Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-24 / 46. szám

1968. február 24., szerda N É P Ü J S A G 5 Tiszanána, I960 február A ^ • 1 §•■ rr % * r | Az uj bölcsőjénél MEG ANNYIRA elején van­nak a dolgoknak. hogy irodájuk sincs. A könyvelő lakásán, a „tiszta szobában’1 rendezited- tek be. Csak úgy ideiglenesen. Persze, nem is az iroda az elsődleges. így tartják a Lenin Tsz tagjai. És igazuk van. Tavaly márciusban alakul­tak. A Lenin utca környéké­nek tehetős gazdái soká tana- Kodtak, melyik szövetkezetnek nyújtsák kezüket. Addig-addig töprengtek, míg megszületett a nagy ötlet: külön termelőszö­vetkezetet hoznak létre. Így alakult meg a község negyedik szövetKezete, a Lenin. Tagok szárna 104, a földterület 960 hóid. Az egyik vezetőségi taggal, Tóth Zoltán pedagógussal be­szélgettem. Az első napok ne­hézségeiről szól. hisz kezdetben ő végezte a szövetkezet köny­velését. Lássuk csak, hogy is volt? — Nehezen „táródott" ösz- sze a tagság... Engedelmet a szóért ... Még a vetőmagot is alig lehetett összeszedni ... — Azért mégis egybegyűlt’ — Igen, amikor többször be­szélgettünk a- tagokkal és vég­re feloldódott a kezdeti bizal­matlanság. — Bizalmatlanság? — Nos, igen, mert olyanók történtek, mint az SZTK-ügy is. jött egy Értesítés az .SZTK-tól, hogy aki bizto­síttatni akarja magát és igényt tart az ingyenes gyógykezelés­re, az fizessen be hat forintot. Es biztosított lesz. — Persze fizetett mindenki, aztán újabb értesítés érkezett, miszerint nem hat, hanem még harminchat forint kell. — Ha jól meggondoljuk, még így ig megéri, hisz orvosi ellátást kap a tag és a gyógy­szer sém kerüj annyi pénzbe. — Ez igaz, de azzal jöttek, miért nem mondták ezt már kezdetben. És ez igaz is. — Másutt is van ez így. Ne­héz megszokni aü újat... Es a munka? — kérdeztem másról. — Azzal nincs baj. Dolgos emberek, jó gazdák mindany- nyian. Amit meg kell csinálni, azt legjobb tudásuk szerint végzik el. Más baj van. A fe­lelősségteljesebb munkát mai- nem vállalják. Értem például a munkacsapat-vezetést. — És így van ez az egyéb külön feladatokkal is? — Nagyrészt. — És hogyan lehetne segíte­ni? Gondolám... majd az idő ... Elbúcsúztunk és én sokat gondolkodtam ezen. Az idő? Nem! Az ilyen problémák megoldásában nem csupán az idő segít. Segítséget kell nyúj­tani a kommunistáknak is. Sőt, elsősorban nekik. Most már megalakult a Lenin Tsz pártszervezete is, számítani le­het rá. hogy amint a kezdeti nehézségeket, az első idők bi­zalmatlanságát okos szóval elr oszlatják, a többi problémát is megoldják. Meg, mert a tagság is így akarja... TALALKOZTAMi agyi^£ javai. Nevét nem írom, ő kér­te, hallgassak róla. Teljesítem a kívánságát... A beszélgetés elején — enyhe gőggel hang­jában — kijelentette: — A mi szövetkezetünk lesz a legnagyobb a községben, a leggazdagabb ... Dicséretre méltó ez a biza­kodás. De az öi'ömbe sajnos, üröm is vegyül, mert később már ezt mondta: — Tudja, nálunk minden rendben menne, csak ez a ro­koni Vezetés ne volna ... Akkor nem akartam vitat­kozni, nem ismertem a hélyze- tet. Érdeklődtem, kérdezős­ködtem. És ime. ezt tapasztal­tam: A Lenin Termelőszövet­kezét tagjainak nyolcvan szá­zaléka valamiképpen