Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE

A MEGYEI IRODALMI KÖR KIADÁSIBAN t™--..........

........."

A Z AJTÖ BEZÁRULT mögötte, a két

^ nővér végigtámogatta a hosszú Kórtermen. Csak homályosan fogta fel, mi történik vele. Még nem volt öntudatánál. Ablak mellé fektették, gondolatai szaggatottak voltak még, egymásba botlók, lüktetett benne n.inden, i labálytalanul, mint ahogy a szíve is kihagyásosan vert. Engedte, hogy a nővér takarja be, semmi ellen nem tiltakozott. A torka fájt nagyon Emlékezett rá, hogy gyomormosást csináltak, biztosan amiatt érzi nyeléskor a csomót. A teremben kékkel bevont lámpái-, égtek. Feje elég magasan volt, s megtudta számolni az ágyakat szemben is, anélkül, hogy felemelkedett volna. Összesen húsz ágy állt a teremben. Mindennel megpróbálkozott, csak el tudja felejteni az egészet, főként azt, hogy ide jutott. Itt mindenki ellenség. A hosszú mentőorvos közömbös, csontos arca, gúnyos megjegyzései teljesen lesújtották. Azért sem fog egy jajt kimondani De újra kezdi, ha innét kiszabadul. Csakhogy akkor már ügyesebb lesz. Miért ragaszkodnak mások. vadidegenek az ő életéhez, amikor ő, az érdekelt, nem akar tovább ittmaradná? Hiába erőltetik, nem és nem.

Már megszokta szeme a kékes fényt, s kint is virradt,' jól kivehette a tárgyakat. A kórházi ágyak között néhány óriási gyerekágy is volt. fehér hálóval az oldalán. Éppen ilyen volt neki is kiskorában. Ezek óriásiaK. Sőt: szeme láttára nőnek is. Az egyik már olyan magas, mint a mennyezet. Felrezzent. Lázálom... Amióta bejött, még nem nyílt ki újra az ajtó. Most két markos férfi, üvöltöző, vagdalikozó nőt hozott be. A hálós ágyaik egyikébe tették. Ott is kiabált, hánykolódott, arti- kulátlan hangok törtek fel belőle, és csak ritkán egy-égy összefüggő hangsor, vagy egy szó. egy mondatfoszlány .; ;

\I ARGIT EGÉSZEN megsemmisült.

11 Ugyanúgy, mint amikor operálták és éterrel elaltatták. Tiltakozni akart ellene, de már nem volt ereje hozzá, kikezdte az altató. Három nap múlva megtudta, hogy nem lehet gyermeke ... Sokszor kínozta álmában azóta is a kényszerű altatás emléke, amikor meg-' fosztották cselekvési jogától. Most is megfosztották, nem akar élni, és nem hagyják. Mire öntudata is derengeni kezdett a hajnali világossággal párhuzamosan, végre rájött, hogy részegek és öngyilkosok között van; Erre a felismerésre ismét összefolyt benne az értelem az értelmetlenséggel, agya gyötrően fájdalmas, józan villanásokkal verte, ütötte el tőle e nyugalmat ígérő bágyadfságot, amely már iótéKonyan csaknem beterítette.

Az a nő, akit az előbb behoztak, még mindig üvölt. Azóta párja is akadt. Margit pedig zuhant, zuhant a megalázottság elől a kimerültség észtompító állapotába, de tudata újra, meg újra feltört. A két nő időnkint kifulladt. majd újra rákezdett az üvöltésre. A nővérek kis olvasólámpa mellett regényt forgattak. mintha csak ezért, és nem a fekvőik miatt maradtak volna fenn éjszakára. Rájuk sem hederítettek. Csak akkor kelt fel az egyik, amikor a részeg nő lába beleakadt a hálóba és nem tudta kiemelni. Végre kifulladt a két ordítozó és elaludt. Csönd lett. Az egyik‘sarokból beszélgetés hallatszott. Margit akaratlanul is figyelte.

— Az öregemmel együtt hoztak be .;: —

nevet a hang rekedten, öregasszonyosan. — Eb ben a hónapban még nem voltam itt;; > Mert megjövök ám én ide többször ... Ismernek, mint a rosszpénzt... Mér? Mér?... A pia miatt..:

A két nő megint kiabálni kezd. mire az iménti öregasszony dühösen elkáromkodja magát:

— Az isteneteket, fogjátok már be a pofátokat ... Ha nem tudtok inni, minek nyakaitok be ... Nem lehet aludni tőletek...

A Z ÖREGASSZONY ül az ágyán. Ma^ gas a sodrony, nem ér le a lába, de különben is nagyon kicsi. Együgyűen ül, félrebillent sovány kis konttyal a fején. A kék lámpák már nem égnek, csak a nappal világít be. A két részeg nő alszik. Néha, amikor megfordulnak, felnyögnek. A nővéreik a regény közepére értek. Egy fiatal lány mozdulatlanul nézi a mennyezetet.. A szomszédja, negyven körüli asszony, suttogva kérdezi:

— Hogy érzi magát?

Lassan működnek a reflexek, sokára válaszol, de moccanatlanul:

— Mindegy ...

•— Mit vett be? *

— Szevénált...

— Én is... Az uram elment.;.

Itt ennyiből is értenek. Mindenkit elhagyott valaki, vagy ő akar elhagyni valamit. Menekülők... Némelyik önmagától akar menekülni ...

A nővér lázmérőket oszt. Jön a vizit. Margit a takaró alá bújik. Csak most lehetne megszűnni. Miért szólnak hozzá? Kinek, mi gondja vele? Vajon, hova tették a ruháit? Nem is emlékszik rá, hol vetkőzött le. Végigtapintja önmagát. A mintás, fodros kis kés kombinéja van rajta... Sírni szeretne. Nem tud. Erőszakkal gondol mindenfélére, csak arra az egyre ne kellene, de éppen az az egy tér vissza minduntalan.

SZEMES PIROSKA:

— Hogy van? — kérdezi az orvos.

— Jól! — mondja és megdöbben saját hangjának idegen, rekedt suttogásától.

— Látja, látja ... mit csinált magának! — szól gépiesen és méri Margit vérnyomását.

jjTÄLAT, ELLENSZENV fogja el, gyűlöli az orvost, aki szertartásosan, leereszkedően, kötelező nagyképűséggel végzi teendőit, legszívesebben leparancsolná az ágya széléről. A nővér is, most milyen szívélyes. Csupa komédia az egész. A vizit előtt rá se nézett az emberekre, most meg fontoskodik. Margit hányingert érez. Már nem a Szevenal- tól, hanem önmaga sikertelenségétől. Ilyen lehet a színésznő, aki a premieren megbukik. Ebben a pillanatban érezte, nem ismétli meg soha többet. Ikább élni, mint még egyszer elviselni a kudarcot.

Végre elment az orvos. A szoba sarkában n gy, üvegablakos fülke. Innét is oda lehet látni. A nővérek könnyen odalátnak, ha valaki felkel, végigkísérik szemükkel. Az üvegablakon át látni a fejeket. Margit is feltámolyog. remeg a lába, a keze is erőtlen, mintha különvált volna a vállótól. Egyáltalán úgy érzi, hogy csak álmodja az egészet. Odaér az üvegablakos vécéhez. Akkor fedezi fel, hogy a kórterem kijárati ajtaján nincsen kilincs. Megszédül. Határtalan vágyakozás fogja el, hogy innét kijusson. Menekülne már, mert borzasztó látni, hogy nem használnak belső kilihcset, csak a nővérek tudják kis kulcsaikkal kinyitni az ajtót, s a félreeső hely is üvegablakos, egy pillanatra sem bújhat el senki, szégyenével, mások szeme elől.

A falnak támaszkodik, mert azt hiszi, ösz- szercskad, ha odébb áll. Minden erejét össze kell szednie. Fél, hogy valaki segítségére jön. és ahhoz majd szólnia kell. Szerencsére nem jön senki, nem figyelik, mintha nem is lenne a világon. Mindenki magával van elfoglalva. Végre benyit a fülkébe. Beesettszemű, fáradt asszony álldogál magában, hátát a falnak támasztja, réveteg szemmel nézi a nyüó ajtót, és semmi jelét nem adja annak, hogy észreveszi a belépőt. Világosbarna haját régen moshatta, szürkén, csomósán borítja be kis madárfejét. Harmincöt körüli lehet, ha rendben tartja magát, egészen csinos kis asszony; Melle lapos, alig emelkedik ki sovány testéből, csontos kezét összekulcsolja, mintha kiálló sótartóit akarná szégyellősen eltakarni. Mosókombinéja fakó és gyűrött, lábán poros, eltaposott körömcipő.

Anélkül, hogy Margitra ránézett volna, megkérdezte:

— Maga mivel van itt ? ...

Margitot megdöbbentette ez a furcsa asz- szony, aki nyilván ide menekült szégyenében. Nem tud felelni kérdésére, ő viszont kopott hagján tovább mondta:

— Biztosan elhagyták ...

QLYAN FÄRADTAN állt, olyan színte- len volt a hangja, hogy Margit megsajnálta. Ugyanakkor pedig azt érezte, önbizalma kerekedik. Ahogy szokott lenni, ha nálunknál esettebb emberrel találkozunk. Ügy látta, hogy a nő nem öngyilkos. De ahhoz a két üvöltözőhöz sem hasonlít, akiket az éjszaka hozták be. Nézte a kis verébasszonyt és félt megszólalni, nehogy megkarcolja a sebzett soványcsomtút, akinek izommaradványait áttetsző kékkel vonja be a vékony, pergamenszínű, száraz bőr.

— Csak kérdeztem ... — vont vállat. — Az ember kérdez, ha nem muszáj is. Mert néha

beszélni kell. Másképp megfullad az ember. Csak megfullad, de nem hal meg... Hiszen, ha a hallgatás jó méreg lenne, már régen átesünk a vizsgán ...

Margit szép, fiatal testén gyönge melegség futott át. Hetek óta ez az első jó érzés, amit fel tud fogni, amit élvez is. Mint a jó ápolónő, gyengéden megsimogatja az asszony száraz karját.

— Mi baj? ... /

— Öngyilkosság... Csák más méreggel, mint maguk ... Ez, az enyim, lassabban hat és nem olyan rossz ... Néha úgy érzi tőle az ember, érdemes még élni... Ilyenkor nem ... Most útálok mindent. Nem is mindent, csak magamat. Latin neve is van, azt nem tudom mi... Magyarul alkoholmérgezés...

Margit könnyű szédülést érzett, s' a falnak támaszkodva, figyelte az asszonyt.

— Utálom magamat, hogy nem bírok ellenállni... Néha hónapokig nem iszom. Olyankor jó, megy a munka. Lábasokat, meg fazekakat festek, a legjobb munkás vagyok. Az anyám meg a gyerekek a mindenem. Igen bizony, van gyerekem. Ikrek. Egyik fiú, a másik lány, tizenhárom évesek...

CZÄRAZ HANGJA megolajozódott, tar- tása pedig mintha csak azt hangsúlyozná, nézd, ebből a fonnyadt testből kettőre is telt egyszerre.

— Hogy jutott ide?...— kérdezte bátortalanul Margit.

Az asszony lustán felhúzza a vállát.

— Elhagyott az uram... De már nem fáj. Akkor fájt. Sokáig. De hát annak már tizenegy éve ... A gyerekek is kicsik voltak... Akkoriban nem értem rá arra gondolni, hogy asszony is vagyok...

Végignézett magán, megdörzsölte karjait, s amikor sóhajtott, vastag drótokként domborodtak ki bordái.

— Pár éve még megakadt rajtam a férfiszem ... Csakhogy mindegyik azzal közeledett: elvált asszony, szabad préda. Örökké nem maradhattam én sem egyedül... nézze, maga még fiatal, kár lenne elherdálni az életét, soha nem tudhatja, hogy mi jöhet még. Ha én ilyen fiatal lennék ...

Legyint, de nem mondja meg, mit csinálna akkor;

Margit arra gondol: még szerencse, hogy nincs gyerekük. Szerencse? Vajon idejutott volna, ha gyermeke van? Most, hogy ezt az idegen asszonyt hallotta, először nem fájt az, ami történt. Nem sírta vissza férjét, nem hallja már fájdalmasnak a kegyetlen búcsúszavakat: „ Nem szeretlek...”

