Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-24 / 46. szám

ft NÉPÚJSÁG I960, február 24., szcr<» Nem fáj ! Ezt a szót, hogy gróf, vagy ezt, hogy földesúr, az én fiam már csak könyvből, a törté­nelemből ismeri. Meg vagyok győződve róla, hogy az unokám már ezt a szót is: háború. így kerülnek a szavak a tör­ténelem lomtárába, — gazdá­ikkal együtt. Kinek fáj a szíve értük? (—ó) — 57 MÁZSA tavaszi vető­magot rendeltek meg a tar- nabodi termelőszövetkezetek. A vetőmagcseréhez szüksé­ges gabonát már biztosítot­ták. — EGERCS EHl-bányatelep színjátszó csoportja Felnéme­ten vendégszerepeit a napok­ban. Békeffy vígjátékát, a Ja­nikát adták elő. — TÍZEZER NAPOSCSIBE vásárlását tervezik a tisza- nánai termelőszövetkezetek­ben. Ezzel egyben meg is akarják alapozni a nagyüze­mi baromfitenyésztést. — A KÖZELMÚLTBAN az Állami Operaház művészeinek vendégszereplésével nagysike­rű Verdi-estet rendeztek az egercsehi bányatelepi bányász művelődési otthonban. — 9 MILLIÓ 200 ezer pa­lántát nevelnek az idén a bol- dogi paprikatermelők. A pa­lánták nagy részét a közös gazdaságban ültetik el és gondozzák, de ebből biztosít­ják a háztáji részére szüksé­ges palántákat is. — FEBRUÁR közepén nyi­tott az egercsehi bányász mű­velődési otthonban a Ki mit gyűlt klub érdekes kiállítása. A kiállítás vendégkönyvébe csaknem félezer bányász je­gyezte be nevét. — röplabdapályát építenek maguknak, társadal­mi munkában, a gyöngyösi Új Elet Termelőszövetkezet KISZ-fiataljai. — 200 EZER FORINTOS költséggel törpevízművet épí­tenek Üjlőrincfalván. Az épít­kezésekhez a termelőszövetke­zetek társadalmi munkával és anyagiakkal is hozzájárulnak. — SERTÉSFIAZTATÓT építenek saját erőből a sarudi Petőfi Termelőszövetkezet tagjai. Az építkezést saját építőbrigádjuk végzi. — MEGKEZDTÉK Tarna- lelesz községben 17 közvilágí­tási lámpa felszerelését. A lámpák felszerelésével a köz­ségben teljesen biztosítva lesz a közvilágítás. A felmerülő költségekre 70 000 forintot biz­tosítanak. — 30 ÉV RENDSZERES adatgyűjtései alapján meg­állapították, hogy Mátrahá­zán és Kékestctőn még az őszi és a téli hónapokban is lényegesen több napfényt kapnak, mint az ugyanilyen magasan fekvő többi klimati­kus gyógyhelyek. Szeptem­ber, október és november hónapokban az ország külön­böző részein átlagosan 350 óra a napsütés tartama, ugyan­ezen idő alatt a Mátrában 423 óra volt az átlagos napsütés. Még kedvezőbb az arány de­cember, január és február hónapokban. 170 óra helyett 275 óra hosszáig sütött a nap a Mátrában. EGRI VÖRÖS CSILLAG Kálvária (szélesvásznú) EGRI BRÖDY Az utolsó visszatérés GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Svejk (I.—II. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN Traviata HATVANI KOSSUTH Vörös tinta HEVES Felfelé a lejtőn FÜZESABONY Lángok a határon PÉTERVASARA Főnyeremény Bgerben este 7 órakor: Luxemburg grófja (Bia ne o-bérlet) Nagy sikerrel szerepelt Emil líamilarov bolgár hegedűművész az egri Gárdonyi Géza Színházban votte-jával köszönte meg az elismerést. Zongorán kísért Szabó Zsu­zsa zongoraművésznő. A fiatal művész kitűnően látta el fel­adatát és úgy tűnt, hogy szer­vesen hozzájárult az est sike­réhez az ő kitűnő zongora- játéka is. Meg kell említenünk, hogy a műsor összeállítása is se­gítette a közönséget a műélve­zetben, mert Bach után és Paganini mellett megszólaltak a modernek is — elsősorban Bartók — és olyanok is, aki­ket a közönség kevésbé ismer. Ez a forró sikerű est bizony­ságul szolgál: a kulturális egyezmények keretében hasz­nos és érdemes vendégül látni más nemzetiségű művészeket, akik a zene, a szó, a színpad eszközeivel mutatják meg ne­künk művészetüket, amely csak gazdagíthat élményekben és tartalomban mindenkit.