Népújság, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-24 / 46. szám

i960, február 24,, szerda NEPCJSAG 3 Tizennégy évesek A vonat nagy zökkenőkkel ballag Eger felé. Szemben ve­lem. bepóiyált karral fészke- lődík egy 14 év körüli lányka. Láthatóan nem fáj már a karja, egyedül van, beszél­getni szeretne. — Néni! Tessék megmonda­ni, hány óra? Hát ezzel a Közel- és Tá­vol-Keleten. északon és délen egyformán beszélgetést kezde­ményező szöveggel indult meg köztünk is az eszmecsere. Megtudtam, hogy valóban 14 éves. most nyolcadikos, hogy eltört a karja, s hogy most fogják levenni a gipszet. Meg­tudtam. hogy „Klassz dzsessz1’ a Hawai rózsája, s hogy mi­lyen boldog a francia BB, amiért fia született (?!). Közöl­te velem, hogy ... — Én is színésznő akarok lenni, vagyis inkább orvos. Ha meg Csehibe megyek a bá- tyámékhoz, akkor úgy. de úgy szeretnék bányamérnök lenni! Egyszóval, van még időm gon­dolkozni, mert még négy év a gimi — fejezi be hamisítat­lan diáknyelven. Ahogy ezzel a kislánnyal beszélgettem, eszembe ötlött az a kérdés, vajon valóban ilyen határozatlanok fiaink, lányaink ebben a korban? A káli általános iskolának megvan az a jó híre, hogy ne­velőtestülete igen lelkiismere­tesén bírálja el a gyerekeket, s így' remélhető, hogy a kike­rülő Vili. osztályosok nem vallanak szégyent a középis­kolában sem bizonyítványuk­kal, sem tudásukkal. Ezek után érdekes dolog elbeszél­getni a jövendő, nagylányok- kál”. Ki hová? Ez a nagy kérdés. Diós Magdi keskeny, hosz- szúkás ujjú kezével szinte inti maga elé elhatározását. — Képzőművészeti szakisko­lába szeretnék menni. Minden vágyam az, hogy a festészet, a rajzolás legyen jövendő élet­célom. Csak azt jó volna tud­ni. felvesznek-e. vagy sem? Cséplye Erzsi egészen más tervekkel indul a jövője felé. — Nagyon szeretném elvé* gezni a mezőgazdasági techni- kumot! Egészen pontosan nem tudom, mivé leszek, ha elvég­zem, gondolom, hogy annyi termelő.zövetkezet van. közsé­günk is az lett, és biztosan szükség lesz az én munkám­ra is. Somogyi Marika zenei gim­náziumba, zenei pályára kí­vánkozik. Mások tanítóképző akadémiára, jó néhányan egyszerűen a helybeli gimná­ziumban szeretnének tovább tanulni. Hogy milyen céllal? Bizony, erre legtöbben úgy feleltek, mint a kis vonat- beli ismerősöm: „Majd elvá­lik, piég négy év alatt.’1 Mai felnőtt szemével nézve a dol­gokat, van benne valami, hogy fő az érettségi, de azért egyre jobban el kell már szü­lőknek, nevelőknek határolni azt a keskenyebb utat, mely a gyereket a biztos élethiva­tás felé vezeti. Az általános iskola köteles». A gimnáziu­mot viszont — leszűrődött ta­pasztalat mutatja, hogy főleg azok a tanulók végzik el si­kerrel. akik előtt valamilyen cél lebeg, ami jobb tanulásra, komolyabb munkára ösztönzi őket. — S itthon? Itthon ném akar maradni senki? Nem akartok segíteni szüléiteknek? — kérdem. Biztató válasz nemigen ér­kezik. Határozatlan hümmö- gésből, egy-fcét elgondolás for­málódik. Végül kiviiágosodik a „szín”: — az marad itthon, aki nem szeret, nem akar ta­nulni. Az egyik varrónő, a másik egyszerűen nagylány, menyasszony, majd asszony akar lenni. Nekik is igazuk van. Pillanatnyilag az ő vá­lasztásuk pozitívuma az, hogy egyáltalában van valami el­képzelésük a jövőt illetően. Komolyan el kell beszélget­ni az édesanyáknak, az osz­tályfőnököknek ezekkel a lá­nyokkal. Fel kell tárni előt­tük azt az ezernyi lehetősé­get, ami mai életükben kínál­kozik minden fiatalnak, aki hasznos építő tagja kíván len­ni a szocialista társadalom­nak. Meg kell mutatni az utat a gyakorlati pályák felé, ha