sógor- ságban, komaságban van egy­mással, tehát nehéz kiokum- lálnl, hogy kit lehetne megvá­lasztani vezetőnek, aki vala­miképpen ném rókona a má­siknak. Érdeklődtem a községi ta­nács elnökétől, Protovtn Jenő­től is, aki nemcsak elnökének, de mezőgazdásznak is kitűnő. Ismeri a községet s jól tudja, mi történik a' Lenin Tsz-ben, annál is inkább, mert gyakori vendég ott. A rokoni kapcsolatokat ille­tően így szólt: — Az való igaz, hogy rokon­ságban vannak egymással, ez a kötelék azonban nem gátol­ta őket például abban, hogy amikor valami ok miatt nem felelt meg az egyik vezetőnek — félreállították. Sok szem­pontból pedig éppen előnyös ez a rokoni kapcsolat. Sehol sincs olyan vagyonvédelem, mint a Lenin Tsz-ben. És ez ennek is köszönhető! — A MUNKASZERVEZÉS? — Nagyjából minden rend­ben van. Legfeljebb azt említ­hetném, hogy a vezetők nem mennek el minden tághoz, nem hívják dolgozni őket, pe­dig most már mindenki várja a munkaalkalmat ... — Mi érdekesség van még? — Kérdezem: gyalog járjon a vezető, vagy lovon? — Szerintem inkább lovon, de miért érdekes ez? *— Sók fejtörést okoz, mert a tagság azt tartja, vissza akar­juk hozni az intézők, meg az Ispánók korát. Azok jártak lo­von. De mit tegyen az agro- nómus, kinek nagy területet kell bejárnia? Éppen a közér­deke kívánja, hogy a vezetők, Ts«-dalárda alakult Bükkszenterzsébeten Bükkszentérzsébet község­ben ötven taggal, főleg idő­sebbekből, egy termelőszövet­kezeti dalárda alakult. Az együttes már megkezdte pró­báit. Első bemutatkozásukat április 4-én tartják. A dalárda főleg népi feldolgozásokat és mozgalmi dalokat kíván elő­adni. Kozmetika-, illatszer- és műanyag­kiállítás és vásár nyílik az egri Állami Aruház pavilon jában a hnsospiac téren A kiállítás február 25-tő! március 6-ig -cggel 9-től 18 óráig tart nyitva. vasárnapokon is INGYENES KOZMETIKAI TANÁCSADÁS! akár az elnök, akár a2 agro- nómus mindenhová időben jusson el! Igen, ez így van. És a má­sik: ha a vezető nem felel meg, szükségtelen pletykát in­dítani ellene. Segítés helyett csak ront a dolgon. Ott a köz­gyűlés, határozzon az. Persze ott is az ész szavának kell győzedelmeskednie. A Lenin Tsz esetében pedig éppen arról v n szó, hogy a jelenlegi el­nök mindenki számára a leg­megfelelőbb. Hát akkor meg éppenséggel nincs helye a pus­mogásnak! Persze, ha ezek után valaki azt gondolná, hogy a Lemn Tsz-ben nem végzik munkáju­kat a tagok, nagyot tévedne. Mert azért például összegyűlt a takarmány is és elvetették az őszieket. Együtt van az ál­latállomány, felkészültek a ta­vaszra. DE EZ MÉG MINDIG k€ Még több felelősséggel kell a tagságnak a tsz ügyeivel tö­rődni, mert csak úgy válhat valóra az, amit a nevét titkoló tag mondott: — A mi szövetkezetünk lesz a községben a legnagyobb, a leggazdagabb... Szántó István Mezőgazdasági ankétot rendeztek Egerben a magyar—szovjet mezőgazdasági napok keretében HÉTFŐN Egerben, a Szak- szervezeti Székház nagyter­mében a magyar—szovjet me­zőgazdasági napok keretében ípegyei mezőgazdasági anké­tet rendezett a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság. Az anké­ten főleg a megye termelő- szövetkezeteinek elnökei és mezőgazdászai vettek részt. Dancz Pál elvtárs, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság me­zőgazdasági szakosztályának megyei elnöke, megnyitójában az ankét célját, az élenjáró Szovjetunió mezőgazdasági ta­pasztalatainak minél szélesebb mértékben való elterjesztésé­ben határozta meg. Különösen fontos ez jelenleg, hiszen ha­zánkban most alakítjuk ki a szocialista típusú nagyüzemi gazdálkodást. Ahhoz pedig, hogy ez minél gyorsabban és sikeresebben menjen végbe, elkerülhetetlenül szükségeseik a Szovjetunióban már jól be­vált gyakorlati módszerek be­vezetése. Pogácsás György, az Agrár- tudományi Egyetem tanára, A magyar—szovjet mezőgaz­dasági napok című előadá­sában a Szovjetunió kolhozai­ban történő jövedelemelosz­tásával foglalkozott. Hangsú­lyozta. hogy a szovjetek a leg­igazságosabb jövedelemelosz­tást érték már el. Továbbfej­lesztették az úgynevezett ha­gyományos munkaegység-el­számolási rendszert, mivel ez nem ösztönözte a tsz-tagságot a nagyobb terméseredmények elérésére, és így a munkaegy­ség felhígításhoz, annak ér­tékcsökkenéséhez vezetett. A bővített újratermelést pedig csak úgy lehet bevezetni, és továbbfejleszteni, ha évről év­re nagyobb terméseredménye­ket érnek el, az önköltséget pedig csökkentik. A PREMIZÁLÁSI REND­SZER bevezetésével a beter­vezett mennyiségen felül el­ért terméstöbblet egy részét prémiumként kiosztották a tagságnak. Így növelték a ter­méseredmények«.,.' és a jöve­delmet is. A garantált bérezési és nyereségrészesedési rend­szer bevezetésével rendszeres pénzbeli összeget osztottak tagjaiknak és így a falusi fia­talság nem kívánkozott az üzemiekbe. így megoldották munkaerő-szükségletüket és megvalósították a mindenki­nek a munkája és elért ered­mények utáni igazságos bére­zési rendszert. Pápp Sándor, a megyed ta­Ady-rajongó fiatalok bemutatkozása Akit a véletlen az egri Gár­donyi Géza Gimnázium dísz­termébe vezetett a napokban, érdekes találkozónak lehetett szemtanúja. Űj szellemű iro­dalmi előadások hangzottak eL Nem hivatásos előadók, nem tanárok léptek a hallga­tóság. a lázasan figyelő diá­kók elé, hanem maguk a nö­vendékek számoltak be ala­pos irodalmi tudásukról, a költészet iránti rajongásukról. Megyénk hat gimnáziumá­nak önképzőköre küldte el legjobbjait, hogy személyes vallomásokban mondják el, mit jelent számukra Ady. Mintegy 150 növendék gyűlt össze a Dobó István Gimná­zium önképzőkörének meghí­vására, hogy tanúbizonyságot tegyen, a fiatalok szívében mélyen él Ady Endre alakja. Nyolc fiatal előadó elemezte, igyekezett rávilágítani a költő legjellemzőbb vonásaira, leg­főbb ihlető forrásaira. Ady és Párizs. Ady és Léda, a sze­relem a halál, a magyarság és a forradalom, a publiciszita Ady, mint külön témaköröket más és más fiatal irodalmár dolgozta fel cs ismertette. Mind a szabadelőadások, me­lyek kitűnő előadókészségről tanúskodtak, mind a felolvasá­sok, amelyek tartalmi szem­pontból voltak színvonalasab­bak, egyaránt nagy érdeklő­déssel kötötték le a hallgató­ságot. Az előadásokat szavalatok tették színesebbé, melyek kö­zül magasan kiemelkedett Rá­hel Mária, a gyöngyösi gim­názium tanulójának előadás­módja. A fiatal diáklány rend­kívüli megelevenítő erővel ad­ta elő a verset. A felolvasások között irodalmilag legmaga­sabb fokú talán a Dobó Gim­názium tanulóinak felolvasása volt. A feszülten figyelő hall­gatóságot néhány zeneszám­mal és Reinitz Ady-dalaival pihentette az ügyes rendező­ség. Bőhm Edit nács VB főállattenyésztője, előadásában a megye állatte­nyésztésének jelenlegi legfón- tosabb kérdéseivel foglalko­zott. Megállapította azt, hogy a termel iszövetkezeti mozga­lom fejlődésével az állatte­nyésztésre is nagy feladatok hárulnak. Kijelentette, hogy ismeri a termelőszövetkezetek jelenlegi nehézségeit, amelyek főleg az állatok elhelyezése terén mutatkoznak, több eset­ben azonban saját tapaszta­lata szerint egy kis lelemé­nyességgel. ha nem is véglege­sen, de ideiglenesen meg le­het oldani a problémákat. Fi­gyelmeztette a termelőszövet­kezetek vezetőit, hogy például a lovak elhelyezését ne úgy oldják meg. hogy kiselejtezve eladják azokat az Állatforgal­mi Vállalatnak, mert a tava­szi munkák időbeni és jó el­végzéséhez okvetlenül szüksé­gesek lesznek azok. Ezért_ kö­telezően előírják a termelőszö­vetkezetek részére, hogy 100 katas ztrális holdra legalább három pár lófogatot tartsanak vissza. NÖVELJÉK a termelőszö­vetkezetek állatállományukat, mert a jó állattenyésztés, a nagy termések elérésének alapját képezik. Sramkó László elvtárs, az MSZMP megyei bizottsága ré­széről hozzászólásában a célt úgy határozta meg, hogy egy­ségnyi területről minél na­gyobb jövedelmet érjen el a termelőszövetkezet. Ennek ér­dekében be kell vezetni ná­lunk is a premizálási rend­szert. amj hivatva lesz a ter­méseredményeket és a jőve-, delmet is emelni. A felszóla­lók is helyeselték az új jö­vedelemelosztási rendszert és kérték, hogy a Földművelés­ügyi Minisztérium dolgozza ld ezeket és bocsássa a termelő­szövetkezetek rendelkezésére, hogy a gyakorlatban minél előbb hasznosíthassák. Vincze János Iparitanuló-képzés — „kapun belül“ holnap lakatosait oktatja. is. Kelemen István fél szemét Kállai Endre és Szlovencsálc Józsefen tartja és azt figyeli, hogy jól reszelik-e az egyete­mes kulcs alkatrészét. A tanműhely vezetője még fiatalember, de már hét éve vesz részt az iparitanuló-okta- tásban. Azt mondja, hogy ez alatt az idő alatt is lényegesen nőttek a követelmények, tehát javulnia'kell az oktatásnak és alaposan fel kell készülniök a tanulóknak. — A gyár és az iskola min­den lehetőséget, biztosít, hogy a mai tanulókból jó szakem­berek váljanak, de egyik-má­sik szülőtől nagyobb érdeklő­dést és több segítséget várunk* mert a serdülőkorban levő ifjak nem nélkülözhetik a szü­lői szeretetet és a biztatást* ha nehezebben megy a magyar irodalom, a szakrajz, vagy a történelem, mert ezekkel az elméleti tárgyakkal néha baj van — ráncolja homlokát a tanműhelyvezető, az iskola szaktanára, de megfontolt sza­vaiból az ifjúságért komoly fe­lelősséget érző párttitkár szava csendül ki, ugyanis ezt a há­rom funkciót tölti be Tolmayer Ferenc. A tanulók lerakták a szer­számokat, leálltak a nagy, ko­moly gépek és a fiúk ebédelni indultak. Az egyik idős mester leoltja a villanyt és felsóhajt: — Hej, az én időmben, de keservesen teltek az inasévek. Fizetés, étterem, sport, üdü­lés?... Higgyék el, sokszor csak bámulnak ezek a mai gyerekek, amikor a múltról b( lek nekik. — Igen, a mi ipari tanulóink már más környezetben nőnek fel, de bizonyára azért ők is levonják a tanúságot a két nemzedék életkörülményeiből. Azzal az érzéssel távoztunk a Szerszám- és Készülékgyár­ból, hogy Gyöngyösön jó ke­zekbe tették az iparitanuló­képzés ügyét, mert „kapun belül”, de az életre nevel­nek .., Fazekas László akarják tanulni a szakmát. Nézzék csak ezeket a munka­darabokat! Másodéves tanuló­ink kifogástalan, kétbekezdé- ses meneteket vágnak a tra­pézmenetes satu-orsókba és hüvelyekbe — büszkélkedik a főmérnök. A másik gépnél Márkus Jó­zsef esztergályosmester azt ellenőrzi, hogy a kombájnhoz való tengelyvég-anyát megfe­lelően készítették-e el „fiai”. Kicsit odébb Fuxrejter József, Pór Imre és Aux György első­éveseket oktatja. A mester 1954-ben itt szabadult a gyár­ban és ma már ő neveli az utódokat. így saját példájával érvelhet a tanulók előtt, hogy érdemes iparkodni és tanulni} — És valóban, hamarosan hozzákezdenek az építkezés­hez, akad majd kivitelező vál­lalat? — Ez nem okoz gondót. Az ÉM Heves megyei Építőipari ___________ Vállalat és a ■■ ■I gyöngyösi I ipariskola 56 szabaduló ta- uniója végzi ’ - majd a szak­munkákat. •• - rk'M Most va­lóban ma- ■ gunknak épí- *>' j| tünk, és nem v?f| lesz baj sem í| a határidővel, . jji sem a minő­k IV MM séggel, de a JB gyakorlati ok- tatással sem, ' -■BeI az iparitanuló­iskola igaz- WMm: gatója. BPy — Mit csi­- nálnak most a ■rmm, fiatalok? — Itt, bent az iskolában Wi ■ iy, elméleti okta- a ^ . 3. ■ tás folyik, a Szerszám- és B * inrammimm Készülékgyár­ban láO ipari lllilHi tanulónk vé­.4' - '* i géz gyakorlati munkát. Néz- zék meg az ottani lan­;atosait oktatja, műhelyt, ér­demes. Par perccel később már a gyár fő­mérnöke kalauzol bennünket. Hatalmas gépterembe lépünk, modern esztergapadok, a ma­rós- és lakatosgépek egész so­rát látjuk és mellettük overál- ba öltözött fiatalok dolgoznak. Igen, tanulva dolgoznak, mert az elsőévesek a munkafogáso­kat sajátítják el, a másodéve­sek már részt vesznek a pro­duktív termelésben is. Néme­lyikük arca maszatos, de sze­mükben értelem és tudásvágy csillog, — A mi fiataljaink meg Tolmayer Ferenc tanmühelyvezető megelégedéssel nézi fiait: Embert és jó szakmunkásokat nevelünk belőlük. mert most a bizonyítványtól függ, hogy a tanuló 60, 130, vagy 170 forint fizetést kap-e, de a mostani évek munkájától ■ függ az is, hogy kiből milyen szakember válik. A terem másik végén szép tágas hely jut a lakatosoknak Kelemen István a holnap la egy pillantást az országos la­pok hirdetésoldalára, vagy kér­dezzük meg megyénk bármely nagyobb ipari üzemét, hogy felvesznek-e lakatost, hegesz­tőt, vagy maróst? A válasz: igen, azonnal alkalmazzuk. Köztudomású az is, hogy az építőiparban a szakmunkás- képzés kellő ütemét csak az iparitanuló-otthonok befoga­dóképessége korlátozza. Éppen ezért nagy örömmel hallottuk, hogy az illetékesek döntöttek: Gyöngyösön 100 fős ipari- tanuló-otthont építenek. Ebben az évben közel 50 ezer új ipari tanulót iskoláztak be. Ilyen sok szakmunkást Ma­gyarországon még soha sem képeztek. Vajon szükség van ennyi szakemberre? Vessünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents