Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-04 / 29. szám
I960, február 4., csütörtök REPOJSAG .1 a minap ,io néhány kipirul arcú fiút és lányt röpített i szánkó tüzes paripákkal a visz- neki határban. A szánkó t viszneki termelőszövetkezeté, e fiatalok is ott dolgoznak és men jól dolgoznak, igazán megérdemelték ezt a kis vasárnapi szánkózást.- amely a szövetkezet vezetőségével legteljesebfc egyetértésben került a fiatalok vasárnapi programjába. Nem nagy ügy egy vasárnapi szánkózás és távol álljon tőlünk, hogy ebből, csak ebből valamiféle olyan következtetést vonjunk le: végy egy szánkót két lóval, add oda a fiataloknak és már meg is oldódott a nagy kérdés, — maradnak a fiatalok falun, a szövetkezetben. Az effajta receptek nagyon is egyediek. csak azoknak hoz ..gyógyulást”, akiknek felíratott —, egy a sok ezer módszer és lehetőség közül, amelyek mindenütt. elsősorban a szövetkezetek vezetőinek, s nem utolsósorban a községek vezetőinek kell kidolgozniok. Az elmúlt napokban a KISZ megyei bizottsága a fiatalok munkájáról tárgyalt, s e tárgyalás kapcsán számos olygn adat került felszínre, amely azt igazolja, hogyha nem is — nagy szóval élve — társadalmi összefogásra, de számottevő erőfeszítésekre van szükség a falusi fiatalság nevelésére, annak megértetésére, hogy helyük és lehetőségük a termelő- szövetkezetekben van. Adócsőn az elmúlt évben végzett 76 nyolcadik osztályos közül csupán nyolc maradt a faluban, ugyanez a helyzet Karácson- don, Vámosgyörkön és több más községünkben is. Kará- csondon például egyetlenegy huszonhat éven aluli sem dolgozik a termelőszövetkezetben, Gyöngy öshalá/3zon, Nagy- fügeden és Halmajugrán mindössze egy munkakönyves fiatal tagja a szövetkezetnek. Nemcsak arról van itt szó. hogy a fiatalok munkakedve, lendülete és fogékonysága nélkülözhetetlen a szövetkezeti mozgalomban. Nemcsak egyszerűen arról, hogy a mind több és több új. s korszerű gép kezelésének elsajátítása, elsősorban a mi fiataljaink számára lehetséges, akik már az iskolákban megismerkedtek bizonyos mértékig a technika alapelemeivel, — de másról is Arról, hogy a paraszti munka stafétabotját át kell adni és át kell venni valakinek, arról, hogyha éppen a fejlett technika miatt kevesebb paraszti dolgozóra van szüksége népgazdaságunknak mint most. vagy volt szüksége akárcsak néhány esztendővel ezelőtt. — akkor is csak kevesebbre, de nem egyetlenegyre sincs szüksége. E sorok írója is beszélgetett már néhány olyan fiatallal, aki. miután szülei beléptek a legkülönbözőbb módszerekkel teremtsék meg a fiatalok érdeklődési körének megfelelő foglalkoztatási lehetőséget, biztosítsák a rendszeres munkaegység-előlegen keresztül az évközi jövedelmet, a falusi kultúrházak. KlSZ-szerveze- tek pedig a megfelelő kulturális lehetőségeket. Ezt persze könnyű így általánosságban elmondani! A visznekiek szánkó- túráját csak azért hoztuk példának. hogv ím. ilyen és még ezer hasonló apró lehetősége van annak. hogy nemcsak munkahelyüknek, hanem igazi otthonuknak érezzék a szövetkezeti fiatalok saját termelő- szövetkezetüket. Sok-sok leleményességre. ugyanakkor megértésre van szükség ebben a munkában, amelynek — éppen a szövetkezetek idősebb tagjai a megmondhatói — nem kicsi a tétje: lesz-e elegendő munkaképes fiatal jövőre is, azután is a megye, az ország termelő- szövetkezeteiben. A szövetkezetek megszilárdítása nemcsak egyszerűen gazdasági feladat, nemcsak arról van szó. hogy kialakítsuk a helyes vetésforgókat, hogy megteremtsük a közös állatállományt, hogy megtanítsuk vezetni a vezetőket. — de a megszilárdítás politikai részéhez szervesen hozzátartozik a fiatalokkal való tervszerű foglalkozás is. Mert a szövetkezetek holnapjáról van itt szó! Gyurkó Géza A Hatvani Konzervgyár 1960-ban is jelentős exportot bonyolít le A Hatvani Konzervgyár az elmúlt esztendőben is jelentős exportot bonyolított le. A gyár kitűnő készítményei nemcsak Európába, hanem Afrikába és Ázsiába is eljutottak. A gyár az 1960-as esztendőre is felújította exportszerződéseit és a termékek szállítását most jelenleg is folytatja. A napokban Irakba, Angliába. Dániába küldtek konzerveket. Főként meggy- és egyéb gyümölcsbefőttek, dzsemek és sűrített oaradicsom-konzervek kerülnek a Hatvani Konzervgyárból a külföldi üzletekbe. ASSZONYT KERESEK ! mit tegyek Igen, kérem, én most egy asszonyt keresek. És nincs semmiféle kikötésem, nem bánom ha ezőke, barna, vagy bordó, azt sem bánom, ha egy vagy több gyermek anyja, sőt azt sem, ha gyermektelen. Lehet akár özvegy, elvált, vagy férjezett .., Igaz. mielőtt félreértenének, hadd mondjam el. hogy nem házasságkötés miatt keresek asz- szonyt, hanem azért, mert itt Egerben a Patyolat nem gondoskodik a szegény férfiemberekről, akik egyedül, társtala- nut bolyonganak az élet tengerén. Szépen mondtam? De minek írom ennyire körül, mikor csak arról van ezó, hogy bemeti- tem a Dobó téri Patyolatba és az után érdeklődtem, mennyi idő alatt kapnám vissza tisztán, vasalva a beadott szennyes ingeket. Legalább két hét. De addig? Kaptam egy kitűnő tanácsot: keressek egy asz- szonyt, aki kimossa. Hát most keresek. Már végigjártam az összes presszót, hisz ott délelőttönként any- nyi ráérő nőt látni. Egyik sem vállalja. Csak tudnám. most már hová menjek? Menynyivel egyszerűbb lenne az egész ügy, ha az egri Patyolat ismerné az ex- pressz-mosás intézményét .,, (szó) Tervtúl teljesíié* a felnémeti örlőüxemben A Mátrai Ásványbánya Vállalat felnémeti őrlőüzemében január 29-én befejezték a havi tervükéit és így még a hónap hátralevő részében 1450 tonna mészkő-őrleményt adtak terven felül a mezőgazdaságnak. Egyhónapos munkájukkal bebizonyították . az üzem dolgozói, hogy a jól szervezett munkaversennyel nemcsak a lemaradásokat lehet behozni, hanem a terv túlteljesítésére is van lehetőség. Nagy Miklós Újabb világítás-korszerűsítési tervek Egerben Nagy munkát végzett az elmúlt esztendőben Eger közvilágítás-korszerűsítése terén az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat. Fénycsővilágítást szereltek fel a Széchenyi utcán, a Kossuth Lajos utcán és a Lenin út egy részén. Amint azt már régebben is tervezték, most. 1960- ban tovább folytatják a Lenin úton a kandeláberek felállítását és a fénycsövek felszerelését, egészen a vasútállomásig. A vállalat ezt a munkát a' kábelfektetésekkel járó földmunkák, s az utána következő városszépítő parkosítások miatt április 4-ig, vagy legkésőbb május 1-ig szeretné befejezni. Nehézséget csupán az okoz, hogy az „ ostomy eleket’1 gyártó budapesti üzem csak június 30-i szállítási határidőre vállalta a kandeláberek elkészítését. Az A VESZ vezetősége, most kéréssel fordul az üzemhez, hogy lehetőleg hamarabb készítse el a Lenin út fénycsővilágításához szükséges „06tomyeleket’‘. Ezzel egy időben azonban a vállalat a város világításának további korszerűsítésével 'S foglalkozik. A napokban próbálnak ki majd a városban egy higanygőz-lámpát, amely, ha a különböző fénymérési kísérletek alapján beválik, rövidesen több utcában felszerelésre kerül. Kincskeresők A Mátrából lezúduló patakok partján, mint gombák a fák alatt, úgy nőttek ki a kis települések. Az embereket a könnyebb élet, a meggazdagodás utáni vágy hajtotta a hegyes-erdős vidékekre, ahol jól el tudtak hinni a közigazgatás szágöra elől. Különösen élénk lett a