Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-27 / 49. szám
1ÍNS0. fébru&F Sí.j szombat 3 NÉPOJsAe Rohanásra kényszerítjük az időt A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongreszusának határozata a szocializmusért folyó harc történelmi tapasztalatairól és a további feladatokról kimondja: „Pártunk a dolgozó tömegekkel összeforrva az előttünk álló években a következő alapvető feladatok megoldásáért küzd: Befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítjuk a szociálizmus építését hazánkban ... Á szocializmus teljés lerakásával és lendületesebb építésével közelebb hozzuk azt a napot, amikor a szocialista társadalmi rend teljes győzelmet arat hazánkban”. ..Közelebb hozzuk azt a napot”, közeledünk ahhoz a holnaphoz, amelyért a magyar nép legjobbjai évtizedek óta fáradnak, harcolnak, amelyért annyi vér és verejték hullott Horthy fehér Magyarországán. Közeledünk ahhoz a holnaphoz, amely felé 15 éve már nem a vak bizonytalanságával tapogatózunk, hanem a párt, a munkásosztály vezetésével, ha néha-néha még megbotolva is, dé egyre határozottabban, egyre biztonságosabban. S mert egyre közelébb jutunk ehhez a naphoz, mindinkább éfézZük, tapasztaljuk azt a jövőt, amelyét a holnap jelent, amely a tartalmasabb, gondtalanabb, gazdagabb, szebb és jobb élet ígéretét csillogtatja. De tapasztaljuk azokat az akadályokat is, amelyek húzzák, visszatartják az időt, akadályozzák találkozásunkat a szocialista holnappal. A kényelem, a megszokottság, a hanyagság és a pazarlás, a bürokrácia és a fegyelmezetlenség, mind-mind egy-egy „vizesárka”, „drótsövénye”, akadálya a holnaphoz vezető útnak. De vannak — és nem kevesen vannak —, akik nemzeti hagyományainkhoz, jellemvonásainkhoz híven, legértékesebb munkás tulajdonságaikat, öntudatukat bizonyítva, ott állnak az első sorokban, akik az időt rohanásra kényszerítik, hogy a holnapot közelebb hozzák. Hadat üzennek a kényelem, a megszokottság, a hanyagság és á pazarlás, a bürokrácia és a fegyelmezetlenség minden fajtájának és egymás után küzdik le az akadályokat a holnaphoz vezető úton. A kongresszusi munkaverseny ragyogó bizonyítékát adta megyénk munkásosztálya tettrekészségének, felelősségérzetének. Amikor a Központi Bizottság az országhoz fordult, hogy 1959-ben érjük el a munka termelékenységének, az önköltség csökkentésének, a főbb cikkek termelésének 1960-ra tervezett színvonalát, megyénk ipari dolgozói szinte teljes egységben teljesítették a párt kérését, és csak a kongresszusi versenyben sok tízmillió forint értékű vállalás teljesítésével válaszoltak. Amikor a párt kiadta a jelszót, hogy a nagyüzemi mezőgazdasúg építésében gyorsabban haladhatunk előre, megyénk szorgalmas parasztsága azzal válaszolt, hogy tömegesen támogatta a párt célkitűzéseit. Egymás után alakultak a szövetkezetek, egyik napról a másikra a szövetkezeti községek, járások jöttek létre és — szövetkezeti megye lelt Heves megye. Persze, sok nehézséget, „vizesárkot” jelentett ez az út is és csak a dicséret, az elismerés hangja szólhat azok mellett — parasztok, munkások, falusi és városi értelmiségiek, pártmunkások mellett —, akik legyűrték a nehézségeket, elhárították az akadályokat. örüljünk sikereinknek, legyünk büszkék rá? Igen, örüljünk, hiszen a jól végzett munka tudata szárnyakat ad, legyünk büszkék is, hisz nagy dolgokat végeztünk. Azt azonban mégsem felesleges újból és újból hangoztatni, hogy a szocializmus építésének meggyorsítása — állandó feladat. És még nem vagyunk a célnál, közelébb hoztuk, de még nem értük el a holnapot. E lap hasábjain már beszámoltunk arról, hogy megyénk ipari üzemeinek dolgozói a múlt évben komoly sikereket hozó kongresszusi munkaversenyt tovább folytatják hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére. Vállalások születtek és születnek a gazdaságosabb, eredményes munkára. Az égri Finomszé- relvénygyárban és a Parádsas- vári Üveggyárban a selejt a „vizesárok”, a dolgozók vállalásaikban azért igyekeznek azt megszüntetni. A Mátravidéki Erőmű kiszistáinak „felszabadulási őrsége” az önfogyasztás és a fajlagos kalória felhasználás „drótsövényét” nyirbálja meg a gépek, motorok felesleges üzemeltetése megszüntetéÄz Időn mintegy 100 vagon lucerna- vörőshereihagot takarítanakbé a megye termelőszövetkezetei es A Mezőgazdasági Magtermeltető és Vetőmagellátó Vállalat megyei kirendeltségének tájékoztatása szerint ez esztendőben tíz vagon lucerna- és vörösheremagot adnak át a megye termelőszövetkezetei számára. Ez a vetőmagmennyiség mintegy tízezer hold takarmány vetéséhez elég. Bármilyen nagynak tűnik ez a szám, mégis kevés az igényekhez viszonyítva. Az elmúlt esztendőben ugyanis ezen a téren rossz termés mutatkozott, és így ezért nem tudják a mutatkozó igényeket kielégíteni. Hogy a kérdést megoldják és a jövőben hasonló helyzet ne forduljon elő, a megye termelőszövetkezetei ebben az esztendőben mintegy tíz-tizenöt- ezer holdas magfogásos területet létesítenek, amely mintegy 100 vagon magot termel. A vállalat ezenkívül az idén mintegy kétezer hold vetéséhez szükséges somkórót és csillag- fürt-magot ad a tsz-éknek. A termelőszövetkezetek a zöld- trágyázáshoz alkalmazzák ezeket a növényeket. Újfajta protekció A protekció, vagy ha éppen úgy tetszik, a „szocialista összeköttetés” új fajtájával találkoztam a minap. Az egyik termelőszövetkezet asz- szonytagja panaszolta, hogy náluk nincs minden rendben, mert nem kapnak elég munkát az asszonyok, most a téli napokban. De be*zeg a vezetők rokonai ... A protekció mindig elítélendő dolog, de valahogy úgy éreztem, nem is olyan rossz az, hogy az asszonyok azért veszekednek, adjanak nekik munkát a szövetkezetben a téli napokban is. Nem rossz, mert azt bizonyítja, nagy becsülete van ott a munkaegységnek, s azt is, hogy ebben a szövetkezetben nem lesz nyáron munkaerőhiány. És ez bizony jó dolog! Ilyen is előfordul! Az egész szombati napot — beleértve a vasárnapra virradó éjjelt is — átmérgelődtem. Alapos okom volt rá. — ugyanis kicsi lányommal a hajnali vonattal Budapestre kellett utaznom. Tekintettel a hidegre, úgy gondoltam, majd taxival megyünk ki az állomásra. Előbb egyszerűen telefonáltam, hogy biztosítsanak nekem hajnali fél ötre egy taxit. Kioktattak. Közölték velem, hogy megrendelni nem lehet, mert hátha jön egy előbbi vidéki megrendelés s akkor nekem hiába ígérik meg, nem jöhet. Tehát egyetlen mód és lehetőség maradt: felhívni hajnali négy ómkor a taxiállomást, ha van — jön, ha nincs — mehetek én gyalog a gyerekkel. Mivel szörnyen bosszantott a dolog, kértem, hogy azért a nevet és címet adják majd át annak az egyetlen éjszakás sofőrnek. hátha ráér. Így aztán hajnalig spekuláltam: taxival, vagy gyalog? Hajnalban aztán kellemes meglepetés ért. Javában ötn tözködtünk, amikor cseng á telefon. Az éjszakás sofőr je* lentkezett. mondván, hogy itt állt, dudált, nem jelentkezett, senki, a nevet kikereste a te* lefonkönyvben, s most azért jelentkezik, hogy nem álud* tunk-e el, és szükség van-e a kocsira. Őszintén szólva, igen meglepett, s a válla* lattal szerűben táplált mérgemet egyszerre eloszlatta ez a, valóban ízig-vérig mai ember, aki egyik legszebb példáját szolgáltatta a szocialista goru dolkodásmód íratlan szabályainak. A sofőr neve? Ném tudom. De ö vezette akkor a JA 15—97. számú taxit. A3 az ember, akt ennyit meg* tett azért, hogy a kisgyerek ne gyalogoljon fél órát a hajnali hidegben, azt hiszem, megérdemli, borravaló helyett — nem fogadta el — a nyilván nos köszönetét. CS. ADAM ÉVA II hevesi pedagógusok helyes úton járnak A HEVÉSI II. sz. Általános Iskola egyik tantermében baráti beszélgetés hangfoszlányai szűrődtek ki, mielőtt a terembe léptünk volna. Benn meghitt társalgásban a II. sz. iskola nevelőtestületét és három termelőszövetkezet vezetőségét találtuk, valamint a községi, párt- és tanácsi vezetőkét. A beszélgetés kezdetén Bárcsik Jánós iskolaigazgató elmondta, hogy iskolájuk élete az elmúlt évhez viszonyítva, megváltozott, a tantestület munkája felelősségteljesebb lett, mert egy új színfolttal gazdagodtak, ez pedig az, hogy szorosabb lett á termelőszövetkezeti szülők és a nevelőtestület között a viszony. — Ezt a baráti beszélgetést azért hoztuk össze többek között — mondta —, hogy mint szülőkkel, megbeszéljük az előttünk álló termelőszövetkezeti feladatokat — amelyekben mi is segítettünk- — gegiiete tünk akkor is dolgozó paraszt Ságunknak, amikor felvilágosító munkára volt szükség, hogy termelőszövetkezetbe lépjenek. Az egyik alkalommal felvetették a vezetőség tagjai, hogyha az agitációs munkában részt vettünk, most már segítsünk megerősíteni, összehozni a közgyűlést, valamint szorgalmazzuk a vetőmag biztosítását is. — Mit tehettünk mást, mint azt, hogy a tantestület összejött, s úgy vetődött fel a kérdés, hogy na, most mit kellene tennünk? A munka elindításában segítségünkre volt a párt, a tanács és eredményeképpen a nevelőtestület tagjai házfól házra menve, segítettek, hogy a közgyűlés jól sikerüljön. Kapcsolatunk a továbbiakban is javult, állandóan tájékozódtunk, hogy milyen a termelőszövetkezet helyzete és megvolt a kölcsönös bizalom a tagság és a vezetők között. ÜGY ÉREZTÜK, hogy még több feladat van, amiben nekünk együtt kell dolgozni. Megszerveztük a termelőszövetkezetek alapismereti tanfolyamát, a munkaegységszámítási tanfolyamot, amely a mai napig is jól működik és a jelenlevő elvtársak közül is többen járnak ide. Most jöttünk rá, hogy a megváltozott körülmények között itt kezdődik az iskolán kívüli népművelés, ami nélkül nem végezhetünk teljes munkát. Felvilágosítást kellett adni olyan kérdésekre, amit mi is-a-jiapi-nuiH&a-iBellett-taauk. tunk. Milyenek a munkaszervezetek? Hogy megy a részesedés? Az öregek helyzete? De jó szívvel tettük, minden legkisebb eredménynek közösen örültünk. Részfeladatokat tudtunk eddig még csak megoldani, mert nehéz megértetni az enyém helyett a miénk fogalmát és nemcsak a szülőket, de a fiatalokat is itt, az iskolában arra akarjuk nevelni, hogy a szocialista mezőgazdaságban szíwel-lélekkel megállják a helyüket. A kis összejövetel megnyitója után a nevelőtestület tagjai, mint a megjelent termelőszövetkezeti elnökök is elmondták véleményüket az iskola és a termelőszövetkezeték kapcsolatáról. A termelőszövetkezetek vezetői arra kérték a nevelőket, hogy a továbbiakban is legyenek segítségükre és megköszönték az eddigi munkát, majd a pedagógusok aziránt érdeklődnek, hogy mi az, amit most nekik tenniük kellene, hogy a munkát előbbre vihessék. AZ EGYIK idős pedagógus kartárs elmondta, hogy nem kell minket erre a munkára biztatni, mert mi is egyszerű, szegény emberek gyermekei vagyunk, s amelyik pedagógus most nem tudja, hogy mi a kötelessége, nem tudni, hogyan akar ifjú nemzedéket nevelni, a szocialista mezőgazdaságot fejleszteni, ahol a mi oktatási körülményeink és nevelési feltételeink is megváltoznak. Majd a járási párt- és tanácsi vezetők is a közös munka megteremtésének feltételeiről __ a kölcsönös segítségről, a helyes, elvtársias viszony kifejlődéséről beszéltek, amely igen gyümölcsöző az eddigi munkában. A nevelőtestület nőtagjai az asztalokat is megterítették és vidám borozgatás közben folyt a beszélgetés. Jó volt nézni és hallgatni áz új munkakörülmények megváltoztatásával kapcsolatos tervezgetést, amely valóban új életkoriAményeket adott nemcsak a termelőszövetkezeti parasztságnak, hanem a pedagógusoknak is. A BESZÉLGETÉS után azon gondolkodtam, hogy milyen helyes és milyen szép ez a _mód, ahogy megtalálták a pedagógusaink azt az utat, amelyen járva, legtöbbet tehetnek =mind gazdasági téren, mind |pedig az emberek gondolkodásmódjának átformálásában ;és ezt az összejövetelt, ame- -lyet a pedagógus szakszervezet "készített elő, csak örömmel ltudtam fogadni. Az a vélemény em, hogy az ilyen irányú [kapcsolatot a többi nevelőtestületek is ápolhatnák, s ez a jjmegbeszélés betöltötte a feli-adatát. " Kormos Vilmos* VB elnökhelyettes dolataik visszakúszták az elmúlt évek elejére. Nézték egymást szomorúan, kicsit csodálkozva, s az asszony, a Kiss Katalin' hirtelen úgy, olyannak látta megint a férjét, mint amikor egymásba Karolva jötték le, jöttek derűsen bizakodva le a lépcsőn. És Nagy Gáspár is olyan szépnek, harmatosnak, kívánatosnak és soha meg nem öregedhető fiatalnak csodálta asszonyát, mint amilyen sok-sok évvel ezelőtt volt, azon a tél végi esős délelőtt . . : — O, Gáspár, de ostobák voltunk ... Jaj, ha hozizádbúj- hatnék, csak egyetlen pillanatra, megbocsátanék neked is, magamnak is... — O, Katalinkám, r. agyon elfecséreltük, az életünket, hisz ha még egyszer megölelhetnélek, jaj, de boldog is lehetnék ... Ebben a pillanatban az utcán kigyulladtak a lámpák, s az ablakon át beszűrődő fényeik elűzték az álmot, a régi alakot, hangulatot, véglegesen elűzték a reményt. A két öregember, mint két fáradt, szürke, öreg veréb, oly siváran gubbasztott a megrokkant székeken. /"teak az óra zajgott, nagy serényen jelezve, hogy múlik, telik, halad az idő. Hallottam valahol? Olvastam talán? Mindegy, a törtéretet, ezt a meseszerű történetét érdemes volt elmondani. Ügy hiszem; . — Mária, az ég szerelmére ?kérlek. az a gyanúm,, hogy 'hein figyelted végig az elméleti fejtegetésem a holdfógyat- '.kozásról! testükben, már azt is rég1 elfelejtve, min' is vesztek össze — vártak és vártak és vártak: a másikra. Az évek fürge legények, az idő könyörtelenül morzsolja múlttá a jelent, s akik még tegnap szerelmesen fiatalok voltak, ma megfontoltan járják az élet mindennapi útját és holnap bizony már szuszogva, tipegve róják a lépcsőket — lefelé, egyre csak lejjebb, az utolsó, végső lépcsőfokig. A sudár, telt lányból, akinek szemében, mint valami nagyon gazdag képeskönyvben, ott libegtek a holnap ezernyi szép ígéretei — öregasszony lett. A szemek fáradtak és a meséskönyv utolsó lapjainak képei is szomorúak, kopottak már. Az erős, délceg, szerelmes fiatalemberből reszkető kezű öregembert formált az elcammogott sok évtized, dacos szájából kihulltak a fogak, s táncot járt a víz a pohárral együtt, ha kézbefogta A ház üres volt, néma, gyermektelen, s magán hordta mirden bútor, még a furcsa szagú levegő is az elfecsérelt élet ezernyi jelét. És egy este, amint ültek némán, egymással szemben, a sűrűsödő félhomályban, akaratlanul is egymásra nézték és egymás arcán, tekintetén gonFodytassam? Minek..; Ott, a tanácsháza előtt, szó szót követett és a sok szó eredménye az lett, hogy elfogyott mind. Az esküvői ebéden is hallgattak, s hallgattak akkor is. amikor az olyannyira sóvárgott, ezerszer megálmodott nászéjszaka köszöntött rájuk. Hallgattak és várták, hogy szóljon, engeszteljen, jöjjön a másik. — Ö sértett meg, még viccelni sem lehet vele — duzzogott a férfi és várt. :— O szégyenített meg, ő bántott házasságom első percében ... Jaj, de szerencsétlen is vagyok: — szipogott magában az asszony és várt. így telt el a házasság első éjszakája, s így teltek el néma duzzogásban, várva, makacsul várva a másik közeledésére, a házasság első hetei is. Innen talán kicsit valószínűtlenné válik a történet, dehát ez nem baj, mert olyan történet ez. hogy mesének is beillik szépen, csak éppen nem a kicsiknek, de sokkal inkább a nagyoknak való. T"|e csitt! Hallgassuk csak ^ tovább ezt a mesetörté- néíét. Mert ím, már hónapok és évek teltek el. de a szerelem megkeseredett ízével a szájukon, megfáradt és saját hamvába hamvadt vágyaikkal rolva, egyszerre lépve, mosolyogva, sokat Kérő és ígérő pillantásokat vetve egymásra, hogy aki látta őket, jószívű irigységgel sóhajtott fel: — De szép pár, de jó is nekik, de boldogok is lesznek ... És ehhez ugye semmikét- ség sem férhet. A fiú, az ifjú férj, megszorította tízperces asszonya karját és hamiskásan megjegyezte: — Na, ézen is túl vagyunk ... — Igazán, úgy mondtad, mintha valami nehéz munka lett volna, valami kellemetlen kötelesség — duzzogott játékosan Nagy Gáspámé született Kiss Katalin. A férj szélesen elmosolyodott, úgy ékelődött tovább: — Na, hát nem kellemetter kötelesség volt? — Te ... te, ezt komolyan mondtad? — torpant meg a fiatalasszony és ijedt sértődöttséggel nézett férjére ..; — Ugyan, kis csacsi, hogyan gondolsz ilyet, csak vicceltem ... — Legyél szíves és ilyen dolgokkal ne viccelj — pattogta el első asszanyi mérgét a tíz perccel ezelőtti Kiss Katalin. — Viccelni talán csak szabad — húzta fel a szemöldöké; csodálkozva a férj i * t Hallottam valahol? Olvastam talán? Mindegy, a történetet érdemes elmondani, nemcsak úgy szórakoztatásból, hogy kézbe véve ezt az írást, néhány percre elüssük az időt. Tanulság, vagy tanúságképpen is. mert sok-sok történet olyan ám, mirt valami megfontolt, jó öreg tanító bácsi: észre sem veszi araszyi diákja, s már meganulta, amit tudni kell, hogy ember legyen az ember. De lássuk hát a történetet! Az egyszerűség kedvéért a főhőst nevezzük Nagy Gáspárnak, s miután igazi történet elképzelhetetlen nő nélkül, mint ahogy az élet sem képzelhető el nélküle, márpedig ez a történet az életről szól, a r.őt Kiss Katalinnak. Fiatalok, szerelmesek és szépek. Milyen szépek? Kedves barátom, nézz a kedvesedre, hát olyan szép volt Kiss Katalin éppen, kedves nők, nézzetek ti is szerelmeitekre. hát olyar. csinos és vonzó volt Nagy Gáspár. Most jöttek ki az anyakönyv- vezetőtől, s bár az ég bizony szürke, s a felhők lába ott csoszog a tócsák vizében, mégis — hát nem csodálatos? — rendkívül szépnek, napsuga- rásnak látták az egész világot és még virágot is láttak, amihez bizony már nagyor szerelmes fantázia kell, mert az épület előtti aszfalton néhány tél Végi levelet forgatott csak a sár Bar a felhorkanó szél. Jör- tek le a lépcsőn egymásba kaGYURKÓ GÉZA: Történet egy meséről sével, a gazdaságos kalóriafelhasználás biztosításával. örvendetes jelensége napjainknak, hogy az emberek, a munkások egyre inkább megértik, mennyi minden áll, vagy bukik rajtuk. Mert: kitől függ például, hogy a megye iparában mennyi az anyag- megtakafítás? Természetesen, az egyes üzemek termelésétől, de ezen belül az egyes emberek munkájától. A művezetőétől, aki jól szervezi a munkát, a bányásztól, aki nem pazarolja a bányafát, a segédmunkástól, aki az építkezésen dolgozik. Kitől függ végső soron, hogy fiatal termelőszövetkezeteink hogyan vizsgáznak, mit és mennyit termelnek maguknak és a piacra? Tőlük, az elnöktől, a fogatostól, a könyvelőtől és a tehenésztől. És mindezektől függ, hogyan, milyen ütemben haladunk előre, közelítjük meg a jövőt. Az egészséges, tehetséges ember határozottságával, biztonságával-e, vagy határozatlanul, bizonytalanul. Az eddigiek azt bizonyítják: áz ütem is, az irány is jó, mindkettő a közeli jövőhöz vezet... Olyan korban élünk most, amely pillanatokkal, másodpercekkel méri az időt. Egy egész Világrendszer tart rohanó léptekkel a szócializmus, a kommunizmus felé. S mi, magyar dolgozók sem akarunk kényelmesen elheveredni á szocializmus felé haladó szekéren, várva, hogy a rohamosan féjlődő szocialista országok majd minket is felvonszolnak a szocializmus csúcsára. öntudatban és tudásban gyarapodott munkás, paraszt és értelmiségi tömegek állanak megyénkben is azok között, akik az időt rohanásra kényszerítik és a szocialista tábor országai számára már elérhető közelségbe került holnapot egyre közelebb hozzák. Papp János