-f. a.­1960. FEBRUAR 24., SZERDA Szökőnap. A Nap kél: 6 óra 36 perekor, nyugszik: 17 óra 19 perckor. 1815-ben halt meg ROBERT FULTOX amerikai mérnök, u első gőzhajó építője. 100 évvel ezelőtt. 1860-ban született RÉVAI JÁNOS, aki 1910-ben , kezdte meg a Révai Nagy Lexikon kiadását. 1750-ben született RÉVAI 5IIKLÖS, a magyar történet, nyelvtudomány megalapítója és költő. s A nagy hideg yógyítja a jegesmedvét »J A január eleji szibériai hi deghullám eljutott Olaszor­szágba is és meggyógyította a milánói állatkert egyik jeges­medvéjét, amely bronchitisben már majdnem elpusztult. Az állat állapota a leggondosabb orvosi kezelés mellett is állan­dóan rosszabbodott, mihelyt azonban az idő hidegebbre fordult, a medve jobban érez­te magát és a hideghullám mélypontján teljesen meggyó­gyult. Ülést tartott a hatvani irodalmi színpad irodalmi tanácsa Hétfőn este rendezte negye­dik bérleti hangversenyét az egri közönség számára az Or­szágos Filharmónia a Gárdo­nyi Géza Színházban. Az est vendége ezúttal a kiváló bol­gár hegedűművész. Emil Ka- milarov volt, aki nagyszerű élményt nyújtott játékával hallgatóságának. Az egri hangversenyközön­ség mérsékelt érdeklődést ta­núsított a hegedű-est iránt. Nyilvánvalóan sokan aggódtak amiatt, hogy az egy hangszer­re felépített műsor nem hoz elég változatosságot. Az est művészi sikere és a közönség lelkesedése élénken cáfolta ezt a felfogást. A hegedű annyi mindent kifejez, az érzelmeket oly sokrétűen és olyan hallat­lan finomsággal tudja közve­títeni. mint egyetlen más hangszer sem. A líra, az örök emberi érzelmek áradása nem marad hatás nélkül azoknál, akik az emberi lélek rezdülé­seit megértik. A hegedű a fi­nom és lágy dallamok mögött a szív apró és intim rezdülé­seit adja át. ahogyan azt a nagy muzsikusok megálmod­tak, megszenvedték és aho­gyan azt a hangszerét kezé­ben tartó művész utánuk hl­mondja — szenvedi. A magyar hangversenykö­zönség — így az egri is — jó néhány hegedűművészt ismer és szeret. Hegedűseink járják a világot és művészetükkel, egyéniségükkel új színt adnak a játszott műveknek. Ugyan­ez történt Emil Kamilarov estjén is. A lírai temperamen­tumé bolgár hegedűművész a játszott művekhez hozzáadta egyéniségét és virtuozitásában is az a fiatalos lelkesedés és életöröm szólalt meg. ami a művész egyéniségéből árad. Alázatosan adta át magát és szerszámát a tolmácsolt mű­nek. lehunyt szemekkel ön­maga is a szonáták és dalok varázslatába esett és csak ak­kor szabadult ettől a varázs­lattól, amikor felzúgott a taps. Emil Kamilarov műsora el­ső felében Tartini G-moll szo­nátáját, Bach D-moll szonátá­ját és Paganini három szoná­táját (a 8., 9. és 11-est) adta elő. A zeneirodalom klasszi­kusainak eme darabjait mély átéléssel szólaltatta meg a bol­gár hegedűművész. Sehol nem törekedett öncélú, virtuóz­hatás elérésére. , Műsora második felét Bar­tók Román táncaival kezdte. A bartóki muzsika feszült vi­lágát, a táncok sejtelmes-iz- gató motívumait könnyedén keltette életna hegedűjén a művész. Vladigerov dala után Izay szonátáját hallottuk, majd három részlet követke­zett Prokofjev Romeo és Júlia című balettjéből (Montague és Capulet, a lányok tánca és a maszkok). Mintha a részletek előadásából azt éreztük volna, hogy Prokofjev muzsikája áll a