vándorlás, amikor úgy 150—200 évvel ezelőtt lappangó hírek keltek szárnyra, hogy a Tárná patak csillogó rögöket szállít rohanásával. Megjelentek a patak partján a települések lakói közül a könnyebb élet után vágyók és az érdekes felületi deszkára locsolva a Tárná vizét, homokját, gyűjtem kezdték az aranypórt. A hír messze szállt, hivatalos emberek jöttek, méricskéltek, jegyezgettek és utána rövid idő múlva megjelentek az első bányászok, tömi kezdték a hegy oldalát, egyre beljebb haladva a sejtett aranyér után. S amikor a vakondok módjára föld alá búvó bányászok már jól bennjártak a föld gyomrában, csodálkozva látták, felfedezték egy régi tárna omladékát. — Talán Mátyás király bányája lehetett — mondták a falusiak, alak az erdei öäfa- vágás közben gyakran találta’* mély üregeket és a ledöntet: fa alatt még sokáig dongott a föld. barlangot sejtetve mélységében. Az idő elszállt, mint gyorsröptű madár és a Mátra rengetegében egyre szaporodtak a földtúrások, amelyeket az arany után kutató bányászok hordtak ki a tárnákból. Recsk község határában olvasztókohó ontotta sűrű, sárgás füstjét és kénes levegő sárgította a környék fáinak üdezöld leveleit. A Lahócza nevű hegy alatt egész új település alakult — a mostani Recski Ércbánya Vállalat őse. hegyi Súlyos táblákban dermedten erdei állt a réz. sok értékes fémet rejtve még magában a kezdetleges olvasztókemencék miatt. Telt-múlt az idő. Változott a környék képe, új ércdúsítót, törőépületet ragasztottak a hegyoldalba az építő kezek, közvetlenül a bányák elé. Az termelőszövetkezetbe — azelőtt együtt dolgoztak a kis földön —. most elment üzembe dolgozni. illetőleg olyannal is. aki már az iskolapad elhagyása, után ipari pályán helyezkedett el. Egynéhányan közülük azt fejtegették, hogy apjuk a legteljesebb mértékben egyetért az ő döntésükkel, — mondván: ..minden legyél, csak paraszt ne. fiam!”, mások a rendes havi fizetést, a város kulturáltabb körülményeit, a több szabad időt keresték és találták meg a megye, vagy az ország városaiban. ipari centrumaiban. Azért elmarasztalni a ma fiatalságát, mert jobb, kulturáltabb életre vágynak, több lenne, mint hiba. Ez természetes. azért dolgozunk, azért harcol a párt is, hogy az egész nép éljen mind magasabb és magasabb kulturális fokon. De éppen a szövetkezeti mozgalom az, amely lehetővé teszi, hogy a falu és a város közti különbség fokozatos eltűnésével. napról napra kulturáltabb körülmények alakuljanak ki a mezőgazdaságban is. Az. hogy egyes parasztszülők még ma is azt hangoztatják, hogy a fiuk minden legyen, csak paraszt ne, kétségkívül a múlt keserű tapasztalataiból táplálkozik, amikor nemcsak becsülete nem volt a parasztnak, de gyakran még ruhája, kenyere sem. A szövetkezetekben azonban lehetőség nyílik arra — s van erre példa bőven nemcsak Viszneken, hogy a Szánkó és fiatalság hogy évekkel ezelőtt megütötték „a vészharangot" a recski ércbánya felett. — Kifogyott az érc, bezárják a bányát — így riasztgat- ták a jól értesült embereik a többieket, akiknek kenyerüket jelenti a bánya, a zümmögő forgólapátjadval dolgozó flo- táló. S hogy ezeknek a vészmadaraiknak ne legyen igazuk, geológus csoport szállta meg a Mátrát évekkel ezelőtt. Éjszakánként messzire villogtak a fúrótornyok fényei, és a szeizmográfok pontosan jelezték a föld rétegeződéséről visszaverődő elektromos rezgéseket. Az északi Mátrában eredményeket hoztak a kutatások Nagy Lipót környékén érakibúvásokat találtak a „kincskeresők”. Recsk határában, a Torzsák- alji részen ezer méteres geológiai kutatófúrást kezdtek, hogy megvizsgálják az esetleges ércrétegeződ ések vonulási irányát. a talajmintákból következtessenek a rétegek összetételére. Csak megtalálnák a meleg vizet, amit még a háború előtt lebetonoztak, ami a falu legszélső háza előtt, egy fúrás alkalmával feltört — reménykednek, áhítoznak az idősebbek. akiknek csúzos derekukkal nem kellene akkor Bükkszékre jámiok. — Mi azt szeretnénk jelenteni, hogy komoly ércmezőre találtunk — mondja a „kincskereső", a fúrósok mestere, Gondos Károly. aki most a távollevő vezetőt, Farkas Istvánt helyettesíti. Felettük a februári metsző szél játszik a kifeszített drótokon, aláfestő melódiát szolgáltatva a fúrógépek monoton zúgásának. A 36 méter magas fúrótorony acéllábával biztosan támaszkodik a földre, keményen tartja az egyenletes mozgással dolgozó fúrószárnyat. A fúrólyukból szürkés, fiszapos víz folyik a gyűjtőme- jjdencébe, amelyen vastag jég- , páncélt kezd szőni a tél. | — Már a 200 méter mélysé- fget is meghaladtuk —tájékozhat a fúrómester; | — Eredmény? | — Hm... mindenesetre már réz is eredmény, hogy ilyen 'mélyen vagyunk. Ércet sejte- Itő nyomok vannak a fúrómin- "tában. de ez még nem miniden. A titkát féltve őrző föld |egyik napról a másikra magiajándékozhat _ bennünket dús rércet tartalmazó pirit-réteggeL lEzt várjuk! = A dermesztő hidegben em- |berek sürögnek a gépek mellett. Szőrmesapká’uKkal a felijükön Tóth Imre és Borsos llstván dolgoznak a cső felrakásánál. Kezükbe élesen üt bérié a hideg, ilyenkor combjukéhoz ütögetve, vagy a kályháinál melengetik az elgémbere- |dett ujjaikat. = Folyamatosan zúgnak a geológiai kutatófúrás gépei és a f,.kincskeresőkön" kívül három- Iszázhatvan recski bányász fi- 'gyeli az eredményt, amelytől [sokat várnak. A kemény fúró- |fej egyre mélyebbre halad a •földbe, hogy titkát szabadítsa iés jövőjét teremtse a Recski 'Ércbányának. I Kovács János egykori olvasztó helyét már csak a lángokból elrabolt, hasznavehetetlen vörössalak jelzi és a faluban néhány ház, amelyet a lebontott olvasztó kéményének tégláiból építettek. A faluban az öregek szerint már az ő gyerekkorukban, a nagyapáik idejében is dolgoztak a bányászok Veresvárban, Lahócán és a Fehérkő nevű hegységben. A gyors meggazdagodás hajszolta a bányatulajdonosokat. így nem csoda, iiiiiiaiiiiiaiiiiiiiiiiiaiiB-iiiiiiiiitiiiiMiiiiiiiniiiiiiaiti Pananvoh nyomában: Müven a kiszolgálás az egri üzletekben? Az uborkát mégsem vágta hozzám. — Az már el van adva. — Hány kiló? — Hogy hány kiló? ... Nem tudom, mert a vezető intézte. A vezetőre várni kellett, amíg visszatér. De vártam. Kész örömest! Ahogy belépett a kolléganő íziben felvilágosította, mi ügyben járok, a felvilágosítást azonban félreértette a vezető: — Igen, az enyém az alma... Saját részemre tettem félre ... — A kolléganője azt mondta, hogy eladták? — Igen. eladtuk, a saját részemre adtuk el... Na, ezt hagyjuk. Ebből eny- nyí is elég. Most a tanulságot kellene levonni. .. Nos, véleményem szerint, itt sem rosszabb a kiszolgálás, mint az ország bármely más városának üzleteiben. Nagyrészt csak apróságokba köthetnék bele — de ez nem célom. A zöldségbolt pedig? Ez nem első esetük. Nagyon csodálkozom, hogy a felettes szervek még nem figyeltek fel a módszerekre, amelyek abban a boltban dúlnak. Persze, segíteni ezen is könnyű. Talán egy áthelyezés, talán egy fegyelmi megtenné a magáét. És figyelmeztetésként azért a többi eladó számára is tanulság lenne. i. Ugye? SZÁNTÓ ISTVÁN Azért éppen almát, mert valaki panaszkodott, hogy előtte való nap, amikor hasonló járatban volt, nagy felfedezésre jutott: ebben a boltban van alma, csak nem mindenkinek... Tehát almát kértem. A válasz tömör volt: — Nincs! Puff neki. Erre nem számítottam. Látták a meghökkenést, s vigasztalni kezdtek: — Nézze, ezt