kell, órákig kell beszélgetni a foglalkozások és pályák sok­féleségéről. Nem véletlen az, hogy a legtöbb 14 éves csalt tanító, orvos, gépírónő. varró­nő és* agronómus akar lenni. Ez arra mutat, hogy sok terü­let ismeretlen előttük. Az év második felében engedélyezett tanulmányi kirándulást is fel kellene használni a pályavá­lasztás érdekében. Mert nem igaz és főleg nem jó logika az, hogy „majd elválik a négy esztendő alatt". Azért hívják az emberré alakítás tudomá­nyát „nevelésnek’’, hogy va­lóban nevelje, ne csak tudás­ban. jellemben gazdag embe­rekké a 14 éveseket, hanem segítsen minden egyesnek kü- lön-külön megtalálni helyét az életben. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt a lényt, hogy ha a nevelők minden tudásukat és segítőszándéku­kat latbavetik, akkor sem tud­ják sikeresen megoldani a pá­lyaválasztás kérdését. Ebben a szülőknek kell elsősorban sok éves megfigyelésük alap­ján segítséget adni gyerme­keiknek. S ha komolyan ve­szik ezt a fontos szülői köte­lességet, akkor egyre kevesebb lesz a huligán, a helyét nem lelő, folyton szakmát és mun­kahelyet cserélő, unatkozó fia­tal, s több a komoly felnőtt. CS. ADÁM ÉVA Ülést tartott a Hazafias Népfront hevesi járási elnöksége Az elmúlt napokban Heve­sen ülést tartott a Hazafias Népfront járási elnöksége, amelyen megjelent Sályi Já­nos, a Hazafias Népfront me­gyei titkára is. Az ülésen meg­tárgyalták a tanácsok és a Ha­zafias Népfront közötti kap­csolatok fejlődését, erősödését. Erről Szabó Mihály, a járási tanács VB-titkára tartott elő­adást, s utalt azokra a kedvező jelenségekre, amelyek egyre gyakrabban tapasztalhatók. A beszámoló után többen felszó­laltak. Sályi János a termelő­szövetkezeti községek kialaku­lásával kapcsolatban a nép­front-mozgalomra váró fel­adatokról, Beregnyei István járási elnökségi tag a községi tanácsok és a községi Hazafias Népfront-bizottságok közötti kapcsolat további erősítésének jelentőségéről beszélt. Bagi Ferenc tsz-elnök, járási elnök­ségi tag, az új termelőszövet­kezet problémáiról, a tavaszi munkák sikeres megkezdése érdekében teendő intézkedé­sekről szólt. Mátyás Ferenc Erősödnek a kisipari szövetkezetek A KISZÖV EGYIKE azon intézményeknek, amelynek az egész megye területére kiter­jedő szövetkezeteiben. sok ezernyi kéz gyarapítja munká­jával hazánk szocialista épít­ményeit, és mégis keveset hal­lat magáról. Ez a szerénység semmiképpen sem indoKolt, ha figyelembe vesszük azokat az eredményeket, amelyek csak egy esztendő munkájában is jelentkeznek. A megyében levő negyvenegy szövetkezet szakmánkénti meg­oszlása: hét vasipari, három faipari, három textilipari, négy építőipari, tizenhat vegyes ktsz. a falvakban öt építőipari és három szolgáltatóipari szö­vetkezet működik, amely 330 részlegben, a megye kilencven helységében a lakosság igé­nyeinek közvetlen kielégítését szolgálja. A szövetkezetekben tömörült dolgozók összlétszá- ma összesen 3100. A megye kisipari szövetke­zeteinek éves felemelt terve 144 millió forint volt, amelyet a kongresszusi versennyel bő vitve 155 millió forintra telje­sítettek. Ez azt jelenti, hogy a vállalt összeget több mint tíz­millióval túltéljesitették. A fenti összeg iparcikkenként megosztva a következő: Javítás és szolgáltatás a ter­vezett 25,5 millióval szemben 33 millió forint. Kiemelt cik­kek: bútor 9,5 millió, 57 000 f iár cipő, amelyből exportra 400 párt készítettek, 1,3 mil­lió forint értékben. A MEGYE TERÜLETÉN 135 000 pár cipőt talpaltak, 1700 női ruha, 750 női kabát, 146 000 fehérnemű (kőmbihé), 48 000 férfiing, 572 kosztüm, 21 000 zakó és