterjed a szocialista üzemek közös, a termelőszövetkezeti tagok háztáji és az egyéni gazdaságok szarvasmarha-, sertés-, ló-, juh-, kecske-, bivaly-, szamár-, öszvér- és baromfi- állományára, valamint a méhcsaládok számára. Az adatfelvételt számlálóbiztosok végzik, akik házról házra járva, megszámlálás után írják össze az állatokat. Az összeírás ideje alatt — kb. 7—10 napig — a községekben a csorda- és kon- dakihajtás szünetel. A számbavétel során előreláthatóan több nehézség fog felmerülni. így elsősorban azoknál a termelőszövetkeze, teknél lesz probléma, amelyek a közös állattartáshoz szükséges istállóval még nem rendelkeznek. Bár ezeket az állatokat az istállőzás helyén számba veszik, szükséges, hogy * leltári adatok alapján a tsz- elnökök tájékozottak legyenek az állatok számáról, kor- és ivarcsoport szerinti megoszlásáról. Az évek során kialakult tapasztalat azt bizonyította, hogy mindig voltak olyan gazdálkodók, akik állatállományukat igyekeztek a valóságtól élté- rően kisebbíteni, vagyis letagadni. Ezenkívül voltak olyan számlálóbiztosok, akik munkájukat nem jól végezték, a felvételnél hibákat követtek el. A letagadások, illetve helytelen felvezetések kiküszöbölése céljából a Statisztikai Hivatal és a tanácsi dolgozók szúrópróbákat végeznek, tehát az állatokat újból megszámolják. A fentieket figyelembe véve, senki ne vegye zaklatásnak, vagy személye iránti bizalmatlanságnak, ha az eredeti felvétel után ellenőrzik az összó- írási munkát. Viszont letaga- dás esetén a törvényes következményeket alkalmazni fogluk. A KSH megyei igazgatóság* tánc az ióba. A bíró tánc köz- ben többször is fenyítést alkalmazott ilyen esetekben: ha egy legény menyecskével táncolt; ha egy legény olyan menyecskével táncolt, akineK nem volt ott a férje (kétszeres büntetés!); ha egy lány vagy menyecske fizetés nélkül táncolt; ha valamelyik legény ká-: romkodott, vagy rendetlenke- dett. Kedd éjfélkor megjelent az lóban a községi bíró és elszed-; te a vonót a muzsikásoktól,: vége volt a mulatságnak. Akadt ugyan legény, áld har- monik ázott még, de a lányok j lassanként hazamentek, mert a közvélemény úgy tartotta, hogy olyankor a lánynak már otthon a helye. Szerdán reggel hamvazko-' dás után elmentek az iós legények „kódúi ni”, vagy „farsang bolondját járni”. Maskarának öltöztek: terhes asszonynak, hentesnek, rossz ruhában csavargónak. Arcukat bekenték korommal, vagy álarcot vettek fel, hogy ne ismerjék meg őket. Nyársat, kosarat vittek; magukkal és kéregettek a lányos házaknál. Kolbászt, szalonnát, tojást és bort kaptak, amit a végén az tóban fogyasztottak el. I NAPJAINKBAN a farsang 1 _________________ vallási ta rtalma és színezete mindinkább elhalványul, de a forma: mint a fiatalság szórakozásai- nák és ismerkedésének egyik hagyományos alkalma tovább él a természet megújulása, a tavasz kezdetén. Bakó Ferenc Farsang Hevesben I HÉTFŐN BÉGGEL «^8 I..... .. ............................. volt sz abad táncolni az iósháznál, míg vége nem lett a misének. A mise végén már a különböző iók zenészei kint álltak a templom előtt és a mise végeztével rázendítettek. Minden ió legénysége a maga bandájának muzsikájára táncba kezdett. Először a legények itt is magukban táncoltak, majd intettek annak a lánynak, akitől a zsebkendőt és a rozmaringot kapták. Minthogy ez a tánc a templom előtt zajlott le, „pao táncá’-nak nevezték. A paptáncét már a 18. századi egyházlátogatási jegyzőkönyv is tiltotta, de amint látjuk, nem nagy eredménnyel, mert a legújabb időkig fennmaradt. A pap-tánca végeidével táncolva, ujjongatva minden csoport elvonult a maga tójába. Itt a bíró először minden legényt megvizsigált, van-e nála imakönyv és olvasó. Ha nem volt, megbüntette és ha a bírságot nem fizette ki. a darabont felkötötte a láncra. Addig a láncon lógott, míg valaki ki nem váltotta. A büntetéspénz a közös kasszába ment. — Ezután egyet táncoltak, majd a legények elmentek a kocsmába inni, délfelé elvitték ebédelni a zenészeket. A tánc délután újra kezdődött és úgy folyt le, mint az előző nap. Kedden délután ugyanúgy volt pap-tánca, majd láncot kötöttek, aminek segítségével később büntetéseket róttak ki. A darabont az ajtóban állt és ügyelt arra, hogy a belépők fizessenek. Minden legény a szeretőjéért is befizetett mind a három napra, ahogyan a nóta is mondja: A népházba ráfúttak a bandára, Odajönnek a legények sorjába. Odagyön az én babám la megvenni, F./.