az egy rothad- tat találtam a pult alatt, kivágtam, s most én is ezt eszem. Még nem jött meg az áru. — Majd visszajövök később... — Jó, tessék ... Visszamentem. A pult előtt nyolc háziasszony. A pult mögött senki. A paraván mögül hallatszott az eladó szöszmötö- lése. Lehet, hogy nem illik az ilyesmi, de én kihasználtam az alkalmas pillanatot. És benéztem a pult alá. Még életemben olyan szép almát nem láttam, mint ami ott ingerkedett. Kértem az asszonyokat, gyönyörködjenek egy kicsit ők is. Előkerült az eladó. Uborkát hozott. — Hát mégis van alma? Lát- : tam! — dicsekedtem. sen dicsérte az árut, hogyha pénzem van, feltétlenül megvásárolom. (Igaz, kedves Tóth elvtársnő, azt a 111 forintos halványzöld férfiinget ne tessék tovább félretenni, mégsem veszem meg...) Ugyanott, a Dobó téren, betértem még égy sport- és játékboltba. Az 57-es számúba. Betértem, aztán csak álltam és vártam. Az eladók is csak álltak és vártak. Trécseltek. Gondoltam, megvárom, míg engem is bevonnak a beszélgetésbe. De hiába. Ügyet sem vetettek rám. Persze, elfogyott a türelmem, s továbbálltam egy házzal, azaz egy üzlettel. A Napsugár Divatházat kerestem fel. Itt sem jártam több szerencsével. Éppen ipari tanulókat vizsgáztattak. Korszerű, udvarias kereskedelemről, előadás-technikából. Hogy a tanulók milyen eredménnyel vizsgáztak, arról nem tudok. Néhány méterrel mesz- szebb vártam. De azok az eladók, akik a vevők helyett a vizsgáztatást figyelték, bizonyára többet mondhatnának... A délelőtt során már egyszer jártam a Dobó téri zöldséges üzletben. Almát kértem. Lobogtatom a blokkom és megkérdem: — Nem lenne jobb, ha többen szolgálnának ki? — Ó, kérem, mindenkinek szüksége van arra a néhány perces melegedésre itt a boltban ... Hát ez meglepő válasz. Az Állami Áruház hangszer-, írószer-, papír-, játékosztályán egyetlen eladó van. Ö a pénztáros is. És megszámoltam a vevőket, huszonötén vártak sorukra. A konfekció-osztályon a vezetőn kívül három eladó és két tanuló dolgozik. Amikor ott jártam, csupán három vevő őgyelgett a készruhák között. Én ehhez nem értek, nem tudom, hogy milyen elv alapján osztják el a különböző osztályokon a dolgozókat, de szerény megítélésem szerint valami jobb, arányosabb elosztást is el lehetne képzelni. A körutam legudvariasabb eladójával az Állami Áruházzal szemben levő divatáruboltban találkoztam. A férfidivatosztályon. Tóthnénak hívják és kitűnő kereskedőnek ismertem meg. Bementem azzal, hogy csupán körülnézek és olyan ügyeH,||| llilii|iillllillinilllltilllll:ilillin*l' l"l"' * ■ Szinte mindennap érkezik panasz az egri boltok valamelyikére. Van, aki azt rója fel, hogy egy áruféleséget keresett hiába, mások — s ez a többség — a kiszolgálás udvariatlansága ellen emelik fel szavukat. Innen tehát az ötlet: ellátogatni néhány boltba, s megírni, milyen elbánásban részesülnek Egerben a „szegény” vásárlók. Azért, persze — mondjuk meg —, annyi bogaras vevő is szaladgál a városban, hogy jó magam sem állnék be a pult mögé azért a havi ezervalamennyiért ... Hol is kezdjem? Nos, én indultam a körútra, mivel nálam cseppet se kellett attól tartani, hogy rokonszenves külsőm varázsa bódulatba ejti az eladókat, s udvariasabb kiszolgálással találkozom, mint bárki más ... Elsőnek a Széchenyi utcai cipőboltba nyitottam be. Két fá- zós eladó röpke néhány percnyi ácsorgás után megkérdezte, hogy női lábbelit óhajtok-e. Tagadó válaszomra a helyiség másik végébe irányítottak. Mit mondjak? Az itteni bánásmódra igazán nem lehet panaszom. Néhány épülettel arrébb a Tejivó csalogatja a reggelizőket. A pult előtt tömeg. Mindenki '!“tne, de csak egy kiszolgáló foglalkozik a vendégekkel.