nadrág, 10 000 férfiöltöny és 1100 minőségi gyermekkocsi készítését végez­ték a ktsz-ek. Az összehasonlítás az 1958- as gazdasági évvel önkéntele­nül is kínálkozik, mert amíg 1958-ban 2040 fő termelői lét­számmal 121,5 millió volt a termelési eredmény értéke, 1959-ben 250Ö főnyi fizikai dolgozó 155 millió forint érté­ket termelt, vagyis 27 száza­lékkal többét az előző évinél. Az elmúlt évbén 250,—260 kis­iparos lépett be a megye szö­vetkezeteibe. Az 1959-es gazdasági évben a megye kisipari szövetkezetei a 155 milliós termelés mellett több mint 7,5 millió nettó nye­reséget értek el, amely az alábbiak szerint kerül felosz­tásra: 40 százaléka tartalék- alapra, 10 százalék hosszúlejá­ratú kölcsönalapra, a szövet­kezetek beruházási és felújítá­si igényeinek kielégítésére, 10 százaléka szociális, sport és kulturális célokra, 40 százaléka pedig a tagság részesedésére. Igen komoly eredményt ér­tek el a gépgyártó szöyetKeze- tek és a gyöngyösi Agromecha- nika, amely mezőgazdasági gé­peket. szivattyúkat, szőlőbo- gyózó-gépet. íacsemeteszedőt stb. gyárt. Így nagy sikert aratott a mezőgazdasági vásá­ron a szövetkezet kisszivaty- tyúja. KÜLÖN EMLÍTÉST érde­mel a gyöngyösi Gép és Sze­relő Szövetkezet, amely 1959- ben több mint egymillió forint értékű Wacum formázógépet gyártott exportra. Ugyanennél a szövetkezetnél importpótló alkatrészeket készítenek (Zetor kerekeket) tömegesen, amit ez ideig külföldről hozattunk be. Jelentős eredményt értet; el. a megye területén működő épí­tő szövetkezetek a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének munkájában. Közel 600 tehén részére építettek istállót, jó ki­vitelezésben. A szövetkezeti mozgalom perspektíváit mutatja az a fel­készülés, amit a KISZÖV a szövetkezeti üzemház vásárlás­sal a szövetkezetek jó elhelye­zése érdekében végez. Ebben az üzemházbaai a KISZÖV hi­vatali helyiségem kívül elhe­lyezést nyert a cipész, festő, fodrász, a KSZKB, mezőgaz­dasági cikkeket gyártó és sza­bók szövetkezete. Az elmúlt évek során a szö­vetkezetek nagy súlyt helyez­tek a gépesítésre. Több mint két és félmillió forint érték­ben vásároltak gépeket, ame­lyekkel az eg; főre eső terme­lési érték emelődött. Az egri textilruházati szövetkezet mű­szaki színvonala igen fejlett, a legkorszerűbb gépekkel ren­delkeznek. A megye területén végzett üzemházak építésével és a gé­pesítéssel történt beruházások­kal a szövetkezetek vagyona ma eléri a 15 millió forintot A SZÖVETKEZETEK kultu­rális vonatkozásban nemcsak helytállnak, de sokat tesznek a haladás érdekében. Azzal, hogy székhazukban taglétszá­muknak megfelelő kultúrterem van, működési lehetőséget biz­tosítottak az ének- és zene­karnak. valamint a színjátszó csoportnak. Ezen kuHú lesöpör­tök munkája ad serkentést a megye nagyobb városaiban működő csoportok munkájá­nak. így Eger és Gyöngyösön kívül Hatvan és Heves is részt vettek az országos kultúrver- senyen, ahol nagyon szép ered­ménnyel vizsgáztak; A szövetség 1960. évi mun­kája a pártkongresszus határo­zatához igazodik, vagyis a má­sodik ötéves terv lerakását cé­lozza. Így 1959. évhez viszo­nyítva a jelenlegi létszám megtartása mellett 11—12 szá­zalékkal kívánják a termelést emelni, ami azt jelenti, hogy 172 millió forintra fogják évi termelésüket teljesíteni. Ezt az eredményt a műszaki színvo­nal fejlesztésével fogják elérni- A szövetkezeti mozgalmi mun­ka olyan arányokat és lehető­ségeket mutat, amelyeket né­hány évvel korábban nehezen tudtunk volna elképzelni is. O, Ms Televízió- és rádió javítás, szerviz a káli vegyes ktsz-nél GYURKÖ GÉZA: Aki a királynál Is nagyobb úr A kkoriban a szomszé­dunkban, ahöl laktunk, egy nagy garázs volt, de olyan, ahol nemcsak aludtak az autók nyári éjszakán, téli fagyok idején, de beteg testüket hoz­záértő kezek gyógyítgatták is. A garázsnak pincéje is volt, pontosabban nem is pince volt az, hanem kazánház, amely­nek majdnem a mennyezetnél volt a két ablaka, hogy innen, lentről, csak az emberek lábait lehetett látni, mint kiszálltak, majd beléptek az autókba, avagy valahonnan igyekeztek valahová, éppen a vaslécek közé foglalt ablakszemek előtt. A kazánházban télen is me­leg volt, kellemes, de furcsa illatú meleg és csak hátul, a vasajtón túl volt csúnya a pin­ce, ahol a kazánok száját töm- ködte Suli bácsi a nagy lapát­tal, éppen úgy, mint ahogy a szomszéd néni a kisfiát etette. Csak a kiskanálon tejbegríz volt, a nagylapáton meg fé­nyes, fekete szén, s a szom­széd néni mindig puha mele­get árasztott, Suli bácsi meg pipaszagot. |\/I égis oly szívesen szök- tem át, ha csak tehet­ted), hogy besurranjak a nagy csövek közé, Suli bácsi mellé, akinek szürke volt a bajusza, haja, de még az arca is és mindig így szólított: — Nagylegény, hát megjöt­tél? — és csippentett egyet a szémévél, mintha valami kö­zös titkunk lenne, amiről csak mi tudunk, s amelyet itt őr- züiik felváltva a kazánház mé­lyén. Ez a megszólítás, hogy nagy­legény, módfelett tetszett ne­kem, mert igencsak kislegéiíy voltam, még Suli bácsinak sém értem fel a mellét, pedig így, visszagondolva, ő sem volt nagyobb, mint a lapátja. És valahogy hasonlított is hozzá. Vékony volt, görcsös és fejét kicsit megtörve tartotta, úgy, hogy ha a lapátot kézbefogta, s rátámaszkodott, úgy néztek ki együtt, éppen mint valami nyújtott „O” betű, amelyet nem íráshoz szokott kéz formált. — Ha én itt elfeledkezném a kazánról, fenn — bökött a feje fölé — megfagyna min­denki — mondta olyan határo­zottan. hogy éreztem, Suli bá­csi rendkívül fontos személyi­ség itt, aki nélkül minden bi­zonnyal megbénulna az élét és fagyos dermedtség lenne úr mindenek felett. — Suli bácsi, ha nem tenne a kazánra szenét, tényleg min­denki megfagyna? — kérdez­tem ijedős tisztelettel. — Mindenki — bólintott szi­gorúan. — Hát ilyen nagy dolog az, amit Suli bácsi csinál? — fag­gattam tovább. — Még annál is nagyobb, nagy legény ... Még annál is ... Ha a király nem dolgozik, oda se neki. Ha a pap nem misé­zik, még akkor sincs baj. Ha a rendőr elfelejt odaállni a posztjára, üsse kő, de ha én nem rakom a kazánt, akkor — szemöldökét összehúzta, testét meg ki, hogy nagyobb legyen, mint a lapátja —, akkor min­den megállt. Ilyen egy hatal­mas ember vagyok én — tette hozzá. — Nagyobb, mint a rendőr? — Bizony nagyobb. — Még a papnál is? —ámul­doztam. — Hajaj, még annál is na­gyobb. — És a királynál is? P gy pillanatig tűnődött, hogyan is áll egymással ö és a király és aztán elszán­tan legyintett. — Én még a királynál is na­gyobb vagyok ... Mert tudod, nagylegény, az nem kunszt ám, hogy annyi miniszterrel, tanácsnokkal dirigáljon valaki a népnek, hogyan dolgozzék, ámikor az úgyis tudja, hogyan kell megfogni a lapát végét, de ezt a két kazánt gondozni, ahhoz tudomány kell ám. Megpróbáltam elképzelni, amint a király, fején korona, rajta aranyos palást, s ott áll a kazán előtt Suli bácsi lapát­jával, s vakarja a fejét: hogyan is rakja úgy a szenet, hogy jól égjen, hogy meleget adjon, hogy ne fagyjanak meg az em­berek ..; Nem, sehogyan sem tudtam igazán elképzelni, hogy a király meg tudja ezt csi­nálni. Suli bácsi előhúzta bicská­ját, meg elő egy karaj kenye­ret, s odaült mellém a kicsi lócára az ablakók alá. Levá­gott egy katonát a kenyérből, rászúrta a bicska hegyébe, s mér hintázótt is a bajusza a nagy rágásban. — Csak üres kenyeret eszik, Suli bácsi? — kérdeztem, hogy nem láttam mást előkerülni a kopott táskából. — Nem a, — mondta tele- szájjal. — Pulykát eszem ..: Pulykasültet, csak hozzáeszem a kenyeret — nézett rám olyan komolyan, két falat között, hogy láttam, nem viccel. — Lá­tod-e? — magyarázta tovább, a bicskával arányos kockákat rajzolva a karéjra —, ez a ka­tona, a kenyér, ez a katona a pulykahús ... így készítette el Nekem otthon Suli néni,. csak bicskázni kell. IV éztem, amint hol a pulykahúst, hol a ke­nyeret nyeldeste. Észrevette, hogy lesem. — Kérsz-e pulykát? — kér­dezte, s már nyújtotta is a bicska hegyén a katonát. Óva­tosan levettem ujjammal és rágni kezdtem a pulykahúst. — Nem hús ez, Suli bácsi, kenyér.;. Miért akart engem becsapni? Hát maga is látja, hogy nem pulykahús, tiltakoz­tam a csalás ellen. Suli bácsi megcsipkedte ba- júsza szélét, mosolyt láttam felvillanni a szemében, de az is lehet, hogy mégsem mosoly volt, hanem valami más és csak ennyit mondott: — Pulyka az, nagylegény. — Aztán kisvártatva hozzáfűzte. — Nekem pulyka, olyan, hogy a király is megnyalná a tíz ujját utána. — A királynak nincs szük­sége arra, hogy a kenyeret pulykának mondja — oktattam fensőbbségesen, mint aki na­gyon bejáratos a királyok dol­gába. Suli bácsi elgondolkodott k-7 egy pillanatig, ingatta a fejét, s a lábakat nézegette, amelyek ott masíroztak el a fejünk felett serényen, lassan, melyik láb gazdájának, hogy hozta a dolga — Ha az Űr a kánai meny- nyegzőn a vizet borrá változ­tatta, akkor ki tagadja, hogy a kenyérből pulykahús is lehet? — nézett rám szigorúan. — Én át tudom változtatni, ha aka­rom, de a király, egy király soha... Ezt jegyezd meg, nagylegény, — dörmögte Suli bácsi és felállt, hogy lapátjá­val megetesse az örökké éhes kazánokat. Kál és Környéke Vegyes Ktsz rádió- és televíziójavító részlege nem nagy létszámmal és nem régen működik. A kör­nyékbeli rádió- és televízió­tulajdonosok előtt ez alatt az idő alatt is megbecsülést ví­vott ki magának szakszerű te­vékenységével. Farkas László elvtárs rész­legvezető nyilvántartást vezet a környékbeli televíziókészü- _lékekről, feljegyzi, hogy me­lyik készüléken milyen javí­tást végzett, és ha valamelyik készülék elromlik, tudja, mi­lyen szerszámókat vigyen ki a néhézen szállítható készülék­hez. Javítási tevékenységük nem korlátozódik nyolc óra munka­időre, előfordul, hogy este,- vagy vasárnap kell elmenni egy-egy hibás készülék kijaví­tásáért. Előfordult a múlt év­ben, hogy egyik közeli vállalat kultúrtermében mintegy szá­zan nézték válogatott futball­csapatunk mérkőzését, a tele­víziókészülék elromlott, autón mentek ki Farkas László elv- tárgék és sikerült a készüléket rövid idő alatt üzemképessé tenni a nézők nagy örömére. A káli középiskola diák"' is bejárnak az üzembe politech­nikai gyakorlatra. Mondani sem kell, hogy igen népszerű tantárgy ez. Bizonyára örömmel veszik tudomásul az új készülék- tulajdonoSok, hogy jövőben a garanciális javításra jogosult televízió- és rádiókészülékeket Kálból, s a környező községek­ből nem kell Egerbe, vagy még messzebb bevinni, mivel a gyárral kötött szerződés ér­telmében a ktsz javítórészlegé­ben is kijavítják a „Munkácsi” típusú televíziós készüléket és a gyár által készített külön­böző típusú rádiókészülékeket. Polgár Miklós Térképünk N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, kelet-ázsiai utazásának útvonalát ábrázolja.

Next

/
Thumbnails
Contents