művészethez legközelebb. A műsort Wieniarosky A-dur polonaise-e fejezte be. A kö­zönség lelkesen ünnepelte az önfeledten muzsikáló bolgár vendéget, aki Prokofjev Ga­IGEN FONTOS és értékes ülést tartott a hatvani iro­dalmi színpad munkáját el­lenőrző és irányító irodalmi tanács. Az ülésen részt vet­tek a város vezetői is, Hat­vani György, Endrei László és Sztankovics István elvtársak. A kibővített • tanácsülés, amelyen nagy létszámmal vet­tek részt az irodalmi színpad tagjai is, a jövő félévi tervek jóváhagyása mellett igen mé­lyen és sokoldalúan megvizs­gálta a színpad általános mun­káját is. azt értékelve és na­gyon reálisan bírálva. A jövő félévi munkajterv is­mertetésével — amely márci­ustól júniusig hét előadást tar­talmaz. köztük olyanokat, mint a Heves megyei irodalmi est, hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára összeállított irodalmi műsor, a nemzetközi nőnap megünneplése, Kállai István Kötéltánc című drámá­jának bemutatása, a győri iro­dalmi színpadok fesztiválján bemutatásra kerülő tavasa irodalmi matiné, az elmúlt év­ből hagyományossá váló hang­verseny-est és a Közkívánatra — az irodalmi tanács egy-két módosító javaslat megtétele mellett egyetértett. Jóval több szó esett a vi­tában a színpad munkájának általános értékeléséről, a mű­sorpolitikáról, az irodalmi ta­nács aktívabb támogató mun­kájáról, a szervezés állandó problémájáról. HATVANI elvtárs méltatta hozzászólásában az irodalmi színpad igen értékes múltját, munkájának a város számára becsületet s hírnevet szerző eredményeit. Kifejtette, hogy az eddigiek folyamán a ta­nács és- a tömegszervezetek részéről eléggé magára hagya­tott irodalmi színpad szinte önerőből küzdötte ki magának azt az érdeklődést, hogy most már elérkezhetett addig, hogy a tanács végrehajtó bizottsága részéről határozott ígéretet te­het az állandó, rendszeres se­gítségnyújtásra. Bírálataiban, amelyeket a színpad műsorpolitikájával, az egyes műsorok összeállításá­val, a színpad tagságának és közönségének szervezé­sével kapcsolatban tett, azon­nali értékes javaslatok egészí­tették ki, nagyban elősegítette a színpad további munkájá­nak még jobbá tételét. Sztankovics és Endrei elv­társak is nagyra értékelték a színpad munkáját. Megállapí­tották. hogy az lényegében jő volt, s hogy a műsorpolitikai és szervezési kérdésekben vol­tak hibák, az nem teljesen a színpad hibái, hanem részben a város szerveinek a hibái is, hiszen eddig nem állt mód­jukban megadni azt a segít­séget, amire egy ilyen nagy­szerű vállalkozásnak szüksége van. Feltétlenül segítséget fog­nak nyújtani abban, hogy az eddig elért elismerésre méltó eredmények mellett, a jövő­ben többet tudjon tenni a színpad tagjainak és közönsé­gének nevelésére, hogy több­ször és jobban be tudja mu­tatni mai életünk problémáit, a mi társadalmunk emberét műsoraiban. Mindezeket talán legtömörebben Sztankovics elvtárs szavaival fejezhetnénk ki, amikor a színpad eddigi munkájának elismerése, jövő munkájának őszinte támoga­tása fejeződött ki összefoglaló kijelentésében: „A város mű­velődéspolitikájáról van szó.’’ SZÓ VOLT MÉG a műve­lődési ház szervezési és gaz­dasági problémáiról, az iro­dalmi tanács munkájának ki- szélesítéséről és megjavításá­ról, s a tanácsülés határoza­tokat hozott a vitáiban elhang­zott javaslatok alapján. Tak* sás Imre, a művelődési ház igazgatója zárta be az üléstj amelyben megköszönte a vá­ros vezetőinek, az irodalmi tanács és a színpad tagjainak értékes munkáját, melyet ezen az ülésen végeztek. Kifejtette, hogy az irodalmi színpad örömmel várja tagjai sorába és közönsége sorai közé a vá­ros munkás és paraszt tagjait, s bízik abban, hogy ez a se­gítség, amelyre most itt ígé­retet kapott az irodalmi szín­pad, meg is fogja hozni a ma­ga eredményét. Ez a tanácsülés, a színpad eddigi munkájának értékelése, és az elhangzott nagyon segítő vita valóban nagy lendületet ad az irodalmi színpad to­vábbi munkájához, amely így folytatva munkáját, bizonyo­san még tovább tudja fokozni az eddig elért szép eredmé­nyeit. Szívós József, az irodalmi színpad vezetője QfíajplÁ 1960. március 20: A dráma, amit megírtam és amit bemutattak, kétségkívül sikert aratott... Bár a kritika levágta, de biztatott, hogy azért nem kell el­csüggednem. Nem csüggedek. 1960. november 8: A könyv, amit megírtam és száz­ezer példányban megjelent, két­ségkívül sikert aratott. Bár a kri­tika levágta, de biztatott, hogy azért nem kell el­csüggednem. Nem is. 1961. február 11: A film, amit meg­írtam és amit be­mutattak, kétség­kívül sikert ara­tott, bár a kritika levágta, de bizta­tott, hogy azért nem kell elcsüg­gednem. Kizárt dolog ná­lam. 1963. július 16: A kritika, mint szárnybontó tehet­séget üdvözölt, aki ugyan nem ment sem az epigo- nizmustól, sem a modorosság­tól, de akiből azért méf) lehet valami. Köszönöm. A ti­zedik dráma és a huszadik regény után jólesik az ilyesmi. 1965. augusztus 7: Sehol semmi. Az irodalom főille- tékesei nem is­mernek, nevemet sem tudják. Mikor bemutatkoztam, a legfőbb illetékes a zsebébe nyúlt, azt hitte a szakszer­vezeti tagsági dí­jért jöttem. Elismert, hires iró szeretnék len­ni! 1975. december 24: Még mindig. 1986. november 9: Meghaltam. Het­ven drámát, 450 regényt és húsz filmet hagytam magam után. 1986. november 11: Egy egész ország gyászol, az iroda­lom a saját halott­jának tekint és zseninek nevez mindenki. Sikerült. Hiába, csak türelem dol­ga az egész. (egri) A piramisok országában... Néhány szé az első egyiptomi—magyar koprodukciós film előkészületeiről A francia, a csehszlovák ko­produkciós filmek után. a Hungarafilm és az egyiptomi filmfőigazgatóság közötti meg­állapodás értelmében, most új koprodukciós filmet Készítünk arab barátainkkal. Boldizsár Iván író és Ranódy László Kossuth-díjas filmrendező, a film magyar alkotói, nemrégi­ben tértek vissza Egyiptom­ból. ahol háromhetes tanul- mányútjuk során a film forga­tását Készítették elő. — A három hét alatt sokfe­lé megfordultunk — kezdte a beszélgetést Ranódy László. — Kairón kívül Alexandriában, Luxorban. Assuanban, Port Saidban és Ismailban is jár­tunk. A három hét minden egyes napja, külön-külön is, felejthetetlen élménye marad életünknek. — A forgatókönyv április Közepére elkészül és július vé­gén, augusztusban az itthoni belső és külső felvételek for­gatását megkezdhetjük. Az egyiptomban játszódó jelene­tek forgatására október—no­vember hónapban kerül sor. — Chaif el din Chaukat, az anyai ágon magyar származá­sú. magyarul kitűnően beszélő, jónevű egyiptomi rendező lesz a társrendező. A film férfi fő­szerepét Yahia Chain. a leg­népszerűbb egyiptomi filmszí­nész játssza. A magyar színész­garnitúrát még csak ezután válogatjuk össze. — Milyen Egyiptom kul­turális arculata.? — Egyiptomiban a legnép­szerűbb művészeti ág a film. Évente átlag 60—80 játékfil­met készítenek (Magyarorszá­gon csak 14—16 filmet!). Az öntudatra eszmélő nép számá­ra a film pótol minden kultú­rát, a színházat, a televíziót és a zenét. Mert állandó színhá­zuk egyáltalán nincs, televízi­ós adásaikat az idén nyáron, június 23-án kezdik. És a ze­ne? Kairóban hetente átlag egy hangverseny van, és egy Alexandriában. Az egyiptomi arabok szerelmesei a filmnek, a 28 milliós nép 99 százaléka rendszeres mozilátogató. Ren­geteg mozijuk, sőt 3—5000 em­bert befogadó filmszínházuk is van. — Mindössze három film­gyáruk van. de stúdióik, mű­termeik korszerűek, technikai felszerelésüK meglepően jó. A filmek egytől egyig magánvál­lalkozással készülnek. A pro­ducerek bérlik ki a műterme­ket egy-egy filmjük forgatási idejére. A mostani koproduK- ció lesz az első egyiptomi film, amely állami dotációval készül. — Milyen filmeket láttak Egyiptomban ott-tartózkodá- suk idején? — Láttunk jól és kevésbé sikerült filmalkotásokat, szám szerint ötöt. Legnagyobb él­ményünk „A pacsirta éneke’1 című filmjük volt. Ez a film remekmű. Mondanivalója ha­ladó. s az igazság, amelyet hirdet, nagyon emberi. A film művészi megoldásai kitűnőek. A forgatókönyvet a hetven­éves vak író, Hassan Taufik regényéből írták. — Szereti-e az egyiptomi közönség a filmszínészeket? — Olyan megbecsülésnek, népszerűségnek örvendenek az egyiptomi filmszínészek, hogy az leírhatatlan, elmondhatat­lan — válaszolta Boldizsár Iván, aki a koprodukciós film forgatókönyvét írja majd. — Egy példát említek csak az el­mondottak illusztrálására: a szállodai liftes boy egyik nap együtt látott Yahia Chainnal. Másnap földig hajolt előttem s még a borravalót sem fogad­ta el tőlem. Ez igazán nagy szó. mert sokan élnek ma is Egyiptomban, akik baksis-ké- regetésből tartják fenn életü­ket. — Mi az, ami az ön fi­gyelmét legjobban megra­gadta Egyiptom városait járva? — A többféle múlt, amely Egyiptom társadalmi életében, építészetében keveredik. Lép- ten-nyomon találkozik az ember az ilyen kontrasz­tokkal, ellentétekkel . . t Trolibusz szállítja az utasokat a piramisokhoz, a szfinkxek- hez. Az ósdi villamosok mel­lett a legújabb típusú ameri­kai csodaautók suhannak. A modem, vonalú 25—30 emele­tes szállodák, felhőkarcolók tö­vében az utcai árusok kínál- gatják különféle áruikat. Sok helyen még faekével szánta­nák, de a Nüus völgyében szinte naponta születnek az új gyárak. iskolák, kórházak épülnek. Egyiptomban sok a minaret. Kairó legrégibb ’-á- rosnegyedében például, akkora területen, mint a Parlament előtti Kossuth Lajos tér, 128 minaret tornyát számláltam meg. — Ismcmek-c bennünket az egyiptomiak és mit tód­nak rólunk, magyarokról? — Filmjeink közül csali az Édes Annát és a Gábor diákot játszották hosszabb ideig az egyiptomi mozik. Az ottani filmszakemberek nagy elisme­réssel nyilatkoznak a magyar filmgyártásról, nagyra becsü­lik a magyar filmművészetet; Legjobban természetesen zene­szerzőink után ismernek ben­nünket, Kodály és Bartók ne­vét mindenfelé ismerik a fia­tal köztársaságban. Különösen rajonganak Bartók muzsikájá­ért. És egy meglepő érdekes­séggel is találkoztunk: arab barátaink azt hiszik, hogy Magyarország lakosságának fe­le cigány; ezt a hitüket táp­lálja a romantikus cigányzene­kultusz is, amely nagyon di­vatos az Egyesült Arab Köz­társaságban. — Mi lesz a készülő film témája? — Erről nem akarok beszél­ni előre — szabadkozott Bol­dizsár Iván. — Annyit azon­ban elárulhatok, nem szokvá­nyos szerelmi történetet vi­szünk vászonra. Szeretnénk a film cselekményének érdekes történelmi hátteret adni. Kü­lönben a film premierjén min­den kérdésre választ kap majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents