Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

I960, február 28., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Titkok nélkül Elöljáróban egy száraznak tűnő kis jelen­tés: a napokban párt és állami életünk egyik vezetője válaszolt Egerben a pedagógustár­sadalom feltett kérdéseire. A majd kétszáz pedagógus, értelmiségi kérdései felölelték gazdasági és politikai életünk legfontosabb és legértékesebb problémáit. Nos, ennyit elöljáróban arról az ankétről, amely nem azért érdemel elsősorban szót, mert az ott felmerült és megválaszolt kérdé­sek talán olyan újszerűek, meglepőek lettek volna — bár nem voltak mentesek az érde­kességtől —, hanem sokkal inkább azért a közvetlen őszinteségért, fesztelen légkörért, amely magával ragadta az ankét részvevőit is. Elmondtuk már néhányszor és nyilván még ejtünk szót róla, hogy a nép okos gyü­lekezete irányítja, vezeti végső fokon ezt az országot, hogy a haza ügyeiben mindenki­nek részt kell vállalnia, s a haza ügyeiről mindenkinek tájékozottnak kell lennie. Tegyük hozzá mindjárt azt is őszintén, hogy erről régebben beszélünk, mint ami­lyen régen valóban gyakorlat ez, leszámítva a felszabadulás utáni közvetlen esztendőket. Mert voltak esztendők, amikor a nagy szá­mokon. áz általános tételek ismertetésén túl, nem kapott mély és alapos, őszinte és tár­gyilagos tájékoztatást dolgozó népünk veze­tőitől, mert voltak idők, amikor egyesek az úgynevezett „őszinte” tájékoztatás ürügyén felnagyított nehézségeket, hamis tényeket, revizionista mérget csöpögi ettek nagy seré­nyen a saját sorsára kíváncsi emberek leikébe. Mind a két véglet közös szemléleti tőből fakadt: még mindig kiskorúnak tekinti azt a népet, amely nagykorúvá lett, bölcsebbnek tartani magunkat, mint a tömeget, többre tartani saját, népszerűnek hitt elképzelésein­ket, mint az emberek milliói által reálisnak ismert és elismert lehetőségeket — egyrészt. Másrészt felhasználni éppen a tömegeket, saját maga ellen, a szocializmus ellen, a hol­nap ellen, az őszinteség, a tárgyilagosság esz­közeivel, de csak eszközeivel, látszatával, s nem igaz tartalmával. Az a helyes, egyedül helyes politika, amely a tömegekre támaszkodik, az embe­rektől. a társadalmi rétegektől kér tanácsot, véleményt és kap ellenőrzést, a párt mostani kongresszusán nyert teljes kifejezést. A kongresszus hangja, Kádár elvtárs zárszava, az elhangzott felszólalások — mind azt bizo­nyították, hogy a felnőtt emberek őszinte, a nehézségek feltárásától vissza nem riadó, az eredményeket és a holnapi lehetőségeket jó­zanul mérlegelő vitája lehet az egyedüli for­rása további sikereinknek. Ezen az ankéton, amely csak egy volt a sok közül, ahol ilyen, vagy olyan formában találkozik népünk valamelyik vezetője né­pünk valamelyik társadalmi rétegével, vagy éppen egész népünk képviselőivel, — úgy­nevezett rázósabb kérdések is felszínre ke­rültek. Illetőleg azzal, hogy szó esett róluk, hogy kérdezték és fesztelen könnyedséggel, de mély őszinteséggel válaszoltak rá, már meg is szűntek kényesek, izgalmasak lenni, amelyeken szőkébb körben, letompított han­gon el lehet suttogni egy kicsit. „Titkos” gazdasági kérdések is felszínre kerültek, olyan gazdasági kérdések, problémák, üzleti fogások, üzleti és állami tervek, elgondolá­sok, amelyekről néhány évvel ezelőtt, ha négyszemközt szó esett, vagy pletykának, vagy fontoskodásnak, s a legjobb esetben is csak felfokozott érdeklődésnek tűntek. És lám, ezek a kérdések olyan formában kerültek terítékre, hogy a részvevő majd kétszáz ember a legteli esebb mértékben azo­nosította magát az elkéozelősekkel úgy érez­te, hogy im, az ötéves terv „intim” részleteit is megvitatják vele. hogy írh, teljes egészé­ben részesévé, tulajdonosává válik ezeknek a terveknek, elképzeléseknek. Mert csak más dolog az. ha tudom, hogy házat építe­nek, s megint más. ha azt is, hogyan, miből, miért kivel, milyen eszközökkel, milyen stí­lusban és így tovább. A ház. amely eladdig csak ház volt a szám'«nkra. amely lesz, így közvetlen ismerőssé, személyes ügyünkké ralik, egvütt izgulurk az érőtökkel együtt töprengünk, ha nehézség üti fel a fejét és együtt örülünk, ha sikerül legyűrni ezeket a nehézségeket. Nincs és nem is lehet titok — természe­tesen államtitkok mindig is voltak és lesz­nek is, most nem erről van szó! — az ország, a nép ügyeit, a holnap, a szocializmus épí­tését illetően éppen a nép előtt, amely építi a szocializmust, s amelynek épül a nagyszerű holnap. Hogyan is lehetne: éppen egy ország tulajdonosa előtt hallgatni tulajdona sorsá­ról? Mélységes ellentmondás lenne ez! Az ilyen és ehhez hasonló fesztelen, kö­tetlen beszélgetések, az emberekben felme­rülő kérdések tisztázása ugyanakkor hatal­mas és gyakorlatilag is kimeríthetetlen erő­tartalékot jelentenek. Más dolog az, ha egy szűkebb kör töpreng, tervez, legyenek bár tagjai még oly tudósok is, mint hogyha egy egész ország tudja, mi a terv, mi az elkép­zelés és milliók is töprengenek, hogyan le­hetne legjobban, legkönnyebben megvalósí­tani ezeket az elképzeléseket. Nem öncélú fecsegés tehát, hogy tíz, vagy száz ember feltesz tíz vagy száz kérdést és erre — ha már kérdeztek, akkor illik válaszolni — felvilágo­sítást ad a párt, az állam valamelyik vezetője. Állami létünk alapja ez. Alapja a párt és a tömegek kapcsolatának, módszere a kom­munista építésnek, kulcsa a holnap zárjának. Azok a pedagógusok, értelmiségiek, akik részt vettek ezen az ankéton, s azok, akik más gyűlésen, megbeszélésen találkoztak éle­tünk vezetőivel, megelégedetten nyugtázhat­ják, hogy ezt a holnap zárát nyitó kulcsot bátran használhatja a párt: nyíljék meg a kapu, nyerjen betekintést, s ebből erőt, lel­kesedést mindenki, aki sorsát egynek érzi népe, hazája sorsával. Hát ennyi tanulsága volt ennek a rövid, száraznak tűnő kis jelentésnek. Gyurkó Géza Ember lesz belőle Jóska a VI. b. tanulója. Osztálytársaitól csupán öltözé­ke és jellegzetessége: a félol- daira billentett fej különböz­teti meg. „Jólelkű gyerek” — mondják osztálytársai, de nem tanul. Utánanéztem a dolognak és megállapítottam: szülei vaj­mi keveset törődnek vele, mert ahogyan mondták, ott van a többi hat is, kisebbek és na­gyobbak. Tanulmányi előme­netelét csupán félévkor tudták meg a bizonyítványból, s Jós­ka nem kis csodálkozására még szidást sem kapott a bukásos miatt. S a bizonyítvány aláírása után hetek teltek el, de a ház­ban maradt a régi rend. Jóska tovább is kedvtelve róhatta barátaival a tereket, utcákat, nem idegesítette odahaza a ki­sebbekkel bajlódó szülőt és to­vábbra is egyesre felelt. Egy napon aztán óra előtt egyik ta­nárával beszélgetni kezdtek az otthonról, pajtásokról, tanu­lásról. Ügy mint ember em­berrel Szóba kerül a szpuí- nyik is. mert kérdésként hang­zott cl. A beszélgetés ered­©s® ®©©.'