— Hány éves? — kérdezi az asszonyt.

— Harminckettő... Senki se hinné... Így van ez. Már másodszor vagyok itt. Jön egy férfi, szépeket mond, iszom, hogy ne irtózzam úgy, aztán már nem tudok egynél megállni ... Három-négy pohár után pedig már nem emlékszem semmire... Szegény gyerekeim, ha tudnák...

A RCA MEREV, közönyösnek látszik, de nyakán a torz rángás és a leguruló könnycsepp elérzékenyülésről árulkodik, sőt, másról is: a gyónást jelzi, a vallomást, önvizsgálat kezdetét.

— Az utcáról hoztak be, részegen ... Nem is értenék meg ezt a gyerekek, talán csak nagyon sokára ... hogy ez is öngyilkosság. Nem lúgkővel, hanem alkohollal... Soká tudnák meg, hogy ez mindegy ;.. Én tudom ..:

— Megfázik itt — szakította félbe Margit, látva, hogy rázkódik. — Feküdjön vissza... Mikor engedik ki?

— Nyolckor.

— Hazamegy 1

tlilllllillJllllillilll>llllllllllll|ll|l!lllllllllllllllllillllMIII|!i|il|. I Ili: |M|ll|lt*lllllliiailBllllllJlBliai)|llllllll|lill!llilll|lifll||il|i:|h|. * . It'll I I I

MOLNÁR JENŐ: HARGITAI ISTVÁN: ^

Havas táj varázsa

Magam plialanxa

Mindenütt égi tisztaság, mindenütt tündérek járnak, mindenütt mese és varázs: ünnepe van a világnak.

Alusznak a bokrok, a fák, a tündér ujjhegyen lépked. Alszik a magban a virág, szunnyad a földben az élet.

Micsoda csend! Nagy némaság, mintha kis angyal szállana ... Halott fészket ringat az ág, kifagyott a bokrok dala.

A négyszög kész, s cles szögben cohorsom: — ~ * Egymásba láncolt, töretlen csapat.

Melleikre vasingük lángja csap: Szívdobbanásuk, — egy velem: — a sorsom! Z

Száll a daluk: Szabadság és Haza! I

Ha elesik közülük egy — a többi Viszi magával, s testük halmaza Együtt győz, — vagy az alvilágba tör ki!

Ne hidd, kalandor, hogy őket a kényszer Z Fűzte eggyé s fegyelmező, kemény szer, |

— Vagy a zsákmánylás kéje s illata. — ~

Nagy fehérség, tiszta béke, havas táj meleg varázsa: szállj az emberek szívére, szállj le az egész világra!

Önként léptek e fényes áradatba.

Hol rímben gázolva s ritmust foganva, — Vert vértben áll szonett és ballada.

— Haza. Éjszakai műszakon voltam ... — nevet erőltetetten. De utoljára. Ha még egyszer idejövök, már nem megyek haza... Nem akarok idekerülni...

Szinte könyörgött, mint a vádlott a bírónak. De ki vádolta? És miért könyörög, kér egy idegent, akihez semmi kötelék nem fűzi? Vajon csakugyan semmi? Hát a közös sors, a magány? Margit rádöbbent, hogy ez az asz- szony sokkal nagyobb terhet cipel, mint ő. Egy óríáshordárnak is sok lenne. A mérge pedig lassabban öl. És vajon nem társat keresgél-e most benne, olyat, akinél nem kell szégyenkezni, akinek elmondhatja süllyedésének útját?

Az üvegablakon át kinézett a kórteremre, öngyilkosok, villant át az agyán. Az a két üvöltöző nő is az. aki most hosszú idő után először boldog talán, hogy az altatótól önkívületben, fehérhálós gyermekágyban álmodik.

— Mondja, eljönne egyszer hozzám ...? — kérdezte a sovány asszony. — Megnézné a gyermekeimet...

Margit bólintott, s észrevétlenül megnyugodott. Lám, már programja is van, mire kimegy. Odakint az ápolónő állt elébe egy papírlappal és tollal.

— írja alá, hogy többet nem teszi!

|Vj ARGIT MEGINT visszazökkent meg* semmisültségi állapotába. Szerette volna kitépni kezéből a papírt, apró darabokra szaggatni, de éppen ráesett a szeme a ki- lincstelen ajtóra. Minden azon az ajtón múlik, vajon kinyílik-e. Elvette a cédulát, ráírta: lemond öngyilkossági szándékáról.

És abban a pillanatban érezte is, hogy végleg lemondott róla. Nem fogja a szökést még egyszer megkísérelni. A fehérkendős ápolónő ugyanolyan tekintettel nézte az aláírásokat, mint a pénztárfülkék kisasszonyai a blokkot és a pénzt, amely nem az övék, de amiről mégis el kell számolniok. Egészen eddig gyűlölt mindenkit itt, a közömbös arcú nővéreket, a nyers orvosoKat. Most azonban új felfedezésre jutott. Hiszen így helyes, ő és a többiek itt csak blokkcédulák. Nem a személyük, csak az aláírásuk fontos. Nem ő, hanem kézjegye hiányoznék most, ha véletlenül tegnap sikerül...

Kihozták a ruháját. Egyenként nézegette meg valamennyi darabot. Nem is emlékezett rá, hogy a kék kardigánját magára vette. Milyen gyűrött a szürke puplinblúz... Hazamegy, mindjárt kivasalja. Dehogyis, kimossa. Hiszen tegnapelőtt is ez volt rajta. Ki kell mosni belőle mindent. Az emléket is. Körülnéz, látja, hogy sokan öltözködnek. Az ajtónál, a legszélső ágyon ül a sovány asszony, zsebkendőjével cipőjét törölgeti. Itt mindenki szótlan. Nem köszönnek viszontlátást a távozók, nem nyom senki borravalót a nővérnek* nem fog kezet ágyszomszédjával.

A kilincstelen ajtóban megfordul a zár; Ilyen lehet az, amikor megnyílik a börtönajtó a rab előtt. Együtt lépnek ki a kloroform szagú folyosóra. Kinn ^z utcán a sovány asz- szony megkérdezi:

— Merre megy?

Gyűrött, megviselt arcán csapások gyűjteménye a harminckét év. Ez az asszony most attól fél, hogy terhére lesz, ha egy irányba megy vele, viszont irtózik a magánytól.

— Jöjjön velem — karol belé Margit. — Megreggelizünk nálam, aztán elmegyek magához, megnézem a gyerekeket, meg a mamáját ...

Az asszony szemében sovány fény csillant. Mint a kutya, amelyiket sokszor megvertek már, és akkor is fél a gazda kezétől, ha simogatásra lendül, bátortalanul tétovázott. Margit azonban nem hagyta bizonytalanságban. Egészséges 'tüdeje fújt, fiatal szervezete már feldolgozta, átalakította, közömbösítette a mérget, izmos lábai hosszan nyúltak előre. Egy darabig nem veszi észre, hogy a kis, sovány asszony alig győzi duplázni lépteit. Csak amikor köhögni kezdett, akkor lassított. Kicsit szégyellte is, hogy egészséges, fiatal, a méreg nem fogott rajta és behozhatatlan előnyei vannak társával szemben. A nap már jót sétált addigra és ferdén rájuk sütött. A csontos kis nő meleg, kutyaszemekkel nézte társát.

— Ugye, ki lehet gyógyulni... mit gondol? — kérdezte, mint egy gyerek. — Mert én nagyon szeretnék megint a régi lenni ... Megérni, hogy hiányzóm valakinek...,

Margit rámosolygott. Éppen átsétáltak az úttesten.' Váratlanul autó kanyarodott eléjük, de nem vették észre. Magukkal törődtek, piros és rózsaszín holnapokkal, frissen mosott blúzok illata csiklandozta orrukat, tejeskávés reggelekre emlékeztek...

L’ÉK CSIKORDULT, a sofőr ynegállt és L haragosan ontotta rájuk szóba foglalt vázlatát. Ök ijedten egymásba kapaszkodtak, megálltak egy pillanatra, majd felszaladtak a járdára és einevették magukat. Hálásan visszapillantottak a még mindig kiabáló gépkocsivezetőre. Mindketten úgy érezték, hogy a sok gorombaság simogató, becéző, gyöngéd szózuhatag.

Egy embernek már ők is fontosak...