üsí, pénzzel fog énértem fizetni. Akit a darabont, beengedett, azt a bíróhoz kísérte és befizettette vele a pénzt, amit a bíró a nyakába kötött vászonzacskóba rakott el. Először csak a legények mentek így be és félóráig magukban táncoltak. Ezután anélkül, hogy a táncot abbahagyták volna, intettek az ablakon, vagy az ajtónál leselkedő lánynak, hogy jöjjön be. Akinek bejött a szeretője, az középre állt és páros táncot kezdett, a többi legény pedig na gy körben, magányosan tovább táncolt. Vasárnap már éjiékor vége lett a táncnak, mert a tánc után a legények szeretőjükhöz mentek el. A lány magavarrta zsebkendőt és egy nagy szál aranyozott rozmaringot ajándékozott a legénynek. A zsebkendő régen a lajbizsebbe. a rozmaring a kalap mellé került. Az ajándékokat a legény egész farsang alatt viselte. Felvég külön szervezkedett, sőt még azon belül is a kisebb és a nagyobb legények. Húsz-harminc évvel ezelőtt a faluban négy ió szokott lenni. Egy-egy lóra összeszervezkedtek a legények, vagyis ösz- szeadták a rendezéshez szükséges pénzt. A pénzből kibéreltek egy házat három napra, megvették a bort és az ióba szállították, majd zenészeket fogadtak. Felkértek egy hites embert ió-bírónak, ki ezért néhány forintot kapott. A legények egymás közül „dára- bonf'-okat választottak, akik naponta egymást váltva segítettek a bírónak a rendezésben, a rend fenntartásában. I VASÁRNAP délután, ami1-----------------— kor a nép jött ki a templomból, a különböző muzsikus bartdák az iósiházak- hoz közel az utcán elkezdtek játszani, amivel kezdetét vette a farsang. Az oda illetékes fiatalság egyenesen az ióba ment. ahol már az ajtóban állt a darabont és kiabálta: Befelé, legények, befelé, lányok, ingyen tánc van! — Mindeki betódult az lóba, rákezdett a zenekar és eljátszott egy csárdást. A tánc végén a bíró és a darabont mindenkit kitessékelt, csak a rendező legénység maradt bent. A bíró számára, asztalt állítottak a sarokba és egy nagy görbe bottal állandóan ott tartózkodott. A mestergerendára I A FARSANG megünneplé■ ........................... se, mint a ta vasz beköszöntésének ünnepe, már a kereszténységet megelőző, pogány időkben egész Európában szokásos volt. Ezeket a pogány ünnepeket: a görögök dionysiáit, a rómaiak Baturnaliádt, a szláv Perchta és a germán Holda tavaszsez- dő ünnepeit kapcsolta be később a katolikus egyház a maga ünnepeinek ciklusába úgy, mint a nagyböjtöt bevezető ünnepségeket. A böjtöt megelőző három napon át Kómában tartott nagyszabású ünnepségek, a karneválok innen nyerték nevüket (carne vale =“ hús, isten veled!) és terjedtek el az egész világon. Beláthatatlan idők óta ünnepük Magyarországon is a farsangot. Régen vízkereszttól hamvazószerdáig tartott és az az időszak, amit ma is ünnepelnek, csak a vége volt a farsangnak, ezért ezt „farsang farká"-nak nevezték. Szombat este kezdődött és húshagyó kedd éjfélig tartott. A hamva- zó szerda után következő fél hetet népünk „csonka hétének nevezte. A farsang megünneplésének, mint népszokásnak legteljesebb termáját Heves megyében Felsőtárkányból Ismerjük, aho1 a farsang három utolsó ..napján mulatságokat, ún. iókat rendeztek. A mulatság vasárnap délután kezdődött és kedd éjfélkor fejeződött be. Szervesen kapcsolódott még hozzá a szerdai koldulás is. A rendezése a fonóházbe födött. Az Alvég és a