@.'®; ménnyel zárult. Jóska csenge­tés után a szünetben bent ma­radit az osztályban;, előszedte könyveit és buzgalommal ta­nulni kezdett a következő órá­ra. Osztálytársai észre sem vették a beállt változást, de ő nyugtatóan könyvelte el csen­getés előtt, hogy tanult ameny- nyi a rövid tízpercből tellett. Az órát tartó tanár — igyeke­zetét meglátva — megdicsérte hozzászólásaiért. Óra után még arra is figyel­meztette: egy nagy fiúnak ne legyen sáros a cipője, meg hogy édesanyja helyett a ka­bátgombot maga is. felvarrhat- ja és mennyivel más lesz alk-í kor rajta a ruha, ha a nagy® zsíros pecséteket benzinnel ki-8 veszi, amit ad az igazgató bá-g esi is, csak kérni kell illedel-§ mesen. A bizalommal telített! beszélgetés nem volt hiába-! való. Jóska cipője ma már nemi sáros, noha a boksz hiányzik' még róla és a kabáton ott díszeleg a gomb és nincs folt! rajta. Ügyel arra is. ho;gy fe-g jét ne csapja félre. Az úttörő] pajtások közül keresett bará-! tokát, kérte felvételét a csa­112 évvel ezelőtt született meg a Kommunista Kiáltvány ,,Kísértet járja be Euró­pát, a kommunizmus kísér- tete” — írták 1848-ban a Kommunista Kiáltványban Marx és Engels. A Kommu­nista Kiáltványnak ez a mon­data megrázta az egész vilá­got és megújuló erővel mu­tatta be azt a harcot, amely már akkor megindult, szerve­ződött a tőkés társadalmi rend ellen. A Kommunista Kiáltvány­ban Marx és Engels a tőkés társadalom kritikáját adták, rámutatva, annak minden becstelenségére. A munkás­mozgalom eddigi tapasztala­tait általánosítva a Kommu­nista Kiáltvány mutatta meg azt az utat, amelyen a mun­kásosztálynak járnia kell és amely út a forradalom győ­zelméhez vezet. Lenin így ír a Kommu­nista Kiáltványról: „Szelleme él és ma is mozgatja a civi­lizált világ szervezett és har­coló proletariátusát”. Ez a mondat napjainkban éppen úgy érvényes, mint volt ak­kor, amikor e szavak leírásá- ■ hoz Lenin tollat fogott, hi­szen a Kommunista Kiált­vány ma is a marxizmus kincsestára. Sorain munkás­nemzedékek nőttek fel, s vál­tak öntudatos forradalmárok­ká. kommunistákká. 1917-ben e kiáltvány szel­lemében diadalmaskodott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely létrehoz­ta és megteremtette a világ legelső szocialista államát, a Szovjetuniót. A Kommunista Kiáltvány utolsó mondata így hangzik: „Világ prole­tárjai, egyesüljetek!” E mon­dat ma már beragyogja az öt világrészt és jelentőségét ba­rát és ellenség egyaránt is­meri mindenütt a világon. Egy íöHéneiemköjiyv ni ai*gó fára Csárda a rákhoz (Folytatás az 1. oldalról) Hogy egy állam milyen cé­lokat követ, arra több más tényező közül abból is követ­keztethetünk, milyen szel­lemben neveli ifjúságát, ho­gyan értékeli nemzeti hagyo­mányait. Nos, a nemrég ki­adott nyugatnémet történe­lemkönyv alapján — amely a lényeges események elhall­gatásával, helytelenül levont következtetésekkel, az össze­függések eltorzításának keve­rékéből összetákolt történe­lemhamisítás — kétségtelen, hogy a bonni állam oktatás­ügyi szervei a nyugatnémet ifjúság nem éppen demokra­tikus szellemű nevelését tűz­ték ki célul. Íme néhány kivonat a tan­könyv tartalmából. Nézzük csak meg, hogyan foglalkozik az például a hitleri gazdaság- politikával. Egyoldalúan, ösz- szefüggéseiből, következmé­nyeitől elvonatkoztatva. Idézzük: „Németországban 1933-ban több mint hatmillió ember volt munka nélkül. Hogy rajtuk (tehát nem a háború­ban érdekelt tőkéseken és nagybirtokosokon) az állam segítsen, munkalehetőségeket teremtett, a birodalmi autó­utak, a csatornaépítés, a la­kásépítkezések révén sok mil­lió munkás jutott kenyérhez. Még több munkaalkalmat nyújtott a fegyverkezés, ame­lyet előbb titkosan, később nyíltan folytattak.” Tehát a hitleri gazdaságpo­litika ezek szerint nem is volt olyan rossz, nem is volt az agresszió eszköze. És hogy a következménye tízmilliók el­pusztulása, százmilliók mér­hetetlen szenvedése, nemze­dékek munkája által alkotott óriási anyagi és kulturális értékek elpusztulása volt, azt a tankönyv szerzői hallgatás­sal intézik el. A történelemkönyv szerint a második világháború kirob­bantásában mindenki hibás, csak Németország nem. A német fegyverkezés elkerül­hetetlen volt, a többi álla­mok fegyverkeztek és a győz­tes hatalmak még Hitler ha- talomrakerülése előtt elis­merték Németországnak a fegyverkezést illető jogát — magyarázzak. De önként vetődik fel a kérdés: miért erőltetik a nyu­gatnémet militaristák napja­inkban az atomfegyvérkezést, amikor Nyugat-Németország biztonságát senki sem fenye­geti? Ügy látszik, a könyv szerzői nagy jártassággal ren­delkeznek a hamis érvek és következtetések gyártásában, mert ezt is megmagyarázzak. A hagyományos fegyverek és az embertömeg szempont­jából a „kommunista tömb“ előnnyel rendelkezik, ezért a nyugati világ szabadságának védelmezése szempontjából szükséges az atomfelfegyver­zés. Mondani sem kell, hogy a nyugati világ védelme bás­tyájának Nyugat-Németor- szágot tartják. És hogy minderre feltegyék a koronát, — megfeledkezve a kommunista párt betiltásá­ról, a békeharcosok üldözésé­ről, a tömeggyilkos miniszte­rekről, a hitleri generálisok­ról, — azt állítják, hogy Nyu­gat-Németország egy demok­ratikus jogállam. Mosolyogni kellene ezen, ha a nyugatnémet militariz- mus nem lenne olyan veszé­lyes a béke ügyére nézve. GÉMES MIKLÓS Tekintse meg ns illatszer- cs kozmetikai cikkek kiállítását A HÜSOSPIACI PAVILONBAN INGYENES KOZMETIKA! NYITVA MÁRCIUS 6-IG, VASÁRNAP IS. egri Állami AruhAz. A Halászcsárda üzletvezetője: Dobos Ferenc. Lelkiismertesen végzi munkáját. Naponta több mint háromszáz ember étkezéséről kell gondoskodnia, ö szerzi be az ételekhez szükséges nyersanyago­kat. Mindent nagyban vásárol, száz kiló halat, 80 kiló húst egy-egy al­kalommal. Kell is ez a nagy mennyiség, mert a halászléből pél­dául száz adagot is főznek egy­szerre. Igaz, amikor éhesen asztalhoz ülünk és nem teszik elénk a fris­sen párolgó levest, idegesek va­gyunk, pedig a déli és az esti órákban egy pillanatnyi megállása nincs a felszolgálóknak. Adelsz- berger Adorjánná, vagy ahogyan a vendégek ismerik — Irénke —, 150 vendéget szolgál ki naponta, s több mint háromezer forinttal szá­mol, dolgozik. Szorgalmas munká­jáért elnyerte a kiváló dolgozó jelvényt. flhoi száz forintot sem tehet elkölteni Kereskedőknek „hatóságilag tilos“ elolvasni útiköltség. No és a remény, hogy hátha jó számokat húz­nak, de „ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. — Nincs itt valami félreér­tés? A rendelet talán csak ezer eletti nyomtatvány-megrende­lésre vonatkozik — bátorkod­tam közbeszólni. — Dehogyis, kérem, ezer fo­rinton felüli megrendelését Bu­dapestre adja be — így szól a rendelet és a szigorú boltos. Ja, a rendelet, az rendelet... <4 százast zsebembe csúsztat­tam és letörten indultam haza, hogy összeállítsam a nyomtat­vány-megrendelést, előre vagy íz esztendőre, mert mit le­hessen tudni, hátha elfeledem. Ámbátor ez nem valószínű, nert ennél fontosabb népgaz­dasági probléma ma nincs e hús földtekén. De nem és nem! Két üveg íntára, három jegyzetfüzetre, is dossziéra instanciát én nem nyújtok be, inkább tanulmányt Írok a piackutatásról, a bürok- ■áciáról és miegymásról. F. U. j Egy vendéghez hatszor kell men- nünk — mondja Mezei Sándorné, a Halászcsárda másik felszolgáló­ja. Először kezébe adjuk az étla­pot, aztán visszük a levest, majd a húst, aztán az italt, leszedjük az asztalt, s végül megjelenünk blok­kal a kezünkben, mikor elhangzik ■a felszólítás — fizetni. I ★ > Az igazsághoz tartozik — s ezért ;meg kell írnunk e kis riport kere­kében is —, hogy nagyon, de na­gyon kinőtte már magát ez a jó- hírű halászcsárda. Tenni kellene valamit, méghozzá nagyon gyor­san, a nyári szezon beállta előtt, hogy bővíteni lehessen a kisven­déglőt. Ezt kívánná a vállalat, s • vendégek érdeke egyaránt. Á adta be negyedévi megrende­lését. — Micsodát, kérem? — A nyomtatvány-igénylést! A 194/1954. Kip. Min. rendelet értelmében a tárgynegyedévet megelőző 75 nappal előbb be i kell azt hozzánk nyújtani. — Ugyan, ne beszéljen már, a mi ktsz-ünk tíz napja ala­kult. Adófizető kisiparos vol­tam én, honnan a csudából tudtam volna tavaly, hogy most mi mindent kell besze­rezni. — Vagy van tervgazdálko­dás, vagy nincs! Mi csak any- , nyi árut hozunk, amennyit tő- lünk megrendelnek. Közben újabb vevők jönnek, , helybeliek, és vidékiek — mert az egész környék kiszolgáld- , Sára ezt az egy boltot rendel­te végzetünk —, de a lottó­számokat könnyebb eltalálni, ■, mint az itt kapható árukat. De az a bizonyos lottószelvény csak 3,30-ba kerül, Tiszaná- náról, Kömlőről, vagy Szilvás- 1 váradról meg jóval több az § Felelősségem tudatában ki­! ° jelentem, akad ilyen üzlet. Pár nappal ezelőtt még esküdtem volna rá: nem lehet, kizárt dolog. Szeretmém én látni azt a boltot, ahonnan feleségem , száz forintból visszahoz! § — Hol az a'■bolt, a világ vé­ti gén? 8 — Dehogyis, kérem, nem az S Északi-sarkon, nerh is áz ős- S erdőben, hanem itt, Egerben, í az Ür 1960. esztendejében. A í 68-as számú Nyomtatványbolt, í Mindenki kipróbálhatja. íme ? a recept. Végy elő egy ropo- \ gós százast, sétálj a Bajcsy- i 5 Zsilinszky u. 9-be, köszönj il- : i ledelmesen és kérj — mond- l ? juk: anyagkönyvelési kartont. 5 — Nincs. \ — Dossziét kérnék! t 3 — Elfogyott. , 3 — Kedves kartárs, egy vo­5 nalzót kérnék, könyörgöm, , í ilyen ici-pici, egyszerű kis 5 vonalzót! 5 —A keret kimerült. majd a következő negyedévben. Kü- o lönben is a vevő kartárs nem patba. Ma már megtalálta he­lyét az iskolában is, a csapat­ban is. A sok-sok tudáshiányt pe­dig osztálytársai igyekezne:; utólagosan pótoltatni. Óra után 10—15 percre ott maradnak megbeszélésre a tanárok is, kik közvetlenebbek, barátságosab­bak lettek Jóska szemében. Ai első ötös is megszületett a na­pokban. öröme leírhatatlan volt, neki is, az osztálynak is Megemberelte magát, beszél­nek róla a tanáriban ..; (Murcsányi)

Next

/
Thumbnails
Contents